Itt az összes csak úgy témájú bejegyzést olvashatod; jó szórakozást!


Dohányzóhely az iroda előtt

Az egész történet ott kezdődött, hogy az irodaházunkban van egy másik szervezet is. Ők a földszinttől egészen a harmadik emeletig lakják az irodát, mi a negyediktől a hatodikig. A földszinten a másik szervezet sok-sok eleme a cigarettacsikket nem a bejárattól tíz méterre kihelyezett tárolóba, hanem a csatornába, a parkolóba, a buszmegállóba vagy éppen a virágágyásba szórták.

Kollégám írt egy levelet a szervezetnek, hogy azért az mégsem adja annyira, amit csinálnak. (A szervezet kilétére a bejegyzés végében világítok rá, maradjanak velünk!)

Az irodaház üzemeltetője közbeavatkozott: azt mondták, ennyi embernek nem elég egy dohányzásra kijelölt hely, csinálnak egy másikat is. Hamar feltúrták a virágos egy részét, lerakták szép térkővel, odatettek egy padot és egy elég nagy és jó minőségű hamutálat.

Történt azonban azóta, hogy egyre többször látunk ugyanúgy eldobott csikkeket a hamutartó környezetében (100% szél- és esővédett, így ez nem lehet a válasz), ami viszont még ennél is undorítóbb, hogy sokan a cigarettásdobozt vagy éppen a kávés poharat hagyják ott hetyke mozdulattal.

Most én léptem közbe, és raktam ki az alábbi feliratot:

Dohányzásra kijelölt hely

Egy órával később már nem volt ott a szemét. A – szerintem – ízlésesen elkészített, barátságos fogalmazású, ráadásul az EU-s előírásokat figyelembe vevő plakát úgy gondolom, tökéletesen jelzi, mire gondolunk a hamutartó, a kuka és az egyéb fogalmak mögött álló tárgyak használatakor.

Ami pedig a csavar: az irodaházunk másik lakója az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség. Köszönjük a figyelmet!


Taxi vs. Uber

Vagy akár írhattam volna a »WunderCart« is. 60 taxi a Hősök teréről indulva vonult a Várkert Bazárhoz, az Uber hétvégi ingyenfuvar akciója és úgy általában a közösségi taxizás ellen tüntetőleg.

Elmondom, mi az egésszel a problémám: az elmúlt három alkalommal amikor Uberrel utaztam, három nagyon segítőkész, udvarias és kedves sofőrt ismertem meg, akikkel végig jót dumáltunk az utazás alatt, akik időben érkeztek és akik a lehető legrövidebb útvonalon vittek.

Az elmúlt három alkalommal, amikor taxiztam:

  • végig kellett hallgatnom a sopánkodást, hogy milyen rossz most taxizni a fix tarifa miatt is;
  • végig kellett hallgatnom, ahogy a sofőr elküld a fenébe, amiért kártyával akarok fizetni, pedig az utazás elején és a telefonos rendelésnél szóltam;
  • végig kellett hallgatnom, hogy Orbán Viktor éppen miért köcsög;
  • végig kellett hallgatnom a morgást, hogy nem adok borravalót
  • és bónuszként az egyik fuvart tíz perc várakozás után le is mondták.

Szóval teljes mértékben megértem, hogy pályaalkalmasság, meg adózás, meg szabályok meg rutin és az évek, meg BKK meg hogy még ki tudja még mi, de jelenleg ha ugyanannyi de még ha picivel több pénzbe is kerülne, akkor is először Ubert vagy WunderCart hívnék, mert míg ott az összes saccra 15 utazásom során sosem volt problémám, addig az utolsó 15 taxizásomból legalább 10-nél volt valamilyen bicskanyitogató élményben részem. És nem akarom én bántani a taxisokat, mert ismerek pár nagyon jó sofőrt személyesen és volt is rengeteg pozitív élményem a sárga autókkal való kalandozásaim során, de azért a tüntetés helyett lehet, hogy el lehetne gondolkodni azon is, miért kacsintgatnak az emberek az alternatív megoldások irányába, mert nem, ez nem mindig a költséghatékonyság miatt van.


Tíz dolog, amiért érdemes piacra járni

Tej, kenyér, Herz-szalámi. Miközben ma hazaértem a piacról a nagyon szexi bevásárlótáskámmal, és mértéktelenül adagoltam az arcomba a friss házi tejfölt, a lilahagymás sajtkrémet és a spanyol kolbászt felváltva, arra gondoltam, hogy szavakba kell öntenem a piaci vásárlások okozta gyönyört legalább egy bejegyzés erejéig.

Így néz ki a Lehel Csarnok egyik része 2014-ben

1. Mert jó a pékáru

Friss kenyér, friss zsömle, friss kifli. Nincs adalék, nincs tartósítószer, reggel sütötték és még holnap is meg tudod enni, ha pedig szeletelni akarod, nem mállik darabjaira. Ha szárítani akarod, azt is lehet, mert nem penészedik meg 1,5 nap alatt.

2. Mert jók a tejtermékek

Olyan sajtkrémet nem fogsz kapni a nagy áruházakban, amiket egy kis tejüzem gyárt, ráadásul ha az van ráírva, hogy lilahagymás, akkor az nem lilahagyma-ízű, nem lilahagyma-aromás, hanem lilahagymás. A tejfölről, a sajtról és a tejről már nem is beszélve.

3. Mert magyaroktól, magyar termékeket vásárolhatsz

Biztos lehetsz benne, hogy Panni néni nem viszi ki talicskával a GDP-t a 100 forintért eladott fokhagymáján, amit a kertben nevelgetett és egy-két példától eltekintve tényleg csak magyar vállalkozók árulnak.

4. Mert olyan dolgokat is megkaphatsz, amiket máshol nem

Nővérem Olaszországban él, így bizonyos szinten rajongok például az olasz sonkákért és szalámikért, amiket persze megvehetek a nagy áruházban is elég borsos áron, csinos műanyag vákuumcsomagolásban, kis tartósítószerrel, vagy kimehetek a Lehel Csarnokba, ahol az egyik húsbolt a békéscsabai kolbász mellett tart mindenféle olasz és spanyol felvágottakat is. (És igen, a spanyol kolbász nem magyar termék.)

5. Mert friss

Ezt már majdnem mindegyik pontnál felsoroltam, de tényleg: a tej, a kenyér, a felvágott, a hentesáru és a tojás mind-mind friss állapotban kerül a vevő elé.

6. Mert egészséges

A tanyasi csirkék többsége szerencsére nem génkezelt, de ha kapnak is valami extra tápot, hidd el, hogy még mindig jobb, mint az a hús, amit egy-két üzletben árusítanak, szintén vákuumcsomagolva. A dolognak persze van hátulütője is: az igazi tej és a belőle készült termékek nem állnak el két hétig a hűtőben, mert – ahogyan az a tejtől elvárható – savanyodásnak indulnak.

7. Mert olcsó

Vannak persze szélsőséges példák, de piacon vásárolni a saját tapasztalataim alapján mindig jobban megérte, és ezzel a pajeszom is egyetért.

8. Mert az eladók kedvesek

És ha gyakran jársz, már a neveden köszöntenek, és hallhatod a filmekből ismerős a szokásosat? kérdést.

9. Mert biztos, hogy a közeledben is van egy

Vidéken a nagyobb városokban, Pesten pedig szinte minden kerületben van egy jobb piac vagy vásárcsarnok. A fővárosban persze a Vámház körúti (1. számú) Vásárcsarnokot ajánlják sokan; én viszont ritkán járok oda, egyrészt mert kiesik, másrészt pedig kicsit sok ott az ember, és nehezebb tologatni a lenkerekest, meg aztán tíz perc járásra van tőlem a Hunyadi és a Lehel téri csarnok is.

10. Mert hangulatos

A legtöbb csarnoknak nagyon jó az atmoszférája: finom illatok terjengenek, jó látni a nyüzsgést és az ebédjük összetevőit beszerző embereket.

10+1: Mert jó leküldeni egy kávét vagy egy fröccsöt a beszerzés után

A Lehel Csarnokban például van egy kifejezetten jó kávészaküzlet, de a földszinti talponállókban sem rossz a kimért bor. (Fajtája válogatja.)

A piacra járásnak persze vannak kényelmetlenebb tulajdonságai is: kerülgetni kell a motorizált, lenkerekes néniket; néha elmegy az ember mellett egy-két olyan figura, akiknek az ábrázatánál már csak az őt körüllengő illataroma ijesztőbb és sajnos mint minden másik helyen, itt is vannak olyan eladók, akik nem ismerik a vásárlás folyamatában azt a fontos tényezőt, hogy ők ez eladók, akik a vevőért vannak.

Azonban a fenti tíz és egy ráadás dolog (és még biztos lenne több is) miatt mindenképpen megéri.


Unijós előírás

Van itt ez az Index-cikk, amiben azt ecsetelik, hogy egy árva darab lépcsőfokhoz mozgássérültekjnek szánt liftet építettek (cirka 1,6 millió forintért), igaz ezt megoldhatták volna kis mutyival és néhány közbeszerzési eljárás megfuttatásával egy mondjuk nettó 166 000 forintba kerülő rámpa megépítésével, de hát kérem, azt nem lehet, mert a lift uniós előírás. Vagy például azt is hallottam már, hogy azért nem lehet itthon kapni tűzköves öngyújtót, mert szintén az EU-s előírás, hogy nem lehet. Vagy hogy például a cigarettadobozra nyomtatott, elrettentésül szolgáló, rákos-rothatdó belső szerveket is az Unió írja elő.

És amikor a Berlinben élő ismerősöm azt meséli, hogy kint, Németország fővárosában, az EU egyik melegágyában minden sarkon lehet cigarettát venni, nincsenek rajta undorító belső szervek, csak egy felirat a két oldalán, és mellé fél centért adnak egy tűzköves öngyújtót, hogy az ember a rámpán sétálgatva elszívja a szál cigarettáját – na akkor merül fel bennem a kérdés, hogy most akkor merre vagyunk arccal. De ez csak egy példa, nem is feltétlen a dohányzáson van a hangsúlya.

A félreértések elkerülése végett: nincsen nekem semmi problémám az EU-val, sem pedig az előírásaival, értem, hogy működik a világ. Amit nem értek, az pusztán annyi, hogy ha itt érzésre minden milliméter pontosan van szabályozva, és a szabálytalanságokat szigorúan büntetik, akkor hogy lehet, hogy egy az EU-hoz talán sokkal közelebb álló ország fővárosában pont az előírások ellenkezőjével találkozik az ember.


Fekete péntek? Kösz nem.

A titteren futottam bele az alábbiba, és gondoltam élek a beépíthetőség csodálatos eszközével, és ideembeddálom (sic!) ezt az aranygondolatot:

Ha valaki nem ismerné: a fekete péntek egy kifejezetten rossz példa az amúgy sok jópofa és átveendő amerikai szokások közül (ellenben a »helovinnal«, amit nem szeretek itthon ünnepelni, de amúgy egy mókás és aranyos dolognak tartom). A fekete péntek hálaadás napja, november negyedik csütörtökje után megrendezésre kerülő műsorszám. Ezzel veszi kezdetét a karácsonyi vásárlási szezon, és ilyenkor az üzletek hatalmas leértékeléseket tartanak.

Kapásból itt jön be a képbe az, hogy miért nem éri meg áthozni ezt a szokást itthonra: mert amíg Amerikában tényleg 50-80%-os kezdvezményeket biztosítanak, vagy olyan lehetőségeket, hogy egy komolyabb tévé mellé kapsz egy komolyabb házimozit, vagy mondjuk a játékkonzol mellé 4-5 játékot, addig itt 5-10, esetleg 10-15, nagyon kirívó esetben 20% kedvezményt. Oké, örüljünk ennek is, de ez így decemberben a karácsony felé közeledve amúgy is alap. (Az megint más kérdés, hogy januárban ugyanazokat a termékeket kétszer olyan olcsón lehet beszerezni.)

Meg aztán, most komolyan: tényleg ennyire elcsúszott világban élünk, ahol emberek azért halnak meg, mert olcsóbban akarnak megvenni valamit?

Biztos, hogy minden oké odakint a nagyvilágban?