Sok minden történt szombat este.
Emberek megismerkedtek, másik emberek összevesztek, mások megtalálták életük szerelmét, megint mások elvesztették azt. Voltak olyanok, akik jól érezték magukat, mi például koncert helyett jöttünk-mentünk, ásványvízzel locsoltuk egymást, röhögtünk és jól éreztük magunkat. De voltak olyanok is, akik kevésbé. Sok minden történt szombat este, emberekkel, a környezettel, állatokkal. Mondjuk egy macskával.
Néhány héttel ezelőtt, míg Olaszországban nyaraltam, megjelent a kertben egy legföljebb két hetes fekete kandúr. Szüleim kijelentették persze, hogy három kutya, két teknős és egy macska mellé nem lesz több állat, de mikor két nap után is ott játszott a kertben, megsajnálták és adtak neki enni, elnevezték Blackynek, úgy döntöttek, kerti macska lesz, hisz volt már olyan több is a szomszédban. Szóltak is mindenkinek, nehogy bántsák, mert nem kóbor macska. Télen majd bemehet a raktárba, ahol meleg van, kapott egy kis vackot, időközben megérkeztem, be is oltattuk, kapott egy hófehér bolhanyakörvet, és élvezte a kis életét, rohangált a kertben, mindenkihez kedves volt, dorombolt, hízelgett, odabújtegy hónapnál nem lehetett öregebb. Teltek-múltak a napok, tudta mikor engedjük ki a kertbe a kutyákat, ilyenkor magától mindig felment a tetőre, bement a vackába, vagy a kertnek annak a részébe, ahová a kutyák nem járhatnak be. Ha nem volt ott, mindig megnéztük, nehogy baleset legyen. Nem is volt. Egészen szombat estig.
A kutyák éppen sétáltak, amikor ez a kis kajla átjött a kerítés alatt a biztos menedéket nyújtó szomszéd kertjéből, és a lehető legnagyobb szerencsétlenségére pont ott jött elő, ahol épp három kutya volt. Három kutya egy alig több mint egyhónapos macskával szemben – azt hiszem nem kell részletezni az erőviszonyokat. Édesanyám persze azonnal lerángatta róla a kutyákat, és úgy tűnt, nem is volt semmi probléma, a macsek látszólag csak az ijedtségtől odébb szaladt. Amikor anyum közelebb ment hozzá, azonnal látta, hogy nagyon nagy baj van: csupa nyál volt, a fejét alig bírta tartani, lógott a nyelve, és sípoló hangot adott minden lélegzetvételkor. Azonnal felvitték az állatorvoshoz.
Sok minden történt szombat este.
Emberek születtek, más emberek meghaltak. Állatok is születtek, megint más állatok kimúltak
, ahogy sokan szeretik mondani, én inkább azt mondanám, meghaltak. Meghalt például egy szeretni való fekete kismacska is, nagy füleivel és sárga szemeivel. Aki mindig dorombolt, és ha az öledbe vetted úgy szopogatta a felsődet, mintha az anyja tejed adó bimbója lenne, órákig is akár. Egy kedves állat volt, aki a legeslegrosszabb időben tartózkodott a legeslegrosszabb helyen. Miért? Direkt csinálta? Megfeledkezett róla hogy ott vannak a kutyák? Megrémítette valami? Miért nem a kert azon részébe ment, ahol nem történt volna semmi, és most valami teljesen más dologról írnék, míg ő majszolná a szokásos reggelijét. Ezt sajnos sosem fogom megtudni.
Sajnálom. Nem állt közel annyira a szívemhez, hiszen háromszor-négyszer voltam csak vele, de mégis. Sajnálom, mert nem érdemelte ezt meg. Mondhatnám persze, hogy legalább így is hosszabb élete volt, mintha nem fogadjuk be, és valami széttépi, vagy egyszerűen elpusztul az éhségtől, de ez sovány vigasz. Egy macskával kevesebb van, és ennek a macskának a halála nekünk fáj, nem másoknak.
Azt is sajnálom, hogy adott esetben nem tudom mit sajnálok jobban: hogy meghalnak emberek vagy hogy meghalnak macskák.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
Tofi
2008. szeptember 15. — 11:27:27
Nagyon sajnálom így ismeretlenül szegény kiscicát!:( Ilyenkor nagyon tudnám utálni a kutyákat, de nem tehetnek róla, a vérükben van a macskagyűlölet!
Mr Chanandler Bong
2008. szeptember 15. — 11:28:20
Sajnálom a macsekot…
(Ez pedig egy nagyon jó írás)
Vale
2008. szeptember 15. — 12:18:03
Kár érte, de talán már jobb neki.
karaj
2008. szeptember 15. — 13:49:16
Tapasztalatlan volt még.
Mefi
2008. szeptember 15. — 13:52:14
[re=53519]Tofi[/re]: hát igen, gyakorlatilag még megszidni sem igazán éri meg, mert legközelebb ugyanúgy nekimegy a macskának.
[re=53520]Mr Chanandler Bong[/re]: köszi.
[re=53525]Vale[/re]: reméljük.
[re=53527]karaj[/re]: valahol igen, de valahol meg az a furcsa, hogy már ott volt egy hónapja nagyjából, és tudta hogy a kutyák nem barátkoznak vele.
EmceeMike
2008. szeptember 15. — 17:40:26
Ez szép volt. Én sokszor jobban sajnálok egy állatot, mint egy embert.
Tofi
2008. szeptember 15. — 18:50:18
[re=53528]Mefi[/re]: Pontosan! Sajna nem lehet mit tenni, ritka az olyan kutya, amelyik nem ugrik a macskákra!
[re=53531]EmceeMike[/re]: Teljesen egyetértek.
Anya
2008. szeptember 16. — 09:25:37
Kicsim, nagyon szép megemlékezés volt. Igen, nekem nagyon fáj az elvesztése, hiszen édes Julcsám halála óta nagyon hiányzik a cica szeretet. Valami olyan energia sugárzik belőlük amitől meg tudok nyugodni, a feszültségemet feloldja. Amióta nincs cicám, hiszen Kázmér a Tied és keveset lehetek vele, sokkal nehezebben tudom a stresszt legyűrni.
Az igaz, hogy a kutyák ösztönösen cselekedtek, én mégis nagyon dühös vagyok rájuk mert tudták, hogy Ő is hozzánk tartozik. Szeretem a kutyáinkat de nem kapom meg azt a kedvességet tőlük amit egy cica tud nyújtani a dorombolásával, hízelgésével. Mióta az eszemet tudom volt cicám és kutyám is és jól kijöttek egymással. Ezért fáj annyira ami történt.
Zsoc
2008. szeptember 16. — 12:20:20
“Azt is sajnálom, hogy adott esetben nem tudom mit sajnálok jobban: hogy meghalnak emberek vagy hogy meghalnak macskák.”
Alapvetően nem számít, ugyanúgy tud fájni egy élőlény elvesztése, ha az fontos az ember számára, legyen az ember, vagy kutya, vagy akár macska.
millencolin
2008. szeptember 16. — 17:25:42
Na Mefi, azért macskából is megárt a sok!:V
c4nn1b4l
2008. szeptember 16. — 20:07:03
az elet kemeny.
Májkölnájt
2008. szeptember 18. — 00:52:05
Kb lehettem 11-12 mikor a szemem láttára 2-3 méterre tőlem tépte szét a szomszéd nagy németjuhásza a kicsi egyetlen pici macseszomat. A szituáció teljesen hasonló volt, rosszkor rossz helyen bukkant elő a cica, a szomszéd meg pont akkor engedte ki a kutyát, hogy viszi sétálni. Ahogy emlékszem szegény cica szabályosan lefagyott, se jobbra, se balra nem mozdult, mindössze csak összehúzódott és hagyta. Én meg 11nehány éves fejjel mit tudtam volna kezdeni egy felnőtt németjuhásszal szemben…
A kutya neve egyébként Rex volt. Érthető okokból az azonos nevű sorozat nem feltétlenűl tartozik a kedvenc sorozataim közé.
Fazka
2008. szeptember 18. — 12:30:44
Hat nem is tudom…En nem vagyok allatbarat tehat utalom a kutyakat es a macskakat is.Szerencsetlen ott jart hol nem kellett volna.Ez van.Tovabb kell lepni es kesz amugy meg ha megfigyeled akkor ez a macsek pont olyan volt mint egy hazhoz befogadott szolga akit vegul a sajat gazdaja ver agyon csak ugy heccbol vagy csak eppe meg akarta leckeztetni.
KOVETKEZTETES:Ha tudunk segitsunk masokon ha meg nem akkor mentsuk a sajat borunket.
Fazka
2008. szeptember 18. — 12:36:27
Amugy meg en nem a kovetkeztetesem szerint elek! Azert irtam oda mert az emberek nagyresze nem bator es nagyon fel mindentol!Amugy nekem macsekomat auto utotte el es kifolyt az agya…
Mefi
2008. szeptember 19. — 00:02:48
[re=53588]Májkölnájt[/re]: szerencsétlen. Pedig általában gyorsan reagálnak. :\