Ezek a filmek voltak a kedvenceim 2018-ban

Ritkán írok már filmekről, de az évvége ideális alkalom arra is, hogy csokorba gyűjtve emlékezzek meg kedvenc mozgóképeimről. Íme a 2018-as lista!

Tavaly úgy éreztem, hogy sok filmet kihagytam, amit nagyon szerettem volna megnézni, ezért év elején kitaláltam, hogy idén megnézek 150 filmet, ezzel ösztönözve magam. 72 jött össze, így a küldetés mondhatnám, hogy csúfos kudarcot vallott, abból a szempontból viszont elégedett vagyok, hogy minden filmet megnéztem, amit nagyon szerettem volna, és most egyáltalán nincs olyan érzésem, hogy sok dolog maradt ki.

A 72 film amúgy nagyjából 128 órányi szórakozást jelent, ennek kb. a felét moziban sikerült elkapnom.

Listában a lustáknak

Akinek nincs kedve végiglapoznia a bejegyzést, itt van egyben az összes cím, különösebb sorrend és indoklás nélkül:

Ami nekem kimaradt, de valószínűleg szerepelt volna a fenti listán, és hamarosan pótolni szeretném:

Hazai pályán

Nagy rajongója vagyok a magyar filmnek, különösen, mióta az utóbbi pár évben rendkívül beindult, olyannyira, hogy nemrég pont egy hazai film után éreztem azt, hogy ez volt az egyik, amelyik legjobban tetszett idén.

Ruben Brandt, a Gyűjtő

Szerintem simán a legjobb animációs film az eredeti Macskafogó óta; a történet lebilincselő, a rajzolás annyira magával ragadó, hogy szinte pislogni sem mertem, a szinkron tökéletes, a művészeti utalásokból pedig olyan sok volt, hogy a végén ha nem késő este lett volna, még múzeumba is elmegyek. (Egyébként az összeset listázzák is a stáblistán.)

A film alkotója Milorad Krstić, a szerb származású, Szlovéniában született, de 1989 óta Magyarországon élő művész. A film egyáltalán nem mese: sötét hangulatú thriller, amelynek címe két híres művész, Rubens és Rembrandt nevének összeolvadásából jött létre.

Remélem legközelebb sikerül meghalnod:)

Egy igazi tini-dráma, ami egyáltalán nem a brazil szappanoperák stílusában, és nem is bugyuta módon, hanem húsbavágó pontossággal mutatja meg, milyen nehéznek is tűnik a tindézser korszak, ha éppen te is tizenéves vagy.

A címben direkt van szmájli, ez is jelzi, hogy az egész sztori a mostani generáció dolgai köré épül: a Facebook, a Snapchat, az Instagram és az okostelefonok nem csak valamilyen mellékes dolgok a képernyőn, a sztori szerves részét képezik. És nagyon jól járja körbe azt is, hogy ennek milyen veszélyei vannak.

Nyitva

Könnyed film, kevésbé könnyed témáról: egy harmincas párocska fejest ugrik a poligámia világába és nyitott kapcsolatba kezdenek. Az egész történet nagyjából azon kérdéseket járja körbe, amik egy ilyen kapcsolatról elsőre eszedbe jutnak, ezekre kifejezetten szórakoztató történeteken keresztül keresi a választ.

Azért is tetszett nagyon, mert lehetett volna belőle egy Megdönteni Hajnal Tímeát-szerű bugyuta limonádé, de a készítők komolyan vették a feladatot, és sikerült valóban vicces és laza stílusban körbejárni egy sok kérdést felvető, egyáltalán nem egyszerű témát.

Ami kimaradt

Kvázi nem is kimaradt, de a bejegyzés írásakor még nem néztem meg (ma este fogom, ha minden jól alakul) Reisz Gábor új filmjét, a Rossz verseket. Sokat várok tőle, mert a »VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan« az egyik kedvenc magyar filmem az utóbbi évekből. Ezenkívül Nemes Jeles László új filmjét, a Napszálltát is szeretném megnézni.

Freddie és a Queen

Bohém rapszódia

Nagyrészt a Queen zenéjén nőttem fel, rengeteg számukat imádom, és a Mr. Robot óta Rami Malek nevére is felkapom a fejem, így nagyon vártam a Bohém rapszódiát.

Amikor kijöttem a moziból, az első reakcióm az volt, hogy ez bizony nagyon gyenge volt, de közben azt is éreztem, hogy bizonyos jeleneteit nagyon élveztem a filmnek. Aztán aludtam rá párat, és meg tudtam jól fogalmazni, mi a bajom: a film tökéletesen mutatja be Mercury színpadi perszónáját, de kicsit erőltetett és semmitmondó az, ahogyan a magánéletébe próbál betekintést nyújtani.

Ezt leszámítva viszont nagyon tetszett, többször eszembe jutott a film, és ha megjelenik, tuti megnézem itthon is. A vágások, a szereplőválogatás a zenék kiválasztása és vágása zseniális volt, még annak ellenére is, hogy kicsit kiszínezték a sztorit, de ez nem zavaró, mert nem dokumentumfilm, inkább egy színpadi produkció. Az utolsó rész majd’ félórás koncertjelenetére Rami Malek annyira belejön a szerepbe, hogy kicsit nem csak azt hiszed el, hogy ő Freddie, hanem azt is, hogy a stadionrock újra feltámadt.

Jé, végre vannak jó Netflix original filmek

Buster Scruggs balladája

Mostanában egyre jobban bejönnek a western filmek és az a helyzet, hogy idén láttam pár tényleg jó filmet, amit a Netflix hozott forgalomba és ott is lehet azokat megtekinteni. Buster Scgruggs balladája is ilyen: pár hétig vetítették mozikban, de „hivatalosan“ Netflixen jelent meg a Coen-testvérek legújabb alkotása.

És nem csak a netflixes filmek között jó, de szerintem a Coen-testvérek egyik legjobb alkotásáról beszélünk. Hat rövid történetet a vadnyugatról. Van itt minden: fejvadászok, indiánok, bankrablók, aranyásók, lövöldözések, szalonok, rengeteg ló és persze a végtelen préri. Happy end, az viszont szinte elhanyagolható mennyiségben.

Azért tetszett nagyon, mert olyan igazi film érzést keltett bennem: nem tudom jobban körülírni, de amikor nézel egy filmet, és úgy érzed magad, mintha a 90-es években lennél, és a videótékából hoztál volna valami újdonságot, ami hatással van rád.

Karácsonyi krónikák

Szintén a „jé, a Netflix tud jó filmeket is csinálni?“ vonalon továbbhaladva: karácsonykor megnéztük a The Christmas Chronicles-t. Kurt Russel maga a tökéletes Mikulás, a történet pontosan annyi, amennyi egy karácsonyi filmnek kell, a poénokon lehet jókat nevetni, és még az animált manók is nagyon cukik. Nem lesz belőle egy Reszkessetek, betörők!, biztosan nem kap majd oszkárt, nem fogunk róla tíz év múlva is beszélni, de a bejgli és a tej mellé tökéletes karácsonyi szórakozás volt.

Nem annyira sci-fi, de kicsit mégis

Ready Player One

Féltem tőle, hogy milyen lesz, mert a könyv nagyon tetszett, de Spielberg alapos munkát végzett. Hozzátartozik az is, hogy tisztességes iparosmunka, semmi több, de nagyon nehéz egy ilyen népszerű könyvből jót kihozni, és amennyire lehet sikerült: szórakoztató volt, nagyjából hű a könyv történetéhez, egészen jó szereplőválogatással és rengeteg elrejtett húsvéti tojással.

Az első ember

Nem voltam vele maradéktalanul elégedett, volt pár feleslegesen erőltetett jelenet és kicsit kapkodós volt a felépítése, de nem bántam meg, hogy megnéztem Az első embert, amiben Ryan Gosling szinte tökéletes Neil Armstrongot alakít.

Két különc

Kaliforniai rémálom

Valószínűleg az »Erőszakik« után rögtön ez a második legrosszabb magyar címfordítás, az eredeti címe Under the Silver Lake, a Kaliforniai rémálom címről valamilyen B-kategóriás horrorfilm jut eszembe, így ennél még Az Ezüst-tó alatt is jobb lett volna.

A film egy komplett agymenés, úgy hollywoodi film, hogy szemberöhögi a hollywoodi filmek összes jellemzőjét. Értelmesen és kedvet csinálóan össze sem tudnám foglalni a sztorit, de szinte azonnal berántott, nagyon tetszett.


Húzós éjszaka az El Royale-ban

Az 1969-es történet az El Royale szállodában játszódik, aminek különlegessége, hogy pont Nevada és Kaliforna államok határán húzódik, és az egész hotel erre a tematikára épít. Ide érkezik pár rosszarcú ember, hogy aztán mindenféle kalamajkákba kerüljenek. Akikkel néztem, senkinek nem jött be, nekem viszont eléggé.

2017-ből jött át

Ezek papíron 2017-es filmek, de itthon csak 2018-ban kezdték őket vetíteni, és főként év elején, az Oscar-őrületben néztem meg.

3 óriásplakát Ebbing határában

Nem tudom láttam-e filmet, ami egyszerre ennyire szomorú és szórakoztató, ízig-vérig dráma, de abból is a tankönyvi tökéletességű példa. Minden percét élveztem.

Lady Bird

Szintén nagyon szórakoztató, továbbtanulásról, családról, felnövésről és egy 17 éves lány anyjával való kapcsolatáról a messzi Sacramentóban.

Szólíts a neveden

A könyv alapján készült szerelmes történetben a 17 éves Elio beleszeret apja asszisztensébe, miközben családjával Olaszországban tölti a nyarat a rokonoknál. Plot twist: az apja asszisztense a nála pár évvel idősebb Oliver.

Hallottam pár embert, aki azért hagyta ki, mert „nem akarja két meleg srác enyelgését“ nézni, de ennél nagyobb butaság el sem mondható erről a filmről. Tökéletesen mutatja be, mennyire független tényező a nem vagy a kor, ha valakibe a szívén át szeret bele az ember. Simán az év egyik legjobb filmje volt, és ráadásul olyan, amiről szerintem évek múltán is beszélni fogunk, fognak.

A víz érintése

Ez is egy romantikus sztori a 60-as évek Amerikájának bájával, amolyan felnőtteknek szóló mese, tökéletes alakításokkal, kis sci-fi vonallal és hibátlan színészi játékkal.

Két kedvenc külföldről

Egy fantasztikus nő

Marina a pincér- és énekesnő boldog kapcsolatban él Orlandóval, egy nála kicsit idősebb emberrel. Amikor a férfi váratlanul megbetegszik és meghal, Marina a férfi családjának, volt feleségének és gyerekének kereszttüzében találja magát. Nagyon jó témaválasztás, ha nagyon nem olvasol utána, akkor van jó plot twist is, én például semmit nem tudtam róla, és így még nagyobbat ütött.

A fa alatt

Erről csak annyit mondok, hogy egy északi (egészen konkrétan izlandi) film.


Ezek voltak az én kedvenceim 2018-ban. Jövőre remélem sikerül ugyanennyi vagy még ennél is több jó filmet megnézni!

Borítókép: Pixabay



3 hozzászólás

  • 2018. december 30. napján, 18:03-kor

    Nagyon jó kis válogatás, adtál pár jó tippet a maradék pár napra. A Queen film szerintem nagyon jó volt (nekem inkább a “ferdítések” nem tetszettek)
    Hajrá:-)
  • Mefi

    2019. január 01. napján, 14:35-kor

    : Köszi! Én a ferdítéseket betudtam Hollywoodnak, de a magánéleti szálakat kihagytam volna.
  • Stephendab

    2019. január 18. napján, 01:40-kor

    Kind front-page news ! a greatprovide
    Just click on the component under to qualify
    http://bit.ly/2SSlTBG

Szólj hozzá!

A nevedet és az e-mail-címedet mindenképpen add meg. Az e-mail-címed nem jelenik meg.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..