A király beszéde

Mielőtt magáról a filmről írnék, néhány gondolat a CinemaCity VIP-termeiről: 3 490 forintért kap az ember egy mozijegyet, fél órányi korlátlan büféfogyasztást (sütik, kekszek, csipszek, szendvicsek, üdítők), valamint a moziba is bevihet bármennyit az alábbiak közül: pattogatott kukorica, nachos, üdítő. A teremben 24 kimagasló minőségű, elektronikusan állítható háttámlájú és lábtartójú szék, amiből nem igazán akar felállni az ember. Nagyjából hat-hétszáz forinttal drágább ez így összesen egy mezei mozijegynél, fogyasztásokkal, de azt hiszem megéri. Az mondjuk vicces, hogy pontosan fél órával a film kezdése előtt engednek be, de olyan szinten, hogy 29-kor várnunk kellett egy percet.

Ennek a filmnek minden percét élveztem. Komolyan, egyetlen dolog sem volt amin gondolkodtam volna, hogy ez így nem is biztos hogy jó. Oké, talán egy apróság, mégpedig hogy a herceg és a király mindenhová testőrök nélkül jön-megy, ezt talán furcsálltam, de ez is csak egy tizedmásodperc erejéig tartott. A film az első másodperctől magával ragadja az embert, a gyönyörű és színes fotózással, a kellemes angol akcentussal, a vicces párbeszédekkel, és az apró finom utalásokkal. Például kifejezetten tetszett, ahogyan végig éreztették: a fontos és nagy emberek mögött sokszor állnak egyébként senkinek titulált figurák, akik nagyban hozzájárulnak a fontosak nagyságához.

However this turns out, I don’t know how to thank you.
Knighthood?

Nem is ragozom tovább, zseniális darab, akár az »Eredet«, akár ez kap majd több arany szobrocskát, én örülni fogok. Már csak a #000; Hattyút kellene megnézni. Viszont, kezdek végleg beleszeretni abba, amit az angolok filmek-sorozatok terén művelnek. A zenéről már nem is beszélve.

{{5csillag|}}