Kivették a bölcsességfogamat és egyéb fogas témák

Március 1-jén, szóval kicsit több mint egy hónapja túlestem az idei év legkevésbé várt eseményén: egy kétórás szájsebészeti beavatkozás keretein belül, a háttérből lágyan dudorgó Franz Ferdinand és Lana Del Rey ritmusára zúgó fúrókkal és vésőkkel eltüntették a jobb alsó (48-as) bölcsességfogamat.

Menjél el fogorvoshoz!

Kezdem rögtön azzal, hogy ne legyél hülye, mint Mefi.

Mefi 8 éve elment fogorvoshoz, ahol betömtek egy-két lukas fogát, útnak indították, hogy minden jó, tali egy év múlva, és Mefi örült.

Aztán Mefi elkezdett dolgozni, élte életét, és néha eszébe jutott, hogy el kellene menni fogorvoshoz, de mivel Mefi hülye volt, és mivel Mefi olyan, mint szinte mindenki, hogy nem szereti a fogorvoshoz menést, meg érzésre nem is vot baja, sajnos 8 évig sikerült messziről elkerülnie a rendelőt.

Munkahelyemen, az ingatlan.com-nál dolgozók egy elég menő Medicover által nyújtott egészségbiztosításban részesülnek, amiben van egy ingyenes szűrővizsgálat. Tavaly, amikor 30 lettem, kitaláltam, hogy mindenféle orvosi vizsgálatra elmegyek, tartsanak rajtam egy 200 000 km-es nagygenerált alapon. Így jött hát az is, hogy elmentem a Medicover Dentalhoz, lesütött szemmel elmondtam, hogy nincs panasz, de sajna régóta nem voltam.

A kezdetek

Első körben egy panorámaröntgent készítettek: ez egy viszonylag egyszerű dolog, rá kell harapni egy kis műanyag pöcökre, a gép meg csinál rólad egy egész menő szelfit, valami ilyesmit:

Aztán a Medicover-doki benézett a lámpjával, és cöccögve mondogatott dolgokat néha az asszisztensnek, néha meg nekem, mint például „ez is hogy néz ki“, „na ez hát ez sincs a legjobb állapotban“ vagy mondjuk „hű“. Ezek jellemzően nem segítenek, amikor amúgy is rettegve, kétcentisre töpörödve fekszel az egyébként igen kényelmes, de kevésbé bizalomgerjesztő székben.

A végén kaptam egy kis papírt rajta kb. 200 000 forintnyi munkával, húzás-tömés-faragás meg egy kis fogkőeltávolítás.

Vesszen a fogkő!

Ezt a részét a Medicover Dentalnál csináltam, egy amúgy nagyon kedves és segítőkész dentálhigiénikusnál, de mivel ott a fogorvos, akihez kerültem, annyira nem volt szimpi, így a többi ügyet máshol intéztem.

A szűrővizsgálatnál kevésbé kellemes, de még mindig nem igazán vészes program kb. 30 percet vett igénybe. Egy kis zizegő masinával (ami elvileg ultrahangos) szépen körbejárják a fogaidat, az meg jól lerezgeti róla a fogkövet. Te mindeközben csábosan mosolyogsz, aztán kiköpsz úgy két és fél deci véres nyálat.

Végezetül egy sópolírozás nevű folyamat következik, ami igazából olyan, mintha megmosnák a fogadat egy elektromos fogkefével (kicsit fucsa is), és a 21. századi fogyasztói társadalomnak köszönhetően ezt a varázslatos tutti-frutti ízmámorban élhettem át.

A doki, akihez járok

Legutoljára, családi ajánlásra, Dr. Nyáry Zsolt rendelőjében voltam. Ami megmaradt: ez volt az első hely, ahol nem voltam feszült, mert jó zenék szóltak, nagyon közvetlen és kedves volt a doki, valamint a fúrónak nem volt annyira idegesítő hangja.

Emiatt most is őt kerestem fel, és mivel ugyanaz a megkönnyebbült, „jó kezek között leszek“ érzésem volt, ezért végül ide jöttem az eltávolításra is.

Dr. Nyáry Zsoltot egyébként bátran ajánlom: nagyon jó fej, a rendelőben szól a zene, elmagyarázza mi fog történni, nem arra megy, hogy feleslegesen lehúzzon és amennyire meg tudom ítélni, rendkívül profi és szereti, amit csinál. Nekem ennél több meg nem igazán kell.

Csak egy kép, ami szerintem tök jól átadja a rendelő hangulatát:

És akkor a bölcsességfog…

Mivel én szeretem tudni, mi fog történni, rögtön azután, hogy elmondták: az alsó két fogamat úgy nevezett feltárásos módszerrel, sájszebészeten kell kivenni, otthon rögtön rákerestem, mi is ez. Gyorsan meg is néztem két YouTube-videót (ti ne tegyétek), és azt mondtam: oké, ezt nem biztos, hogy szeretném, és annyira nem is lehet baj, hogy csálén álnak azok a fogak!

Úgyhogy újabb lehetőségem nyílt a hülyeségre: kb. 8 hónapig nem csináltam semmit, csak békésen halogattam, mondván már elmentem kétszer dokihoz, majd biztos magától megjavul a helyzet! (Az megvan, hogy a számmisztika bűvős ereje lecsapott a nyolcasok körül?)

A bölcsességfog amúgy egy ravasz kis görény. Egészen későn bújik ki, már ha kibújik, és jellemzően ferdén teszi ezt, így két oldalról szépen nyomja össze a többi fogat, és mivel ferde, ezért a mellette lévő fog és eközé beékelődik mindenféle ételmaradék, amit nagyon nehezen vagy egyáltalán nem lehet tisztítani. Ez pedig egyenes út a jó öreg fogszuvasodáshoz.

Velem is ez volt a helyzet: habár fogköztisztító kefét és fogselymet is használok, meg a világ majdnem minden pénzét fogkefére meg fogkrémre költöm, még így sem tudtam elkerülni, hogy a mellette lévő hetes fog rendben maradjon.

A műtét…

Egészen sokáig nem izgultam a dolog miatt, de azért március 1-jén, péntek reggelre rendesen be voltam tojva.

A műtét egy masszív helyi érzéstelenítéssel kezdődött, nekem a második adag injekció ütött be, majd miután megkérdeztem, hogy biztosan nincs-e nevetőgáz, úgy feküdtem a székbe, mintha legalább emberöléshez készültek volna.

Maga a beavatkozás kb. 1,5 óra volt, és sokkal jobb „élmény“, mint amilyenre számítottam. Fizikailag a legmegterhelőbb része az volt, hogy 1,5 órán keresztül tátott szájjal kellett feküdnöm. Habár érezni semmit nem éreztem, azért a hangokat közvetítették a csontok: így a ropogást, recsegést és a nyikorgást végig éreztem, de ez nem volt annyira megterhelő.

Persze azért nem ment minden annyira egyszerűen: a fog egyik gyökere elbújt, így még menet közben volt egy kis extra röntgen és izgulás, de végül meglett, és sikerült 2-3 darabban eltüntetni a kis 48-ast.

A műtét után

Ezt a fotót a műtét után kb. 15 perccel lőttem, miután átvettem a következő napok reménysugarának ígérkező Cataflam V-t és a masszív adag antibiotikumot:

Amúgy sem vagyok egy matyóhímzés, de azért kaptam pár érdekes pillantást a villamoson, pláne, hogy a szám körül egy elég nagy véraláfutás kezdett körvonalazódni, és az egész ajkam csupa vér volt a sok macerálástól, a fogaimról nem is beszélve.

Rögtön a műtét után hazajöttem, itthon azonnal bevettem egy Cataflamot. Nem éreztem semmit, de páran javasolták nekem, hogy így el lehet kerülni azt az időablakot, amikor már kiment az érzéstelenítő, de még nem hatott a fájdalomcsillapító. Egészen késő estig meglepően jól voltam, de aztán beütött a fájdalom, úgyhogy gyorsan bedobtam még egy vízben oldódó vidámságot és kidőltem aludni.

Hatalmas mákom volt, mert nem elég, hogy az utóbbi idők egyik legjobb, egybefüggő, 9 órás alvását produkáltam, emellett habár igen gyakoriak ezek a tünetek, de nekem:

  • nem dagadt fel az arcom,
  • nem voltak pokoli fájdalmaim és
  • nem lett szájzáram sem.

Az egész folyamat nem is fizikailag, sokkal inkább szellemileg volt rendkívül megterhelő. Nem volt étvágyam, nem tudtam és kedvem sem igazán volt beszélni (pedig azt eléggé szeretek), nem tudtam gondolkodni, kimerült voltam és gyakorlatilag egész hétvégén úgy ültem a kanapén, mint egy zombi, még a Netflixet sem volt kedvem és energiám elindítani, csak a tévét néztem, kb. azon a csatornán, amelyiken bekapcsolt.

A gyógyulás rögös útja

Az étvágyam hamar visszajött, bár elég macera (volt) enni, mert a fog helyén egy hatalmas kráter maradt, amit az első hetekben kímélni kellett az odakerülő kajadarabkáktól. Nagyon komolyan vettem minden utasítást: két hétig semmi olyat nem ettem és ittam, amit nem lehetett volna, pedig a rendelkezés csak az első pár napra szólt.

A varratszedés fájdalommentes volt, és 10 nap alatt összesen 8 Cataflamot használtam el, így azt kell mondjam, nagyon könnyen megúsztam.

Most egy hónap után már egyáltalán nem fáj, nem érzékeny. A kráter egyre kisebb, és már fogmosásnál sem zavaró, ha hozzáérek.

Ami még hátra van, két fog betömése, az remélhetőleg a mostani után már sétagalopp lesz. A másik bölcsességfog egyelőre úgy néz ki, hogy marad, mert a gyökere túl mélyen van (ami amúgy elég durva, mert a kihúzása pl. részleges arcbénulással járhat). Ott ráadásul nincs gond a szomszédos foggal, kicsit könnyebben tisztítható, így a doki azt javasolta, pucoljam szorgosan és félévente nézzünk rá. Amit most cserkészbecsületemre, komolyan fogok venni.

Tanulság

A családomtól névnapomra kaptam ajándékba egy elég jóféle elektromos fogkefét, amit amúgy a fogdoki is nagyon ajánlott, de erről majd egy másik bejegyzésben.

A bölcsességfogak kis görények, fogászhoz pedig félévente-évente el kell menni. Ha ez a bejegyzés úgy ér téged, hogy nem tudod megmondani, mikor voltál utoljára, kérlek, menj el! Később még nagyon hálás leszel magadnak, ha időben megfogták a bajt.

És talán még az is elfér itt, hogy ha nem szimpatikus egy doki, nem kell odamenned. Az orvos-beteg kapcsolat szerintem rendkívül „intim“ dolog a maga módján, ami magas fokú bizalmat követel. Szóval, ha kellemetlenül érzed magad a (fog)orvosnál, és van erre lehetőséged, nézz körül, és menj olyan helyre, ahol neked szimpatikus dokik kezelnek.

Csíz!

A borítóképet innen hoztam el.



Szólj hozzá!

A nevedet és az e-mail-címedet mindenképpen add meg. Az e-mail-címed nem jelenik meg.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..