A jóslásról

Sosem értettem azokat, akik pénzt fizetnek egy elvileg valamilyen képességgel rendelkező embernek azért, hogy megmondja a jövőjüket. Van jóslással foglalkozó családi barát, és jósolt már nekem, jó mókának tartottam, de hogy erre alapozzak döntéseket és rendszeresen kikérjem a véleményét, az valahogy ördögtől valónak tűnik.

És ami a legdurvább, amikor ezt az egészet belebújtatják egy modern köntösbe, televíziós, rádiós és internetes kampányt építve köré. Ennek a témának pontosan az lenne a lényege, hogy elmész egy meghitt, nyugodt helyre, és az ott ért személyes benyomások, illetve valamilyen egyéb mágia (kártya, tea, akármi) alapján egy ezzel foglalkozó elmondja neked, hogy mit érez a jövőddel kapcsolatban. Az egész értelmét veszti, ha felhívod a 06-90-es számot, és a túloldalon valaki a füledbe búg valamit.

A legszomorúbb pedig, hogy rengeteg ember annyira elkeseredett vagy annyira kilátástalan helyzetben érzi magát, hogy tényleg úgy gondolja, nincs veszteni valója egy kétezer forintos hívással. Személy szerint az összes ilyen szolgáltatást betiltanám, mert pofátlanul kihasználják azokat, akiket egyáltalán nem kellene. (Csak ugye ameddig van rá igény, addig aztán mire fel lehetne panaszkodni.)

Amin pedig mindig kiakadok, hogy az egész szolgáltatást van arcuk úgy hirdetni, hogy megbízható és garantált. Hát persze.

Sokszor mondják, hogy milyen szennyek mennek a tévében; nálam a szenny nem az X-Faktor, hanem ez.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.