Liza, a rókatündér

Szerencsére elég nagy a visszhangja Lizának, a rókatündérnek, a több éve készülő magyar produkciónak. Örülök neki, hogy remélhetőleg újra beindult a magyar filmipar, persze, amikor valaki azt mondja, hogy végre egy jó magyar darab, én mindig igyekszem hangosan hirdetni, hogy azért »VAN« még lehetőség jó dolgokat látni. A jelenség minden bizonnyal az Utóélettel kezdődött, amit ugyan még nem láttam, de pontosan emiatt még sürgetőbbnek érzem a megtekintését.

Liza, a rókatündér

Máskülönben tényleg megérdemelnénk a jó filmeket: itthon minden bizonnyal lenne rá igény, és tehetséges emberekből egyáltalán nincsen kevés, a baj nem tudom hol van, talán a Színművészetin, talán ott, hogy az MNF nem olyan produkciókba fektet be pénzt, amik kifejezetten jók, inkább olyanokba, amik visszahozzák a pénzt vagy csak egyszerűen kevés a jó ötlet.

A Liza, a rókatündér emiatt is emelkedik ki: szerepelt benne pár kötelező név (gondolok itt mondjuk Hajdú Steve-re), így gondolom megvolt a kötelező pipa a Filmalap felé, de azért mégsem kaptak olyan komoly szerepet, hogy ez elvegyen az élményből. Reviczky Gábor káromkodós poénját elsőre kicsit erőltetettnek éreztem, de a végén tetszett, ahogy az egész szál átívelt a történeten és korrekt lezárást kapott.

Ami rögtön vezet a másik dologhoz: még a nagyon csúcsszuper amerikai mozik során is ritkán fog el az az érzés, hogy semmi sem történik véletlenül, minden alaposan végig let gondolva, minden tökéletesen ki van találva. Ilyen élményem talán csak Tarantino vagy Wes Anderson filmjeinél volt, és azt kell mondjam, hogy a Liza, a rókatündér alatt végig úgy éreztem magam, mintha egy párhuzamos univerzumban élnék, ahol Tarantino és Wes Anderson valahogyan magyarok, és az általuk ismert stílust és hangulatot egy tökéletes budapesti koprodukcióban mutatják be, Tövisházi Ambrus zenéjével, mintha ennél mi sem lenne természetesebb. És ezt elmondani egy magyar filmről: nagyon menő.

Liza, a rókatündér

Aztán még azt is kiemelném, hogy az összes képkockája arany: gyönyörűen volt fényképezve, tökéletesen bántak a színekkel, a várost pedig úgy mutatták be, mintha nem is azokon a helyeken sétálnék el mindennap, ahol forgattak, de valójában mégis.

Humoros, kedves, nem kiszámítható, viszont nagyon szórakoztató, színes, magyar romantikus vígjáték Ujj Mészáros Károly filmje, a Liza, a rókatündér. Ha van rá lehetőségetek, semmiképpen se hagyjátok ki!

Eredeti cím:Liza, a rókatündér
Műfaj:romantikus vígjáték
Időtartam:98 perc
Megjelenés éve:2015
Rendező:Ujj Mészáros Károly
Főszereplők:Balsai Mónika, Bede Fazekas Szabolcs, David Sakurai, Reviczky Gábor

KöviBusz

Mostanában főként filmekről és fejlesztési dolgokról írok, így ismét kocka témával jelentkezem, bár most nem annyira a technológiai oldalról közelítek.

Az egész sztori onnan indult, hogy nagyon régen az irodában volt egy monitorunk, amin az oldal állapotát láttuk (néhány teszt volt akkoriban még csak, ezek világítottak zölden/pirosan). Akkor a BKV-nak még semmi onleány felülete nem volt, így a Google Mapsből hákoltam ki az iroda előtti buszmegállóban a következő 178-as indulását. Apró úrias bolondéria ez, de mégis kényelmesebb, ha nem az ember orra előtt megy el a busz.

KöviBusz

A monitor azóta nagyon sokat fejlődött: lett sok tesztünk, amit szintén pirossal/zölddel jelez; mutatja a kódban lévő hibákat; jelzi, hogy melyik webszerverek vannak forgalomban és a hirdetések állapotát, számát. A buszmenetrend már régóta eltűnt, de most valamelyik este kedvet kaptam a Heroku és az »Árfigyelő« kapcsán a Node.js-sel való mókázásra, és összedobtam egy prototípust:

Build monitor az Arkonnál

A dolog annyira megtetszett, hogy azóta továbbfejlesztettem az eleinte csak egy járat kijelzését és elérhetővé tettem a világhálón. A KöviBusz azóta kapott egy MapBox térképet, megtanulta a trolibuszok, metrók, villamosok és éjjeli járatok kezelését is, az adatokat pedig a BKK Futár API-jából nyeri, így a tényleges indulást lehet látni. Az irodában néha rá szoktam nézni, szinte mindig másodperc-pontos, ami azért elég menő. A Futár amúgy tökéletesen megmutatja a BKK utóbbi években történt fejlődését, nagyon tetszik az irány.

Ennyi lett volna mára. Ja igen: nyílt forráskódú, a projekt GitHub-on megtalálható, akit érdekel a forráskód, villázzon bátran.


Apróbetűs rész: az alkalmazás semmilyen infót nem tárol rólad, legfeljebb csak amit a Google Analytics összeszed. Az elhelyezkedésedet csak azért kéri el, hogy a térképen a közelben lévő megállókat mutassa. Ha nem adod meg az elhelyezkedésedet, a térkép a Kodály Körönd környékére ugrik.

Philips Saeco HD8323/39

Nagyjából másfél, de lehet, hogy két éve megkedveltem a kávét. A dolog titka egyébként egyszerű volt: teljesen véletlenül bekeveredtem valamilyen különlegesebb kávézóba. Már nem tudom, talán a Frei-ben ittam valamit, de lehet, hogy a My Little Melbourne volt az. Persze, ahogy az ilyenkor nálam lenni szokott, rögtön érdekelt, hogyan lehet itthon is jó kávét csinálni.

Philips HD 8323/39 kávéfőző gép

Karácsonyra a kiccsalád Jézuskája így kávéfőzőt és -őrlőt hozott. Az előbbi a címben szereplő, utóbbi pedig egy BOSCH MKM 6003-as típusjelzésű jószág.

Mindkét géppel nagyon meg vagyok elégedve. A kávéfőző elvileg két eszpresszót is tud főzni egyszerre, de nekem az a tapasztalatom, hogy inkább egyet érdemes, illetve a tejgőzölője kicsit kényelmetlen helyen van, elég nehéz alátenni szinte bármit, de azért jól működik.

Már többféle kávét kipróbáltunk itthon, nekem leginkább a Frei felhozatala tetszik, azon belül is a Columbia Supremo volt eddig a kedvenc, de a Douwe Egberts-féle kolumbia is bejött. Mostanában legtöbbször a Tamp&Pull-ba és a feketébe járunk, az ottani kávévilág a másik favorit.

Szóba jöttek amúgy a kapszulás gépek is, de azokat kicsit kötöttebbnek éreztem, illetve annyira nem is tetszik, hogy például Dolce Gustóhoz tíz adag kávé egy akkora dobozban jön, tele műanyaggal, amibe nagyjából ötven kávéhoz elég szemet lehet tenni.

A kávézási szokásaim máskülönben elég hektikusak, nem indul ezzel kötelezően a nap és az irodában is ritkán iszom, inkább akkor, ha van társaságom vagy ha egyszerűen megkívánom. A kötelező napi kávézást szeretném elkerülni.

Következő cél a latte art művészet legalább minimális elsajátítása, az absztrakt paca minta már egész jól megy.

Whiplash

Röviden: a Whiplash nagyon jó film. A népszerűségéhez biztosan hozzájárul, hogy szinte tankönyvi tökéletességű: ha valakinek azt mondod, hogy film, valami ilyesmire gondolsz a háttérben. A gyönyörűen fotózott jeleneteinek szinte bármelyik képkockája akár fényképként is megáll a lábán, a két főszereplő karakterének jellemfejlődése és a színészi alakításuk pedig szintén megkérdőjelezhetetlen.

Whiplash c. film jelenete

Azt a fajta katarzist, amit nagyon sok kritikában írnak, én gyakorlatilag a zárójelenetig nem éreztem, ott viszont feltettem a kezemet a moziban, hogy megadom magam. Annyira hibátlanul futott a végén minden össze, hogy kár lenne nem megemlékezni. Az a jelenet önmagában is nagyszerű volt.

A szerelmi szálat kicsit fölöslegesnek éreztem, bár gondolom szándékosan volt ennyire nevetségesen kezelve: mi is annyit kaptunk belőle, amennyit a főhős beleadott. Ez meg konvergál a zéró felé.

Ha másért nem (de szerencsére igen), azért mindenképpen megérte megnézni, hogy azóta Don Ellis Band-et hallgatok, szüntelen.

Eredeti cím:Whiplash
Műfaj:dráma
Időtartam:107 perc
Megjelenés éve:2014
Rendező:Damien Chazelle
Főszereplők:Miles Teller, J.K. Simmons, Melissa Benoist

Kódjátszma

Legelső gondolatom, amit muszáj leírnom: aki ezután a film után panaszkodni mer, hogy »fehér férfiak filmjeit« jelölték, az tényleg nem érti, hogyan működik az, amiért kampányolni akar, és inkább vonuljon el a sarokba újratervezni.

A fősulin az egyik tárgy sikeres teljesítéséhez szerintem nagyban hozzájárult, hogy Alan Turing, de főként nyilván az ő munkája, a Turing-gép is része volt a tananyagnak; nem tudom miért, de nagyon érdekelt a téma (egyébként ugyanígy a Neumann-elvek), és már anno is mérhetetlenül elszomorított, hogy Turing, aki egyrészt egy zseniális tudós volt, és aki nélkül voltaképpen – kicsit leegyszerűsítve – most ezeket a sorokat se írhatnám egy számítógépbe, a nemi beállítottsága miatt egy tucatnyi megpróbáltatást kellett kiáljon, amik végül ahhoz vezettek, hogy idejekorán véget vessen a saját életének.

Kódjátszma - The Imitation Game egyik jelenete Benedict Cumberbatchcsal

A film nyilván emiatt is nagy hatással volt rám, de hozzájárult még az is, a brit dolgok iránti közepes erősségű rajongásom. Ha hasonlítanom kellene, leginkább »A király beszédét« említeném, és nem is azért, mert mindkettő filmben elhangzik az a szomorú de eredeti hangfelvétel, amiben Chamberlain bejelenti, hogy az Egyesült Királyság háborúban áll Németországgal, hanem inkább azért, mert a két film tökéletesen és ugyanolyan módon dolgozza fel a második világháború eseményeit, különböző szemszögből.

A néha nagyon egyértelmű de főként tökéletes arányban bemutatott jelenetekről nem is beszélve, amelyek kicsit megmutatják, milyen nehéz lehetett egy nőnek vagy egy homoszexuális férfinak, még akkor is, ha éppen kiemelkedően tehetségesek voltak és emberek ezreit mentették meg munkájukkal.

Benedict Cumberbatch nagyjából a második mondat után vetkőzi le »Sherlock« szerepét; aggódtam, hogy vajon milyen lesz, ha megint kap egy meg nem értett zseni karaktert, de nekem tetszett a játéka és nem éreztem azt, hogy most Sherlock Holmes-ot látom a vásznon. (Néha inkább Sheldon karaktere ugrott be.)

Egy-két jelenet néha talán kicsit csöpögősebb volt, de egyáltalán nem zavaró mértékben, illetve, amennyire én tájékozott vagyok a történelemkönyv vonatkozó oldalaival kapcsolatban, néha a sztorit is igazították, hogy kicsit jobban illeszkedjen a film tempójához.

Gondolom nem árulok zsákba macskát, ha leírom, hogy nagyon tetszett a film. Még vasárnap néztük, de elég sokat gondolkodtam rajta azóta is. 2013-ban, amikor Alan Turing poszthumusz kegyelmet kapott II. Erzsébet királynőtől, arra gondoltam, milyen kár, hogy ezzel a témával senki nem foglalkozik. a Kódjátszma emiatt is piros pontot érdemel: betekintést nyújt a második világháború egy teljesen más hadszínterébe, ahol nem fegyverekkel és tábornokokkal, hanem matematikusokkal és a világ első informatikusaival nyertek meg egy kilátástalannak tűnő csatát.

A Kódjátszma nem egy tökéletes film, de mégis annyi pozitív dolgot tudnék mondani róla, legfőképpen talán azt, hogy általa talán kicsit többen ismerik meg Turing nevét, többen fogják tudni, hogy a Bletchley Park is a második világháború egyik fő hadszíntere volt és talán páran emiatt kezdenek el matematikával, mesterséges intelligenciával, kódfejtéssel vagy informatikával foglalkozni.

Eredeti cím:The Imitation Game
Műfaj:életrajzi, dráma
Időtartam:114 perc
Megjelenés éve:2014
Rendezte:Morten Tyldum
Főszereplők:Benedict Cumberbatch, Keira Knightley, Matthew Goode, Mark Strong

Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)

Minden évben igyekszem végignézni az Oscar legjobb film jelöléseket, de ez ezt leszámítva is listán volt. Valaki megkérdezte tőlem, hogy pontosan milyen film is a Birdman, és miközben rájöttem, hogy nem igazán tudom kategóriába sorolni, arra is rájöttem, hogy pontosan az ilyen, filmeket szeretem a legjobban. Meg aztán, a január-februári eresztés amúgy is mindig jobban be szokott jönni.

Birdman 2014 Michael Keatonnal

A történet középpontjában egy valaha hatalmas akciófilm-színész áll, aki a Birdman című produkcióban játszotta a fő szuperhőst. Gyakorlatilag mindenki felismeri, ha az utcán sétálgat, de a karrierje mintha megrekedt volna ezen a ponton, keresi a helyét, próbálja megvalósítani álmait, megtalálni saját magát és közben próbál jó kapcsolatot ápolni a családjával. A karrierjét kedvenc regényéből készült Broadway előadás adaptálásával igyekszik új pályára állítani.

Szinte az egész film a színházban játszódik, nagyon ritkán van vágás, majdnem végig olyan érzésem volt, mintha nem is megrendezett filmet néznék, csak történnének az események, a kamera meg néha rohanna valaki után.

A másik dolog, ami azonnal magával ragadott, az a rengeteg apróság, ami nem túl feltűnően minden jelenetben megjelenik. Hogy csak egyet mondjak: amikor az előadás szünetében a nézők kimennek dohányozni a színház elé, és tipikusan azokat a mondatokat lehet kimazsolázni a tömeg morajából, amiket bármelyik színház előtt hallhatsz a szünet alatt dohányzó emberekről. Vagy a burkolt poénok, megjegyzések, amiken néha csak mi röhögtünk a moziban.

Mindezek mellett meg persze rengeteg hangosan nevetős jelenet, pontosan elegendő mennyiségű társadalom- és filmkritika (a képregény-adaptációk szerintem minden jelenetben kaptak egy szúrást) és Michael Keaton közel tökéletesen játszik Edward Nortonnal. Külön pluszpont Zach Galifianakis-nek, az utóbbi időben nálam ez volt a legjobb alakítása.

Eredeti cím:Birdman
Műfaj:vígjáték
Időtartam:119 perc
Megjelenés éve:2014
Rendező:Alejandro González Iñárritu
Főszereplők:Michael Keaton, Edward Norton, Zach Galifianakis, Emma Stone

Frontendfejlesztő

Egyrészt, keresünk a csapatunkba frontendfejlesztőt, ha a kedves olvasó érez motivációt magában, kattanjon, ha pediglen tud olyan embert, akkor ne szégyellje átdobni a linket!

A másik dolog viszont a címben szereplő szó helyesírása. Sajnos nem értek annyira a nyelvtanhoz, amennyire szeretnék, de a fejlesztési álláskiírások jelentős részében közreműködtem, és egy ilyen felületen viszont szeretek kényesen odafigyelni a helyesírásra. Nálunk az irodában Laci a helyesírás-guru, de ő pont beteg volt. Én a saját tudásom alapján a fenti alakot javasoltam, de többen jelezték, hogy már csak a megszokás miatt is a frontend fejlesztő lehet a helyes.

Az MTA vonatkozó oldala persze nagyon jó, de a frontend szóval nem boldogul. Persze ha a webfejlesztőből, az autószerelőből vagy mondjuk a csontkovácsból indulunk ki, akkor sejtjük, hogy jó úton járunk, de ahogy jelzi az oldal is, a külön vagy egybe témaköre a legnehezebb a magyar nyelvben. Viszont ki van rakva egy telefonszám és egy e-mail-cím, a nyelvi tanácsadó szolgálathoz, akik készséggel állnak rendelkezésünkre.

Írtam egy levelet, két nappal később jött a válasz:

Tisztelt Uram!

Kívülállóként nem világos, hogy a frontend melléknév-e vagy főnév, így magyar nyelven nincs kodifikálva, rögzítve. Ha melléknévként, jelzőként használják (milyen fejlesztő?), akkor a különírást, ha főnévként ('frontend dolgokkal kapcsolatos'), akkor az összetételként való egybeírást tudjuk ajánlani.

Üdvözlettel:
MTA Nyelvtudományi Intézet
nyelvi tanácsadó szolgálat

Még egy levélben leírtam, mit jelent a frontend a mi világunkban, és a válaszban érkezett a megerősítés, hogy az összetételt javasolják.

Két tanulság: az egyik, hogy menő, hogy vannak emberek és szervezetek, akik ezzel foglalkoznak, a másik pedig, hogy nyugdíjas koromban az MTA Nyelvtudományi Intézetének nyelvi tanácsadó szolgálatánál szeretnék dolgozni.

Árfigyelő

A mai napon élesítettük az ingatlan.com legújabb szolgáltatását, az Árfigyelőt, ami közel azonnal küld e-mail-értesítést, ha egy kedvencnek jelölt hirdetésed árát megváltoztatták.

Árfigyelő az ingatlan.com-on

A projekt érdekessége számomra, hogy a levelek összeállításáért és kiküldéséért felelős kódokat Node.js-ben készítettük. Az egész mögött áll még egy kis RabbitMQ-s üzengetés, meg némi klasszikus adatbázis mókolás. A csapatban majdnem mindenki ismeri a Node-ot, de ilyenformán élesben most használtuk először. Nekem ennek (és egy másik szintén icomos projektnek) kapcsán egyelőre nagyon jók vele a tapasztalataim: elsőre kis gondolkodásmód-váltást igényel, de utána rendkívül gyorsan lehet benne haladni és mivel most nagyjából olyan szerepet tölt be, mint pár éve a PHP, rengeteg dokumentáció, segédlet, nyílt forráskódú eszköz érhető el hozzá.

Amit még használtunk és lehet, hogy neked is jól jöhet:

  • log4js-node: naplózásra való, ráül a console.log metódusra, így nagyon kényelmes a használata. Tud írni fájlba, adatbázisba, kimenetre és nagyon könnyen konfigurálható.
  • knex: SQL-lekérdezések építésében és azok kezelésében nyújt nagy segítséget: áttekinthetőbb tőle a forráskód, nagyon jól dokumentált és a bonyolultabb feltételekkel is megbirkózik. Sok hasonlóval találkoztam már mindenféle nyelvben, de eddig ez vezeti a listát.
  • Nodemailer: amint a neve is mutatja: levelek kiküldésére jó. Szintén könnyen konfigurálható, nagyon jó az alap leírása és voltaképpen mindent tud, ami akár összetettebb levelezésre is kellhet.

Az új szolgáltatás valójában már tegnap elindult, de akkor elővigyázatosságból csak egy teszt címre küldte az összes levelet, de mivel láttuk, hogy egész nap és éjszaka zökkenőmentesen működött, nem tapasztaltunk semmilyen problémát, így ma délelőtt az összes felhasználónknak elérhetővé tettük.

Szóval ha van kedvenc hirdetésetek, figyeljétek a bejövő mappát, hátha olcsóbban tudtok rá lecsapni!

Oroszok határok nélkül

Megy most ez a flém az új Játék határok nélkül kapcsán, nevezetesen, hogy az oroszok szerint ők nyertek, mindenki más szerint meg mi. Aztán persze kis nyomozás után most az is kiderült, hogy az oroszok miatt változtatni kellett a szabályokon és mindenki ujjal mutogat.

Ezt anno is akartam mesélni, de amikor nézőként mentünk, elég komoly titoktartási szerződést kellett aláírnunk a premier előtt való mesedélutánokkal kapcsolatban, de így hogy már lementek a részek, nincs jelentősége.

Játék Határok Nélkül budapesti forgatás

Az első forgatáson kétszer kellett rászólni az orosz csapatra. A forgatás során először felveszik a csapatok bevonulását és a műsorvezetők beszédét, ilyenkor rotálva egymás után az adott ország műsorvezetői vannak a színpadon. Amikor az egyiptomi csapat műsorvezetőit vették fel, akkor még pár magyar is odaült az egyiptomi szurkolókhoz, mert viszonylag kevesen voltak, ám a bevonulás alatt a tömeges számban megjelenő orosz szurkolók elkezdtek hangosan rásszájázni és dobogni a lelátón, az ő műsorvezetőjük pedig biztatta őket. A rendező úgy szólt rájuk, hogy tessenek már viselkedni.

A másik sztori: elindult a játék, valami csőbe kellett beszaladni, a magyarok és az oroszok együtt játszottak, de az egyik orosz játékos fellökte a magyarok egyik versenyzőjét, a csapat úgy kezdett el integetni a kamerának, hogy vegyék újra és álljanak le.

Mindezt a forgatás első fél órájában, innentől igazából semmi sem lep meg az orosz csapattal kapcsolatosan.

Van kutyád? Ne kösd ki!

Ez a bejegyzés régóta érik és mivel csak idén már három olyan élményem volt, amit mások felelőtlen kutyatartása miatt tapasztaltam, ezért idejét láttam, hogy meg is írjam.

Kutya pórázzal

Első sztori: állok a buszmegállóban, látom, hogy a fodrász előtt ki van kötve egy kutya a szemerkélő esőben. Kis kabát volt rajta, név és telefonszám a nyakában. A póráz leesett a földre, a blöki meg nagyon bánatosan nézett a távolba. Vártam öt percet, benéztem a fodrászhoz, hogy ott van-e a gazdi, de nem volt, így felhívtam a telefonszámot. A csaj mondja, hogy éppen a bura alatt van, mindjárt jön. Tíz perccel később ki is jött, mondtam neki, hogy ez így nem szép dolog, amire annyit kaptam válaszul, hogy jaj, szeret ő itt kint ücsörögni, meg hogy amúgy nem szokta kikötni, de ez akut helyzet volt. Ja, akut hajvágás, képzelem.

Második sztori: egy héttel később megyek ugyanarra a buszon, nézem, hogy milyen ismerős az a kutya, aki ki van kötve az egyik Demszky-lábhoz. Na, szerintetek ugyanaz a kutya volt? (Segítek: igen.)

Harmadik sztori: megyek le nemrég az iroda alatti boltba szénhidrátért. Telefonáltam a bejárat előtt, esik az eső, fúj a szél. Jön egy nénike, fogja, kiköti a kutyát a fához, úgy, hogy az állat nagyjából két centit tud mozogni, a sárban áll, és esik rá az eső meg az erkélyről lecsöpögő víz. Közben a mellette parkoló autó elindul, amitől még meg is ijed.

Ha kutyád van, és leviszed, akkor sétálni vidd, ne a boltba, ne kocsmázni, ne fodrászhoz vagy akárhová máshová, ahová nem tudod bevinni és ki kell kötnöd. Nem hiszem el, hogy nem lehet megoldani, hogy két ember vigye le a jószágot vagy hogy az egyetlen ember visszamenjen a lakásáig, lerakja az ebet és utána vágassa le a nyomorult haját.

Nem tudom, kötelező-e a kutyában a chip, de ha nem, annak kellene lennie, és az összes ilyen gazdit kőkemény pénzekre kellene büntetni.