mefiblog - főoldal

Megalapítom ezennel az Ergonomikus Weboldal 2012 díjat, amelyet minden hónapban ki fogok osztani egy gyönyörű weboldalnak. Mai nyertesünk, a gyanútlan, múzeumba menni kívánó, kultúrszomjas áldozatára leső Szépművészeti Múzeum hivatalos szájtja.

Kapásból ott kezdődik, hogy ha én múzeumi oldalt terveznék, az alábbi gombokat tenném a legtetejére, mindenek előtt: nyitva tartás, kapcsolat, jegyárak, kiállítások. Persze ezeket meg lehet találni, de a látogatói információkra annyira nincs ráállva az ember szeme.

Nade, a lényeg, hogy nézném, mi az az 50% kedvezmény¹, keresem lent a láblécben, hogy hol az egyes, és kellett hozzá két perc, mire már majdnem teljesen kifolyt a szemem a mozgó-vibráló háttértől, de észrevettem, hogy ott van alul fehérrel írva a fehér háttérre.

Szóval így:

Tehát, a májusi nyertes egyértelműen a szepmuveszeti.hu; viszont igazi szépművésznek érzem magam, hogy megfejtettem a rejtélyt.

Budapest legjobb esti beszélgetős szabadtéri szórakozóhelye számomra a Könyvtár Klub, amely néhány lépésre található az Astoria metrómegállótól, a Burger King mellett, egészen pontosan. Szigorúan a jó időben üzemelő fenti, nyitott terület.

Néhány napja volt egy twitteres összeröffenés az Ellátó Kert nevezetű helyen; ezzel az volt a problémám, hogy egyrészt tíz percbe telt találni két szabad széket, másrészt olyan rettenetesen nagy volt a zaj, hogy minden beszélgetést meggátolt.

A Könyvtár viszont tényleg nagyon klassz hely; a környék legjobb gírosza 450-ért, rengeteg féle, finom pizzaszelet, koktélok, nagy sörválaszték és miegymás. És még csocsó is van.

Jobban belegondolva, rengeteg király hely van a környéken, de valahogy akkor is a Könyvtár a kedvenc nálam.

A H&M reklámplakátjaival tele a város, meg az összes üzlet is, nézegetem már pár hete, és eleinte azon a véleményen voltam, hogy nem tetszenek a fotók, olyan okokból kifolyólag, amelyeket indokolni nem tudnék. Viszont jobban megnézve, illetve olvasgatva a fotókról, van bennük egyszerűen fotós szemmel (a csaj nem jön be) valami, ami miatt megnézi az emberfia, arról nem is beszélve, hogy ha napokig-hetekig nem tudom eldönteni, mi van ezekkel a képekkel, akkor valamilyen hatást már elért. Érdemes megnézni a többi képet is, vannak köztük még hasonlók.

Anno a New Yorker csinált egy nagyon jó fotósorozatot, azt azóta is vadászom, de nem igazán találni.

Őszinte leszek, a Pizza King nagyon sokáig nem volt szimpatikus. Valahogy az egészből áradt nekem a gagyi érzés, valami miatt elkönyveltem egy olyan helynek, ahol olcsón, nagy adagot lehet kapni, de nem igazán túl jót. Tigi azonban folyamatosan tőlük rendel, és mindig dicsérte, meg aztán az is kiderült, hogy az egyik ismerősöm ott dolgozik, így gondoltam egye fene, »olyan rosszul biztos nem járunk« – és tényleg nem.

Egyrészt, ami alapból jó pont, hogy megválaszthatod a pizza tésztáját, amely lehet vékony, hagyományos, buci vagy még valamilyen. Ezen túl az sem elhanyagolható, hogy rettenetesen nagy a választék, több mint negyvenféle pizza közül lehet választani, amelyekre utólag ugyanennyi fajta feltétet pakolászhatunk. A hagyományos és a vékony tésztás egyaránt finom.

A blogposztot katalizáló mégis a tegnapi rendelés volt: egy kétszemélyes sajttálat rendeltem, gondoltam lesz benne négy szelet sajt, biztos jól lakunk vele. Namost, 1890 forintért a dolog úgy nézett ki, hogy két szelet hatalmas camambert, két szelet trappista, két szelet füstölt edámi, két szelet mozzarella, fűszeres steakburgonya, fokhagymás krumplilángos, tartár, áfonyamártás. Az egész adag volt nagyjából háromnegyed kilóra, két étkezésre laktunk jól vele.

Szóval akkor összegzem: hatalmas adagok, széles választék, finom ízek. Ja, és ha még nem mondtam volna, a Pizza King Prémium nevű egységből szoktunk rendelni, akik garantálják, hogy 39 percen belül megjön a rendelés, ha mégsem, üdítő vagy desszert az ajándék.

Ezek vannak, kellemesen csalódtam, ajánlom nektek is.

Ha már a mozikban ismét Johnny Depp és Tim Burton uralja a terepet, gondoltuk bepótlunk egy régi elmaradást, és megnéztük a Sweeney Toddot.

A Burton-Depp párosítás általában mindig jól sül el, most sem volt ez másképpen. Ráadásul a szokásos angolfilmes szereplők is mind-mind itt voltak. A történet az elején jól indul, viszont a végén kicsit suta lesz, a befejezést pedig összecsapottnak hat, ami viszont nagyon tetszett, hogy nem az történik, amire elsőre számít az ember és egyáltalán nem tipikus a végjáték.

Tetszett, jó volt.

Értékelés: 4 pont

Nagyon érdekes ez a történet: Szlovákiában egy vállalatok által kötelezően kitöltendő nyomtatványt csak Windows operációs rendszeren futó Internet Explorer böngészővel lehet kitölteni. Az egyik cég, mivel Linuxot használ, a nyomtatványt papírformában küldte el az adóhivatal felé, amely ezért több mint ötezer euróra büntette.

Érdekelne, hogy vajon egy tudatos de bujtatott üzleti döntés áll a háttérben, nevezetesen, hogy rengeteg Windows fogyjon, vagy ez csak az összeesküvés-elmélet és voltaképpen az áll a háttérben, miszerint az adóhivatal nem is gondol arra, hogy esetleg mást is használna az ember.

Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy mi lesz az ügy kimenetele. Én egy jogos érvelésnek tekintem, hogy ne kössék konkrét szoftverhez egy kötelező nyomtatvány beadását. Itthon sem véletlenül volt elérhető mindenféle oprenszerrel az ABEV. (Az megint más kérdés, hogy jól működött-e.)

Lassan már-már mémmé lesz a mefiblog v3 kifejezés, hiszen tényleg évek óta ígérgetem, szerintem azok, akik még emlékeznek rá, talán már nem is járnak erre annyit, mint régen.

Na de, a lényeg, hogy az egész már kint van egy tesztszerveren, mindenféle színes-szagos modern technológiával körülölelve. Átköltözünk majd egy saját webszerverre, ami sokkal nagyobb felelősség lesz részemről, de mindamellett remek kihívás is. Az egész rendszer mostani szemmel szerintem nagyon jól van kitalálva, ebben egyébként felesleges is lenne tagadni, hogy kedvenc munkahelyem (ahol már tíz hónapja dolgozom, kemény) rengeteget segített, tucatnyi új dolgot tanultam tucatnyi új embertől.

A dizájn nem változik, de itt-ott lesznek ráncfelvarrások. Funkcionálisan egyelőre pontosan azt fogja tudni (sőt, néhány helyen, ahol így éreztem jobbnak, még kevesebbet is), mint a jelenlegi, idővel viszont tervezek új funkciókat is.

Kicsit technikaibb megközelítésben: a symfony 1.4-es kódot egy »nginx« szolgálja majd ki FastCGI és PHPFPM segítségével. Az adatbázis maradt MySQL, ha lesz rá igény, tervezem valamilyen NoSQL megoldás bevezetését, bár egyelőre teljes mértékben feleslegesnek tűnik. A mostanihoz képest előrelépés, hogy lesz cache, ráadásul elég keményen. FTP nincsen a szerveren, az új fejlesztések vagy javítások élesítése egy saját deployszkripttel történik, amely az SVN repót kibontva beállítja a jogosultságokat, létrehozza a szükséges könyvtárakat, majd a régi verziót lementi, és a frissen kicsekkoltat berakja az új helyére. Ha valami gebasz van, szemvillanás alatt lehet visszaállni az előző verzióra, de a hibás verziót is lehet tesztelni egy adott URL-en. A statikus tartalmak külön kerülnek kiszolgálásra. A vas egyébként egy egyelőre 512 MB memóriával és 1,5 GHz-es processzorral rendelkező virtuális szerver, 11.10-es »Ubuntu« futkározik rajta. Szinte biztos, hogy kell majd bele még memória, de kíváncsi vagyok, milyen terhelést bír majd el ez a szetap.

Tesztelni lehet hamarosan, jelenleg maga a blog 80%-on áll, az admin viszont kb. 5%-on, anélkül pedig semmiképpen nem szeretném kirakni. Az admint a symfony admingenerátorával készítem el, de persze abba még rengeteget bele kell nyúlni, hogy tényleg olyan legyen, amilyet szeretnék.

Tegnap akartam valamit vásárolni, viszonylag nagyobb értékben. Az üzlet a lehető legrosszabb nyitva tartással rendelkezik, délelőtt tízkor nyit (szóval meló előtt nem tudsz odamenni), de este hatkor már bezár (szóval ha le is lépsz korán, tuti nem érsz oda). Én ellógtam kicsit előbb az irodából, nagyjából zárás előtt tíz-tizenkét perccel értem volna oda, fel is hívtam az üzletet, hogy helló, legyetek már ott, jövök, és fizetek, és szeressetek, amire az üzletben dolgozó válaszolta, hogy ők ott vannak még, de árut már nem tudnak kiadni.

Ennél a mondatnál történt volna az, ha nem lennék spúr, és nem ők ajánlották volna 10-12%-os eltéréssel a legolcsóbb árat, hogy oké, akkor köszi a rendelést, törölhetitek.

Azt a nüansznyi apróságot már meg sem említem, hogy a webáruházukban a regisztráció során bármennyi karaktert megadhatsz, de a bejelentkezésnél már 15 karakter a limit, nekem meg egy nagyjából húsz karakteres jelszavam van, így nekem kellett átszerkeszteni a HTML-t, hogy be tudjak lépni. (Az átlagos júzer itt bezárja a böngészőt, és az életbe nem jön vissza többet, sőt, még el is mondja másnak, hogy milyen fost talált.) Ezt a bakit egyébként mind a Wizz Air mind pedig a T-Mobile elsütötte már, hozzáteszem.

Szóval érdekes az egész üzletpolitika, nálunk apum a kocsmát egy vendégért nyitva tartja, aki egy százhúsz forintos fröccsöt iszik, mert ez az egész kereslet-kínálat dolog erről szól. Hosszútávon mindig jobban jársz, ha szereted az ügyfeleidet, és segítesz nekik. Lehet persze, hogy tényleg volt valami technikai akadálya az árukiadásnak, de nem hinném, egyszerűen az szokott lenni, hogy óra negyvenötkor már lezárják a számlázót, hogy egészkor le lehessen lépni.

Egészen mókás, még 2007-ben csináltam ezt a fotót a saját érettségimről, pont aznap, amikor »hazavittem«:

Vicces, ez a kép szerepel azóta mindenhol, ahol érettségiről van szó, de nem viccelek, tényleg minddenhol.

Most poénból visszaolvasgattam: akkor jelentették be, hogy nyílik IMAX-mozi; Methos ígérgette, hogy lesz Rhitmo (nem lett! :D); akkortájt kezdtem el használni az OpenDNS-t, amit azóta is; és akkoriban – akármilyen földöntúli dolognak is hangzik, de – boldog Opera-felhasználó voltam, sok év óta ráadásul. Akkoriban még nem volt DSLR-gépem, bár nagyon áradoztam egyért, és nem sokkal később össze is jött. Ekkortájt tűnt fel először Imre, akinek szépek voltak a lábai (talán még most is azok). És hasonlók.

Ma megint ballagáson voltunk (a megint valójában erős túlzás, mert tavaly ilyentájt történt hasonló utoljára), most éppen Ingridén. Maga a rendezvény sajna nem volt nagy durranás: nem jó szervezés (nem is értem, minden évben van ballagás, az összes szervezőnek profin kellene tudnia mi a menetrend), nem volt hangosítás, nem lehetett látni és hallani semmit, senki nem tudta ki merre fog menni és hasonlók. Na sebaj.

Az egész dologról viszont eszembe jutott, hogy basszus, már öt éve, hogy elballagtam, leérettségiztem és miegymás, de ami még ennél is durvább, hogy húsz nap híján pont egy éve volt az államvizsgánk. Az egész elmúlt öt év régen olyan távolinak és hosszúnak tűnt, most visszatekintve azonban olyan gyorsan elrepült, hogy mire észrevehettem volna, már ezt a bejegyzést írtam.