Az internetadóról

Alapvetően igyekszem a politikai beszélgetéseket és véleményformálásokat elkerülni; azt nem mondom, hogy nem politizálok, mert voltaképpen minden adózó állampolgár politizál, de a témát körüllengő veszekedés-áradatot szeretem elkerülni. Az utóbbi időben viszont több dolog is volt, ami mellett nem igazán lehetett szó nélkül elmenni, ez a mostani téma olyannyira elfajult, hogy még ezt a viszonylag semleges zónát is a politika mocskával kell besározzam.

2014. október 21-én gyakorlatilag az egész magyar internetező közönség egy emberként hördült fel, a különböző csatornák csak úgy izzottak: legyen szól a Tumblr-ről, a Twitterről, a Facebookról vagy bármelyik fórumról, szinte mindenhol mintha egy kisebb atombomba robbant volna.

Vágási Feri beszáll az internetadóba

Ha lemaradtál volna, gyors összefoglaló: arról van szó, hogy az a pletyka járja a világhálót, hogy jövőre adót kell fizetni az interneten elköltött adatmennyiség után, méghozzá megkezdett gigabájtonként 150 forintot. És ha becsületes srác vagy, és Netflixen valamint Spotify-on szerzed be a nézni- és hallgatni valókat, és mondjuk az egész forgalmazásod megáll 50 gigabájtnál havonta, ez bizony már akkor drágább, mint maga a szolgáltatás.

Tudod ez milyen? Mintha azt mondanák, hogy holnaptól 200 forint helyett 400 forintba kerül ugyanannyi kenyér. Vagy ha azt mondanák, hogy minden elfogyasztott liter víz után 1 forintot kell fizetni. Vagy ha egyszerűen azt mondanák, hogy minden liter benzin után újabb fél liter árát kell megfizetni.

Drága az üzemanyag? Oké, megyünk BKK-val. Drága a cigaretta? Oké, káros, leszokunk róla. Nem lehet csak bizonyos helyeken megvenni? Pláne. Majd alkoholt sem lehet a Teszkóban kapni? Oké, ezt is megoldjuk máshogy. Na de, hogy egy 1080p minőségű YouTube-videó megnézéséért 300-400 forintot kelljen fizetni, na azt a falloszt már senkinek nem esik jól lenyelni.

És itt alapvetően elmondom, hogy mivel van a probléma, mert nem azzal, hogy az embereket egy újabb adónemmel riogatják, még azzal sem, hogy elébe akarnak menni a sok illegális letöltésnek. Három probléma van, ami mindenkinél összerántotta a szaros lepedőt.

Az emberek nem hülyék

Azt még az internet világában kevésbé otthonosan mozgó emberek is megértették, hogy nem azért akarnak internetadót bevezetni, mert sokan beszélnek hang- vagy videóhívás formájában. Ha ez így lenne, akkor a Skype-ot, a Facetime-ot, a Facebookot vagy bármi egyebet adóztatnának meg.

Azt pedig külön nem szeretik az emberek, ha egy politikus azt mondja, hogy az internet már-már vitális alapfeltételnek számít, és célnak tekinti, hogy minden magyar háztartásban legyen internet-hozzáférés, majd megrebesgeti, hogy a duplájáért.

A mézesmadzag-hatás

Zavaró még, hogy most bedobták ezt a kis csontot, afféle őszödi beszédként, szépen végignézik, ahogy hörögnek az emberek, majd végül jön a visszakozás: jaj, nem is ennyi, nem is annyi és végeredményben persze ugyanúgy lesz adó, de egy jóval kedvezőbb árú, ahol mondjuk havonta fizet az ember egy 500-1000 forint közötti összeget. Egy különösen gonosz és konspiratív világban még azt sem tartom lehetetlennek, hogy az emberek hirtelen megemelkedő szava miatt változtatnak, és tudjátok erre mit fognak mondani az addig hangos emberek? Hogy ez bizony jobb, mintha tizenötezret kéne, ez is valami!, és még talán elégedettek is lesznek, hiszen volt döntéshelyzetük a kérdésben.

Már csak a pornó maradt

Szomorú ebbe belegondolni vagy ezt leírni, de jelenleg rengeteg ember van, akinek az internet afféle egyetlen szórakozásként létezik az életében. Nem mindenki tud havonta elmenni kocsmázni, moziba, ne adj isten színházba vagy mondjuk egy koncertre. Nem mindenki tud nyaralni, nem mindenki tud éttermekbe járni, viszont sokan vannak, akiknek nem lehet a torkán lenyomni a tévéműsorokat sem. Pontosan ez az a réteg, akinek legjobban fáj majd az internetadó: havi párezer forintot kvázi végtelen interaktív szórakozásra még bárki szívesen kifizet, de egy hirtelen brutális emelés sokaknál elérheti, hogy még ez az amolyan egyetlen szórakozás is megszűnik. Aztán marad a szesz.


És akkor még nem is beszéltünk az üzleti felhasználókról, akik több száz gigabájt forgalmat csinálnak havonta, mert például van egy nagy látogatottságú weboldaluk.

Főként ezek miatt egyébként biztos vagyok abban is, hogy nem lesz internetadó. Ez egy olyan mértékű kényelmetlenség lenne, ami ha az embereknek háromszáz-négyszáz forintjánál többe fog kerülni, akkor egyszerűen el fog szabadulni a pokol: a sok troll kiszabadul a nappaliból, és a Kossuth téren, az NMHH-nál meg csak az ég tudja hol fognak molinózni, épületeket UTP-kábelbe tekerni vagy az internetet blokád alá vonni.

Ha pedig mégsem így lesz, és tényleg jön a gigabájtonként 150 forint, akkor ne lepődjünk meg, ha egy újabb adag legény és lányka húzza fel a gumikesztyűt, és pucolja a szart az angolok vécéjében a brit elit dolga végeztével a nem túl távoli szigetországban.

119. szabály

Leírtam ma (sőt, mit ma, egy órája) véletlenül Twitteren, hogy négy éves, ami elsőre nem mozgatta meg a fantáziámat, de valami nem hagyott nyugodni.

Gyorsan meg is néztem az egyik legkedvencebb weboldalamat, a helyesiras.mta.hu-t, ahol bizony az orromra koppintottak, mivel nem külön kell írni, mégpedig ezért:

Egy egyszerű tőszámnévnek (ill. a sok, több, fél számnévnek), valamint egy -s képzős egyszerű melléknévnek a kapcsolatát egybeírjuk. [AkH-119]

Használjátok ti is az oldalt, igazán kevés odafigyeléssel egyrészt sokat lehet tanulni, másrészt ha egyszer megjegyzi az ember, többet nem felejti el. És a legtöbb helyesírási szabály (egy-két kivételtől eltekintve) nagyon logikus és következetes.

Twitteren egyébként elnézést kértem az okozott kellemetlenségért, remélem nem bántottam meg senkit, távol álljon tőlem, hogy a helyesírás ignorálására ösztönözzek embereket!

Egyebet nem.

Duolingo

Emlékeztek 2008-ból a »LiveMocha« nevű szolgáltatásra? Annyira én sem, de rögtön az ugrott be, hogy jé, a Duolingo egészen ugyanolyan, csak nekik sikerült megfogni a 2014-es vonalat, szép grafikákkal és okos mobil alkalmazással.

Duolingo

A Duolingo böngészőből és mobilról is használható, egy onlájn nyelviskola, de voltaképpen a legjobb játék, ami mostanában az iPhone-omon volt. Választhatsz, hogy spanyolul, franciául, olaszul, németül vagy angolul szeretnél megtanulni, és a tudásodhoz képest valamilyen szinten beszállhatsz. Minden sikeres feladat után pontot kapsz, és ki kell tűznöd egy napi célt, amit a kis madár agresszív figyelmeztetésekkel igyekszik betartatni. A feladatokban írni, beszélni, a szavakat megfelelő sorrendbe tenni és fordítani kell.

Millió éve halogatom az olasz nyelvtanulás megkezdését, ez most egy jó kezdőlöket volt hozzá

Ezek miatt tetszik különösen:

  • nagyon egyszerű: én napi 20 XP-t állítottam be célként, ez a négy lehetőség közül a második, reggelente vagy esténként 15 percet foglalkozom vele, és ennyi idő alatt két feladatsort lehet megcsinálni;
  • segít szinten maradni: az idő múlásával jelzi, hogy melyik kategóriákat kellene átismételni, és mindig tart egy külön feladatsort azokra a példákra, amik nehezen mentek;
  • jól kidolgozottnak tűnik a módszertana: ha például újra megcsinálsz valamit, amit már régen egyszer kipipáltál, jelzi, hogy az ott szereplő szavak és kifejezések sokkal gyorsabban eszedbe jutnak majd. (És tényleg.)
  • játékot csinál a tanulásból: hétvége óta csinálom, de még nem untam rá, és sosem éreztem, hogy tanulok, a fejlődést az előző feladatsorhoz képest viszont mindig;
  • jók a kategóriák: egy kisiskolás könyv egyszerű feladataival (étel-ital, állatok stb.) indít és úgy halad a nehezebb témákig (politika, mértékegységek stb.);
  • lehet benne vásárolni: ha ügyes vagy (pl. egyszer sem hibázol), úgynevezett lingotokat kapsz, amiket a haszontalan dolgoktól (másik ruha a madárkának) a menő dolgokig (modern szlengkifejezések, csajozós szövegek, nagyon udvarias beszédstílus) költhetsz;
  • angolul kell csinálni: ez lehet valakinek elrettentő, de alapvetően az olaszt könnyebnek is tűnik angolul tanulni, ráadásul így egyszerre két nyelvet gyakorolhatok. (Az angol képzés mintha már magyarul is elérhető lenne.)

Ha nem is feltétlen akartatok nyelvet tanulni, érdemes kipróbálni, nem megerőltetőbb a 2048-nál vagy a zombik irtásánál, de sokkal hasznosabb!

Mi bajom az Apple-lel és a frissítésekkel

Először is: szeretném leszögezni, hogy mint minden gyártónak, így az Apple-nek is vannak rettenetesen irritáló tulajdonságai, és szerintem jelenleg van annyi okostelefont és számítógépet gyártó cég, hogy mindenki kiválassza a neki legmegfelelőbbet. Mindegyiknek mindig lesznek hülyeségei, hibái, nehézségei, ilyen dolog a technológia.

Az egész történet onnan indul, hogy a kis ezeréves »Makkomat« frissítettem, még annak az idején, és felkerült rá az OS X oprendszer akkori legújabb verziója, a Mountain Lion. Az addig imádnivalóan működő gép hirtelen többet volt a fiókban, mint az ölemben, aminek az oka az volt, hogy pont azt a három-négy feature-t tüntették el, amiket imádtam és amik nekem sokkal kényelmesebbé tették a gépet. Én is a szoftverbiznicben mozgok, tudom, milyen ez, biztos tudatos döntés volt, hisztiztem, túlléptem. A gép viszont irgalmatlanul lassú lett. Alapvetően egy régi gépről beszélünk, nincs vele probléma, hogy lassul, de ez nem lassult, hanem konkrétan néha megállt, mint a szög.

Emiatt az »iMac-emet«, ami szintén nem mai darab, már nem is frissítettem.

Tudom én azt is, hogy a számcsógépes szakma is ilyen: ha nem frissíted évente, lassú lesz, mint Trabant az autópályán.

Na de, jött a Mavericks, azt is felraktam a kisgépre, mondanom sem kell, azóta 3 perc a hideg indítás, 2 perc míg magához tér alvó állapotból, és néha szaggat az egérmutató. (Egyébként a gépre a Twitteren, a Spotify-on és a Chrome-on kívül semmi sincsen telepítve, fun fact.)

Az egész történetnek ez viszont csak az előzménye, amolyan prológusa volt, az igazi érdekességet az iOS 8-ra való frissítés felé szeretném terelni, ha még nem vesztettem el a nyájas olvasó figyelmét.

Habár a gépet a fenti okok miatt nem szeretem nagyon frissíteni, más a helyzet az iPhone-nal. Ott általában amint van rá lehetőség, letöltöm az új verziót.

Elmondom hogy megy ez egy ideje: a telefon szól, hogy van update. Rámegyek, kiírja, hogy világvége, túlterhelés, majd egyszer csak letölthetem. Egy legfeljebb két nappal később észrevételnül szól, hogy helló, frissíts. Kerreg egy kicsit a folyamatjelző, aztán hopp, ott az új iOS a készüléken.

Elmondom hogy ment ez az iOS 8-ra váltáskor. A 16 GB-os telefon közölte, hogy nem elég a 4 GB szabad hely a frissítéshez, 6 GB kell, mert hát ez a LEGNAGYOBB frissítés, nem is értik, mit gondoltam. Mivel zene nincs a telefonon, fotó sem nagyon volt, appeket meg nem szívesen töröltem volna, maradt az iTunes-szal való telepítés. (Amit a Spotify óta gyakorlatilag sosem indítok el.) Oké, rövid leszek, pedig itt annyi fájdalmat szeretnék átadni a bejegyzés sorai között: az iTunest frissíteni kellett volna, de a Software Update egy héten keresztül képtelen volt letölteni az iOS 8-at, végül közölte, hogy frissítsek Mavericksre. Frissítettem, majd újabb 18 óra alatt sikerült letölteni az iOS 8-at. Felraktam a telefonra egy röpke húsz perc alatt, majd 40 percig néztem ezt a kijelzőn:

iPhone 5s - beragadt az Apple logó

Nagyjából negyed óra alatt sikerült annyira összekaparni, hogy recovery módba tegyem. Az iTunes közölte, hogy csak a gyári beállítások visszaállítása segít, majd a friss biztonsági mentés visszatöltése. Hát legyen, újabb negyven perc.

Nagyjából két óra szívás után ott volt a telefon, ezeréves appekkel, tele buggal, szaggató felülettel, úgy, hogy újra be kellett állítanom egy tucatnyi dolgot.

És persze, értem én, ezerből egynél fordul elő, és végső soron eddig megúsztam, de ez azért kicsit kiborította a bilit, az egész iOS 8 balhéra két hetet kellett várnom, és minden egyes lépésbe becsúszott valami hiba, akárhol.

Ami pedig a legrosszabb, hogy én ezeket a lépéseket relatíve gyorsan megcsinálom, mert mégiscsak fejlesztő vagyok, tudok guglizni, értem mi történik a fém vázon belül, de ha pl. egy teljesen átlag júzer, pl. az anyukád telefonja romlik el, akkor nem igazán ez a baba fekvése.

Lábjegyzetként merem csak leírni, hogy a Mavericks update pedig sikeresen az egész /usr/local/bin/ könyvtáramat széttúrta, az összes beállított, telepített és forgatott fejlesztői eszköz eltűnt, minden újra kell húzni, és azért ezeket beállítani nem tíz perc, inkább több óra. Az irodai gépemen többek között ezért nem volt új OS X telepítés, csak a biztonsági frissítések.

Azt pedig már tényleg csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy az istenien beharangozott, legnagyobb és legjobb iOS 8 semmi extrát nem ad, kevesb hely lett a telefonon, van egy-két új funkció, de amúgy nem érzem a csít, sőt.

És akkor a most Windows Phone-Android-BlackBerry flémen gondolkodók: GOTO első bekezdés. (Egyébként ezeket leszámítva még mindig szeretek Apple cuccokat használni, de mindenképpen beírtam az ellenőrzőbe, hogy a tízes skálán egy fokot lejjebb léptünk az utóbbi időben.)

Nagymenők

Martin Scorsese »A Wall Street farkasát«, a »Casinót« és a Nagymenőket egy trilógiának szánta: látszólag mindhárom film csak a kurvázásról, a kokózásról, a piáról és a pénzről szól, eközben azonban mindhárom történet egyetlen jelenséget mutat be nagyon határozottan: hogy mi történik az emberrel, ha hétköznapi schmuckból nagymenő lesz belőle. Olyan, aki bejut helyekre; aki ismer embereket; akinek sok pénz van a zsebében és aki valószínűleg jobb, ha gyakran néz a háta mögé

A trióból a Goodfellas az első rész, Ray Liottával, Robert De Niróval és természetesen Joe Pesci-vel. Neki egyébként minden jelenete arany, nehezen tudom őt elképzelni más szerepben, mint az agresszív, pattogó beszédstílusú maffiózó (pedig láttam már néhányszor).

A Nagymenők egyik jelenete, Robert De Niróval és Ray Liottával

Engem leginkább a film zenéje és képi világa fogott meg: majdnem az összes 90-es években készült filmnek van egy jellegzetes színvilága, amit Michael Ballhaus operatőr munkája csak fokoz: szinte minden képkockája tökéletes.

A történet a másik két filmhez képest talán picit jobban ellaposodott a végére, érzésre elég későn jött el a katarzis, az a pont, ami egyébként mindhárom filmben közös: amikor már tuti, hogy vége mindennek, nagy a grimbusz, és ki kell találni, hogy a rosszfiúk hogy másznak ki a slamasztikából.

Nagyon tetszett, Scorsese ismét ügyes munkát végzett.

Eredeti cím:Goodfellas
Műfaj:krimi
Időtartam:146 perc
Megjelenés éve:1990
Főszereplők:Ray Liotta, Robert De Niro, Joes Pesci, Lorraine Bracco, Paul Sorvino, Gina Mastrogiacomo

Megnéztük Táncsics börtönét

Mindig szoktam magammal valami könyvet vinni, ha valamikor valahová távolabbra s hosszabb időre mentem, részint ugyan valóban azért, hogy akárhol is olvashassak, részint pedig csupán hiúságból, hogy lássák, ki és mi vagyok én.

Táncsics Mihály

Táncsics Mihályt 1847-ben fogták el a sajtótörvények megsértése miatt, budai várbörtönéből – amely most a róla elnevezett utca 9-es házszámát viseli – egy évvel később, március 15-én a forradalmi ifjúság szabadította ki, az azóta kétségbe vont legenda szerint a fiatalok egy lovaskocsival vitték el a várból Pestre, lovak helyett azonban ők maguk húzták a kocsit.

A várnegyedben lévő épület az 1800-as évek első felében épült; akkoriban laktanyaként, később katonai parancsnokságként, börtönként, de a második világháború előtt pénzverdeként, a Pénzügyminisztérium egyik épületeként szolgált. 1948-ban háborús jóvátételként az épület az Egyesült Államokhoz került, onnantól egészen 2014-ig, hatvanhat éven át ők használták. Az egyébként a nagykövetséghez tartozó házat az USA a tengerészgyalogosainak elszállásolására használta, innen is ragadt rá a Tengerészgyalogosok Háza elnevezés. 2006 óta folyt az egyeztetés, George Bush látogatása után gyorsultak fel jelentősen az események, az ingatlanokért cserébe Washington a Szabadság téri követség körül lévő házakat kért.

Az épületet két napig szabadon lehetett látogatni; mi is elmentünk, persze, az 1848-as szellem már egyáltalán nem érződik, abban a helyiségben például, ahol elméletileg Kossuth is raboskodott, egészen konkrétan egy telefonközpont és egy kábeltévéaljzat várja árválkodva a csatlakozásokat. A házat hétfőn este bezárták, hamarosan megkezdődnek az átalakítások és a régészeti feltárások, valamikor a közeljövőben pedig 1848-as múzeumot fognak kialakítani az épületegyüttesben.

Csináltam fotókat is, a képre kattintva lehet megnézni a többit:

Táncsics börtönének egyik ablaka

A bejegyzésben olvasható infókat ezekről az oldalakról szedtem össze:

Így csinálj otthon májkrémet

A májkrém talán az egyik legfinomabb dolog, amit az ember a kenyerére kenhet.

Mostanában igyekszem egy kicsit természetesebben, ha úgy tetszik, tudatosabban enni, ami persze nem jelenti azt, hogy mostantól csak a paleolit nyers mamuthúst vagyok hajlandó fogyasztani, sőt, nem álltam be a Nagy Tartósítószer és Ízfokozó Lobbi szektásai közé sem, ahol lehet, ott azonban kis lépésekben jobbra fordulok.

A minap egy nagyobb áruházban kíváncsiságból ránéztem, lehet-e kapni jó minőségű májkrémet. Ha te is ezt tennéd, előre szólok, hogy végignéztem nagyjából harminc fajtát, te ne tedd, segítek: nem lehet. Egyrészt a legtöbb nem is igazán májból van, másrészt nem találsz olyat a polcokon, amibe ne kerülne ízfokozó és/vagy tartósítószer. Nincs egyikkel sem, de azért egy májkrémben inkább íz legyen, mintsem fokozó.

Arról nem is beszélve, hogy múltkor az irodában majdnem lefordultam a székről, olyan jó illatú volt Ati házi májkrémes szendvicse, úgyhogy gugliztam, és találtam egy jónak tűnő receptet, amit ki is próbáltam.

Így néz ki a házi májkrém, recept is van hozzá.

Én végül így csináltam, ez kellett hozzá:

  • ½ kg pecsenye kacsamáj;
  • 4 db közepes vöröshagyma;
  • 2 gerezd fokhagyma;
  • libazsír;
  • fél csomag majoranna*;
  • só, fekete bors.

A hagymákat vágd apróra. Az eredeti recept igazi vajjal írja, én libazsírral csináltam, de legközelebb a mellé még fogok tenni vajat is, hogy kicsit krémesebb íze legyen (az állaga így is jó volt egyébként). A májat ízlés szerint darabold, én egycenti átmérőjű kockákat gyártottam. Ha a hagyma a fedő alatt megpirult a zsírban és a vajban, rászórod a májat, őrölsz rá borsot, megsózod, ráborítod a majorannát, picit megforgatod, aztán húsz percig hagyod rotyogni, néha megkavarva. Amikor elkészült, egy botmixerrel nekiesel mint tót az anyjának, de itt szintén ízlés kérdése: van, aki szereti, ha vannak benne egész darabkák, én krémesre zúztam.

Öntsd ki egy tálba, fedő nélkül hagyd kihűlni, ha megvolt, dobd be a hűtőbe, és két héten belül fogyaszd el.

Ebből a mennyiségből nagyjából 5-6 csomag kis bolti májkrém jön ki, az íze és az illata is nagyon finom, mosogatással együtt nem kér többet 40 percnél az életedből. Ha valaki megkóstolja, garantáltan vinni akar majd belőle haza is.

*: friss majorannával sokkal jobb lenne, de sajnos nem kaptam a piacon, ha te kapsz, azzal csináld, a(z ízlelő)bimbóid imádni fogják!

Tíz dolog, amiért érdemes piacra járni

Tej, kenyér, Herz-szalámi. Miközben ma hazaértem a piacról a nagyon szexi bevásárlótáskámmal, és mértéktelenül adagoltam az arcomba a friss házi tejfölt, a lilahagymás sajtkrémet és a spanyol kolbászt felváltva, arra gondoltam, hogy szavakba kell öntenem a piaci vásárlások okozta gyönyört legalább egy bejegyzés erejéig.

Így néz ki a Lehel Csarnok egyik része 2014-ben

1. Mert jó a pékáru

Friss kenyér, friss zsömle, friss kifli. Nincs adalék, nincs tartósítószer, reggel sütötték és még holnap is meg tudod enni, ha pedig szeletelni akarod, nem mállik darabjaira. Ha szárítani akarod, azt is lehet, mert nem penészedik meg 1,5 nap alatt.

2. Mert jók a tejtermékek

Olyan sajtkrémet nem fogsz kapni a nagy áruházakban, amiket egy kis tejüzem gyárt, ráadásul ha az van ráírva, hogy lilahagymás, akkor az nem lilahagyma-ízű, nem lilahagyma-aromás, hanem lilahagymás. A tejfölről, a sajtról és a tejről már nem is beszélve.

3. Mert magyaroktól, magyar termékeket vásárolhatsz

Biztos lehetsz benne, hogy Panni néni nem viszi ki talicskával a GDP-t a 100 forintért eladott fokhagymáján, amit a kertben nevelgetett és egy-két példától eltekintve tényleg csak magyar vállalkozók árulnak.

4. Mert olyan dolgokat is megkaphatsz, amiket máshol nem

Nővérem Olaszországban él, így bizonyos szinten rajongok például az olasz sonkákért és szalámikért, amiket persze megvehetek a nagy áruházban is elég borsos áron, csinos műanyag vákuumcsomagolásban, kis tartósítószerrel, vagy kimehetek a Lehel Csarnokba, ahol az egyik húsbolt a békéscsabai kolbász mellett tart mindenféle olasz és spanyol felvágottakat is. (És igen, a spanyol kolbász nem magyar termék.)

5. Mert friss

Ezt már majdnem mindegyik pontnál felsoroltam, de tényleg: a tej, a kenyér, a felvágott, a hentesáru és a tojás mind-mind friss állapotban kerül a vevő elé.

6. Mert egészséges

A tanyasi csirkék többsége szerencsére nem génkezelt, de ha kapnak is valami extra tápot, hidd el, hogy még mindig jobb, mint az a hús, amit egy-két üzletben árusítanak, szintén vákuumcsomagolva. A dolognak persze van hátulütője is: az igazi tej és a belőle készült termékek nem állnak el két hétig a hűtőben, mert – ahogyan az a tejtől elvárható – savanyodásnak indulnak.

7. Mert olcsó

Vannak persze szélsőséges példák, de piacon vásárolni a saját tapasztalataim alapján mindig jobban megérte, és ezzel a pajeszom is egyetért.

8. Mert az eladók kedvesek

És ha gyakran jársz, már a neveden köszöntenek, és hallhatod a filmekből ismerős a szokásosat? kérdést.

9. Mert biztos, hogy a közeledben is van egy

Vidéken a nagyobb városokban, Pesten pedig szinte minden kerületben van egy jobb piac vagy vásárcsarnok. A fővárosban persze a Vámház körúti (1. számú) Vásárcsarnokot ajánlják sokan; én viszont ritkán járok oda, egyrészt mert kiesik, másrészt pedig kicsit sok ott az ember, és nehezebb tologatni a lenkerekest, meg aztán tíz perc járásra van tőlem a Hunyadi és a Lehel téri csarnok is.

10. Mert hangulatos

A legtöbb csarnoknak nagyon jó az atmoszférája: finom illatok terjengenek, jó látni a nyüzsgést és az ebédjük összetevőit beszerző embereket.

10+1: Mert jó leküldeni egy kávét vagy egy fröccsöt a beszerzés után

A Lehel Csarnokban például van egy kifejezetten jó kávészaküzlet, de a földszinti talponállókban sem rossz a kimért bor. (Fajtája válogatja.)

A piacra járásnak persze vannak kényelmetlenebb tulajdonságai is: kerülgetni kell a motorizált, lenkerekes néniket; néha elmegy az ember mellett egy-két olyan figura, akiknek az ábrázatánál már csak az őt körüllengő illataroma ijesztőbb és sajnos mint minden másik helyen, itt is vannak olyan eladók, akik nem ismerik a vásárlás folyamatában azt a fontos tényezőt, hogy ők ez eladók, akik a vevőért vannak.

Azonban a fenti tíz és egy ráadás dolog (és még biztos lenne több is) miatt mindenképpen megéri.

Wunderbár ez a WunderCar!

Oké, a címért előre is elnézést, a lényegen viszont nem változtat: kipróbáltam a WunderCar nevű alkalmazást. Próbáltam egy értelmes magyar kifejezést találni, amivel a témában járatlanok is azonnal megértik miről van szó, de az olcsó taxin kívül nem igazán jutottam tovább.

WunderCar logó

A modell a következő: vannak emberek, akik autókáznak elég sokat és vannak olyanok, akik eljutnának A-ból B-be, a taxinál lényegesen olcsóbban, cserébe nem panaszkodnak, hogy akár 15 perc is lehet, amíg jön az autó.

Ennek a játéknak három szereplője van: a sofőr, az utas és a WunderCar. A sofőr regisztrál, átmegy egy interjún és több biztonsági ellenőrzésen, ha pedig jóváhagyták, felvehet címeket. Az utas a mobilján az alkalmazásnak bemutatja a bankkártyáját vagy a PayPal fiókját, megadja egy térképen, hogy hol van éppen és hogy hová szeretne eljutni, majd sofőrt keres. A sofőr megjön, gyors bemutatkozás, és indul is a fuvar. A megérkezéskor a WunderCar kiszámol egy borravalót. A javasolt összeget száz forintonként lehet növelni vagy csökkenteni. A fizetés az alkalmazásban történik, készpénz vagy kártya nélkül. A sofőr minden kedden megkapja a pénzt a szolgáltatótól, aki levon 20%-ot kezelési költségként.

Ha ki szeretnéd próbálni, töltsd le az alkalmazást, és add meg az alábbi kupon kódot, amiért 5000 forintot kapsz. Fontos, hogy utazni csak akkor tudsz, ha a bankkártyád vagy a PayPal fiókod adatait is megadod!

N5CUX

Ha a saját kuponkódodat adod meg valakinek, maximum öt ember első utazása után te is kapsz 5000 forintot. (Én az öt lehetőséget kijátszottam, de a kuponkód ettől még biztosítja az utasnak az 5000 forintot.)

Háromszor utaztam, nagyon jó ötletnek és nagyon kényelmes szolgáltatásnak tartom; az appben lehetne pár UX-dolgot javítani (mutathatnának például fotót az autóról vagy a rendszám elejét, vagy a típusát, színét leírva), a kezdeményezés és a használhatóság viszont az összképet a pozitív irányba tereli.

Gyors kérdés-válasz az egyértelműbb dolgokról:

Mennyibe kerül egy utazás?

Az utazásért borravalót kell adni. Ez akár nulla forint is lehet, de a rendszer ajánl egy összeget, ami az én számításaim alapján átlagosan 230 forint kilométerenként.

(5000 forintból utazásonként +200 forinttal megtoldva a végösszeget kb. 15 kilométert utaztam.)

Mennyi az alap- és a várakozási díj?

Nincsen alapdíj, sem várakozási díj.

Mennyi idő kocsit találni?

Reggel és kora este viszonylag gyorsan, maximum öt perc alatt találtam a frekventáltabb helyeken sofőrt, késő este nagyjából 10 percet kellett várni. A beszámolók átlagosan 15 percet jeleznek.

Mennyire biztonságos?

A sofőröket ellenőrzik, többségük egyébként fiatal, volt taxis, autóval dolgozó, aki mellékesként csinálja a sofőrködést. Minden utazás az értékeléssel tér véget, 1-5 csillaggal kell osztályozni a sofőrt és az utast is.

Ez legális?

Legális, téged mint utast nem büntethet meg senki, a sofőrökkel pedig hivatalos formában számol el a WunderCar az anyagiakról, utalással fizetve.


A WunderCar kicsit olyan, mint a Couchsurfing: mint ahogyan ott sem csak a szállás, itt sem feltétlen csak az A-ból B-be néma csendben eljutás a lényeg. Megismerkedhetsz új emberekkel, spórolhatsz, a sofőr pedig megosztja veled az autóját, amivel talán mindketten egy kicsit a környezettudatosabb világkép felé mozdultok.

Lucy

Két dolog volt jó ebben a moziban: az egyik, hogy befejeződött, a másik pedig, hogy miközben néztem, elhatároztam, hogy komolyabban meg fogom válogatni, milyen filmekre ülök be, és a lehető legkomolyabban ki fogok jönni a vetítésről, ha csak a halvány szikráját is érzem az igénytelenségnek. Lucy-nak két tényező miatt volt szerencséje, hogy a végéig kivártam, és nem, ez a két dolog nem a plafonon fetrengő Scarlett Johansson lógó mellpárosa volt, hanem a remek vágások és a jól válogatott zene.

Lucy film, 2014

Aztán sajnos volt egy pont, amikor ezt is szétmorzsolták a készítők.

Nem azzal van a problémám, hogy nem tudom befogadni a hihetetlent vagy a fantazmagóriát: előbb beveszi az agyam, hogy egy a 30-as években használt, kék színű, brit rendőrségi telefonfülke valójában egy több dimenziós, térben és időben használt közlekedési eszköz, mint azt a sok sületlenséget, amit ez a film tálalt. Ezeket a sületlenségeket is bevettem volna, ha nem ütik fel az egész történetet egy máskülönben egész jó és hihető tudományos magyarázattal, amit ráadásul maga Morgan Freeman ad át nekünk.

Hiányoltam a jellemfejlődést (meg úgy általában a jellemeket), a sztori értelmét, a megfelelő lezárást. Az pedig kifejezetten kihúzza nálam a gyufát, ha magvas gondolatokat akarunk átadni, de nem jutunk tovább a Mátrix és a Kaptár koppintásán.

Luc Besson talán maga is tolhatott volna egy keveset az általa kitalált fiktív kábítószerből, akkor a végeredmény másmilyen lenne, így viszont ez a film egy kisebb katasztrófa: ha katatón állapotban nézem a csillagos eget, vagy megnézek egy kétórás ukrán kalóz-pornóvideót, amiben két közepesen csúnya nő egy vécépumpával izgatja egymást, még akkor is értelmesebben telik el az időm, és legalább valamimet megmozdítják.

Eredeti cím:Lucy
Műfaj:sci-fi
Időtartam:89 perc
Megjelenés éve:2014
Főszereplők:Scarlett Johansson, Morgan Freeman, Min-sik Choi