Minden a legnagyobb rendben

Valamelyik este véletlen rákattintottam egy online kaszinó reklámjára. Szerencsére nem töltődött be, örülök neki, hogy bizonyos weblapokat nem lehet Magyarországon megnézni, mert a minden bizonnyal teljesen naprakész 1991-es, igen, jól olvasod, egy immáron 24 éves törvény előírásai nem teszik lehetővé.

A Bet365 oldala letiltva

Ezzel nincs baj, ennek ellenére gondolom mindenki akar egy olyan országban vállalkozásba kezdeni, ahol egy több éve működő boltot kérdés nélkül bezárnak. Előfordul! Az oldal üzemeltetői persze fizetik a reklámokra kattintásért a pénzt, ami nyomán ugyan a felhasználó az oldalra már sosem jut el, köszönhetően az 1991. évi XXXIV. törvénynek. De nem baj, biztos a hanyatló nyugat tolvajbandája, van ott bőven.

És ha azt mondanád, hogy ugyan már, ez csak egy weboldal, érdemes ráguglizni, melyik országokban tiltanak le weboldalakat csak úgy.

Keményen dolgozó kisemberként azt sem teljesen értem, milyen alapon lettek szépen csendben bezárva a kaszinók. Engem ugyan nem érint (akkor meg minek magyarázok), sosem voltam kaszinóban, meg aztán úgyis lesz, aki majd hangosan elemezi, hogy hány ember ment tönkre a káros szerencsejáték miatt, és ki tudja: még a végén én is elhiszem, hogy ez jó.

Meg talán azt is elhiszem, hogy a »Nemzeti Dohányboltok« tényleg azért jöttek létre, hogy a 18 éven aluliak ne legyen megrontva ezzel a káros szokással. Igaz, a 18 éven aluliak ugyanúgy vásárolnak cigarettát, sőt, dohánybolt még az iskola mellett is lehet, meg aztán nézd meg, ez a kisbaba is mennyire meg van védve mindentől, de tudom én, az anyja a hülye, én is ezt mondom:

Kisbaba babakocsiban egy Nemzeti Dohánybolt előtt

Aztán simán elhiszem azt is, hogy vasárnap együtt kell lennie a családnak, azért nincs nyitva, ami eddig nyitva volt. Az megint más, hogy aki mondjuk családi vállalkozást üzemeltetett, és volt alkalmazottja, aki mondjuk egy kis extra pénzért szívesen dolgozott fél napot, az most otthon, a vállalkozó meg vagy tényleg a családdal van, de bezárta boltot, vagy egyáltalán nincs a családdal, mert nem zárta be a boltot. Azért nem zavar annyira, mert tudom, hogy ezt az egészet egy szakmailag megfelelő csoport alaposan és körültekintően átgondolta, így nem fordulhat elő olyan, hogy a vasárnap egyébként nyitva tartó benzinkúton bizonyos termékeket kordonnal kell elválasztani a vásárlóktól. (Még megvennék a végén, aztán annyival később érnének a családjukhoz.)

És ha eddig nem lett volna teljesen modoros ez a bejegyzés, zárógondolatnak talán sosem hatott ennyire komikusan és egyben ennyire elszomorítóan egy 1984-idézet:

A háború: Béke
A szabadság: Szolgaság
A tudatlanság: Erő

A nagy ebédmenü teszt - Gastroyal

Sorozatunk múltkori epizódjában egész héten az »Interfood ebédrendelés menüjét« kóstoltam végig, a húsvéti lakomát otthon töltöttük, sonkával, idén először sárgatúróval és friss zöldségekkel. A héten az irodai tápellátmányt a Gastroyal szolgáltatja, érkezik is az értékelés!

Gastroyal rendelés - ebédmenü rendelés egész hétre

Weblap, fizetési lehetőségek

A Gastroyal weblapja kicsit csicsás, de könnyedén használható és gyorsan áttekinthető. Bankkártyás fizetésre nincs lehetőség, elfogadják viszont mindegyik SZÉP-kártyát, illetve a futár itt sem csinált belőle problémát, hogy elkerültük egymást.

Van viszont egy új szempont, amit eddig nem néztem, ez pedig a meddig lehet leadni a rendelést kérdésre. A Gastroyalnál szombaton fél három körül adtam le a húsvét hétfő miatt kedden kezdődő kiszállítást, de rengeteg oldal van, ahol már pénteken háromkor lezárják a hétfői rendeléseket.

Választék

A Gastroyal elég komoly tematikus étlappal rendelkezik: paleolit, zsírégető, szétválasztó, vega és klasszikus ételekből lehet válogatni. A különböző menüket lehet egésznapos (reggeli, ebéd, vacsora stb.) kiadásban is kérni. Én alapvetően a klasszikus, házias ételekre mentem rá. Levesből amennyire néztem, nincsen kis adag.

Menü értékelés

Kedd

Lebbencsleves, 395 és tejfölös zöldbabfőzelék, 2 db tükörtojással 680 forintért.

A leves nagyon finom volt, tartalmas és rettentesen laktató. Hozzá kell tenni: nem sokkal előtte ettem egy kis aprósütit is, de szinte teljesen jól laktam már a leves után.

A zöldbabfőzelék is rendben volt, talán a bab picit főhetett volna még, illetve a tükörtojás gyanúsan szabályosan nézett ki, és kicsit az én ízlésemnek túl well done volt.

Gastroyal - lebbencsleves

Gastroyal - zöldbabfőzelék, tükörtojással


Szerda

Tejszínes, vegyes gyümölcsleves, 420 és polpetti (sajttal, sonkával töltött, bundázott) sertésborda, burgonyapürével 880 forintért.

A Gastroyalnál nagyon erősek levesben, a gyümölcsleves is tele meggyel, almával és szilvával, az íze kellemesen édeskés, az állaga tökéletesen krémes.

A rántott husi és a krumplipüré is hibátlan volt, habár szoktam rendelni, nem hiszek a fóliába zárt rántott húsban, ez viszont melegítés után sem volt szétázva.

Gastroyal - tejszínes, vegyes gyümölcsleves

Gastroyal - polpetti (sajttal, sonkával töltött, bundázott) sertésborda, burgonyapürével


Csütörtök

Frankfurti leves, roppanós virslivel 475 és krumplis tészta 715 forintért.

A leves minősége csütörtökre sem változott: nagy adag, kiváló íz.

Ellenben a krumplis tészta nem igazán jött be, szinte semmi íze nem volt, én kicsit más fűszerezéshez szoktam.

Gastroyal - frankfurti leves

Gastroyal - krumplis tészta


Péntek

Zöldségleves aprótésztával, 395, csirkemellpaprikás, galuska 840 forintért.

Tényleg nem tudok mást mondani, Gastroyalék levesben a legjobbak, akárcsak a hét korábbi napjain a többi, pénteken a zöldségleves is remek volt.

A csirkemellpaprikást sikerült nem lefotóznom, viszont az előző napi második fogásnál sokkal-sokkal finomabb volt, a hús puha, sok szaft és finom nokedli, avagy bocsánat, galuska.

Gastroyal - zöldségleves aprótésztával


Jövő héten szünet lesz, nem fogok rendelni, viszont utána a Teletál kínálatát tesztelem.

Apró gondolat a Germanwings tragédiáról

Az előzményeket gondolom mindenki ismeri, így ennél talán nem is kell több: egyelőre annyit tudni, hogy a Germanwings 9525-ös járatának katasztrófáját az okozta, hogy miután a kapitány kiment mosdóba, az első tiszt kizárta, majd szándékosan nekivezette a Barcelonából indult, Düsseldorfba tartó gépet a francia Alpoknak. A gyilkosságnak nem voltak túlélői: a fedélzeten tartózkodó 144 utas és a 6 fős személyzet mind életét vesztette.

Germanwings 9525 - Airbus A320

Az egész eseménnyel kapcsolatban van pár rettenetesen zavaró dolog, aminek semmi értelmét nem látom, azon túl, hogy hergelik velük az embereket.

Először is: ez nem baleset, ez egy gyilkosság. Teljesen irreleváns, hogy egy pilóta volt az elkövető. Ha egy mozdonyvezetőnek lettek volna hasonló gondolatai, akkor az utasokkal teli szerelvényeket vezette volna a baknak. Ha egy buldózer vezetője akar ilyet elkövetni, akkor lerombol egy irodaházat, amiben emberek vannak. Ezek a körülmények legfeljebb annak tekintetében fontosak, hogy a légi közlekedés szabályozásában milyen változtatásokra van szükség. (Mint például arra, hogy sosem tartózkodhat egy fő a pilótafülkében; ezt a szabályt most egy tucatnyi társaság be is vezette.)

Csak egy mellékvonalon: ez az első olyan katasztrófa, amely nem zárja ki a szándékosságot és amely egy a szándékos katasztrófákat megakadályozandó, terrorellenes szabályozás miatt történhetett meg. Ugyanis főként 9/11 óta van agyonbiztosítva a fülkék ajtaja, ami most lehetővé tette a kapitány kizárását.

De ebbe persze kevesen folynak bele, mert a sajtóból meg ömlik a másodpilóta magánéletére vonatkozó szennyáradat. Lassan már ott tartunk, hogy a kiscsoportos óvodai barátai mesélik, milyen volt, amikor már ötévesen is játékrepülőkkel dobálta az óvoda hátsó kertjében lévő dombocskát. Nonszensz. Az emberek meg rátesznek egy lapáttal és még kiírják Facebookra az utazás előtt, hogy remélem nem depressziósak a pilóták, mintha csak ez okozná.

Rögtön ezután jön a következő idegesítő pont: elővették a depressziós embereket és elkezdték őket úgy kezelni, mintha mind gyilkosok lennének. Valahol már olyat is olvastam, hogy aki depressziós, az egyáltalán ne dolgozzon. Ha ilyen vonalon közelítenénk, nagyjából azonnal megállna a gazdaság, a depresszió ugyanis az egyik leggyakoribb betegség világszerte, ezzel több kutatás is foglalkozik, különösen mostanában.

És hogy visszakanyarodjak a bejegyzés elejére: ez még mindig egy gyilkosság. A depresszió és az öngyilkosság között nagyon sok összefüggés van, a legtöbb depressziós embernek van öngyilkosságra utaló gondolata, viselkedése, adott esetben próbálkozása, mégis nagyon kevés depressziós ember van, aki hidegvérrel meg akar ölni 149 embert, miközben kioltja a saját életét is. Különösen úgy, hogy ezt nem vallási megfontolásból teszi.

Ha a sok zavaró dolog közül kiemelnék egyet, akkor mindenképpen az lenne, hogy ezt a tragédiát rengetegen (és sokszor az az érzésem, hogy szándékosan) összemossák a depressziótól szenvedő betegekkel és a fapados légitársaságokkal. Biztosan sok depressziós ember követett el gyilkosságot, de azért nem kell rögtön megbélyegezni minden, ezzel a betegséggel küzdő embert a gyilkos címkével.

A repülés pedig továbbra is az egyik legbiztonságosabb módja a közlekedésnek. Egy húsvéti ünnep alkalmával többen halnak meg az utakon, mint egész évben a levegőben. A fapados légitársaságok biztosan sok olyan helyen is vágnak a költségeken, amiket nem lehet jó olvasni egy utazás előtt, de a nagyobb fapados társaságok (Wizz Air, Ryanair, easyJet stb.) egyetlen olyan balesetet sem számolnak, amely halálos áldozattal járt volna.

Úgyhogy kérlek, ha le akarnád írni, hogy a depressziós emberek ne dolgozzanak, akkor gondolkodj el rajta, hogy a melletted ülő kollégád, aki éppen segített megoldani egy problémát, lehet, hogy este csak nyugtatóval tud elaludni, mert lelépett a barátnője, és nem tudja kiheverni. Ha leírnád, hogy azért haltak meg, mert fapaddal utaztak, akkor pedig tüzetesen nézd át a statisztikákat, és gyűjtsd össze egy táblázatba, hogy az elmúlt tíz évben hány szerencsétlenség történt a fapados és hány a hagyományos társaságok járataival.


Ha úgy érzed, hogy depresszióval küzdesz, és akár az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejedben, ne add fel. Hívd a LESZ segélyvonalát, a 116-123-as számon. Ezt a nap 24 órájában, az ország egész területéről, mobil és vezetékes vonalról egyaránt ingyenesen hívhatod.

A nagy ebédmenü teszt - Interfood

Az ebédrendelés review sorozatot az »Egészségkonyha« bemutatásával kezdtem, utána hétvégén elutaztunk, és a rá következő két hétben rútul lemaradtam a rendelésről, most viszont folytatom a sorozatot, ezen a héten az Interfood hozza az ebédet.

Interfood rendelés - ebédmenü rendelés egész hétre

Weblap, fizetési lehetőségek

A múltkorival ellentétben most egész hétre rendeltem, viszont a folyamat rögtön egy kis kalamajkával indult: nem működött a kártyás fizetés. Az Interfoodnál a rendelés akkor is teljesül, ha az online tranzakció valami miatt kudarcba fullad. Próbáltam lemondani és újra megrendelni, hátha akkor már megy a fizetés, de ilyenkor a rendszer nem eltünteti a korábbi rendelést, hanem egy lemondó rendelést rögzít. Másodjára sem sikerült fizetnem, végül ma jött a futár, pont elkerültem, de ott hagyta az ebédet, és többen mondták, hogy nem csinálnak ebből problémát, bármelyik nap lehet fizetni, így ez a része teljesen korrekt.

Az oldal kicsit nehezen használható, a menü ugrabugrál, a fizetésnél könnyen rámegy az ember a futárnál fizetés gombra, alatta a kártyás lehetőségek kicsit elbújnak, cserébe minden ételről van feltöltve fotó és az összes SZÉP-kártyával, bankkártyával valamint OTPay-jel is lehet fizetni.

Választék

Az Interfoodnál nincs sokféle jól hangzó menü, viszont a magyaros fogások dominálnak az étlapon. Minden napra jut egy valamilyen világkonyha névre hallgató fogás, egyébként pedig a szokásos alakbarát menün túl levesek, főételek, főzelékek, saláták, rántott dolgok és desszertek közül választhatunk.

Menü értékelés

Hétfő

1 kis adag görög gyümölcsleves 335 és 1 adag tökfőzelék, sertéspörkölttel, 715 forintért.

A gyümölcsleves finom volt, nagyon sok gyümölccsel. A tökfőzelék nálam az az étel, amit nagyjából kétszer eszek egy évben, akkor viszont nagyon jól esik. Az ízvilága, a fűszerezése rendben volt, a tököt lehetett volna kicsit jobban gyalulni, illetve sok nagyobb darab kapor volt benne. A sertéspörkölt hibátlan, semmi mócsing, finom szaft.

Interfood - kis adag görög gyümölcsleves

Interfood - Tökfőzelék sertéspörkölttel


Kedd

1 kis adag libaleves csigatésztával, 520 és 1 adag bácskai rizses hús, csirkemellből, 740 forintért.

A leves kicsit semmilyen színe után a meglepetés erejével csapott le, hogy az íze teljesen rendben volt, sőt, a hús minősége ismét piros pont: sehol egy mócsing és még kiszáradva sem volt. A rá locsolt csípős szósszal kiváló párost alkottak.

A rizses hús szintén ízlett, ehhez már egyszer volt szerencsém pár hete, és nem éreztem különbséget minőségben. Én pártatlan vagyok a kérdésben, de a rizst egyáltalán nem pergősre főzik, ez többlet infó lehet annak, aki így vagy úgy nem szereti.

Interfood - kis adag görög gyümölcsleves

Interfood - Tökfőzelék sertéspörkölttel


Szerda

1 adag kis bográcsgulyás, 400 és 1 adag rántott trappista sajt, jázmin rizzsel, tartármártással 780 forintért.

Habár a leves nagyon tartalmas és finom volt, itt már nem sikerült a húst eltalálni, jónéhány hús mócsingos és rágós volt, ez a része annyira nem jött be.

A rántott sajt azon túl sem volt nagy extra, hogy egy lezárt dobozban érkezett, megmelegített frissensülttől nem kell sokat várni, de a panír íze fáradt olaj és műanyag keverékére emlékeztetett, a sajté pedig leginkább semmire. A tartármártás nekem íztelen volt, ennél sokkal borsosabban szeretem, valamint a tejföl is megdőlt kissé.

Az eddigiek közül egyértelműen a szerdai menü volt a leggyengébb, bár a leves az egy-két rágósabb húst leszámítva finom volt.

Interfood - Kis adag bográcsgulyás

Interfood - Rántott trappista sajt jázminrizzsel, tartárral


Csütörtök

1 kis adag lencseleves 305, 1 adag túrós rakott tészta, édes tejfölmártással 720 forintért.

A lencseleves ízvilága alapján voltaképpen lencsefőzelék is lehetett volna, kifejezetten ízlett.

Gyerekkoromban imádtam a túrós csuszát porcukorral, ennek apropóján rendeltem az édeskés rakott tésztát: egy túrós tésztát kell elképzelni, kicsit megsütve, porcukros tejföllel. Finom volt, a mazsolát indokolatlannak tartottam, és amennyire emlékszem sehol nem volt jelezve, de nincs baj, túléltem.

Interfood - Kis adag lencseleves

Interfood - Túrós rakott tészta, édes tejfölmártással


Péntek

1 kis adag tejfölös burgonyakrémleves, pirított zsemlekockával, 295 és 1 adag rántott pulykamell, burgonyapürével 795 forintért.

A burgonyakrémleves másoknak talán lehet, hogy kicsit sós, illetve nekem meg picit picit sűrű, ettől függetlenül nincs rá panasz, rendben volt.

A szerdai rántott sajt után izgultam, hogy milyen lesz a rántott pulykamell, de szerencsére hibátlanra sikerült, Fűszerezés, állag és adag tekintetében is elégedett voltam. A püré (ne kérdezzétek miért rendeltem kétféle krumplit, függő vagyok) nagyon krémes volt, a leveshez képest sótlan, de én viszonylag sósan eszem a dolgokat.

Interfood - Kis adag tejfölös burgonyakrémleves, pirított zsemlekockával

Interfood - Rántott pulykamell, burgonyapürével


Az Interfood oldala talán nem a legjobb, de rugalmasan kezelik a rendeléseket még a sikertelen fizetés esetén is. A futár tízig mindig megérkezett, az egész heti ebédért 5450 forintot fizettem, így átlag napi 1090 forintra jött ki egy leves-főétel kombó. Másodszorra rendeltem tőlük egy hétre, a kettő között nagyjából másfél hónap telt el, a minőségben nem éreztem ingadozást, illetve többen esznek innen az irodából, és a konstans minőséget mindenki ki szokta emelni.

Jövő héten a Gastroyal hozza az ebédet, a húsvételre tekintettel a keddi naptól péntekig.

2001: Űrodüsszeia

Háromszor láttam összesen Stanley Kubrick eposzát, Arthur C. Clarke azonos című regényéből. Legutóbb a névnapomon, kedden néztük meg a Puskinban. Annak ellenére, hogy vannak fenntartásaim a filmmel kapcsolatban, azért akárcsak a »Keresztapát«, ezt is hatalmas élmény volt a hatalmas vásznon megtekinteni. Most, hogy harmadjára láttam, összeálltak annyira a gondolataim, hogy párat le is írjak belőlük.

Sok dologról írok, ha érdekel, katt a folytatásért!

Még nincs vége, olvasd tovább »

Amazon Cloud Drive

Az a helyzet, hogy az Amazon kicsit mintha ágyúval lőtt volna a sokszor látszólag csúzlival próbálkozó backup illetve felhőben dolgozó tárhelyszolgáltatók közé, amikor bemutatta a Cloud Drive nevű szolgáltatását, amelyben évi 12 USA dollárért korlátlan fotó és 5 GB videó, míg évi 60 USA dollárért korlátlan, általános (személyes) célra használható tárhelyet biztosítanak.

Amazon Cloud Drive

Miért erős? Ha bármelyik másik cég csinálna ilyet, kicsit szkeptikus lennék, hogy fel merjem-e tölteni az összes fényképemet vagy bármilyen más anyagomat, de az Amazont erősnek tartom annyira, hogy biztos legyek benne: nem fog egy év múlva bezárni az egész cég, abban a helyzetben hagyva engem, hogy nézhetek gyorsan más megoldás után, szenvedve a mozgatással. Persze, előfordulhat, semmi sem tart örökké az internetek világában, de az Amazonnál talán kevesebb esély van erre, mint egy ambiciózus új belépő esetén.

Meg aztán az is van, hogy a Google Drive-nál és a Dropboxnál is havi 10 USD körül mozog 1 TB tárhely. Tudom, a két szolgáltatás alapvetően nem is erre van, de eddig azok tűntek a legjobb megoldásnak. A Flickr Pro egy évre 25 dollár, szintén korlátlan tárhelyet adnak, de az inkább a megosztásra, nézegetésre van, míg az ACD kifejezetten a biztonsági mentés célját szolgálja.

Kipróbáltam: gyors és egyszerű, van kliensprogram szinte minden mobil és asztali rendszerhez. A feltöltés gyors, a webes részen egy eléggé letisztult felületen lehet megnézni és megosztani a tartalmakat. (A letisztult felület alatt azt is értem, hogy nem kell egy olyan szépen összerakott oldalt elképzelni, mint az 500px vagy mondjuk a Flickr). Egyébként kezeli a RAW-fájlokat is. A felhasználási feltételekben nem említ semmilyen fájlméretbeli korlátozást, viszont felelősséget nem vállalnak egy esetleges meghibásodásból adódó adatvesztésért.

Ha hasonló szolgáltatást keresel, mindenképpen érdemes vetni rá egy pillantást, ezekkel az árakkal jelenleg nem igazán hiszem, hogy van jobb és megbízhatóbb tárhely a felhőben. (Amennyiben mégis, ne tartsd magadban!

Taxi vs. Uber

Vagy akár írhattam volna a »WunderCart« is. 60 taxi a Hősök teréről indulva vonult a Várkert Bazárhoz, az Uber hétvégi ingyenfuvar akciója és úgy általában a közösségi taxizás ellen tüntetőleg.

Elmondom, mi az egésszel a problémám: az elmúlt három alkalommal amikor Uberrel utaztam, három nagyon segítőkész, udvarias és kedves sofőrt ismertem meg, akikkel végig jót dumáltunk az utazás alatt, akik időben érkeztek és akik a lehető legrövidebb útvonalon vittek.

Az elmúlt három alkalommal, amikor taxiztam:

  • végig kellett hallgatnom a sopánkodást, hogy milyen rossz most taxizni a fix tarifa miatt is;
  • végig kellett hallgatnom, ahogy a sofőr elküld a fenébe, amiért kártyával akarok fizetni, pedig az utazás elején és a telefonos rendelésnél szóltam;
  • végig kellett hallgatnom, hogy Orbán Viktor éppen miért köcsög;
  • végig kellett hallgatnom a morgást, hogy nem adok borravalót
  • és bónuszként az egyik fuvart tíz perc várakozás után le is mondták.

Szóval teljes mértékben megértem, hogy pályaalkalmasság, meg adózás, meg szabályok meg rutin és az évek, meg BKK meg hogy még ki tudja még mi, de jelenleg ha ugyanannyi de még ha picivel több pénzbe is kerülne, akkor is először Ubert vagy WunderCart hívnék, mert míg ott az összes saccra 15 utazásom során sosem volt problémám, addig az utolsó 15 taxizásomból legalább 10-nél volt valamilyen bicskanyitogató élményben részem. És nem akarom én bántani a taxisokat, mert ismerek pár nagyon jó sofőrt személyesen és volt is rengeteg pozitív élményem a sárga autókkal való kalandozásaim során, de azért a tüntetés helyett lehet, hogy el lehetne gondolkodni azon is, miért kacsintgatnak az emberek az alternatív megoldások irányába, mert nem, ez nem mindig a költséghatékonyság miatt van.

A Borbély

Hogy teljesen őszinte legyek, nem szeretek fodrászhoz járni. (Igen, tudom, látszik.) Biztos csak én vagyok így ezzel, de egyszerűen az egész ceremóniát egy tortúrának élem meg. Múltkor hajmosásnál a fél adag (egyébként jéghideg) víz befolyt a pólóm alá. Meg aztán ott vannak a hülye kérdések: valahogy mindig olyan dolgokat tudnak kérdezni, amire nem tudok válaszolni. Pl.: van-e választékom. Mi az a választék? Vagy hogy szögletes legyen-e hátul. Milyen lehet még? Meg a kedvencem: tegyünk-e rá valamit? Egy papírzacskót, esetleg? Vagy nyírhatja-e a rétegesen? Nem, köszönöm, csak úgy egyben nyírjuk le, nem vagyok fodrász, vizezd be az ollót aztán csapassuk. Oké, a számomra régebben ismeretlen és rendkívül bonyolult szakzsargont már megtanultam, ezt a történetet pedig természetesen szándékosan legalább a tizenötszörösére nagyítottam, de valahogy mégis mindig ilyen érzésekkel távozok.

Aztán ott van az a probléma, hogy milyen hajat szeretnék. Eleinte azt próbáltam, hogy rád bízom, te értesz hozzá, álljon jól. Na, egyet megtanultam: ezt nem mondjuk egy fodrásznak. Nem vagyok hiú gyerek, de volt olyan, hogy a szalonból kilépve már azonnal borzoltam össze a hajam, annyira rosszul éreztem magam. Miért nem szólsz közben, kérdeznéd jogosan, de erre nem tudok válaszolni, valahogy mindig akkor kérdezik, hogy erre gondoltam-e, amikor már késő. Egy ideje azt játszom, hogy mindig ugyanazt a képet mutatom meg mintául. Eddig egyszer sikerült majdnem pontosan eltalálni, amúgy vicces, hogy mindig mi sül ki belőle.

A Borbély névjegykártyái

Na de, a Nyugatitól nem messze nyílt egy szimpatikusnak tűnő hely, a Borbély, amivel már szemeztem egy ideje. Nincs bejelentkezés, csak férfiaknak vállalnak hajvágást, borotválást, szakáll- és bajuszigazítást. (Tudom, van a Király utcában is egy hasonló hely, de az elsőre valahogy nem fogott meg.)

Ma munka után beugrottam, két dolog miatt: egyrészt hajat vágni, másrészt mert ki akartam próbálni, milyen a nemrégiben növesztett szakállhoz a pedert bajusz. A dolog egyszerűnek tűnik, de egyáltalán nem az: sokáig kellett hozzá növeszteni, amitől rettenetesen idegesítő lett, főként evés-ivás közben és a pödréshez waxra (avagy mint ma megtanultam: bajuszpedrőre) van szükség, amit sokkal nehezebb beszerezni, mint gondolnád. A folyamat még a borbélynál sem volt egyszerű: hajszárítóval elég durva hőfokon kezelték, aztán jött csak az igazítás és maga a waxozás.

A vágás és a bajusz is pontosan olyan lett, amilyet szerettem volna (a vágáshoz ugyanazt a fotót mutattam), a borbélyokkal igazából az eddigiekhez képest de amúgy is nagyon jót dumáltam, a végén még egy kávéval is megkínáltak és őszintén szólva sosem éreztem magam ilyen jól hajvágás közben, így azt hiszem, új törzshelyre bukkantam.

A nagy ebédmenü teszt - Egészségkonyha

Új tartalom gyártásába kezdek itt a blogon, egyrészt, hogy legyen egy kis napi kötelező blogbejegyzés-kihívás, másrészt, mert a témában nem igazán találtam átfogó és naprakész írást, harmadrészt pedig mert érdekel a terület.

Egészségkonyha - ebédrendelés egész hétre

Ha irodai ebédről van szó, elég hedonista és elég spontán vagyok: szeretem azt enni, ami az elérhető lehetőségek közül legjobban tetszik és éppen megkívánom, így kicsit távol állt tőlem a gondolat, hogy pénteken előre egész hétre megrendelem a következő heti ebédet. Az irodában mostanában elég sokan rendeltek ilyen menüket (a szokást talán Bazsi kezdte el) és gondoltam én is kipróbálom.

A bejegyzéssorozat pedig erről fog szólni: minden héten mástól rendelem a menüt, és arról napi szinten az adott bejegyzést frissítve fogok írni. A bejegyzésekben kitérek a választékra, az árakra, az adagok méretére és a weblap használhatóságára.

Ezen a héten az Egészségkonyha támogatja az jóllakottság érzését, viszont csütörtökre és péntekre nem rendeltem tőlük, így csak három napi ebédjét értékelem.

Weblap, fizetési lehetőségek

Alapvetően jó az Egészségkonyha weblapja, ami kényelmetlen, hogy ha a rendelés áttekintése után még módosítani akarsz, akkor újra ki kell tölteni az egész űrlapot, ami kicsit macerás, bár másodjára már gyorsabban megy, ha célirányosan kattintgatsz. Bankkártyás fizetésre nincs lehetőség, viszont online lehet fizetni a három bank által kiadott SZÉP-kártyákkal.

Választék

Ami szimpatikus, hogy sokféle menü van (árelkerülő, ínyenc, nyugdíjas, suli, vega, zóna, alakformáló, lendület stb.), széles választékkal, jó áron. Habár a menü elvileg heti, egy adott napra is lehet rendelni, így ha valamelyik nap nem szimpatikus, akkor lehet másból is választani. Ezen kívül nevéből adódóan van mindenféle reform, paleo, diétás és egyéb, az átlagnál egészségesebb étkezést biztosító kínálat.

Menü értékelés

Hétfő

1 db Vega menü: tojásleves és indiai vöröslencsefőzelék, leveles spenóttal, 670 forintért.

1 db madártej, 490 forintért.

A tojásleves rendben volt, a pirított kenyérkockát vagy valami hasonlót hiányoltam kicsit. A főzelék nagyon ízlett, nem ettem még ilyet, a színe meglepően nem vörös, hanem zöld, és kicsit olyan, mintha a lencsefőzeléket spenóttal és curry-vel kevernénk. A madártej tankönyv szerinti, bár gyanúsan szabályos téglalap alakúra rúgott a fehér rész. A három adag nekem pont elegendő volt (a desszertet nem is ettem meg rögtön ebéd után).

Egészségkonyha, tojásleves
Tojásleves

Egészségkonyha, Indiai lencsefőzelék
Indiai lencsefőzelék

Egészségkonyha, madártej
Madártej


Kedd

1 db menü: legényfogóleves és borsos, rántott sertésborda, rizi-bizivel és káposzta salátával, 1190 forintért.

A levest elfelejtettem lefotózni, de annak ellenére, hogy sok gomba volt benne (nem szeretem, nem vettem észre a rendelésnél), finom volt. A rántott hús jól volt fűszerezve és még melegítve is meglepően jó volt. A káposzta saláta lehetett volna borsosabb. Az adag viszont nagyon laktató volt, két közepes szelet hússal és rengeteg körettel.

Egészségkonyha - Borsos, rántott sertésborda, rizi-bizivel és káposzta salátával
Borsos, rántott sertésborda, rizi-bizivel és káposzta salátával


Szerda

Mára sikerült lebetegednem, így ezt a menüt inkább nem értékelném.


Összességében: elégedett voltam az Egészségkonyhával. Az adagok laktatóak, az ételek háziasak voltak és mivel rengeteg fajta menüből és ételből lehet választani, nem lehet könnyen ráunni.

A sorozat folytatásában az »Interfood ebédmenüjét« kóstolgatom.

Liza, a rókatündér

Szerencsére elég nagy a visszhangja Lizának, a rókatündérnek, a több éve készülő magyar produkciónak. Örülök neki, hogy remélhetőleg újra beindult a magyar filmipar, persze, amikor valaki azt mondja, hogy végre egy jó magyar darab, én mindig igyekszem hangosan hirdetni, hogy azért »VAN« még lehetőség jó dolgokat látni. A jelenség minden bizonnyal az Utóélettel kezdődött, amit ugyan még nem láttam, de pontosan emiatt még sürgetőbbnek érzem a megtekintését.

Liza, a rókatündér

Máskülönben tényleg megérdemelnénk a jó filmeket: itthon minden bizonnyal lenne rá igény, és tehetséges emberekből egyáltalán nincsen kevés, a baj nem tudom hol van, talán a Színművészetin, talán ott, hogy az MNF nem olyan produkciókba fektet be pénzt, amik kifejezetten jók, inkább olyanokba, amik visszahozzák a pénzt vagy csak egyszerűen kevés a jó ötlet.

A Liza, a rókatündér emiatt is emelkedik ki: szerepelt benne pár kötelező név (gondolok itt mondjuk Hajdú Steve-re), így gondolom megvolt a kötelező pipa a Filmalap felé, de azért mégsem kaptak olyan komoly szerepet, hogy ez elvegyen az élményből. Reviczky Gábor káromkodós poénját elsőre kicsit erőltetettnek éreztem, de a végén tetszett, ahogy az egész szál átívelt a történeten és korrekt lezárást kapott.

Ami rögtön vezet a másik dologhoz: még a nagyon csúcsszuper amerikai mozik során is ritkán fog el az az érzés, hogy semmi sem történik véletlenül, minden alaposan végig let gondolva, minden tökéletesen ki van találva. Ilyen élményem talán csak Tarantino vagy Wes Anderson filmjeinél volt, és azt kell mondjam, hogy a Liza, a rókatündér alatt végig úgy éreztem magam, mintha egy párhuzamos univerzumban élnék, ahol Tarantino és Wes Anderson valahogyan magyarok, és az általuk ismert stílust és hangulatot egy tökéletes budapesti koprodukcióban mutatják be, Tövisházi Ambrus zenéjével, mintha ennél mi sem lenne természetesebb. És ezt elmondani egy magyar filmről: nagyon menő.

Liza, a rókatündér

Aztán még azt is kiemelném, hogy az összes képkockája arany: gyönyörűen volt fényképezve, tökéletesen bántak a színekkel, a várost pedig úgy mutatták be, mintha nem is azokon a helyeken sétálnék el mindennap, ahol forgattak, de valójában mégis.

Humoros, kedves, nem kiszámítható, viszont nagyon szórakoztató, színes, magyar romantikus vígjáték Ujj Mészáros Károly filmje, a Liza, a rókatündér. Ha van rá lehetőségetek, semmiképpen se hagyjátok ki!

Eredeti cím:Liza, a rókatündér
Műfaj:romantikus vígjáték
Időtartam:98 perc
Megjelenés éve:2015
Rendező:Ujj Mészáros Károly
Főszereplők:Balsai Mónika, Bede Fazekas Szabolcs, David Sakurai, Reviczky Gábor