Karanténnapló – munkahelyváltás, önkénteskedés, távmunka és sok mosogatás

2020 furcsábbnál furcsább fordulatokkal indult: egyrészt volt egy komolyabb, csak engem érintő változás, de ezt még megfűszerezte az egész világot érintő újfajta, itthonra korlátozott életmód, amit a koronavírus-járvány okozta őrület hozott. Napló az itthon töltött végtelennek tűnő napok margójára.

Új munkahely

Az évet rögtön azzal kezdtem, hogy egy hosszú, megterhelő időszak után úgy döntöttem, munkahelyet váltok. Nem volt egyszerű a sztori, mert ha kicsit kerekítek, akkor majd’ 1 évtizedet töltöttem az »ingatlan.com-nál«, ami szintén kicsit kerekítve kb. az életem harmada. De kerekítés nélkül is a szakmai pályafutásom leghosszabb szelete és az életem meghatározó időszaka.

Amikor felvettek, azt gondoltam, a világ legjobb munkahelyén vagyok, és ez az érzés egészen 9 évig kitartott. Habár mindig úgy gondoltam az icomra, hogy onnan megyek nyugdíjba, elég sok minden megváltozott, és ezen változások jelentős részére nem tudtam hatást gyakorolni, és mivel nem éreztem jól magam, így a váltás mellett döntöttem.

Április elseje óta a Bitrise csapatában dolgozom, ami több szempontból is nagyon izgalmas, és így egy hét távlatából már most határozottan ki tudom jelenteni, hogy ismét megvan a világ legjobb munkahelye érzésem.

Remote working

A munkahelyváltás olyan szempontból a lehető legrosszabbkor jött, hogy a folyamat közepén robbant be itthon a COVID-19 járvány, de szerencsére nem érintette rosszul az új lehetőségemet a Bitrise-nál.

Viszont hatással van rá olyan szempontból, hogy sok más céghez hasonlóan itt is határozatlan ideig full remote-ban megy a munkavégzés, így most aktívan belekóstolhatok a távoli munkavégzésbe, azzal a finom extrával, hogy a minimális és szükséges beszerzéseket leszámítva 24 órát a lakásban töltök, és az “irodám” három lépésre helyezkedik el az ágyamtól.

https://twitter.com/mefiblogger/status/1245047132614164481

Ezzel kapcsolatban több kellemes meglepetés is ért. Egyrészt nagyon smooth volt a kezdés, pedig eléggé tartottam tőle, hogy mennyire sikerül megismerkednem az új csapattal és mennyire tudok majd hatékonyan kezdeni itthonról. A Zoom, a Slack és az összes többi eszköz viszont kifejezetten olajozottá teszi ezt az egész távmunka témát. És az is sokat segít, hogy most mindenki ebben a helyzetben van, így közösen birkózunk meg a bezártsággal és a távolságból adódó nehézségekkel.

Ettől függetlenül sokat olvasok a témáról, és próbálok az évek során összegyűlt hasznos home office praktikák mentén dolgozni, hogy ne készítsen ki a helyzet. Hogy ez mennyire sikerül majd, az idővel ki fog derülni, egyelőre arra rendezkedtem be, hogy a próbaidőmet itthonról kell töltenem.

Önkéntes kalandok

Azt terveztem, hogy a két munka közötti majd’ egyhónapos szünetet utazással, pihenéssel és mindenféle ezeréves tennivalók elintézésével fogom tölteni. Végül kb. másfél hét után itthon ragadtam. Ami eleinte annyira nem is volt sokkoló: olvastam, pihentem, játszottam, filmet néztem és egyéb hasonló mókákkal ütöttem el a hirtelen rám szakadt korlátlannak tűnő, de korlátozottan felhasználható szabadidőt.

Aztán egyik nap vásárlásba menet megláttam a plakátot a kapun: maradj otthon, ha segítenél, jelentkezz önkéntesnek! Gondoltam jobb alkalom nem is lehet.

Az önkéntes munka eddig három feladatból állt.

  • Ellenőrizni kellett a környéken lévő “Maradj otthon!” plakátokat, és újakat felragasztani, ahol valamilyen okból kifolyólag eltűnt.
  • Élő lánc tagjaként úgy nagyjából egy tonnányi élelmiszert kellett lepakolni egy teherautóról az önkormányzat helyiségébe. (Furcsa volt, hogy ahol nemrég »parkolómatricát intéztem«, most tornyokba rendeztük a tésztákat és egyéb élelmiszereket.)
  • A megérkezett élelmiszereket kellett becsomagolni, hogy aztán el tudják vinni a rászorulóknak.
https://twitter.com/mefiblogger/status/1243485516412182528

Most a munka miatt már kicsit korlátozottabban tudok részt venni a feladatokban, de tervezem, hogy amint lesz lehetőség és tudok is, újra menni fogok.

Játszási

Imádom, mióta van itthon optika a Telekom jóvoltából. Egyrészt végre sikerült a 10 megabites kábeles netet egy 300 megabitesre váltani, ami jelenőtsen javította a digitális életkörülményeket, másrészt viszont egy tucatnyi kedvezményt kaptam az itthoni szolgáltatások miatt.

A kedvencem a vezetékes telefon. Egyrészt amiatt, hogy előfizettem rá havi 300 forintért, kb. 6000 forintot spóroltam a havidíjon a Magenta 1 kedvezmény miatt. Aztán most kiderült, hogy ha vállalok rá két év hűséget, akkor nem változnak az árak, de 18 hónapra, havi szintén kb. 6000 forintért kaphatok egy 1 TB-os PS4 Prót, három játékkal.

Több se kellett, mivel kb. másfél éve szeretnék PS4-et, de a Pro ára sosem ment az általam erre szánt összeg alá, és továbbra is sokkal jobban szeretek havonta egy kis összeget kiadni, mint egyszerre egy nagyobbat. (Az iPhone-omat évek óta így veszem, szintén a Telekomnál.)

Ötször meggondoltam, hogy tényleg kell-e nekem, van-e rá időm, de így a karanténban kifejezetten az idei év legjobb beszerzésének tűnik a játékkonzol, úgyhogy most hosszú szünet után ismét beleugrottam a videójátékok varázslatos világába.

(Hogy mivel játszok? Erről majd lesz egy külön bejegyzés is.)

Jah igen, a mosogatás…

Ezt az egész itthon ragadt szitut egészen jól viselem. Tényleg, még sok ponton élvezem is. Nem mondom, ettől még várom, hogy vége legyen.

Az egyetlen pont, amitől teljesen kikészülök, az az érzésre háromszor annyi házimunka, azon belül is a mosogatás. Valamelyik nap, amikor már zsinórban az ötödik napon telt meg a mosogató a mindennapos itthon főzéstől és evéstől, egy centi választott el attól, hogy elengedjek minden környezetvédelmi elvemet, és átálljak a papírtányérokra. Nem fogok persze ilyet csinálni, de tényleg nagyon rosszul viselem, hogy gyakorlatilag maximum pár óráig van egyben a lakás, aztán már kezdhetem az elejéről.


Nagyjából ezek történtek az elmúlt hetekben-hónapokban. Emellett megnéztem jó pár filmet, ledaráltam végtelen sorozatrészt, elolvastam néhány könyvet és szintén végtelennek tűnő cikket, amikor pedig az idő engedi, hatalmas fetrengésben vagyunk a macskákkal az erkélyen:

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.