A Ludwig Múzeum legalább öt éve a listámon van, de valahogy sosem jutottam el a nekem tetsző időszaki kiállításokra. Az idei nyár budapesti slágere pedig egyértelműen a sok új Duna-parti hely, így a PONTOON és a Valyo Kikötő. És ha már megnéztük ezeket, megnéztünk még néhány másik parti party helyet.
Ez a bejegyzés valahogy elfelejtődött a vázlatok között, pedig 90%-ban készen voltam vele. Kubrick filmjeivel kipróbáltuk, hogy huzamosabb ideig egy rendező alkotásaira állunk rá, erre a vonalra pedig nagyon illett, hogy most Ingriddel, Helgával és Intivel elkezdtünk Lynch-filmeket nézni.
A legelső gondolatom persze az volt, hogy miért maradt nekem ez eddig ki, és ez milyen kár. Aztán eszembe jutott, hogy Kubricknál ugyanez volt az első gondolatom, de rögtön utána rájöttem, valójában örülök, hogy nem 17 évesen láttam először a Tágra zárt szemeket, amikor valószínűleg teljesen máshogy, vagy leginkább egyáltalán nem értékeltem volna.
Na, ez a helyzet Lynch-csel is.
A La La Land összesen hét Golden Globe-díjat zsebelt be, többet, mint a történelem során bármelyik másik film. Ebből persze nem következik egyértelműen, hogy tényleg jó, de a filmet körülövező rajongás-áradat és a jobbnál-jobb kritikák már annál inkább.
Illetve még ezek sem feltétlenül, de jó alapot adnak a bizakodásra. A 2016-os filmek közül nagyon sokat vártam, de végül nagyon kevés fogott meg igazán, a La La Land viszont néhány perc alatt magával ragadott és azóta is a dalait dúdolom.
Itthon is megjelent a külföldön már sok helyen látott, menet közben vonalkód-csipogtatós vásárlási módszer. Elsőként, ahogyan korábban az »önkiszolgáló kasszát«, úgy ezt is a TESCO hozta be: Budapesten egyelőre csak a Fogarasi úti áruházukban lehet kipróbálni, ezen kívül Budaörsön és még néhány nagyobb városban lehet vele találkozni.
De még előtte: ez nem egy fizetett poszt, csupán két hete én is kipróbáltam a kütyüs megoldást, és annyira szimpatikus volt, illetve többen kérdezték, hogy mi is ez, gondoltam leírom.
A dolog célja: időt takaríthatsz meg. Sokat. Ráadásul kicsit tudatosabban is vásárolsz, mert a kütyü folyamatosan mutatja, mennyi a végösszeg és hogy amit éppen beraktál, mennyibe kerül.
Na, de mi is ez? A lényeg: kapsz egy vonalkód olvasót, belerakod a zacskót a kosaradba, és ahogy mész-mendegélsz az áruházban, lecsipogod a termékeket, majd berakod a csomagodba. A végén odasétálsz az önkiszolgáló kasszához, beolvasod az ott lévő vonalkódot, és a pénztárgép szinkronizálja a kütyüvel, hogy miket vettél, a végén pedig csak fizetned kell.
Szúrópróba-szerű ellenőrzés (pl. az önkiszolgáló kassza megnézi a csomagod súlyát) előfordulhat, illetve mivel Magyarországon vagyunk, a kütyükre időközben lopásgátló is került (de legyünk jóindulatúak, valaki biztosan elfelejtette visszatenni kifelé menet).
Miért jó ez, azon túl, hogy már menet közben rosszul lehetsz a vásárlásod végösszegétől? Mert nem kell a kasszánál újra kipakolnod majd vissza a kosárba, folyamatosan rámolsz, amit aztán egy mozdulattal kiviszel az áruházból. Arra is kiváló, hogy ha valaminek pont nem találod az árát, a kütyü azonnal kiírja, ha beolvasta a termék vonalkódját.
Semmilyen regisztráció nem kell hozzá, lehet TESCO Club-kártyával és anélkül is használni. Újaknak nagyon előzékenyen segítenek az áruház bejáratánál. Ha valaki nem szereti a kütyüt, letöltheti a mobil alkalmazást is, ami ugyanezen az elven működik, csak ott az okostelefon kamerája olvassa a vonalkódot.
A kosárra fel is szereltek egy praktikus tartót, ahol mindig kéznél van a vonalkód-olvasó:
Nagyjából ennyi. Eddig kétszer vásároltam vele, és a sorbanállás ellen ez sem véd, különösen így karácsony előtt néhány nappal, de a fölösleges ki-bepakolás miatt tényleg sokkal kényelmesebbnek tűnik.
Meg aztán, valljuk be: aki kütyümániás, annak már a készülék használata is végtelen örömöket okozhat!
A mostanában nagyjából egy nyár eleje óta indult lista, vannak benne nem új sorozatok is, de a külön-külön bejegyzés helyett inkább egy csokorba gyűjtött ajánlót gondoltam a kedvenc 6 sorozatomról.