Lucy

Két dolog volt jó ebben a moziban: az egyik, hogy befejeződött, a másik pedig, hogy miközben néztem, elhatároztam, hogy komolyabban meg fogom válogatni, milyen filmekre ülök be, és a lehető legkomolyabban ki fogok jönni a vetítésről, ha csak a halvány szikráját is érzem az igénytelenségnek. Lucy-nak két tényező miatt volt szerencséje, hogy a végéig kivártam, és nem, ez a két dolog nem a plafonon fetrengő Scarlett Johansson lógó mellpárosa volt, hanem a remek vágások és a jól válogatott zene.

Lucy film, 2014

Aztán sajnos volt egy pont, amikor ezt is szétmorzsolták a készítők.

Nem azzal van a problémám, hogy nem tudom befogadni a hihetetlent vagy a fantazmagóriát: előbb beveszi az agyam, hogy egy a 30-as években használt, kék színű, brit rendőrségi telefonfülke valójában egy több dimenziós, térben és időben használt közlekedési eszköz, mint azt a sok sületlenséget, amit ez a film tálalt. Ezeket a sületlenségeket is bevettem volna, ha nem ütik fel az egész történetet egy máskülönben egész jó és hihető tudományos magyarázattal, amit ráadásul maga Morgan Freeman ad át nekünk.

Hiányoltam a jellemfejlődést (meg úgy általában a jellemeket), a sztori értelmét, a megfelelő lezárást. Az pedig kifejezetten kihúzza nálam a gyufát, ha magvas gondolatokat akarunk átadni, de nem jutunk tovább a Mátrix és a Kaptár koppintásán.

Luc Besson talán maga is tolhatott volna egy keveset az általa kitalált fiktív kábítószerből, akkor a végeredmény másmilyen lenne, így viszont ez a film egy kisebb katasztrófa: ha katatón állapotban nézem a csillagos eget, vagy megnézek egy kétórás ukrán kalóz-pornóvideót, amiben két közepesen csúnya nő egy vécépumpával izgatja egymást, még akkor is értelmesebben telik el az időm, és legalább valamimet megmozdítják.

Eredeti cím:Lucy
Műfaj:sci-fi
Időtartam:89 perc
Megjelenés éve:2014
Főszereplők:Scarlett Johansson, Morgan Freeman, Min-sik Choi

Erdélyben jártunk

Idén a »sok fesztivál« és a tavaszi csehországi csapatépítő mellett szüleimmel és barátaikkal Erdélybe is elutaztunk. A dologban semmi különös nincsen, az utazás savát-borsát az adta, hogy két lakóautóval mentünk.

Rögtön itt egy kis tisztázás: én is mindig azt mondtam, hogy lakókocsi, de az ismerőseink kijavítottak, hogy a lakókocsit vontatják, az a fajta, ami önjáró, az bizony lakóautó. Ha lakóautós társaságba keveredtek, jó dolog tudni a szlenget!

Ezzel a két járgánnyal utaztunk:

Erdély lakóautóval, 2014 - a Fiat McLouis Glen és a Hymer

Mi egy 1992-es születésű szekérrel gurultunk. A teherautó maga egy Fiat Ducato, az akkori évjáratnak megfelelő, mögötte pedig egy Hymer felépítmény. Meglepően kényelmes volt, az utastér kicsit rázkódik menet közben, de azért ez egy 22 éves járműtől elvárható. Megállás után viszont nagyon stabil, három-négy ember kényelmesen elfér, csak vigyázni kell, nehogy lefejelje az ember az alkóv tetejét. Összességében a lakóautós élet nagyon megtetszett: kempingekben, panziókban vagy akár csak egy kedvesebbnek tűnő családhoz bekopogva egy éjszakára átlagosan 3000 forintért meg lehet állni. A mellékhelyiség tartáját gyorsan és egyszerűen lehet üríteni, a hűtő gázpalackról is működik, így mondjuk három éjszakát még akár áram nélkül is ki lehet bírni.

Menet közben sikerült egy csavarba is belemennünk, így a kerékcsere-gumiszerviz-nagyizgalom kombót is megéltük, másnap meg lemerült az utastéri akku, ezeket leszámítva viszont minden komolyabb baleset nélkül értünk haza, és még az idő is nagyon szép volt. (Medvét nem láttunk, az egyik kempingben ijesztgettek minket, hogy lesznek, de végül nem ott szálltunk meg; azt, hogy ezen okból kifolyólag határoztunk-e így, mindenki döntse el maga. ;])

A lakóautó nem egy olcsó mulatság, ellenben nagyon megéri, mert hosszabb távú utazásokat is kényelmesen bevállal az ember, ha megunta a vezetést, a legközelebbi helyen megáll sátrat verni, tíz perccel később pedig már a kempingszékben issza a sörét az omnisztor alatt, miközben rotyog a bográcsban a vacsora.

Erdély változatlanul az egyik kedvenc desztinációm (sic!). Megkockáztatom, hogy itt a legszebb a csillagos éj, itt a legkedvesebbek az emberek, itt a legfinomabbak az ételek és szinte mindig itt érzem magam a legjobban, ha pedig hazaérek, ez az egyetlen hely van, ami napokig hiányzik. Remélem, hogy egyszer még az én gyerekeimet is elvihetem oda.


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Az utazás 2000 km volt, térképre vetítve nagyjából így nézett ki:

Az erdélyi utazás térképen

Ezeket a megállókat érintettük (a csillaggal jelölteknél tábort is vertünk):

  • Körösfő;
  • Torockó;*
  • Torockószentgyörgy;
  • Torda
  • Marosvásárhely
  • Vármező;*
  • Gyergyószentmiklós;
  • Gyilkostó;
  • Békás-szoros;
  • Szent Anna-tó*;
  • Tusnádfürdő*;
  • Sepsiszentgyörgy;
  • Sepsiszentkirály;*
  • Aldoboly;
  • Nagyenyed.*

Imádtam minden másodpercét, ez a kép pedig a kedvencem, amit készítettem:

Szabad ég alatt éjszakázós

A galaxis őrzői

Ez a film egy kiváló minimalista történettel rendelkező Dancsó Péter-stílusú montázsvideó, amelynek jeleneteit főként az eddigi Marvel-filmek, a Csillagok háborúja, A Gyűrűk ura, az Avatar (ezáltal értelemszerűen a Pocahontas), a Gravitáció és az Ötödik elem ihlették. Robert Downey Jr. szerint az eddigi legjobb Marvel-film, amit láthat a néző, és annyira nagyot azért nem is tévedett.

A galaxis őrzői

Na de, komolyabban közelítve a kérdéshez: jó film-e A galaxis őrzői? A válasz igen, ha szereted a nyári slágerfilmeket; a mennyiségben sok, minőségben pedig látványos CGI-t; az aranyos állatról vagy éppen az aranyos, növényről mintázott főhőst; ha bejönnek a zöld bőrszínű nők, az univerzum megmentése és úgy általában akkor, ha oké vagy a képregények világával. Ezt az élményt leginkább egy McDonald's-os hamburgerhez hasonlítanám: aki szereti az ilyesmit, akinek bejön az ízvilága, az garantáltan nem fog csalódni, mert az ígért hangualtot csalódás nélkül teljesíti.

Bennem a moziban olyan érzés motoszkált, hogy oké, értem én a koncepciót, meg úgy általában tetszenek is ezek a filmek, azonban a mostanában látott rengeteg remek mozgókép után (amik persze kategóriájukban teljesen eltérnek, és kár is hasonlítani, de mégis) egy cuki mosómedve és néhány szépen megrajzolt robbanás egyszerűen már nem tud annyit adni, hogy kezdjek is vele valamit. Bementem, megnéztem, kijöttem és most két nappal később már nem is igazán maradt meg semmi.

Megelőzve minden félreértést: szerintem tényleg jó volt A galaxis őrzői, jól is éreztem magam rajta, amihez az is hozzájárult, hogy a barátaimmal néztem, de a látvány ellenére, ez a film nekem inkább két bejgli között esett volna jól a karácsonyi szünetben a kanapén fetrengve. Az élmény inkább felismerés saját magamnak, hogy már nem az ilyenfajta szórakozás motivál.

Eredeti cím:Guardians of the Galaxy
Műfaj:sci-fi, akció
Időtartam:122 perc
Megjelenés éve:2014
Főszereplők:Chris Pratt, Zoe Saldana, Dave Bautista, Vin Diesel

VOLT, Sziget és Strand fesztivál

Idén nem panaszkodhatok fesztiválozás tekintetében: még tavaly kitaláltam, hogy ezt a nyarat főként a nagyszínpadok előtt tervezem eltölteni, hol alkohollal, hol pedig fényképezőgéppel a kezemben. A terv eredetileg az Orfű-VOLT-Sziget-Strand-SZIN négyes volt, ami igazából ötös, de ismerve magamat és a barátaimat, inkább többet terveztem, hogy legyen minek lemorzsolódnia. Végül Sopronban és a Szigeten végig, a Strand fesztiválon pedig egy napot sikerült ugrálnunk. Képes-szöveges élménybeszámolónkat olvassák.

VOLT fesztivál, Sopron

2013-ban »egy napra« sikerült csak lejutni, de azonnal magával ragadott a fesztivál hangulata. a VOLT tulajdonképpen a Sziget, külföldiek és hollandok nélkül. Kevés ember, kisebb terület, sokféle fellépő, messze a várostól, olcsóbb bejutni, olcsóbb a sör és szinte mindenki kedves, közvetlen, barátságos.

VOLT fesztivál 2014

A felépők közül az MGMT koncertje tetszett a legjobban, annak ellenére, hogy ronggyá áztunk az esőben, tökéletes hangulatot csináltak, főként a népszerűbb, Oracular Spectacular albumukról játszottak, a kivetítőn lévő pszichedelikus animációtól pedig tudatmódosító szerek nékül is olyan volt, mintha azzal buliztunk volna. (Azért hozzáteszem, a kolléganőm által hozott házi pálinka is hozzájárult a jó hangulathoz.)

Kellemes csalódás volt Steve Aoki. Csak be akartunk nézni, végül végigdudorogtuk az egész előadást, amit persze sokan bántottak, hogy Aoki megnyomta a lemezjátszón a play gombot, és más dolgot nem nagyon csinált, a csajok tortával hajigálásán kívül, ettől függetlenül még így is sokkal jobb hangulatot teremtett a zeneileg amúgy sokkal értékelhetőbb »Arctic Monkeys-nál«, és még egy Index-címlapos fotót is sikerült lőnöm a tömegből Instagramra, szóval már megérte.

A Hurts szokás szerint zseniális volt; több kritikákban eléggé leszólták, hogy dobozból előadott bulit toltak, ettől függetlenül 100%-ban átjött az a hangulat, ami nekem a számaikról beugrik, és még a klisés rózsahajigálás és mikrofoneltörés is tökéletesen volt időzítve.

Sziget fesztivál, Budapest

Tudni kell rólam, hogy régen valami miatt nagyon nem akartam Szigetre menni, főként azért, mert tökmag koromban több rémtörténet jött a fesztiválról, mint pozitív élménybeszámoló. Először azt hiszem 2009-ben mentünk ki, de lehet 2010-ben, amikor ajándékba kaptunk két hetijegyet. Az élmény a VOLT-tal megegyező volt: elsőre nagyon bejött a hangulat, az emberek, a fellépők és úgy általában az egy hét varázsa.

Sziget fesztivál, 2014

A tavaly elkezdett köztársaság koncepciót idén jobban átgondolták, és az egész fesztivált e köré rendezték be: volt útlevél, amibe gyűjthettél pecsétet (elég sokan játszottak egyébként), illetve a sziget elrendezéséről és hangulatáról is valahogy az jutott eszembe, mintha egy külön kis világban lennénk.

– Mi az: nagy, piros és megtelt?
– A38 sátor!

A sátor miatt sokan, köztük mi is elég morcosak voltunk, külön zavaró, hogy főként a zajvédő rendelkezések miatt nem lehet például egy másik nagyobb méretű színpad; úgy látszik minden évben meg kell hallgatni az egy hétig tartó fesztivál miatt panaszkodókat, akiket persze részben meg tudok érteni, de valahogy mégis eltúlzottnak érzem a folyamatos hisztit.

Az idei fellépők közül a Bastille és az Imagine Dragons fellépéseit emelném elsősorban ki, a két zenekar munkásságát viszonylag régóta figyelem, így nagyon örültem, hogy jönnek és mindkét fellépés egyformán tetszett.

A The Kooks zenekart nem igazán ismertem, Zsófi rángatott el, de kellemesen csalódtam, azóta is hallgattam őket párszor.

A Madness és a Placebo a szokásos bulit hozták, nem volt benne meglepetés, de mindkettőt jó volt élőben látni és hallani.

Kevésbé teszett a Prodigy; persze őket is mindenki bántja, hogy jaj, minden évben itt vannak, de ezzel alapvetően nem lenne gond, még a beekizett, félig bevallottan playbackről dolgozó előadókkal sem, a trágya hangosítással és lelketlenül ledarált koncerttel már annál inkább, sokkal jobbak voltak legutoljára.

A kellemes csalódás kategóriát idén Macklemore-ék kapták: azt hittem az egész buli lemezről megy majd, ehhez képest tele volt a színpad zenészekkel és táncosokkal, 23.00 után is ment kicsit a buli, a legnépszerűbb számot kétszer is letolták, a kivetítőn pörögtek a videoklipek, Macklemore pedig úgy általában jókat mondott és nem hagyta ellaposodni a bulit.

Szintén kellemes csalódás volt az Outkast is, valahogy gyengébb bulira számítottam, ehhez képest pörgött a közönség, és még pár embert fel is vittek a nagyszínpadra, ami azért elég jófej gesztus.

Calvin Harris valószínűleg nem létezik; csupán egy színpad- és látványtechnikával foglalkozó cég valószínűleg lézerekkel kivetített produktuma; legalábbis ez volt az első gondolatom három szám után. A buli kicsit diszkósra sikerült, két saját szám között becsúszott egy-egy a Spotify TOP 10-ről, mindenki kezében legalább négy világító rúd volt, amiből a Telekom jóvoltából 10 000 darabot szórtak szét a nagyszínpad előtt, villogtak a lézerek, fújták a füstöt, pörkölték a lángokat, két számonként durrogtak a tűzijátékok és még biztos más dolog is volt, de eddigre már kiégett a retinám. (Amúgy jó buli volt.)

Strand Nagyon Zene Fesztivál, Zamárdi

Egész hétre akartam menni, de végül társaság és szabadság híján csak John Newmant néztük meg. Természetesen végig szakadt az eső (ez idén kb. a nyolcadik programom és a negyedik megfázásom az eső miatt, de legalább finomak a gyümölcsök), ennél már csak az bántott jobban, hogy ma hét ágra sütött a nap, tegnap meg csuromvizesen zötykölődtünk hazafelé a vonaton. Utoljára a Szigeten sikerült ennyire megázni, akkor a telefonom bánta.

A Strand máskülönben a sár ellenére remek fesztiválnak bizonyult: előtted a balcsi, mögötted a színpad, kevés ember, ha jó az idő, sok a strandoló, akin lehet szemeket legeltetni, összehaverkodtunk a pultosokkal és megnéztük, hogy tényleg térdig ér-e a sár; tényleg térdig ért.

John Newman mostanában az általam egyik legtehetségesebbnek tartott előadó: maga találja ki a videoklipeket, ő írja a szövegeket, ő komponálja a zenéket, ő vagdossa magának a ruháit és még valszeg a haját is maga zselézi. Ez önmagában nem olyan nagy aduász, a belőle és a zenéjéből áradó energia már annál inkább. Tökéletes koncert volt: velünk ázott az esőben és lazán elszívott egy szál cigarettát miközben beszólt a sátorban gubbasztóknak, hogy a nagyszínpad előtt ázó-bulizó emberek mennyire menő arcok már hozzájuk képest.

Strand Nagyon Zene Fesztivál 2014

Ezek vannak, közben már beköszöntött az ősz, más fesztiválra idén már nem tervezünk menni, a nyári szezont viszont abszolút pozitívan zártuk.

Telekomos vagy? Használsz Spotify-t?

Akkor ezt az akciót a Telekom és a Spotify valószínűleg neked találta ki. Ha előfizetsz a Music opcióra, havi 1590 forintért kapsz a díjcsomagodban lévő adatmennyiség felett további 500 MB-ot, amit a Spotify-jal való zenehallgatásra használhatsz. Ja, és a lényeget nem írtam: az árban a Spotify prémium előfizetés is benne van, amiért én most 1700-1800 forintot fizetek havonta, euróárfolyamtól függően. Most a regisztrációtól számított 30 nap kipróbálásra ingyenes.

Spotify és a Telekom

Ha van már Spotify előfizetésed, csak küldd el a +MUSIC szót a 1430-ra, lépj be a Telekom webes felületére, kapcsold össze a Spotify-t a Telekommal, mondd le az aktuális prémium előfizetésedet, indítsd újra (vagy tedd repülőgép-módba) a telefonodat és hallgasd a zenét.

Nem tudod mi az a Spotify? »Ezt a bejegyzést« neked írtam!

Július 15.

Nem tudom, van-e köze hozzá, hogy a héten sokkal nagyobbnak és világosabbnak látni a Holdat, mint egyébként, de csak néhányat említenék a ma történt események közül:

  • szénné égett a tetőszerkezete és legfelső emelete a Kodály köröndön álló egyik palotának, reggel ott ücsörögtünk és vígan kávéztunk (a kettő dolog között nincs összefüggés);
  • Moszkvában kisiklott egy metró: meghalt húsz ember és jóval többen megsérültek, szerda gyásznap lesz Oroszországban;
  • szikrázott az M3-as metró egyik szerelvénye, emiatt az idétlen idők óta a programszőnyegen gyűlő olajsár meggyulladt, az utasok kimenekültek, a metrókat pótolják;
  • valaki életét vesztette (beesett vagy -ugrott) az M2-es metró Puskás Ferenc Stadion megállójánál;
  • megint lövöldöznek a Gázai övezetben;
  • egy kollégám barátnője látott valakit kiugrani egy épület ablakán;
  • és emellett persze elenyésző, de egész nap őrültek háza mindenhol.

Tűzoltás az Andrássy úton

Köszönöm szépen, én most lefeküdnék aludni, remélem, az éjszaka eseménytelen lesz. Ha pedig lehet hinni a felvetődő pletykáknak, hogy az Andrássy úton szándékos gyújtogatás történt, na, arról külön megvan a véleményem. (Az Andrássy út egyébként minden épületével, a földalattival és a Hősök terével együtt a Világörökség részét képezi.)

How I Met Nacho

És most nem a moziban kapható nasira gondolok, hanem egy spanyol építészmérnök-hallgató srácra, akivel péntek éjszaka ismerkedtem meg elég kalandos módon. (Azért annyira nem kalandos módon, ahogy gondolnák egyesek.)

A Köki felé metróztam, hétvégén viszont felújítás volt az M3-as metrón, emiatt Nagyvárad tér és Kőbánya-Kispest állomások között pótlóbuszok mentek. Az első dolog, amire felfigyeltem, hogy habár mostanában sok pluszpont jár a BKK-nak, itt azért annyira nem sikerült jól a kommunikáció, mert például a buszon nem mondták be angolul, hogy mi a szitu, pedig a reptérről érkező külföldieknek lehet jó lett volna. Láttam az arcukon a rémületet, így három mondatban kifejtettem, mi a díl, elmondták, hogy az Astoria lenne a végállomásuk, én meg mondtam, hogy segítek, mert az Astoria nekem is útba esik, ne vesszenek el.

A Nagyvárad téren mindenféle hezitálás nélkül mentünk a metró felé, Nacho és a haverjai kilyukasztották a jegyeiket, majd mire lementünk volna az aluljáróba, egy dolgozó közölte, hogy nó mór szábvéj tudéj. Annyira én sem értettem, hogy mi van, így megkérdeztem a legszebb magyarságommal, hogy tessék, amire elmondta, hogy öt perce elment az utsó metró, már csak éjszakai van.

Egy hete folyamatosan köhögök és taknyos vagyok, este tizenegy körül járt az óra és kellőképpen tele volt a tököm és az orrom is annyira, hogy kicsit ingerültebben jegyezzem meg, hogy az bizony úgy nagyon nem oké, hogy a pótlóbuszt nem várja meg az utsó metró. Persze mi lettünk megróva, mondván, hogy ne tököljünk (nem tököltünk). Míg magyaráztam angolul, hogy mi a helyzet, próbáltam azt is hozzátenni, hogy amúgy ez egy jó város, és habár most belecsöppentek a mélyebb vízbe, jó buli lesz ez, de az arcokon láttam a kétkedést.

Kicsit később odajött a kolléga is, hogy elnézést kér, tényleg ő rontotta el, mert késett a pótlóbusz, és a sofőr nem szólt, így ő tovább küldte az utolsó metrót. Végül nagy baj nem volt, mert azonnal jött egy éjszakai, nem kellett várni, de azért mégsem éreztem magam elégedett ügyfélnek.

Az éjjeli bemutatkoztunk egymásnak Nachóval, mondta, hogy ha van kedvem a hétvégén, igyunk meg egy sört, amit udvariasan két göthős köhögés között elutasítottam, de megígértette velem, hogy ha Barcelona felé veszem az irányt, írjak neki, és megmutatja a várost.

A tanulság meg mondjuk legyen mára az a közhely, hogy minden rosszban van valami jó: ha nem lett volna ez a kis extra kör, nem dumáltam volna egy jót Nachóval a buszon.

Szamos Csokoládé Iskola

A VOLT fesztivál után (amiről majd ha összeszedem magam, írok még egy élménybeszámolást is) a Szamos Csokoládé Iskolába látogattunk el. Ingrid a Femcafe nevű portálnál gyakornok, és cikket írt a suliról, én meg mehettem fotózni, így pont jól jött ki a dolog. Itt olvashatjátok az ő beszámolóját.

Szamos Csokoládé Iskola - Andor éppen fagyit hűt

Két dolog jutott eszembe, miközben a 20 éve a Szamos csokimestereként dolgozó Andor magyarázta a fagyi készítésének titkait: az egyik, hogy jé, ez milyen egyszerű; a másik pedig, hogy már értem, mért olyan finomak a Szamos termékek. Minden termék igazi, friss és természetes; ízfokozó, színezék és egyéb dolgoktól mentes alapanyagok felhasználásával készül. Előttünk volt a Baileys, a finom belga csokoládé, a Bourbon vaníliarúd és a friss vaj, Ingrid meg Andor útmutatása szerint kavargatott és sürgött-forgott.

Nagyjából egy óra alatt már a fagylaltgépben volt a massza, mindeközben rengeteget beszélgettünk, nevettünk, megtanultunk finom karamellaszószt készíteni és néhány konyhai trükköt is. A fagyi pedig tökéletes lett, készítettünk hozzá csokoládés tölcsért, kaptunk hozzá rolettit és haza is vihettük, amit készítettünk.

A kurzus 4-5 főnek indul, egyfajta édesség elkészítését lehet megtanulni, a receptet természetesen le lehet fotózni, el lehet kérni. Anno hasonló mókában a Chefparade-nál volt részem, ahol közösen főztünk. Menjetek el, tényleg jó móka, és ha valaki kicsit ügyetlennek érzi magát a konyhában, itt nagyon sokat tud tanulni, profiktól.

Arctic Monkeys Are Really Just Monkeys

Erről, vagyis a fesztivál legnagyobb csalódásáról külön is akartam írni. Kár lenne tagadni: vasárnap este néhány híján Magyarország összes rajongója várta a kétezres évek közepén útnak indult angol bandát. Sőt, páran még a határon túlról is. Nem volt akkora tömeg, mint tavaly az Example alatt, de most is ömlöttek az emberek. A VOLT annyira érezte a potenciált, hogy külön jegyet árultak a záróbulit is jelentő koncertre és elnézve, hogy 167 darab után nem számoltuk tovább, mennyi emberen van Arctic Monkeys-os póló, a dolog nem volt hülyeség.

Az egész nap eufóriában telt, bár a hét elejétől végig volt egy érzésem, hogy a turné utolsó állomása vagyunk, jönnek, lenyomják a 12 számot aztán elhúznak a viharba. Végül elmászott a színpadról a tűző nap ellenére egyébként fantasztikus bulit csináló, 16 évesekből álló The Strypes, idézve azt a hangulatot, amit régen az Arctic is csinált egy koncerten, majd tíz perc késéssel végre beindult a Do I Wanna Know? c. nagysikerű. A legvégén az R U Mine? című számot legalább sikerült úgy előadni, hogy legyen egy kis buli, amit a koncert közepén a kötelező lassúval sikerült megölni, de az are you mine, motherfuckers beszólást nem nézem jó szemmel egy olyan frontembertől, akiből az alázat, a közönség szeretete vagy bármi hasonlónak még csak szikrája sincs. (Pedig a Hurts is a szigetországból jött, ők is megjárták Amerikát, és lásd, mégis imádják a közönséget, és csinálnak bulit.)

A harmadik számnál Alex Felfuvalkodott Turner még egy thank you-t is kidobott, illetve színtisztán emlékszem, hogy egyszer volt egy VOLT FESTIVAL! bekiáltása is.

Ezt leszámítva pedig az indexes és a HVG-s kritikával értek egyet: egy fáradt, a népszerűséget kezelni nem tudó, fűtől és alkoholtól szédelgő ál-rocksztárt és egy igazából beleszarós, kötelezősen eljátszogatós zenekart láthattunk. Turner úgy-ahogy elgitározta és elénekelte a számokat, néha kinézett a közönségre, hogy bezsebeljen egy kis tapsot meg sikongatást, viszont voltaképpen a kontakt hibás kábeleivel és a sürgetéssel küzdő Lovasiék is nagyobb bulit csináltak eggyel odébb egy poros sátorban. Nem volt táncoltatás, nem volt énekeltetés, nem volt meghajlás – nem volt itten semmi.

Arctic Monkeys, VOLT fesztivál, Alex Turner

Pedig ha egy nagyon picit odateszik magukat, akkor a VOLT legnagyobb bulija is lehetett volna. Példát vehettek volna az előttük játszó The Strypes-ról: néhány éve ők is ilyenek voltak, néhány éve őket se ismerte senki, aztán most meg maradt a gőg. És akkor arról még nem is beszélve, hogy a fotós árokba nagyjából senkit nem engedtek be fényképezni; a szervezők mindenkivel aláírattak egy a fesztivál logójával ellátott táblácskát, de ők nem akarták; nem adtak interjút és lényegében az egész egy Jared Letoi magasságba süllyedt.

Mindegy, az AM ettől függetlenül egy jó album, a backstage-ben mókás volt megtapizni a hangszereket, Alex Turner jó zenész az Arctic Monkeys meg egy jó banda; az amerikaiak viszont nagyot fognak csalódni ebben az ál-flegmaságtól bűzlő, közepes minőségű buliban, ahol a hangulatot főként az album iránti szeretet tartja majd.

VOLT 2014

Egyrészt egy rövid szolgálati: kezd visszatérni belém a lélek, igyekszem visszatérni a napi egy bejegyzés rítusába; oly sok gondolat, oly kevés idő.

Tavaly csak »egy napra sikerült« eljutni a VOLT fesztiválra, különböző technikai és személyzeti problémák miatt (remélem az illetékes most csuklik ;]), idén viszont végig ott leszünk, ami azt jelenti, hogy holnap elszelelünk egy remélhetőleg jó hőmérsékletű és nem sokat késő vonattal, és csak akkor jövünk vissza, ha dúdoltunk Morcheeba-t, újabb dimenziókba utaztunk az MGMT-vel, táncoltunk a Foals-on, sírtunk a Hurts-ön és véresre kiabáltuk a torkunkat az Arctic Monkeys koncerten (üvöltöző tinilányok miatt). Mindezt remélhetőleg rengeteg nevetéssel, étellel, itallal és egyéb mókás dolgokkal összekötve.

VOLT fesztivál 2014 logó

Tervezek végtelenszáz fotógráfiát készíteni, nézzétek a Látószöget és/vagy a Flickr-t, ha jöttök, integessetek, ha maradtok, nézzétek a közvetítést; áhoj, viszlát és kösz a halakat!