Hajléktalanok

Van ez a bejegyzés az Egy nap a városban blogon, ami röviden a következőről szól: egy gépésztechnikus úriember a válság következtében az utcára került, minden méltóságát tartva lett hajléktalan, egy sátorban élt valamelyik parkban, míg azt le nem rombolták. Ritkán kéregetett, ápolt megjelenése volt és így tovább.

Két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy ha már egy gépésztechnikus az utcára kerül, akkor talán tényleg van mitől kicsit aggódni, mert egyáltalán nincs jó világ.

A másik viszont rögtön ezután ugrott be: hogyan kerülhet egy szakmával rendelkező értelmes ember az utcára? Tudom, hogy válság van, de nem hiszem el hogy valaki nem talál egy másik munkát. Teszkóban eladó, árufeltöltő, szórólap-osztogató, utcaseprő, akármi. Igen, elmegyek a fenébe hogy a monitor mögül írom ezt, de azért mert például nekem van egy papírom, ami mondjuk informatikus végzettségről árulkodik, nem fogok utcára kerülni azért, mert csak valami teljesen más, adott esetben degradálónak tűnő munkakörben tudnék elhelyezkedni.

Kudarcként élném meg, hogy utcát kellene söprögetnem, holott anno éltem sokkal jobban is, de foggal-körömmel küzdenék az utcára kerülés ellen. Nem kívánok ilyen helyzetbe kerülni, gondolom senki, sőt, megkockáztatom hogy a legnagyobb ellenségemnek sem kívánnám azt, hogy éjszaka ne legyen hol nyugovóra hajtani a fejét.

De valahogy mégis hihetetlen. Persze a fent említett úr biztosan a ritkább eset, mert ha őszintén a szívünkre tesszük a kezünket, akkor a hajléktalanok többségénél valahogy sejtjük, hogy nem véletlen esemény vagy események sorozata az, hogy oda kerültek, ahol vannak. Távol álljon tőlem mondjuk, hogy ítélkezzek.

Tényleg nehéz kérdés ez a hajléktalan-téma, érdemben nem is igazán lehet szerintem hozzászólni. Én mindenesetre mindig sajnálok olyanokat látni, akik a kapualjakban alszanak, és mindig kicsit rosszul érzem magam, hogy én a fűtött lakásba érkezem, ahol meleg étel vár, míg másnak ezek nem természetes dolgok.

A világ egy szar hely, és az a baj, hogy ha nem haladunk tovább lenyelve ezeket, akkor mi is könnyedén szar helyzetbe kerülhetünk.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.