Ezen a vonaton nincs fék – 20 éves a mefiblog

Szörnyű a MÁV. Sajnos, tényleg az, pedig kevésbé érzem annak, amióta Moldovától elolvastam az Akit a mozdony füstje megcsapott című riportregényt. De hiába szörnyű, akárhányszor felszállok egy kocsira (különösen este), megcsap a jellegzetes fülkeillat és azonnal elhatalmasodik rajtam egy fékezhetetlen világjáró-utazó hangulat. Különösen, amikor a Balaton déli partja felé megyek.

Ennek az oka nem különösebben prózai: az első „komolyabb“ utazásom olyan hat- vagy hétéves koromban történt. Egy pár napos kirándulás volt, a nővéremmel kettesben mentünk Zalaegerszegre. Semmire nem emlékszem ebből a pár napból, csak a vonatútra. A régi kocsi fülkéjének az illatára. Minden bizonnyal inkább szagról beszélek. Vas, dohos kárpit, milliónyi cigaretta füstjének és kórházi fertőtlenítő keverékének a szaga. De nekem mégis inkább illat, az utazás illata.

Ebben az illatszagú fülkében a rutin „csak“ 3 órás menetidő helyett majdnem 6 órát töltöttünk, mert balesett miatt a vonat várakozni kényszerült.

Mondanom sem kell, ez még egy letűnt kor árnyékában történt, amikor nem hogy internet, de még mobiltelefon sem igazán volt az emberek zsebében, így anyukánk jó sokat aggódott, hogy vajon a baleset velünk történt-e vagy belénk csak annak szomorú, de ártalmatlan következményeként harapott az idő vasfoga.

Ez valamikor a 90-es évek végefelé történt, jócskán 2005. november 1-je előtt. Azóta nagyon sok minden változott az én életemben, a világban és kicsit talán még a MÁV-kocsik illatában is. 2025.. november 1-je, és hogy azóta mennyi minden változott, most azért ennyire érdekes, mert azon a napon írtam le ezt a mondatot:

Na szóval, üdv mindenkinek az új oldalon. Remélem nektek ugyanannyira tetszik, mint nekem. Persze sok minden nincs még készen.

Zone at Rest néven indult el, lenyűgöző angol kreativitással és az akkor fórumokban népszerű aláírás grafikák készítésével foglalkozó, világuralomra törő blogom, amiből az évek során a mefiblog lett. És habár tényleg rengeteg dolog változott, úgy a világban mint a saját életemben is (a fórumos aláírás grafikákat például bizonyos helyeken már nosztalgia kategóriába sorolják) ez a blog az elmúlt 20 évben nekem biztosan egy fix pont volt.

2005. november 1., 15:00 – ez máskülönben nem a pontos dátum, mert egyszer még a WordPress-es idők előtt, amikor saját blogmotort fejlesztettem, és még korai ismerkedős állapotban voltam a MySQL-adatbázisok lelkiválágával, egy félresikerült update az összes bejegyzés publikálási dátumát erre frissítette. Kellemetlen. Ráadásul nem is ez volt a tényleges első blog, mert előtte még mephisto nicknéven szintén valami saját megoldással főzött PHP-kóddal vetettem digitális papírra mélyen szántó, 17 éves tini karakterem gondolatait.

A mefi.be domain 2005. decembere óta van nálam, és azóta lett hivatalosan is mefiblog a mefiblog, illetve akkor lettem én is mefiblogger majd Mefi, ami egy internetes nicknévből a mindennapokban használt becenevemmé vált.

Internet történelem

2015-ben, a blog 10. évfordulóján lecseréltem ezt a régi, és nekem mai napig nagyon kedves dizájnt:

2015 volt az az év is, amikor nyugdíjba vonult a régi blogmotor, amin gyakorlatilag megtanultam a webfejlesztés alapvető és trükkösebb fogásait. Azóta hajtja a blogot WordPress, amivel továbbra is maximálisan elégedett vagyok. A megjelenés legutóbb a 15. évfordulón, öt éve változott. Akkor az utolsó általam készített dizájn és sitebuild vonult nyugdíjba, és azóta egy kicsit átalakított WordPress-sablon, sötét és világos móddal, valamint egy kicsit „magazinosabb“ címlappal.

Legfőképpen azon gondolkodtam, hogy csinálok egy hírlevelet a 20. születésnapos nagy újításra, mert ha valami változott az idők során, az nem is feltétlen az, hogy mennyit olvasunk blogokat, hanem az, ahogyan eljut el hozzánk egy bejegyzés. Amíg régen a Google Reader volt a kezdőlap, és mindenki RSS-ben követte a kedvenceit, azóta a jó öreg enshittification avagy elszaródtatás eredményeként már social média algoritmusokkal, hírlevelekkel, támogatói lehetőségeken, süti figyelmeztetéseken és ki tudja még milyen akadályokon keresztül kergetjük az olvasnivalót.

Gondoltam a 20. évfordulóra majd valami óriási meglepetést hozok össze, új dizájn, születésnapi buli egy hajón, valami extra kontent. De idén nincs nagy meglepetés. Legfeljebb ez a poszt. Pont a huszadikra?! Igen. A meglepetés most inkább nekem szólt: idén azt csináltam, amit mindig is szerettem itt csinálni: leírtam a teljesen random gondolataimat, naplószerűen, ebben az évben kicsit gyakrabban, mint az eddigiekben.

Ez a húszas nekem így is bőven meglepő szám. Sosem gondoltam volna 2005-ben, hogy 2025-ben, a megváltozott digitális tartalomfogyasztási szokások ellenére is erre a blogra posztolok majd.

Két évtized digitális margóján

A létezéshez elengedhetetlen alapvető feladatokon túl szerintem semmit nem csináltam tartósan és folyamatosan két évtizeden át. És akkor biztosan nem gondoltam, hogy ez az online hülyéskedés végül fontos része lesz az életemnek. Az új bejegyzések gyakorisága az órákról napokra, később hetekre, majd aztán hónapokra csökkent, de talán a bejegyzések minősége fordított arányban változott. (Légyszi, ne olvasd vissza a régieket, semmit nem töröltem ki, de a Pallas Nagy Lexikonában a cringe kifejezésre valószínűleg azok a linkek vannak hivatkozva.)

Na, persze, amit ma büszkén megírok, azt valószínűleg mához 20 év múlva pontosan ugyanígy fogom majd olvasni. Az viszont rengeteget változott, hogy mit írok meg. És még inkább, hogy mit is osztok meg. Szerintem száz felett vannak itt a vázlatok: amíg régen afféle mikroblogként a legrövidebb gondolatokat is akár különösebb átolvasás nélkül kiírtam ide, addig (köszönhetően valószínűleg a »Twitter/Bluesky univerzumnak«) mostanra inkább hosszabb agymenésekhez van kedvem, azokat viszont könnyű elindítani, és nagyon nehéz megállítani. Minden újraolvasás jó pár napot dob hozzá a közzététel gomb megnyomásához, ha egyáltalán el nem veszik a bejegyzés „az ágy alatt“ a többi vázlat között. (Azt’ közben így is találni benne elgépelést, de legalább tudod, hogy még mindig én írok, nem az AI.)

Az évforduló kapcsán végiggondoltam, hogy mit adott nekem ez a blog. És az a helyzet, hogy nem is érezhetnék mást, csak hálát. A mostani életem sok fontos részletét a mefiblognak köszönhetem – vagy legalábbis komoly szerepet játszott abban, hogy most ott vagyok, ahol, és azt csinálom, amit. Mármint azon túl, hogy kicsit máshol ülök, de még mindig ide írok.

Ennek a blognak köszönhetem a szakmámat és a munkámat; rengeteg hobbimat; az írás és az olvasás iránti szeretetemet; hogy viszonylag hamar megtanultam kezelni az online bullyingot; a megörökítés és a megosztás örömét. De legfőképpen: végtelen ismerőst, barátot és kollégát, akit közvetve vagy közvetlenül annak köszönhetően ismertem meg, hogy 20 éve leírtam ide egy bejegyzést. Amiből emellett az évfordulós már 5502 másik gyűlt össze, hozzájuk összesen 70 380 hozzászólással.

Kedves mefiblog olvasó: nem tudom, hogy most jársz-e itt először, pár éve vagy itt, vagy már 2005-ben is itt voltál-e, de köszi! Dobj egy kommentet, ha erre jársz. Minden blogger kedvenc kifejezése, hogy „nem más miatt csinálom“, és ezt én is sokszor mondtam, sokszor gondoltam, sokszor mondom és gondolom most is.

De közben mindig jó belegondolni, milyen sok embert ismertem meg ezen a blogon keresztül, és hogy mai napig mennyire megható (tényleg) azt hallani, hogy „amúgy olvasom a blogodat“. Szóval, köszi. Nem másért csinálom, de valszeg olvasók nélkül nem jött volna össze ez a húszas.

Boldog születésnapot, mefiblog! 🫶