Annyi minden történt szeptemberben, hogy szinte csak kapkodtam a fejem, és már október vége lett, ráadásul pont a haláltök napja!

Valaki egyszer azt mondta, 30 felett minden évben begyorsít kicsit az idő belsőégésű motorja. Egy idő után már a hiperűrsebesség elmosódó fehér vonalaiként ocsúdsz fel, hogy amíg tegnap még a lencsefőzeléket melegítetted, holnap már újra keresheted a csúcsdíszt a fára.

Éppen zajlik a második Budapesti Nemzetközi Filmfesztivál, angolszászosabb nevén a BIFF. Elképesztően menő ez az egész dolog. Mértéktelen tisztelet van bennem azok iránt az emberek iránt, akik kitalálnak valamit, amivel nem óriási gazdagságot, YoY growth-t és KPI-hajkurászást szeretnének, hanem egy mindenki számára jó lehetőséget, ami klisék nélkül felrakja Budapestet a radarra, és kicsit azt érzed: igen, ezért szeretem ezt a várost. És a BIFF tényleg ilyen: pár ember gondolt egyet, és azt mondták, szomorú, hogy nincs már egy ideje nemzetközi filmfesztivál a székesfővárosban, legyen hát.

Idén három filmre sikerült beülnöm: megnéztük a nyitógálán a Két ügyészt, majd egy Korda Filmpark bejárással egybekötött vetítésen az Ice Tower-t (amit amúgy elég nagy rezgés volt egy üres filmstúdióban nézni, tekintve, hogy a történet jelentős része is egy filmstúdióban játszódik) és holnap megnézzük a Pilliont. Ha az idő gyorsan robogó robbanómotorja engedte volna, talán minden este beülök egy vetítésre, de így is nagyon boldog vagyok, hogy másodjára is eljutottam!

A filmes aktivitásom nagyjából így néz ki: január végére kicsit megcsömörlök a napi egy filmtől, úgyhogy heti 1-2-re változik a mennyiség. Ez így megy május végéig, aztán berobban a nyár, és ha nem emlékeztetem magam, szinte simán eltelik három hónap havi 1-2 film megnézésével, de ilyenkor minden beltéri dolog nagyon lecsökken az életemben, mert szinte minden másodpercet a szabadban töltök. (Filmet is a kertmoziban nézek, ha van rá mód.) Már talán 6-7 éve csinálom a 100 új filmes kihívást, amibe szeptember körül szoktam realizálni, hogy bele kellene húzni. Októberre érek vissza a napi egy filmes időszakba, ilyenkor ijesztő darabok vannak terítéken (az idei spooktóber listám), majd december végéig nincs megállás, karácsony körül sokszor napi két film is lecsúszik. Most épp 52-nél tartok, és nem izgulok, hogy meglesz-e a 100.

Holnap kezdődik a száraz november, és habár nem ebből az apropóból, de realizáltam, hogy szeptember eleje óta egy korty alkoholt sem ittam. Nem mondanám, hogy soha nem akarok többé így tenni: nagyon szeretek alkalomadtán egy-egy finom, jó minőségű koktélt (az utolsó két ital, amit legurítottam éppen egy Espresso Martini és egy Baby Guinness volt Londonban), nyáron esténként pedig elképesztően jól esik egy-egy kis üveges panaché vagy 2%-os radler. De az amúgy kötelező ivászatot, a programok során erőltetett ital köröket és a „miért nem iszol“ italokat már egyáltalán nem vágyom. Sőt, úgy érzem, elég idős is lettem ahhoz, hogy gondolkodás és rosszallás nélkül mondjak rájuk nemet. Hát, valahogy így vagyok az alkohollal.

A sorozatokról most csak egyet mondok: ha eddig nem nézted a FROM-ot, itt az ideje elkezdened. A LOST készítő csinálták, és hát… ennyiből talán sejted is, hogy miért érdemes nézni.

Ma Simple Plan és The Offspring koncertre megyek (idei »koncertturném« utolsó előtti állomása), így elmarad a szokásos halovini programunk, ami általában a ház rémisztőre dekorálásából, tökfaragásból és horrorfilmnézésből áll. Én amúgy mindenkit megértek, aki nem szereti a halloweent: régen én magam sem rajongtam érte. Főként azért, mert nem szerettem, hogy október végén menő beöltözős buliba menni, de egy jó farsangi buliban utoljára második osztályos koromban voltam, amikor Törpapának öltöztem. Meg biztos volt valami világmegváltó magyar embernek magyar ünnep gondolatom is, de aztán több dolog is megváltozott az életemben. Ez is a korhoz kötődik: ahogy az ember felnő, aztán már egyre felnőttebb lesz, akkor már könnyen megteheti, hogy legyenek erős elvei. De ugyanilyen könnyen el is dobhatja azokat. Én valahogy így dobtam el ezt a halovini sirámot is: tökéletes ez az időszak a horrorfilmekre, a dekorációra, a tökfaragás tökéletes (hehe) program, és nagyon jól néz ki a kertben a kész mű. Miért lennék hülye, és hagynék ki egy alkalmat az évben, amikor jól érezhetjük magunkat valami apropó kapcsán? Meg aztán az is segített, hogy utána olvastam, és Magyarországon kis túlzással régebbi szokás a tökfaragás, mint a karácsonyfa állítás. Máskülönben meg hajrá Zebegény.

Ezek mennek. Meg az is megy, hogy pár nap múlva 20 éves lesz a mefiblog. Na ez a kemény, nem a tökfaragás!

, , ,