Direkt választottam ezt a láma címet, amúgy a nyilvános fizetésekről szeretnék írni.
Török processpirate
Gábor osztotta meg az alábbi cikket és gondolatot a kék csipogós oldalon:
even if your company does not have transparent salaries people will still share their salaries with each other http://t.co/LHboWhc96P
— Gábor Török (@processpirate) February 2, 2014
A hosszú cikk kulcsmondata egyébként tényleg ez: hiába titkosak a fizetések, a dolgozók úgyis megbeszélik egymással.
Jobban belegondolva pedig, tényleg nincsen értelme titkolni a béreket. Egyrészt nagyobb vállalatnál valószínűleg elég sokan tudják amúgy is (vezetők, gazdasági területen dolgozók, HR stb.), másrészt ha jóban vagy a melletted ülő emberrel, akivel napi 8-10 órát dolgozol közösen, valószínűleg tényleg úgyis elmondod neki, harmadrészt pedig ha ismert a fizetés, akkor nem megy a bugyuta folyosó szintű pletykázás, hogy bezzeg a Géza az majdnem két kilót is haza visz havonta aztán háromkor mindég lelép
és az emberek elkezdik nem figyelembe venni ezt az infót. Illetve, ez sem igaz, mert figyelembe fogják venni, mindezt remélhetőleg a produktivitás előnyére.
Amivel viszont a probléma van, az a bevezetés. Egyrészt egy meglévő szervezeti struktúrában nem lehet megcsinálni, hogy holnaptól kint van egy Excel-táblázatban mindenkinek a fizetése. Másrészt ami ennek az egész folyamatnak egy megelőző lépése kell legyen, az az egységes bérezés.
Mert ha van például két titkárnő a cégnél, akik ugyanazt csinálják, és mondjuk nagyjából ugyanannyi ideje vannak a cégnél, akkor furcsán veszi ki magát, hogy miért keres az egyik kétszer többet a másiknál.
A jó fizetési rendszer szerintem egyébként egy egyértelmű mércéhez társul. Például azt mondják, hogy valamilyen szempontrendszer alapján elkezdik mérni a fejlesztők tudását. (Fontos, hogy a szempontrendszer tényleg lehetővé tegye az objektív mérést.) Ezalapján a mérés alapján kialakítanak fizetési kategóriákat, az összeget pedig növelheti például a cégnél eltöltött idő. Innentől kezdve pedig bérfeszültség sem lehet, hiszen ha van két azonos szinten dolgozó ember, akkor elvileg azonos szintű fizetést is fognak kapni.
Az eredeti cikk amúgy ezzel a témával kimerítőbben foglalkozik, érdemes elolvasni, ha valakit érdekel a téma.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
marion crane
2014. február 04. — 21:59:51
ezzel az a probléma, hogy az emberek nem tudják objektíven megítélni a teljesítményüket, ezért a szempontrendszer szerint sem megfelelő helyre sorolnák magukat és továbbra is azt gondolnák, hogy az ő fizetésük kevés. most lehet azt gondolod, hogy de a rendszer egyértelmű, hidd el az emberek simán félre fogják értelmezni, mert félre akarják, tapasztalat:-). pl. sokan még most sem értik mit is jelent valóban proaktívan dolgozni. közben Géza továbbra is 2 kilót keresne, de munkatársai nem vennék tudomásul, hogy Géza pl. hétvégén is dolgozik vagy 6 órát dolgozik, de az alatt 2 ember munkáját képes ellátni.
amúgy én egyetlen munkatársam fizetését sem tudom, jóban vagyok a főnökömmel, de sohasem mondaná el, nem is kérdeztem. nem akarom tudni, felesleges információ számomra.
Haszprus
2014. március 12. — 19:14:04
Számomra ott bukik ez hogy nincs két hasonló ember.
Szerintem mi akik az IT-ben fejlesztőként dolgozunk, nagyon jól tudjuk hogy senki sem tökéletes, egyiknek ez a baja, másiknak az a baja, ki buta de szorgalmas, ki okos de lusta, ki jobban promózza magát, ki kevésbé, ki felfelé barátkozik, ki lefelé, stb, és ennek egymillió féle variációja. Távolról nézve (úgy, hogy én sosem döntöttem mások fizetése fölött) semmi értelme a fizetési sávoknak.
Haszprus
2014. március 12. — 19:17:14
(Egyébként elég komplex a téma, szvsz nincs benne ultimate igazság ami a többi fölött áll.)