A Ludwig Múzeum legalább öt éve a listámon van, de valahogy sosem jutottam el a nekem tetsző időszaki kiállításokra. Az idei nyár budapesti slágere pedig egyértelműen a sok új Duna-parti hely, így a PONTOON és a Valyo Kikötő. És ha már megnéztük ezeket, megnéztünk még néhány másik parti party helyet.

Ludwig Múzeum

Mefi szoborkodik a Ludwig Múzeumban, Erwin Wurm kiállításánEngem teljesen meglepett, hogy a Ludwig tulajdonképpen 1989 óta létezik. Állandó tárgyait a Ludwig-házaspár ajándékai teszik ki, innen is a neve. 2005 óta az impozáns Művészetek Palotájában terül el potom 3300 m²-es területen.

Ebben a kortárs buliban a legjobb, hogy simán engednek fényképezni, sőt, kicsit szerintem szándékosan is úgy vannak kirakva a darabok, hogy a hipszter fiatalok insta fiókjain jól mutasson. Ami szintén a kortárs bája, hogy nagyjából 3 percig fotózgattam egy széket, mert annyira jól mutatott, aztán leesett, hogy az csak a teremőr széke, semmi köze a kiállításhoz.

Az aktuális kiállítások közül leginkább Erwin Wurm – Egyperces munkák, a szobrászat mint program tetszett. Ennek lényege, hogy szinte mindegyik kiállítási tárgyhoz kell egy vagy két ember, hogy valamilyen módon szobor legyen a lerakott teniszlabdákból vagy betonnal kiöntött WC-tisztító flakonokból. Vagy mint ezen a képen, ahol két műanyagvödröt nyomok a fejemre rakott műanyag tállal a falnak, egyensúlyozva az ezek közé ékelt kosárlabdát, hogy az árnyékom egy majdnem tökéletes négyszöget zárjon be.

Az egész múzeum nagyon tetszett, szinte minden darab érdekes vagy izgalmas és ehhez hozzájárul a MÜPA gyönyörű épülete is, örülök, hogy végre eljutottam, még ha kicsit későn érkező is voltam.

Ludwig Múzeum, kortárs művészeti kiállítások Budapesten, a Művészetek Palotájában

Valyo Kikötő

Aztán rögtön néhány perc sétára a Ludwigtól, a Soroksár felé ferde ívben haladó HÉV, a Rákóczi híd és a Duna között pihen a Valyo Kikötő, ami minden bizonnyal az egyik legjobb dolog, ami idén történt a Duna-parton.

Ehhez rögtön egy kis kiegészítés: a Város és Folyó (röviden Valyo) egyesült a fővárosi Duna-partok menőbbé, élhetőbbé, elérhetőbbé tételén dolgozik. Ahogy írják is az oldalukon, a Duna Budapest legkarakteresebb természeti kincse, jelenleg azonban utak és használaton kívüli területek határolják, szinte megközelíthetetlen és ha a partján beszélgetnél pár itallal, akkor ezt vagy az éjjel-nappaliból beszerzett borral és illegál híd alá vonulással vagy a Dunakorzó bármelyik borsos árú bárjában teheted meg. Az emberek meg amúgy is elfoglalják a Duna-partot, minden este tucatnyi fiatalt látni az üveg borocskákkal az alsó rakpartokon, és a Valyo akciócsoportja pont ezekre a helyszínekre tervez, készít élhetőbb megoldásokat.

Istencsászár, hogy van a Valyo, és emberek ezen dolgoznak, félre ne értsen senki, de szerintem rémciki, hogy ehhez egy már-már underground mozgalom kell, ahelyett, hogy a főváros maga szervezne ilyen lehetőségeket.

Valyo Kikötő Budapesten, a Rákóczi híd közelében

Hovatovább, a Valyo Kikötő egy szinte lakatlan teürleten nyugszik: van pia, lehet kártyával fizetni, repohárban kapod az italt, és amíg kifejezetten nem kéred, nem nyúlnak a szívószálhoz, és mindenféle tákolt-bákolt padszerűségeken ücsörögve nézheted a naplementét, élvezheted a hűvöst, a szúnyogokat valamint az esti pesti fényeket.

A belvároshoz képest kicsit persze kieső helyen van, de egyáltalán nem nehéz megközelíteni. A Soroksári út környékéről amúgy évek óta mondom, hogy 15-20 év múlva lehetne a menő, felhőkarcolós, üvegből és betonból épület modern budapesti városrész, de sajnos a városkép-felügyelet nem szokott megkérdezni.

PONTOON

A PONTOON amolyan mini nyári fesztivál: lazaság, szabadság, jóféle pizza és ezt is a környezettudatos, szívószálmentes és repoharas megközelítés jellemzi. Erre a Duna-parti szánsájnhepineszre azzal dob rá egy lapáttal, hogy konkrétan a Lánchíd pesti hídfőjének lábánál van, ami azért valljuk be, ízlések ide vagy oda, de mégiscsak Budapest egyik legszebb látnivalója. Pláne este.

A Lánchíd esti fényei mellett iszogatni, bárgyú műanyagszéken ücsörögni és hallgatni az éppen fellépő zenészeket – nos, ennél csak rosszabb elfoglaltságot tudnék kitalálni a tavaszi-nyári-őszi estékre. Pláne, hogy ott van a pizza, amit a Blitz süt, igazi kemencében (ezúton is tiszteletem a kánikulában ott dolgozóknak!) így külön pluszpont, hogy a sok fröccsnek meg lehet ágyazni egy finom szelet pizzával.

A PONTOON egyetlen hátránya, hogy elég pici a hely, viszont nagyon nagy az érdeklődés, emiatt sokszor már alig van ülőhely a part mentén. Ráadásul sokszor lábtartónak, kisasztalnak és táskatartónak használják a székeket, így minden buli a “szia, szabad ez a szék” mondattal veszi kezdetét. Vagy ácsorgással. Vagy mindkettővel.

PONTOON a Lánchíd pesti hídfőjénél, a Duna-parton

Kabin (és Wasser)

Aki a Valyo Kikötőt messzi helynek bélyegzi, az a Szúnyog-szigeten (avagy Népszigeten) megbújó Kabinra már-már könnyen ráakaszthatja a vidék jelzőt. Persze mindez csak viszonyítás kérdése, jelen esetben ahhoz képest, hogy hol lakik az emberfia.

Újpest-Városkaputól egy kényelmes 15 perces sétára az elsőre kicsit ijesztő, de amúgy teljesen okés Újpesti vasúti hídon keresztül lehet eljutni a két egymás mellett lévő szórakozóhelyhez. A híd alatt balra a Wasser, jobbra a Kabin húzódik.

Mi tulajdonképpen a Kabinban voltunk, de a Wassert azért említem meg, mert egyrészt első blikkre a két hely nagyon hasonló, az sem lepne meg, ha ugyanaz lenne a tulajdonosi kör; másrészt sikerült a legnagyobb nyári vihart kifognunk az amúgy nem igazán fedett helyen, így a grillezett gomolyánkat és a fröccsünket a híd alatt megbújva próbáltuk elfogyasztani. Egy ponton annyira elkezdett fújni a szél, hogy jobb híján a Wasser pultjához menekültem, ahol kedvesen még egy jägerrel is megkínáltak.

Kabin part, Budapest, Szúnyog-sziget (Népsziget), Duna-part

A két hely amúgy annyira távol van a város zajától, hogy egy-két fröccs alatt kifejezetten könnyű elfelejteni, hogy amúgy néhány metrómegállóra van a belváros.


Remélem, hogy még szeptemberben is lesz jócskán alkalom kiülni ezekre a helyekre. Csináltam egy listát Foursquare-en az összes éppen menő Duna-parti helyről, már csak azért is, mert érdekel, hogy jövőre kik maradnak, kik mennek, kik jönnek.