Most nem adunk értelmes címet

Kedves kollégák! A kihúzó nem vizelde!!!

Na mit csinálnak a főiskolások ráérő idejükben? Isznak, drogoznak, buliznak, csajoznak/pasiznak. Megnézik hol fordul meg a metró. Szóval az úgy volt, hogy Gergő barátomat már jó régóta nyaggatom, hogy hát csak meg kéne nézni hol fordul meg a metró, ő viszont mindig azt felelte: józanul no way. Aztán végül is csak sikerült rábeszélnem (és nem is bánta meg szerintem ;]), így ma útbaejtettük a metrókihúzót. És megint bebizonyosodott, hogy rengeteg paraszt van Budapestnek az gyönyörű városában. Amikor valaki elalszik a metrón, és nem veszi észre, hogy végig ment, akkor mindenki továbbmegy. Na de ha két fiatal nyugodtan ül, akkor meg ezek vannak:

• húszas éveiben járó, lenyalthajú buzi-e vagy csávó: végállomáson vagytok basszáj!
• Ötvenéves, nagy tokájú, jólmegmondó posztkommunista, morcos, háthogyképzelitektiezt hangon: fiacskáim, ez a végállomás!
• Öreg házaspár, remegő fogsorral, aggódó hangon (ő belőlük tényleg kinéztem, hogy kedvességből mondták): ez a végállomás!

Aztán a végén leszálltunk (gyengék vagyunk, na), mégse hívják a metrószekuritit, vagy akármi. Na de azért Mefi nem adja föl, mondtam Gergőnek kérdezzük meg a vezetőbácsit, hogy megnézhetjük-e hol fordul meg az orosz szörnyeteg. És a vezetőbácsi egy tök jófej emberke volt, aki mondta, hogy persze, és meg is mutogatott pár dolgot (bár ezek nem titkosak, szinte minimális keresgéléssel bárki rátalálhat). Kiveséztük a tömegközlekedőket, meg az orosz csúcstechnikát, aztán mindenki ment haza. Simán lennék metróvezető, egyébiránt.

Möfi a nágy párászt mögy Budapestre, ho’ men’néze a vasutot c. regényünk újabb fejezetét olvashattátok, big up!