Itt az összes csak úgy témájú bejegyzést olvashatod; jó szórakozást!


Fekete péntek? Kösz nem.

A titteren futottam bele az alábbiba, és gondoltam élek a beépíthetőség csodálatos eszközével, és ideembeddálom (sic!) ezt az aranygondolatot:

Ha valaki nem ismerné: a fekete péntek egy kifejezetten rossz példa az amúgy sok jópofa és átveendő amerikai szokások közül (ellenben a »helovinnal«, amit nem szeretek itthon ünnepelni, de amúgy egy mókás és aranyos dolognak tartom). A fekete péntek hálaadás napja, november negyedik csütörtökje után megrendezésre kerülő műsorszám. Ezzel veszi kezdetét a karácsonyi vásárlási szezon, és ilyenkor az üzletek hatalmas leértékeléseket tartanak.

Kapásból itt jön be a képbe az, hogy miért nem éri meg áthozni ezt a szokást itthonra: mert amíg Amerikában tényleg 50-80%-os kezdvezményeket biztosítanak, vagy olyan lehetőségeket, hogy egy komolyabb tévé mellé kapsz egy komolyabb házimozit, vagy mondjuk a játékkonzol mellé 4-5 játékot, addig itt 5-10, esetleg 10-15, nagyon kirívó esetben 20% kedvezményt. Oké, örüljünk ennek is, de ez így decemberben a karácsony felé közeledve amúgy is alap. (Az megint más kérdés, hogy januárban ugyanazokat a termékeket kétszer olyan olcsón lehet beszerezni.)

Meg aztán, most komolyan: tényleg ennyire elcsúszott világban élünk, ahol emberek azért halnak meg, mert olcsóbban akarnak megvenni valamit?

Biztos, hogy minden oké odakint a nagyvilágban?


Kritikán aluli

Nem is igazán emlékszem, ki ajánlotta anno, de meghallgattam a Puzsér-féle »Benjamin Button« kritikát.

Én bírom Puzsért, jó meglátásai vannak, nagyon profin lavíroz a bulvár és a műkritikus stílusok között, mindemellett viszont keményen megmondja a véleményét, ami az esetek többségében helytálló, gondolatébresztő. Azt is hozzá kell tenni, hogy különösen elfogult vagyok a filmmel kapcsolatban, mert nálam a Benjamin Button megfogalmazza, miért szeretek filmeket nézni. Fent van a Filmek, amikből idézünk, Filmek, amiket bármikor megnézünk és még sok hasonló listán.

Ebben az esetben úgy gondolom, nagyon félre nyúlt, és inkább kicsit olyan érzésem volt, hogy az alapvető közhelyek kihangsúlyozásával próbálja meg lerombolni a film hatalmas erejét, ami viszont nálam egyáltalán nem működött, a fenti okokból kifolyólag. Ennélfogva az egész kritikát hallgatva úgy éltem meg azt, mintha kényszeresen keresnénk a film hibáit, gyengeségeit, de mivel csak elhanyagolható apróságokat, morzsákat találnánk, azokat nagyítjuk fel és ugrálunk rajtuk.

A vélemény meg olyan, mint a vécépumpa. (Nem mindenkinek van, nem is vagyunk rá kíváncsiak, de ha éppen szükség van rá, elkérjük.)


Kritikus tömeg

Ha lehet hinni a Wikipédiának, akkor a Critical Mass egy több mint húszéves kezdeményezés, amelynek az eredeti célja az volt, hogy megmutassa az embereknek, milyen veszélyes és nehézkes kerékpárral közlekedni az utcákon és talán azért is, hogy egyenlő jogokat teremtsen a bicajjal közlekedőknek. Teljes mértékben egyetértek ezzel a gondolattal, mert cangázni jó, és a közlekedés szerintem is akkor király, ha van hely benne a cangásoknak.

Azzal kapcsolatban viszont már sokszor kifejtettem a véleményem, hogy az itthoni kerékpáros közösség egy részéből egy rettenetesen idegesítő szubkultúra alakult ki, aminek a tagjai szerint a Kerékpár nagy k-val az isten jármű, mindenki köcsög, aki nem azzal jár, és akik úgy gondolják, hogy öt sör után már miért ne lehetne felülni a cangára és végigmenni a körúton, meg azt ugye mondanom sem kell, hogy a zebrán ők is átgurulhatnak, sőt, akár majdnem át is mehetnek a gyalogoson. Na, nálam ez a kategória egyenlő a BMW-ben feszítőkkel és a galambbal, aki ráküldi a cuccot a járókelők fejére.

Aminek a kapcsán ez az egész most eszembe jutott, az a pár nappal ezelőtti szigorított rendőri ellenőrzés, ami miatt jópár cangás panaszkodott, és rengeteg helyről hallottam, hogy a köcsög kékek így, meg úgy is.

Pedig, ha egyenlő jogok, akkor abban az is benne van, hogy a rendőr ugyanúgy megállíthatja a közlekedőt, hogy fújja meg a szondát, legyen lámpája vagy mondjuk bukósisakja.

És nem, ha köcsögök a rendőrök, akkor ők a köcsögök, és nekik kell üdvözölni a rokonaikat, de picit azt érzem, hogy valójában nem erről volt szó, hanem annak a bizonyos maroknyi szubkultúrát alkotó közösségnek a szélsőséges véleményéről.

De amúgy érdekelne, hogy ha valakit megállítottak, akkor mennyire voltak gonoszak.


Sziget Eye

Oké, tavaly már ültünk a »Sziget Eye-on«, ami akkor a Sziget területén egy rendkívül régimódi, de annál mókásabb óriáskerék volt, végtelen pénzért lehetett vele menni egy kört, és igazából a fesztivál területét lehetett belátni. Gerendaiék most viszont gondoltak egyet (vagy nem tudom, ki gondolta ezt az egyet), és behozattak egy ötször akkora modern óriáskereket, amit lehajítottak a belvárosban.

Sziget Eye Budapest fotó

Múlt hét végéig lehetett felülni egy körre, 2400 magyar pengettyűért. A látvány elég jó volt odafentről, ráadásul szép állapotban volt a fülke üvege (legalábbis a mienké), szóval simán lehet fotózni és videózni. A szervezők még egy videót is összeraktak, amiben a kerék építését lehetett megnézni, nagyjából négy nap alatt készült el, és ha valaki végignézi, rögtön megérti, miért kérnek ennyit egy körért.

Nagyon felkapott téma lett a kerék, de egyébként tényleg jól nézett ki, és elég messziről lehetett látni, a Köröndtől este még simán kivehető volt.

Már leszedték és legközelebb a Szigeten lehet ismét felülni, kíváncsi vagyok, onnan mennyit lehet látni a városból.

Egyébként az ilyen gépekért már majdnem beteges módon rajongok, tökéletes mérnöki munka, és kiválóan összefoglalja, hogy hová jutott el az ember – éppen pont a keréktől.


Mi van a hamburger után?

A címben álló kérdést fejteném ki egy kicsit bővebben.

Mostanában rengeteg nagyon jó hely nyílik Budapesten. Ezekről még a New York Times is írt, ráadásul egészen jókat. Nekünk is sikerült pár ilyen helyre elmennünk, és eddig majdhogynem kivétel nélkül az összes nagyon meggyőző volt. Ezek főként egyszer-egyszer az élmény miatt meglátogatandó, különleges gasztroélményt nyújtó éttermek, ahol egyébként az 1500-2000 forint között mozgó ebédmenük is kiválók.

De mi van akkor, ha az ember sétál hazafelé, mondjuk este, amikor az ebédmenü nem játszik, és szeretne enni valamit, ami nem a szokásos gyorséttermi kaja (vagyis, hogy gyorsan kipörgessük őket: Burger King, gírosz, kínai, KFC, McDonald’s, Subway), akkor hová tud menni? Persze, mondjuk a közértbe (bocsánat: boltba) bevásárolni, és főzni magának valamit.

Vagy: hamburgert enni.

Mert a hamburger – gondolom az egyszerűsége, a trendisége és a variálhatósága miatt – gyakorlatilag a legnépszerűbb étel mostanában. Majdnem minden kerületben legalább két, nagyon jó hamburgerest tudok, ahol elérhető az ára, finom az íze, és habár egyhangúnak hangzik, mégis változatos, mert mindenhol egy kicsit máshogyan csinálják.

És szép is ez, meg jó is ez, de hol vannak például a kifőzdék? Vagy hol van a bármilyen más egyéb olyan étel, ami nem hamburger, de annak az árán mozog, és változatos, és finom? És mi lesz a hamburger után, ami menő, és felkapott, és blogokon ajánlják a helyeket, ahol árulják?