Nyolc dolog, ami miatt pocsék a budapesti tömegközlekedés

Elöljáróban le kell szögezzem: alapvetően elégedett vagyok a BKV-BKK által nyújtott szolgáltatásokkal; ár/érték arányban a többi európai várost figyelembe véve egyáltalán nem rossz a helyzet és itt nem rohangálnak patkányok a mozgólépcsőn reggelente; mégis van pár jelenség, ami a BKK által mostanában eszközölt rengeteg fejlesztés ellenére is egyszerűen ellehetetleníti azt, hogy Budapest közösségi közlekedése felnőjön és civilizált egyedként létezzen. És fontos hozzátenni, hogy legtöbbször egyáltalán nem a szolgáltató hibájából.

1. Gombnyomkodás

Family Guy - Peter megnyomja a gombot, amit nem szabadna

Habár nálunk a legtöbb (ha nem az összes) vasúti járaton automatikusan nyílik az ajtó, nem múlik el megálló úgy, hogy valaki ne feküdjön rá a gombra és nyomkodja úgy, mintha a leszállása, az időben érkezése vagy mondjuk az élete múlna ezen. Kis versenyszám ez, amiből ha lenne olimpiai játék, biztosan sok arannyal távoznánk.


2. Bliccelés

Bliccelő ember pofára esik

Komolyan, akárhányszor látok ellenőrt felszállni egy járatra, tuti, hogy egy, de inkább két-három embert megfog. Amivel még nem is lenne baj, ez a dolga, de aztán jönnek a kamu kifogások, az észre sem vesszük az ellenőrt vagy ami még rosszabb: parasztként viselkedünk, mintha legalább az ellenőr lenne az egész történetben a szararc. Pedig nem, kedves bliccelő barátom, te vagy az, és a helyzet bizony főként miattad olyan, amilyen.

3. Bunkó ellenőrök

Sajnos a helyzet pontosan az előbbi pontban említettek miatt is ennyire szörnyű: az utasok semmibe (vagy abba sem) veszik az ellenőröket, az ellenőrökben pedig egy idő után kialakul a dolgok telibe szarása, vagy rosszabb esetben az, hogy megunják, és lecsapnak két emberes pofont, mert viszonylag kevés ember szeret havi vészesen kevés pénzért fagyoskodni és jegyeket nézegetni, de ha még ezt el is tűrik, a parasztként viselkedést már kevésbé. Aztán jönnek az ehhez hasonló esetek:


Nemlátom, kattintok, meglátom!

És persze van kivétel, nem mindig az utas miatt mocsok az ellenőr, de a saját tapasztalataim mégis ezt mutatják.

4. Kéregetők, aláírásgyűjtők, lázadók

Akárhányszor megállok két percre a Ferenciek terén füles nélkül vagy nem úgy, mint aki éppen telefonál (de sokszor még akkor is), tuti, hogy legalább három ember jön oda hozzám pénzt vagy cigarettát kérni; Fedél nélkült árulni; elmesélni, hogy egyedül neveli a két gyerekét és vegyek nekik kaját; elmesélni, hogy milyen szar a helyzet jelenleg a világban; vagy elkapnak a politikusok/környezetvédők/akárkik, hogy van-e két percem az akármire; vagy amikor a kezembe nyomnak valamit, de ha visszaadnám, elkezdenek magyarázni, ha tovább megyek, akkor meg helló és fizetni ki fog a cuki macskás naptárért. Tudnék egy rokonodat, aki szerintem szívesen, de ha megjegyzem, akkor meg verekedésbe torkollik a metrózás.

Aktuális kedvencem az a csávó, aki csak idős hölgyeket szólít le és boldog új évet kiáltással nyomja kezükbe a szóróanyagot.

És a jelenség igazából senkit sem zavar, senki nem teszi őket odébb, senki nem szól rájuk. Mindenki sétál tovább, mintha mi sem történt volna.

Egy ember, akinek a szájából ATM-szerűen jön a pénz

5. Behugyoztak? Szar Szórjunk rá fűrészport!

Pókember a porral küzd

Alapvetően nem értem, miért hugyozik be valaki majdnem minden nap a Deák téren, de a másik dolog, amit szörnyen nem tudok megérteni, hogy ha bármi folyékony kerül az aluljáró felületére, akkor ahelyett, hogy alaposan feltakarítanák, beszórják inkább fűrészporral, aztán legalább biztosan kikerülöd. Persze éjszaka eltakarítják (szerencsére), de a jelenség ettől függetlenül rendkívül illúzióromboló.

6. Emberek, akik nem jobbra állnak a mozgólépcsőn

És szintén: nem múlik el úgy utazás, hogy ne kelljen megállnod, ha esetleg sietnél a bal oldalon. Sőt, a legjobb, hogy itt is előjön az a szemlélet, amiben te egy aljas gyökér vagy, aki holmi mozgólépcsőkön sétálgatni mer, és egyáltalán minek bunkózol azzal, aki kényelmesen áll a bal oldalon. Évek óta próbálják tanítani az embereket, mindhiába. Emlékszem, 2007 körül még egyetemisták szórólapokat is osztogattak, hogy miért van ez a butaság, mindhiába. Pedig ki is írják, mindhiába. A nemrégiben átadott »négyes metró« megállóiban még a folyosók is úgy vannak kialakítva, hogy segítsék a forgalom terelését, de az emberek persze inkább átmásznak a korláton és a szembe jövő sávban csörtetnek előre.

Idős néni és a mozgólépcső esete

7. Emberek, akik két ülést elfoglalnak

Az idegesítő jelenség többféle módon is felütheti fejét. Vannak emberek, akik a táskájukkal olyan romantikus viszonyt ápolnak, hogy beültetik maguk mellé, etetik, itatják még talán ölelgetik is. De mostanság leginkább az M2-es és az M4-es metrón zavar, amikor valaki úgy ül be a felosztott helyekre, hogy két szék közé ül, így neked vagy nem marad helyed, vagy ülhetsz egy tízcentis helyen, amiből négy centi a szövet, hat pedig a hideg fém. Köszi!

Egy macska egyedül elfoglalta a kanapét. Botrány!

8. Elsőajtós felszállás

A 178-as (és még sok más) buszon nagyjából hat-nyolc hónapja megy az új rendszer: az első ajtón felszállsz, megmutatod a bérletedet vagy kezeled a jegyedet, a hátsó ajtókat pedig csak leszállásra használod. Vidéken működik, Londonban működik, Budapesten megbukik. Pedig ki van írva, be van mondva és mégis: majdnem minden reggel van valaki, aki felszáll hátul, és csak a buszsofőr által indított automata tájékoztató harmadik kezdésére biceg előre, hogy nagy kegyesen és nagy sértődötten megmutassa a bérletet.

Felszállás az első ajtón


Helyenként lehet, hogy túloztam, de szinte biztos vagyok benne, hogy más is tapasztalja ezeket a furcsaságokat akár egy nagyon rövid utazás alkalmával is. Tudsz még idegesítő tömegközlekedős jelenségeket? Ne habozz leírni.

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan

Például az, hogy miért kellett ennyit várni egy olyan filmre, ami magyar és egyszerűen nem találok benne hibát. Komolyan, a moziból hazafelé jövet végig azon járt a fejem, hogy legyen már valami, legalább egy apróság, amibe beleköthetek, de tényleg nem találtam semmit. Sosem értettem, hogy ha annyi jó rendezőnk, operatőrünk és írónk van, miért csak a Csányi Sándor meleg celebet játszik szintű filmekig jutunk, és miért nem tud ez a sok tehetség egy értékelhető művé összekovácsolódni.

És tényleg nem csak az van emögött, hogy azon a környéken forog a film, ahol mindennap megfordulok, meg az, hogy magyarul beszélnek, magyar poénokat sütnek el, tipikusan magyarok által értett-ismert dolgokat vesznek elő és figuráznak ki. Ez is közrejátszik, mert a VAN hihetetlen sok értéket közvetít: benne van a nyelvünk, a kultúránk, az országunk, a szórakozóhelyeink, a szokásaink és ezek nagyon éles, de nem klisékkel fontoskodó kritikái.

Ami miatt mégis nagyon erős a film, az az, hogy végig sírsz a röhögéstől, és habár vígjáték, azért van drámai vonal, a mélyebb jelenetek pedig mindig a legtökéletesebb helyzetekben és pillanatokban érkeznek. Nagyon jó a vidám és a komolyabb tartalom arányának játéka, és a kettő között gondosan elhelyezett mondanivaló szintén hibátlan.

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan

Ódákat tudnék még zengeni, a pici apróságokkal, a kádban ücsörgéssel, a hajszál-kergetéssel, a lábujjhegyen járással és még sok minden mással, de inkább csak ajánlom ezt a filmet, menjetek el a Művészbe, vagy bármelyik kisebb moziba és nézzétek meg, mert azon túl, hogy értékes darab, garantáltan jól lehet rajta szórakozni, és most végre egy olyan jó magyar filmünk van, ami közérthető, valamilyen szinten könnyen emészthető, de azért mégis elgondolkodtató.

Annyira hatása alatt vagyok, hogy habár már nem szoktam ilyet, de szinte azonnal ugrottam a gép elé, hogy bejegyzést írjak, nem érdekelt, hogy jobb lenne rá aludni párat, míg elrendeződnek a gondolataim. Reisz Gábornak (aki rendezte, írta, fényképezte és zenéjét szerezte) pedig minden elismerésem, remélem, fogunk még róla hallani.

(Arról nem is beszélve, hogy amíg néztem, végig az motoszkált bennem, hogy miért csak álmodozom arról, hogy csinálok legalább egy kisfilmet, miért nem kezdem el ténylegesen.)

A magyar filmek rovatunkból ajánlom még:

Angol nyelvű cím:For Some Inexplicable Reason
Műfaj:vígjáték
Időtartam:96 perc
Megjelenés éve:2014
Főszereplők:Ferenczik Áron, Horváth Miklós, Györiványi Bálint, Owczarek Tamás, Jakab Juli, Takács Katalin, Kovács Zsolt, Makranczi Zalán

Csillagok között

Mindenféle előszó nélkül: nagyon tetszett. És nem csak azért, mert Christopher Nolan egy olyan rendező, akinek az összes alkotása ott figyelget a polcon Blu-ray lemezek formájában; még csak nem is azért, mert Matthew Mcconaughey (főként a »True Detective« óta) az egyik kedvenc színészem; de még csak azért sem, mert Hans Zimmer tökéletesen tudja, hogy kell három hanggal borzolni a néző idegeit három órán át. Úgy általában a film hangulata, felkészültsége, történetvezetése és látványvilága együttesen fogtak meg.

Interstellar (Csillagok között) jelenete

Hiába három órás a film, annyira jól bántak az idővel, hogy ez nem igazán érződik, egy jelenet volt csak, ahol kicsit gyorsnak éreztem a váltást, de sokakkal beszéltem erről, és igazából mindenkinek bejött; nekem inkább értéksemleges volt, csak felkaptam rá a fejemet.

Anne Hathaway szerintem nem sokat adott hozzá, nem volt vele baj, de nekem Sandra Bullock alakítása a »Gravitációban« sokkal jobban imponált. És ha már itt tartunk, csak egy gondolatra muszáj egy lapon említenem a két filmet: a Gravitáció is nagyon tetszett, de az főként az érzékszervekre hatott, mintha tényleg azt akarta volna átadni, milyen lehet ott fent; emlékszem, hogy szinte kapaszkodtam a mozi karfájába, és olyan érzésem volt, mintha tényleg repkedtem volna az űrben. Oké, gyenge volt a sztori, de ezzel szemben pont ebben volt erős az Interstellar, hogy habár itt is volt látvány, de főként mégis az emberi vonatkozású problémákra, gondolatokra és az ennek nyomán való történetkibontásra mentek rá.

A látvány miatt külön piros pont, hogy a legtöbb jeleneten kifejezetten érezhető volt, hogy a makettes megközelítést preferálták, szemben a CGI-jal. Persze volt azért számcsógépes grafika is bőven, de valahogy sikerült megtalálni azt az egyensúlyt, amivel például »A nagy Gatsby« esetében a ló túloldalára zuhantak.

Sokan próbáltak tudományos oldalról belekötni a filmbe, de ebbe azért nem szeretek belemenni, mert a történet tudományos alapja voltaképpen egy-az-egyben Kip Thorne elméleti fizikus munkájára épül, és veszekedhetünk egy sör mellett arról, hogy szerintem milyen egy féreglyuk belülről, de valószínűleg Kip és a mögötte álló gárda kicsit közelebb áll a valósághoz. (Máskülönben meg senki sem tudja, pont ez a lényeg.)

Interstellar (Csillagok között) jelenete

Még két dolog: itthon csak szinkronosan és eredeti nyelven vetítik (ráadásul lehetetlen időpontokban), ami azért kicsit gáz, lehetne felirat, de nem volt érthetetlen felirat nélkül, talán csak azok a jelenetek, amelyekben az űrhajó zúgása amúgy is elnyom minden egyéb hangot. A másik pedig, hogy nem tartom magam elméleti fizikusnak, egyszerűen csak olvasgattam a témáról, mert érdekel és ennélfogva nagyon sok idő- és űrutazás témájú filmet-sorozatot láttam már, így nem volt nehezen érthető a tudományos magyarázat, viszont szerintem ha valaki nincs legalább a hollywoodi sci-fi szintjén otthon ezekkel a dolgokkal, akkor lehet kicsit nehezebben rakja össze a teljes képet.

Nolan kézjegye végig kíséri a filmet, az utolsó húsz perc szinte teljes egészében olyan volt, mint az »Eredet (Incepció!)«, nem tudnám pontosan megfogalmazni, hogy a zenén kívül még miért, egyszerűen csak ugyanazt éreztem, mint akkor. Több interjún is mesélte, hogy melyik filmek ihlették, és hát igen, kár is lenne tagadni, hogy a 2001: Űrodüsszeia is nagyon sok képkockán felüti a fejét. (Persze mivel megkajáltam a filmet, ezért nálam ez is inkább a pozitív rész felé billentette, de sokak pont ezeket sorolták a negatív tulajdonságok közé.)

Az Interstellar a legjobb sci-fi, amit valaha láttam? Nem. A legjobb sci-fi, amit idén láttam? Igen. Fogunk rá emlékezni évekkel később? Szerintem igen. Pontosan úgy, mint ahogyan emlékszünk a 2010-ben megnézett Eredetre is. Nolan és csapata nagyon odatették magukat, sikerült egy viszonylag kevés hibával küzdő, nagyon látványos, még inkább drámai (néha túl drámai), azonban mégis ízig-vérig sci-fi filmet lerakniuk az asztalra.

Eredeti cím:Interstellar
Műfaj:sci-fi
Időtartam:169 perc
Megjelenés éve:2014
Főszereplők:Anne Hathaway, Matthew Mcconaughey, Mackenzie Foy, Michael Caine, John Lithgow

Ügyfelek, minek vagytok?

Ez a bejegyzés alapvetően egy fölösleges hisztikézés lesz, ami helyett mondjuk leírhatnám a háromezer gondolatot, ami az Interstellar óta cikázik a fejemben, de az elmúlt héten annyi impulzus ért, muszáj hisztiznem, értsék meg, muszáj.

Három rövid történet, szerencsére mindegyiknek van pozitív része is, ne mondjátok, hogy negatív vagyok.

A Telekom és a Nano SIM esete

Múlt hét csütörtökön majdnem »két év után« lecseréltem az iPad minimet. A váltás oka egyszerű volt: eddig a legkisebb 16 GB-os, Wi-Fi modellt használtam, de szerettem volna egy még mobilabb változatot, amivel lehet akár a metrón is olvasni az indexet. (Valójában utazásnál jön nagyon jól az iPad: pici, kártyafüggetlen, okos ésígytovább.) Az iSTYLE-ban vettem a vasat, segítőkészen le is vágták a hagyományos méretű kártyát, de sajnos nem működött.

A SIM-kártya csere amúgy egy kétperces művelet: igazolod ki vagy, kapsz egy új kártyát, a régi meghal, bedugod a gépbe az újat és távozol boldogan. Na, ez az én esetemben úgy nézett ki, hogy a pénteki ebédszünetemben egy cirka 40 perces várakozás után (ami ráadásul úgy kezdődött, hogy a számhúzó néni azt sem tudta, mi az a SIM-kártya) a még kezdő eladó lányka mosolyogva közölte, hogy szerinte pont az a kártya fogyott el.

A főnökhölgy is megjelent, és mondta, hogy igen, sajna elfogyott, egy óra múlva hozza a futár. Hát kösz. (Itt már 50 percnél jártam.)

Azt nem értem, hogy hol csúszik hiba a gépezetbe. Bemegy valaki a raktárba, kinyitja a fiókot, látja, hogy már csak tíz darab van, hát szól és hívja a futárt. Ha valaki beesik, hogy venne 250 ropiért egy okosabb telefont, nem tudják eladni, mert nincs hozzá kártya. De ha már benézik, oké, ők is emberek, de legalább írnák ki, és ne hagynák várni 50 percet az embert – fölöslegesen.

A sztori pozitív része: este visszamentem és soron kívül két perc alatt elintézték az egészet.

Az édességbolt esete

Be akartam menni egy édességboltba. Ma sikerült valami idiótának összetörnie a sportautóját, ami miatt az Alagút körül meghalt a közlekedés, így egy órával később értem a tett színhelyére. Az üzlet hétig van nyitva, de 18.48-kor már be volt zárva minden, lakat, rács, riasztó, páncélautó, őrző-védő aligátorok elöl.

Visszatérő bajom ez: ha 19.00 a zárás, akkor az nálam azt jelenti, hogy 18.58-kor még be tudok szaladni venni egy csokifaszt, és nem kell másik üzletet keresnem.

A sztori pozitív része: mentem pár utcát egy másik bolthoz, ahol végül nem azt kaptam, amit kerestem, de legalább 19.05-kor beengedtek, úgy, hogy már be voltak zárva és takarítottak, de azért még kiszolgáltak.

A kürtőskalács esete

Gondoltam hozok haza kürtőst, legyen mit csipegetni. A Deákon voltam és nem esett jól visszabattyogni a Váci utcáig, ahol a Molnár-féle kalács várakozott, a metrómegálló körül viszont pont valami fesztiválféleség volt, ahol az egyik helyen kalácsot is árultak, gondoltam jó lesz. Odabattyogok, majd az alábbi párbeszéd hangzott el:

Én: Helló!
KürtősKalácsÁrus15: Szia!
Én: Órák kérdése, és kitalálom mit szeretnék…
KürtősKalácsÁrus15: Mármint?
Én: Mármint kiválasztom, milyen kalácsot kérek.
KürtősKalácsÁrus15: Amúgy záróra van, oké?
Én: Oké, kösz, akkor itt sem vásárolunk (többet sose).

Majd továbbmentem egy másik dílerhez, aki meg éppen csapta a szelet két (amúgy megértem, mert tök csinos) külföldi lánynak, miközben a sor meg tekergett.

A sztori pozitív része: végül visszamentem Molnár's-hoz, ahol mosolyogva szolgáltak ki nettó másfél perc alatt és boldogan elhoztam az engem megillető szénhidrátot.


A kedves olvasó ne fáradjon a tanulság levonásával: én csak egy elégedetlen gurmók vagyok, aki nem érti meg, hogy ami bezárt, az be van zárva és kész.

(Amúgy meg a teringettét, apumnak kocsmája van, ami elvileg nyolcig van nyitva, de nemegyszer zárt be tizenegykor, vagy éjfélkor, mert jöttek vendégek, akik ittak és az egész biznisznek az lenne a lényege, hogy ha vevőd van, kiszolgálod, nem pedig elhajtod.)

Mit csináltam az elmúlt két hónapban?

Röviden összefoglalva: rengeteget utaztam (szerencsére).

Szeptemberben jöttünk vissza szüleimmel »Erdélyből«, utána nem sokkal idén már másodszor utaztunk céges körökkel Csehországba.

Most Brno (ha úgy tetszik, Brünn) volt a célállomás, ahol idén először rendezték meg a Brno PHP Conference nevű eseményt. Mostanában voltunk több nagyon jó minőségű konferencián is, így volt összehasonlítási alap: a kezdeményezés nagyon jó, a szponzorok által vállalt programokon lehetett volna finomhangolni, összességében viszont jó rendezvény volt, és legalább megint rájöttünk, hogy Csehországban lehetetlen rossz sört vagy rossz kocsmát találni. Brno egyébként szép hely, de Prága vagy Krumlov után legfeljebb egy- vagy kétnapos túrára ajánlom.

Brno PHP konferencia, 2014, kék plüsselefánt

Szintén ezután a hétvégi kirándulások és a magyar vidék szerelmeseként Ingriddel Fényespusztára és környékére látogattunk el. Megnéztük az Ilona-völgyi vízesést, ettünk finomakat, szedtünk makkot és gesztenyét, sőt, a piacon egy idős nénitől még egy kiváló rongyszőnyeget is beszereztem, bár ez annyira nem releváns. A Fényespusztai Pihenőházat mindenkinek ajánlom, nagyon kedvesek, jók a szobák és a telken őzikék rohangálnak és úgy általában az egész az erdő közepén van.

Fényespusztai Pihenőház, légyölő galóca

Erdély annyira bejött mindannyiunknak, és mivel szüleim barátai voltak olyan kedvesek, hogy ismét kölcsönadták a lakóautót, ezért a hosszúhétvégén Tiszakécskére látogattunk el. A kemping nagyon jól felszerelt, és meglepően sokan voltak a rossz idő ellenére. A lakóautózásnak, illetve a kempingezésnek van egy nagyon jó tulajdonsága: az ember nem gubbaszt a szálloda szobájában, hanem találkozhat, ismerkedhet másokkal, kialakul egy közösség a napok során, ami az olyan embereknek, mint én, kifejezetten jó. Tiszakécske nagyon klassz hely, a kempingből át lehet sétálni a termálfürdőbe és az üzemeltetők is nagyon kedvesek.

Tiszakécske kemping, Hymer és McLouis lakóautók

Október végén Londonba utaztunk. Ez az túra igazából csak azért érdekes, mert alapvetően úgy állok az utazás témaköréhez, hogy ha már egy komolyabbnak számító félretett összeget utazásra költök, akkor szeretek új helyeket meglátogatni. Londonba viszont »2010-ben, amikor ott jártunk« nagyon beleszerettem. Mindamellett, hogy egy piszkos és nagyon népes nagyváros, nagyon magával ragadott az Oxford Street környéke, és úgy általában az emberek, a sokféle kultúra keveredése, az emeletes buszok, a metró, az ételek. Ezen felül érdekelt még, hogy milyen másodszor menni ugyanoda: kicsit olyan egyébként, mint másodszor megnézni a filmet. Mivel a wow-érzésen már túl vagy, elkezdesz más dolgokat is észrevenni. Mivel a kötelező dolgokat már letudtad, elkezdesz olyan helyekre járkálni, ahová amúgy nem mennél. Így találtunk antik piacot, kedves kis utcákat, jó kis éttermeket, lemezboltot és még tucatnyi mást. London még mindig szerelem, bár nem tudom, élnék-e ott egy-két évnél többet.

London - A sajtreszelő és az Uborka nevű épületek

Ezeken túl még a szokásos dolgok: tekeregtünk sokat Budapesten, ettünk finom ételeket, nyaltunk fagyit, ittunk pálinkát, sétáltunk éjszaka. A bejegyzést pedig mindenképpen azzal a közhellyel szeretném zárni, hogy nagyon szeretek utazni, de valahogy mégis az egyik legjobb rész a hazaérkezés. Szeretem Budapestet, jó ide hazajönni és végső soron örülök, hogy itt élek.

Repülési utazási segédlet

Avagy százezer dolog, amit tudnod kell, mielőtt repülsz. Egészen pontosan 2010-ben »írtam egy bejegyzést a repülésről«, de azóta tucatnyi kellemetlen élményben volt részünk, főként azért, mert az emberek jelentős része egyszerűen nincs tisztában a repülőgéppel utazás szabályival, kultúrájával. A poszt nem okoskodó akar lenni, inkább segítő szándékú, szóval ha mostanában repülni tervezel, érdemes átfutni!

Mikor a legolcsóbb?

Sokféle módszer kering a neten arról, hogy mikor a legolcsóbb utazni és jegyet venni (függetlenül attól, hogy fapad-e vagy sem). Nekem az a módszer vált be legjobban, hogy az utazás időpontja előtti 40. nap körüli kedden a legolcsóbb a jegy, a szerdán induló járatokra. Ha az ember tud szerdától szerdáig menni, akkor még olcsóbb, ha nem, akkor a szerdai indulással sokat lehet spórolni. Én a Skyscannert ajánlom repülőjegy keresésre.

Mitől fapad a fapad?

Mert állni a kell a repülőn egy erre speciálisan kialakított biztonsági övvel. Nem, egyszerűen csak azért, mert a fapados járatok alapvetően egy dologban különböznek a hagyományos társaságok ajánlataitól: az ár nem tartalmaz semmit, csak az utazást. De tényleg semmit, a Ryanair egy időben még a vécéhasználatért is pénzt akart kérni. Meg lehet őket szólni ezért, de érthető: ha te csak utazol, fizess csak azért, ha enni, pisilni és filmet nézni mész a repülőre, akkor fizess azokért is, vagy menj valamelyik nem fapados társasággal.

Ezek alapvetően nincsenek benne egy fapados jegy árában (értelemszerűen mindegyik társaság- és járatfüggő):

  • csomagok: erről majd írok lentebb, de a legtöbb fapados társaság csak egy csomagot enged, amit általában 10 kg maximum súlyban korlátoz.
  • ha nincs csomagod, nem kell becsekkolnod: otthon kinyomtatod a beszállókártyádat, és már mehetsz is. Ha elfelejted vagy mégis be kell csekkolnod, fizetned kell a szolgáltatásért;
  • kaja-pia: a fapadoson nincs üdvözlő ital, frissítő, ebéd sem pedig mentolos cukorka a leszálláskor. Mindent meg lehet vásárolni külön;
  • biztosítás: ha véletlenül nem indul a járatod, egy hagyományos légitársaság akár még a szállásodat is biztosítja a következő járatig, és adott esetben ingyenesen utazol a pótló járatoddal;
  • helyjegy: oda ülsz, ahová ültetnek és ahol éppen szabad hely van. Ha többen mentek, lehet, hogy külön utaztok.
  • repülőterek: a legtöbb fapad valamelyik kisebb repülőtéren száll le és fel. Itthon csak a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér van, így ez nem jelent problémát, de Londonban például ritkán száll le fapados járat a legnagyobb reptéren, Heathrow-n, ahonnan a metró a városig visz;
  • emberek, osztályok: a fapadon általában dolgozó emberek és olcsón nyaralók utaznak. Nincsen első és másodosztály, ergo elég vegyes társaság tud kialakulni a fedélzeten.

Ahogyan fentebb is írtam, az összes szolgáltatást meg lehet vásárolni egy fapados járaton is, az utazás sokszor még így is olcsóbb. Például elsőbbségi beszállással (tehát te mehetsz fel először a gépre), nagyobb férőhelyes ülőhellyel (két sornyi helyen csak egy ülés van, ki tudod nyújtani a lábad), extra csomagokkal, biztosítással, helyjeggyel és étkezéssel egy 20 000 forintos oda-vissza repülőjegy rögtön 70 000 forint körül áll meg.

Szótár

Kézipoggyász

Ez egy átlagos méretű gurulós bőrönd. A kézipoggyászod veled utazik a kabinban, a fejed felett található tárolókban. Ebbe lehet rakni laptopot, fényképezőt, értékeket. A kézipoggyász általában maximum 10 kg lehet, a mérete néhány centivel eltér társaságonként, a lényeg, hogy be kell férjen a kabinban lévő tárolókba.

A súlyt és a méretet a légitársaság szabja meg, vannak viszont biztonsági szabályok, amik mindenkire egyformán vonatkoznak. A kézipoggyászban nem lehet fegyver, szúró-vágó tárgy (még körömcsipesz sem). Ami a legneccesebb: nagyon szigorú szabály vonatkozik a folyadékok szállítására. (Folyadék alatt a rúzs, a szájfény, a körömlakk és a tusfürdő, testápoló is értendő.) Az ilyen folyadékokat egyenként 100 milliliteres tárolóedényekben lehet felvinni, a tárolókat egy maximum 1 literes űrtartalmú, átlátszó és újrazárható műanyag zacskóban kell elhelyezni. Az ennél nagyobb mennyiségű folyadékot ki kell dobni.

A biztonsági ellenőrzés után a legtöbb repülőtéren van büfé, üzletsor; az itt vásárolt tárgyakat, üdítőket stb. fel lehet vinni a gépre, de a csomagokra vonatkozó súly és méretkorlát még mindig érvényes. (Vannak repterek, ahol plusz egy zacskónyi portékát ingyen fel lehet vinni a gépre.)

Ha nincsen elég hely a kabinban, akkor a kézipoggyászt (általában ingyen) feladott poggyászként kezelik, és a csomagtérben utazik. Érdemes az értékesebb dolgokat gyorsan elérhetővé és kivehetővé tenni az ilyen esetekre. A feladott poggyászokról lentebb.

További hasznos infók erre.

Kézitáska

Vannak légitársaságok (pl. Ryanair), akik a kézipoggyász mellett egy kisebb méretű táskát vagy személyes tárgyat engednek a fedélzetre. Ez lehet egy kis női táska, egy fényképezőgép táskája, egy laptop, egy könyv, gyerekeknek a macija stb. Az ilyen csomagok vagy a felső csomagtartókba, vagy az ülés alá kerülnek a felszállás és a leszállás idejére.

A reptereken vannak kihelyezett keretek, amikbe be lehet rakni a táskát ellenőrzés céljából. Ha ezekbe nem fér bele, általában nem engedik fel a kézipoggyászt vagy -táskát, és azt egy büntetés ellenében (átlag 50 €) feladott poggyászként kezelik.

Feladott poggyász

Ez a poggyász a csomagtérben utazik, be kell check-olni, vagyis a reptéren lévő pultoknál egy gyors búcsú után dolgos legények kisebb mértékű odafigyeléssel felhajigálják a csomagtartóba. Itt is van méret- és súlykorlátozás, de akár többet is vihet magával az ember. Mivel it kötelező a mérés, érdemes figyelni. A feladott poggyászban lehet folyadék, étel és bármi olyan, ami nem ütközik jogszabályokba az indulási és a célországban.

Komolyabb értékeket ne tegyünk a feladott poggyászba, mert előfordulhat, hogy eltűnik, meg az is, hogy a bőrönd véletlenül egy másik országban landol.

Érdemes beszerezni egy úgynevezett TSA-lakatot, aminek az a lényege, hogy a biztonsági szolgálat és a vámkezelő egy mesterkulccsal ki tudja nyitni, ha szükséges, így nem kell levágni, és az egyéb személyzet biztosan nem lopkod ki belőle semmit. Ha a TSA-lakat megsérül, lehet panaszt benyújtani.

Poggyászok tekintetében én a Samsonite-ot ajánlom, ők általában nagyon jó garanciát vállalnak a méretekre, alacsony az üres súlya a táskáknak és elég sok reptéren van Samsonite iroda, ha valami gebasz van a bőrönddel, és még garis.

Kapuzárás

A kapuzárás az az időpont, amikor utoljára be tudsz szállni a repülőbe. Ezelőtt nagyjából tíz perccel fejeződik be a csomagfeladás. A terheltebb időszakban (ünnepek, nyári főszezon stb.) érdemes a járat indulása előtt két órával megérkezik a reptérre. Inkább ücsörögjön nyugodtan az ember egy könyvet olvasgatva, minthogy lecsússza a gépét.

Biztonsági ellenőrzés

Ha van rajtad öv, cipzáros felső, ékszer, óra, telefon, kulcs stb., ezeket már sorbanálláskor érdemes kikészíteni, és berakni a kikészített bőröndbe. Szükséges lehet, hogy levedd a cipődet is, illetve van, hogy a személyzet külön megvizsgál. Érdemes tudni, hogy urakat csak az úr, ahogyan hölgyeket is csak a hölgy személyzet vizsgálhat.

Kérdezz-felelek

Mi az a beszállókártya, és mikor kell becsekkolnom?

A beszállókártyád a repülőjegyed azon része, amivel beengednek a repülőgépbe. Ha nincsen feladott poggyászod, és olyan légitársasággal utazol, akik engedik az online check-int, akkor otthon nyomtasd ki a beszállókártyádat (mindig nyomtasd ki, akár több példányban is, telefonról vagy táblagépről megmutatni nem ér) és mehetsz egyenesen a biztonsági ellenőrzés felé. A fapados járatoknál a reptéren való csekkolásért fizetned kell. Ha van feladott poggyászod, akkor a pultnál kell becsekkolnod, de ez általában benne van a feladott poggyász árában.

Mit csináljak, ha nem érkezett meg a feladott poggyászom?

Keresd a légitársaságod vagy a csomagkezelésért felelős földi személyzet irodáját, legyen nálad a jegyed, és az a kis matrica, amit a bőröndödhöz adtak a becsekkoláskor.

Mennyi cigarettát vihetek a repülőn?

EU-n belül fejenként egy karton (tíz doboz, maximum 200 szál) cigarettát vihetsz, de ez országonként eltérhet. A cigarettát a feladott és a kézipoggyászban is lehet szállítani, akárcsak az öngyújtót, de legfeljebb ekkora mennyiségben.

Lehet dohányozni a gépen?

Európában szinte semelyik járaton nem lehet dohányozni, és ezt bizony szigorúan ellenőrzik, sőt, szigorúan büntetik is. Ha dohányzáson kapnak például a vécében, elég komoly pénzbírságra és rendőrségi ügymenetre számíthatsz leszálláskor. (Persze, egyszer élünk, ha valakinek belefér egy százezerbe ugró szál és egy kétórás fennakadás a reptéren, akkor csak nyugodtan.)

Hová fordulhatok panasszal?

Bármilyen probléma esetén (késés, járatelmaradás, baleset stb.) a legfontosabb, hogy igazolást kell kérni a repülőtéren az adott társaság irodájától. Enélkül nem érvényes a panaszbenyújtás. Ha megvan az igazolás, EU-n belül az EU adott országbeli szervéhez lehet fordulni, a 261/2004/EK rendeletben foglaltak szerint. Itthon ez a szerv az Európai Fogyasztói Központ, ahol egy rusnya nagy dokumentumot kell kézzel kitölteni majd visszaküldeni a kártérítés reményében. Az összes kérdést ezen az oldalon tárgyalják, például, hogy hány óra késés után jár kártérítés.

Miért kell felszállásnál és leszállásnál lekapcsolni a lámpákat?

Esti utazásnál azért van erre szükség, hogy egy kevésbé valószínű baleset során a szemünk hozzászokjon a kinti körülményekhez. Ha világítana minden lámpa, és ne adj kényszerleszállást kellene csinálni, akkor a gépből kifelé menet egy pillanatra mindenki megvakulna, ami káoszhoz vezetne.

Szállíthatok nagybőgőt, golfütőt, kerékpárt, kerekesszéket és hasonlókat?

Igen, általában feladott poggyászként. Kerekesszékes utasoknak a repülőterek biztosítják a be- és kijutást a gép és a reptér között. Hangszert, különösen nagy csomagot és egyéb dolgokat is lehet szállítani, de minden társaságnál eltérő a szabályozás.

Hogyan szállítsak állatot?

Leginkább sehogy. Komolyan, az utastérben nagyon kevés társaság engedi a nem vakvezető kutyákon kívül bármilyen állat szállítását (azt hiszem a Lufthansánál lehet vinni macskát vagy kiskutyát, ha megveszed a helyjegyet), a csomagtér pedig egyáltalán nem alkalmas erre; van egy kis fűtött rész, ahol vihetik a leszedált jószágokat, de őket is és téged is nagyon meg fog viselni az utazás. A szabályozás szintén eltérő társaságonként.

Mi a légiutas-kísérők feladata?

A legfontosabb: a kabinban a repüléshez megfelelő biztonságos körülmények megteremétése és fenntartása. Emellett persze a kávé és az ételek felszolgálása. Ha rosszul leszel, vagy bármilyen nem várt esemény történik, a stewardok és a stewardessek dolga, hogy segítsenek. (Elsősegély nyújtás, életmentés stb.)

Ha rosszul vagy, nyugodtan kérhetsz általános gyógyszereket a légiutas-kísérőktől, ezeket díjmentesen biztosítják minden járaton.

Tényleg hideg van a gépen?

Tényleg. Télen is és nyáron is. És mivel nem igazán jutsz friss levegőhöz, esélyes, hogy könnyebben megfázol. Ha fázós vagy, mindenképpen vigyél plusz egy pulcsit, legfeljebb leveszed repülés. Nyáron különösen érdemes, mert a 30 fokos kinti hőmérséklet után a kellemes 18 fokosra hűtött fedélzet tökéletes meleg- vagy inkább hidegágya a megfázásnak.

Felszállás előtt és alatt miért nem megy a klíma?

Mert a legtöbb repülőn a motor biztosítja a fedélzeti levegő áramlását is. Ha szükség van arra, hogy a motor nagyobb teljesítményt adjon (például felszálláskor), kikapcsolják a légkondicionálót.

Miért van ez a sok hercehurca, miért ilyen bonyolult egy repülés?

Az egyértelmű dolgokon túl (például hogy szeptember 11 óta nagyon komoly szigorítások voltak mindenhol) a sok macerára azért van szükség, mert habár gyors és rutinszerű dolognak tűnik, a repülés egy rendkívül komoly művelet. Ha például nehezebb a bőröndöd, vagy csak kicsit kilóg, és egy légörvény miatt kinyitja a fedelet, és valakit fejbe vág, akkor több száz méter magasan és több száz kilométeres óránkénti sebességgel haladva nehézkes lesz mentőt hívni.

Miért kell kikapcsolnom a telefont, számítógépet, MP3-lejátszót?

A legtöbb gépen a felszállás és a leszállás ideje alatt nem lehet használni ezeket a kütyüket. (A Ryanairnél pl. már lehet, de csak repülőgép üzemmódban).

Ennek két oka van: egyrészt, hogy egy esetleges baleset esetén a kezedből kirepülő számítógép ne ékelődjön valaki más koponyájába, illetve, hogy ne a laptoppal a kezedben szerencsétlenkedj, ha ki kell szállni a gépből; másrészt pedig azért, mert ha mind a kétszáz ember egyszerre bekapcsolva hagyja a kütyüit (úgy, hogy fejenként sokszor inkább két-három kütyüről beszélünk), akkor az zavart okozhat a repülőgép műszereiben.

Ha véletlenül bekapcsolva marad a telefonod, nem fog lezuhanni a gép és nem is fognak megbüntetni, de érdemes a felszállás és a leszállás idejére teljesen kikapcsolni, repülés közben pedig repülőgép üzemmódban használni.

Bemehetek a pilótafülkébe?

Szintén szeptember 11-e óta elég szigorúak a szabályok, de a legtöbb járaton ha jó fejek a légiutas-kísérők és a pilóták, akkor megengedik, hogy bemenj és csinálj egy fotót. Én eddig háromszor pofátlankodtam be, és egyszer amikor még gyerek voltam, kérdés nélkül bevittek. A pilóták mindig mosolyognak és boldogan sztorizgatnak, ijesztgetnek és mutogatják a műszereket, amik egyébként elég kevés beavatkozással viszik a gépet A-ból B-be.

Leszálláskor miért nem kapcsolhatom ki az övemet azonnal?

Mert ekkor történik az úgynevezett taxizás, amikor a gép a kifutópályáról továbbhaladva elfoglalja helyét a kapuknál. Nem gondolnád, de a repülés első és utolsó 3 perce a legveszélyesebb, statisztikailag sokkal nagyobb az esély arra, hogy itt valami baleset történik, mint a kettő között.

Ha pedig nem szeretnéd, hogy valaki leüvöltse a fejedet, mint ahogyan Ingrid tette ezt azzal a nővel, aki véletlenül a fejére ejtette a bőröndjét, mert a kérés ellenére kikapcsolta az övét és elkezdett szenvedni vele, akkor különösen.

Ülj nyugodtan, nem kell felpattannod, és ácsorognod mint egy tök, úgysem fogsz előbb kijutni a gépből, sőt, nem kapod meg előbb a csomagodat és nem is fogsz előbb sorra kerülni az okmányok ellenőrzésekor. Cserébe ilyen hülyén fogsz kinézni, ahogy tíz percig várod, hogy kinyissák a gép ajtaját:

Ryanair - Boeing 737-es gép London Stansted repterén


Szerintem minden fontos dolgot összeszedtem, de ha mégsem, mire valók a kommentek?

Az internetadóról

Alapvetően igyekszem a politikai beszélgetéseket és véleményformálásokat elkerülni; azt nem mondom, hogy nem politizálok, mert voltaképpen minden adózó állampolgár politizál, de a témát körüllengő veszekedés-áradatot szeretem elkerülni. Az utóbbi időben viszont több dolog is volt, ami mellett nem igazán lehetett szó nélkül elmenni, ez a mostani téma olyannyira elfajult, hogy még ezt a viszonylag semleges zónát is a politika mocskával kell besározzam.

2014. október 21-én gyakorlatilag az egész magyar internetező közönség egy emberként hördült fel, a különböző csatornák csak úgy izzottak: legyen szól a Tumblr-ről, a Twitterről, a Facebookról vagy bármelyik fórumról, szinte mindenhol mintha egy kisebb atombomba robbant volna.

Vágási Feri beszáll az internetadóba

Ha lemaradtál volna, gyors összefoglaló: arról van szó, hogy az a pletyka járja a világhálót, hogy jövőre adót kell fizetni az interneten elköltött adatmennyiség után, méghozzá megkezdett gigabájtonként 150 forintot. És ha becsületes srác vagy, és Netflixen valamint Spotify-on szerzed be a nézni- és hallgatni valókat, és mondjuk az egész forgalmazásod megáll 50 gigabájtnál havonta, ez bizony már akkor drágább, mint maga a szolgáltatás.

Tudod ez milyen? Mintha azt mondanák, hogy holnaptól 200 forint helyett 400 forintba kerül ugyanannyi kenyér. Vagy ha azt mondanák, hogy minden elfogyasztott liter víz után 1 forintot kell fizetni. Vagy ha egyszerűen azt mondanák, hogy minden liter benzin után újabb fél liter árát kell megfizetni.

Drága az üzemanyag? Oké, megyünk BKK-val. Drága a cigaretta? Oké, káros, leszokunk róla. Nem lehet csak bizonyos helyeken megvenni? Pláne. Majd alkoholt sem lehet a Teszkóban kapni? Oké, ezt is megoldjuk máshogy. Na de, hogy egy 1080p minőségű YouTube-videó megnézéséért 300-400 forintot kelljen fizetni, na azt a falloszt már senkinek nem esik jól lenyelni.

És itt alapvetően elmondom, hogy mivel van a probléma, mert nem azzal, hogy az embereket egy újabb adónemmel riogatják, még azzal sem, hogy elébe akarnak menni a sok illegális letöltésnek. Három probléma van, ami mindenkinél összerántotta a szaros lepedőt.

Az emberek nem hülyék

Azt még az internet világában kevésbé otthonosan mozgó emberek is megértették, hogy nem azért akarnak internetadót bevezetni, mert sokan beszélnek hang- vagy videóhívás formájában. Ha ez így lenne, akkor a Skype-ot, a Facetime-ot, a Facebookot vagy bármi egyebet adóztatnának meg.

Azt pedig külön nem szeretik az emberek, ha egy politikus azt mondja, hogy az internet már-már vitális alapfeltételnek számít, és célnak tekinti, hogy minden magyar háztartásban legyen internet-hozzáférés, majd megrebesgeti, hogy a duplájáért.

A mézesmadzag-hatás

Zavaró még, hogy most bedobták ezt a kis csontot, afféle őszödi beszédként, szépen végignézik, ahogy hörögnek az emberek, majd végül jön a visszakozás: jaj, nem is ennyi, nem is annyi és végeredményben persze ugyanúgy lesz adó, de egy jóval kedvezőbb árú, ahol mondjuk havonta fizet az ember egy 500-1000 forint közötti összeget. Egy különösen gonosz és konspiratív világban még azt sem tartom lehetetlennek, hogy az emberek hirtelen megemelkedő szava miatt változtatnak, és tudjátok erre mit fognak mondani az addig hangos emberek? Hogy ez bizony jobb, mintha tizenötezret kéne, ez is valami!, és még talán elégedettek is lesznek, hiszen volt döntéshelyzetük a kérdésben.

Már csak a pornó maradt

Szomorú ebbe belegondolni vagy ezt leírni, de jelenleg rengeteg ember van, akinek az internet afféle egyetlen szórakozásként létezik az életében. Nem mindenki tud havonta elmenni kocsmázni, moziba, ne adj isten színházba vagy mondjuk egy koncertre. Nem mindenki tud nyaralni, nem mindenki tud éttermekbe járni, viszont sokan vannak, akiknek nem lehet a torkán lenyomni a tévéműsorokat sem. Pontosan ez az a réteg, akinek legjobban fáj majd az internetadó: havi párezer forintot kvázi végtelen interaktív szórakozásra még bárki szívesen kifizet, de egy hirtelen brutális emelés sokaknál elérheti, hogy még ez az amolyan egyetlen szórakozás is megszűnik. Aztán marad a szesz.


És akkor még nem is beszéltünk az üzleti felhasználókról, akik több száz gigabájt forgalmat csinálnak havonta, mert például van egy nagy látogatottságú weboldaluk.

Főként ezek miatt egyébként biztos vagyok abban is, hogy nem lesz internetadó. Ez egy olyan mértékű kényelmetlenség lenne, ami ha az embereknek háromszáz-négyszáz forintjánál többe fog kerülni, akkor egyszerűen el fog szabadulni a pokol: a sok troll kiszabadul a nappaliból, és a Kossuth téren, az NMHH-nál meg csak az ég tudja hol fognak molinózni, épületeket UTP-kábelbe tekerni vagy az internetet blokád alá vonni.

Ha pedig mégsem így lesz, és tényleg jön a gigabájtonként 150 forint, akkor ne lepődjünk meg, ha egy újabb adag legény és lányka húzza fel a gumikesztyűt, és pucolja a szart az angolok vécéjében a brit elit dolga végeztével a nem túl távoli szigetországban.

119. szabály

Leírtam ma (sőt, mit ma, egy órája) véletlenül Twitteren, hogy négy éves, ami elsőre nem mozgatta meg a fantáziámat, de valami nem hagyott nyugodni.

Gyorsan meg is néztem az egyik legkedvencebb weboldalamat, a helyesiras.mta.hu-t, ahol bizony az orromra koppintottak, mivel nem külön kell írni, mégpedig ezért:

Egy egyszerű tőszámnévnek (ill. a sok, több, fél számnévnek), valamint egy -s képzős egyszerű melléknévnek a kapcsolatát egybeírjuk. [AkH-119]

Használjátok ti is az oldalt, igazán kevés odafigyeléssel egyrészt sokat lehet tanulni, másrészt ha egyszer megjegyzi az ember, többet nem felejti el. És a legtöbb helyesírási szabály (egy-két kivételtől eltekintve) nagyon logikus és következetes.

Twitteren egyébként elnézést kértem az okozott kellemetlenségért, remélem nem bántottam meg senkit, távol álljon tőlem, hogy a helyesírás ignorálására ösztönözzek embereket!

Egyebet nem.

Duolingo

Emlékeztek 2008-ból a »LiveMocha« nevű szolgáltatásra? Annyira én sem, de rögtön az ugrott be, hogy jé, a Duolingo egészen ugyanolyan, csak nekik sikerült megfogni a 2014-es vonalat, szép grafikákkal és okos mobil alkalmazással.

Duolingo

A Duolingo böngészőből és mobilról is használható, egy onlájn nyelviskola, de voltaképpen a legjobb játék, ami mostanában az iPhone-omon volt. Választhatsz, hogy spanyolul, franciául, olaszul, németül vagy angolul szeretnél megtanulni, és a tudásodhoz képest valamilyen szinten beszállhatsz. Minden sikeres feladat után pontot kapsz, és ki kell tűznöd egy napi célt, amit a kis madár agresszív figyelmeztetésekkel igyekszik betartatni. A feladatokban írni, beszélni, a szavakat megfelelő sorrendbe tenni és fordítani kell.

Millió éve halogatom az olasz nyelvtanulás megkezdését, ez most egy jó kezdőlöket volt hozzá

Ezek miatt tetszik különösen:

  • nagyon egyszerű: én napi 20 XP-t állítottam be célként, ez a négy lehetőség közül a második, reggelente vagy esténként 15 percet foglalkozom vele, és ennyi idő alatt két feladatsort lehet megcsinálni;
  • segít szinten maradni: az idő múlásával jelzi, hogy melyik kategóriákat kellene átismételni, és mindig tart egy külön feladatsort azokra a példákra, amik nehezen mentek;
  • jól kidolgozottnak tűnik a módszertana: ha például újra megcsinálsz valamit, amit már régen egyszer kipipáltál, jelzi, hogy az ott szereplő szavak és kifejezések sokkal gyorsabban eszedbe jutnak majd. (És tényleg.)
  • játékot csinál a tanulásból: hétvége óta csinálom, de még nem untam rá, és sosem éreztem, hogy tanulok, a fejlődést az előző feladatsorhoz képest viszont mindig;
  • jók a kategóriák: egy kisiskolás könyv egyszerű feladataival (étel-ital, állatok stb.) indít és úgy halad a nehezebb témákig (politika, mértékegységek stb.);
  • lehet benne vásárolni: ha ügyes vagy (pl. egyszer sem hibázol), úgynevezett lingotokat kapsz, amiket a haszontalan dolgoktól (másik ruha a madárkának) a menő dolgokig (modern szlengkifejezések, csajozós szövegek, nagyon udvarias beszédstílus) költhetsz;
  • angolul kell csinálni: ez lehet valakinek elrettentő, de alapvetően az olaszt könnyebnek is tűnik angolul tanulni, ráadásul így egyszerre két nyelvet gyakorolhatok. (Az angol képzés mintha már magyarul is elérhető lenne.)

Ha nem is feltétlen akartatok nyelvet tanulni, érdemes kipróbálni, nem megerőltetőbb a 2048-nál vagy a zombik irtásánál, de sokkal hasznosabb!

Mi bajom az Apple-lel és a frissítésekkel

Először is: szeretném leszögezni, hogy mint minden gyártónak, így az Apple-nek is vannak rettenetesen irritáló tulajdonságai, és szerintem jelenleg van annyi okostelefont és számítógépet gyártó cég, hogy mindenki kiválassza a neki legmegfelelőbbet. Mindegyiknek mindig lesznek hülyeségei, hibái, nehézségei, ilyen dolog a technológia.

Az egész történet onnan indul, hogy a kis ezeréves »Makkomat« frissítettem, még annak az idején, és felkerült rá az OS X oprendszer akkori legújabb verziója, a Mountain Lion. Az addig imádnivalóan működő gép hirtelen többet volt a fiókban, mint az ölemben, aminek az oka az volt, hogy pont azt a három-négy feature-t tüntették el, amiket imádtam és amik nekem sokkal kényelmesebbé tették a gépet. Én is a szoftverbiznicben mozgok, tudom, milyen ez, biztos tudatos döntés volt, hisztiztem, túlléptem. A gép viszont irgalmatlanul lassú lett. Alapvetően egy régi gépről beszélünk, nincs vele probléma, hogy lassul, de ez nem lassult, hanem konkrétan néha megállt, mint a szög.

Emiatt az »iMac-emet«, ami szintén nem mai darab, már nem is frissítettem.

Tudom én azt is, hogy a számcsógépes szakma is ilyen: ha nem frissíted évente, lassú lesz, mint Trabant az autópályán.

Na de, jött a Mavericks, azt is felraktam a kisgépre, mondanom sem kell, azóta 3 perc a hideg indítás, 2 perc míg magához tér alvó állapotból, és néha szaggat az egérmutató. (Egyébként a gépre a Twitteren, a Spotify-on és a Chrome-on kívül semmi sincsen telepítve, fun fact.)

Az egész történetnek ez viszont csak az előzménye, amolyan prológusa volt, az igazi érdekességet az iOS 8-ra való frissítés felé szeretném terelni, ha még nem vesztettem el a nyájas olvasó figyelmét.

Habár a gépet a fenti okok miatt nem szeretem nagyon frissíteni, más a helyzet az iPhone-nal. Ott általában amint van rá lehetőség, letöltöm az új verziót.

Elmondom hogy megy ez egy ideje: a telefon szól, hogy van update. Rámegyek, kiírja, hogy világvége, túlterhelés, majd egyszer csak letölthetem. Egy legfeljebb két nappal később észrevételnül szól, hogy helló, frissíts. Kerreg egy kicsit a folyamatjelző, aztán hopp, ott az új iOS a készüléken.

Elmondom hogy ment ez az iOS 8-ra váltáskor. A 16 GB-os telefon közölte, hogy nem elég a 4 GB szabad hely a frissítéshez, 6 GB kell, mert hát ez a LEGNAGYOBB frissítés, nem is értik, mit gondoltam. Mivel zene nincs a telefonon, fotó sem nagyon volt, appeket meg nem szívesen töröltem volna, maradt az iTunes-szal való telepítés. (Amit a Spotify óta gyakorlatilag sosem indítok el.) Oké, rövid leszek, pedig itt annyi fájdalmat szeretnék átadni a bejegyzés sorai között: az iTunest frissíteni kellett volna, de a Software Update egy héten keresztül képtelen volt letölteni az iOS 8-at, végül közölte, hogy frissítsek Mavericksre. Frissítettem, majd újabb 18 óra alatt sikerült letölteni az iOS 8-at. Felraktam a telefonra egy röpke húsz perc alatt, majd 40 percig néztem ezt a kijelzőn:

iPhone 5s - beragadt az Apple logó

Nagyjából negyed óra alatt sikerült annyira összekaparni, hogy recovery módba tegyem. Az iTunes közölte, hogy csak a gyári beállítások visszaállítása segít, majd a friss biztonsági mentés visszatöltése. Hát legyen, újabb negyven perc.

Nagyjából két óra szívás után ott volt a telefon, ezeréves appekkel, tele buggal, szaggató felülettel, úgy, hogy újra be kellett állítanom egy tucatnyi dolgot.

És persze, értem én, ezerből egynél fordul elő, és végső soron eddig megúsztam, de ez azért kicsit kiborította a bilit, az egész iOS 8 balhéra két hetet kellett várnom, és minden egyes lépésbe becsúszott valami hiba, akárhol.

Ami pedig a legrosszabb, hogy én ezeket a lépéseket relatíve gyorsan megcsinálom, mert mégiscsak fejlesztő vagyok, tudok guglizni, értem mi történik a fém vázon belül, de ha pl. egy teljesen átlag júzer, pl. az anyukád telefonja romlik el, akkor nem igazán ez a baba fekvése.

Lábjegyzetként merem csak leírni, hogy a Mavericks update pedig sikeresen az egész /usr/local/bin/ könyvtáramat széttúrta, az összes beállított, telepített és forgatott fejlesztői eszköz eltűnt, minden újra kell húzni, és azért ezeket beállítani nem tíz perc, inkább több óra. Az irodai gépemen többek között ezért nem volt új OS X telepítés, csak a biztonsági frissítések.

Azt pedig már tényleg csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy az istenien beharangozott, legnagyobb és legjobb iOS 8 semmi extrát nem ad, kevesb hely lett a telefonon, van egy-két új funkció, de amúgy nem érzem a csít, sőt.

És akkor a most Windows Phone-Android-BlackBerry flémen gondolkodók: GOTO első bekezdés. (Egyébként ezeket leszámítva még mindig szeretek Apple cuccokat használni, de mindenképpen beírtam az ellenőrzőbe, hogy a tízes skálán egy fokot lejjebb léptünk az utóbbi időben.)