Minden „mozi” címkéjű bejegyzéshez jó olvasgatást!


Kaliforniai álom

A La La Land összesen hét Golden Globe-díjat zsebelt be, többet, mint a történelem során bármelyik másik film. Ebből persze nem következik egyértelműen, hogy tényleg jó, de a filmet körülövező rajongás-áradat és a jobbnál-jobb kritikák már annál inkább.

Illetve még ezek sem feltétlenül, de jó alapot adnak a bizakodásra. A 2016-os filmek közül nagyon sokat vártam, de végül nagyon kevés fogott meg igazán, a La La Land viszont néhány perc alatt magával ragadott és azóta is a dalait dúdolom.

Még nincs vége, olvasd tovább »


10 Cloverfield Lane

Az első és legfontosabb kérdésre a válasz: a 10 Cloverfield Lane című filmnek van köze a »Cloverfield« című filmhez. Ha azt nem láttad, egyáltalán nem fogja befolyásolni a véleményedet, sőt, lehet, hogy még kicsit izgalmasabbá is teszi; de akkor is érdemes megnézni, ha az előző történet annyira nem nyerte el a tetszésedet, mert bár vannak összefüggések, sokban különbözik a két film.

A történet felépítése egyébként tényleg hasonló: van ugye egy bizonyos nagy esemény, de mi arról nagyon keveset tudunk, egyáltalán nem a szupertotált, inkább makrót látunk az eseményekről, még pontosabban arról, hogy ez hogyan hat a három főszereplőre.

Rögtön azzal kezdünk, hogy egy csaj (Mary Elizabeth Winstead előadásában) sietősen összerámolja a holmiját, és nekivág a nagyvilágnak. Elég gyorsan összerakhatjuk a képet: ez igazából egy szakítás, és a csaj a vőlegényét hagyja ezerrel hátra. A menekülés közben azonban autóbalesetet szenved, és egy világvége-bunkerben találja magát.

Jelenet a 10 Cloverfield Lane c. filmből

A bunker építőjét és házigazdáját John Goodman alakítja: a konteók világában élő exkatona már régóta várja a világvégét, építgette a szuperbiztos bunker megoldását, ahol most rögtön közli is velünk, hogy vagy a ruszkik vagy a marslakók lerohanták a világot, és a támadásnak köszönhetően a levegő is szennyezett, így tuti nem lehet kimenni. De gond egy szál se, hiszen az óvóhelyen van minden: videókazetták, DVD-k, könyvek, társasjátékok, zenegép, légtisztító, évekre elegendő élelem és ital, tiszta víz. Szóval érted.

A bunkerben még ott van a fiatal vigyori srác is, akit John Gallagher Jr. játszik: ő segített az építkezésben, és amikor látta, hogy galiba van, azonnal oda vette az irányt, a házigazda pedig végső soron beengedte, nem hagyta meghalni a fertőzőnek mondott külvilágban.

A történet végig nagyon pörgős, pedig három szereplő együttlétét látjuk egy cirka negyven négyzetméteres bunkerben. És annak ellenére, hogy láttam a Cloverfieldet, nagyon tetszett, hogy a film végig szándékosan bizonytalanul hagy:

amikor azt hiszed, tudod mi van, jön egy jelenet,
ami után megint elbizonytalanodsz.

Aztán persze a végén megoldódik a jól felépített konfliktus, és még egy menő csihi-puhi jelenetet is kapunk. Ha még lesz három hasonló film, a végén összerakjuk, mi történt az első részben.

A 10 Cloverfield Lane egy szórakaztó dráma, sci-fi, horror és thriller elemekkel fűszerezve. Kicsit kedvelhetőbb az előzménynél, mert itt nem rángatják össze-vissza a kamerát, de hasonló véleménnyel vagyok róla, mint az előzőről: két-három év múlva már homályosan fogok emlékezni a részletekre, most viszont végig lekötött, jól szórakoztam és a kötelező mozdulatok ellenére sem unatkoztam vagy éreztem túlontúl kiszámíthatónak.

Eredeti cím: 10 Cloverfield Lane 10 Cloverfield Lane filmplakát
Műfaj: dráma
Időtartam: 103 perc
Megjelenés éve: 2016
Rendezte: Dan Trachtenberg
Főszereplők: Mary Elizabeth Winstead, John Goodman, John Gallagher Jr.

A 88. Oscar-gála arany kis szobrocskái

Az idei Oscar sok szempontból volt örömteli, érdekes és tanulságos. Egyrészt megint osztottak ki díjakat olyanoknak (pl. DiCaprio és Morricone), akiknek nem feltétlen a most díjazott alakításuk vagy alkotásuk volt a legkiemelkedőbb, inkább az elmúlt évek során kitartó munkájuk hozta meg gyümölcsét; másrészt 35 év után díjaztak újra magyar produkciót.

A Saul fia megnyerte a legjobb idegen nyelvű film díját

Nemes-Jeles László első filmjének jelölése és az elmúlt egy évben összegyűjtött díj-áradata több szempontból is fontos. Egyrészt a számunkra egyértelmű dolgok miatt: régen volt magyar film ennyire jó és ennyire sikeres. Sok tehetséges szakember, sok jó gondolat van itthon, bízzunk benne, hogy a Saul fiának sikere sokaknak adhat motivációt, lehetőséget és sok új kaput nyithat meg a magyar filmek világában.

Másrészről egy technológiai szempont: szándékosan választották az analóg, 35mm-es technológiát a digitálissal szemben. Nem „hipszterkedésből“, hanem mert a feladatra szakmaialg ez volt a legalkalmasabb, illetve Nemes-Jeles László az egyik interjúban ki is fejtette: szerinte nekünk embereknek fontos, hogy hagyjunk valami maradandót, és habár lehet ezt tenni nullák és egyesek sorozatával is, de az sosem lesz kézzel fogható, tapintható emlék, míg adott esetben egy filmtekercs, egy könyv stb. annál inkább.

És végül, de nem utolsó sorban: az Akadémia nem csak egy jó filmet díjazott, hanem egy olyan filmet is, amely fontos üzenetet közvetít. Igen, megint egy második világháborús történet, és biztosan sokan gondolják, hogy „csak ezért nyert“, de ez ugyanakkor védhető gondolat is, hiszen a második világháború az emberiség történetnének jelenleg ismert legnagyobb és legtöbb halálos áldozattal járó konfliktusa, a történet üzenete pedig pontosan az, amit a rendező nyilatkozott a díj átvételekor: a legsötétebb órákban is van bennünk egy hang, ami segít abban, hogy emberek maradjunk. És a Saul fia voltaképpen bárhol-bármikor játszódhatna, ez az üzenet akkor is átjönne.

Nemes-Jeles László átveszi az Oscar-díjat

Leonardo DiCaprio megnyerte a legjobb férfi főszereplő díját

DiCaprio Oscar-nem-kapása valószínűleg kiteszi az internetes mémek jelentős részét. Pedig ha más miatt nem is, a »Django elszabadulban« nyújtott teljesítményéért mindenképpen megérdemelte volna a szobrocskát. De biztos mindenkinek megvan az a cím, amiről ugyanez jut az eszébe; az Akadémiának ez most A visszatérő volt.

Az ő jelölése nekem például olyannak tűnik, ami nem is annyira a mostani műben nyújtott teljesítményét értékeli, hanem inkább az emúlt évek sikereit, kitartását.

DiCaprio beszédében is volt egy nagyon fontos gondolat: a szokásos köszönetnyilvánítás után kiemelte, hogy a klímaváltozás az egész világot érintő, nagyon aktuális probléma, amely ellen csak közös erővel tudunk fellépni. „Nem engedhetjük meg, hogy biztosra vegyük ezt a bolygót; én a ma estét sem vettem annak“, mondta:

Ennio Morricone megnyerte a legjobb eredeti filmzene díját

Morricone minden bizonnyal az egyik leghíresebb és legsikeresebb zeneszerző: bárki pillanatok alatt fel tud sorolni legalább két vagy három filmet, aminek ő szerezte az eredeti zenéjét, vagy csak elhangzik benne olyan dallam, ami hozzá kapcsolható. Ez volt a hatodik jelölése, Oscar-díjat még nem, de 2007-ben Oscar-életműdíjat kapott.

Az »Aljas nyolcas« szerintem szintén nem az az alkotás, ami a legtöbb embernek beugrik az ő nevét hallva, és talán nem is a legkiemelkedőbb darabja, így véleményem szerint itt is inkább az elmúlt évek munkáját díjazták.

A Spotlight megnyerte a legjobb film díját

Nem véletlenül hagytam a végére a „fődíjat“: a Spotlight szintén egy olyan film, aminek legjobb filmként való díjazása pontosan az általa közvetített értékek és üzenetek miatt fontos.

A Spotlight egyébként is jó film, de abban mindenképpen jobb az összes többi jelöltnél, hogy két dolog fontosságát külön kiemeli.

Az egyik ilyen az oknyomozó újságírás komoly szerepe. A történet tökéletesen bemutatja, miért kellenek oknyomozó riporterek, akik bizonyos eseteknek ennyire lelkesen és elhivatottan mennek utána. A másik pedig a katolikus egyház bizonyos működési rendellenességeire való rávilágítás. Utóbbit rendkívül profin teszi: nem von le következtetést, egyáltalán nem sugallja, hogy az egyház vagy a vallás rossz lenne, pusztán nagyon határozottan rámutat egy vagy több problémára, ami megoldást követel, és amit nem lehet a szőnyeg alá söpörni.


Nekem ezek voltak a 88. Oscar-gála legfontosabb pontjai. Tegnap este, de igazából már a film megnézése után is a Spotlightra tippeltem, mint esélyes befutó, de leginkább csak azért szurkoltam, hogy a Saul fia elhozza a legjobb idegennyelvű film díját, aminek igazán örülök, jó volt ilyet tapasztalni, és szerintem jót fog tenni a magyar film világának.

A borítóképet innen szereztem.


Kémek hídja

Pár éve szokásom, hogy az Oscar-díjak átadása előtt megnézem a legjobb film jelölést kapott mozikat, de a Kémek hídja ettől függetlenül is régóta a listán volt. A hidegháború idején játszódó, valós eseményeket bemutató dráma, Tom Hanks, Spielberg és a Coen-fivérek nevével fémjelezve egyáltalán nem tűnt rossz választásnak.

És tulajdonképpen nem is volt az, nagyrészt teljesítette a saját elvárásaimat. Egyáltalán nem akciófilmről van szó, csihi-puhi jelenet talán egyet leszámítva nincsen, van cserébe rengeteg (nagyon jó) párbeszéd, kellően feszült történetvezetés, két, szinte tökéletes színész, lenyűgöző díszletek között, szépen fényképezve.

Még nincs vége, olvasd tovább »


Aljas nyolcas

A 2015-ös év számomra legjobban várt vetítése Quentin Taraintino 8. filmje, az Aljas nyolcas volt. Az ember (főként ha rajongó), izgatottan ül le egy Tarantino-film elé, mert azok jellemzően olyan élményt – nem túlzó azt a szót használni, hogy varázst  adnak, ami ritkán tapasztalható a moziban és ami nehezen hasonlítható más filmhez. Na, ez az, ami most esetemben megközelítőleg sem sikerült.

És nem azt mondom, hogy az Aljas nyolcas egy rossz film, mert egyáltalán nem erről van szó. Gyönyörű képkockák, amikhez a Panavison Ultra 70-es kamera is nagyban hozzájárult; Ennio Morricone zenéje szokás szerint belemászik az ember fülébe és hibátlan a remekül válogatott színészgárda is, akik tényleg beletesznek apait-anyait. Mégis, csak az a kis fűszer, az plusz valami, ami éppen Tarantino szokott lenni, nekem az hiányzott.

Az egyébként rendkívül hosszú (itthon 168 perces) játékidő alatt végig az volt az érzésem, mintha egy nagyon fasza autóban ülnék, amit valaki rosszul vezet: próbálja felvenni a fordulatot, de valahogy mégis mindig lefullad. Voltak jelenetek, amikor nagyon éreztem, hogy megyünk, de ezekből kevés jutott, és jellemzően hamar abba is maradtak.

Nem az volt a baj, hogy hosszú, mert a »Django elszabadul« is nagyjából ekkora játékidővel rendelkezik, de közben végig azt éreztem, hogy lécci, még ne legyen vége, csak még egy jelenetet vagy egy képkockát.

Aljas nyolcas - Samuel L. Jacksona

A karakterek tekintetében két dolog zavart nagyon. Az egyik, hogy a kávzi egyetlen női karakter tényleg csak azért volt a történetben, hogy minden jelenetben legalább egyszer orrba verjék. Lehetne ez biztosan vicces is, de nekem egyáltalán nem így jött át. A másik, hogy Mobray gyakorlatilag egy-az-egyben Hans Landa replikája volt, és nem olyan „visszakacsintunk a régiekhez“ módon, hanem szájbarágósan, zavaróan, idegesítően hasonló: ugyanazok a mozdulatok, ugyanaz a beszédstílus, ugyanolyan mimika és még sorolhatnám.

Történet szempontjából vannak a legnagyobb bajaim: nem éreztem az igazi drámát, a feszültséget is talán csak egyszer, hiányoztak a híres dialógusok, amiket még évekkel később is idézni fogunk különböző helyzetekben és a fordulatok voltaképpen semmit nem adtak hozzá az eseményekhez. Jó színészeket láttam, szépen fotózva, remek díszletekkel, nagyon jó zenével, akik sokat beszélnek, de nem mondanak semmit. Ráadásul végig olyan kiszámítható volt az egész, mint bármelyik egyszernézős film, ami különösen furcsa volt, nem is tudott teljesen kikapcsolni.

Talán túlzás lenne azt mondanom, hogy csalódott vagyok, de mégis valami hasonlót érzek: ez a film a nyolc közül nálam jelenleg a legutolsó helyet foglalja el, és nem gondolom, hogy minél előbb (vagy akár bármikor) újra megnézném. Nagyon furcsa volt a moziban, hogy amikor vége volt, megkönnyebbültem, hogy már nem kell tovább néznem. És lehet, hogy ha Tarantino nem lenne a képben, akkor még nem is lenne ilyen rossz érzésem, de így azzal az érzéssel távoztam, hogy nem kaptam meg, amit szerettem volna.

Eredeti cím: The Hateful Eight Az Aljas nyolcas plakátja
Műfaj: western
Időtartam: 168 perc
Megjelenés éve: 2015
Rendezte: Quentin Tarantino
Főszereplők: Samuel L. Jackson, Kurt Russel, Jennifer Jason Leigh, Walton Goggins, Demián Bichir, Tim Roth, Micahel Madsen, Bruce Dern, James Parks