Játék határok nélkül

A szerintem mindenki által ismert televíziós vetélkedősorozatról írtam már a blogon, egészen konkrétan »négy évvel ezelőtt«, most viszont onnan jutott eszembe, hogy idén teljesen kimaradtam az Eurovíziós Dalfesztiválból, amikor azonban bekapcsoltam az élő adást, Gundel Takács Gábor hangjától rögtön nosztalgikus élmények sora támadott meg.

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Erre a rendkívül egyszerű kis animációra és a közben hallható zenére ugyanis éveken keresztül ugrottunk izgatottan a nagy doboz köré (oké, akkoriban még nem is volt internet), és az a helyzet, hogy habár gyerek fejjel sosem tudtam végignézni a részeket, mert mindig elkalandoztam a tévé elől, mégis, imádnám, ha most is lenne.

A műsor egyébként 1965-ben született meg, több néven is futott, egyszer a nyolcvanas években lefújták, majd később indult be a kilencvenes évek elején, akkor vált igazán ismertté. Az internetek szerint az eredeti ötlet Charles de Gaulle-tól jön, aki azt találta ki, hogy vicces játékokat kellene kitalálni, amelyekben németek és franciák vetélkedhetnének a barátság újraépítéséért.

Akárárki, akinek említem a Játék határok nélkült (de tényleg, bárki, még a nagyon tévéellenes ismerősim is), ismeri, és szeretné nézni, és rögtön beugrik neki, milyen jó is volt anno. A kínzó kérdés tehát csak az: miért nem csinálja meg valaki legalább az országok közti barátság leple alá rejtett végtelen pénz reményében újra a sorozatot?