Smart kártyád van?

Pontosan egy éve, hogy az egyébként tizennégy éves koromban szerzett, akkor pont tízéves Smart kártyám annyira elnyűtt állapotba került, hogy muszáj volt lecserélni. (Hozzáteszem, a bankkártyák mostanában kettőnél több évet sem bírnak ki, szóval akkoriban még a műanyag is jobb volt.)

A folyamat egyébként egyszerű volt: kaptam egy új kártyát, lehúzták a régit, lehúzták az újat is, telefonon meg kellett mondanom a címemet (ez már alapból kaland volt, kitalálni, hogy hol is laktam tíz éve) és mondták, hogy nyugodtan használjam a kártyát, pár hét múlva átviszik rá a pontokat. Gondoltam mi a fene, kézzel viszik egyesével őket, vagy mi történik, de végül is oké, belefér.

Pár hete gondoltam lezabálom azt a sok pontot, amit gyűjtök mindig a finom műanyag hamburgerekkel, és legalább van haszna is a kártyának, de ez eladó szomorúan közölte, hogy ezen a kártyán bizony egyetlen pont sincsen.

Segond, kifizettem máshogy (nem lehet mit mosogatni a Mekiben, szóval inkább nem mennék bele, hogyan tettem meg ezt), de mesélte a csaj, hogy neki is ez volt, és bukta a pontjait a kártyamozgatásnál, ráadásul még a kártyája sem ment. És láss csodát, lehúzta a kártyát, amire kiírta a gép, hogy felírt n pontot, majd amikor ismét lehúzta ellenőrizni, akkor nulla pont állt rajta.

Szóval oké, kiadom nekik a tízéves címem, az mindegy is, hogy mire használják fel, ezen nem derpegek. De minden alkalommal naplóztatom a vásárlásaimat, és még a nyamvadt pontjaimat sem kapom meg.

És igazából lehetne az, hogy betelefonálok és elcseszek ezzel másfél bejegyzésnyi időt, de inkább fogom magam, kiszedem az összes ilyen kártyát a pénztárcámból, és ezután faarccal nyögöm be, hogy nem, nincsen szmártkártyám, mert hülye azért nem vagyok.