Itt az összes egó témájú bejegyzést olvashatod; jó szórakozást!





B. ú. é. k.

Egyrészt egy apró érdekesség a magyar nyelv újdonságainak világából: korábban a címben is szereplő B. ú. é. k. alak volt a helyes, ez azonban megváltozott az új szabályzattal, mivel az MTA úgy látta, hogy a gyakorlatban sokkal jobban elterjedt a BÚÉK alak. Az előző verzió még 2016 szeptemberéig érvényben van, így mindkét forma helyes, de az MTA már a BÚÉK írásmódot javasolja.

Aztán itt van a »szokásos« pezsgős-kidőlős kép is:

B. ú. é. k. 2016

A lényeg viszont mégis az, hogy nektek, kedves idetévedő olvasóim szeretnék sok boldogságot, örömöt, szeretetet, szerelmet, macskadorombolást, finom ételeket, jól kamatozó betéteket, izgalmas utazásokat de ami a legfontosabb: olyan dolgokban gazdag 2016-os évet kívánni, amilyet szeretnétek.

Érdekes dolog az újév, mert a varázsa és az ereje pontosan abban rejlik, hogy mi emberek viszonylag nagy jelentőséget tulajdonítunk neki. És a sok babona ide vagy oda (mi is megettük azért a lencsefőzelékünk javát), én pár éve elég hasznosan tervezgetem az elkövetkező 365 nap alappillérét.

Túlzás lenne ezeket újévi fogadalomnak nevezni, inkább csak néhány „kategória“, amin belül szeretnék változást, vagy pont megtartani az aktuális irányt és ezekre igyekszem évközben figyelni. 2016-ra a következő néhány dolgot tervezem:

Több offline, kevesebb online

Félig szándékosan, félig csak így alakult, de tavaly elég sokat csökkentettem az online jelenléten. Emögött semmilyen mélyen szántó, összesküvés-elméleteket támogató alapgondolat nincsen, egyszerűen több örömömet leltem minden olyan dologban, aminek kevésbé volt köze az internethez vagy úgy általában a számítógépekhez, és ennek csak pozitív hatásait éreztem magamon.

Eladtam mindkét otthoni gépemet, először még azzal a szándékkal, hogy egy új hordozhatóra váltsak. Aztán rájöttem, hogy mivel folyamatosan a céges vasat nyűvöm, ami mindig nálam van, így nem is igazán van szükségem itthon külön gépre. A mai felhős világban pedig egyáltalán nem okoz gondot két gép között a váltás.

A munka miatt persze azért nem tudom és nem is akarom teljesen elengedni az onleány világot: szoftverfejlesztőként bőven sokat vagyok tűzközelben, de a szabadidőmet a szaktudásom fejlesztésén túl főként olvasásra, fotók és videók nézegetésére vagy mondjuk blogbejegyzések írására korlátozom. (Amit egyébként rémesen kényelmesen lehet csinálni egy táblagéppel.)

Az így felszabaduló rengeteg energiát pedig más, kevésbé online tevékenységek eltöltésére szánom.

Több könyvet befejezni

Oké, ez részben a saját hülyeségem is: ha elkezdek egy több részből álló regényt olvasni, addig nem igazán nyúlok más (nem szakmai) könyvhöz, ameddig azokkal nem végeztem. A Trónok harca pedig annak ellenére, hogy nagyon jó olvasmány, rémesen lassan haladok vele, mert egyrészt a sorozat miatt nincs akkora kíváncsiság, hogy mi merre halad, másrészt hajlamos vagyok más dolgokkal elcseszni az időt.

Most karácsonyra megint rengeteg könyvet kaptam ajándékba, és már roskadozik a polc a „de jó lenne elolvasni“ darabokkal, így idén végre befejezem a Sárkányok táncának második felét, és rögtön utána nekiugrok a tucatnyi új olvasnivalónak.

Több színház, több kiállítás, több film és sorozat

Évente nagyjából nyolc-kilenc alkalommal megyünk színházba, sokszor azért maradnak ki darabok, amikre amúgy még jegyet is lehetne szerezni, mert a klasszikus halogatás-tologatás réme rontja a levegőt. Ezen régóta szeretnék változtatni, és most annyira felbuzdultam, hogy az utóbbi időben több jó vételt is sikerült csinálni, így a következő időszakban remélhetőleg több előadáson is ott leszünk.

A kiállítás egy új hobbi nálam: ha utazunk valamerre, mindig beiktatunk valami efféle kötelező programot, de azért annyira nem követem az újdonságokat és a tematikus, időszakos kiállítások világát. Idén több nagyon érdekes kiállítást is láttam, mármint persze nem úgy, csak láttam, és gondoltam rá, hogy jó lenne rá elmenni, aztán persze mindenről lemaradtunk, a szokásos halogatás-betegség miatt. Úgyhogy, a választék szinte végtelen, az elhatározás megvan, most kicsit jobban oda is figyelünk rá.

Az IMDb watchlist vezérelve, hogy többet teszel rá, mint amennyit leveszel róla. 2015-ben nagyjából 80 filmet néztem meg, ezt szeretném kicsit feljebb tornázni idén, a sorozatnézést pedig szinte teljesen hanyagoltam: keveset is nézek, és azokat sem követem már akkora elánnal. Ahogy éppen odaérek, úgy végzek egy-egy résszel vagy évaddal, pedig rengeteg új és már nem is annyira új sorozat van, amit elkezdenék.


Lényegében ennyi. Van még néhány dolog, de azokat megtartom magamnak, aztán majd ha lesz belőle bármi érdekes, akkor írok is róla.

 


Nem ülök a pénzemen

Az a helyzet, hogy világéletemben a farzsebemben hordtam a pénztárcámat. Ez részint a rutin miatt is volt: minden zsebnek meg volt a maga szerepe, így sosem hagytam otthon vagy máshol sem a telefonom, sem az okmányaimat, sem pedig a pénztárcám vagy a kulcscsomóm.

Mostanában viszont rászoktam arra, hogy mivel egyrészt gyakran van nálam táska (pedig még mindig nem gondolom magam táskás embernek), másrészt amúgy is kabátban közlekedős időszak van, ezért a pénztárca a kabát belső zsebében lakik.

Ez egy pénztárca. A farzsebben. Pfejj.

Persze, ahhoz, hogy ezt meg tudjam tenni, szükség volt még arra is, hogy a kis leveles okmánytartóba költözött a PayPass-bankkártya is, amit legtöbbször használok, így gyakorlatilag tizede annyit veszem elő a pénztárcát.

Na de, tényleg, ez miért is jó? Kérdezhetné a nyájas bejegyzés-olvasó, de nem voltam rest készülni a válaszokkal:

  • kíméli a kártyákat: majdnem az összes bankkártyám idő előtt ment tönkre, főként azért, mert nem tesz neki jót, ha sokat ülnek rajta;
  • kíméli a popót: nem mintha félnék tőle, de olvastam már a piriformis szindrómáról, köszönöm, nem kérek belőle;
  • kíméli a tárcát: kétévente szoktam cserélni, általában valamilyen Levi’s-t veszek, bár mostanában kacsintgatok egy Bellroy-jal, de a lényeg, hogy valszeg sokkal tovább bírná, ha kevesebb ülőterhelésnek lenne kitéve;
  • kíméli a gerincet: informatikus vagyok, elég sokat ülök így is, az ergonómia fontos és jobb a békesség;
  • biztonságosabb: hozzáteszem, sosem raboltak még ki, de tényleg megnyugtató érzés nem hátul tartani;
  • +1: rendkívül szexin lehet elővenni kabát belső zsebéből.

Nagyjából ezek a dolgok. A zsebeim viszonya azóta úgy rendeződött, hogy elöl tartom a telefont, az okmányokat és a bicskát, a hátsó zsebek üresek, minden más pedig a táskában vagy a kabátban. És mivel már a harmadik nadrágom zsebe szakadt ki, a lakáskulcs is szépen elköltözött, de ezt talán olyan szintre fogom fejleszteni, hogy egyetlen kulcsot tartok majd magamnál, minden karika nélkül, az pedig egy erre alkalmas pénztárcában lakik majd. Pénztárcából pedig az egyre vékonyabb vonalban hiszek, minél kompaktabb, annál jobb.

A másik, amiről leszoktam, az a nyakba akasztós irodai belépő. Szépen kicsomagoltam a műanyagból és beköltöztettem az okmányok mellé. Kicsit vastagabb lett, de így már azt sem hagyom otthon és még kényelmesebb is.

Apró imprúvmentek rovatunkat olvashatták.