Rég volt már »sütős-főzős bejegyzés«, meg úgy általában bejegyzés is, és mivel mostanában a különböző hobbijaim közül leginkább a főzésnek és az utazásnak hódolok, de utóbbiról írtam eleget, gondoltam, összeszedem egy-két nekem kedves fogásomat az utóbbi hónapokból.
Pénteken a város egyik legjobb olasz éttermében ebédeltünk, amit nem mellesleg nagyon ajánlok, Don Francesco a neve, az első kerületben van, és hogy egy kollégámat idézzem: a Pizza Forte árainak feléért ehetsz finom, házi pizzát és olasz ételeket. Az én ebédem egy sonkás-pisztáciás gnocchi volt, ami annyira ízlett, hogy gondoltam megpróbálom leutánozni a hétvégi főzöcske során.
A gnocchi voltaképpen az olasz nokedli, krumpliból és lisztből, gyakorlatilag bármilyen finom szósszal nyakon öntve ízletes és laktató ebédként funkcionál. Jellemzően későn üt be tőle a kajakóma, eleinte olyan érzése van az embernek, hogy éhes maradt, de aztán kis idő elteltével jöhet az emésztéssel egybekötött alvás.
A recept két bő adagra szól.
Ezekből lesz a gnocchi:
Ez a szószhoz:
A tetejére:
De még előtte: dobd fel főni a krumplit szőröstül-bőröstül, kis sóval. Ha ezzel megvagy:
Ha ez megvolt, jöhet a sonka:
Ezt nekem kicsit sikerült tévesen felmérni, úgyhogy ne légy szégyenlős megbökni valami hosszúval a legnagyobbat: ha úgy megy át rajta a piszkálód, mint kés a vajon, akkor zöld a lámpa.
Tipp, amit Ingrid mutatott: ha hideg víz alá tartod a krumplit, csak egyszerűen csavarni kell rajta egyet, és ledobja a héját.
Ekkor ismét tegyél fel vizet forrni, fogj egy nagy tálcát, finoman lisztezd be, és tépkedj kis darabokat a tésztából. Gyúrj belőlük kis golyókat, és gyűjtsd őket a tálcán. Amikor elkészültél, dobd őket a forrásban lévő vízbe. Egyszerre annyit, hogy legyen helyük mozgolódni, nálam ez kb. 8-10 darab volt. Akkor főtt meg, ha a gnocchi-k feljöttek a víz tetejére. Szűrővel halászd ki őket.
Mostanra már biztos kihűlt a szósz, így kicsit melegítsd fel. Szedj belőle a tányérba, dobd bele a golyókat, majd szedj a tetejükre is szószt, hogy jól ellepje azokat. Szórd rá a pisztáciát, a sajtforgácsot és akár díszítheted is, például madarásalátával és koktélparadicsommal.
Jó étvágyat!
A cover fotót Ingrid lőtte, a gnocchi receptjét pedig innen nyúltam.
Valamelyik nap kitaláltam, hogy csináljunk valami sós sütit, ami elücsörög egy dobozban a spájz környékén, és rá lehet járni véletlenszerűen, betöltve az étkezések közötti űrt. Egy viszonylag klasszikus és nagyon egyszerű nassolnivaló receptje következik.
Oké, sütni jó móka, de azért én sokszor félek tőle, mert amíg a főzést nagyon elrontani nem lehet, a sütésnél az ember véletlenül benéz valamit, aztán dobhatja az összetevőket egy idióta állagúra sült formában a kukába.
Ez a süti viszont tényleg annyira triviális volt, hogy még én is bátran nekiálltam.
Az összetevők előtt egy gondolat. Már korábban is írtam róla, hogy »miért a piac a tuti«, most csak annyit írnék, hogy mi volt erre az újabb visszaigazolásom. Páran kóstolták a sütit, és mindenki mondta, hogy kifejezetten finom volt. Ez a dicséret pedig nem annyira szólt nekem, mint a jó alapanyagoknak. Szóval tudom, hogy közhely, de tényleg, érdemes kimenni a legközelebbi piacra beszerezni az itt szereplő összetevők nagy részét (talán a liszt volt az egyetlen, ami bolti).
Ezekből lesz a tészta:
Ezeket pedig a tetejére kell kenni-szórni:
Itt annyi csalás, hogy valójában ennél kevesebb megy rá, de húsz szem szotyit meg egy darabka sajtot macerás megvenni.
Először is: reszeld le a sajtot és verj fel egy darab tojást. Később hálás leszel magadnak.
Ha ez megvan, a tésztának való összetevőket egy nagy tálban gyurmázd össze. Amikor már egy gombócszerű valamit tudsz belőle formázni, gyúródeszkán vagy csak a konyhapultot belisztezve 1,5 centi vastagra nyújtsd ki.
A kész tésztán egy pizzavágóval vagy egy késsel jelöld be a rácsot, ami mentén majd kockákra vágod. Én a nyújtás után a körből négyzetet csináltam, a levágott darabokat újra nyújtottam és abból is egy kis négyzetet formáltam, így könnyebb volt a kockákat kivágni és több egyforma darab lett.
Ha megvagy, dobd be a mélyhűtőbe (vagy ha elég hideg van kint és van rá lehetőséged, akkor letakarva a szababa) kényelmes 20-30 percre. Vigyázz, ne fagyjon meg, csak legyen elég hideg és masszív állagú, amit még könnyen tudsz vágni, de nem olvad szét benne a vaj. Ha mégis túltoltad a hideget, várj kicsit, amíg vághatóra puhul.
A sütőlapot vedd ki, és tegyél rá egy sütőpapírt. A sütőt 200 ℃-ra kell előmelegíteni. Én tíz perccel azelőtt kapcsoltam be, hogy behoztam a tésztát, ezt érdemes úgy időzíteni, hogy mire elkészülsz az ízesítéssel, már be is lehessen tenni sülni.
A kihűlt tésztát vágd fel (a pizzavágóval gyorsan és kényelmesen lehet), rendezd el a sütőpapíron, lazán, szellősen, hogy maradjon köztük hely. Kend meg mindegyiket a felvert tojással, majd szórj rájuk a reszelt füstölt sajtból, és ízlés szerint a szotyiból.
20 percig kell a sütő fogságában tartani, ahol az alábbi folyamat történik:
Tipp: ha neked is légkeveréses sütőd van, és alul-felül tudod sütni, 18 perc után már kiveheted.
A kész sütit hagyd kihűlni (én persze azonnal megkóstoltam, de melegen annyira nem tuti), ha ez megtörtént, egy jól zárható edényben tárold. Vasárnap sült, ma még mindig tökéletes, de már alig van belőle. A receptben lévő adag az én méretezésemmel pont 60 darab sütire futotta. Mosogatással, sütéssel és a várakozással együtt sem vett igénybe többet egy óránál.
Készült tökmagos is, de az nekünk annyira nem jött be, maga a tökmag sem volt tuti, és kicsit rá is égett, mire megsült a süti.
Ha te is kipróbálod, dobj róla egy fotót és hogy ízlett-e!
Sorozatunk múltkori epizódjában egész héten az »Interfood ebédrendelés menüjét« kóstoltam végig, a húsvéti lakomát otthon töltöttük, sonkával, idén először sárgatúróval és friss zöldségekkel. A héten az irodai tápellátmányt a Gastroyal szolgáltatja, érkezik is az értékelés!
A Gastroyal weblapja kicsit csicsás, de könnyedén használható és gyorsan áttekinthető. Bankkártyás fizetésre nincs lehetőség, elfogadják viszont mindegyik SZÉP-kártyát, illetve a futár itt sem csinált belőle problémát, hogy elkerültük egymást.
Van viszont egy új szempont, amit eddig nem néztem, ez pedig a meddig lehet leadni a rendelést kérdésre. A Gastroyalnál szombaton fél három körül adtam le a húsvét hétfő miatt kedden kezdődő kiszállítást, de rengeteg oldal van, ahol már pénteken háromkor lezárják a hétfői rendeléseket.
A Gastroyal elég komoly tematikus étlappal rendelkezik: paleolit, zsírégető, szétválasztó, vega és klasszikus ételekből lehet válogatni. A különböző menüket lehet egésznapos (reggeli, ebéd, vacsora stb.) kiadásban is kérni. Én alapvetően a klasszikus, házias ételekre mentem rá. Levesből amennyire néztem, nincsen kis adag.
Kedd
Lebbencsleves, 395 és tejfölös zöldbabfőzelék, 2 db tükörtojással 680 forintért.
A leves nagyon finom volt, tartalmas és rettentesen laktató. Hozzá kell tenni: nem sokkal előtte ettem egy kis aprósütit is, de szinte teljesen jól laktam már a leves után.
A zöldbabfőzelék is rendben volt, talán a bab picit főhetett volna még, illetve a tükörtojás gyanúsan szabályosan nézett ki, és kicsit az én ízlésemnek túl well done volt.
Szerda
Tejszínes, vegyes gyümölcsleves, 420 és polpetti (sajttal, sonkával töltött, bundázott) sertésborda, burgonyapürével 880 forintért.
A Gastroyalnál nagyon erősek levesben, a gyümölcsleves is tele meggyel, almával és szilvával, az íze kellemesen édeskés, az állaga tökéletesen krémes.
A rántott husi és a krumplipüré is hibátlan volt, habár szoktam rendelni, nem hiszek a fóliába zárt rántott húsban, ez viszont melegítés után sem volt szétázva.
Csütörtök
Frankfurti leves, roppanós virslivel 475 és krumplis tészta 715 forintért.
A leves minősége csütörtökre sem változott: nagy adag, kiváló íz.
Ellenben a krumplis tészta nem igazán jött be, szinte semmi íze nem volt, én kicsit más fűszerezéshez szoktam.
Péntek
Zöldségleves aprótésztával, 395, csirkemellpaprikás, galuska 840 forintért.
Tényleg nem tudok mást mondani, Gastroyalék levesben a legjobbak, akárcsak a hét korábbi napjain a többi, pénteken a zöldségleves is remek volt.
A csirkemellpaprikást sikerült nem lefotóznom, viszont az előző napi második fogásnál sokkal-sokkal finomabb volt, a hús puha, sok szaft és finom nokedli, avagy bocsánat, galuska.
Jövő héten szünet lesz, nem fogok rendelni, viszont utána a Teletál kínálatát tesztelem.
Az ebédrendelés review sorozatot az »Egészségkonyha« bemutatásával kezdtem, utána hétvégén elutaztunk, és a rá következő két hétben rútul lemaradtam a rendelésről, most viszont folytatom a sorozatot, ezen a héten az Interfood hozza az ebédet.
A múltkorival ellentétben most egész hétre rendeltem, viszont a folyamat rögtön egy kis kalamajkával indult: nem működött a kártyás fizetés. Az Interfoodnál a rendelés akkor is teljesül, ha az online tranzakció valami miatt kudarcba fullad. Próbáltam lemondani és újra megrendelni, hátha akkor már megy a fizetés, de ilyenkor a rendszer nem eltünteti a korábbi rendelést, hanem egy lemondó rendelést rögzít. Másodjára sem sikerült fizetnem, végül ma jött a futár, pont elkerültem, de ott hagyta az ebédet, és többen mondták, hogy nem csinálnak ebből problémát, bármelyik nap lehet fizetni, így ez a része teljesen korrekt.
Az oldal kicsit nehezen használható, a menü ugrabugrál, a fizetésnél könnyen rámegy az ember a futárnál fizetés gombra, alatta a kártyás lehetőségek kicsit elbújnak, cserébe minden ételről van feltöltve fotó és az összes SZÉP-kártyával, bankkártyával valamint OTPay-jel is lehet fizetni.
Az Interfoodnál nincs sokféle jól hangzó menü, viszont a magyaros fogások dominálnak az étlapon. Minden napra jut egy valamilyen világkonyha névre hallgató fogás, egyébként pedig a szokásos alakbarát menün túl levesek, főételek, főzelékek, saláták, rántott dolgok és desszertek közül választhatunk.
Hétfő
1 kis adag görög gyümölcsleves 335 és 1 adag tökfőzelék, sertéspörkölttel, 715 forintért.
A gyümölcsleves finom volt, nagyon sok gyümölccsel. A tökfőzelék nálam az az étel, amit nagyjából kétszer eszek egy évben, akkor viszont nagyon jól esik. Az ízvilága, a fűszerezése rendben volt, a tököt lehetett volna kicsit jobban gyalulni, illetve sok nagyobb darab kapor volt benne. A sertéspörkölt hibátlan, semmi mócsing, finom szaft.
Kedd
1 kis adag libaleves csigatésztával, 520 és 1 adag bácskai rizses hús, csirkemellből, 740 forintért.
A leves kicsit semmilyen színe után a meglepetés erejével csapott le, hogy az íze teljesen rendben volt, sőt, a hús minősége ismét piros pont: sehol egy mócsing és még kiszáradva sem volt. A rá locsolt csípős szósszal kiváló párost alkottak.
A rizses hús szintén ízlett, ehhez már egyszer volt szerencsém pár hete, és nem éreztem különbséget minőségben. Én pártatlan vagyok a kérdésben, de a rizst egyáltalán nem pergősre főzik, ez többlet infó lehet annak, aki így vagy úgy nem szereti.
Szerda
1 adag kis bográcsgulyás, 400 és 1 adag rántott trappista sajt, jázmin rizzsel, tartármártással 780 forintért.
Habár a leves nagyon tartalmas és finom volt, itt már nem sikerült a húst eltalálni, jónéhány hús mócsingos és rágós volt, ez a része annyira nem jött be.
A rántott sajt azon túl sem volt nagy extra, hogy egy lezárt dobozban érkezett, megmelegített frissensülttől nem kell sokat várni, de a panír íze fáradt olaj és műanyag keverékére emlékeztetett, a sajté pedig leginkább semmire. A tartármártás nekem íztelen volt, ennél sokkal borsosabban szeretem, valamint a tejföl is megdőlt kissé.
Az eddigiek közül egyértelműen a szerdai menü volt a leggyengébb, bár a leves az egy-két rágósabb húst leszámítva finom volt.
Csütörtök
1 kis adag lencseleves 305, 1 adag túrós rakott tészta, édes tejfölmártással 720 forintért.
A lencseleves ízvilága alapján voltaképpen lencsefőzelék is lehetett volna, kifejezetten ízlett.
Gyerekkoromban imádtam a túrós csuszát porcukorral, ennek apropóján rendeltem az édeskés rakott tésztát: egy túrós tésztát kell elképzelni, kicsit megsütve, porcukros tejföllel. Finom volt, a mazsolát indokolatlannak tartottam, és amennyire emlékszem sehol nem volt jelezve, de nincs baj, túléltem.
Péntek
1 kis adag tejfölös burgonyakrémleves, pirított zsemlekockával, 295 és 1 adag rántott pulykamell, burgonyapürével 795 forintért.
A burgonyakrémleves másoknak talán lehet, hogy kicsit sós, illetve nekem meg picit picit sűrű, ettől függetlenül nincs rá panasz, rendben volt.
A szerdai rántott sajt után izgultam, hogy milyen lesz a rántott pulykamell, de szerencsére hibátlanra sikerült, Fűszerezés, állag és adag tekintetében is elégedett voltam. A püré (ne kérdezzétek miért rendeltem kétféle krumplit, függő vagyok) nagyon krémes volt, a leveshez képest sótlan, de én viszonylag sósan eszem a dolgokat.
Az Interfood oldala talán nem a legjobb, de rugalmasan kezelik a rendeléseket még a sikertelen fizetés esetén is. A futár tízig mindig megérkezett, az egész heti ebédért 5450 forintot fizettem, így átlag napi 1090 forintra jött ki egy leves-főétel kombó. Másodszorra rendeltem tőlük egy hétre, a kettő között nagyjából másfél hónap telt el, a minőségben nem éreztem ingadozást, illetve többen esznek innen az irodából, és a konstans minőséget mindenki ki szokta emelni.
Jövő héten a Gastroyal hozza az ebédet, a húsvételre tekintettel a keddi naptól péntekig.