Habár a július kimaradt, ez az egynapos hosszúhétvége éppen megfelelő alkalmat biztosított, hogy írjak egy új mostanában bejegyzést. Szülinapok, koncertek, és sakk – tartsanak velünk!

Harminchét

Kevesebb mint három év, és 40 éves leszek. Ez a szám pontosan annyira semleges és pontosan annyira ijesztő is, mint anno a 30 volt.

Az biztos, hogy a »30 év, 30 ország« mintájára lesz 40 év, 40 ország – ehhez még amúgy 3 új helyre kell eljutnom. Na de ezen túl? Igazából csak furcsa belegondolni az egészbe, különösen, hogy lélekben megálltam valahol 27 körül, és csak amikor megkérdezik, hány éves vagyok, akkor jövök rá, hogy már nem indokolatlan, ha a gyerekek bácsinak neveznek az utcán.

Na meg vannak azok a jelenetek, amikor például ülök egy észak-olasz étteremben egy forró augusztusi estén, vadásszuk a lódarazsakat, várjuk a vacsorát, és közben ránézek az unokatestvéremre, aki lassan 25 éves lesz. Mondtam is a nővéremnek: nem akarok ilyen távolról jött kellemetlen nagybácsi lenni, de egy pillanatra muszáj az leszek.

Mert tényleg elképesztő hullámvasút belegondolni, hogy tizenéves, pelyhedző arcszőrzetű tiniként egy jéghideg februári napon hazaértem a suliból, és közölték, hogy nagybácsi lettem. Nyáron találkoztam először az akkor öthónapos unokaöcsémmel. Most meg itt ül mellettem, autót vezet, barátnője van, dolgozik? Mikor is történt mindez pontosan?

Nos, igen: valószínűleg ugyanabban az elmúlt két évtizedben, amikor én magam is tizenévesből lassacskán negyvenessé cseperedtem.

Világkörüli turnén Budapesten

2025 hosszú ideje számomra az egyik legerősebb zenei év: rengeteg általam kedvelt zenész hozta ide a koncertjét, és sok új album is megjelent. Volt egy hét, amikor három koncerten is voltam, kicsit már én is úgy éreztem magam, mintha a zenészekhez hasonlóan világkörüli turnén lennék.

Az eddigi állomások:

  • Imagine Dragons: Loom World Tour, Budapest Aréna
  • Hurts: 15 Years of Happiness, Budapest Park
  • Guns N’ Roses: Because What You Want & What You Get Are Two Completely Different Things, Budapest Aréna
  • Queens of the Stone Age: The End is Nero, Budapest Park
  • Sziget 2025: Papa Roach, Little Simz, Charli XCX, Kenya Grace, Empire of the Sun

És ami még előttem van:

  • Blue: Forever Retro, Barba Negra
  • Gorillaz: Demon Days, London Copper Box Arena
  • The Offspring + Simple Plan, MVM Dome

Mindegyik koncert szuper élmény volt, a Gunsra idén sikerült kiemelt állójegyet szereznünk, szóval a színpadtól néhány méterre csápoltunk. A Hurts az egyik kedvenc bandám, még az első szigetes fellépésükön ismertem meg őket, és nagyon örültem, hogy ide is eljöttek az amúgy elég szűkszámú állomással rendelkező lemezújrajátszós bulival. Az Imagine Dragonst szintén a Szigeten láttam először, de abszolút megtöltötték energiával az Aréna nagyszínpadát is. A QOTSA moshpitje egy másodperc alatt repített a Budapest Park másik végébe.

A Sziget? Az meg Sziget. 15 éve járok, és pont olyan, mint én is: sokat változott, de közben ugyanolyan is. Mostanában már csak 1 napra megyek ki, az Empire of the Sun Revolut Stage-es éjszakai sátorba rakása miatt nagyon csalódott voltam (meg még jó pár ember körülöttem), de ezt leszámítva idén is jó buli volt.

Huszonegy

Volt egy másik szülinap is az elmúlt hetekben: Saci 21 éves lett. Pedig szinte csak tegnap írtam róla, hogy »milyen az életünk ezzel a kisnyugdíjas szörmókkal«, erre már egy újabb évet behúzott a kiskönyvébe.

Huszonegy év, baszki, elképesztő. Félévente visszük orvoshoz, a legutóbbi laborja után telefonon egyeztettünk és egy másik dokival beszéltem, aki kicsit komoly hangon mondta el, hogy mennyi mindenre kell figyelni a leletei alapján. Udvariasan megvártam, hogy befejezze, majd megkérdeztem: azt tetszik-e tudni, hogy Saci idén lesz 21 éves? Kétszer visszakérdezett, majd elmondta, hogy ő egy 10-12 éves macska laborjának tippelte.

Az öreglány, mögötte az igazak álmát alvó Bélával

Sacika menetrendje teljesen kiszámítható: felkel, kiabál, eszik, bóklászik, pisil-kakil, alszik, aztán ismétli a kört. Szegény már alig lát és alig hal, illetve mivel nehezen talál el az alomig, gyakorlatilag szoktató pelenkákkal van kiparkettázva a lakás, és igyekszünk sokáig nem magára hagyni, szóval egyáltalán nem egyszerű az élet az öreglánnyal, de közben minden alkalommal, amikor lejövök reggel, és itt óbégat, megörülök, hogy egy újabb napot biztosan velünk lesz.

Sakk-matt

Elkezdtem sakkozni. Duolingo made me do it, ahogy az angol mondaná.

Igazából borzalmas az élményem a sakkal: általános iskolában kötelező óra volt, rendkívül antipatikus tanárral. Elég hamar megutáltam a dolgot, mert az kezdeti örömöt, hogy lesz egy óra a suliban, ahol játszani lehet, hamar leverte a tanár azzal, hogy véresen komolyan kezelte az egész sztorit, mintha legalább a legkomolyabb történelemleckéket vettük volna át, de néha komolyan a matekot is jobban élveztem.

Akárhogy is, emiatt évtizedeken át kerültem a sakkot, de néhány éve már eszembe jutott párszor, hogy kellene neki egy újabb esélyt adnom.

Erre valamelyik nap bedobta a Duolingo, hogy próbáljam ki a sakkot. És azonnal berántott: viszonylag gyorsan (1,5 hónap alatt) eljutottam a tananyag legutolsó fejezetéhez, azóta elkezdtem online is sakkozni, na meg persze szereztem sakkórát és sakktáblát is itthonra.

Persze még mindig rémesen gyenge kezdő képességekkel rendelkezem, de mennyire király már, hogy van egy másfél évezredes játék, ami a mai napig ugyanolyan szórakoztató és érdekes tudott maradni, és hogy egy olyan játékkal (vagy annak nagyon hasonló változatával) játszol, amivel több száz, de akár ezer évvel ezelőtt is játszottak.

Úgy látszik, mostanában sokat forog az agyam az évek körül.

, , , , ,