Buta taxisok vs. okostaxik

Ez a bejegyzés voltaképpen a »múltkori« ismétlése lesz, azt a gondolatmenetet folytatom egy azóta is megoldatlan probléma boncolgatásával, ami most ismét (vagy inkább még mindig) nagyon aktuális.

2015 márciusa óta egyetlen dolog változott: volt most egy nagyobb hype az egész jelenség körül a taxisblokákdnak csúfolt 60-70 sofőrt megmozgató tüntetés kapcsán, de a probléma megoldása ettől függetlenül várat magára.

És nem, ez a probléma nem az, hogy a taxisoknak vagy az Uber/Wunder sofőröknek van-e igazuk. Ezt nagyon könnyű megválaszolni, de a kifejtése, így a megoldása már korántsem az:

a taxisoknak van igazuk.

Ők azok, akiknek pályaalkalmassági vizsga, taxisvizsga, megadott színűre festett és megfelelő paramétereknek megfelelő autó kell, meg engedély a BKK-tól. És ha ezek mind összejöttek, akkor még érdemes beállniuk egy társasághoz, ami havi 40-80 ezer forintot leakaszt róluk a „brand“ és a címkiadás jogán, meg még ott is van egy tucatnyi szabály, aminek illik megfelelni. Nincs ezzel baj, így lehet minőségi szolgáltatást nyújtani, ezeket a dolgokat be kell tartani és ellenőrizni. (Azt most hagyjuk is, hogy az egységes tarifa hogyan jöhet létre a szabad piac világában, és nem, ezt nem a taxisok kérték, ők minimumdíjat kértek, mert a társaságok a sok-sok akcióval elérték, hogy sokaknak ne érje meg dolgozni.) És ezeket a szabályokat nem a cégek, hanem a főváros hozza. Ergo, ki lehet mondani: ezek a szabályai annak, hogy a fővárosban minősített, személyszállításra alkalmas autóval rendelkező sofőr legyél. Majd ezután még a bevételed alapján adózol, veszekedsz a drosztért, a címért és még ki tudja miért.

Ezzel szemben ha Uber sofőr akarsz lenni, jelentkezel, letöltöd az appet, kell még oda is a PÁV II, aztán mész, az Uber leszedi a százalékát fuvaronként, ami után tételezzük fel, hogy adózol, és mindenki boldog. Nem ül be a BKK-s ellenőr a kocsidba, nem kell igazolványt kiakasztanod, de mondjuk nem is használhatod a buszsávot. A főváros meg néz tanácstalanul, mert hát végül is ez is taxi, de amúgy meg mégsem az. Akkor mi ez? A hivatalok meg kellően fatökűek ahhoz, hogy érdemben bármilyen szankciót vagy szabályozást bevezessenek. (A fentebb linkelt bejegyzés tavaly márciusban született, már akkor nyilvánvaló volt, hogy valamit kezdeni kell a helyzettel, de azért csak megvártuk, hogy néhány taxis beverje egy Uber sofőr orrát két fuvar között.)

Miért van igazuk? Mert ha bármilyen platformoról is legyen szó (sárga autó, Uber vagy Wunder), de feltételezzük, hogy az ott dolgozó sofőr nem mutyizik, akkor a taxisok csinálják szabályosan, kvázi „jól“. Nekik van jobban kötve a kezük, ők tudnak kevésbé variálni. És ezeket a szabályokat nem ők, nem a főnökük, nem az éppen aktuális társaság hozza, hanem a főváros, a kormány és még ki tudja melyik szervezet.

De akkor miért szurkol mégis mindenki az Ubernek?

Mert szép dolog a feltételezés, de a taxisok bizony trükköznek. Nem általánosítok: édesanyám könyvelő, nem is egy taxist könyvel, így pontosan tudom, hogy ott is vannak korrekt sofőrök, de pontosan tudom azt is, hogy mi a dörgés ebben a világban. Magyarországon a „taxis“ egy fogalom, és mint ilyen, sajnos rendkívül negatív csengése van, mint sok esetben az „ingatlanos“ vagy az „építkezés“ kifejezéseknek. Ha ezeket a szavakat meghallod, nem egy kellemes élmény jut eszedbe, amit szívesen felidézel, hanem csak a sok rossz sztori: hogy baszott át a sofőr, hogy akart lenyúlni az ingatlanos, mennyi pénzt mutyizott valaki az építkezésen és így tovább.

Nem általánosítanak az emberek, hanem átlagolnak: felrakják a jó és a rossz dolgokat a mérlegre, és sajnos ezekben az esetekben a sárga autós kalandozások túlnyomórészt a rossz oldalra billennek.

Az utasok nem a pénz miatt Ubereznek, hanem azért, mert ezek az appek jelentik a fejlődés következő lépcsőjét. Régen a lovaskocsit váltotta a taxi, ezek az okostelefonos megoldások pedig váltani fogják, de legalábbis megváltoztatni a tradícionális értelemben vett taxizás fogalmát.

És azt észrevettétek, hogy az összes ilyen megmozduláson az utasokról beszélnek legkevésbé? Itt van a kutya elásva: az utasok elégedetlenek, ezért keresnek alternatív megoldásokat, ezt lovagolja meg nagyon ügyesen az Ubert fejelsztő cég. És a szolgáltató van a felhasználóért, nem pedig fordítva.

Nem kellene így lennie, eljuthatna ide a taxisvilág is, de pontosan azért nem jut, mert az utas érdeke nagyjából a legutolsó a prioritási listán. Mit várunk az olyan emberektől, akik még mindig lenyomnak neked egy háromperces „tele-a-faszom“ stand-up dramedy-t, ha megpróbálsz bankkártyával fizetni? Akik, ha megkérdezed a diszpécsertől, hogy mennyi idő, annyit tudnak mondani, hogy „5-10 perc“? Akik sokszor olyan autóval jönnek érted, hogy inkább be se ülnél? Gyakorlatilag még meg sem jött az autó, de már csalódott vagy. Az Ubernél ez működik patentül: udvarias sofőrök; nem lepukkant autók; nincs készpénzes fizetés; látod, hogy mikor jön az autó és nem mutyizik, hogy a legnagyobb kerülőúton vigyen. És ha jó időben is rendeled, olcsóbb is.

Ez van. Tényleg a taxisoknak van igazuk, de ezzel az akármilyen (kamu vagy nem kamu) tüntetéssel is rukkoltak elő, csak azt mutatták be, hogy hiába van igazuk, az embereknek tele van velük a tökük. Azoknak az embereknek, akikből élnek. Ahhoz egy rendkívül drága, már-már luxus árkategóriájú szolgáltatást nyújtanak, hogy sokszor ilyen alja minőségben biztosítsák azt.

Nagyjából ez. Tényleg macerás probléma, és legkevésbé sem a sofőrök tehetnek róla, túlnyomórészt inkább a rendszer hülyeségei.

És mint mindig, nem is annyira a polkorrektség jegyében, de tényleg fontosnak érzem hozzátenni: vannak nagyon jó sofőrök, akik sárga autót vezetnek, akikkel öröm utazni, és úgy érkezel meg, hogy nem csak az utazást, hanem segítséget a csomagoddal, meg egy jó beszélgetést is kaptál. De nekem a havi 2-3 taxizásom mellett nagyjából háromhavonta van ilyen élményem, a többi alkalommal meg a morcos, életükbe és munkájukba belefáradt emberekkel találkozom, akik a város egyik széléből a másikba fuvarozás borsos áráért még krákognak a borravalóért. Azt pedig kevesen teszik a pozitív kalandok közé.

A borítóképet innen szereztem.


Szabadulhatsz a férfinátha tüneteitől!

Mit szólsz ahhoz, hogy elmész ám a jó édes…?

Van itt ez a reklám, sajnos, magyarul nem találtam meg, de a lényeg szöveg nélkül is átjön:

Ez a reklám több szempontból is rémesen provokatív, primitív és felháborító. Leírom, miért.

Mert ha „női náthát“ hirdetnének, a fél világ nekik támadna

Nekem eszem ágában sem lenne ilyet hirdetni, mert nem vagyok gyökér, de azért valljuk be, két vetítés után a fél internet azon csámcsogna, hogy mit képzel az a gyógyszergyár, amelyik ilyet le mer írni vagy ki mer mondani. Vagy ha egy menstruációs fájdalomcsillapítót úgy reklámoznának, hogy „nem leszel tőle hisztis azokon a napokon“. És valljuk be, jogos lenne a felháborodás.

Mert pont 2016-ban rémesen ciki egy ilyen szöveg

Amikor Ákosnak nekirontanak a „női princípium“ miatt, amikor egy »vezető politikus mondataira« köpköd – megint csak jogosan – a fél ország, akkor annyira furcsa, hogy egy marketing csapat ezeket egyszerűen figyelmen kívül hagyja, és mint egy mamut, térdig belesétál egy ugyanilyen témába, csak a másik oldalról.

Mert borzalmas üzenetet közvetít

A reklám alapvetően egy veszélyes műfaj: elülteti a gondolatot a fejedben, és talán észre sem veszed, de tényleg valamilyen hatással van rád. És ezek a hatások, különösen egy ilyen üzenet esetében rémesek lehetnek. Mert lehet, hogy egy felnőtt ezzel még csak-csak viccelődik, de egy tizenéves lánynak vagy fiúnak milyen gondolatokat ültet el? Mit épít ez a fejében, és később minek lesz ez az alapja?

Mert nem hiteles

Pont egy gyógyszereket gyártó, valószínűleg sok orvost foglalkoztató vállalatnál tudhatnák a legjobban, hogy nincsen férfinátha. Vannak emberek, akik jobban kidőlnek egy megfázásnál, és vannak, akik nem. Ez minden bizonnyal sok tényezőtől függ, de ezek között talán nem szerepel determinisztikusan a beteg neme. És ha a férfi jobban is szenved a náthától, és ez igazolható valahogy tudományosan, akkor sem a „férfinátha“ nevű szörnyű kór kapta el, hanem érzékenyebb, ebben a tekintetben tehát pont, hogy védeni kellene a társadalom ezen rétegét, nem sértegetni és viccet űzni a „szenvedéséből“.

Mert idegesítő

Nem csak ez, persze, hanem az összes gyógyszerreklám, úgy általában, és az is, hogy egy szünet 80%-a valamilyen gyógyszert vagy gyógyszernek nem minősülő, gyógyhatású készítményt hirdet. És akkor ha ezen belül még ilyen idiótaságokat is láthat-hallhat az ember, az már tényleg nyitja a bicskát. (Persze-persze, nem kell tévét nézni, tudjuk.)

Mert megtévesztő

Nekem végignézve a rekálmot az jutott eszembe, hogy ez egy forró ital vagy valami tabletta, ami a megfázás tüneteit enyhíti. De nem, ez egy átkozott orrspray, amitől gondolom kevésbé van bedugulva az orrod, és gondolom ez a nagy poén, hogy a férfinátha csupán egy orrdugulás, amitől aztán szenved a férfi rendesen! És megtévesztő az is, hogy „hamarabb szabadulsz“ a tünetektől, mert ez egyáltalán nem igaz, egyik ilyen szerre sem, maximum az, hogy könnyebben vészeled át a nyűgösebb időszakot.

Reklámetikai Kódex

Merthogy nem csak pufogtatni szeretném a panaszaimat, létezik ugynis az Önszabályozó Reklám Testület, ahol egyrészt panasszal is lehet élni, másrészt van nekik egy Reklámetikai Kódex nevű szentírásuk, amit végigolvasva az alábbi érdekes pontokat találtam:

4. Cikkely, Általános reklámtilalmak és korlátozások

(1) A reklám nem tartalmazhat indokolatlanul olyan elemeket, illetve nem kelthet olyan összhatást, amelyek sértik a társadalomban általánosan elfogadott erkölcsi-etikai normákat, vagy a közízlést

(13) A reklám nem tartalmazhat olyan, szexuális tartalmú állítást, amely megalázó lehet a fogyasztók számára.

(18) A reklám nem sugallhatja valótlanul, hogy a benne foglalt tényállítás általános és széles körben elfogadott, igazolt tudományos álláspontot képvisel.

10. Cikkely, A megtévesztő reklám tilalma

(1) A reklám nem lehet megtévesztő. A megtévesztésre alkalmasság vizsgálatakor a reklámot összhatásában kell vizsgálni.

(9) A reklámüzenet alátámasztására, megerősítésére szolgáló ajánlás (ideértve a személyes ajánlás (testimonial)), jóváhagyás vagy egyéb támogató dokumentumra való hivatkozás a reklámban csak akkor szerepeltethető, ha az valódi, bizonyítható, releváns és időszerű.

És persze mazsolázva a kódex pontjait még tucatnyi olyan van, amit elő lehetne venni a szóban forgó reklámmal kapcsolatban, de talán ezek értelmezhetőek leginkább a férfináthás bolondériára.

Az ORT honlapján van egy űrlap, ahol be lehet jelenteni az ilyen hülyeségeket, kitöltöttem, kíváncsi vagyok rá, mi lesz a folytatás.

És nem azért, mert köcsög szomszédbácsi vagyok, aki morog, ha hangos a zene, hanem azért, mert azt gondolom, hogy amikor valaki felszólal a nők védelmében egy elhangzott mondat kapcsán, akkor nem csak a nők védelmében szólal fel, hanem azért is, hogy senki ne sértegessen egy adott csoportot indokolatlanul, ráadásul nagy plá.

És igen, biztosan vannak blogok meg egyéb források, ahol lehetne találni hasonlót, de azért ezek mégsem jutnak el akkora réteghez, mint a legtöbb tévécsatorna főműsoridőben látható reklámblokkja. Az ilyen hülyeségnek gyökerestül el kell tűnnie, és nem csak azért, mert egy olyan réteget sérteget, aminek én is részese vagyok, hanem azért, mert elég az emberek butitásából.

A borítóképet innen szereztem.


Apple TV és úgy általában a házi média

A héten vettem egy Apple TV-t. Kicsit hezitáltam, hogy vajon ez vagy a Chromecast a legjobb megoldás, de a »Netflix hazai debütálása« mellett az is segítette a döntést, hogy most – gondolom az újonnan megjelent 4. generációs Apple TV miatt – 24 990 forintért dobálják a 3. generációs modellt, ennyi pénzt pedig tényleg nagyon megér.

A TV egy szokásosnak mondható Apple-termék: a csendes és kicsi fekete eszköz egy minimál dizájnos fehér dobozban érkezik, van hozzá szép alu távirányító, egy 230-as kábel és a használati útmutató. Batteries included, és itt voltaképpen ki is merült a doboz tartalma. HDMI-kábelt lehet venni Apple-éktől is, de egy vagyont kérnek érte, és aki használt már iPhone-t, tudja, hogy kábelben a leggyengébbek, így én azt inkább máshol szereztem be.

Még nincs vége, olvasd tovább »


Spenótos-medvehagymás gnocchi, sonkával és pisztáciával

Pénteken a város egyik legjobb olasz éttermében ebédeltünk, amit nem mellesleg nagyon ajánlok, Don Francesco a neve, az első kerületben van, és hogy egy kollégámat idézzem: a Pizza Forte árainak feléért ehetsz finom, házi pizzát és olasz ételeket. Az én ebédem egy sonkás-pisztáciás gnocchi volt, ami annyira ízlett, hogy gondoltam megpróbálom leutánozni a hétvégi főzöcske során.

A gnocchi voltaképpen az olasz nokedli, krumpliból és lisztből, gyakorlatilag bármilyen finom szósszal nyakon öntve ízletes és laktató ebédként funkcionál. Jellemzően későn üt be tőle a kajakóma, eleinte olyan érzése van az embernek, hogy éhes maradt, de aztán kis idő elteltével jöhet az emésztéssel egybekötött alvás.

A recept két bő adagra szól.

Mi legyen hozzá otthon?

Ezekből lesz a gnocchi:

  • krumpli: ½ kg,
  • tojássárgája: 4 db,
  • liszt: 15 dkg,
  • bors: ízlés szerint, frissen őrölve,
  • só: kb. egy kiskanál, de szintén ízlés szerint.

Ez a szószhoz:

  • medvehagyma: néhány levél,
  • spenót: szintén néhány levél,
  • friss tejszín: 5 dl,
  • gépsonka: 15 dkg,
  • olívaolaj: kb. két evőkanál,
  • fűszerek: koriander, majoranna, bazsalikom, fokhagyma, só és bors.

A tetejére:

  • pisztácia: egy adagra kb. négy-öt szem morzsolva,
  • parmezánsajt: forgács formájában egy kevés a végén.

Kezdd a szósszal!

De még előtte: dobd fel főni a krumplit szőröstül-bőröstül, kis sóval. Ha ezzel megvagy:

  1. a fokhagymát zúzd össze.
  2. A medvehagyma és a spenót leveleit kicsit aprítsd fel.
  3. Melegítsd meg az olívaolajat, és dobd rá a zöldeket meg a fokhagymát.
  4. Öntsd fel egy kis vízzel, és fedő alatt, lassú tűzön tíz-tizenkét percig párold.
  5. Ha a zöldek már elég pépesek, szórd meg őket a fűszerekkel.
  6. Hagyd egy kicsit rotyogni, majd öntsd rá a tejszínt.
  7. Ha a tejszín nem lenne elég sűrű, egy kis lisztet beleszórva folyamatos keveréssel tudod sűríteni.

Ha ez megvolt, jöhet a sonka:

  1. amit vágj fel csíkokra.
  2. Kevés olajon pirítsd meg ízlés szerint.
  3. Ha megvan, olajostul öntsd bele a szószba, és keverd jól össze.

Ha idáig eljutottál, valószínűleg megfőtt a krumpli

Ezt nekem kicsit sikerült tévesen felmérni, úgyhogy ne légy szégyenlős megbökni valami hosszúval a legnagyobbat: ha úgy megy át rajta a piszkálód, mint kés a vajon, akkor zöld a lámpa.

Tipp, amit Ingrid mutatott: ha hideg víz alá tartod a krumplit, csak egyszerűen csavarni kell rajta egyet, és ledobja a héját.

  1. Öntsd le a vizet a krumpliról, majd hámozd meg.
  2. Egy nagyobb tálban krumplinyomóval vagy botmixerrel zúzd össze.
  3. Add hozzá a tojások sárgáit, a lisztet, a sót és a borsot.
  4. Gyúrd jól össze. Az állaga akkor jó, ha egyben van, de könnyen tudsz belőle darabkákat lecsípni.

Ekkor ismét tegyél fel vizet forrni, fogj egy nagy tálcát, finoman lisztezd be, és tépkedj kis darabokat a tésztából. Gyúrj belőlük kis golyókat, és gyűjtsd őket a tálcán. Amikor elkészültél, dobd őket a forrásban lévő vízbe. Egyszerre annyit, hogy legyen helyük mozgolódni, nálam ez kb. 8-10 darab volt. Akkor főtt meg, ha a gnocchi-k feljöttek a víz tetejére. Szűrővel halászd ki őket.

A photo posted by Mefi (@mefiblogger) on

Mostanra már biztos kihűlt a szósz, így kicsit melegítsd fel. Szedj belőle a tányérba, dobd bele a golyókat, majd szedj a tetejükre is szószt, hogy jól ellepje azokat. Szórd rá a pisztáciát, a sajtforgácsot és akár díszítheted is, például madarásalátával és koktélparadicsommal.

Jó étvágyat!

A cover fotót Ingrid lőtte, a gnocchi receptjét pedig innen nyúltam.


Aljas nyolcas

A 2015-ös év számomra legjobban várt vetítése Quentin Taraintino 8. filmje, az Aljas nyolcas volt. Az ember (főként ha rajongó), izgatottan ül le egy Tarantino-film elé, mert azok jellemzően olyan élményt – nem túlzó azt a szót használni, hogy varázst  adnak, ami ritkán tapasztalható a moziban és ami nehezen hasonlítható más filmhez. Na, ez az, ami most esetemben megközelítőleg sem sikerült.

És nem azt mondom, hogy az Aljas nyolcas egy rossz film, mert egyáltalán nem erről van szó. Gyönyörű képkockák, amikhez a Panavison Ultra 70-es kamera is nagyban hozzájárult; Ennio Morricone zenéje szokás szerint belemászik az ember fülébe és hibátlan a remekül válogatott színészgárda is, akik tényleg beletesznek apait-anyait. Mégis, csak az a kis fűszer, az plusz valami, ami éppen Tarantino szokott lenni, nekem az hiányzott.

Az egyébként rendkívül hosszú (itthon 168 perces) játékidő alatt végig az volt az érzésem, mintha egy nagyon fasza autóban ülnék, amit valaki rosszul vezet: próbálja felvenni a fordulatot, de valahogy mégis mindig lefullad. Voltak jelenetek, amikor nagyon éreztem, hogy megyünk, de ezekből kevés jutott, és jellemzően hamar abba is maradtak.

Nem az volt a baj, hogy hosszú, mert a »Django elszabadul« is nagyjából ekkora játékidővel rendelkezik, de közben végig azt éreztem, hogy lécci, még ne legyen vége, csak még egy jelenetet vagy egy képkockát.

Aljas nyolcas - Samuel L. Jacksona

A karakterek tekintetében két dolog zavart nagyon. Az egyik, hogy a kávzi egyetlen női karakter tényleg csak azért volt a történetben, hogy minden jelenetben legalább egyszer orrba verjék. Lehetne ez biztosan vicces is, de nekem egyáltalán nem így jött át. A másik, hogy Mobray gyakorlatilag egy-az-egyben Hans Landa replikája volt, és nem olyan „visszakacsintunk a régiekhez“ módon, hanem szájbarágósan, zavaróan, idegesítően hasonló: ugyanazok a mozdulatok, ugyanaz a beszédstílus, ugyanolyan mimika és még sorolhatnám.

Történet szempontjából vannak a legnagyobb bajaim: nem éreztem az igazi drámát, a feszültséget is talán csak egyszer, hiányoztak a híres dialógusok, amiket még évekkel később is idézni fogunk különböző helyzetekben és a fordulatok voltaképpen semmit nem adtak hozzá az eseményekhez. Jó színészeket láttam, szépen fotózva, remek díszletekkel, nagyon jó zenével, akik sokat beszélnek, de nem mondanak semmit. Ráadásul végig olyan kiszámítható volt az egész, mint bármelyik egyszernézős film, ami különösen furcsa volt, nem is tudott teljesen kikapcsolni.

Talán túlzás lenne azt mondanom, hogy csalódott vagyok, de mégis valami hasonlót érzek: ez a film a nyolc közül nálam jelenleg a legutolsó helyet foglalja el, és nem gondolom, hogy minél előbb (vagy akár bármikor) újra megnézném. Nagyon furcsa volt a moziban, hogy amikor vége volt, megkönnyebbültem, hogy már nem kell tovább néznem. És lehet, hogy ha Tarantino nem lenne a képben, akkor még nem is lenne ilyen rossz érzésem, de így azzal az érzéssel távoztam, hogy nem kaptam meg, amit szerettem volna.

Eredeti cím: The Hateful Eight Az Aljas nyolcas plakátja
Műfaj: western
Időtartam: 168 perc
Megjelenés éve: 2015
Rendezte: Quentin Tarantino
Főszereplők: Samuel L. Jackson, Kurt Russel, Jennifer Jason Leigh, Walton Goggins, Demián Bichir, Tim Roth, Micahel Madsen, Bruce Dern, James Parks