Itt az összes placc témájú bejegyzést olvashatod; jó szórakozást!


Szupermarket körkép: hol jó elintézni a hétvégi nagybevásárlást?

Hétvégén nagyjából húsz perce álltam a pénztárhoz vezető sorban az Allee-ban lévő InterSpar egyik kasszájánál, amikor megfogalmazódott bennem, hogy elég kevés helyen lehet tisztességesen, minden igényt kielégítően elintézni a hétvégi nagybevásárlást.

Azért a helyzet valójában nem ilyen szomorú, inkább csak abban a pillanatban láttam nagyon borúsan a dolgot, de a bejegyzéshez igazából az adta az ötletet, hogy amikor kifejtettem Twitteren, jogosan jött a kérdés:

mitől jó egy bolt?

A bejegyzés teljesen szubjektív, a saját szempontjaim szerint haladok, így könnyen lehet, hogy az általam felállított sorrend másnál pont fordítva működik.

De azért a szubjektivitás mellett igyekszem pár objektív mérőpontot is leszögezni, mert alapvetően én sem csak érzésekből alakítottam ki, hogy mik a számomra kedvenc helyek.

Még nincs vége, olvasd tovább »


A Borbély

Hogy teljesen őszinte legyek, nem szeretek fodrászhoz járni. (Igen, tudom, látszik.) Biztos csak én vagyok így ezzel, de egyszerűen az egész ceremóniát egy tortúrának élem meg. Múltkor hajmosásnál a fél adag (egyébként jéghideg) víz befolyt a pólóm alá. Meg aztán ott vannak a hülye kérdések: valahogy mindig olyan dolgokat tudnak kérdezni, amire nem tudok válaszolni. Pl.: van-e választékom. Mi az a választék? Vagy hogy szögletes legyen-e hátul. Milyen lehet még? Meg a kedvencem: tegyünk-e rá valamit? Egy papírzacskót, esetleg? Vagy nyírhatja-e a rétegesen? Nem, köszönöm, csak úgy egyben nyírjuk le, nem vagyok fodrász, vizezd be az ollót aztán csapassuk. Oké, a számomra régebben ismeretlen és rendkívül bonyolult szakzsargont már megtanultam, ezt a történetet pedig természetesen szándékosan legalább a tizenötszörösére nagyítottam, de valahogy mégis mindig ilyen érzésekkel távozok.

Aztán ott van az a probléma, hogy milyen hajat szeretnék. Eleinte azt próbáltam, hogy rád bízom, te értesz hozzá, álljon jól. Na, egyet megtanultam: ezt nem mondjuk egy fodrásznak. Nem vagyok hiú gyerek, de volt olyan, hogy a szalonból kilépve már azonnal borzoltam össze a hajam, annyira rosszul éreztem magam. Miért nem szólsz közben, kérdeznéd jogosan, de erre nem tudok válaszolni, valahogy mindig akkor kérdezik, hogy erre gondoltam-e, amikor már késő. Egy ideje azt játszom, hogy mindig ugyanazt a képet mutatom meg mintául. Eddig egyszer sikerült majdnem pontosan eltalálni, amúgy vicces, hogy mindig mi sül ki belőle.

A Borbély névjegykártyái

Na de, a Nyugatitól nem messze nyílt egy szimpatikusnak tűnő hely, a Borbély, amivel már szemeztem egy ideje. Nincs bejelentkezés, csak férfiaknak vállalnak hajvágást, borotválást, szakáll- és bajuszigazítást. (Tudom, van a Király utcában is egy hasonló hely, de az elsőre valahogy nem fogott meg.)

Ma munka után beugrottam, két dolog miatt: egyrészt hajat vágni, másrészt mert ki akartam próbálni, milyen a nemrégiben növesztett szakállhoz a pedert bajusz. A dolog egyszerűnek tűnik, de egyáltalán nem az: sokáig kellett hozzá növeszteni, amitől rettenetesen idegesítő lett, főként evés-ivás közben és a pödréshez waxra (avagy mint ma megtanultam: bajuszpedrőre) van szükség, amit sokkal nehezebb beszerezni, mint gondolnád. A folyamat még a borbélynál sem volt egyszerű: hajszárítóval elég durva hőfokon kezelték, aztán jött csak az igazítás és maga a waxozás.

A vágás és a bajusz is pontosan olyan lett, amilyet szerettem volna (a vágáshoz ugyanazt a fotót mutattam), a borbélyokkal igazából az eddigiekhez képest de amúgy is nagyon jót dumáltam, a végén még egy kávéval is megkínáltak és őszintén szólva sosem éreztem magam ilyen jól hajvágás közben, így azt hiszem, új törzshelyre bukkantam.


Ma nyomozók voltunk – Crime Lab

Még Mikulás-napi ajándékként kaptunk egy jegyet a Crime Lab nyomozós játékhoz. A dolog sokban hasonlít a népszerű »szabadulós játékokra«, annyi a különbség, hogy itt nem vagytok bezárva, nem sötét folyosókon kell átbotorkálni, egyszerűen egy bűntényt kell megoldani, közösen, a tévéből ismert helyszínelők módszereivel.

Ilyen volt a spektrométer a Crime Lab nyomozós játékban

A játék maga jó móka volt, de nem mennék el szó nélkül pár aprócska zavaró dolog mellett. Például az animátor még új volt a cégnél (erre fel is hívta a figyelmünket), így nem mindenben tudott teljesen segíteni; az előző csoportnak valószínűleg sikerült lenyúlnia az egyik eszközt, ami miatt kicsit tököltünk, hogy akkor most mi történjen; az egyik folyadékból nem volt elegendő, és nem elég nehezen találtuk meg az utántöltőt (az óra pedig kattogott). Ami viszont legjobban zavart, hogy rengeteg gyakorlati, de tudományos alapú feladat volt, és most nem is feltétlen az ujjlenyomat elemzésére, hanem mondjuk a DNS-vizsgálatra, vagy a spektrométer használatára gondolok; ezeket jó lett volna kicsit mélyebben megismerni, meghallgatni hogyan működnek, nem pedig csak egy listán végighaladva robotként dolgozni. A feladványt végül sikerült megoldanunk, bár az első tipp hibás volt.

Összességében tetszett, jól éreztük magunkat, ráadásul ajándékba kaptuk, így aztán rossz szavunk sem lehet, de ha a teljes árat kellene ilyesmire költeni, talán inkább valamelyik szabadulós játékot javasolnám.


Mlinar pékség

Az a nagy helyzet, hogy ha az emberfia későn jár haza, és nincsen valaki, aki reggel be tud menni a pékségbe megvenni a friss árut, akkor kicsit mindig problémás a jó minőség (vagy legalább finom és friss) pékáru beszerzése vacsorára. Oké, ott a sok TESCO és InterSpar, de azokban a kenyeres pultot jobb messziről kerülni (esetleg a sajtos stanglit be lehet vállalni néha, de itt tényleg kimerül).

Hála az égnek a környéken legalább vannak jó pékségek, ahol finom dolgokat kapni, és nyílt egy pékség, ahol nagyjából finomakat, de legalább tízig nyitva van, és az utolsó adag kilenckor készül el. Ez viszont csak egy környék, és azért a helyzet így sem rózsás.

Mlinar pékség

Aztán jönnek a horvát barátaink, megnyitják a Mlinart, ami a Lipótihoz, a Rádihoz vagy bármelyik más nagyobb, több üzlettel rendelkező pékséghez hasonlít, viszont itt az a nagy különbség, hogy a portéka szinte mindig friss, a választék színes, és az általam kipróbált öt vagy hat sütőben készült jóság még különösen finom is volt. Extra jóság: a Károly Körúton vásároltam ezeket, majdhogynem késő este, mégis frissen.

Szóval a Mlinar egyelőre jó helynek tűnik, bízzunk benne, hogy az is marad.


Levendula Kézműves Fagylaltozó

Az Urániánál van egy nagyon jó hely, ahol minden fagyiba belekevernek egy kis virágot, ahol a barackos fagyin nem a cukrot és a barackaromát, hanem a gyümölcsöt érzed, ahol nem zuhanyoztatják tíz percig két gombóc között a szedőkanalat, hanem egy lapáttal kenik fel a fagyit és ahol legalább négy-öt perces sorbanállásra kell számítani, a nem indokolatlan népszerűsége miatt.

Levendula Kézműves Fagyizó

Egy adag fagyi 250 forint, rengeteg különleges ízben kapható és tényleg nagyon finom. Tudom, hogy a kézműves szó mostanában inkább csak egy jelentéktelen jelző, amivel el lehet adni a dolgokat, de erről tényleg elhiszem, hogy odafigyeléssel és megfelelően válogatott alapanyagokból készítik.

Mindenképpen érdemes kipróbálni, pláne ilyen jó időben!

Név: Levendula Kézműves Fagylaltozó
Cím: 1081 Budapest, Rákóczi út 25.
Nyitva: H-V: 11.00-19.00
Tömegközlekedéssel: Uránia buszmegálló
Link: Foursquare, Facebook