Mostanában meg sem állok és sokat cipelek

Mondtam én, hogy lesz még itt bejegyzés, pedig a »múltkor, amikor mondtam« nem hittétek el! Mondjuk őszinte leszek, az elmúlt időszak után én sem. Volt itt minden, mint a búcsúba, ahogy mondani szokták. Na de lássuk, mit hozott a májusi eső!

A világ összes dolga is összejött

A legutóbbi bejelentkezésem óta lenyomtunk Pesten belül egy költözést, voltam két konferencián, a munkában is teljes volt az őrület, emellett a napi dolgok sem álltak meg és a balatoni szezon is elindult, teljes sebességgel!

Úgy alakult, hogy a pesti főhadiszállásunkat kicsit odébb raktuk – na nem nagyon, egészen konkrétan ugyanabban a házban átcuccoltunk egy másik lakásba. Habár sokat vagyunk a Balcsin, sokat vagyunk Pesten is, így egyelőre a teljes idős somogyi létnek még nincs itt az ideje. Amikor 2013-ban beköltöztem a most elhagyott lakásba, majd’ másfél évtizeddel fiatalabb napokat éltem. Egy utcával odébb költöztünk (amúgy a felnőtt létem összes költözése Terézvároson belül, egymástól néhány száz méterre történt), és amikor már az ötszáztizenhatodik „na, még átviszek két ikeás zacskónyi cuccot“ kört megcsináltam, megfogadtam: soha többé nem költözök úgy, ahogyan akkor.

És hát ezért nem érdemes óriási fogadalmakat tenni: most pontosan ugyanezt játszottam. A konkrét költözés napja előtt próbáltunk minden nem nagy és mozdítható dolgot átvinni, úgyhogy a két lakás közti néhány lépésből álló kört szerintem újra több száz körüli alkalommal produkáltam.

A költözés nagy részét baráti segítséggel oldottuk meg, a hűtőt és a mosógépet egy költöztető cég hozta át, a legtöbb közmű és szolgáltató pedig teljesen ledöbben azon, ha egy társasházon belül költözöl egy másik lakásba.

2013-ban még Kázmérkával foglaltuk el első lakóként a lakást, furcsa volt utoljára bezárni az ajtaját, és valószínűleg még furcsább lesz elsétálni mellette.

Szakmai miegymás

Továbbra is dübörög az AVK Podcast, rendületlenül csináljuk a heti Leadership Híradó epizódokat is, büszke vagyok magunkra, mert ahhoz képest, hogy hobbi projekt, kellő komolysággal és elhivatottsággal csináljuk. Persze megéri. Szinte minden héten kapunk valamilyen pozitív visszacsatolást, és habár nagyon niche a téma, azért mégis van egy szűk kör, aki szereti, amit csinálunk, és talán ami még fontosabb: segít is nekik.

Emellett szerepeltem egy kerekasztal beszélgetésen a Business Fest nevű eseményen, és voltam az idei Craft konferencián is, ide szinte már haza jövünk: egyszer lehet összes is számolom, hány alkalommal voltam ott.

Kétéves lett a somogyi ördög csavargónk

Igen, a Béla az. Sosem volt még annyira eleven macskám, mint ez a fekete bársony bundájú ördög. Egyszer összeszámoltam, mennyi az anyagi kár a rovásán, inkább nem is írom le. Amikor viszont nem bontja le a házat, rendkívül aranyos – és a fentebb említett dolgokat figyelembe véve kifejezetten okos – állat ez.

Mindig jót mosolygok, amikor emberek úgy fogalmaznak a macskákról, mintha valami egyenállatok lennének, pedig mindegyiknek saját karaktere van. A kertbe bejár hozzánk 8-10 különböző macska, még a teljesen egy forma feketéket is megismerem a járásukról, viselkedésükről, rezdüléseikről.

Béla hatalmas figura, az egyik tulajdonsága, amivel mindig meglep, hogy bármit enged nekünk. Ez a macska sosem kapott még meg, sosem harapott belém, még csak rám sem fújt. Pedig volt már kertbe kiszökős kergetős incidensünk, de akkor is csak a beakadt körme sértette fel a tenyeremet.

Kulturális és kulináris kalandok

Megnéztük Tarr Béla Panelkapcsolatok című filmjét a Cirkóban. Fantasztikus volt, egészen megdöbbentő, hogy mennyire aktuális és releváns egy kicsivel több ming 40 éves film. Pogány Juditról szerintem már áradoztam itt, de ebben a filmben csak erősítette bennem az érzést, hogy a kedvenc magyar színésznőm.

Sajnos a Friss Húsra a költözködés miatt nem jutottunk el, pedig több program is kifejezetten érdekelt, cserébe láttuk a The Last Showgirlt, amiben jó volt újra látni a nagyjából negyven évvel ezelőtt nagyot ment Pamela Andersont. (Mostában sokat kergetőzik körülöttem a 40-es szám, véletlen volna?!)

Színházban két élményünk is volt: régen voltam már a Katonában, de a Nyílt tárgyalás – Schlüter kontra Thiede darabért abszolút megérte visszanézni. Ferdinand von Schirach német író több másik darabját is láttam már, sosem okozott csalódást. A darab egy nemierőszak-tárgyalást dolgoz fel, a témához szükséges mennyiségű komolysággal és hozzáértéssel.

Emellett megnéztük a Lavinát is, nagyon voltak az elvárásaim, de ez a darab sajnos egyáltalán nem jött be, szinte hogy őszinte legyek semmi, nagyon elmentünk egymás mellett, de nem baj, ilyen élmény is kell néha.

Van még két jó hely, amiről megemlékeznék: mostanában az egyik kedvenc helyem lett a Pampushka, ahol isteni klasszikus fánkot lehet kapni, de a töltelékek abszolút megállják a helyüket a mai korban: van itt Lotus keksz, tejkaramella, pisztáciás málna és még egy tucat másik.

Abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy eljutottunk az egyik legújabb étterem, a Monokini Kantin megnyitójára. Ez egy spanyol-japán fúziós étterem, ami elsőre furcsának hangozhat, de bízz bennem: mindenképpen érdemes kipróbálnod.

Beindult a balatoni szezon

Hogy egy klasszikust idézzek: horror árak vannak! A viccet félretéve, május óta már isteni a víz, a kertben pompáznak a virágok, csak idén leszedtünk vagy hat kiló cseresznyét és ugyanennyi málnát.

Ha már jó helyek: csináltunk hármasban egy óriási balatoni térképet, rajta az összes kedvenc helyi helyünkkel, mert az influencer bullshiten túl is tényleg sokan kérdezték tőlünk: mik a jó helyek a balaton körül?