mefiblog - főoldal

Emlékeztek még erre?

Anno a monitorokra lehetett felakasztani, hogy megakadályozzuk szemünk világának halálos sugarak okozta károsodását. Vagy például képet arról nem találtam, de lehetne még említeni a klasszikus műanyag billentyűzet-védőt, amit mindenki rárakott a spirál kábelű hatalmas méretű klaviatúrára, bár minek. Illetve ott vannak még a modemek a betárcsázós internettel, a Windows 3.11 és a millió hasonló klasszikus emlék. Durva, hová jutottunk az évek során.

És akkor ebből jön a kérdés: kinek mi a klasszikus számítógép-emléke?

A BKV-figyelőn olvastam rajzolt bérlet történetét, és az vetődött fel bennem, hogy mi az istennek fizeti a BKV az ellenőröket?

Nekem nem igazán volt még velük atrocitásom: köszönök, mutatom, köszönnek (vagy nem) és kész. Néha bambán reggel jó estét kívánok, aztán mosolyognak vagy néznek rám mint egy hülyére. Vannak köztük parasztok, mint minden munkakörben és nekem is gyűlt már meg a bajom trollal, de alapjáraton tényleg nem tudnék negatívan nyilatkozni róluk. A metrón dolgozó ellenőrökre gondolok most leginkább.

Február másodikán járt le a bérletem, és a sztrájk miatti hosszabbításnak köszönhetően ötödike éjfélig tudtam vele utazni. Hatodikán teljesen elfelejtettem, gondoltam két földalatti megállóra az Oktogontól kipróbálom, figyelnek-e, legfeljebb sétálok. Lementem, elővettem (a bérletet mármint), udvariasan köszöntem, jól odanyomtam az orra alá, hogy lássa, megnézte, bólintott, köszönt én meg felszálltam a földalattira. Ezt aznap még több mint tíz alkalommal ismételtem meg, különböző helyeken, míg végül aztán megvettem a bérletet

Ettől függetlenül vicces, és ha megnézem mennyi problémája adódik a BKV-nak a néha előforduló sajnálatos ellenőr-utas konfliktusokból, akkor tényleg nem hiszem el, hogy a kapurendszer kiépítése a metrókon és a földalattin ne lenne megtérülő vállalkozás.

Ezt és a rajzolós történetet nézve pláne.

Sikerült már végre megnézni Holmes legújabb feldolgozását, és az első gondolatom az volt, hogy bár azonnal érzi az ember, hogy Guy Ritchie-nek valami köze van hozzá, de néha mégis elbizonytalanodik. Persze ezeket abszolút jó értelemben. Röviden egy mondatban úgy tudnám összefoglalni és ajánlani az új Sherlockot, hogy akinek bejön a középlájt Guy Ritchie-életérzés Robert Downie Jr.-ral valamint Jude Law-val, annak a moziban a helye.

Nekem gyakorlatilag azonnal kedvenc az összes olyan film, ami hasonló zenei és képi világgal rendelkezik, a színészgárda felét imádom, Holmesért pedig szintén rajongok, tehát nem volt nehéz élveznem a mozit, ellenben azért volt pár dolog ami zavart, például hogy a történet közel sem volt annyira kiszámíthatatlan. Jó lett volna valami triplacsavar a végére, amitől leesik kicsit az ember álla, mert így olyan kicsit mint a »Vasember«.

Könnyed kétórás szórakozást nyújt, beül az ember a moziba kikapcsolódni és lazulni, de aztán sokat nem fog agyalni filmen. Viszont mivel elvileg lesz több rész is, majd meglátjuk.

Értékelés: 4 pont

Volt róla szó nemrég, hogy elvileg már »kellene lennie itthon Starbucksnak«, és lehetett látni mindenféle álláshirdetéseket, tegnap pedig sétálgattunk a WestEndben, és az alábbi képet láttuk:

Az most megint más kérdés, hogy az üzlet szó mit takar, mert lehetséges hogy elsőre csak valami kávét meg bögrét árusító placcot nyitnak, ami azért sem tűnik elképzelhetetlennek, mert azon a szinten nem nagyon vannak kávézók, de majd meglátjuk. Mindenesetre remélem, hogy jobb lesz a kialakítás a bécsi üzletinél.

Időközben a tumblrről a homár is átvette a képet, újabb sikerélmény a mefiblog életében!

Most látom, hogy a kispadra is kikerült.

Egyébként nem, a kép nem fotosopp.

Van egy másik blog, amit már régóta szeretnék ajánlani.

Nem tudom ki írja igazából, de gyakorlatilag a kedvencemmé nőtte ki magát három bejegyzés elolvasása után; küzdelem rábírnom magam, hogy ne osszam meg minden írását Readerben. Itt van például az Az utolsó vacsora című bejegyzés, amit terjedelme miatt ide nem emelnék át egy-az egyben, ezt inkább egy másik írással tenném meg:

gyönyörű vagy, fehér, érintetlen és tiszta, az ég és a csillagok csak a társaid, mert csupán ők érhetnek fel hozzád, aztán hirtelen zuhanni kezdesz, mert lehúz valami nálad is erősebb, és akkor már hiába vagy szép, mert teljes pompádban földet érsz, ráolvadsz nyomtalanul, és még szerencséd van, ha csak én lépek beléd

Amikor először láttam a Harcosok klubját, azt hiszem tizenkét éves lehettem. Akkor annyira nem mozgatta meg a fantáziámat; tetszett persze, de akkortájt egyáltalán nem rajongtam Brad Prittért meg ez a film közel nem az, amelyiket az ember tizenkét évesen tud megfelelően kezelni. Inkább az, amit meg kell néznie tizenkét, tizennyolc, húsz, huszonkettő, huszonöt stb. éves korában, minden alkalommal újraértékelve.

Több dolgot is imádtam egyébként most, mikor újranéztem, az egyik ilyen például a karakterek. Zseniális, ahogyan bevezetik, kibontják majd lezárják a szereplők történetét. Valamint ami már tetszett régebben is, hogy végre egy film, aminek normális befejezése van. Egyrészt bátran meg mertek lépni olyan lezárást, amit máskor gyáván kihagynak, másrészt pedig pont kellőképpen hagyja gondolkodni az embert, de nem esik át a ló túloldalára azzal, hogy legszívesebben letépnéd a vásznat, lerúgnád a tévét és így tovább.

Aztán még ott van az IKEA-jelenet, ami ugye másfél-két percben gyakorlatilag porrá-rommá alázza az egész modern világképet, mely egyébként az egész filmre elmondható, kicsit több időben.

Kiváló darab a Harcosok klubja, az a film, amit legalább egyszer mindenkinek látnia kell, de mint fentebb írtam, inkább minél többször. Pláne manapság.

Értékelés: 5 pont

– Ó te szegény, ez nem a te estéd – mondta a közértben a pénztáros csaj, nem is tudva, mennyire igaza volt.

Az még annyira nem bosszantott fel, hogy az orrom előtt ment el a metró, a következőre meg hat percet várni kellett, az viszont annál inkább, hogy miután két percet szöszöltem hogy elővegyem a bérletem, az ellenőr meg sem nézte, de legalább a földalatti is az orrom előtt ment el, megdobva még hat perccel a várakozást. Aztán gondoltam beugrok a közértbe venni két túrórudit valamint egy kis kolbászt meg sonkát egy jó rántottához, erre fizetéskor mondja nekem a nő hogy lehalt a terminál, csak kápé.

Na, ekkor hangzott el a fenti mondat, én meg inkább legyintettem, hogy semmi baj és hazajöttem.

És most nem arra gondolok, hogy az itthonra behozott Snehulky teljesen más, mint amilyet kint lehet kapni, hanem a szokás szerint közelmúltban történt politikai eseményekre.

Nem akarok most linkelni, valószínűleg mindenki tudja mik történtek (fegyverkezünk és háborúra készülünk ellenük, ők hűségesküre köteleznék az egész országukat és így tovább).

Szóval akkor csak bennem vetődik-e fel a kérdés, hogy akkor most mi is van?

Hálás dolog egyébként, hogy a Magyar Telekom karrieroldaláról jön mindenféle értesítés az új álláslehetőségekről, múltkor például naponta öt-hat e-mail jött létesítési hibaelhárító32432 témakörben, de bezzeg a gyakornoki programra való jelentkezést elfelejtették küldeni, nekem meg pont sikerült lecsúszni róla.

Viszont. Van a »Fringe« című sorozat, amiben van az úgynevezett megfigyelő, aki kopasz, hosszú kabátban, kalapban és aktatáskában közlekedő egyén; sokat nem tudni róla de mindenhol ott van. Ő az:

A vicces dolog, hogy pár hete egy teljesen ugyanilyen ember ült velem szemben a metrón, annyi különbséggel hogy nagyon rövid tejfölszőke haja volt, kalap nélkül. Akkor viccelődtem vele magamban, hogy jé, a megfigyelő, le is akartam burkoltan fotózni, de aztán átment egy másik szerelvénybe.

Ma meg ülök a metrón, bambulok a fejemből, és nézem hogy a másik kocsiban ott ül ugyanez a csávó. Majd pár megállóval később leszállt, és átjött abba a kocsiba, amelyikben én ültem.

Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha.

Szeretném tömören és röviden összefoglalni az én listámat:

»Becstelen brigantyk«: legjobb film, legjobb rendezés, legjobb férfi mellékszereplő, eredeti forgatókönyv.

»FEL!«: legjobb animációs.

»Julia & Julie - Két nő, egy recept«: legjobb női főszereplő.

»Distrinct 9 avagy a kilences körzet«: vágás, feldolgozás forgatókönyv.

A listát a jelöltekről erre megtaláljátok.