Portal

Oké, nem leszek törően új:

Portal

A játékok mindig is lassabban jutottak el hozzám, kivéve talán azon néhány év alatt, mikor még otthon volt és fénykorát élte a PlayStation 2 konzol. Másik konzolt míg nincsen HDTV itthon nem igazán akarok vásárolni, a számítógépet pedig mindig bővíteni a játékok igényei szerint idegölő dolog, ráadásul ott van nekem drága hobbinak a fényképezés.

Azonban most hogy Macre is elérhető lett a Steam, és rögtön ingyen dobálgatták a Portalt, gondoltam mért ne, próbáljuk ki egy öt percre.

Azt vettem észre, hogy három órája játszottam folyamatosan. Hihetetlenül élveztem, kikapcsolt és mindeközben megmozgatta kicsit az agyamat, pedig nem ájultam el a grafikától és miegymás. A hangulat kicsit a Half Life-ra hasonlít (tudom, nem véletlenül), bár jobban belegondolva még hátborzongatóbb az egész.

Arról van szó, hogy átjárókat tudunk nyitni két pont között. Képzeljük el a szituációt, hogy nyitunk egy átjárót a szoba tetején és egyet a szoba egyik falán, majd ahogy belenézünk a falon lévő résbe, látjuk saját magunkat és az egész szobát felülről. Ha igazán beleéli magát az ember, eléggé hátborzongató a dolog.

Egyelőre nagyon tetszik ez a játék, többek között azért is, mert nem is olyan régen írtam, hogy »a játékipar nem tud újat mutatni«. Ott vannak a húzónevek, amelyek minden évben kijönnek egy új verzióval, de igazán egyedi ötletet, újdonságot ritkán látni. A Portal viszont ilyennek tűnik nekem, még ha három évvel később is próbáltam ki, minthogy megjelent.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.