Van itt ez a videó, amiben a parádsasvári üveggyártásról esik néhány szó:

Egyrészt nagyon jó dolog az, hogy a helyiek összefogtak, és az egyébként csődre jutott vállalkozást újra beindították, munkát és lehetőséget teremtve másoknak, nem is beszélve a szakma szépségének és hagyományának fenntartásáról.

Másrészről nem olyan régen voltam Salgótarjánban, és döbbenten láttam, hogy a homlokzatot leszámítva az egész üveggyár épületét lerombolták, elpusztítva ezzel a szocializmus egy igen kemény bástyáját. Nem tudom, hogy magával a síküveggyártással mi a helyzet, nekem csak az volt meg, hogy a tulajdonjog nagyjából ötévente cserélt külföldi cégek személyében gazdát, mindenki csak addig maradt, ameddig az adókedvezményt biztosította az állam. Az öblösüveggyár mintaboltjában többször is voltam, és emlékszem, hogy nagyon nagyon szép termékek sorakoztak a polcokon, olyankor kicsit mindig büszke voltam arra, hogy egy ilyen helyen lakom. Salgótarján amúgy az emberek milyenségét leszámítva klassz város, szép helyen van, tiszta és ha félretesszük, hogy a hetvenes évek stílusa a betontömbökkel hevesen visszainteget, akkor akár jól is érezhetjük magunkat.

Viszont érdekes (és nyilván szomorú is) látni, hogy a hetvenes években sikeres iparváros mára hová jutott. Anno az acél-, a sík- és az öblösüveggyártás, a tűzhelygyár, a szénbányászat és a kohászat gazdag és értékes hellyé tette, mára ezekből alig maradt valami, és a fiatalok az iskola után inkább másfelé veszik az irányt.

No mindegy, pusztán a parádsasvári üveggyárról jutott mindez az eszembe.