Sony VAIO VGN-S5XP

Nagy örömömre szolgál, hogy bemutathatom az új kinyitható-hordozható szörnyeteget, aki nem más, mint egy Sony VAIO VGN-S5XP (csúnya a neve, és alig lehet találni róla valamit a neten, cserébe német nyelvű a billentyűzete).

Így nagyjából másfél napnyi kísérletezgetés-telepítget-konfigurálgatás után csak annyit tudok mondani, hogy OMG. Kezdve ott hogy – német ismerősöknek köszönhetően – féláron sikerült megvenni, ami egy ilyen vasért szerintem nem rossz pénz.

Mivel a neten egy kukk magyar betű sincsen róla, ezért leírnék néhány gondolatot, teszt, leírás, ahogy tetszik.

Amit tud

• Intel® Pentium® Mobile 760 (aka Dothan) 2 GHz egymagvas processzor;
• 1 GB DDR memórija;
• Hitachi 100 GB SATA vinyó;
• 13,3″ Sony WXGA X-Black LC (1280×800, szélesvásznú vászon);
• Double Layer DVD±RW (ennek tökszegszi hangja van);
• Realtek HD Audio, Sony Stereo Speakers (ezeknek szintén szegzi hangjuk van, ami azért jó, mert a másik notinak a hangszórójánál még a
  »telefoné« is jobb, ez egyenesen szuper: halk zenehallgatásra tökéletes);
• Toshiba Express Bluetooth® 1.2 (tökrejó, hogy nem USB-n kell dugdosni);
• Intel® WLAN 802.11 b/g (szintén zsír, hogy nem kell dugdosni, már csak azért is, mert a külső WLAN-akármik rohadt sokat zabálnak az akksiból;
• NVIDIA® GeForce™ Go 6400 256 MB (ebből 128 MB a videókártyán, 128-at a rendszertől nyúl le, ha kell);
• 2× USB 2.0 (ez kevésnek tűnik, de lévén hogy szinte minden van benne, amit dugdosni szoktam, bőven elég; blútuszos egér van, fényképező nem 24/7 van rajta, tehát elég);
• 1× FireWire (ehhez és az USB-portokhoz is szintén szuperszegszi kis borító van, hogy ne menjen tele kosszal);
• mikrofon, PCMCIA be-, fülhallgató és VGA kimenet;
• 1,9 kg súly;
• nem tudom hány cellás akkumulátor, de három órát lazán kibír, és ez jó.

Ami tetszik…:

• Halk, és nem melegszik (legalábbis nem annyira, mint a másik);
• pici, de közben nagy, kényelmes;
• szép;
• állapotjelzők (Bekapcs, akku, lemez, vinyó, Sony MemoryStick izé, WiFi, BT) egy tükrös felületen vannak, szépek (tényleg);
• gyönyörű képű kijelző (azt tudtam, hogy nagyon, de hogy ennyire szépek a fotóim, azt nem :D)
• nincsen pöcök, amivel be lehet csukni; azt mondják ez a laptopok gyenge pontja (bár nekem az előzőn sem sikerült letörni, csak néha majdnem);
• tényleg jó a hangszóró.

…és ami nem:

Nem sok ilyen van, de azért akad persze:

• az Fn gombra való erőkifejtés során funkcionáló hangerő +/-, hangerő ki, valamint fényerő +/- dolgokat nem sikerült működésre bírni. Nem nagy dolog, de azért bosszantó;
• van egy S1 és egy S2 feliratú gomb, szintén nem működnek

a Home, End, PageUp és PageDown gombok kicsit trükkösek: a már előbb említett Fn gombot kell nyomni, és mellé az adott kurzorgombot. Nem mondom, hogy megszokhatatlan, de elsőre nagyon furcsa.

Szumma

Őszinte leszek: ezért a pénzért, amiért sikerült beszerezni, a hülyének is megérné. Az eredeti áráért viszont erősen elgondolkodnék rajta, hogy ne vegyek-e inkább egy kicsi MacBookot, vagy valami felsőbb kategóriás lenovót, Dellt. Persze panasz nem lehet rá, 9,5/10, nekem nagyon bejön, és reménykedem benne, hogy ezzel a masinériával jobban járok, mint az előzővel. (Ő vele sincs gond, megy ma is, csak néha nem lehet hozzányúlni, olyan meleg, és picit kopott a lelkem, de tökéletes lesz a biztonsági mentések tárolására, és filmnézésre, merthogy a VAIO-ban nincsen S-Video kimenet.)

És persze ezúton is köszönöm a szüleimnek, akik nyélbeütötték ezt a remek bizniszt.