Május végén egy hetet Marokkóban, egészen pontosan Marrákeseben és Tangerben töltöttünk. Ez volt az első kicsit „egzotikusabbnak“ mondható utazásom, ami teljesen elvarázsolt és még most is a hatása alatt vagyok. Kicsit olyan érzésem van, mint amikor megnézek egy jó filmet, és néha még beugranak jelenetei. Élménybeszámoló!
Nagyjából három hete írtam meg, hogy »mennyire hülye voltam egy internetes jegyvásárlás során«. Pórul járásom történetét viszonylag kevés trollkodás fogadta, és azóta lehozta a Tékozló Homár, a Bors (online és nyomtatásban egyaránt) valamint a HVG is. Én pedig jövök a folytatással.
A bejegyzés elég sok emberhez eljutott, majdnem két tucat komment érkezett, de ami még fontosabb: 49 levelet és 18 Facebook-üzenetet kaptam, mindet olyanoktól, akik ugyanúgy jártak, mint én: benézték, és csak az SMS-ből tudták meg, mennyibe is került nekik igazából a jegyvásárlás a ViaGogón. Ez és a több ezer másik interneten fellelhető történet bőven elég indíték arra, hogy senki nem balek, és valami rosszul (vagy éppen nagyon ügyesen) van összerakva a ViaGogo körül.
Hogy őszinte legyek, én még jól is jártam: a legdurvább sztori egy családé, akik külföldi focimeccsre vettek jegyet; kettejüket beengedték, kettejüket nem. Több százezer forintot buktak ezen a körön, és a ViaGogo garancia persze itt sem ért semmit.
Most hogy eltelt jó pár nap, kicsit nekem is leülepedett a dolog, és pontosan látom, mit és hol néztem be.
A ViaGogo egy jegyértékesítési platform, olyan, mint mondjuk a Vatera: feladod a jegyeidet amiket más megvehet. Értelemszerűen a Vaterán is annyiért hirdetheted a portékádat, amennyiért nem szégyelled. A nagy különbség, hogy a Vaterán akármelyik oldalra érkezel, mindent látsz az eladóról és pontosan érted, hogy milyen oldalra jöttél.
Ha a ViaGogo címlapjára érkezel, nagyjából össz lehet rakni a képet, de ha egy Facebook-eseményről, mint én, vagy mondjuk Google keresésből, akkor már nem ilyen tiszta a helyzet.
Ez az oldal rendkívül okosan lett felépítve olyan szempontból, hogy a Google-ben például „guns n roses koncert jegyek hivatalos oldal“ keresésre ez az első fizetett találat:
A „hivatalos oldal“ elég megtévesztő; egy ügyes jogász persze belemagyarázza, hogy ez a ViaGogo hivatalos oldala, nem a jegyeké, de akkor is. A legalacsonyabb árak kifejezés már biztosan támadható, hiszen garantáltan drágábban veszed a jegyet, mint a tényleges hivatalos forgalmazótól. És a sorban állás nélkül is kamu, hiszen még online is sorba állítanak és váratnak.
Ami ezen kívül még érdekes, hogy a felület folyamatosan hazudik (nagy terhelés, most éppen 28-an vesznek előtted jegyet) stb., ezek mind-mind ugyanazok a sablon szövegek, akárhány alkalommal kezdesz bele a vásárlási folyamatba. Klasszikus trükk, etikátlan, de valószínűleg nem törvénytelen.
Időközben annyit változtattak, hogy az asztali verzión már a fizetés előtt is kiírják a teljes végösszeget, én persze pont mobilról vettem, és ott még most is látszik, hogy először kiírnak egy összeget, aztán megadod a kártyaadataidat, majd még elkér pár jelentéktelen infót, miközben pumpálja beléd, hogy mindjárt elfogynak a jegyek, és három lépéssel később, a fizetés gombtól nagyjából 8-9 gördítéssel lejjebb, apró betűk között szerepel, hogy pontosan mennyit fognak levonni.
Az egész szívást ott vétettem el, hogy hetekkel ezelőtt egy akkor még magát hivatalos eseményként hirdető Facebook-eseményre kattintottam. Ezt egy Kultfeierei nevű oldal hozta létre, több másikkal, ami mögött egy Christian Ruffing nevű ember áll, aki minden bizonnyal ebből szerez magának extra bevételt: létrehoz Facebook-eseményeket, amiket elsőre hivatalosként hirdet. Ha rámész, még látod is, hogy van hozzá egy oldal, ahol egy rakatnyi eseményről írnak. Nem is gyanakodsz. És ezen események alatt a jegyvásárlás gombhoz a ViaGogo egy konkrét eseményét köti, ahol már semmi infót nem kapsz arról, hogy milyen oldalra érkeztél, és szépen benne is vagy a kelepcében.
Ezeket az infókat úgy szedtem össze, hogy sikerült megszereznem a jegyeim eredeti vásárlóinak adatait, és a szálak mind ehhez az oldalhoz vezettek.
A srácot persze megkerestem, letiltott minden létező fórumon, és sajnos az a helyzet, hogy ilyen szempontból a Facebook sem a legjobb oldal: elég nehezen jut el a panaszod egy igazi emberhez, legtöbbször annyit javasolnak, hogy tiltsd le az eseményt vagy a személyt, aztán gondolom ha sokan jelentik, kiveszi a sorból valami automata eljárás.
Először is: ne vásárolj ezen az oldalon. És még a Facebook jegyvásárlás gombra is különös tekintettel kattints. Ha olyan eseményre szeretnél jegyet venni, amire már tényleg sehol máshol nem lehet, és neked megéri az extra kiadást, akkor bátran, mert alapvetően erre van ez az oldal, de még így is megvan az esélye, hogy többször adják el a jegyedet és nem engednek be. Ha ez a helyzet, inkább nézd meg a Tickething jegycserélő oldalt, amit pontosan a ViaGogo és társainak eltüntetéséért hoztak létre. Itt bárki eladhatja felesleges jegyét, ha gebasz van, visszakapod a pénzed és nem kérnek el háromszoros-négyszeres árakat.
Ha már késő, és benne vagy a dolgoban: jelezd a történteket a kártyádat kezelő banknak reklamáció formájában (telefonon, e-mailben, weblapon vagy ahol lehet). Írd le, hogy olyan összeget terheltek a kártyádra, ami nem volt egyértelműen feltüntetve és kezdeményezd a chargeback eljárást. Minden banknak lehetőségében áll „visszavonni“ a tranzakciót bizonyos esetekben.
Megpróbálhatod, hogy írsz a ViaGogo ügyfélszolgálatának, de ezt a lehetőséget jól eldugta a cég, nem könnyű felvenni velük a kapcsolatot és nem is igazán válaszolnak, csak sablon lerázós szövegeket. Ha nem tudsz bejutni az eseményre, elvileg visszaadják a pénzt, de az olvasói levelek alapján nem ilyen egyszerű a helyzet, és nekem is annyit írtak, hogy ha én ellenőrzöm a jegyem hitelességét, és kiderül, hogy nem az, akkor az az én felelősségem, és arra már nincs garancia.
Ha olyan bolond vagy, mint én, és tényleg bele akarsz állni: egyeztettem jogászokkal és különböző fórumokon, és a ViaGogonak van vaj jócskán a füle mögött. Bőven elég rákeresni a hírekre és a „Victims of ViaGogo“ kifejezésre. Egy szó mint száz: egy rendőrségi feljelentés elvileg továbbgördítheti az ügyet. Egy angol nő nagyjából 42 000 fontot perelt vissza különböző károsultakkal közösen a ViaGogótól. Amit tehát megcsinálhatsz: besétálsz a legközelebbi rendőrkapitányságra, és feljelentést teszel internetes csalásra hivatkozva. Beszéltem egy nagyon segítőkész hölggyel a rendőrségen, aki azt mondta, hogy a csoportos feljelentésnek még nagyobb a súlya, így valamikor be fogok menni személyesen, hogy megtudjam, ennek pontosan mi a módja, és felkeresek mindenkit, aki az eredeti bejegyzés után írt nekem.
Persze, nagy ötlet ez a cég, biztosan sokat kerestek rajta, akik kitalálták, és egészen megdöbbentő, hogy hányan dolgoznak ott, érdemes ránézni LinkedIn-en. Még egy fejlesztősráccal is beszéltem, aki ott dolgozik, és komolyan nem értette, hogy mi a bajom ezzel az egésszel, hiszen „ők olyanok mint az eBay csak jegyekkel“. Csak az eBay-nél egy gombnyomásra vissza tudom szerezni a pénzemet, és az ügyfélszolgálat nem ráz le.
Így áll jelenleg a dolog. Magam részéről a kárt már elengedtem, bízom benne, hogy bejutok a koncertre novemberben, de ettől függetlenül el akarom érni, hogy ez a cég változtasson a magatartásán. Írják ki, hogy pontosan kitől veszed a jegyed; ne írják ki, hogy hivatalos; írják ki nagy betűkkel a kártyaadatok felé a pontos összeget és még sorolhatnám.
A borítóképet innen szereztem.
Oké, kezdem az elején: szombaton elkövettem egy hibát, aminek következtében nem annyira büszkén, de őszintén vállalom, hogy balek vagyok. Vásároltam két darab koncertjegyet egy jól felépített, ViaGogo nevű online jegyüzérbandánál.
Ez a bejegyzés valahogy elfelejtődött a vázlatok között, pedig 90%-ban készen voltam vele. Kubrick filmjeivel kipróbáltuk, hogy huzamosabb ideig egy rendező alkotásaira állunk rá, erre a vonalra pedig nagyon illett, hogy most Ingriddel, Helgával és Intivel elkezdtünk Lynch-filmeket nézni.
A legelső gondolatom persze az volt, hogy miért maradt nekem ez eddig ki, és ez milyen kár. Aztán eszembe jutott, hogy Kubricknál ugyanez volt az első gondolatom, de rögtön utána rájöttem, valójában örülök, hogy nem 17 évesen láttam először a Tágra zárt szemeket, amikor valószínűleg teljesen máshogy, vagy leginkább egyáltalán nem értékeltem volna.
Na, ez a helyzet Lynch-csel is.
A szemfülesebbek észrevehették, hogy pár napja a mefiblog címsora mellett megjelent egy zölden világító lakat és a „Biztonságos“ felirat. Ez főként annak köszönhető, hogy a blog zümmögő szervereit biztosító Gyümölcstárhelynél is elérhető lett a Let’s Encrypt által nyújtott ingyenes tanúsítvány.