A nagy ebédmenü teszt - Interfood

Az ebédrendelés review sorozatot az »Egészségkonyha« bemutatásával kezdtem, utána hétvégén elutaztunk, és a rá következő két hétben rútul lemaradtam a rendelésről, most viszont folytatom a sorozatot, ezen a héten az Interfood hozza az ebédet.

Interfood rendelés - ebédmenü rendelés egész hétre

Weblap, fizetési lehetőségek

A múltkorival ellentétben most egész hétre rendeltem, viszont a folyamat rögtön egy kis kalamajkával indult: nem működött a kártyás fizetés. Az Interfoodnál a rendelés akkor is teljesül, ha az online tranzakció valami miatt kudarcba fullad. Próbáltam lemondani és újra megrendelni, hátha akkor már megy a fizetés, de ilyenkor a rendszer nem eltünteti a korábbi rendelést, hanem egy lemondó rendelést rögzít. Másodjára sem sikerült fizetnem, végül ma jött a futár, pont elkerültem, de ott hagyta az ebédet, és többen mondták, hogy nem csinálnak ebből problémát, bármelyik nap lehet fizetni, így ez a része teljesen korrekt.

Az oldal kicsit nehezen használható, a menü ugrabugrál, a fizetésnél könnyen rámegy az ember a futárnál fizetés gombra, alatta a kártyás lehetőségek kicsit elbújnak, cserébe minden ételről van feltöltve fotó és az összes SZÉP-kártyával, bankkártyával valamint OTPay-jel is lehet fizetni.

Választék

Az Interfoodnál nincs sokféle jól hangzó menü, viszont a magyaros fogások dominálnak az étlapon. Minden napra jut egy valamilyen világkonyha névre hallgató fogás, egyébként pedig a szokásos alakbarát menün túl levesek, főételek, főzelékek, saláták, rántott dolgok és desszertek közül választhatunk.

Menü értékelés

Hétfő

1 kis adag görög gyümölcsleves 335 és 1 adag tökfőzelék, sertéspörkölttel, 715 forintért.

A gyümölcsleves finom volt, nagyon sok gyümölccsel. A tökfőzelék nálam az az étel, amit nagyjából kétszer eszek egy évben, akkor viszont nagyon jól esik. Az ízvilága, a fűszerezése rendben volt, a tököt lehetett volna kicsit jobban gyalulni, illetve sok nagyobb darab kapor volt benne. A sertéspörkölt hibátlan, semmi mócsing, finom szaft.

Interfood - kis adag görög gyümölcsleves

Interfood - Tökfőzelék sertéspörkölttel


Kedd

1 kis adag libaleves csigatésztával, 520 és 1 adag bácskai rizses hús, csirkemellből, 740 forintért.

A leves kicsit semmilyen színe után a meglepetés erejével csapott le, hogy az íze teljesen rendben volt, sőt, a hús minősége ismét piros pont: sehol egy mócsing és még kiszáradva sem volt. A rá locsolt csípős szósszal kiváló párost alkottak.

A rizses hús szintén ízlett, ehhez már egyszer volt szerencsém pár hete, és nem éreztem különbséget minőségben. Én pártatlan vagyok a kérdésben, de a rizst egyáltalán nem pergősre főzik, ez többlet infó lehet annak, aki így vagy úgy nem szereti.

Interfood - kis adag görög gyümölcsleves

Interfood - Tökfőzelék sertéspörkölttel


2001: Űrodüsszeia

Háromszor láttam összesen Stanley Kubrick eposzát, Arthur C. Clarke azonos című regényéből. Legutóbb a névnapomon, kedden néztük meg a Puskinban. Annak ellenére, hogy vannak fenntartásaim a filmmel kapcsolatban, azért akárcsak a »Keresztapát«, ezt is hatalmas élmény volt a hatalmas vásznon megtekinteni. Most, hogy harmadjára láttam, összeálltak annyira a gondolataim, hogy párat le is írjak belőlük.

Sok dologról írok, ha érdekel, katt a folytatásért!

Még nincs vége, olvasd tovább »

Amazon Cloud Drive

Az a helyzet, hogy az Amazon kicsit mintha ágyúval lőtt volna a sokszor látszólag csúzlival próbálkozó backup illetve felhőben dolgozó tárhelyszolgáltatók közé, amikor bemutatta a Cloud Drive nevű szolgáltatását, amelyben évi 12 USA dollárért korlátlan fotó és 5 GB videó, míg évi 60 USA dollárért korlátlan, általános (személyes) célra használható tárhelyet biztosítanak.

Amazon Cloud Drive

Miért erős? Ha bármelyik másik cég csinálna ilyet, kicsit szkeptikus lennék, hogy fel merjem-e tölteni az összes fényképemet vagy bármilyen más anyagomat, de az Amazont erősnek tartom annyira, hogy biztos legyek benne: nem fog egy év múlva bezárni az egész cég, abban a helyzetben hagyva engem, hogy nézhetek gyorsan más megoldás után, szenvedve a mozgatással. Persze, előfordulhat, semmi sem tart örökké az internetek világában, de az Amazonnál talán kevesebb esély van erre, mint egy ambiciózus új belépő esetén.

Meg aztán az is van, hogy a Google Drive-nál és a Dropboxnál is havi 10 USD körül mozog 1 TB tárhely. Tudom, a két szolgáltatás alapvetően nem is erre van, de eddig azok tűntek a legjobb megoldásnak. A Flickr Pro egy évre 25 dollár, szintén korlátlan tárhelyet adnak, de az inkább a megosztásra, nézegetésre van, míg az ACD kifejezetten a biztonsági mentés célját szolgálja.

Kipróbáltam: gyors és egyszerű, van kliensprogram szinte minden mobil és asztali rendszerhez. A feltöltés gyors, a webes részen egy eléggé letisztult felületen lehet megnézni és megosztani a tartalmakat. (A letisztult felület alatt azt is értem, hogy nem kell egy olyan szépen összerakott oldalt elképzelni, mint az 500px vagy mondjuk a Flickr). Egyébként kezeli a RAW-fájlokat is. A felhasználási feltételekben nem említ semmilyen fájlméretbeli korlátozást, viszont felelősséget nem vállalnak egy esetleges meghibásodásból adódó adatvesztésért.

Ha hasonló szolgáltatást keresel, mindenképpen érdemes vetni rá egy pillantást, ezekkel az árakkal jelenleg nem igazán hiszem, hogy van jobb és megbízhatóbb tárhely a felhőben. (Amennyiben mégis, ne tartsd magadban!

Taxi vs. Uber

Vagy akár írhattam volna a »WunderCart« is. 60 taxi a Hősök teréről indulva vonult a Várkert Bazárhoz, az Uber hétvégi ingyenfuvar akciója és úgy általában a közösségi taxizás ellen tüntetőleg.

Elmondom, mi az egésszel a problémám: az elmúlt három alkalommal amikor Uberrel utaztam, három nagyon segítőkész, udvarias és kedves sofőrt ismertem meg, akikkel végig jót dumáltunk az utazás alatt, akik időben érkeztek és akik a lehető legrövidebb útvonalon vittek.

Az elmúlt három alkalommal, amikor taxiztam:

  • végig kellett hallgatnom a sopánkodást, hogy milyen rossz most taxizni a fix tarifa miatt is;
  • végig kellett hallgatnom, ahogy a sofőr elküld a fenébe, amiért kártyával akarok fizetni, pedig az utazás elején és a telefonos rendelésnél szóltam;
  • végig kellett hallgatnom, hogy Orbán Viktor éppen miért köcsög;
  • végig kellett hallgatnom a morgást, hogy nem adok borravalót
  • és bónuszként az egyik fuvart tíz perc várakozás után le is mondták.

Szóval teljes mértékben megértem, hogy pályaalkalmasság, meg adózás, meg szabályok meg rutin és az évek, meg BKK meg hogy még ki tudja még mi, de jelenleg ha ugyanannyi de még ha picivel több pénzbe is kerülne, akkor is először Ubert vagy WunderCart hívnék, mert míg ott az összes saccra 15 utazásom során sosem volt problémám, addig az utolsó 15 taxizásomból legalább 10-nél volt valamilyen bicskanyitogató élményben részem. És nem akarom én bántani a taxisokat, mert ismerek pár nagyon jó sofőrt személyesen és volt is rengeteg pozitív élményem a sárga autókkal való kalandozásaim során, de azért a tüntetés helyett lehet, hogy el lehetne gondolkodni azon is, miért kacsintgatnak az emberek az alternatív megoldások irányába, mert nem, ez nem mindig a költséghatékonyság miatt van.

A Borbély

Hogy teljesen őszinte legyek, nem szeretek fodrászhoz járni. (Igen, tudom, látszik.) Biztos csak én vagyok így ezzel, de egyszerűen az egész ceremóniát egy tortúrának élem meg. Múltkor hajmosásnál a fél adag (egyébként jéghideg) víz befolyt a pólóm alá. Meg aztán ott vannak a hülye kérdések: valahogy mindig olyan dolgokat tudnak kérdezni, amire nem tudok válaszolni. Pl.: van-e választékom. Mi az a választék? Vagy hogy szögletes legyen-e hátul. Milyen lehet még? Meg a kedvencem: tegyünk-e rá valamit? Egy papírzacskót, esetleg? Vagy nyírhatja-e a rétegesen? Nem, köszönöm, csak úgy egyben nyírjuk le, nem vagyok fodrász, vizezd be az ollót aztán csapassuk. Oké, a számomra régebben ismeretlen és rendkívül bonyolult szakzsargont már megtanultam, ezt a történetet pedig természetesen szándékosan legalább a tizenötszörösére nagyítottam, de valahogy mégis mindig ilyen érzésekkel távozok.

Aztán ott van az a probléma, hogy milyen hajat szeretnék. Eleinte azt próbáltam, hogy rád bízom, te értesz hozzá, álljon jól. Na, egyet megtanultam: ezt nem mondjuk egy fodrásznak. Nem vagyok hiú gyerek, de volt olyan, hogy a szalonból kilépve már azonnal borzoltam össze a hajam, annyira rosszul éreztem magam. Miért nem szólsz közben, kérdeznéd jogosan, de erre nem tudok válaszolni, valahogy mindig akkor kérdezik, hogy erre gondoltam-e, amikor már késő. Egy ideje azt játszom, hogy mindig ugyanazt a képet mutatom meg mintául. Eddig egyszer sikerült majdnem pontosan eltalálni, amúgy vicces, hogy mindig mi sül ki belőle.

A Borbély névjegykártyái

Na de, a Nyugatitól nem messze nyílt egy szimpatikusnak tűnő hely, a Borbély, amivel már szemeztem egy ideje. Nincs bejelentkezés, csak férfiaknak vállalnak hajvágást, borotválást, szakáll- és bajuszigazítást. (Tudom, van a Király utcában is egy hasonló hely, de az elsőre valahogy nem fogott meg.)

Ma munka után beugrottam, két dolog miatt: egyrészt hajat vágni, másrészt mert ki akartam próbálni, milyen a nemrégiben növesztett szakállhoz a pedert bajusz. A dolog egyszerűnek tűnik, de egyáltalán nem az: sokáig kellett hozzá növeszteni, amitől rettenetesen idegesítő lett, főként evés-ivás közben és a pödréshez waxra (avagy mint ma megtanultam: bajuszpedrőre) van szükség, amit sokkal nehezebb beszerezni, mint gondolnád. A folyamat még a borbélynál sem volt egyszerű: hajszárítóval elég durva hőfokon kezelték, aztán jött csak az igazítás és maga a waxozás.

A vágás és a bajusz is pontosan olyan lett, amilyet szerettem volna (a vágáshoz ugyanazt a fotót mutattam), a borbélyokkal igazából az eddigiekhez képest de amúgy is nagyon jót dumáltam, a végén még egy kávéval is megkínáltak és őszintén szólva sosem éreztem magam ilyen jól hajvágás közben, így azt hiszem, új törzshelyre bukkantam.

A nagy ebédmenü teszt - Egészségkonyha

Új tartalom gyártásába kezdek itt a blogon, egyrészt, hogy legyen egy kis napi kötelező blogbejegyzés-kihívás, másrészt, mert a témában nem igazán találtam átfogó és naprakész írást, harmadrészt pedig mert érdekel a terület.

Egészségkonyha - ebédrendelés egész hétre

Ha irodai ebédről van szó, elég hedonista és elég spontán vagyok: szeretem azt enni, ami az elérhető lehetőségek közül legjobban tetszik és éppen megkívánom, így kicsit távol állt tőlem a gondolat, hogy pénteken előre egész hétre megrendelem a következő heti ebédet. Az irodában mostanában elég sokan rendeltek ilyen menüket (a szokást talán Bazsi kezdte el) és gondoltam én is kipróbálom.

A bejegyzéssorozat pedig erről fog szólni: minden héten mástól rendelem a menüt, és arról napi szinten az adott bejegyzést frissítve fogok írni. A bejegyzésekben kitérek a választékra, az árakra, az adagok méretére és a weblap használhatóságára.

Ezen a héten az Egészségkonyha támogatja az jóllakottság érzését, viszont csütörtökre és péntekre nem rendeltem tőlük, így csak három napi ebédjét értékelem.

Weblap, fizetési lehetőségek

Alapvetően jó az Egészségkonyha weblapja, ami kényelmetlen, hogy ha a rendelés áttekintése után még módosítani akarsz, akkor újra ki kell tölteni az egész űrlapot, ami kicsit macerás, bár másodjára már gyorsabban megy, ha célirányosan kattintgatsz. Bankkártyás fizetésre nincs lehetőség, viszont online lehet fizetni a három bank által kiadott SZÉP-kártyákkal.

Választék

Ami szimpatikus, hogy sokféle menü van (árelkerülő, ínyenc, nyugdíjas, suli, vega, zóna, alakformáló, lendület stb.), széles választékkal, jó áron. Habár a menü elvileg heti, egy adott napra is lehet rendelni, így ha valamelyik nap nem szimpatikus, akkor lehet másból is választani. Ezen kívül nevéből adódóan van mindenféle reform, paleo, diétás és egyéb, az átlagnál egészségesebb étkezést biztosító kínálat.

Menü értékelés

Hétfő

1 db Vega menü: tojásleves és indiai vöröslencsefőzelék, leveles spenóttal, 670 forintért.

1 db madártej, 490 forintért.

A tojásleves rendben volt, a pirított kenyérkockát vagy valami hasonlót hiányoltam kicsit. A főzelék nagyon ízlett, nem ettem még ilyet, a színe meglepően nem vörös, hanem zöld, és kicsit olyan, mintha a lencsefőzeléket spenóttal és curry-vel kevernénk. A madártej tankönyv szerinti, bár gyanúsan szabályos téglalap alakúra rúgott a fehér rész. A három adag nekem pont elegendő volt (a desszertet nem is ettem meg rögtön ebéd után).

Egészségkonyha, tojásleves
Tojásleves

Egészségkonyha, Indiai lencsefőzelék
Indiai lencsefőzelék

Egészségkonyha, madártej
Madártej


Kedd

1 db menü: legényfogóleves és borsos, rántott sertésborda, rizi-bizivel és káposzta salátával, 1190 forintért.

A levest elfelejtettem lefotózni, de annak ellenére, hogy sok gomba volt benne (nem szeretem, nem vettem észre a rendelésnél), finom volt. A rántott hús jól volt fűszerezve és még melegítve is meglepően jó volt. A káposzta saláta lehetett volna borsosabb. Az adag viszont nagyon laktató volt, két közepes szelet hússal és rengeteg körettel.

Egészségkonyha - Borsos, rántott sertésborda, rizi-bizivel és káposzta salátával
Borsos, rántott sertésborda, rizi-bizivel és káposzta salátával


Szerda

Mára sikerült lebetegednem, így ezt a menüt inkább nem értékelném.


Összességében: elégedett voltam az Egészségkonyhával. Az adagok laktatóak, az ételek háziasak voltak és mivel rengeteg fajta menüből és ételből lehet választani, nem lehet könnyen ráunni.

A sorozat folytatásában az »Interfood ebédmenüjét« kóstolgatom.

Liza, a rókatündér

Szerencsére elég nagy a visszhangja Lizának, a rókatündérnek, a több éve készülő magyar produkciónak. Örülök neki, hogy remélhetőleg újra beindult a magyar filmipar, persze, amikor valaki azt mondja, hogy végre egy jó magyar darab, én mindig igyekszem hangosan hirdetni, hogy azért »VAN« még lehetőség jó dolgokat látni. A jelenség minden bizonnyal az Utóélettel kezdődött, amit ugyan még nem láttam, de pontosan emiatt még sürgetőbbnek érzem a megtekintését.

Liza, a rókatündér

Máskülönben tényleg megérdemelnénk a jó filmeket: itthon minden bizonnyal lenne rá igény, és tehetséges emberekből egyáltalán nincsen kevés, a baj nem tudom hol van, talán a Színművészetin, talán ott, hogy az MNF nem olyan produkciókba fektet be pénzt, amik kifejezetten jók, inkább olyanokba, amik visszahozzák a pénzt vagy csak egyszerűen kevés a jó ötlet.

A Liza, a rókatündér emiatt is emelkedik ki: szerepelt benne pár kötelező név (gondolok itt mondjuk Hajdú Steve-re), így gondolom megvolt a kötelező pipa a Filmalap felé, de azért mégsem kaptak olyan komoly szerepet, hogy ez elvegyen az élményből. Reviczky Gábor káromkodós poénját elsőre kicsit erőltetettnek éreztem, de a végén tetszett, ahogy az egész szál átívelt a történeten és korrekt lezárást kapott.

Ami rögtön vezet a másik dologhoz: még a nagyon csúcsszuper amerikai mozik során is ritkán fog el az az érzés, hogy semmi sem történik véletlenül, minden alaposan végig let gondolva, minden tökéletesen ki van találva. Ilyen élményem talán csak Tarantino vagy Wes Anderson filmjeinél volt, és azt kell mondjam, hogy a Liza, a rókatündér alatt végig úgy éreztem magam, mintha egy párhuzamos univerzumban élnék, ahol Tarantino és Wes Anderson valahogyan magyarok, és az általuk ismert stílust és hangulatot egy tökéletes budapesti koprodukcióban mutatják be, Tövisházi Ambrus zenéjével, mintha ennél mi sem lenne természetesebb. És ezt elmondani egy magyar filmről: nagyon menő.

Liza, a rókatündér

Aztán még azt is kiemelném, hogy az összes képkockája arany: gyönyörűen volt fényképezve, tökéletesen bántak a színekkel, a várost pedig úgy mutatták be, mintha nem is azokon a helyeken sétálnék el mindennap, ahol forgattak, de valójában mégis.

Humoros, kedves, nem kiszámítható, viszont nagyon szórakoztató, színes, magyar romantikus vígjáték Ujj Mészáros Károly filmje, a Liza, a rókatündér. Ha van rá lehetőségetek, semmiképpen se hagyjátok ki!

Eredeti cím:Liza, a rókatündér
Műfaj:romantikus vígjáték
Időtartam:98 perc
Megjelenés éve:2015
Rendező:Ujj Mészáros Károly
Főszereplők:Balsai Mónika, Bede Fazekas Szabolcs, David Sakurai, Reviczky Gábor

KöviBusz

Mostanában főként filmekről és fejlesztési dolgokról írok, így ismét kocka témával jelentkezem, bár most nem annyira a technológiai oldalról közelítek.

Az egész sztori onnan indult, hogy nagyon régen az irodában volt egy monitorunk, amin az oldal állapotát láttuk (néhány teszt volt akkoriban még csak, ezek világítottak zölden/pirosan). Akkor a BKV-nak még semmi onleány felülete nem volt, így a Google Mapsből hákoltam ki az iroda előtti buszmegállóban a következő 178-as indulását. Apró úrias bolondéria ez, de mégis kényelmesebb, ha nem az ember orra előtt megy el a busz.

KöviBusz

A monitor azóta nagyon sokat fejlődött: lett sok tesztünk, amit szintén pirossal/zölddel jelez; mutatja a kódban lévő hibákat; jelzi, hogy melyik webszerverek vannak forgalomban és a hirdetések állapotát, számát. A buszmenetrend már régóta eltűnt, de most valamelyik este kedvet kaptam a Heroku és az »Árfigyelő« kapcsán a Node.js-sel való mókázásra, és összedobtam egy prototípust:

Build monitor az Arkonnál

A dolog annyira megtetszett, hogy azóta továbbfejlesztettem az eleinte csak egy járat kijelzését és elérhetővé tettem a világhálón. A KöviBusz azóta kapott egy MapBox térképet, megtanulta a trolibuszok, metrók, villamosok és éjjeli járatok kezelését is, az adatokat pedig a BKK Futár API-jából nyeri, így a tényleges indulást lehet látni. Az irodában néha rá szoktam nézni, szinte mindig másodperc-pontos, ami azért elég menő. A Futár amúgy tökéletesen megmutatja a BKK utóbbi években történt fejlődését, nagyon tetszik az irány.

Ennyi lett volna mára. Ja igen: nyílt forráskódú, a projekt GitHub-on megtalálható, akit érdekel a forráskód, villázzon bátran.


Apróbetűs rész: az alkalmazás semmilyen infót nem tárol rólad, legfeljebb csak amit a Google Analytics összeszed. Az elhelyezkedésedet csak azért kéri el, hogy a térképen a közelben lévő megállókat mutassa. Ha nem adod meg az elhelyezkedésedet, a térkép a Kodály Körönd környékére ugrik.

Philips Saeco HD8323/39

Nagyjából másfél, de lehet, hogy két éve megkedveltem a kávét. A dolog titka egyébként egyszerű volt: teljesen véletlenül bekeveredtem valamilyen különlegesebb kávézóba. Már nem tudom, talán a Frei-ben ittam valamit, de lehet, hogy a My Little Melbourne volt az. Persze, ahogy az ilyenkor nálam lenni szokott, rögtön érdekelt, hogyan lehet itthon is jó kávét csinálni.

Philips HD 8323/39 kávéfőző gép

Karácsonyra a kiccsalád Jézuskája így kávéfőzőt és -őrlőt hozott. Az előbbi a címben szereplő, utóbbi pedig egy BOSCH MKM 6003-as típusjelzésű jószág.

Mindkét géppel nagyon meg vagyok elégedve. A kávéfőző elvileg két eszpresszót is tud főzni egyszerre, de nekem az a tapasztalatom, hogy inkább egyet érdemes, illetve a tejgőzölője kicsit kényelmetlen helyen van, elég nehéz alátenni szinte bármit, de azért jól működik.

Már többféle kávét kipróbáltunk itthon, nekem leginkább a Frei felhozatala tetszik, azon belül is a Columbia Supremo volt eddig a kedvenc, de a Douwe Egberts-féle kolumbia is bejött. Mostanában legtöbbször a Tamp&Pull-ba és a feketébe járunk, az ottani kávévilág a másik favorit.

Szóba jöttek amúgy a kapszulás gépek is, de azokat kicsit kötöttebbnek éreztem, illetve annyira nem is tetszik, hogy például Dolce Gustóhoz tíz adag kávé egy akkora dobozban jön, tele műanyaggal, amibe nagyjából ötven kávéhoz elég szemet lehet tenni.

A kávézási szokásaim máskülönben elég hektikusak, nem indul ezzel kötelezően a nap és az irodában is ritkán iszom, inkább akkor, ha van társaságom vagy ha egyszerűen megkívánom. A kötelező napi kávézást szeretném elkerülni.

Következő cél a latte art művészet legalább minimális elsajátítása, az absztrakt paca minta már egész jól megy.

Whiplash

Röviden: a Whiplash nagyon jó film. A népszerűségéhez biztosan hozzájárul, hogy szinte tankönyvi tökéletességű: ha valakinek azt mondod, hogy film, valami ilyesmire gondolsz a háttérben. A gyönyörűen fotózott jeleneteinek szinte bármelyik képkockája akár fényképként is megáll a lábán, a két főszereplő karakterének jellemfejlődése és a színészi alakításuk pedig szintén megkérdőjelezhetetlen.

Whiplash c. film jelenete

Azt a fajta katarzist, amit nagyon sok kritikában írnak, én gyakorlatilag a zárójelenetig nem éreztem, ott viszont feltettem a kezemet a moziban, hogy megadom magam. Annyira hibátlanul futott a végén minden össze, hogy kár lenne nem megemlékezni. Az a jelenet önmagában is nagyszerű volt.

A szerelmi szálat kicsit fölöslegesnek éreztem, bár gondolom szándékosan volt ennyire nevetségesen kezelve: mi is annyit kaptunk belőle, amennyit a főhős beleadott. Ez meg konvergál a zéró felé.

Ha másért nem (de szerencsére igen), azért mindenképpen megérte megnézni, hogy azóta Don Ellis Band-et hallgatok, szüntelen.

Eredeti cím:Whiplash
Műfaj:dráma
Időtartam:107 perc
Megjelenés éve:2014
Rendező:Damien Chazelle
Főszereplők:Miles Teller, J.K. Simmons, Melissa Benoist