Péntek este elhatároztam, hogy hétfőtől két dolgot kiiktatok a mindennapjaimból: az egyik a káromkodás, a másik a liftezés.
Ráadásul azt találtam ki, hogy minden szabályszegés után valami perselybe beledobok ötszáz forintot. Azt nem tudtam, hogy mit fogok vele csinálni, de végül abban maradtunk, hogy Ingrid kap egy háromszáz forintos (vagy többször háromszáz forintból összerakott) körömlakott, a persely pedig megtart kétszázat, amire még valami értelmeset kitalálok.
Mi a dolog lényege? Egyrészt kíváncsiság, másrészt az elhatározáshoz való ragaszkodás erősítése. Illetve, a liftnél sokszor gyorsabb a séta, és egy kis mozgás sosem árt.
Ma ötször szegtem meg a fogadalmat, és valójában roppant idegesítő, hogy mennyire beépülnek a “csúnya” szavak az ember szókincsébe, szinte észre sem veszem, amikor kimondom. Ma viszont azt is észrevettem, hogy néhány baki után sokkal jobban figyeltem úgy általában is a mondandómra, valamint azt, hogy ha más káromkodott, azonnal megütötte a fülemet.
A meddig egyelőre bizonytalan. ;]
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
Marci
2013. április 09. — 07:33:43
A liftezés oké, de a káromkodás egyáltalán nem rossz dolog, sőt. Nem látom, hogy ez miként vinne előre az életben.
Stefanie
2013. április 11. — 10:13:07
Nekem bejön, ha egy pasi káromkodást valami frappánsabb szókapcsolattal helyettesíti, de ettől függetlenül engem sem zavar amíg nem úgy káromkodik valaki mint egy kocsis. Mindig sok férfi egyed volt körülöttem (középiskolában 6 lányra volt 32 fiú), így hozzászoktam ehhez. Na de ha egy lány káromkodik, az már nem szép és én erre próbálok erre nagyon odafigyelni.
A liftes részhez: amióta a földszinten lakok és nem a 4.-en, ahol nem volt lift, érezhetően gyengült az állóképességem ):