Nem is igazán emlékszem, ki ajánlotta anno, de meghallgattam a Puzsér-féle »Benjamin Button« kritikát.

Én bírom Puzsért, jó meglátásai vannak, nagyon profin lavíroz a bulvár és a műkritikus stílusok között, mindemellett viszont keményen megmondja a véleményét, ami az esetek többségében helytálló, gondolatébresztő. Azt is hozzá kell tenni, hogy különösen elfogult vagyok a filmmel kapcsolatban, mert nálam a Benjamin Button megfogalmazza, miért szeretek filmeket nézni. Fent van a Filmek, amikből idézünk, Filmek, amiket bármikor megnézünk és még sok hasonló listán.

Ebben az esetben úgy gondolom, nagyon félre nyúlt, és inkább kicsit olyan érzésem volt, hogy az alapvető közhelyek kihangsúlyozásával próbálja meg lerombolni a film hatalmas erejét, ami viszont nálam egyáltalán nem működött, a fenti okokból kifolyólag. Ennélfogva az egész kritikát hallgatva úgy éltem meg azt, mintha kényszeresen keresnénk a film hibáit, gyengeségeit, de mivel csak elhanyagolható apróságokat, morzsákat találnánk, azokat nagyítjuk fel és ugrálunk rajtuk.

A vélemény meg olyan, mint a vécépumpa. (Nem mindenkinek van, nem is vagyunk rá kíváncsiak, de ha éppen szükség van rá, elkérjük.)