Kémek hídja

Pár éve szokásom, hogy az Oscar-díjak átadása előtt megnézem a legjobb film jelölést kapott mozikat, de a Kémek hídja ettől függetlenül is régóta a listán volt. A hidegháború idején játszódó, valós eseményeket bemutató dráma, Tom Hanks, Spielberg és a Coen-fivérek nevével fémjelezve egyáltalán nem tűnt rossz választásnak.

És tulajdonképpen nem is volt az, nagyrészt teljesítette a saját elvárásaimat. Egyáltalán nem akciófilmről van szó, csihi-puhi jelenet talán egyet leszámítva nincsen, van cserébe rengeteg (nagyon jó) párbeszéd, kellően feszült történetvezetés, két, szinte tökéletes színész, lenyűgöző díszletek között, szépen fényképezve.

Ha van is akció, az legtöbbször a dialógusokban mutatkozik meg, ami egy egyáltalán nem rossz egy történetben, amelynek főszereplője egy kém és egy ügyvéd.

A díszletet érdemes külön is megemlíteni: ez volt az egyik legjobb dolog, ami tetszett. Az éppen kettészakadó Berlinben játszódó jelenetek lebilincselőek voltak, és nagyon sokat dobott az atmoszférán, hogy ahol lehetett, ott valós helyszíneken forgattak, így például a Tempelhof repülőtéren vagy a címben is szereplő „Ügynök hídként“ is ismert Glienicke-hídon.

Tom Hanks a szokásos formáját hozta, gyakorlatilag egy-az-egyben olyan karaktert játszik, amilyet tőle megszoktunk. Talán sokan vannak ezzel így, mint én: Mark Rylance nevével korábban nem nagyon találkoztam, de ezután biztosan felkapom a fejem, ha említik. Tényleg emlékezetes alakítást nyújtott: csendes, kimért, „ritkán beszél, de akkor jókat mond“ karakterét még a mindig vicces „segítene?“ kérdése nélkül is könnyű megszeretni.

A sok jó dolog mellett két dolog bosszantott annyira, hogy hangot is adjak neki.

Az első inkább a magyar változatnak szól, kvázi zárójeles rész: az utolsó pillanatban sikerült megnéznem, így már csak egy mozi és csak szinkronosan vetítés jöhettt szóba. És nem, nem a felirat-sznob énem akadályozta a saját szórakozásomat, hanem a mindenféle külföldi kiejtés erőltetett, rémesen utánzott orosz-magyar akcentusra fordítása, amit évek óta nem tud levetkőzni ez az ipar. Mert profi volt a szinkron, ugyanakkor ez mégis nagyon sokat rontott annak minőségén (vagy részemről megítélésén). Minden olyan magyar filmben, ahol valakinek törnie kell a magyart, elsütik ezt a „réméssen cséngő óroszos kiéjtéset“, amitől olyan érzésem van, mint amikor valaki fenkölten erőlteti a brit akcentust.

A másik dolog szorosan a filmhez, sőt, talán leginkább Spielberghez köthető és nyelvfüggetlen élmény: a picit túltolt Hollywood-effekt, ami nélkül annyira, de annyira életszerűbb lett volna jónéhány képkocka.

Hogy csak egy példát emeljek ki: van az a jelenet, amikor Tom Hanks éppen Berlinben villamosozik, és látja, hogy lelőnek néhány fiatalt, akik megpróbálnak átmászni a falon. Hideg színek, szakadó hó, gyér közvilágítás, drámai zene, miközben Hanks a fapados és szintén gyéren megvilágított villamos ablakán kinézve még talán egy könnycseppet is kienged. Kicsivel a finálé után, egy hasonló szögben fotózott jelenetben néhány gyerek átmászik egy kerítésen labdázás közben. Ugyanaz a jelenet, de ez persze Amerikában szikrázó napsütéssel, madárcsicsergéssel, gyönyörű szép metrókocsival, nevető emberekkel és úgy általában a boldogság sugárzó élményével kerül bemutatásra. Lehet, hogy nem a legjobb jelenetet ragadtam ki, de itt éreztem legjobban azt a jelenséget, mintha úgy akarnám bemutatni az amerikaiakat, hogy közben sosem voltam az Egyesült Államokban és sosem beszéltem még egy amerikaival sem.

Eközben persze értem, hogy valahol tényleg ilyen drámai volt a különbség nyugat és kelet között abban az időben, de nagyon sok jelenetben (és sok mellékszereplő viselkedésén, kinézetén, öltözködésén) éreztem, hogy Spielberg kicsit túllőtt a célon, és olyan teátrális módon mutatta be ezt a különbséget, hogy nekem végül inkább csak erőltetett szaga lett.

Emiatt a „sziruposság“ miatt nem hibátlan és valószínűleg emiatt nem lesz időtlen, sokat emlegetett darab, de én ennek ellenére is jól éreztem magam, és végeredményben tetszett a film.

Eredeti cím: Bridge of Spies Filmplakát: Bridge of Spies
Műfaj: életrajzi, dráma
Időtartam: 142 perc
Megjelenés éve: 2015
Rendezte: Steven Spielberg
Főszereplők: Tom Hanks, Mark Rylance, Alan Alda

Kémek hídja (Bridge of Spies)88. Oscar-gála – jelölések:

  • legjobb film
  • legjobb férfi mellékszereplő (Mark Rylance)
  • legjobb eredeti forgatókönyv
  • legjobb eredeti filmzene
  • legjobb hang
  • legjobb látványtervezés és díszlet


Szólj hozzá!

A nevedet és az e-mail-címedet mindenképpen add meg. Az e-mail-címed nem jelenik meg.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..