Viszlát, 2025!

A karácsonyi menük utáni emésztéssegítő tablettákkal átvészelt időszakban, amikor egy lopott félórára végre le tudok ülni a kanapéra, hogy csendes pöfékelő zombiként vészeljem át az ünnepek utolsó perceit, nem is lehetne jobb programom, mint összeszedni, hogy mi történt a legutóbbi hasonló alkalom óta.

Egy szónak is láz a vége

2025 betegen, lázasan, köhögve, különböző gyógyszerekkel, tüdőgondozóval és röntgennel indult. Az orvos azt mondta, száznapos köhögés, jót mosolyogtam, de végül márciusig velem maradt a köhécselés. Ez kivételesen nem a szokásos túlhajtós-lerobbanós takonykór volt, a dokik szerint három különböző betegséget kaptam el, amik óriási szilveszteri hormonháztartási bulit rendeztek a szervezetemben.

Azt mondják, az éved olyan lesz, ahogyan az első napod indul. Ez nyilván orbitális babona, különösen, hogy az év, az újév és az évvége is csak kreált rendszerek, amik segítenek életben tartani a világ körforgását. Na mondjuk talán pont emiatt, a fogadalmak és az évtervezések miatt jöhet is valamekkora változás.

Szerencsére 2025 hátralévő részében nem volt felső légúti megbetegedésem, még csak egy mezei megfázás sem. (Habár persze volt jó pár orvosi vizitem egy másik dolog miatt, ami még in progress, de az élet 40-hez közel már ilyen is.)

A London-Bécs-Bologna-London tengely

Február a kedvenc utazós hónapom: habár hideg van, a legtöbb helyre szinte féláron lehet eljutni, olcsó a szálloda, olcsó a repjegy, és habár nincs pólóban naplemente nézés a parton, programokból így sincs hiány.

Februárban Londonban voltam, Olaszország egy-két városa után abszolút Bécs és London áll a második helyen a „hová utaztam leggyakrabban“ listámon. Imádom a várost, bármikor szívesen mennék, és akárhányszor voltam, mindig jól éreztem magam, most sem volt ez másként. Ráadásul szeptemberben újra visszatértem, szóval már másodjára hoztam össze az egy évben kétszer is London kört.

Emellett csináltunk egy kétnapos kiruccanást Bécsben, a másik kedvenc városomban. Az egyik legérdekesebb tanulási-tapasztalási folyamat volt nekem, hogy amíg fiatalon kevésbé vonzott Bécs, az elmúlt pár évben rendkívül megtetszett, de valójában nem a város változott, hanem az én érdeklődésem került közelebb az olyan programlehetőségekhez, amikből Bécsben rengeteget találhatok.

Nyáron még egy családlátogatós vizitem is volt Észak-Olaszországban, ahová már nem utazom annyit, mint tizenévesként, amikor sokszor az egész nyári szünetet a nővéremnél töltöttem, de még mindig mintha haza mennék

2025 a zene éve

2025 nagyon erős volt zeneileg: rengeteg új album, koncert és zenei esemény. Ezek közül szerencsére jó sokra el is jutottam: Imagine Dragons, Guns N’ Roses, Hurts, Queens of the Stone Age, Blue, Papa Roach, Little Simz, Charli XCX, Kenya Grace, Empire of the Sun, Simple Plan, The Offspring, Tom Odell na és persze a jó öreg Gorillaz. Egy napra kijutottam a Szigetre, és megvolt életem első külföldi koncertje is.

A londoni Gorillaz különösen nagy élmény volt, mert a 2005-ös Demon Days albumot játszották újra, néhány extrával a végén, amik ráadásul a legkedvencebb Gorillaz számaim, és jó pár olyan dal, amiket akkor játszottak először élőben.

Emellett legalább 15 olyan album jelent meg, amit örömmel és boldogan hallgattam az év során, sok a már meglévő kedvenc előadóimtól, és sok számomra új zenésztől.

Macskás kalandok

Idén a vidéki macskamentő programunk új rekordokat döntött: a peak időszakban 16 macskát etettünk-vigyáztunk a somogyi bereki világunkban. Aminek különösen örülök, hogy a Balatonfenyvesi Állatvédők csapatával közösen sikerült gazdát találni 8 kismacskának, mindannyian jó helyen vannak, egészségesek, pedig az egyikük különösen hátrányos helyzetben volt (mi Puculkának hívtunk, de Onyx lett a neve), mert egy születési rendellenesség miatt a hátsó lábai furcsa pókláb-szögben fejlődtek.

Béla már a harmadik karácsonyfáját amortizálhatja és egzecírozhatja naphosszat, továbbra is egyszerre a legaranyosabb és legrosszabb macska a világon, a kapucsengőt és az idegeneket leszámítva semmitől sem fél, a tréningje olyan jól alakult, hogy ha előveszem a porszívót, jön utánam, és követeli, hogy kiporszívózzam a bundáját.

Saci nyáron 21 éves lett. A minden nap ajándékból átléptünk a minden óra ajándék állapotba, idén már háromszor kellett úgy orvoshoz vigyük, hogy biztosak voltunk benne, hogy már nem jövünk vele haza, de aztán valahogy mindig megrázza magát, megeszik két alutasakost és megy tovább. A laborja egy 16-17 éves macska állapotáról tanúskodik.

Mozi, színház, könyvek

Az év utolsó napján kicsekkolok a világ forgásából és egész nap filmeket fogok nézni. Csücskösen, de meglesz idén is a százfilmes kihívás. Itt vannak a kedvenceim. Mozizások közül két kedvencem volt: az egyik az eredeti Nosferatu vetítése élőzenével a Fiumei úti sírkertben, a másik pedig BIFF-en a The Ice Tower vetítése a Korda stúdióban, aminek a története egy filmstúdióban játszódik.

Idén sokszor voltam színházban, kétszer ráadásul Londonban. Továbbra is imádom az ottani színdarabokat, és azt a lazaságot, ami körülveszi az egész Westend világát. Az idei színházlátogatások közül talán az Operaház fantomját emelném ki, amit habár már láttunk korábban, most megnéztük az „eredeti“ darabot Londonban az év elején, majd az év végén az 1000. előadást a Madáchban.

Nem szakmai könyvek tekintetében továbbra sem százasával haladok, de idén is sok magyar irodalmat olvastam, és továbbra is boldogan látogatom a könyvklubot, ahová két éve csatlakoztam.

Anonimok a vezetők

Továbbra is aktívan és boldogan csináljuk az Anonim Vezetők Klubja podcastet, idén 60 epizódot vettünk fel, átköltöztünk Substackre, lett hírlevelünk és lettek támogatóink is. Továbbá éppen egy mini kutatást csinálunk, ahol a hazai munkahelyekről, bérezésről, béren kívüli lehetőségekről, szakmai fejlődésről, vezetőkről stb. szeretnénk többet megtudni. Januárig még ki tudod tölteni a kérdőívet, és akár meg is oszthatod másokkal.

Random dolgok

Különösebb kontextus nélkül:

• Elkezdtem sakkozni.
• Megfőztem életem első rámenjét.
• 40 alkalommal fürödtem a Balcsiban.
• Lett egy fejszém és fűtöttem a cserépkályhával.
• Kezdő szinten megtanultam SUP-ozni.
• Elfotóztam két tekercs filmet (de még elő kellene hívni).
• Először voltam Pride-on.
• Bicikliztem és néztem naplementét
• Én 37, Saci 21, a mefiblog 20, Béla pedig 2 éves lett.

Sok mindenről lehetne még 2025 kapcsán írni, de legyen talán idénre ennyi elég.

---

2025 a változás egyértelmű éve volt, ha nem is nálam, de a világban mindenképpen. Politikailag, technológiailag, társadalmilag sok olyan változás történt az elmúlt néhány évben, amiknek idén lehetett leginkább érezni a hatását. Sokszor tapasztaltam azt az érdekes jelenséget, hogy egy új játékot játszunk, ahol a játékszabályok még nem teljesen érthetőek. 2025-ben klassz évet zárok, voltak benne nagyon magas és ahogyan kell: nagyon mély pontok is, de összességében inkább pozitív a mérleg. Sok dolgot csináltam, amit szeretek; sok olyan emberrel töltöttem időt, akiket szeretek és sok olyan helyen voltam, ahol szeretek lenni. A nap (vagy az év?) végén talán ez a legfontosabb.

Kedves mefiblog olvasó: kívánom neked, hogy 2026 legyen olyan, amilyennek szeretnéd! Boldogságban, békességben, pörgésben, utazásban, családban, munkában és minden másban is. Boldog új évet!