Persze, a dolog nagyon megkésett, de azért érdemes most figyelni őket.
Azon túl, hogy bejelentették a Tumblr megvásárlását 1,1 milliárd amerikai dollárbankóért, jött egy elég masszív flickr redizájn is:
És végre rájöttek, hogy ha már ott van mögöttük a végtelen erőforrásnyi, de egyébként haldokló Yahoo!, akkor mivel lehetne visszacsalni az elveszett felhasználókat? 1 terrabájt ingyen tárhellyel! Persze-persze, az »500px után« eléggé elkéstek, és nehéz kör lesz visszaszerezni a piacvezető pozíciót, de van remény.
Amiben nagyon ügyesnek kell lenniük az elkövetkezendő időszakban: megértetni az emberekkel, hogy a flickr nem egy profi fotós és nem is egy mobil fotós platform. Hogy a fotó egy élmény, egy emlék, ami megosztásra született, függetlenül attól, hogy milyen géppel készítették. (El kellene mennem termékmenedzsernek!) Ami miatt viszont kicsit aggódok, hogy mobil oldalról az »Instagram« ellen minden csata vesztett, de figyelmesen várom a folytatást.
A Tumblr felvásárlásáról: az egész internetek ettől volt hangos tegnap, és mindenki úgy vette elő, mintha ez egy rossz dolog lenne. Emlékeztek, amikor a »Facebook felvásárolta az instagramot«? Mindenki sírt, hogy világvége, aztán nézzük csak meg, az Instagram azóta is működik, él és virul.
Ez pedig azért van, mert sem a Facebook, sem a Yahoo! nem olyan hülye, hogy felvásárol egy bombajól működő projektet, és bezárja. (Oké, elővehetnénk a Gowalla sztorit, és ez bármikor megtörténhet, de itt nem ez a helyzet.) A Tumblr felhasználó eleinte annyit fognak észrevenni, hogy a láblécben megjelenik a Yahoo! felirat, és hogy esetleg minőségibb lesz az infrastruktúra a háttérben.
Nem értek különösebben a nyelvészethez, a helyesírást is csak hobbináci szinten űzöm, viszont maga a téma nagyon érdekel, ha van rá lehetőségem mindig olvasgatok róla, illetve nagy élvezettel hallgatom a közelemben megtalálható néhány nyelvészethez jobban értő ismerős eszmecseréjét, vagy csak eszmefuttatását.
Ma kollégáim mutatták az irodában ezt az igencsak hasznos oldalt, amit a legautentikusabb forrás, az MTA hozott tető alá:
Az oldalt nagyjából félórán át próbálgattam, okosnak tűnik, és ha jól van összerakva, tanul az emberek kereséseiből, amitől még okosabb lesz. A dizájn nem a legtutibb, kicsit össze-vissza, de a tartalom mindent visz, az összes általános kérdésre lehet választ találni, és a fogósabbakra is ügyesen érvel.
Valószínűleg az MTA megunta a sok hogyan kell ezt meg azt írni, illetve egy ilyen portálon keresztül a változásokat is hamar el tudják juttatni az érdeklődőkhöz. Hatalmas öröm ez az oldal, remélem sokáig fog működni.
Van úgy, hogy az ember sokat agyal rajta, hogy mit kéne csinálni, ami jó lenne, illetve van úgy, hogy kitalál valamit, ami gyengécske ötletnek tűnik, és nem él tovább egy »blogbejegyzésnél«, majd hat évvel később a Google ugyanazt, minden akkor felmerült kérdésre tökéletes választ nyújtva. Szép!
Arról van szó, hogy a Google-nél beállíthatod, hogy ha bizonyos ideig nem jelentkezel be (pl. két hónapig semmilyen aktivitásod nincs a rendszerben), akkor küld egy értesítőt, és ha erre sem válaszolsz, elküldi az általad megadott dokumentumokat az általad megadott személyeknek, valamint értesíti a szintén általad megadott személyeket.
Elég bizarr lehet kapni egy levelet a do-not-reply@googlemail.com címről, hogy egy kedves hozzátartozód elhunyt, de az ötlet egyáltalán nem elhibázott, különösen, hogy egyre több dolgot csinálunk a neten.
Nekem végrendeletem nincsen, de anno a blogba építettem egy hasonló eszközt, ami kirak egy bejegyzést, amiben leírja a lényeget.
Érdekes dolgok ezek, érdekel, milyen lesz a visszhangja a Google fejlesztésének.
Van itt ez a videó, amit gondolom egy bank csinált reklámnak, és amiben egy ember azt állítja, hogy mindent kiolvas az agyadból, de valójában csak arról van szó, hogy megnézik a Facebook tájmlájnodat és jaj, mennyi minden kiderül rólad.
Őszintén szólva sosem értettem ezt a rettegjünk és dugjuk el mindenünket hozzáállást. Ha valakinek nincsen rejtegetni- vagy félnivalója, akkor senki nem tud róla kártékony információt összeszedni, legfeljebb egy-két marketingajánlattal tudják célzottabban megtalálni. Ha meg van, és megosztja, az megint egy másik kérdés.
Rólam rengeteg infó fellelhető az interneteken, és nem mondom, hogy ha visszaolvasok, akkor nem tartom gáznak az x évvel ezelőtti önmagamat, de nyilván rendkívül veszélyes, hogy látszik, mennyit járok kocsmába vagy az, hogy kirakok egy képet a macskámról. Néha kicsit úgy érzem, túllihegik ezt a témát.
Különösen azért, mert tízből nyolc embernek mindene le van tiltva, és ismeretlenül még egy fényképet sem tudsz megnézni.
Oké, szerintem egy igencsak fontos mérföldkövéhez érkeztünk a magyarországi webáruházak történelmében: összekattintottam magamnak a hétvégi bevásárlást, és 890 forintért szombaton délelőtt idehozza egy mosolygós TESCO-egyenruhás bácsi.
A dolog azért izgalmas, mert hatalmas piaci rést tölt be, amit eddig mintha senki nem akart volna lecsapni. Ott van a GRoby, aki évek óta csinálja ezt, de közel nem ilyen választékkal és árakkal. Megjelent még néhány próbálkozás, de ők meg nem tudtak olyan ismeretséget szerezni, hogy sikeres legyen, illetve sajnos egy teljesen ismeretlen céghez az átlag magyar netező bizalmatlanul áll hozzá, ellenben a TESCO szinte mindenhol ott van, mindenki ismeri, így könnyebben rászánja magát a kevésbé hívő webáruházazó is.
A felület elég kényelmes, van pár zavaró apróság, de gyorsan lehet rajta navigálni; a kereső jól működik; a választék és az árak az áruházhoz megszokottak (de szinte csak élelmiszereket kapni).
A hatalmas előny ott jelentkezik, hogy én például a hétvégi nagyobb bevásárlást, amikor ásványvizet, macskaalmot, macskaeledelt, akár konzerveket és hasonlókat veszek, mindig autóval intézem, és a taxi nem hoz haza 890 forintért, a fél városon pedig nem szívesen mennék át ötvenezer csomaggal. Továbbá, nem a szabadideje bánja az embernek, péntek este vagy szombat délelőtt itt van a hétvégi bevásárlás, az áruházban eltöltött idő helyett pedig otthon lehet olvasni a könyvet, kitakarít, pihenni, akármi.
Emellett az áruház forgalma sem hinném, hogy visszaesne, mert senki sem fog mindennap innen rendelni, hétköznapi gyors bevásárlásokra ugyanúgy bemennek majd a népek, ha a közelben van egy üzlet.
Elsőre nagyon királynak tűnik, kíváncsi vagyok szombaton, hogy rendben megjön-e minden. És figyelembe véve, hogy ismét jó időnek nézünk elébe a hétvégén, a nyitás időpontja korántsem lehetne jobb.
2013. március 23., 14.37 – kiegészítés
Ma 10.46-kor megjött a futár, végletekig udvarias, megmutatta a csomagot, minden tökéletes minőségű volt, egy dolgot nem tudott hozni (erre mondjuk jó lenne, ha szólnának, de nyilván az elég nagy pluszmeló), szépen be volt csomagolva minden, kifizettem kártyával, és már itt sem volt.
Ha végig ilyen marad a szolgáltatás (és miért ne maradna), akkor jóban leszünk.
A Google tavaly januárban »egy éve« tett néhány elég komoly változtatást mindenki RSS-olvasójában, a Google Readerben: megszüntették a megosztást, amire a fél internet egy emberként hördült fel.
Most, egy és egy negyed évvel később a Google bejelentette: nyáron a Readert.
Ezzel a értek nagyon egyet:
It may suck in the interim before great alternatives mature and become widely supported, but in the long run, trust me: this is excellent news.
Egyrészt, a Reader nagyon menő volt 2005-ben, amikor az emberek olvastak esetleg 50, kirívó esetben 100 blogot (vagy bármi hasonlót), és amikor indult be ez az egész leéljük a fél életünket az interneteken jelenség, de most, 2013-ban a Google Reader nekem például nem a legjobb eszköz arra, hogy új bejegyzéseket olvassak el. Másfél éve már, hogy egyre kevesebbet használom, és a tartalmak háromnegyedét kiszerveztem belőle, mert lehetetlen naponta több ezer bejegyzést ebben a formában átnézni.
Korábban napi átlag 1200 új bejegyzés érkezett, most napi hatvan, és mégis ugyanúgy eljut hozzám minden tartalom.
A módszerem jelenleg a következő:
Twitter, Facebook stb.
A fontos és azonnal tudni kell hírekről szinte biztos, hogy ezeken a platformokon gyorsabban tudomást lehet szerezni, mint RSS-ben. Érdemes követni például a hírportálok Twitter-csatornáját, mert este hatkor senki nem áll neki az aznapi 1200 hírt elovlasni, napközben viszont a fontosabb hírek eljutnak hozzám, ha már az ötvenedik ember retweeteli. Sok blogot is kiszedtem az RSS-olvasóból, és Twitterről szerzek tudomást az új bejegyzésekről.
Táblagép, telefon
A kedvenc oldalaimat, amelyeknek úgyis elolvasom a cikkeit (ilyen például a is), egyszerűen kiraktam könyvjelzőnek a táblagépre, reggel és este a fürdőszobában és útközben megnyitom, átnézem, az érdekesebbeket elolvasom. Továbbá, táblagépekre és telefonokra vannak nagyon jó RSS-alapú alkalmazások, amelyek nem a hagyományos értelemben vett RSS-olvasó szolgáltatást nyújtják, ahol listázzák az új bejegyzéseket, hanem az érdeklődési körünk és az elolvasott, kedvelt, megosztott cikkek, trendek alapján ajánlanak bejegyzéseket, a feliratkozott csatornákból. Ilyen a , a vagy a . Ráadásul nagyon sok jó tartalomszolgáltatónak már van hivatalos alkalmazása is.
RSS-olvasó
És persze, RSS-olvasó kell, mert például én is követek egy tucatnyi szakmai blogot. A Readert jelenleg csak arra használom, hogy azon tartalmakat átnézzem, amelyeknél másfél-kéthónapos időkereten belül teljesen mindegy, hogy mikor teszem ezt meg. Például egy érdekes technológiáról szóló leírást nem kell azonnal megnézzek és még a vécén ülve kipróbáljak, teljesen jó, ha hétvégén rászánok egy órát, és átolvasom, kipróbálom stb., ellenben a lakberendezéssel foglalkozó napi kétszáz bejegyzését úgysem fogom egyesével átnyálazni, tehát nincs is helye az RSS-ben.
Ezek egyáltalán nem az élet nagyigazságai, lehet, hogy másnak kicsit sem bejövős ez a módszer, én sokkal rendezettebben és kényelmesebben jutok infóhoz, mióta így csinálom, és nem frusztrál, hogy napi 1200 olvasatlan tartalom figyelget.
Másrészt, ez egy jó kis nyüzsgést okoz majd a startup világnak, július környékén annyi király, jobbnál-jobb RSS-olvasó lesz, hogy a Google Readerre már senki sem fog emlékezni.
Mostanában két nagyon-nagyon okos megoldással is találkoztam, az egyik a Facebook webes felületén, a másik az új Flickr app iOS-változatán kapott el.
Facebook: ugye, a csoporthoz csatlakozásnak nincsen jóváhagyási feltétele. Meghívnak, bemész, ott vagy. Ha viszont sokáig nem vagy aktív egy csoportban, az értesítéseknél jelzi a Facebook, elegánsan egy plusz értesítésként, hogy mivel nem voltál aktív, elnémította az értesítéseket, ha nem tetszik, kattints ide. Nagyon menő, pici kis logika van az egész mögött, mégis hihetetlenül kényelmessé teszi a mindennapos használatot. Persze, azt is megoldhatnák, hogy ha éppen csevegek, ne jöjjenek meg a mobilra is az üzenetek.
Flickr: minden iOS appre jellemző, hogy feldobják kis idő elteltével, hogy ha tetszik az alkalmazás, akkor nyomj egy értékelést, amire kétféleképpen tudsz reagálni: majd később vagy oké. Persze, a majd később opciót nyomkodja mindenki, aztán senki sem értékel; az egészet még nehezíti, hogy az App Store-ban legutoljára még csak úgy lehetett értékelni, ha a csillagozás mellé valami szöveget is írtál, az emberre pedig maximum a reggeli toálett során jön rá az efféle alkotói kreativitás. Szóval, a Flickr egy rövid csavarral megoldotta az egészet: feldob egy ablakot, hogy helló, tetszik az új alkalmazás? Erre egy felfelé és egy lefelé mutató hüvelykujjú gombot lehet nyomni: ha a lefelét választod, megkérdezi, mi a baj, ha a felfelét, akkor megkérdezi, hogy akarod-e értékelni. Beng, ők rögtön megkapják az értékelést, te pedig eggyel több gombnyomással tudtál hasznos visszajelzést adni.
Az ilyen pici apróságok teszik az alkalmazásokat nagyon-nagyon szerethetővé, és ilyenekkel kell telerakni. Szerintem pontosan az ehhez hasonló dolgok miatt lett maga az iOS platform is népszerű.
Tegnap olvastam a névre keresztelt számítógépes kártevőről, ha úgy tetszik, vírusról, ami rendkívül aljas módon átveszi néhány bank (OTP Bank, Erste, Raiffeisen, MKB) weblapjának kinézetét, farag rajta kicsit, majd szépen elhiteti veled, hogy éppen egy biztonságos HTTPS-kapcsolaton keresztül tényleg azon a helyen vagy (és igen, egy HTTPS-oldalra még én sem feltétlen gyanakodnék), majd amikor belépsz, jön a meglepetés, ha nincsen mobil azonosításod, és szépen leszedik a pénzt a számládról.
Az »internetes csalás«, amiben tizen-huszonezreket nyúlnak le emberektől még egy dolog, ez viszont pontosan a modern bankrablás, bár nyilván hatalmas összegeket nem lehet eképpen összeszedni, vagy legalábbis bízom benne, hogy a nagyobb összegeket kezelő számlákhoz mind-mind van mobilaláírás, hardveres jelszó vagy bármi hasonló.
Mindenesetre, kétszer is nézzétek meg, ha webbankon vagytok, az OTP-nél elég figyelemfelkeltő a nagy piros felkiáltójeles üzenet; ha az nincs ott, már lehet gyanakodni.
Nemrég bejelentette a Microsoft: a Windows Live Messengert, a jelenleg nagyjából százmilliós felhasználótábort pedig beépítik a korábban felvásárolt Skype adatbázisába. Ez a Skype-nak 36%-os növekedést, és így 380 millió havi aktív felhasználót jelent összességében.
A dologban semmi meglepetés nincsen, engem inkább az lepett meg mindig, hogy a köznép által csak MSN-nek becézett szolgáltatás hogyan szerezhetett ekkora népszerűséget. Én anno még a kis virággal, az ICQ-val kezdtem (hah!), majd később a Yahoo! Messengerön folytattam a pályafutást, és emlékszem, hogy a Y!M már akkor sokkal-sokkal gyorsabb volt, mint az MSN. Aztán persze megfertőzött az IRC láz (az IRC-t mai napig hasznos dolognak tartom, ha nem lenne szükség a hang- és videóhívásokra, az irodában is azt használnánk). MSN-re utoljára 2011-ben jelentkeztem be, az előző munkahelyemen az volt a hivatalos belső interfész.
A Skype-ra mostanában nincsen panasz, a Mac-es verziónak egyetlen furcsasága, hogy a szinkronizálás kicsit érdekesen működik (ha pl. megnyitom egy olyan gépen, amin ritkán használom, percekig tölti a sok üzenetet, de legalább megvan ott is), nem éreztem minőségromlást, inkább -javulást a Microsoft bekebelező hadművelete óta.
Szóval, nyogodjék békében az MSN, most a Facebook Messenger, a GTalk és a Skype korszakát éljük. Meg a Twitterét.
Mindenhol azt olvasni az interneteken, hogy jaj, a Facebook most megüzente a hadat a Google-nek, mert ők összerakták a keresőjüket. Ebben persze lehet valami, mert a Graph Search sokkal inkább a direkt neked szóló találatokra gyúr rá (adatbázis van hozzá, az fix), a Google pedig szintén ezt a vonalat próbálja követni mostanában, gondoljunk csak a Google Now-ra.
De azért két dolgot nem szabad elfelejteni.
Az egyik, hogy ott a Bing, ami önmagában szerintem már simán jobb kereső- és térképszolgáltatást nyújt a Google-nél, mégis olyan, mint az Opera, ami lehet, hogy egy nagyon jó böngésző, de ettől függetlenül a teljes képet nézve csak páran használják, mert a böngésző a Chrome és a Firefox. A kereső pedig a Google.
Másrészt, ott a Poke alkalmazás, amit a Facebook fejlesztői (elvileg még maga Zuckerberg is dolgozott a projekten) néhány nap alatt dobtak össze, a Snapchat nevű alkalmazás gyakorlatilag egy-az-egyben klónjaként. Az appet elsőre hatalmas lelkesedéssel fogadták, rengetegen letöltötték, majd szépen lassan el is tűnt róla mindenki, most viszont már alig találni meg a toplistákon, nemhogy azok élén.
Kettő tanulságot lehet tehát levonni: az egyik, hogy a Google (jelenleg még) túl nagy és túl biztos a szerepe ahhoz, hogy bárki leszorítsa őt a keresők trónjáról; üzengetni lehet, de minek. A második tanulság pedig, hogy a Facebook utoljára a borítóképnél rukkolt elő valami olyan újdonsággal, amit aztán követtek is az emberek, ezt leszámítva az utóbbi időben eredeti ötletek helyett csak másolómacskáznak, és a másolatok szépen el is tűnnek.
Még augusztusban írtam arról, hogy »miket változtatnék az egyébként király NetPincéren«, és ma a szokásos ebédrendelésnél nagyon lassan jött be az oldal, de meglepetésünkre egy teljesen megújult felület köszöntött minket. Az anno általam leírt finomításokat szinte mind meglépték, és a rendelés összefoglaló oldal is sokkal letisztultabb lett, persze lehetne még finomítani.
Nekem furcsa, hogy eltűnt a kártyás fizetés, ami szerintem az egyik legfontosabb funkció, anélkül biztosan nem engedtem volna ki a fejlesztést.
Kicsit talán korábban élesedett a kelleténél, de itt igazából azt kell értékelni, hogy az egész rendszert újraírták, letisztították, így minden bizonnyal sokkal könnyebben tudnak belerakni új funkciókat, így nem lepődnék meg, ha féléven belül végtelen új szolgáltatással bővülne.
Múltkor írtam róla, hogy a »flickr lemaradt néhány jó lehetőségről«, az igényesebbnek tartott fotókra, az ezt a réteget képviselő félprofi fotósokra lecsapott az 500px, a minimalista dizájnnal és a rendkívül kényelmes használhatósággal. A szociális fotózást, filterekkel, mobillal és a mindegy, hogy hogyan, csak kapd el a pillanatot stílussal pedig az »instagram« egyértelműen messzire elvitte.
A jó pont viszont, hogy a flickr is észbe kapott, és elkezdtek kísérletezni. Egyrészt frissítették és továbbfejleszteték a mobil alkalmazást, amibe tucatnyi hasznos funkció és hibajavítás mellett bekerült egy instagram-szerű megközelítés is, amivel az elkészített képeket filterezhetjük, feltölthetjük, megoszthatjuk.
Valamint, a legtöbb júzernek adtak 3 hónap ingyen pro hozzáférést (ez a flickr fizetős szolgáltatása, több kép, több lehetőség, több minden):
Ebben mondjuk annyi baki van, hogy én egyébként is rendelkezem előfizetéssel, és a levélben annyit írtak, hogy a pro hozzáférésem március végéig tart (holott nem, mivel októberben fizettem elő 12 hónapra). Vagy lehet, hogy nekem nem is jár a plusz három hónap. Mindegy is.
Szerintem a flickr-nek azt kellene gyorsan kitalálnia, hogy melyik irányba akar haladni, melyik réteget akarja kielégíteni. A két profilt (félprofi fotósok és szociális fotósok) együtt nem hiszem, hogy tudja, hiszen a két réteg mást akar látni, mást típusú embereket akar követni és általban más felfogással közelíti meg a témát. A dolog mondjuk nem ilyen egyszerű, mert valamelyik réteg egyedülálló kiszolgálásáról viszont már korábban lecsúszott. Valahol talán a kettő között kellene megállapodna.
Mostanában kicsit sokat fejlesztünk elhelyezkedés-adatokkal kapcsolatos dolgokat bent az icomnál, így a location szóra tikkel még a szemem, viszont ma mutatott egy viszonylag érdekes, bár kétélű szolgáltatást, amit a Google Latitude nyújt. Valahonnan ismerős volt, rákerestem, és jé, tényleg, »2009-ben írtam róla«, imádom a blogomat. Mókás, hogy 2009-ben a Latitude célja az volt, hogy megnézhesd, merre járnak a barátaid, és ha éppen valaki közel van, akkor össze lehet velük futni. Pont, mint a Find my Friends vagy részben a Foursquare, habár.
A móka lényege, hogy amennyiben engedélyezed, a Google folyamatosan pingeli, hol vagy éppen, és erről színes-szagos statisztika oldal mellett (mennyit töltesz otthon, munkában, kocsmában stb.) elegáns animációt is tud mutatni a napodról. Az egész nyilván ott kétélű, hogy még mindig nagyon kevesen akarnak ilyen adatokat kiadni magukról; sokaknak még a Foursquare is ördögtől való, nem hogy egy ilyen szolgáltatás.
Viszont például egy nem túl idős gyereknek, aki egyedül jár haza, én mint szülő, simán bekapcsolnám a szolgáltatást, illetve ha nem szívná folyamatosan a telefonból az energiát, akár magamnak is.
Ami valójában nagyon érdekelne az az, hogy mikor lesz ez lokáció (elnézést kérek, az applikáció és a lokáció szavakat irtanám, de néha mégis becsúsznak), szóval hogy mikortól lesz ez az egész téma kevésbé érzékeny.
Belépéskor fogadott az új funkció, amely egyelőre eléggé béta, jóval kevesebbet tud, mint a hagyományos változat, majdnem mindennél ott van a hamarosan felirat.
Viszont engem mindig zavart, amikor levélküldés közben egy másik levelezésből kellett volna infó, ehhez viszont be kellett zárni az éppen írt levelet. Ezt ez a letisztult felület tökéletesen megoldja. Az egyetlen dolog, amit viszont a csevegések és már emiatt is hiányolok, az egy mutasd a hátát gomb, ami úgy működne, mint Windows alatt az asztal megjelenítése: elrejtené az összes csevegőablakot, és gombnyomásra újra megjelenítené.
Regisztráltam múltkor az 500px nevű , és ledöbbentem, hogy a flickr, amely nálam egyébként egy szeretett szolgáltatás, mennyire lemaradt a korral. Csak néhány mondatban összefoglalva: az 500px gyönyörű felülete szinte csak a fotót helyezi előtérbe, nincsenek benne csoportok és fölösleges szpem, egyszerűen a Flow nevű szolgáltatás segítségével mutogatja az érdeklődési körödnek megfelelő képeket. Az egész rendszer nagyon letisztult és elegáns, a térképe talán kicsit kényelmetlen, ahol be lehet lőni a kép helyét, illetve az is rossz, hogy nem jegyzi meg vagy olvassa ki a fényképezőgép adatait a kép EXIF adataiból, ettől függetlenül viszont tökéletes.
Aztán ott a flickr, ami küld nekem egy leveleket október 21-én, hogy a fizetős szolgáltatásom 28-án lejár. Vagy például a Yahoo! térképet használja, ami még az Apple térképszolgáltatásánál is sokkal rosszabb, a Kodály köröndre semmi találatot nem dob, a bonyolultabb 6. kerület kifejezést nem is említve.
És akkor ott az »instagram«, ami pedig átvette a közösségi fotómegosztás szerepét.
Nem tudom mit csinálnak a termékmenedzserek a Flickr HQ-nél, de az tuti, hogy így hosszú távon nem fogják tudni fenntartani a flickr fotósoknak való fotómegosztó szerepét, egyszerűen mindenki privát backup szolgáltatásnak fogja használni (sokan már most is).
Mostanában volt dolgunk néhány webtérképes fejlesztéssel, így nagyjából képben vagyok, de azért tegnap meglepett a hír, hogy az . Érdekel, hogy mi lesz a dologgal, mert a kezdetben legyőzhetetlennek tűnő Google Maps mellett megjelent az OpenStreetMap, ami sokkal tágabb felhasználási lehetőségeket nyújt, és rengetegen át is pártoltak (pl. az aprónak nem nevezhető térkép-alapú foursquare is).
Sajnos nem igazán lehet még sehol kipróbálni a cuccot (vagy legalábbis én nem találtam), de béta hozzáférést már lehet kérni, ha megjött, akkor majd írok róla bővebben is.
Kicsit úgy éreztem, eladtam a lelkemet, aztán rájöttem, hogy hülye vagyok: az Instagram nagyon klassz dolog!
Egyrészt a Flickr-re kicsit haragszom, és ezt egy másik bejegyzésben részletesebben ki is fogom fejteni, de ennek vonatkozásában csak annyit, hogy azt, amit az Instagram megcsinált, ők is kitalálhatták volna, visszaadva a projektbe az eredeti ötletet és elképzelést, nevezetesen, hogy az ismerősökkel osztod meg a fotókat, és hogy olyanok néznek, akiket nem feltétlenül a fotó maga érdekel, hanem a te személyed.
Miért jó az Instagram? Nos, egyrészt mobiltelefon mindenkinél van, legtöbbjükben elég jó fényképezőgéppel. Ez az helyes kis app pedig annyit csinál, hogy néhány népszerű és hangulatos effekttel fel tudunk tölteni egy négyzet alakú fotót. Mint a mai ebédemről tettem:
Közösség, fotó, emlékek. Erről szól az egész. Nem kell értened a fotózáshoz, nem is ez a cél. A telefonos kamerák egyébként is úgy vannak belőve, hogy elég könnyedén lehet velük szinte bármilyen környezetben és helyzetben fotózni, a néhány effekttel pedig kis plusz varázst is lehet szórni a képekre.
Egyszóval nagyon jó cucc, nem bántam meg, hogy kipróbáltam. Akit érdekel, akárcsak Twitteren, itt is a @mefiblogger néven követhet. Az Instagram egyetlen hibája, hogy csak telefonon lehet megnézegetni a kéepket, a viszont ezt is megoldja.
A NetPincért – mint ahogyan nagyjából minden magyar netes júzer – én is előszeretettel használom. Nagyon szeretem a terméket, mert amennyire tudom, magyar termék, de nagyrészt biztosan magyarok fejlesztik. Megbízható, viszonylag kényelmes a kezelése (bár ez megszokás kérdése főként) és általában véve elégedett vagyok a szolgáltatásokkal.
Mióta az Arkonnál vagyok, tudom, hogy a jó ötleteket sokszor nem olyan egyszerű megvalósítani. Tudnék konkrét példákat mondani: olyan projekteket, amiket az átlag látogató teljesen egyszerűnek gondol, sőt, még talán az is, aki ért valamicskét a fejlesztéshez; a cég azonban ezzel szemben nem tudja olyan egyszerűen megvalósítani, mert akad tucatnyi belső akadály, amit egyáltalán nem könnyű leküzdeni.
A NetPincérrel kapcsolatosan ezeknek fényében mégis leírnék pár fejlesztést, ami sokat lendítene.
Értékelés
Most is lehet értékelni a rendeléseket, de ez egyáltalán nem szembetűnő máshol. Jól látható helyre tenném ezt a funkciót, az értékelés szerinti rendezést (vagy csak egyszerűen az öt legjobban értékelt hely kiemelését). A Vaterán például tök jó, hogy láthatom az eladó értékelését, itt is hasznos lenne, ha előtérbe kerülne ez mondjuk az étterem adatlapján.
Kiemelések
Lehetne valamilyen (nyilván fizetős) szolgáltatásuk, amelyben az éttermek tudnának versenyezni egymással az első helyekért, vehetnének kiemelést, a szerkesztők írhatnának A NetPincér ajánlását kritikákkal. Vannak most is elszórva ajánlások, de azok inkább reklámnak tűnnek és nem is igazán meggyőzők.
Egy okos szűrő
Komolyan, a legrosszabb dolog, amikor rendelnék valamit, és közli a felület, hogy az étterem éppen zárva van. Lehessen szűrni valamilyen sokkal kényelmesebb felületen. Az éttermek felsorolásnál jelezhetnék, hogy mi a három legtöbbet rendelt termék.
És persze: dizájn!
Az egész szájt kicsit megakadt a kinézettel, pedig nagyon-nagyon szép felületet lehetne összeütni hozzá, minimalista dizájnnal, letisztult ikonokkal, áttekinthető felületekkel. Most egy kicsit túlzsúfolt és néha még nekem is nagyon nehéz navigálni, nem beszélve arról a jelenségről, amikor több étterem adatlapját megnyitom, de csak a legutoljára megnyitott működik. Lelkierőm nem volt rajzolgatni, de nem sokat kellene igazítani ahhoz, hogy tökéletes legyen.
Ez csak néhány dolog, ami egy átlagos esti kajarendelésnél eszembe jutott. A NetPincért jó weboldalnak tartom, és ahogyan fent is írtam, tudom, hogy működik egy ekkora oldal belülről nézve, éppen emiatt ezeket nem azért írtam össze, mert én jobban tudnék bármit csinálni, szimplán mint felhasználó örülnék az alábbi fícsöröknek.
Mondhatni elég sokat utazom a Wizz Air-rel (évente 4-8 repülést jelent ez). Fapados társaságról van szó, de ezt sosem éreztem. A járatok mindig pontosak, a szolgáltatással sosem volt bajom, az árak még úgy is nevetségesek, ha az ember iszik egy aranyárban mért kólát a gépen az egyenesen bélszínáron kínált sonkás szendvicse mellé.
A most megújuló weboldaluk is büszkén reprezentálja a hozzáállásukat: mint ahogyan a repülés és az utazás, úgy a szép és használható weboldal is minden embernek jár. Ha felmegyek az oldalukra, amely voltaképpen a komolyabb társaságok szájtjait porig alázza, akkor egyáltalán nem az az érzésem támad, hogy ez a társaság egy olcsó utazást biztosító cég, sokkal inkább valamilyen prémium repülési élményt nyújtó megfizethetetlen kategória jut eszembe.
Az egész felület nagyon egyben van, itt-ott lehetne csak finomítani a könnyebb navigálás érdekében, de ezek már tényleg csak a szőrszálhasogató apróságok.
Így mutatják például, hogy melyik a következő utazásod:
Oké, a történet röviden. Nemrég csináltunk egy céget az mögé, és én jóarc voltam, létrehoztunk egy cegugy[kukac]insolis[pont]hu e-mail-címet.
Persze, a különböző ügyeknél tök jól jött, de amikor megkaptam az első levélszemetet, és csuklóból küldtem el az anyjába a küldőt, hogy azonnal szedje ki ezt a címet vagy a rendőrségnél landol a levél, akkor egy hatalmas troll arckifejezésével küldte vissza a jogszabályt, hogy hohó, a cégjegyzékben elérhető e-mail-címekre lehet szpemmelni. És tényleg! Most nincs kéznél a paragrafusos hülyeség, de frankón. Ez egy ilyen ország, srácok, a hivatalos céges mélcímre mehet a szemét.
Na, és azóta naponta kapok valami vicceset. Kedvencem a mai:
Az Ön HLTX1000C sávos hiperkuponja 1000 Ft-ot ér 10 000 Ft feletti vásárlásnál, 500 Ft-ot 5 000 Ft felett, 250 Ft-ot 2 500 Ft felett. A kupon csak az elso vásárlásnál váltható be.
Mi a fáért akarnék én egy SÁVOS hiperkupont alkoholszondára? Könyörgök, nem szoktam berúgva programozni.
Az egészből az látszik, hogy beszippantják a sok mélcímet, de tök hülyén csinálják, persze mindenféle kategória nélkül. Például mi egy informatikai, kereskedelmi és szolgáltató cég vagyunk, akiknek a profiljában ott van a webfejlesztés, mégis már nyolc webfejlesztős megkeresést kaptam. De a kedvencem a könyvelőcég, holott látszik, hogy könyveléssel is foglalkozunk. Szóval ezek.
Nem is tudom hová tenni ezt az egészet. Egyik felem anyázik, a másik meg azon gondolkodik, hogy kellene csinálni egy értelmes robotot, ami beválogatná a jó címeket, és küldenénk rá ajánlatokat. De ilyet meg nem teszek, mert nem vagyok húskonzerv.
Szóval, ha csináltok céget (ne csináljatok, csak a baj van vele), akkor a hivatalos mélcímnek ajánlom a megdugnamakonnektort@cegneve.hu-t, mert a cím azonnal levélszemetes lesz, nem pedig egy hivatalos csatorna. (Ezért is elrontott ötlet alapból, mert így kizárják a hivatalos kommunikáció lehetőségét, hiszen ezt a mélcímet záros határidőn belül megszüntetem.)
Az alábbi jó mókát mutatta, engem azonnal megvett. A lényeg, hogy idióta, nehezen kitalálható számok és betűk helyett (amiket a robotok előbb megfejtenek, mint mi), kis játékot kell megcsinálni ahhoz, hogy bebizonyítsd, ember vagy, nem szpemmer:
, nagyon mókás. Tud HTML 5-öt is, és készen mindenféle library elérhető hozzá (többek között a népszerűbb blogmotorokhoz és CMS-ekhez plugin is).
A másik hasznos ötlet a láthatatlan captcha, amelynek habár könnyen kitalálható, de hasznos: ekkor egy nem látható beviteli mezőt kell elrejteni az űrlapon, és ha ezt kitöltik, akkor lehet tudni, hogy nem ember próbálkozott.
De sajnos a robotok egy lépéssel mindig előttünk vannak.
Két dolog. Az egyik, hogy ha elrejtesz mindent a Facebook-profilodon, szóval ha mint ismeretlen semmit sem látok, akkor ne rakj ki egy írj és oszd meg jellegű posztot, mert nem fog tudni rá senki reagálni.
Illetve, mégis. Lehet mindenki ismeri a trükköt, de az üzeneteknél van egy Other messages fül, ahová mindenféle szemét mellett olyan üzenetek is mennek, amiket nem ismerőstől kaptál. Erről viszont nem jön semmilyen értesítés.
A keretsztori egyébként az, hogy ismerősön keresztül láttunk egy tízéves, gazdit kereső sziámi macskát, akit gondoltuk örökbe fogadunk. Írtunk is a csajnak, aki hirdette, de a fent említett okokból kifolyólag nem látta az üzenetet, a jelölésre pedig nem válaszol, amit megértek, mert én sem szoktam visszaigazolni ismeretlen arcokat.
Megalapítom ezennel az Ergonomikus Weboldal 2012 díjat, amelyet minden hónapban ki fogok osztani egy gyönyörű weboldalnak. Mai nyertesünk, a gyanútlan, múzeumba menni kívánó, kultúrszomjas áldozatára leső hivatalos szájtja.
Kapásból ott kezdődik, hogy ha én múzeumi oldalt terveznék, az alábbi gombokat tenném a legtetejére, mindenek előtt: nyitva tartás, kapcsolat, jegyárak, kiállítások. Persze ezeket meg lehet találni, de a látogatói információkra annyira nincs ráállva az ember szeme.
Nade, a lényeg, hogy nézném, mi az az 50% kedvezmény1, keresem lent a láblécben, hogy hol az egyes, és kellett hozzá két perc, mire már majdnem teljesen kifolyt a szemem a mozgó-vibráló háttértől, de észrevettem, hogy ott van alulfehérrel írva a fehér háttérre.
Szóval így:
Tehát, a májusi nyertes egyértelműen a szepmuveszeti.hu; viszont igazi szépművésznek érzem magam, hogy megfejtettem a rejtélyt.
Lassan már-már mémmé lesz a mefiblog v3 kifejezés, hiszen tényleg évek óta ígérgetem, szerintem azok, akik még emlékeznek rá, talán már nem is járnak erre annyit, mint régen.
Na de, a lényeg, hogy az egész már kint van egy tesztszerveren, mindenféle színes-szagos modern technológiával körülölelve. Átköltözünk majd egy saját webszerverre, ami sokkal nagyobb felelősség lesz részemről, de mindamellett remek kihívás is. Az egész rendszer mostani szemmel szerintem nagyon jól van kitalálva, ebben egyébként felesleges is lenne tagadni, hogy kedvenc munkahelyem (ahol már tíz hónapja dolgozom, kemény) rengeteget segített, tucatnyi új dolgot tanultam tucatnyi új embertől.
A dizájn nem változik, de itt-ott lesznek ráncfelvarrások. Funkcionálisan egyelőre pontosan azt fogja tudni (sőt, néhány helyen, ahol így éreztem jobbnak, még kevesebbet is), mint a jelenlegi, idővel viszont tervezek új funkciókat is.
Kicsit technikaibb megközelítésben: a symfony 1.4-es kódot egy »nginx« szolgálja majd ki FastCGI és PHPFPM segítségével. Az adatbázis maradt MySQL, ha lesz rá igény, tervezem valamilyen NoSQL megoldás bevezetését, bár egyelőre teljes mértékben feleslegesnek tűnik. A mostanihoz képest előrelépés, hogy lesz cache, ráadásul elég keményen. FTP nincsen a szerveren, az új fejlesztések vagy javítások élesítése egy saját deployszkripttel történik, amely az SVN repót kibontva beállítja a jogosultságokat, létrehozza a szükséges könyvtárakat, majd a régi verziót lementi, és a frissen kicsekkoltat berakja az új helyére. Ha valami gebasz van, szemvillanás alatt lehet visszaállni az előző verzióra, de a hibás verziót is lehet tesztelni egy adott URL-en. A statikus tartalmak külön kerülnek kiszolgálásra. A vas egyébként egy egyelőre 512 MB memóriával és 1,5 GHz-es processzorral rendelkező virtuális szerver, 11.10-es »Ubuntu« futkározik rajta. Szinte biztos, hogy kell majd bele még memória, de kíváncsi vagyok, milyen terhelést bír majd el ez a szetap.
Tesztelni lehet hamarosan, jelenleg maga a blog 80%-on áll, az admin viszont kb. 5%-on, anélkül pedig semmiképpen nem szeretném kirakni. Az admint a symfony admingenerátorával készítem el, de persze abba még rengeteget bele kell nyúlni, hogy tényleg olyan legyen, amilyet szeretnék.
A brékingtől mondjuk nagyon messze áll a hír, még frissiben is olvastam a , hogy a Facebook megvásárolta az Instagramot.
Bár én nem használom, az Instagram egy nagyon klassz szolgáltatás, amely mindamellett, mint az összes hasonló alkalmazás, a pillanat örömének megosztására helyezi a hangsúlyt, minden felhasználójának lehetővé teszi, hogy szép fotókat készítsen. Ez is volt az alapkoncepció: ne kelljen profi fotósnak lenned ahhoz, hogy egy – agyoneffektezett, de – szép fotót kirakhass a barátaidnak az éppen elfogyasztott ebédedről vagy a kismacskádról.
A Facebook elég durva összeget, 1 milliárd USA dolllárt fizetett részben részvényekben, és azt ígéri, hogy (ellenben a Gowallával) nem fogja lelőni a szolgáltatást, sőt, nem a Facebook részeként, de folytatják a fejlesztést.
Mondanom sem kell, hogy Twitteren, tumblr-ön, blogokon és mindenhol szinte azonnal kitört a pánik: megszűnik, letörlik, elveszik, megtudják és szokásos társai, de Zuckerbergéknek valószínűleg tényleg érdeke, hogy legyen valami más is mindenki kék kezdőlapján túl. Egyrészt a Facebook-varázs sem fog örökké tartani, másrészt a fotó, mint olyan, náluk gyakorlatilag kulcsfontosságú komponensnek számít. Gyakorlatilag csoda, hogy a flickr-t még nem vették meg.
Meg aztán, elnézve, hogy a mobil piacon mennyire kétbalkezesek (például maga a »Facebook app«, ugye), nyilván jót is tesz nekik egy kis siker ezen a területen is. Mégha csak megvásárolt siker is.
Elindult a Facebook-játéka, amelynek lényege, hogy mindenféle értékes nyereményért lehet beküldeni képeket.
Fotózzatok, lájkoljátok, játszatok, nyerjetek! :)
Az appet máskülönben az szállította, mostanában főként Facebook alkalmazások fejlesztésére szakosodtunk, amiben egyébként a látszattal ellentétben rengeteg kihívás rejlik, figyelembe véve, hogy a Facebook gyakorlatilag kétnaponta megváltoztat valamilyen kritikus dolgot, így hiába telik el csupán másfél hét egy alkalmazás befejezése, és másik elkezdése között, mindig van valami újdonság. Na de, erről majd máskor.
Voltaképpen szégyen, hogy az iOS eszközökre készített Facebook alkalmazás milyen minőségű. A felhasználói felület nagyon barátságos, a funkciók is tökéletesek lennének, ha működnének, de olyan szinten nem működnek, hogy az néha már fáj. Rendszeresen feldob olvasatlannak sokszor több hónapos üzeneteket, nem jelzi viszont a frissen érkezőket. Ha éppen a webböngészőben beszélek valakivel, akkor minden másodpercben zizeg a telefon is, de ha rám írnak, akkor néha elfelejt. Lassú, rendszeresen kilép magától, újraindul és társai.
Eközben meg olvassa az ember, hogy a , amiből nem tudom, mi igaz, továbbá magasról teszek rá, nincsenek államtitok a telefonomban, de legalább működne a szolgáltatás, ahelyett, hogy adathalászna.
Szóval azt ne akarja nekem előadni senki, hogy a Facebook nem tud mozgósítani tíz fejlesztőt és egy hét alatt működőképesre megcsinálni az alkalmazást.
Az ELMŰ katasztrofális »hozzáállásáról« a webbel szemben már írtam korábban. Talán ti is emlékeztek vagy tapasztaltátok, hogy az onlájn ügyfélszolgálat szigorúan csak Firefoxszal működik, vagy legalábbis ezt mondja magáról, és mással be sem enged. A megoldásként persze nem egy OKÉ, ÉRTETTEM, TOVÁBB gombot raknak be, hanem leírást, hogy hogyan változtasd meg a User-Agent adatodat, vagyis gyakorlatilag minimális webfejlesztői ismereteket várnak el mindenkitől, akinek nem az adott verziójú Firefox van. Az extra poén, hogy habár a 10.0-s Firefox-verzió a támogatott, mégis közli, hogy nyeh.
Vérciki. Ha ezt az ELMŰ fejlesztői rakták bele, akkor azért, mert teljesen inkompetensek a szakmában. Ha pedig egy kész rendszert vettek meg így, akkor hatalmas szégyen annak, aki ezt a teljesítési igazolást aláírta. Igen, jól látjátok, a 10.0-s Firefoxot 1.0-nak nézi.
Kis hamisítás után beengedett, de másfél napig ezt az üzenetet kaptam:
Nevetségesnek tartom ezt változatlanul. Kicsit olyan szituáció, mint a piszoár, ami magát húzza le, de bizonyos színű nadrágokkal nem működik. Oké, hogy megkönnyíti az életem, de ha nem működik jól, valójában csak megnehezíti.
A Google mostanában tett néhány érdekes, de főként radikális változtatást. A Google Reader gyökeres átalakítása (megosztás megszüntetése, Google+-szal való integrálás) a felhasználók nagy részét felháborította – lletve jobban mondva, elkeserítette –, a Google azonban már akkor is egyértelműen közölte: ha nem tetszik a szolgáltatás úgy, ahogy ők elképzelik, akkor angolosan feel free to leave, vagyis nyugodtan távozz, ők megteremtették erre a lehetőséget egy kiváló exportálási felülettel.
Az új is egészen hasonló a helyzet. A napokban már lehetett olvasgatni mindenfélét, hogy jön egy sokkal újabb Google, sőt, az utóbbi időben néhol már aktiválták is ezt a szolgáltatást (nekem nagyjából három hete érezhetően mások a találatok, mint azelőtt), ma reggel pedig hivatalosan is bejelentették. A módszer ismét a szokásos: ha használod a szolgáltatást, tudomásul veszed, hogy március elsejétől ezek az új játékszabályok.
Az új irányvonalnak több lényeges pontja van. Egyrészt a könnyű átjárhatóság és információmegosztás a Google alkalmazások (Calendar, Reader, GMail, YouTube stb.) között, másrészt ehhez kapcsolódóan a Google+ és egyéb szolgáltatások közötti információáramlás révén a személyre szabott keresési találatok. Hogy ez jó-e? Nekem személy szerint nem szimpatikus, főként azért nem, mert általában új dolgokat szeretnék megtalálni, ezért keresek. Vannak helyzetek, amikor ezek nem igazak, de általában helytálló, és úgy vélem, hogy ezzel kicsit egy irányba leszek terelve valamilyen besorolás alapján, ami nem feltétlenül tetszetős.
Ami szerintem gáz, az a kommunikáció módja (ha nem tetszik a rendszer…), illetve az, hogy a Google megint be akar törni a szósöl világba a Google+-szal, minden erőforrást (most már a keresőt is, a legfőbb hajót) abba az irányba terelgetik, holott az emberek nagyobbik részének nem tetszik, hiszen senki nem akar egy új Facebookot.
Máskülönben rendkívül érdekes lesz a SEO piac alakulása ezeknek fejében, mostantól valószínűleg a közösségi szolgáltatások kerülnek a keresőoptimalizálás első pontjába.
Akik ma meg akarták látogatni a Wikipédiát, vagy tucatnyi más oldalt, ehhez hasonló élményben volt részük:
A kalózkodás elleninek titulált, valójában azonban az internet súlyos szabályozását kezdeményező Stop Online Piracy Act mozgalom habár elsőre leszavazásra került, később ismét napirendi pont lesz. Ezen a ponton gurultak be a net nagyjai, és mondták azt, hogy elég.
A helyzet komolyságát amúgy szerintem mi sem példázza jobban, hogy a Google ismét kiírt egy aprócska üzenetet a keresője főoldalára. Ilyen utoljára és eddig csak egyszer »történt« a történelem során.
A net a szabad információáramlásról szól, mondhatnánk a modern ember kollektív tudata. Senki – legyen szó emberek vagy országnyi emberek csoportjáról – nem tudja megakadályozni. Próbálkozni lehet, de azt meg csak a kutyák szoktak.
Az egész dologról Tim Berners-Lee (játszóterünk, Az Internet atyja) is negatívan nyilatkozott, és elmondta: támogat minden SOPA elleni mozgalmat.
A dologból persze úgy sem lesz semmi, túl nagy lett már ahhoz a visszhang.
Az van, hogy a Pixel Lab, némi Microsoft (egészen pontosan Internet Explorer) hátszéllel a ZeptoLab részére elkészítette a világ egyik legaranyosabb játékának, a Cut the Rope-nak HTML 5 alapú változatát. Igen, jól olvassátok, az egész cuccot megvalósították HTML-lel, JavaScripttel és CSS 3-mal. A teljesen kísérleti jellegű megmozdulásnak a marketingfogáson túl az volt a célja, hogy megnézzék, lehetséges-e az egész. Nem baj ha zörög, nem baj ha döcög, csak készüljön el, mindenféle Flash vagy hasonló technológiát mellőzve.
Egy nagyon érdekes cikkben , miért tartalmaz az alap verzió mégis egy kis Flash-t.
Számomra az egész történet rendkívül tanulságos. A HTML 5 ereje hatalmas, rengeteg potenciál van benne, és már most kitűnően használható bizonyos dolgokra. A nem is olyan távoli jövőben szerintem természetes lesz, hogy ilyen megoldásokat látunk. Azt gondolom, a Flash sem fog eltűnni, egyszerűen csak az egész átalakul, és egy sokkal jobb, sokkal izgalmasabb massza lesz. Az utóbbi években egyértelműen látszik, hogy a web sikere töretlen, pontosan az ilyen sikeres technológiai előrelépéseknek, és az ezeket megvalósító, alkotó, kísérletező kedvű fejlesztőknek köszönhetően.
User experience, avagy felhasználói élmény. Mostanában talán az egyik legizgalmasabb téma a weben (és nem csak ott). Nyugaton már kötelezőnek számít egy felhasználói élmény felelős a csapatba, és szerencsére egyre több hazai projektnél ismerik fel ennek a szakterületnek a fontosságát és hatalmas erejét.
A felhasználói élmény mindenkinek mást jelent. Nem kell messzire menni, mert a hétköznapokban is ott van. Sőt, pontosan a hétköznapok apró dolgait átlátva lehet jó felületet tervezni. Mondok egy példát. A GDF új épületében a férfi mosdók a következőképpen néztek ki: két helyiség, az egyikben szelektív hulladékgyűjtők és egy nagy toalettpapír tekercs, amin volt úgy cirka százméternyi anyag. Ha szükséged volt rá, letekerted, bevitted magaddal a fülkébe, és elhasználtad. Elsőre jónak tűnik, hiszen csak egy helyen kell cserélni, de a dolog egyáltalán nem kényelmes.
Ugyanis ha valaki előtted megy be, például az egyik tanár, akkor kicsit kellemetlenül érezheti magát, hogy megáll előtted az ajtóban, és tekeri le magának a papírt. Vagy például mivel előre nem tudja az ember, hogy mennyi papírra lesz szüksége, ezért leteker annyit, amennyit nem szégyell, a végén pedig vagy ott hagyja, vagy eldugítja vele a vécét.
Nem szabad a spanyolviaszt újra feltalálni.
Nekem a felhasználói élmény, és kicsit továbbmegyek: ha valami szép, akkor az művészet. Ha valami kézreálló, az praktikus. A kettő együtt az, amit én dizájnnak nevezek. A dizájn pedig jó dolog.
Azt figyeltem meg, hogy az UX-specialisták főként magyarok, vagy legalábbis elég sok köztük a tehetséges, és szakmailag elismert magyar. A héten például egy projekt keretein belül lehetőségem nyílt együtt dolgozni . Pontosan olyannak képzeltem el egy felhasználói élmény felelőst, amilyen ő. Nem mondott világmegváltó ötleteket, egyszerűen pontosan azokat a milliméteres, nüansznyi kiegészítéseket adta bele a projektbe, amitől tökéletes lesz. A cseresznye a hab tetejére. Érdemes volt vele együtt dolgozni, remélem, nem utoljára volt szerencsém hozzá.
Egyszóval, nagyon érdekes és izgalmas téma a júzer ixperiensz, mostanában igyekszem sokat olvasgatni erről. Érdeklődőknek ajánlom máskülönben a nevű oldalt, ahol tipikus félreértéseket tisztáznak felülettervezéssel kapcsolatosan.
Hosszabb gondolatfejtésemet az alábbi képpel nyitnám; összefoglalja a véleményemet az egész jelenségről:
Hatalmas igazság. 2011-et egyesek a , és ebben azért van is némi igazság. Az egész internet jelenség az elmúlt évek során akkorává nőtte ki magát, annyi lehetőséget hozva, amekkorára és amennyit még az alkotói sem sejtettek anno.
A legidegesítőbb jelenség mégis az, amikor ráugrik az ember egy tartalomra nyálát csorgatva, ahelyett azonban csak egy figyelmeztető üzenetet kap: ez a tartalom nem elérhető az országodban. Kösz, igazi jóarczok vagytok!
Hogy mi áll a dolog mögött? Szerzői jogok és a reklám. Utóbbi egyszerű: az egyesült államokbeli reklámoknak mi nem lehetünk célközönségei, oké, látjuk, még talán tetszik is, de nincs piaci értéke annak, hogy mi végignéztük azt a reklámot. A szerzői jogi téma már összetettebb, annyira nem is értek hozzá, de azt látom, hogy itt olyan akadályokba ütközünk, amelyek többségét teljesen feleslegesen állították fel. Csak elég legyen annyit mondani, hogy minden USB-pendrive megvásárlása után afféle adót fizetünk bizonyos szervezeteknek. És ha már maga a »Google« is szigorúan veszi ezeket a szabályokat, akkor azért érezhető a helyzet komolysága.
Az egész téma most amiatt jött fel, hogy gondoltam próbáljunk ki valami on-demand zenei szolgáltatást. (Az on-demandre van már valamilyen megfelelő magyar kifejezés?) Szóval valamilyen zenetárt, ahol nem az albumok megvásárlásáért fizetek, hanem valami havidíj fejében azt és annyiszor hallgatom meg, amit szeretnék. A gondolat nem lehet nagyon elveszett, hiszen tucatnyi ehhez hasonló szolgáltatás van, végül a esett a választásom. Persze hamar a kedvenc üzenetünkbe ütköztem, és miután gyorsan körülnéztem, nem volt nehéz megállapítani: az összes on-demand zenei szolgáltatás csak az Egyesült Államokban érhető el. Ennyi, kész.
Sőt, a »Deezer«, amely egy francia projekt volt emlékeim szerint, szintén nem elérhető Hongriában. Kivéve persze ha valaki regisztrált már korábban.
Lehet ügye ingyenes VPN-ekkel szórakozni, de az ilyen megoldásokat mindig is rühelltem. Sőt, az egész helyzetet rühellem. A végén persze eképpen oldottam meg, és a legtöbb szolgáltatás csak regisztráció során ellenőrzi, honnan jöttél, ha már regisztráltál, és használod a cuccot, nem. A Spotify maga egyébként nagyon jó cucc, megérte kipróbálni, és gondolkodom a közepes csomagra való előfizetésen is (havi hat dollárért végtelen muzsika, reklám nélkül).
Modern világ problémája, teljesen egyetértek, viszont kicsit olyan ez, hogy míg a szüleink nem utazhattak akárhová, addig mi ugyan utazhatunk, ellenben a neten próbálnak minket határok közé szorítani.
Egyik kedves kollégám mondta ma: a troll a legveszélyesebb állatfaj – igaza volt. A sajnos tökéletes mintapéldája, hogy egy máskülönben kiváló marketing-értékű kampány milyen könnyen csúszhat át rossz sávba, és okozhat súlyos károkat egy cég megítélésében.
Sokan ilyenkor azzal jönnek, hogy oké, de hát az emberek erről beszélnek napok óta, így végső soron ez is egy jó marketing volt; de kérdezzünk csak meg a Nescafé-nál pár fejest, hogy ők mit gondolnak erről – biztos vagyok benne, hogy egészen más véleményen lesznek. Valószínűleg egy-két ember az állásától is elbúcsúzhat így karácsony előtt.
Az onlájn marketing minden pozitív tulajdonsága mellett egy veszélyes móka is lehet. Szerintem mostanában talán ez az egyik legérdekesebb szakma, mert aki jól tudja használni, hatalmas fegyvere van, amellyel rengeteg bevételt és látogatót szerezhet egy projekt.
Akinek nincsen esze, legyen notesze, azt szokták tanult kollégáink de főként az idősebbek mondani. Sok szituációban az van, hogy hiába táblagép vagy mobiltelefon: a papír és a ceruza (nem toll, ceruza) sokkal jobba jegyzetelni, mert az ember firkál, átírja, áthúzza, akármi. Valahogy még a digitális világ erre – számomra – nincs teljesen felkészülve.
Ettől függetlenül végtelen szituáció adódik, amikor perzisztens, biztonságos módon kell eltárolni jegyzeteket. Erre próbáltak már sokan sokféle megoldást bevezetni, de szerintem egyik sem volt olyan sikeres, mint ez a kedves elefánt.
Arról van szó, hogy az ember létrehozhat jegyzetfüzeteket, amelyekbe belerakhat gazdag szöveges formátumú (szóval hogy ne legyek ilyen úri ficsúr, olyan cuccot, ami lehet félkövér meg rózsaszín és Comic Sans), képekkel, videókkal és zenékkel tarkított jegyzeteket. Ezeket lehet címkézni, kategorizálni és akár még hangjegyzetet is fűzhetünk hozzájuk.
Az extra poén, hogy a létező összes (vagy legalábbis nagyon sok) böngészőhöz, oprendszerhez és mindenhez van kiegészítés vagy alkalmazás, amely szinkronban tartja a sok okosságot.
Király cucc, ha ne ismernétek, ajánlom meghitt szívvel.
Egyre több a magyarok által fejlesztett, magyar nyelvű app az Apple App Store-ban. Ez akármilyen klisé, az egyik szemünk sír, másik nevet hatást hozza. Ugyanis.
A jó, és nagyon-nagyon sikeres alkalmazások (Where's My Water?, Cut the Rope, Angry Birds stb.) csupán néhány alapelvre támaszkodnak. Legyen szép a felület és az ikon, tudjon valami újat mutatni (még ha valami lerágott csontra is húzzák rá azt az új bőrt), ne legye több 1 eurónál és legyen értelme, hogy elfoglal egyet a 16-os rács rései közül. Ennyi. Ha ezeket sikerül összehoznod, te is tudsz milliókat hozó appeket készíteni. Persze, a dolog nem ilyen egyszerű.
Ehhez képest mit látok a magyar piacon? Másfél eurónál kezdődnek a legolcsóbb alkalmazások, csúnyák és voltaképpen nagyon kevés nélkülözhetetlen darab van.
Mondok egy példát.
A Sanoma, mint Magyarország egyik vezető tartalomszolgáltatója, anno, egyébként elég hamar, előrukkolt a Mozi24 nevezetű szoftverrel. Egy tök jól kinéző, nagyon hasznos alkalmazásról van szó: megnézhetjük az ország összes mozijának aktuális műsorát, olvashatunk a filmekről, kereshetünk időre, akármi. Zseniális ötlet, tényleg. Nagyjából egy vagy másfél évig, magam sem tudom, teljesen ingyen lehetett letölteni, reklámok nélkül.
Történt azonban nem is olyan régen, hogy az alkalmazás kétfelé vált: lett egy fizetős és egy ingyenes változat. Utóbbi reklámokkal, előbbi 1,5 eurós (450 forintos) áron. 450 forintot fizessek, hogy megnézzem a moziműsort. Nem a pénzzel van a baj. Ha lenne 79 cent, akkor azt mondanám, hogy király, támogassuk magyar szoftverfejlesztő felebarátainkat, terjesszük az igét, és alleluja. Így azonban egy meggazdagodni vágyó banda szerencsétlen karcsapásait látom az egészben.
Ami olcsó és jó, azt az emberek veszik. Ráadásul nem ismerik a piacot. Másfél eurót még az ehhez sokkal jobban hozzászok(tat)ott amerikaiak sem feltétlen adnak ki egy alkalmazásért, nem hogy a magyarok, ahol sokan még a 79 centes átlagárat is sokallják.
Ha be akarunk törni az iOS világába, nem kerülhetjük el a tényt, hogy az iOS-felhasználók többsége finnyás kis köcsög, aki bizony fennakad azon, ha egy app csúnya, drága és használhatatlan. A szabályokat pedig nem nehéz kitalálni: elég megnézni a toplistákat a fizetős alkalmazások közül.
Biztosan mindenki látta, hogy mostanában rohamosan újulnak meg a Google cuccok – felvettek egy dizájnert vagy árt dájrektort, ki tudja.
A keresőn vitatkozni is felesleges: tökéletes volt a ráncfelvarrás, pont ott igazítottak, ahol kellett, elegáns, letisztult, minimalista és minden. A napokban megjelent új Reader és GMail dizájn is jól sikerült – természetesen szokni kell még, és nyilván a váltás során voltak technikai bibik, de nekem ettől függetlenül tetszenek. A Readerben kicsit tartalom-központúbb lett a megközelítés, kevesebb nyomkodható dolog elérhető: balra a lista, jobbra a tartalom. A szürke keretezés kicsit idegesítő. A levelezésben elsőre a jobb és bal oldal valamint a középső rész külön-külön görgethetősége a szokatlan, de például az e-mailek tartalmának elrendezése sokkal kényelmesebb.
Összességében pedig jó látni, hogy végre ilyesmire is fordít erőforrást a Google – házon belül biztos ment a huzavona, elvégre egy gyakorlatilag tíz éve változatlanul kinéző cucchoz nagyon nehéz érdemben hozzányúlni. Nekik azonban egyelőre úgy tűnik, sikerült mindezt jól megcsinálni.
2011. november 2., 01:19:32 – kiegészítés
Ja igen, azt elfelejtettem hozzátenni: hatalmas fekete pont viszont a mobil nézetek újításáért – a kereső pl. kifejezetten használhatatlan, mert folyamatosan ugrál, a törlés gomb miatt nem lehet javítani a beírt keresési kifejezéseken, az azonnali kereső lassúvá és akadozóssá teszi, hasonlók. Azon a részen kicsit mintha hanyatlás lenne.
Múltkor bejelentkezve maradtam a JIRA-ban, alvó módba tettem a vasat, aztán másnap mikor kinyitottam, akartam valami kommentet, de közben ugye elévült a munkafolyamat. A legtöbb rendszer ezt nem tudja kezelni, max jelzi, hogy elveszik a dolog, amit írsz (a blogon például van ilyen funkció az adminfelületen). Egy lehetséges szép megodlás:
A kommentet ugyan nem küldi el, de nem a bejelentkezés ablakra dob, hanem egyszerűen kiírja, hogy mit akartál csinálni és hol. Közben ha bejelentkezel, egy gombnyomásra újra elküldi. Az extra finomság, hogy a CSRF hiányában sem hal meg, egyszerűen feldob egy captchát, és ismét dolgozhatunk tovább.
Király megoldás, gördülékenyen lehet dolgozni vele. A WordPress automatikus mentés szolgáltatása sem rossz, de azzal párszor szívtam már meg hasonló esetben.
Sose, értsd, sose nyissátok meg a levelezőt tizenegy után néhány perccel, nyugodt lelkiállapotban, mert akkor tuti biztos, hogy lesz benne valami, ami felbosszanthatja az embert.
No de, egy vidám dolog: tegnap este elindítottam az iTunest, nem volt elérhető a Store, aztán néhány másodperccel később beng, megjelent a Music gomb. Volt már ilyen anno, aztán el is tűnt. Most nem erről volt szó: el sem hiszitek, de 2011-ben lehetőségünk nyílik belekóstolni az USA-ban már 2003-ban elindult szolgáltatásba. Egyre több zene van, sajnos dollár-euró közvetlen váltás van (1 dollár = 1 euró), de így is viszonylag jó áron lehet hozzájutni rengeteg zenéhez. Szerencsére tucatnyi magyar is megtalálható; amik nekem bejönnek, azok közül majdnem mind, bár furcsa, hogy a külföldi előadók olcsóbbak. (Jobban belegondolva nem az.)
Az irodából rálátni az artisjus irodájára, remélem egy fillért sem kapnak ebből, és hamarosan eladják a gyönyörű nagy irodaházukat valami hasznosabb feladatot ellátó szervezetnek.
Múltkor írtam a Facebookról, és hogy mennyire szimpatikus a fejlesztői hozzáállásuk, most egy kicsit megint erre kanyarodnék vissza.
Nem is olyan régen mutatták be , október környékén már jön a Timeline nevű találmány, ami az idei év nagy durranásának terveztetik.
Egyelőre csak fejlesztőknek elérhető, és sajnos mások nem is látják például a fejlesztők tájmlájn profilját, pedig kár, mert nagyon király cucc. Elsőre káosz és áttekinthetetlenség, de jobban megnézve rendkívül átgondolt, pixelpontosra tervezett felületről van szó. És tetszik a megközelítés, hogy te vagy a középpontban. Az egész olyan mint egy profi cég portálja, csak annyi a különbség, hogy nem cég, hanem ember áll a középpontban, és a terméknek felfogható tartalom a bejegyzés, kép, akármi. A születésedig visszatekerhetsz, feltölthetsz fotókat, és kvázi áttekerhetsz az életeden.
Amúgy tök jó lehet, ha ez a cucc még létezni fog, mikor lesz gyerekem, egészen kicsi korától rakok fel havonta fotót. Persze mikor tizennyolc lesz, apu ez gáz kiáltással törli az összeset (vagy előbb), de attól még szimpatikus gondolat.
Azt szeretem a Facebookban, mind felhasználói, mind pedig szakmai szemmel, hogy folyamatosan újítanak, változtatnak, fejlesztenek. Persze mi is ugyanezt csináljuk munka közben, de egyszerűen jó látni a folyamatokat. Leül valaki, kitalál egy ötletet, végigmegy a gépezeten, és te mint felhasználó jobb esetben csak annyit érzékelsz, hogy kaptál egy új fícsört, nem is kell nagyot, csak például annyit, hogy az eddig felugró kontaktlista most az ablak jobb oldalához ragadt, kétszer annyi embert mutatva így.
A Facebooknál még az is szimpatikus, hogy a drasztikusabb fejlesztéseknél mindig valahogy úgy oldják meg, hogy az előző jól bevált megoldás is használható legyen, vagy egyszerűen ne okozzon gondot a váltás. Ez pedig nagyon-nagyon nehéz, talán az egészben ez a legnehezebb.
Új dolgokat kitalálni mindenki tud, akár még jókat is. A változásokat átvezetni az embereken, akiknél többnyire berögzült megoldások vannak, hihetetlen komplikált feladat. Ez az, ami itt nagyon jól megy, ez az, amiért az egész pörög és jó.
mutatta az nevű oldalt. Sok hasonló létezik már (például a »MyEpisodes«), de igazából egyik sem jött be, ez volt az első, ami mégis.
Egyszerű: bejelöljük a sorozatokat, amiket nézünk, rögtön felveszi az összes epizódot (ezeket megnézéskor pipálgathatjuk), bejelölhetjük ha ajrópában élünk, ekkor plusz egy napot hozzátesz a naptáron, amelyet egyébként RSS és iCal formátumban beköthetünk.
Szóval laza cucc, semmi komplikáltság, pont arra jó, amire kell.
A tökéletes oldal egyébként egy ilyen és a »Miso« keveréke lenne. Vagy lehet a magyar kellene megvenni és felfuttatni.
Na nem a film, hanem biztosan ti is hallottátok hírét, hogy már hamarosan lehet regisztrálni .xxx doménnevet az interneteken. Valószínűleg egy vagyon lesz, és azt mondták, hogy több tízezres tiltólista van azokról a nevekről, amelyek nem vásárolhatók meg, de több százezres regisztrációra számítanak. Az ICANN egyébként évek óta rágódik ezen a témán, és persze a sok tüntetés meg negatív visszhang miatt mindig elmaradt a pornódomének bevezetése.
Na nem arról van szó, hogy minden vágyam a mefi.xxx domén megvásárlása, egyszerűen hasznos dolognak tartom, hogy a TLD-vel azonosítjuk az oldalakat típus szerint. Én ilyen példán a .blogot és tucatnyi hasonlót is bevezetnék.
Habár azt is tudom, hogy ettől nem gyűjtőhelye lesz a pornóoldalaknak, hanem plusz egy adag új domén, ahol úszik majd a kontent.
Kedves netman küldött nekem meghívót, így ki tudtam próbálni a Google új és forradalmi szolgáltatását, a Music Beta-t, amelynek lényege, hogy a felhőbe tölthetjük zenéinket, majd azokat bárhol hallgatjuk szerte a nagyvilágban.
Hát egy bocskoros lófület. Amennyire emlékszem a Google-ra nem volt jellemző eddig a csakinnen-csakonnan elérhetőzés, de most ők is beálltak a sorba. Valahol persze a szerzői jogok miatt megértem, de ilyenkor megint csak azt érzem, hogy nyomorult balkáni országban élünk. És nem azért mert a nagy ámériká illata nem csapja meg az orrunkat, hanem mert itt ülünk a csili-vili képernyőink előtt, 2011 közepén, amikor elvileg az információs szupersztráda a fénykorát éli és egyéb bikaürülék, aztán az ember meg folyamatosan azt látja, hogy tőle nyugatra (de sokszor keletre is) sokkal több lehetőség, még ha csak ilyen hülyeségeket is nézünk. Mi meg kapjuk az arcunkba, hogy ez a tartalom nem elérhető a te országodban. Hát mi ez, kommunizmus?
Az extra poén, hogy GMail-re kaptam a meghívót, és miután kiírta a Google Music, hogy nem az USA-ban vagyok, a GMailből nyomtalanul eltűnt a meghívó. Én magasról teszek az üldözési mániás Google-ellenzőkre, de azért ez már idegesítő.
Az irodában inviteles net van, többször elment az is mostanában, legútóbb éppen tegnapelőtt, egész nap nem volt net, kicsit akadályozta a munkát, de végső soron megoldottuk. A lényeg, hogy panaszkodtam (persze főként poénból) Twitteren, hogy ejnye meg bejnye, másnap felvett barátnak az Invitel Zrt., és nem sokkal később egy üzenetet is küldtek, megkérdezve mi a baj:
Egyrészt a bakitól (amit tegnapra megoldottak) eltekintve le a kalappal előttük, szinte azonnal reagáltak és ez lehet hogy hülyeségnek tűnik, de valójában pontosan egy olyan dolog, ami bármelyik cégnek minimális anyagi befektetéssel hatalmas jópont-halmazt jelent a felhasználóknak.
Másrészt: aki ezek után még nem érti a Twitter lényegét, annak tényleg nem is kell használnia. :)
Valójában minél egyszerűbbnek tűnik egy feladat, annál bonyolultabb. Ez több okból kifolyólag is lehet, legfőképpen talán azért, mert az egyszerűbb feladatokkal hajlamosak vagyunk kicsit hányavetibb módon bánni, mint megrendelő és mint megbízott is, hiszen ez egyszerű, van még rá időnk, ja igen azt még nem szedtük össze de majd meglesz, hiszen gyorsan meglesz és így tovább. Aztán még az is sokszor alaptétel, hogy az egyszerűbb feladatok kevésbé definiáltak, hiszen egyszerűek, miért kellene róluk sokat beszélni.
Pedig nincsenek egyszerű feladatok, sőt, minél egyszerűbbnek tűnik egy feladat, annál bonyolultabb. Valóban, ezt írtam fentebb is, éber vagy, kedves olvasó.
Ma két fontos dologgal találkoztunk, amivel eddig még nem, az egyik a PHP változókezelésével kapcsolatos, nevezetesen hogy a Facebook által biztosított userid nem feltétlenül fér el a PHP által biztosított integer tartományban, valamint sikerült egy Internet Explorer bugot is találnunk (mai napig meghámoznék bárkit, aki használja még azt a nevetséges szoftvernek nevezett valamit), amely kifejezetten Facebook alkalmazásoknál jön elő, és nevezetesen a sessioncookie-k tárolását érinti. Utóbbira még nem találtunk működő megoldást, noha rengetegfélét találni.
Szóval ezek vannak. Változatlanul imádok egyébként webet fejleszteni, pedig ezt egyesek a szakma legaljának tartják, szerintem azonban egy kihívásokkal teli munkáról van szó, ami néha valóban idegesítő, de melyik munka nem az.
A CSS egy igazán praktikus dolog, annál voltaképpen csak a LESS praktikusabb. Amennyire néztem, a front-end fejlesztők körében kicsit megoszlik a vélemény, vannak, akik imádják és vannak, akik szerint nem szabadna ilyesmit használni. No de mi is az a LESS? Gyakorlatilag a CSS újraértelmezése: az alapok maradnak, azonban új szabályok, új megoldási módok, új funkciók vehetők igénybe, mint például a változók vagy mondjuk a függvények.
Az általunk írt LESS fájlból kétféleképpen lehet a böngésző által is értelmezhető CSS-t varázsolni: az egyik megoldás a LESS kliens-oldali Javascript alkalmazásának betöltése, amely on-the-fly készíti el a CSS-t. Ennek hátránya, hogy a böngészőben Javascript nélkül nem jelenik majd meg a dizájn, amelyet a CSS-ben definiálunk, azonban erre vannak természetesen kerülőmegoldások (illetve könyörgök, 2011 van, még a legegyszerűbb mobilböngészők is tudnak már Javascriptet értelmezni). A másik megoldás a LESS szerver-oldali alkalmazása, amely egyszerűen generál egy CSS-t a bemenő LESS-fájlból. Mindkét változat előnye, hogy akár mezei CSS-fájlokkal is használhatjuk, így is kijelzi ha szintaktikai hibát vétünk valahol. Ez például egy lemaradó pontosvessző vagy kötőjel, egy elgépelt betű stb. esetén hasznos lehet.
A változók hasznosak lehetnek alapszínek megadására, amelyek később változhatnak. Persze, ugyanúgy fél másodperc kicserélni egy IDE segítségével, de ettől függetlenül hasznos lehet. A függvények kényelmesek például lekerekített téglalapok készítéséhez, valamint a számomra leghasznosabbnak tűnő funkció a nested megvalósítás, vagyis egy blokkon belül akár több blokkot is definiálhatunk, végtelen szintig.
Akik felvágással (szájtbilddel) foglalkoznak, érdemes vetni rá egy pillantást, sokkal gyorsabban, kisebb méretű kódot előállítva lehet CSS-t fejleszteni ennek a remek kiegészítőnek a segítségével.
A oldal lényege egyszerű: a közösség erejével történik a spórolás. Ha például van egy terméked ötezer forintért, akkor ugye egy embernek ötezer forintért éri meg eladni, de ha kapsz biztosítékot arra, hogy száz ember veszi meg, akkor hajlandó vagy engedni mondjuk 25%-ot vagy akár 50%-ot is. Ennyi. Persze sok más ilyen oldal van, de legjobb tudomásom szerint a veddvelem volt az első, illetve én kicsit elfogult is vagyok, hiszen egy kedves netes ismerősék gyermeke a projekt.
Az új dizájn pedig egyszerűen imádnivaló:
A mostani pizzás akció például különösen szimpatikus, nem árt csekkolni!
Történt ugyanis, hogy temporálisan deaktiválták a kontómat (igen, így), és ilyenkor két opció közül választhatsz: küldenek a mobilodra egy SMS-t, amiben van egy kód, a kód megadásával pedig azonnal jóváhagyod hogy tényleg te vagy az, aki vagy, és visszakapod a fiókot. Ehhez ugye az kellene, hogy »meg tudjam adni« a telefonszámomat, ez viszont nem jön össze, mert még mindig nincsen Hungary vagy bármi magyar-jellegű téma a biztonsági telefonszám rögzítő űrlapon. (A profiloldalamon meg tudom adni, nem az a rossz.).
A B-verzió, hogy eléd raknak hat képet, amin az ismerőseid vannak, majd meg kell jelölnöd, hogy melyik például a Kovács Rezső. Kétszer mondhatod azt, hogy nem tudod. Ez tutiság, viszont ugye vannak ezek a vicces képek:
Vagy például a második osztályos csoportkép, amin huszonnégy emberből be van jelölve egy négyzet, ami magába foglal hat embert, egy ember feje mondjuk két pixel, és akkor az ki.
Szóval srácok, fiúk, csajok és lányok: fotók közé nem minden szart töltünk fel, hanem a tényleg fotókat, amiken szerepelnek az emberek. Valamint, a Facebook nem iWiW, így nem küldünk körlevelet minden vicces videó és weboldal miatt, erre van a fal, amire ki lehet hányni.
Nem tudom ki hogyan van vele, szerintem a fejlesztések során a legnehezebben meghatározható tényező az idő. Hiába ismerjük a projektet, hiába tudjuk hogy csináltunk már ilyesmit, a folyamatosan változó igények miatt nem lehet azt mondani, hogy ez x órát fog igénybe venni, és ez az x óra biztosan nem lesz x+y óra.
Tucatnyi time tracking (időkövető?) szoftver működik, azonban ezek többségének az a működési elve, hogy kézzel beírod, mivel mennyi időt töltöttél el. Ez nem is amiatt veszélyes, hogy hazudik az ember, sokkal inkább azért, mert a számítógéppel és internetkapcsolattal dolgozók többsége biztosan tart néha egy félperces szünetet, amíg megnézi a twittert, rápillant a feedekre és ilyesmi.
A RescueTime szolgáltatás erre nyújt kiváló megoldást. Egy apró kliensprogramot telepítve a gépünkre, az figyeli, hogy melyik szoftverben és melyik weblapon dolgozunk éppen. Paranoiások meg tudják adni, hogy csak bizonyos oldalakat figyeljen. Ezek után a különböző szoftvereket és weblapokat nagyon figyelemelterelő, figyelemelterelő, semleges, produktív, nagyon produktív értékkel tudjuk jelölni. Például ha a projekt URL-jét megadjuk nagyon produktívnak, a NetBeans-t szintén és mondjuk a twittert nagyon figyelemelterelőnek, akkor ezalapján láthatjuk, hogy valóban mivel mennyit foglalkoztunk. Sőt, ezek alapján még egy hatékonysági mutatót is számol, amit a többi felhasználóéval is összehasonlít:
Igen hasznos program, én ma a diplomamunka írása közben figyelgettem, ennek látható fent az eredménye. Természetesen azt nem tudja meghatározni, hogy hasznosan is töltjük el a fejlesztőkörnyezetben a tevékenységet, vagy csak ütögetjük a szóközt, de például azt is figyeli, ha elmászunk a gép elől, és ezt tudjuk rögzíteni mint megbeszélés, telefonhívás vagy mondjuk ebédszünet.
Most nyúzni fogom pár hétig, aztán majd mesélek még az eredményekről, kíváncsi vagyok.
Az Amazon is beszállt a felhő-bizniszbe, bár aki ismeri a »Dropbox« előnyeit, az tudja milyen nagy jóság ez. Igazából a váltást nem is nagyon indokolja semmi, maximum talán annyi, hogy egyévnyi 50GB ACD-tárhely pontosan feleannyiba kerül, mint egyévnyi 50GB Dropbox-tárhely.
A felhőzést ők leginkább zenére használnák, és most egyébként van is egy akciójuk, amely szerint ha vásárolsz egy bármilyen zenei albumot, ingyen adnak hozzá egy évre 20GB tárhelyet.
A twitterre azóta több, mint 190 millió felhasználó regisztrált. A cég teljes vagyona 150 millió dollár, alkalmazottjainak száma pedig 400. Durva, milyen sikert ért el, mennyire rövid idő alatt.
Ami furcsa kicsit, hogy a főoldalon viszont semmi megjegyzés nincs a születésnappal kapcsolatosan, lehet, hogy ott majd csak a július 15-ei indulásról emlékeznek majd meg.
Ha fejlesztésről van szó, még mindig a tervezés a kedvenc részem egyébként. Leülni egy darab papírlappal (bent az irodában van egy hatalmas fehér tábla, azon szoktam kiélni efféle aberrációimat), elkezdeni gondolkodni és minden ötletet leírni, ami jön. Aztán persze ezt háromszor-négyszer újratervezni, és végül megírni. Utóbbi már a kevésbé izgalmas rész, aztán arról nem is beszélve, hogy mindig van valami zavaró tényező (általában sajnos maguk az üzleti folyamatok és az ügyfél igényeinek találkozása), amelyek miatt újra kell tervezni az egészet, de imádom látni az egészet összefonva és kis részleteiben egyaránt.
Azon gondolkodom, hogy gyakrabban kellene fejlesztéssel kapcsolatosan írni, és ezt itt a blogon egy erre a célra létrehozott témában vezetni. Lehet lenne értelme.
Szóval mi a szitu e-téren. Mert hogy megint beletúrtak a levesbe, most éppen a Google, ugyanis úgy néz ki, hogy a H.264 videóformátum támogatását . Hogy mit is jelent ez pontosan?
Van ugye a HTML 5. Ez még egy teljesen képlékeny terület, lehet használni, de csak saját felelősségre, viszont rengeteg kényelmes és hasznos újdonságot nyújt, ami miatt megéri szépen lassan átállni. A böngészők egészen korrektül támogatják, nem jelent túl sok munkaórát a HTML 5 lap optimalizálása, legalábbis nem sokkal több, mint egy korábbi, hagyományos HTML-lap megfelelő elkészítése. Szebb-tisztább-szárazabb.
A poén, hogy a HTML 5 alapból képes videókat kezelni, ergo kiüthetnénk a Flasht, amit nem azért kell utálni, mert jaj Flash és az Apple is utálja, hanem azért, mert nem a legideálisabb eszköz a videónézésre. Amíg nem létezett a HTML 5 videó alternatíva, a Flash volt a legjobb választás, de haladni kell a korral. Sokkal gyorsabb és megfelelőbb, továbbá sokkal magabiztosabb érzés egy korszerű, új technológiával dolgozni. A piacon pedig előnyt jelenthet. (Nem a krumplivásárláskor persze.)
Szóval, van ez a videó, ami jelenleg négy formátumot támogat.
Ogg-Theora
Sokaknak az Ogg, a Vorbis és a Theora ismerős szavak lehetnek. Az Ogg gyakorlatilag egy gyűjtőfogalom, ingyenesen, különböző jogdíjak fizetése nélkül elérhető videó- és hangformátumokat biztosítanak. A Theora ezen belül a videóért, míg a jó öreg Vorbis a hangáradatért felelős. Kicsit kérdéses hogy melyik is az alapértelmezett formátum, azonban az biztos, hogy az Ogg-Theora a Safari és az Internet Explorer kivételével jelenleg minden böngésző által támogatott.
H.264
A kevésbé szép nevű H.264, amit AVc néven is láthattunk már, egy inkább nagyobb falatoknál használt, rengeteg lejátszónak például az alapértelmezett formátuma, de például a Flash-lejátszó is ezzel dolgozik. Kiváló szabvány, az Apple előszeretettel használja például, ennélfogva a Safari böngészőben ezt vehetjük alapnak. A probléma, hogy ha a Chrome tényleg nem támogatja, akkor gyakorlatilag az ismertebb böngészők közül a Safari az egyetlen, mely ezzel dolgozik, hiszen a Firefoxot fejlesztő Mozilla a szabad, ingyenes szoftvereket részesíti előnyben.
WebM
A kettő közötti csapásvonalat megteremteni látszik a Google WebM formátuma, melyet kifejezetten a HTML 5 videók számára alkottak meg, már kifejlesztett technológiákat alapul véve. Több böngésző támogatja mint a H.264-et, viszont annyi nem, mint az Oggot, mely viszi a prímet.
Elmondom mi a problémám az egésszel. Van az átlag internetező, aki ezeket mind magasról hanyagolja, és már rég ellapozott innen. Őt nagy nehezen leszoktattuk az Internet Explorerről, mondván hogy használjon már böngészőt, Firefoxot, Safarit, Chrome-ot vagy Operát. Ő most átszokott valamire, nagy nehezen, de hamarosan lehet hogy a videó miatt ismét át kell szoknia. Jelzem ismét: őt nem érdeklik a szabványok, csak annyit fog látni, hogy az egész egy káosz, mert ide-oda tologatják, és azok sem tudják mi a tuti, akik csinálják az egészet.
És valójában erről is van szó.
Nem értem, hogy mért nem lehet mondjuk azt csinálni, hogy összeül az x böngészőt fejlesztő cég, és megállapodnak, hogy ez lesz a norma. Vagy a W3C-ben Tim rácsaphatna egy asztalra, hogy nem, elvégre a W3C-nek afféle lámpásként kellene szolgálnia a káoszt okozó sötétségben.
De nem. Ehelyett az van, hogy ott a HTML, ott a CSS és ott van még ötmillió ajánlás meg szabvány, amit ötmillió szoftver ötmillió-egyféleképpen kezel.
És végül marad a felhasználó illetve a fejlesztő. Egyik sok helyen azt látja hogy nem úgy működnek a dolgok, ahogy elvárná, a másik meg a haját tépve küszködik, hogy az ő implementációja mind az ötmillió-egy megoldásnak megfeleljen. És nem, ez egyáltalán nem a szakma izgalmas része, sokkal inkább a kreatív erőket mágikus gyorsasággal elszippantó szükségtelen rossz.
Lehet hogy itt-ott nem az igazi, de most nincs energiám átnézni, ezt így korrektúra nélkül tárom a nagyvilág elé.
Fránya dolog az adminisztráció, ezt elismerem, de vannak helyzetek amikor tényleg inkább megkönnyítik, mint megnehezítik az ember dolgát. Kis webfejlesztő cégünk, az »Insolis Solutions« egyre nagyobb, és bár olyan hatalmasak nem vagyunk, hogy már azt sem tudjuk hová kapjunk, de régóta érik már valamilyen projektmenedzsment eszköz bevetése. Három szoftvert szeretnék most röviden bemutatni.
Redmine
Talán a legjobb választás a . Ingyenes, rendkívül sokrétű a tudása, kiválóan együttműködik például az SVN-nel, és tucatnyi apró megoldással rendelkezik, amitől az ember nem is gondol rá, hogy adminisztrációt végez.
Az egyetlen probléma, hogy Ruby on Rails keretrendszerben írták, a Ruby pedig sajnos nem minden tárhelyen érhető el könnyedén, de legalábbis nem olyan könnyedén, mint a PHP. A megjelenése kicsit fapados, az egész egy wiki-fórum keverékre hasonlít, de valójában ez nem okoz annyira problémát.
Basecamp
Nyilván esélyes a listán a is. Intuitív és barátságos felhasználói felület, egyszerű kezelhetőség, szerteágazó szolgáltatások. Nem ingyenes sajnos és a legnagyobb probléma, hogy nincs a középvállalkozóknak megfelelő rés, ami a teljesen kicsi és a teljesen nagy cégek közti rést elégíteni ki ár/érték viszonylatban.
A legkisebb csomag 123 000 forintnak megfelelő dollár körül mozog évente, ami figyelembe véve az ingyenes felhozatalt elég komoly összeg. Persze egy nagyobb cégnek már ez is tökéletes lehet, mi viszont inkább valami ingyenes megoldás felé kacsintgattunk.
TeamLab
Kedvencünk és az a szoftver, melyre a választásunk esett, a . Egy szintén gyönyörűen összerakott felhasználói felülettel rendelkező alkalmazásról van szó, amiben nem hogy kellemesebb az adminisztráció, hanem az ember szinte azért dolgozik, hogy legyen mit adminisztrálnia és legyen miért belépnie a rendszerbe. A meglepő érdekesség, hogy a szoftver teljesen ingyenes, ASP.net környezetben működik, letölthető, de hosztolják is, amennyire észrevettem egészséges keretek között ingyenesen, de egyébként az ASP.net tárhelyre való beruházás még mindig olcsóbb, mint például a Basecamp – amivel egyébként oda-vissza teljesen kompatibilis, lehet importálni és exportálni is. Egy szó mint száz, zseniális szolgáltatás, bátran ajánlom mindenkinek!
A következő a téma. A Facebook egyfolytában ezzel zaklat:
Ha rámegyek, megadhatok egy másodlagos e-mail-címet illetőleg egy telefonszámot. Zseniális találmány egyébként, ha elfelejted a jelszavadat, küldenek egy SMS-t, benne egy kóddal, amivel újra be tudsz lépni. Igen ám, azonban ha rámegyek a listára, akkor találjátok ki, melyik ország hiányzik, na vajon:
Ami azért vicces, mert a profiloldal módosításánál meg ott van mind a három magyarországi szolgáltató körzetszáma. Mondaná a jámbor lélek, hogy biztosan nem elérhető a szolgáltatás Hángeriből. Oké, de akkor mért csipog folyamatosan, hogy adjam meg? Mondhatnánk hogy baki, jelentsük.
Na igen. Lehet én nem találtam, de fél órán át nyálazgattam a Facebook hibajelentéseit, még lájkoltam is az oldalt, így folyamatosan látom az új hibajelentéseket, viszont felvinni sehol nem lehet. Csak akkor, ha elolvastad az összes(!) jelentést, mindegyikre azt mondtad hogy nem, ez nem segít neked. Elképzelhető hogy van valami eldugott módszer, én nem találtam. Viszont az egész rendkívül vicces.
Teljesen érthető, több millió ember használja ezt a szájtot, ha csak a tíz százalékuk akarna hibát jelenteni, már arra külön részleget kellene fenntartani, éppen ezért elgondolkodtató hogy mi lehetne erre a legjobb felület.
Ahogy olvasgattam tegnap és ma, mindenki szidja, pedig mikor beléptem arra gondoltam, hogy ha ilyen irányba haladtak volna évekkel ezelőtt, akkor még akár lehetett is volna valami az egészből:
Szép színek, elegáns megjelenés, kényelmes és kézreálló elrendezés, logikus felépítés. Megkockáztatom, hogy ez most még jobban is tetszik így, mint a Facebook, ami egyébként sokszor roppant logikátlan és túlbonyolított, mindannak ellenére, hogy elsőre rendkívül egyszerűnek tűnik.
Persze minden hiába, attól még hogy jól néz ki, az iWiW sajnos ugyanaz a rendszer, a háttérben ugyanazokkal az ismerősökkel. A szomorú az, hogy ha jól tudom előbb volt iWiW, mint Facebook, és mivel a kettő valójában egy teljesen megegyező rendszer, kicsit szomorú, hogy nem a mienké lett a világot jelentő deszka.
Huzamosabb ideig ezt látták azok, akik bármit akartak csinálni a tumblr nevű népszerű mikroblog-szolgáltatással:
Rájárt a rúd idén a tumblrre. Múltkor egy hálózati berendezés meghibásodása szakította el a reblogtengert a nagyérdeműtől, most pedig egy tervezett, elvileg (nagy) leállást nem okozó karbantartás során talált súlyos hiba kijavítása, mely az adatbázis-szervereket érintette. A tumblr egyetlen dolgot rontott el most nagyon: nem kommunikáltak túl bőszavúan, így a felhasználók kezdtek megijedni, hogy minden elveszett. Sokan hibás döntésnek tartották azt is, hogy a saját oldalukon üzemeltették a gépház-blogjukat, ez azonban hülyeség, ugyanis ha nagyon nagy gebasz van, fél kattintás átállítani a tumblr.com oldalt egy gyorsan felállított blogra.
Amit én nem értek az a következő: van négy-öt ember, mondjuk, akik csináltak egy roppant jó szolgáltatást. Azzal a reménnyel, hogy meggazdagodjanak és hogy valami újat tegyenek le az asztalra, ami kicsit megváltoztatja a blogszcénát. Mindkettő sikerült, és mindezt úgy, hogy a felhasználóktól alapjáraton egy árva fillért nem kértek. Ingyenes, egyébként király és fejlesztői szemmel is innovatív megoldás. Leáll két napra, és mit hallasz mindenhol? Fos, szar, idióták, nyomorékok stb. Gáz.
A tumblr irgalmatlan növekedésbe kezdett (ezt egyébként ők is felismerték), ez a növekedés fejlesztéseket és még több ember bevonását követeli, szerencsére ezt is felismerték, és ahogy látom pont ma írtak róla, hogy igyekszenek úgy kialakítani a következő szezont, hogy ne forduljon elő hasonló.
Máskülönben roppantmód érdekelne, hogy egy ilyen hiba pontosan mi is, mi okozta, hogy oldották meg és így tovább. Múltkor a Facebooknál volt hasonló probléma, fejlesztői tekintetben az is rendkívül érdekesnek tűnt.
De amit mondani akartam az az, hogy ne tessék bántani a fejlesztőket, azok is csak gépek!
A nevű webes szolgáltatásról kettő dolog jutott eszembe: az egyik hogy imádom, és a másik, hogy idióta, mért nem nekem jutott ez az eszembe?
Gyakorlatilag a »last.fm « és a »Foursquare« keverékéről van szó: kiválaszthatjuk hogy melyik sorozatokat és filmeket nézzük, minden megtekintéskor bejelentkezünk és a játékosság kedvéért minden bejelentkezésért pontot kapunk, meg jelvényt és ki tudja még mit.
Szokásos webkettes történet: lehet, hogy két hét múlva leáldoz és nem lesz belőle semmi, de az is lehet, hogy egy év múlva mindenki ott lesz, és csekinelget a kedvenc filmjeinél.
Jópofa; a felhasználói interfészen még van mit pofozgatni, de jó irányba halad az egész, és az olyan tartsunk-mindent-nyilván figuráknak mint én, biztosan bejövős lesz majd. Az egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy nem lehet ezt – még – automatizálni akképpen, hogy mikor elkezdem nézni az adott filmet-sorozatot a gépen, a háttérben ezt jelentse is be.
Nagyon régen volt már webes alkalmazásmutogatás, pedig régen szinte napi szinten lehetett találni újdonságokat. Amit most szeretnék mutatni, az egy és annak javításában segítséget nyújtó szolgáltatás, mely webfejlesztőknek igazán hasznos lehet. Nem tudom mennyire újdonság, én emlékeim szerint nem találkoztam még vele, most viszont sikerült hat százalékot javítani itt a blogon, és ha lenne még pár szabad órám, lehetne még hatot-hetet, bár a többi százalék sajnos a harmadpárti jávaszkripteknek köszönhetően (Analytics, Flickr stb.) ugyanúgy elveszne.
A statisztikai és a képböngésző szkriptek nélkül egyébként 87%-ot ért el az oldal.
Viccesen pont három nappal azután, hogy először a Vatera, majd a TeszVesz küldött levelet az összeolvadásukról, egy ezeknél sokkal érdekesebb hírt találtam ma a postaládában:
Az ebay-nek már van magyar nyelvű elérhetősége is!
Persze egyelőre még nem az igazi, mert a nemzetközi (angol, német, egyesült államokbeli) piactérről tudunk csak rendelni, és sajnos a szállításnak borsos ára van, az esetek többségében nagyobb mint maga a vásárolt termék. Kis lépés ez nekik, de hatalmas nekünk!
Mondjuk az megint más kérdés, hogy ha a magyar habitus elszabadul az ebay-en, abból mi lesz.
Annyit tudtam pár hete a , hogy twitteren néhányan szpemmelnek arról, hogy miféle kitűzőket kaptak meg éppen hol lettek polgármesterek, vagy hogy mondjuk a TESCO-ban megy a vásárlás. Ekkor mivel igazi webkettes legény vagyok, feltettem a kérdést, hogy ugyan . Elmesélték: mobil alkalmazás (ha van valami navigációs lehetőség) megmondja mi van a közelünkben, kik vannak ott, miket ajánlanak azon a helyen, be lehet jelentkezni, aztán minket is láthatnak. Valami ilyesmi. Ez így elmondva semmi extra, de azért gondoltam kipróbálom.
Aztán pillanatok alatt azt vettem észre, hogy a foursquare egy olyan szolgáltatás, amit már nagyon-nagyon régóta szeretnék, ha létezne. Azokon a környékeken ahol megfordulok, fejből tudom az összes jó lehetőséget. Ha honos környéken valaki megkérdezi hogy melyik a jó kínai gyorsétterem, hol lehet jó gíroszt enni, hol a leghabosabb a kakaó vagy a leghidegebb a sör, kapásból tudom a választ. Ezt kifejezetten szeretem, és ezen ismereteimet folyamatosan bővítem.
Képzeljük el hogy egy ismeretlen környéken vagyunk, és keresünk például egy hangulatos kávézót. Megnézzük mit dob a foursquare, megnézzük ki mit ajánl, megnézzük azon a helyen mi a legjobb, és már megyünk is. Ha többször is ott voltunk, és mi vagyunk a legtöbbször ott, polgármesterek leszünk. Meg aztán mindenféle egyéb kis kitűzöt lehet megszerezni, az egyre nagyobb aktivitásért.
Webkettes mókáról van szó, így a közösség ereje nagyon fontos. Én például idióta módjára vittem fel a környékemen az összes üzletet ahol én megfordultam és nem találtam, de már három vagy négy hibás hely adatait is javítgattam.
Egyelőre azt mondom, vicces és mókás dolog a foursquare, semmi extra csak egy kis játék, ami akár nagyon hasznos is tud lenni bizonyos esetekben.
Helló-belló, mi vagyunk az , és az alábbi sertésállatokkal foglalkozó gasztroorgiai portál elkövetéséért várjuk büntetésünket:
A dolog úgy nézett ki, hogy a keresett meg minket: ugyan nem-e vállalnánk el a csapatának legújabb és legnagyobb durranását, mely egy portál lenne (átjáró a kolbászokat rejtő párhuzamos interspájzok között), annak is pontosabban a technológiai megvalósítással kapcsolatos vonatkozásait. Mi meg természetesen igent mondtunk, főként azért, mert a Malackarajt mindannyian olvassuk és szeretjük. Így volt ez a megkeresés előtt és most azután is. Másrészt ennél jobban kevés hasonló megrendelés illik a profilunkba.
A kinézetért Illés Attilát illeti dicséret, mi gyakorlatilag egy tartalomkezelő-rendszert készítettünk, némi pluszfunkcióval. Mi nem igazán vagyunk az egy-megoldás-minden-ügyfélnek üzemmód rajongói: amit írtunk anno az oldalon, nevezetesen hogy minden ügyfél más igénnyel rendelkezik és ezeket máshogy kell kielégíteni, véresen komolyan gondoltuk. Ahol lehet persze igyekszünk (már a saját érdekünkben is) máshol is bevett technikákat alkalmazni, de vannak dolgok amiket igenis egyedien kell megoldani. Ráadásul (főként mi magyarok), jobban szeretjük ha valami csak a miénk és senki másé.
Jó munka volt a Malackaraj, jó volt együtt dolgozni Attilával, a karmával és a szerkesztőkkel. Örülünk neki, hogy segíthettünk, illetve hogy ránk esett a választás, továbbá reméljük hogy sok-sok vidám olvasó leli majd örömét az oldal mindennapi látogatásában - mint ahogyan azt is, hogy Péter Anna és a teljes szerkesztőbrigád örömmel és kényelemmel tudnak dolgozni a mi kis gyermekünkkel. :)
Most azt nem részletezem, hogy mennyi olvasatlan van a Readerben, mert a fontosabb dolgokat naponta átnézem, egy napot pedig mindig találok mikor nullázom az olvasót, sőt, mostanában még olyan is volt, hogy több órán át nullán tudtam tartani az olvasatlanokat jelző számot. Végül csak részleteztem, mindegy.
Viszont az van, hogy kétezer-tízben én eléggé gáznak érzem, hogy még vannak olyan RSS-hírfolyamok, amelyekben két sort írnak csak le, és jobb esetben egy link mutat oda, ahol a cikket elolvashatod, rosszabb esetben meg félbevágják a szöveget valahogy úgy ho[…]
Lehet nekem vannak nagy elvárásaim, de ha olvasgatom reggel a villamoson a híreket, akkor ne kelljen már átnavigálnom a másik oldalra minden cikknél, minden cikknél letöltve az adatforgalmat súlyosan növelő reklámadagot és így tovább.
Az meg ne legyen kifogás, hogy a reklám, mert ügyes marketinges fiúk és lányok meg tudnák oldani, hogy legyen az RSS-ben is reklám, és igen, akkor arra panaszkodna a blogger mint én, de két sor hirdetés a hír alatt kevésbé zavarna, mint ez a jelenség.
Voltunk ma Praktikerben. Az a véleményem, hogy az »OBI-nál« mindenképpen jobb a helyzet, viszont néhány gondolat a webáruházukról.
Rendeltem éjfél után néhány perccel hat darab terméket. Jött a visszaigazoló levélke, hogy holnap a munkatárs megnézi vannak-e ezek raktáron, aztán visszacsörög telefonon. Már ez alapból érdekes, mert ugye az IKEA rendszerének minimális ismeretével tudjuk, hogy a raktárkezelést ők profin megoldották, hiszen a vásárló darabszám-pontossággal látja mennyi van az adott termékből, és ez az előrejelző mindig kevesebb számot ír, mint amennyi tényleg van. De oké, ők így tolják.
Ma délben jutottam el a Praktikerbe, nem volt addig se hívásom se semmim. Bementem, megkérdeztem mi van, azt mondták ilyenkor csak a főinformációnál tudnak segíteni, ott is csak annyit, hogy adnak egy listát arról amit rendeltem. Ami egyébként nem kell, mert nálam volt, meg mert tudtam mit akarok venni.
Oké, főinformációnál a hölgy mondja, hogy feltelefonál. Zsuzsikám, webáruházas rendelés, hát a gépen az asztalon dupla-klikk ott és akkor látod a ti gépetekben, igen. Mondja hogy negyed óra múlva kapok egy listát, amin rajta lesz mit rendeltem. Mondom köszönöm, de ez sokat nem ér, összeszedem én.
Délután négykor hívtak, hogy az egyik termék nincs meg, de van hasonló árban, ekkorra már otthon voltam készen a dolgokkal.
Persze ha az ember házhoz szállítást kér, akkor jó, de ebben a formában nem tudom mennyire van értelme webáruházat üzemeltetni, fejleszteni és miegymás.
Tizenkettedik éve már, hogy a nagy G figyel minket. Az ünnepi logó:
Milyen érzés lehet egyébként, hogy elkezdesz valamit holnap, és az tizenkét éven keresztül attól a naptól az egész világot megrengeti? Tudom hogy ez ilyen tipikus első interjús kérdés, hogy gondoltad-e volna akkor és most milyen érzés, de tényleg érdekelne.
Rájöttek a fejlesztők arra, hogy kell valamit néha villantani, mert bár jó hozzáállás az ott az API, csinálj amit akarsz, de azért kell ennél több is. Itt a videó, hogy miket fog tudni az új webböngészős kliens:
Valaki az éj leple alatt kicsempészett egy lájk gombot * oldalára, így gondoltam én sem hagyhatom ki a dolgot. A bejegyzések alatt, de csak ha az adott bejegyzést nézzük, akkor lehet már nyomkodni a gombot hála az égnek, pontosan a kommentek felett. Lehetne vitatkozni hogy hol van a legjobb helye, mért kell egyáltalán rámenni külön a bejegyzésre és ilyesmi, de szerintem nem veszünk ezen össze.
Egyébként az a vicc, hogy a régóta tervezgetett blogmotor, amit szerettem volna itt beüzemelni, többszörösen megvalósult azóta, más-más munkákban, de a saját blogom kezd egy kicsit tényleg olyan lenni, mint a suszter cipője.
Gondoltam rá hogy lázadó leszek, és Like helyett Recommend gombot teszek, de megálltam a kísértést.
Tartozom egy vallomással nektek, a rendkívül hatásvadász cím nem egészen valós, hiszen a mefiblog nem alakul át, nem szűnik meg és nem lesz belőle mondjuk ital nagykereskedés. Azonban Mefivel beszéltünk már pár alkalommal arról, hogy szívesen megpróbálkoznék a blogjának átalakításával, erre olykor heves fejrázással vegyített vállvonogatás, máskor heves vállvonogatással kombinált fejrázás volt a válasz.
Végső soron persze, csak és kizárólag a saját magam na és persze a Ti szórakoztatásotokra úgy döntöttem, hogy ha már kitört a nagy szabadságolások ideje, és Mefi egyébként is nyaral, hát idén nem NSFW tartalommal örvendeztetem meg vendégbejegyzésemben az olvasókat, hanem egy kicsit extrémebb dologgal, újragondolva Mefit, vagyis inkább az Ő blogját.
Elég régóta olvasom Mefi blogját, és még emlékszem azokra az időkre, mikor halálos feketeség lengte be a képernyőt, mikor rákattintottam az akkor még Mephisto néven futó blogger úr naplójára. Aztán nem sokkal később, de valamivel több beszélgetés na és persze szócsata után jött ez a mostani design, amit valószínűleg te is látsz, ha éppen nem RSS olvasóból nézed a blogot. Az akkor kicsit furcsának ható kék-zöld-keki kombinációt hamar megszokta a szemem, és szerintem ezzel ti sem vagytok másként, hiszen évek óta ugyanaz a design fogad mindenkit, és az elsőre talán kicsit esetlennek tűnő "M" betű lassan védjeggyé vált, hiszen ahol Mefi kommentál, ott feltűnik a logó is.
A jelenlegi logó egyszerű, a maga egyszerűségében jó. Nem mondanám, hogy szép, de ezzel nem szeretném megbántani Gábort, vagy éppen kritizálni a designeri kvalitásait, ez egyszerűen a saját véleményem. Viszont ezt sem kell kritikaként kezelni, vagy véresen komolyan venni, hiszen példának okáért a Magyar Telekom (és vele együtt a német ) arculatára is pontosan ezt tudnám elmondani: nem tetszik, de láthatóan jól működik. S hogy honnan a párhuzam? Bár a két arculat "ára" nyilvánvalóan nem említhető egy lapon, ezzel párhuzamosan a ráfordított időmennyiség sem azonos, viszont akármelyiket is nézzük, a maga szférájában harsány, kiemelkedő, semmi mással össze nem téveszthető alkotásokról beszélhetünk.
Ha alaposabban szemügyre vesszük a logót, akkor láthatjuk, hogy gyakorlatilag egy vastag fehér keretbe foglalt, gömbhatásúra árnyalt kék körről beszélünk, aminek a közepén egy Trebuchet MS fonttal írt kis "m" betűt láthatunk némileg elforgatva. Nem túl bonyolult a képlet, viszont a megjelenés markáns, olyannyira, hogy másolni is szerették volna már, ami azért valahol egy jó ómen. Ez idáig persze olyan egyértelmű, hogy ha egy autistának mutatnám meg, valószínűleg ő is elmondaná róla ezeket (na jó, lehet a Trebuchetet összekeverné a Comic Sanssal), viszont van itt egy rendkívül fontos tényező: az egész "márka" nagyon jól, egységesen és következetesen van lekommunikálva az interneten, érdemes megnézni a filmajánlókhoz beszúrt képeket, vagy példának okáért Mefi tumblrjét.
Eleget írtam már a múltról, és mivel lassan leszakad a kezem, ezért beszélnénk inkább arról, ami a bejegyzés címe is, az átalakulásról. Az új logó megtervezésekor számszerint 3 lehetséges megoldás lebegett a szemem előtt, ezek közül végül lustaságomnak köszönhetően csak jutott a vázlatfüzetből a monitorra, ez itt alant:
Az új logóban igyekeztem felhasználni a mefiblog élményt meglévő szeleteit, tehát a színeket, a kissé bohókás formavilágot, és ezt kombinálni valami olyasmivel, amitől az egész felnőtt lesz. A választásom a Maurea család vékonyított (thin) betűkészletére esett, ezzel szedtem a különféle variációk szövegeit. Ez alól a vakációs kiadás (ami szerintem kissé sutára sikeredett) a kivétel csupán, ahol ugyanezen betűcsalád normál (regular) készlete lett a nyerő.
A logóban található részeges Mikiegér - vagy burnout-tricikli, ahogy tetszik - szimbóluma több jelentést is takar. Egyrészt, ha Mefi valamiféle csoda folytán mégis beleszeret, akkor valószínűleg a használata a blog 3. verziójának bevezetésével esne egybe (legalábbis én tuti akkor vezetném be), így a három kör egyben lehet a blog verziószáma is. Másrészt a forma önmagában befoglaló elemként is viselkedhet, erre igyekeztem (bár lehet nem sok sikerrel) egy példát mutatni a vakációs kiadásnál (lásd alant, a linkelt PDF fájlban).
A logóból készült persze egy avatarban, vízjelen, vagy YouTubera felkerülő duplavajas-kiflis-videóban mint insert használható változat is, ahol törekedtem az egyszerűségre, és az "m" betű, mint motívum maradt a központi helyen. Ebből a logóból is készület változatok, amiket a cikk legvégén linkelt PDF fájlban tekinthettek meg.
Szerettem volna kicsit többet beszélni arról, hogy milyen szempontok szerint dolgoztam, mik voltak a kihívások (például szúnyogok megölése) a logó tervezése közben, azonban mire a szövegszerkesztő elé kerültem, elfogytak a szavak és egyébként is egy kép többet mond ezer szónál. Így tehát, aki nem rettent el az első bekezdés elolvasása után, megnézheti az experimentet részletesen bemutató PDF fájlt, egészen pontosan itt:
Mindenféle építő jellegű kritikát, javaslatot és nem trollkodás szintjén megragadt kommentet szívesen fogadok, remélhetőleg Mefi is beköszön olaszországi rejtekhelyéről, hogy megossza veletek a véleményét erről az egészről, hiszen ez itt az ő tudta nélkül történt ámokfutás eredménye csupán, és nyugodjatok meg, nem áll szándékában új orcát varrni a mindenki által ismert és szeretett mefiblogra.
Fotós kolléga úr, jelezte, hogy a flickr nagyobb képméretre váltott a fotóoldalon. Aztán közelebbről megnézve tucatnyi egyéb újdonságot is megfigyelhetünk:
Egyrészt ha a képre kattintunk fekete háttérrel mutatja és lehet indítani diavetítést. Továbbá átalakították a menüt és gyakorlatilag az egész fotóoldalt. A kommentek megjelenítése most olyan mint egy idővonal, és a favoritokat is jelzi. Minden sokkal áttekinthetőbb, logikusabb, szebb lett, ráadásul kétszer annyi információt mutat, mégis sokkal nagyobb lett a kép mérete. A kommentmező nekem picit még fura, de teljesen szokható. Imádom egyelőre, pont azt csinálják, amit én is szeretek látni-csinálni: mindent elrejteni, de közben mindent megmutatni.
Végre egy ügyes felhasználói interfész meló, le a kalappal!
Megmondom őszintén, nem vagyok híve a WYSIWYG-szerkesztőknek. Az ötlet jó, sokszor használni is kiváló, azonban a legtöbb ilyen szerkesztővel csak a baj van, különösen akkor, ha a webböngészőbe erőszakoljuk bele. Picit átlátom hogy működnek ezek, egyszer ugyanis »én is készítettem ilyet«, közel nem volt ennyire színes szolgáltatásokkal körbeépítve, azonban az alapját megértettem: a böngészőben a textarea tag interaktív felületté változtatása az egész HTML megerőszakolása Javascript segítségével. Ez van.
Én itt a blogon még mindig kézzel írogatom be a HMTL-tageket, mert a másik probléma, hogy az ilyen szerkesztők szeretnek szemetelni. Ez persze a ritkábbik eset, sokkal inkább a lassúság és a nem várt működés a jellemző.
Munkák során viszont nem tehetjük meg, hogy a mezei számítógépes tudással rendelkező felhasználónak azt mondjuk, írjál HTML-tageket. Már csak azért sem, mert ha elírja, szétcsúszik az egész oldal. Marad tehát egy szerkesztő beépítése. Na de melyiké, hát, vajon, nyilván a TinyMCE.
A TinyMCE-vel nekem viszont csak a bajom volt. Amennyire megszerettem a jQuery-t és egy tucat más által írt kód felhasználását, a TinyMCE-t annyira megutáltam. Rengetegszer széttúrja az oldalt, nehéz testre szabni, lassú, csúnya, nagy. Nem akarom bántani a fejlesztőket, mert a TinyMCE egy zseniális és hatalmas projekt, nekem ettől függetlenül nem bizonyult jó választásnak.
Hosszas kutatás után végül a mellett döntöttem. Sok-sok TinyMCE nem igazán van, talán ez a kettő ami még szóba is jöhet.
Rengeteg előnye van, például hogy érzékelhetően gyorsabb, kényelmesebb a beállítása, kevesebbszer akad össze más Javascript kódokkal (OS X alatt futó Chrome mellett például a TinyMCE rendszeresen szeretett szétesni, mai napig nem tudjuk miért), nem pop-up ablakokat használ és nekem a kinézete is jobban tetszik, bár ez szubjektív.
Hátránya eddig egy van: a generált kódot magától igazítja, így tabulátorokkal és szóközökkel látja el a HTML-forrást, azonban erre még nem találtam megoldást, hol lehetne kikapcsolni. Annyira hozzáteszem nem is kerestem.
Bátran ajánlom mindenkinek kipróbálásra, aki hasonló megoldást keres.
Keresgéltem (bár nem vittem túlzásba), de nem találom azt az egyébként hónapokkal ezelőtti twitter-üzenetet, melyben kobak jelezte, hogy a felesége bankkártyáját ellopták, és éppen kísérleteznek a pénzfelvétellel. A PIN-kódot feltörték, csak nem tudtak olyan összeget beírni, ami a limitnek megfelelt, ilyenkor ugye korlátlan a próbálkozás.
És ilyenkor bizony roppant jó dolog a mobilnet és a twitter, mert ha valaki épp a bankomat közelében van, simán megakadályozhatja hogy leszívják az összes pénzt valaki számlájáról.
Persze itt is megvan az, hogy ha ott áll három biedermeier-szekrény, akkor nem szívesen megy oda a szemüveges telefonnal a kezébe, hogy izé, azonban lehet utópisztikus gondolat, de az ilyen közösségi dolgok igenis rendkívül értékesek lehetnek hasonló helyzetben.
Azt sajnos nem tudom mi lett a dolog végkimenetele, de még az is lehet, hogy pont ez a twitter-üzenet segített.
A Harvestnél dizájnert keresnek, és ehhez az alábbi szerintem vicces és kreatív oldalt hozták létre:
Jópofa, egyébként ezért is szeretem a reklámokat, mert bár a lehető legegyszerűbb és legódivatibb banner-stílusban csinálják, mégis tízből nyolc hirdetésük érdekes, így biztosan rákattintok. És azért az ember inkább találkozik ilyen reklámokkal, mint mondjuk effélékkel:
Na, ezért nem tudom ki a felelős, de le a kalappal:
Szóval ha már kormányváltás, megújítják a kormányzati oldalakat, többségükre rá is fér. Kíváncsi lennék hogy van-e köze ennek ahhoz a marketing-bandához, amelyik Obama mögött is állt. Mintha olvastam volna valamit, hogy a Fidesz is alkalmazta őket.
Akármilyen meglepő, pont »tavaly ilyenkor volt egyéves« a Plurk, ami bár akkora sikernek nem örvend mint mondjuk a twitter, kis baráti társaságunknak azonban remek játszóteret biztosít.
Technikai oldalról megközelítve már annyira nem vidám a dolog, mert míg az első évben rengeteg új dolog, sok fejlesztés, javítás és miegymás volt megfigyelhető, addig az elmúlt egy évben gyakorlatilag a »like gomb bevezetése« volt az egyetlen szignifikáns változás, azt is sikerült elrontani. Illetve oké, ott van még a , bár az külön projektnek tekinthető.
Ettől függetlenül mi ott vagyunk, ki-ki már lassan két éve, és irkáljuk életünk apró mozzanatait.
Emlékeztek még? Egy hónappal és néhány nappal több mint fél év telt el azóta, hogy »nekivágtunk kis vállalkozásunknak«. Nem tudtuk hogy mi lesz, megéri-e majd, sikeresek leszünk-e majd, de azóta egyáltalán nem bántam meg, hogy elkezdtük. Nemrég egy közös ebéd mellett ültünk le megbeszélni, mit, hogyan és merre.
Sok minden szóba került, de legfőképpen a weboldalról volt szó. A kék mosolygós-arcos gyorsszájt vicces volt, de nyilvánvaló, hogy weblap nélkül egy webfejlesztő cégnek nehéz dolga lesz. Azonban sajnos-szerencsére jelenleg akad munkánk bőven, így az egyébként véleményem szerint pofásan kinéző tervezés alatt álló weblapunkról jó ideig lemondhattunk. A tipikus szabónak nincs ruhája eset ez, hiszen egyértelmű: ha az ember egész nap csinálja a munkáját, majd van egy szabad estéje, valószínűleg nem egy másik jellegű munkába kezd bele, hanem inkább elmegy megnézni egy filmet a barátnőjével.
Így abban maradtunk, hogy rendben, csináljunk valami nagyon egyszerű, nagyon színes de legfőképpen tömör és informatív oldalt, ahová legutóbbi munkáinkat, magunkról és szolgáltatásainkról néhány sort, illetve egy fotót helyezhessünk el Kázmérról, amint meztelen macskalányokat nézeget titkon a szekrénybe bújva.
Az eredmény ez lett:
Néhány szót az oldalról.
Először is: tegeződünk. Az interneten vagyunk, az ügyfeleinket maximálisan tiszteljük, azonban sokkal kényelmesebb két embernek barátságos hangnemben, tegeződve beszélgetnie arról, milyen oldal is legyen az az oldal, mintsem magázódva és feszesre húzott nyakkendőben. Természetesen ha valaki végig magázódni szeretne, ezzel sincsen probléma, de igyekszünk egy közvetlen, barátságos és fiatalosan lendületes tempót diktálni.
A lilás-rózsaszínes-pinkes helló-szöveg elsőre megagay jelzővel illethető, azonban fontos szerepe van: a bátorságot, a merjünk nagyok lenni elvet akarja hangsúlyozni. Illetve ha megnézünk egy bizonyos telekommunikációs céget, lehet hogy anno őket is kiröhögték a szín miatt, most azonban kevesen röhögnek.
Egyelőre még nem üzemel, de lesz majd egy mobiltelefonos verzió is, ami annyit jelent, hogy ha mobiltelefonnal böngészi valaki az oldalt, akkor egy arra optimalizált változatot láthat.
Amit az oldalon annyira nem, de itt részleteznék: nincs irodánk. Megbeszéltük, fölösleges. Túl sok pénzt visz el, ráadásul mindannyiunknak egyszerűbb otthonról, kényelmesen asztalra tett lábakkal dolgozni. Ennélfogva ügyfeleinkkel vagy az ő általuk javasolt helyen, vagy valamelyik törzshelyünkön beszélünk, ahol a körülmények ezt lehetővé teszik. Mint mondtam nekünk tényleg az ügyfél az első, igyekszünk ezt nem csak szövegben megtartani, így ha valaki azt szeretné, hogy házhoz menjünk, házhoz megyünk.
Mint mondtam nem panaszkodhatunk, azonban egy kis , ha esetleg érdekel valakit.
Egyszer ha minden jól alakul, lesz egy ennél sokkal extravagánsabb oldalunk, addig azonban reméljük hogy ez is megfelelően szolgál majd.
Ismét, most »nem a Plurk készítőit« illeti a leszidás, hanem a YouTube e területen dolgozó munkatársait.
Tegyük fel, hogy egy olyan házban lakunk, ahol koromsötét van a belépéskor, de jobb oldalon van egy villanykapcsoló. Idővel ha belépünk és sötét van, rögtön jobbra nyúlunk. Aztán egyszercsak fogják, és mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül átrakják e kapcsolót a bal oldalra. Képzeljük el milyen ijesztő lehet, hogy egy koromsötét házban vagyunk, a kapcsoló medig ismeretlen helyen.
Ez elsőre hülyeségnek tűnhet, de a felhasználói interfész ajánlások nem véletlenül jöttek-jönnek létre, így az sem véletlenül van minden ehhez kapcsolódó irodalomban vastagbetűkkel szedve, hogy a konzisztencia egy rendkívül fontos dolog. Így például az eredetileg jobb oldalon lévő hangerőszabályzót bal oldalra tenni súlyos hiba, és erre ő is rá fognak jönni, mert már most minden második ember anyázik.
Amúgy azt nem értem, hogy a Google-nél mért nincs egy Steve Jobs-szerű karakán csávó, aki azt mondaná, hogy gyerekek, van egy-két dizájn ami nagyon gáz, le kellene cserélni olyanra, mint például a mobil G-termékek, mert azoktól a júzerek a farkukat verik, a jutyúbtól meg a hajukat tépik, értik?
Nemrég a tumblr vs saját blog vs bármelyik hasonló instant blogszolgáltató témáról, érdemes elolvasni.
Ami nekem részben ezzel kapcsolatban még eszembe jutott, az pedig a reblog.
Aki nem ismerné a tumblrt: nem igazán van lehetőség egy bejegyzésnél a hozzászólásra, így ha valaki hozzá szeretne fűzni valamit, akkor reblogolja, vagyis az eredeti bejegyzést annak írójára való hivatkozásával megjeleníti a saját blogján. Ezzel alapjáraton nincs baj, de ha mondjuk kialakulna egy beszélgetés, akkor tíz-tizenöt reblog után egyszerűen áttekinthetetlenné válik a szál. És egyetértek azokkal (legutóbb például human írt erről valahol), akik emiatt leiratkoznak egyébként jó tartalmú tumblr blogokról, mert például egy RSS-olvasóban annak aki csak egy embert nem követ a reblog-fonálból, katasztrófa visszanyomozni bármit, arról nem is beszélve, hogy rengeteg nem releváns információt termel az egész folyamat.
Éppen ezért én mostanában megpróbálom úgy kialakítani a saját tartalmát, hogy leginkább csak képek, és a 140 karakternél hosszabb, de a blogbejegyzést nem érdemlő gondolatok foglaljanak helyet ott. Ami ugye nem azt jelenti, hogy egyszer-kétszer ne jelenne meg a reblog-fonal, de igyekszem visszafogni, mert múltkor belefutottam egybe és valóban idegesítő jelenség.
Persze a csak úgy mindenféle oldalt ez a veszély nem félti.
Eszembe jutott a Yahoo! Messenger valamint az ICQ.
Ma sokan nem is igazán ismerik ezeket, pedig emlékszem, hogy anno a kilencvenes években roppant vicces és szerethető alkalmazások voltak. Én a Yahoo!-n kezdtem a pályafutásomat, imádtam, hogy modemes kapcsolaton 0,009 másodperc telt el a csatlakozás gomb megnyomása és a kontaktlista teljes betöltése között, pedig akkoriban volt vagy százötven-kétszáz ember, mert akkoriban még így barátkoztunk a neten, meg persze volt az IRC is, de nekem az később jött. Érdekes apróság még, hogy a Yahoo! azonnali üzenetküldő alkalmazása már a kilencvenes évek végén tudott videó- és hanghívásokat, akár konferencia módban is bonyolítani. Hibátlanul. Persze modemmel sok esély nem volt rá.
Aztán később jött az ICQ. Még aranyosabb felület (oh-oh hang megvan?), még több szolgáltatás, jópofa játékok és így tovább. Sokáig használtam ICQ-t, egy időben párhuzamosan futott a kettő, de aztán sokan átszoktak a Yahoo!-ról és végül szép lassan abba is maradt a használata. Viszont a flickrön még mindig azzal az azonosítóval vagyok fent.
A Windows Messenger megjelenését furcsamód elleneztem, nem tudom miért, talán az lehetett az oka, hogy mindenki úgy beszélt róla, mintha valami forradalmi újdonság lenne, holott aki picit is ismerte a másik kettőt, az tudta, hogy akkoriban a Messenger kifejezetten butácskának számított.
Ezek egyébként csak úgy eszembe jutottak miközben beszélgettünk. Eszembe nem jutna olyat mondani, hogy az internet most egy rossz hely, de azért a kilencvenes évek végén, kétezres évek elején volt valami kis varázsa még. Talán az, hogy nem volt ennyire természetes, hogy bedöglünk a gép elé akármikor vagy elővesszük a telefont akármikor, és jön a bitáradat. Talán sokaknak mond még az este hat óra valamit.
Előre leszögezném: kétszer utaztam repülőgéppel, ebből egyszer még tízéves lehettem csak, ezért kíséret nélküli módon, ami azt jelenti hogy adnak az embernek felfújható repülőgépet, a nyakába egy hatalmas táblát, aminek láttán az összes szexi légiutaskisasszony odaugrik hogy segíthet-e valamint még egy kitűzőt is, ami ugyanezt váltja ki, és még pisilni sem lehet úgy menni, hogy ne figyeljék, el ne vesszen a gyerek.
Aztán még leszögezendő az is, hogy a választott út közel nem a legjobb árban, de mivel azt nem én állom, lényegében nem számít, a dátum-idő viszont szigorúan kötött, szóval a legolcsóbb megoldás helyett most gyakorlatilag a majdnem legdrágább lett kiválasztva.
Naivan az ember begépeli a gúgliba, hogy repülőjegyet vásárolna, az meg kidobja a oldalt. Gányul néz ki, de legalább egyértelmű a kereső. Alapból a Firefox beállításai miatt angolul jelenik meg, de ezen túltesszük magunkat, rákeresünk hogy »Budapest-Helsinki-Tampere«, jön is a találat, örülünk, kattintunk. Egy csúnya felületen ki kell töltenünk az adatainkat, meg el kell fogadni a felhasználási feltételeket. Hoppá, érdekes dolog: a feltételek ablak megjelenik és teljesen üres. Nyelv átállít magyarra, újra az egész az elejétől, oké, most látszanak a feltételek, egyetértünk. Kitöltök megfelelően mindent, erre dob egy ilyet:
Ezt így berakjuk a magyar felhasználónak, mindenféle visszalépési lehetőség nélkül. Oké, kitöltöttem újra az elejétől (ekkor közben már emelkedett ötezer-x forintot a jegy ára(!), mert valaki vásárolt sikeresen), mennék rá a végső foglalás gombra, ez az üzenet jön:
Hibás ügynökazonosító. James Bond, vagy mi a fene? Visszalépek, teljesen üres minden, újra kitöltök mindent, erre ha megnyomnám az utolsó lépéshez vezető gombot nem történik semmi, de tényleg semmi. Újra az egész, utolsó lépés, remegve gombnyomás, de végre sikerül, megkapom az elektronikus jegyet. Mindez kevés híján egy órámba telt. Egy ötperces tranzakcióról beszélünk.
Az alábbi lista az, ami az én gondolataimat főként összefoglalja:
nem látom merre járok: kéne valami folyamatjelző, hogy hány lépés van még, hol vagyok éppen és hogy nagyjából mi hol lesz;
nincsenek megfelelő hibaüzenetek: ERR BAD NAME és társai nem azok, kellene júzerfrendli kedves pista elírtad jelzés;
az oldal rengeteg helyen hibás: újratöltések, dobálgatások, kinézet szétesések és így tovább. Oké, én tudom hogy nyilván el van írva egy CSS vagy HTML-sor, de egy átlagos repülőjegy-vásárló nem biztos;
általánosan kevés tájékoztatás: az ember repülőjegyet vesz, nem két kiló krumplit, itt fontos és érzékeny adatokról van szó, elég egy rossz helyre írt név a nem megfelelő tájékoztatás miatt, és már nem kapom vissza például a repülőjegy árát a finnektől, aztán nézhetek.
A kulcsfontosságú mondat: a magyar webes szolgáltatások többségén nem érzem magam biztonságban. Arra gondolok, hogy a kínaiaknak előbb elutalok ötvenezer forintot az ebay-en szemrebbenés nélkül, mert tudom hogy rendben működik a dolog és érzem is, itt viszont akkora méretű tákolás-gányolás érződik, még hozzá nem értő szemmel is, hogy egyszerűen nem merek érzékeny adatokat kiadni, és inkább elsétálok személyesen hogy befizessem a pénzt.
Ezek a dolgok csak szerintem roppant kellemetlenek?
Nem tudom mióta van ez az új megjelenés, most mondták többen hogy február óta, de nekem tegnap, sőt még ma délelőtt sem így nézett ki a YouTube, pedig semmilyen bétatesztelésre nem jelentkeztem. Viszont az új külső sokkal jobb: letisztult kis gombok váltják az undorító képeket, a feltöltő videói alapból elrejtve és sokkal logikusabb helyen, maga a videó is jobb helyen és így tovább. Bejön.
Nem rossz, de helyenként sajnos lehánynám miatta a monitort.
Van két saroknyira innen egy posta, gondoltam megnézem holnap mettől meddig van nyitva. Felcsapja az ember ilyenkor a huszonegyedik század telefonkönyvét, az internet egyetlen gugliját, begépeli hogy magyar ami posta, jön is rögtön a . Kellemes mini, letisztult dizájn, barátságos URL-ek, egyszerűen áttekinthető elrendezés, itt-ott gyárilag világos alig beállított képek, szóval minden ami kell. Rögtön jobbra ott van, hogy postakereső, örülünk, kattintunk.
Hoppá, Firefox, Google Chrome és Opera – a weblap nem működik, bármit írunk be, a kereső gombjának megnyomására nem történik semmi. Gyanakszik az ember, átnyargal Internet Explorerre (linuxosok, macesek: szevasztok parasztok).
Máris jobb a helyzet. Vagy mégsem:
Én persze nem értek ezekhez, gőzöm nincs mi az az API, de félek hogy így nem fogok tudni keresni, úgyhogy rettegve zárom be a gombot. Oké, a posta tudom hogy 1062 Budapest, Szondi utca 54 szám alatt lelhető, Google Mapsen mutatom:
Na, be is gépeljük a dolgokat. Elsőre feltűnik, hogy valami miatt nincs eredmény, látom hogy a városnál piros csillag. Elkezdem írni, hoppá, megjelenik a listában rémlassan (fél percenként nyomtam egy betűt, a Bud résznél jelent meg a lista) hogy mik a lehetőségek. Kattintok, beírja, örülök. Beírom az utcát és hogy az egy utca egyébként, majd keresés. Rögtön megjelenik hogy válasszak kerületet, fasza, hatodik. Keresés.
Mi a fene. Irány a gugli, nyomozás, keresés. Hm, valahol ipszilonnal írták a Szondit, hát nosza, próbáljuk meg. Tippelj, van-e találat, hát persze hogy van:
Konklúzió: a szolgáltatás ebben formában használhatatlan. Itthon már lassan többen használnák böngészőt, mint Internet Explorert, így sok embert elzárnak a lehetőségtől. Arról nem is beszélve, hogy a keresőnek bár az űrlapja teljesen jó, egyszerű, a mögötte dolgozó alkalmazás és/vagy adatbázis hibás.
Végül még annyit, hogy ha egy blogról letiltjuk egy az internet fejlődését nagyban akadályozó klienssel látogató olvasókat, akkor vesztünk x olvasót, nagy ügy, mi hibánk. Azonban ha egy közérdekű weboldal kialakításakor nem vesszük figyelembe, hogy nem csak egy böngésző létezik, akkor nagyjából azzal egyenértékű dolgot művelünk, mint amikor egy új építésű középületben nincsen rámpa a kerekes székkel közlekedőknek.
Említettem a »múltkori bejegyzésben« hogy szeretnék néhány gondolatot írni az interneten való bankkártyás fizetésről.
Megmondom őszintén, szűzgyerek vagyok a témában, négyszer vagy ötször fizettem összesen, és mivel a bank felé semmilyen kérést, engedélyezést nem tettünk ezzel kapcsolatban, felvetődött bennem egy kérdés. Ha ellopják a kártyámat, simán beírják a hátán található számokat, és megy is a terhelés? Mert ebben az esetben ez egy katasztrofális rendszer.
Tényleg nem tudom hogyan működik ez, de ha ilyen egyszerű, akkor azért elgondolkodtató hogy biztonságos-e az egész, mert ha ellopják a pénztárcámat, és nem veszem észre (nulla százalék az esély erre persze), akkor hamar megkopasztanak. Arról nem is beszélve, hogy nem lehetetlen egy olyan algoritmus megírása, ami szépen addig pörgeti a lehetőségeket, míg nem talál létező kártyaszámot.
Utána oknyomozok majd a dolognak, de ugye köztudott hogy a dolgok sorrendje: probléma miatti anyázás, probléma megoldásának esztelen próbálkozása, Google, probléma megoldása. Ez annyiban módosul ha az ember blogot ír, hogy az anyázás elé jön a blogbejegyzés. ;]
Azt vettem észre, hogy a nem kifejezetten tematikus blogoknál (mint például a , ahol egy bejegyzés egyfajta fórumként is üzemel) a sok szociális izébizé jelenléte, mint a Buzz, a facebook, a Plurk, a Twitter és a tumblr egyszerűen kinyírja a kommenteket.
Nálam túl sok komment amúgy sem volt, de mióta ezeken aktívabban jelen vagyok, pláne nincs, és azt vettem észre, hogy sok másik blogon szintén ugyanez van.
Különösebb jelentősége nincs, viszont arra gondoltam, hogy lehet idővel megszüntetem a hozzászólás lehetőségét és/vagy integrálom ide a mindenféle egyéb felületeken történő kommenteket, így például a Google Readerből jövőket.
Kicsit hosszabban: a magyar Zümm fordítás szerintem kifejezetten jó, zümmök, zümmögés, zümmögök stb., ha megnézzük a twittert, akkor ez egy csillagos ötös fordítás. A koncepció ott van elrontva a Google részéről, hogy minek egy kismilliomodik, semmi újat nem nyújtó szolgáltatást elindítani. Akkor egyébként megfontolnám a használatát, ha nem rakna minden egyes hozzászólást a bejövő levelek közé, áttekinthetetlenné téve a postafiókot.
Majd elválik, de szerintem ez rosszabb mint a »Wave«.
Csak én vagyok vele úgy, hogy hiába váltogatják a »facebook« kezdőoldalát, nem érzékelek belőle semmit?
Nemrég is volt valami újítás, most is csipog hogy megújult a kinézet, de valójában nem tűnik fel semmi extra, viszont mindig jönnek, hogy milyen egyszerű lett, ami meg szimplán marhaság, mert amikor még regisztráltam vagy két éve, tényleg áttekinthető és tényleg egyszerű volt, most meg sikerült az egészet össze-vissza variálni és bonyolultabbá tenni, fejbe lőve a facebook-clean elvet.
Most például már visszakerült a fotó feltöltése gomb, de nem is olyan régen teljesen eltüntették, nem találtam olyat aki tudja hol van, mindenki csak wallra töltötte fel a képeket. Meg van még kismilliárd dolog, amit szerintem teljesen máshogy kellene, de persze ha a nagyközönségnek így jön be, akkor.
Ellenben ott a Hip Hop for PHP, ami már inkább szimpatikus.
Na, azért az már tényleg húzós hogy a Budapesti Műszaki Egyetemnek mennyire használhatatlan oldala van.
Nem kinézetre, nem szabványosságra vagy hasonlóra gondolok (bár lévén hogy egy műszaki egyetem, nem ártana ezeknek rendben lenniük), hanem arra, hogy egyszerűen nem lehet megtalálni semmilyen információt. És nem én vagyok a béna, mert internetezek már egy cirka tizenkét éve.
Lesz holnap ingyenes ASP.net-képzés a SZÁMALK rendezésében, és valamilyen megfontolásból nem a »Mérnök 39-ben«, hanem a BME I-épületének IB028-as termében.
Oké, rámegy az ember az oldalra, látja hogy elérhetőség, gondolná hogy ott lesz a cím, de oda kirkják hogy Műegyetem rakpart 3-9, ami sokat nem segít. Rendben, keresne az ember valami belső térképet, de semmi. Rámész a BME-VIK oldalára, de semmi. Oké, ott van egy megközelíthetőség, azt tudom is hogy a Petőfi híd budai hídfőjénél kell leszállni, de a BME-nek van cirka nyolcszázötvenezer kara-épülete-szaka-ajtaja, csak illene felrakni egy belső térképet, és azt szembetűnő helyre kiakasztani.
Tudom persze hogy az iskolai honlapkészítés macerás téma, mert mindenki jön hogy ért hozzá, mindenki a saját részét szeretné legelőre tenni, fizetni senki nem fog érte, pláne nem egy műszaki iskolában, a végeredmény meg sosem jó.
És így van ez a mi sulink és gyakorlatilag az összes felsőoktatási intézmény weblapjával.
Pedig a külföldi (angol, német stb.) főiskoláknak nagyon-nagyon szerethető, kényelmes, elegáns lapjaik vannak. És a vicc az, hogy ember lenne rá mindenhol, mert félévnyi ösztöndíjért bármelyik tehetséges hallgató kiváló anyagot fejlesztene, vagy valami TDK-munka keretein belül.
A tervezői biztosan nem mentek volna át a vizsgán, mert bár a nevére nem emlékszem, de van valami következetességi ajánlás, hogy ugye nem rakunk új funkció gombját egy régi helyére, mert akkor szegény júzer folyton az újat kattintgatja, mikor a régit akarja. Ráadásul ha kis üzenetet rak ki az ember, akkor a linkek elfoglalják az egész rubrikát, és alig lehet megnyitni az üzenetet:
A folyamatos álfejlesztések, mint a nagyszerű ikonok (1000 meghívott júzer, sok értelme van, tényleg) helyett lehetne például egy normális keresőt csinálni.
A viszont folyamatosan pozitív újdonságokat hoz, a felület miatt pedig még mindig megerőszakolnék valakit, aki csinálta, de persze gyöngéden, tehát mondjuk megszeretgetnék, annyira jó lett. Az új dashboard (tényleg, erre mi a jó magyar szó?) elég jó lett, ráadásul mégha csak ideiglenesen is, de eltüntették a tumblarityt, ami jó. Bár itt is ütközik valami ajánlás, mert nem szabad +1 kattintás mögé rakni olyan dolgokat, amik eddig egy kattintásra voltak, de ez már szőrszálhasogatás lenne:
Megtört a jég: regisztráltam. Kettő blogot is indítottam, az egyik egy , míg a másikban ömlesztve igyekszem képeket feltöltni az , meglátjuk.
Nem, nem érzem gáznak a logót, pedig de, kellene.
Anno már »írtam« a tumblr-ről, aki esetleg nem ismerné: gyakorlatilag egy mikroblog szolgáltatás ez, annyi különbséggel, hogy a bejegyzések egy hatalmas folyamot alkotnak, a bejegyzéseket újra lehet küldeni (reblog) és kibővíteni, így egy kis bejegyzésből akár hatalmas beszélgetésáradat is kialakulhat. Lehet küldeni képet, szöveget, videót, idézetet, csevegésből részletet illetve zenét is.
Ami nekem a társaságon és a tartalmon túl nagyon bejön, az a tumblr kezelőfelülete. Rendkívül elegáns, rendkívül szép, rendkívül könnyen kezelhető és egyszóval összefoglalja azt, amit én minden webes és asztali alkalmazástól elvárnék. A letisztultság nem is igazán jó szó erre. Múltkor teljesen hirtelen felindulásból követtem el a regisztrációt, és két perc alatt beleszerettem az egészbe. Továbbá szeretnivaló tulajdonsága még, hogy egyáltalán nem lassú és hogy működik, vagyis mióta én használom egyszer nem volt olyan, hogy valami nem működött volna megfelelően.
Ez van, akit érdekel lehet követni, én is nyomok szívesen egy plusz jelet, ha bejelöl valaki.
Nem is olyan régen, majdnem egy évvel ezelőtt írtam »hazánk akkor új fotós oldaláról«, a . Az egyéves közösség azóta sok mindent megjárt, játékokat, pályázatokat indítottak, és azt hiszem, hogy mindenképpen sikeres vállalkozásnak tekinthetjük, hiszen sikerült végre egy nyitott, barátságos, nagyjából minden témát lefedő fotós közösségi projektet létrehozni.
Egy év után most új külsőt kapott az oldal: átgondoltabb, elegánsabb, fotó-közelibb és sokkal kényelmesebb, áttekinthetőbb lett. Szerintem a főoldalon a kockák alá mehetne egy pársoros felület olyan hírek, blogbejegyzések közlésére, amelyek nem csak egy képből állnak, illetve a logóban most a kékes vonalak nem mutatnak túl jól a fekete háttéren, ezeket a szubjektív dolgokat leszámítva viszont nekem nagyon-nagyon tetszik az új arculat.
Na igen, várható volt hogy ez is el fog jönni egyszer. Amikor megjelent a »Chrome« én kicsit hiányoltam a kiegészítéseket, hiszen többek között emiatt álltam át Operáról Firefoxra, ez volt az egyetlen plusz, amit nyújtani tudott. Most a saját felelősségre letölthető már van lehetőség telepítésére. Rendkívül egyszerű: kattintunk, megnyomjuk a telepítés gombot és már működik is, mindenféle újraindítást nélkülözve.
Az én listám a kiegészítésekről:
: a GMailen érkező új leveleket ellenőrzi, finoman beépül a címsor mellé, egyáltalán nem zavaró.
: a Firefoxból ismert AdBlock, mely eltünteti a a böngészés közben megjelenő zavaró reklámokat.
: az oldalakat fordítja le tetszőleges nyelvre egy kattintásra.
: PDF-fájlok és PowerPoint prezentációk megtekintése a böngészőn belül, hasznos.
:
: RSS-hírcsatornákra való feliratkozás egy kattintásra, sőt, bármilyen tetszőleges webes RSS-olvasóval tud működni, például a Google Readerrel, az iGoogle-lel, a Bloglinesszal vagy My Yahoo-val.
: Flickrhöz apró kényelmes extrákat nyújtó kiegészítés.
: fülekkel mindenféle műveleteket lehet végrehajtani, rendezni, elég parasztvakító módon váltogatni és így tovább. Hasznos lehet, ha több mint tíz fül van megnyitva.
Első pár napban ezeket találtam hasznosnak, kiválóan használhatók, persze a béta állag miatt még néha itt-ott bogarasak, de azt hiszem, a Google ezzel most még egy morzsányi embert (köztük akár engem is) elcsalogatott a Firefox tábortól.
Tudjátok mi csapja fel nagyon durván az agyamat? A koksz. Azon túl pedig egy dolog még: amikor egy hatalmas cég képtelen normális weboldalt készíteni a külföldi piacra. Vegyül például a H&M divatüzletlánc magyar weboldalát:
Üzlet-lokalizátor? Az mi?
De lehetne még rengeteg példát hozni, mondjuk műszaki márkák hivatalos oldalának magyar regionális változatát, ahol beírod a típust, majd kidobja hogy semmit nem talált, de ha átbumlizol az angol nyelvű oldalra, ott már rögtön megtalálja. Persze ezek még mindig a nagyjából jobb esetek, mert előfordul ügye az is, amikor egyáltalán nincs magyar weboldal.
Most tényleg, 2009 van, ha valamikor, akkor mostanában tényleg fénykorát éri az internet. Olyan nagy meló lenne egy külföldi cégnek erre is fordítania egy kis anyagi forrást?
És ellenpéldaként – ismételten – nézzük meg az IKEA és üzleteinek weboldalait.
Szóval akkor jöttek a Picipuha™ marketingesei és kitalálták, hogy ők megmondják milyennek képzelik az Internet Explorer kilenceset, amihez Tim Burtonnek nincs köze és nem szeptember kilencedikén jelent meg.
Nem tudom mit mondtak, csupán azt nem értem, hogy mért kell egyáltalán magyarázkodni. Az IE nincs abban a helyzetben, hogy győzködni kéne bárkit is. A felhasználók nagy részének teljesen mindegy, mi van, így elindítja az alap böngészőt, ami majdnem biztos, hogy 90%-ban az Explorer lesz. Persze a böngészőválasztós akármi korrekt dolog (megjelenik a kezdőoldalon egy lista, hogy léteznek más böngészők is, kedves felhasználó, és lehet választani, majd letölteni és használni), bár egyelőre csak kezdeményezés amennyire én tudom.
Nem magyarázkodni kellene srácok, akik ott dolgoztok az ügyön, vagy legalábbis úgy tesztek, hanem nekifeküdni, hogy az egyébként jó szoftver végre értelmezze is jól a HTML, CSS, Javascript meg egyéb kódokat. Mert egy böngészőnek elvégre mégis ez volna a feladata. És akkor majd lehet jönni a marketinggel.
Összejött már sok apróság a Google háza táján, én meg mindegyikről akartam írni, de így egyszere talán jobb.
YouTube Autoshare
Ha favoritnak adunk egy videót, be lehet kapcsolni, hogy automatikusan megossza a különböző szolgáltatásokon (Reader, Facebook és társai). Adott esetben hasznos lehet, bár én naponta nyolc-tíz videót veszek fel kedvencnek, nem tudom mennyire lenne ez zavaró egy idő után.
YouTube 1080p
Szerintem tök vicces, hogy a YouTube tud már 1080p HD-videókat is kezelni. FullHD, érted. Azért vicces szerintem, mert sokszor még az SD, de mit SD, a webkamerával felvett videókat is alig tudja lejátszani, a 720p videókban ha tekerni akarok akkor bezöldül az egész és így tovább. De nyilván az átlag 4 megabites letöltéssel rendelkező felhasználóknak 1080p kell.
Nem tudom, ki hogy van vele, szerintem a Google rohadt jó felületeket tud készíteni. A dizájn annyira nem csicsa, ez nem is baj, de a felület mindig átlátható, barátságos és kényelmes. Ellenben az AdSense fekete bárány ilyen téren. Elsőre egyszerűnek tűnik, de valójában nem igazán átlátható, folyamatosan eltűnnek-megjelennek menüpontok (eddig például volt egy olyan lehetőség hogy az utolsó kifizetés óta, az most teljesen eltűnt nálam) és így tovább. Arról nem is beszélve, hogy a magyar változata katasztrofális, pedig egy üzleti szoftvert fontos lenne értelmes emberekkel fordíttatni.
Accountot cseréltem
Ez meg teljesen személyes jellegű. Eddig két fiókot használtam, egyet a szolgáltatásokra, egyet a személyes dolgok intézésére. Aztán mostanában a kettő egyrészt nagyon egybeforrt, másrészt nem olyan a helyzet, mint két-három éve, hogy inkább neten kommunikáltam, úgy értem, hogy neten megismert emberekkel, hanem rengeteg személyes ügyet kell intéznem, amit nyilván nem egy mefi@ e-mail-címről fogok írni. Meg aztán ott van a GMailbe épített cset, amit ugye a GTalk kivált. Letöröltem a Messengert, Skype-ra senki nem jött, GMail-je viszont mindenkinek van. Ha nagyon nincs más, felmegyek MSN-re is, de nem szívesen. Szóval bárki szeretne elérni, a gabor.nadai felhasználónéven talál meg az összes Google-szolgáltatásban. (Vagy legalábbis az olyanokban mint a Reader, a GMail, a GTalk, a Wave és a Calendar.)
Múltkor jutott eszembe néhány ötlet a »Plurk!-ről«, aztán jött még pár javaslat, gondoltam összeírom egy táblázatba, majd ha összegyűlik még néhány, akkor egy elektronikus levél formájában továbbíthatnánk a fejlesztőknek, akik aztán le sem fogják.
Javaslat
Ötletgazda
Lehessen látni, ki onlájn és ki nem.
Mefi
Legyen egy értelmes archívum, hónapokra bontva.
Mefi
Csillagozás, hasonlóan a GMail megoldásához.
Ha valakit blokkolsz, annak a hozzászólásait se lásd.
Bővítmények.
Okosabb kereső.
Régen nem bejelentkezett felhasználók törlése.
Párhuzamos timeline, tetszőleges emberek üzenetei.
Komment egyszeri módosítása
Egyelőre ennyi, lehet bombázni kommentben vagy bárhol máshol, ha van több!
Szóval, nagynehezen végre hozzánk is eljutott egy meghívó, amiért óriás köszönet , ha már a Google nem szeretett minket. (Nem értem mi szerint osztogatták egyébként, de mindegy is.)
Biztos mindenki tudja már, hogy miről szól a Google Wave, aki mégsem, tekintse meg ezt a videót:
Szóval egy új, innovatívnak tűnő kommunikációs felület, amiben elvileg sokkal áttekinthetőbben és szervezettebben tudunk akár több témát, több emberrel teljesen élőben megvitatni. Az élő része a dolognak tényleg megvan, olyan szinten, hogy amikor gépelsz, hasonlóan a régi ICQ-hoz, folyamatosan látni, nem csak enter leütése után. Vagy például ha a térképen böngészel, akkor a másik felek látják amit épp csinálsz.
A rendszer elég laza, amúgy. Vannak benne kiváló lehetőségek és rengeteg ügyes megoldás (például a scrollbar, hogy csak egyet említsek), viszont nagyon-nagyon preview státuszban van, rendszeresen megáll, lassú, hibaüzeneteket dob, nem úgy működik ahogy kéne és egyebek.
Van több dolog is, ami nagyon kellemetlen. Például hogy az inbox nem üríthető. Hiába archiválom, hiába némítom a szálat, mindig megjelenik újra és újra. Így meg ugrik az áttekinthetőség. Vagy például az is rossz, hogy az inboxban nem jelzi a címkéket. Meg úgy általában is, a GMail okos címkekezelője itt sehol nem látszik.
Meg úgy általában ami zavar, hogy a videón az egész roppant kényelmesnek, gyorsnak, áttekinthetőnek és átgondoltnak tetszett, élőben pedig elég zilált az egész.
Reméljük jó fog kisülni belőle, mert így egyelőre nem alternatíva például az MSN-re, még ha nem is ez a célja.
Vicces víruskampányba kezdett a Vatera. A lényeg egyelőre annyinak tűnik, hogy egy csajt elvileg megcsalt a férje, ezért ő áron alul eladja a cuccait. Értékes dolgokat árulnak egy forintról, minimálár nélkül (magyarán matematikailag van rá esély, hogy egy forintért megvegyen valaki egy több százezer forintos terméket). Elég komolyan tolják, még iWiW, Facebook és twitter profilt is csináltak neki.
Az van, hogy én és néhány barátom (nevezzük őket a poén kedvéért Hajasnak, Cuccunak, Mr. X-nek és Jenőnek, akik jelen esetben nem az egyébként sem létező kitalált barátaim) úgy döntöttünk, hogy ha manapság mindenki webdizájner (bocsánat, webdivájner) meg webprogramozó (bocsánat, webfejlesztő), akkor mi ugyan miért ne foglalkozhatnánk ezzel, pláne, ha évek óta foglalkozunk vele egyébként is és pláne, ha rengeteg máshoz is értünk.
Cégszerűek vagyunk, számlaképesek vagyunk, menők vagyunk, viccesek vagyunk és kőprofik; olcsón jól és gyorsan dolgozunk, ezek közül ráadásul négyet választhatsz és kapsz ajándékba egy csokinyuszit is. Ismerünk nagyon jó webtárhely-szolgáltatókat (), szeretnek minket az angyalok és minden este megmossuk a fogunkat.
Kicsit hivatalosabban:
Kedves Megrendelőnk!
Fiatalos, lendületes és naprakész csapatunk vállal az Ön magán-, kis vagy középvállalkozásának teljes körű webes alkalmazásfejlesztést (legyen szó ASP-ről, PHP-ról vagy JSP-ről), fotózást, grafikai munkákat és gyakorlatilag mindent, amihez billentyű valamint egér szükséges. Olcsón, jól és gyorsan dolgozunk, fontosnak tartjuk az ügyfeleinkkel való kommunikációt és azt, hogy minél jobb és használhatóbb termékeket adjunk át. Ha valamit mégsem tudunk megoldani, meleg szívvel ajánlunk olyanokat, akik esetleg mégis.
A missziónk egyszerű: jobbá tenni a világot. Vagy legalábbis azokat a szoftvereket és szolgáltatásokat, melyek célja hogy megkönnyítsék mindennapjainkat és munkánkat.
Ezek vagyunk mi, az csapata!
Vagy meggazdagszunk, vagy megyünk vissza a balettbe ugrálni
Több dolog. Az egyik a gallery, amibe bárki berakhat maximum tizennyolc bárki által készített képet vagy videót, írhat hozzájuk egy kis megjegyzést, van kommentálási lehetőség illetőleg még egy explore oldal is, ahol a legnépszerűbb galériák vigyorognak vissza.
A másikat nem tudom egészen pontosan, hogy most vezették-e be, de eddig nem láttam és roppantul hiányoltam: ez az úgynevezett guest pass azaz vendégkártya. A lényege, hogy egy máskülönben privát fotót ideiglenesen vagy véglegesen bizonyos személyeknek láthatóvá lehet tenni egy e-mailben küldött kulccsal. Jóság.
A harmadik egy apróság, de elég zavaró: a favoritok számát jelző kis számlálót elmozdították. Eddig a fotó tulajdonságai (kamera, dátum, záridő stb.) alatt volt, most pedig sokkal feljebb, a címkék alatt. Logikátlan, ráadásul két napba találtam meg, elsőre nem is értettem, hogy írta az egyik képnél hogy 300+ favorit, a számláló meg sehol.
Valamint egy apró javaslat, ami nem lenne rossz: csoportok. Rendbe kéne már őket kapni, volt erről szó korábban is, nem csak itt, de legalább egy live search megoldással bővíthetnék a groupba való beküldés menüjét, mert többszáz csoportból kiválogatni valamit hihetetlen nehéz, pláne ha -----*****FLICKR GROUP*****------ és hasonló elnevezések vannak.
És ennyi.
Meg még annyi, hogy Firefoxot használóknak ajánlom meleg szívvel.
2009. június 17. – több száz, ezer vagy talán milliónyi weboldal, köztük mefiblog tervezője is megkönnyebbülten felsóhajtott, hogy munkájuk végre külön hegesztgetés nélkül is úgy jelenik meg az Internet Explorer böngészőt használó nyájas olvasónak, ahogyan azt a tervező – jelen esetben Mefi, még néhány évvel ezelőtt – megtervezte.
Kedves Microsoft, KÖSZÖNJÜK, hogy ilyen gyorsan, csupán néhány év alatt sikerült ezt a hatalmas mérföldkövet elérni. Büszkék vagyunk az IE-divízió fejlesztőire, de mindazonáltal bízunk benne, hogy az AIDS ellenszerét nem ők fogják kifejleszteni. Kis lépés ez egy böngészőnek, de hatalmas a Microsoftnak!
Ezzel egyidőben Mefi életében először videóhívást fogadott, és a szolgáltatást pozitívan könyvelte el.
Érdekes dologgal rukkolt elő az Opera böngészőt fejlesztő csapat. Úgy gondolják, hogy ha már van egy böngésző ami szinte biztosan fut, mért ne tudjon az extránál is extrább dolgokat, mint például: fájl- és fotómegosztás; azonnali üzenetküldés, chat; webszerver; zenék megosztása vagy például üzenőfal. Mindezt úgy, hogy egyszerűen fut az Opera, kattint egyet az ember, és már tud is csetelni, vagy mondjuk eléri a zenéit a világ másik feléről. Sőt, ez csak a kezdet: a szolgáltatások bővíthetők, és persze nem is lenne igazi webes móka ez, ha nem fejleszthetne bárki saját szörvájszt hozzá.
Roppant érdekes ötlet – bár a tegyünk-bele-mindent-egy-programba hozzáállás egyáltalán nem idegen az Operától, hiszen bőven elég ránézni alapjáraton mennyi mindent tud a böngészőjük. Ráadásul kicsit továbbgondolva, ezzel talán van rá esély, hogy végre lesznek az Operához is kiegészítések. (Nem is értem mért nem látják be, hogy a fejleszthető-letölthető-telepíthető add-onokra hihetetlen nagy kereslet van.)
Itt egy videó, az oldalán pedig minden egyéb infó:
Pontosan egy éve, hogy elindult a leginkább twitterhez hasonlítható szolgáltatás, a . Hét nappal később »csatlakoztam«, így lassan egy éve már, hogy rendületlenül írom a plörköket és hozzászólásokat.
Sokan kérdezik tőlem amikor meglátják a feltűnően egyedi kivitelezésű grafikus kezelőfelületet, hogy mégis mi ez. És akkor el szoktam mesélni.
Én úgy tekintek a Plurkre, mint egy jófajta IRC-utód. Gyakorlatilag amit régen IRC-n műveltünk (beszélgetés, linkek mutogatása stb.) az most itt történik. Sokan a twitterrel is így vannak, ott viszont nincs meg a lehetőség a már-már azonnali üzenetküldésre, ráadásul sokkal elszigeteltebb. Ellenben itt az üzenet-komment struktúra miatt sokkal jobban alakulhat a kommunikáció.
Mindamellett hogy mostanában egyre több probléma van vele, nagyon sokat fejlődött a szolgáltatás egy év alatt. Látszik, hogy törődnek vele, bár azokat, akik a fordításokért felelősek hátsó félen rúgnám, mert többször is küldtem nekik levelet illetve üzentem nekik a saját csatornájukon, de nem válaszoltak, pedig súlyos hiba volt a fordításra szánt alkalmazásban, ami miatt nem lehetett a magyar nyelvi változatot elkészíteni. Nem is tudom hogy hogyan áll jelenleg a magyar változat.
Szóval egy év, és talán az utóbbi idők legjobb szociális webkettes szolgáltatása a Plurk. Kiváló kommunikációs felület, ha éppen nem akarsz egy e-mailt küldeni és MSN-re felmenni, és még össze is hozza kicsit az embereket, én például részben itt ismertem meg , de tudnék példákat mondani párokra is, melyek részben a szolgáltatásnak köszönhetően jöttek össze.
Boldog születésnapot, és köszönet a fejlesztőknek, hogy egy éve csinálják nekünk ezt!
Nem tudom, hogy relevánsnak számít-e még az információ, vagy hogy van-e az egésznek hitele, és hogy érdekel-e egyáltalán még valakit komolyabban, de kedden indul a , mely ugye a HVG karjaiban tartott blogokat értékelő és díjazó rendezvény – blogverseny, vagy mi.
Idén a tavalyihoz hasonlóan a mainstream, gasztro-, kulturális, IT-, szórakoztató, tanácsadó, hír-, fotó-, helyi.érték és a komplex blogok nevezését várják; a nevezők közül minden kategóriában kisorsolnak egy zsűritagot a szakmai zsűri mellé. A verseny kategóriánként-hetenként kerül megrendezésre.
Új szlegnkifejezést alkottam, mely a vivesedés. Azt jelenti, hogy velemi ami eddig egész jó volt, most hirtelen kezd irgalmatlanul rossz irányba indulni. Példák a használatára: Vivesedik a telefonom, újat kell vennem. Vagy például: Tiszta viv a tévém, lemaradok a focimeccsekről.
Mostanában kicsit szomorúan látom, hogy a »facebook« is kezd vivesedni. Túlzás lenne azt állítani, hogy sokat lógok az efféle szociális hálózatokon, de hihetetlen, hogy havonta egyszer sem tudom használni (úgy értem hogy arra, amire kitalálták: kapcsolatokról információt szerezni), mert vagy nem tölt be, vagy hihetetlenül lassú vagy csak egyszerűen hibaüzenetet dobál. Tegnap épp kerestem valakinek az MSN-címét, és mivel az iWiW-re változatlanul nem tudok bejelentkezni (nem jelenik meg a bejelentkezés-mező), a facebook felé navigáltam. Kicsit meglepett, hogy a főlap majdnem két perc alatt töltött be, az pedig kifejezetten felidegesített, hogy mikor ismerősnek jelöltem az illetőt, a homokóra bájos forgásán kívül semmi nem történt.
Azért számomra változatlanul elfogadhatatlan, hogy előbb-utóbb minden szolgáltatás elkezd lassú és használhatatlan lenni. Ez elmondható például a »Plurkről« is; eleinte rettenetesen gyors és stabil volt, most tele van bakikkal és lassú. Utóbbit betudja az ember annak hogy több a felhasználó, Viszont vannak olyan hibák, amik azon túl hogy idegesítőek, használhatatlanná is teszik a szolgáltatást. Olyanokra gondolok, mint amikor kommenteket vagy plörköket kétszer, de sok esetben egyáltalán nem mutat; megint máskor pedig más-más időrendi sorrendben.
És nem hiszem el, hogy lehetetlen technikailag a kivitelezés, mert ott van például a GMail, amit kismillió ember használ, mégsem lassú és nagyon ritkán fordul elő hogy leáll. Bakival pedig még nem igazán találkoztam, pedig elég sokat használom. Ráadásul mind az iWiW, mind a facebook mögött szintén elég komoly technikai háttér áll.
Nem azt akarom mondani, hogy én jobban meg tudnám csinálni, mert lehet hogy nem. De ha egy szolgáltatás mögött van egy akkora volumenű vállalkozás, mint mondjuk a Magyar Telekom, akkor azon túl hogy tesszük zsebre a reklámokból befolyó pénzt, illene arra is figyelni, hogy a szolgáltatás is működjön megfelelően. (Tudom, lehet hogy közel nem sok pénz marad meg a fejlesztőknek, de ha már elkezdték, ne hagyják félbe.)
És az ünnep alkalmából dizájn-nosztalgiát tartanak:
Tíz év. Azért durva, ha belegondolok tizenegy éve netezem, az index pedig tíz éve halad töretlenül felfelé. Lehet mondani rá rosszat vagy jót, viszont vitathatatlanul az egyik vezető magyar internetes magazin, vagy nem is tudom minek nevezzem, legyen inkább onlájn tartalom.
Kövezzen meg bárki, de nekem tetszik. Persze még közel sem tökéletes, de sokkal letisztultabb és elegánsabb, már-már azt mondanám hogy méltón trendi lett. Meg kapott egy-két effektet is, például homályosodó dobozbecsukás. (Vagy ez volt eddig is?) Persze ettől még a rendszer nem lesz jobb, bár elvileg , hah! Az új külső egyébként az iWiW hétéves születésnapjának alkalmából jött.
Mindössze csak azért ám, mert reggel nem volt időm kiütni a CSS-t, iskolából meg nem illik FTP-n keresztül csatlakozni, nem is igazán lehet. De ettől függetlenül – »akárcsak tavaly« – ma, április kilencedikén van a .
Jó dolog ez a , én teljes mértékben meg is értem, hogy mért kedvelik az emberek jobban mondjuk a Twitternél, de egyszerűen lehetetlen mindenkit követni még itt is. A napokban nagyjából harmincan nyitottak Tumblr-féle mikroblogot, nekem pedig így is van nagyjából 130 blog és egyéb oldal a Google Readerben. Ehhez még az a plusz harminc sok lenne, és javarészt úgy is csak folyamatosan olvasottnak jelölném, olvasást nélkülözve.
Pedig a harmincból harminc érdekelne, mert vagy hozzám közelálló embereké, vagy egyszerűen olyan a tartalom, hogy megéri figyelni.
Szóval ilyenkor valahogyan jobban örülnék, ha még a kis videókat és egyéb dolgokat is mindenki a saját blogjába írná, nem egy külön . Ellenben azért ennek jó oldala is van természetesen, hiszen akit nem érdekelnek a videók és apró beböfögések, azok csak jól járnak.
Nemrég írtam épp, hogy a »YouTube-videókat elárasztják a grafikus hirdetések«, most meg jelentkezek be MSN-re, erre valami idióta focis játékot reklámoznak a főképernyő alsó felén, amivel alapjáraton nincs probléma, de félpercenként ad egy idegesítő magas hangot, amit nem lehet kikapcsolni. Először a Microsoftnál dolgozó illetékes, utána pedig magát a reklámot készítő egyén hátsó felét kényeztetném bakancstalppal.
Nevetséges, hogy 2009-ben még mindig nem lehet leszoktatni embereket az automatikusan induló hangos dolgokról. Weboldalaknál is hihetetlen idegesítő, pláne ha nyitva van nyolc-tíz fül.
A Live Messengerben megjelenő reklámokat vagy tűzfallal, vagy pedig a hosts fájl (Windows XP-n például a C:\Windows\system32\drivers\etc\ könyvtárban található) alábbi sorral való kiegészítésével tilthatjuk le:
Nézek ma egy fotózással kapcsolatos videót, erre mi ugrik fel a lejátszó alsó részén? Ez:
Oké, a szöveges reklámra még azt mondtam, hogy belefér, de hogy belekúrunk egy a videónak majdnem 25%-át elfoglaló csillogó-villogó székletdarabkát, az kicsit idegesít.
Komolyan, néha nem értem a Google-t. Szerintem a YouTube-bal egyébként is keresnek egy vagon pénzt óránként, mért kell mégis ilyenekkel bombázni a felhasználót, barátságtalanná téve a sokszor használhatóság szempontjából amúgy is kényelmetlen szolgáltatást? Nem is beszélve ugye a mostanában jelenlévő földrajzi terület szerint történő tiltásról. A poén, hogy nemrég néztem egy magyar videót, Magyarországról feltöltve, vagyis csak néztem volna, mert kiírta hogy az én országomban ez nem elérhető. Hát lementem spárgába, tényleg.
Hálló, YouTube-fejlesztő-üzemeltető bácsik és nénik, tessék már észbe kapni!
A vírusproblémákkal kapcsolatban még egy nagyon hasznos tippet szeretnék átadni a közösségi tudás hatalmas ládikójába. (Néha olyan szépeket írok, hogy magam is meghatódok.)
Még korábban Babarum ajánlotta a nevezetű webes alkalmazást, mely gyakorlatilag egy onlájn vírusellenőrző. Ez persze nem nagy cucc, ami viszont rendkívül hasznossá teszi, hogy gyakorlatilag a létező összes vírusirtó szoftvert adatbázisával összeveti a feltöltött fájlt, és egy komplett analízist ad, melyet ráadásul tárol is egy ideig.
Persze többszáz megabájtos fájlok esetén nem a legjobb eszköz, de ha egy tömörített fájlt vagy valamilyen alkalmazást kell ellenőrizni, tökéletes és megbízható, ráadásul az eredményeket senki és semmi nem tudja manipulálni. Javítani és vírust irtani nem képes, csak ellenőrzésre használható.
Hasonlóan hasznos és adott esetben nélkülözhetetlen alkalmazás a , mely egy ActiveX bővítményen keresztül képes megvizsgálni a rendszert, és adott esetben akár javítani is azt.
Önök a mefiblog vírushíradóját hallották, köszönjük a figyelmet, további napos délutánt kívánunk!
A UPC-t eddig is nagyon szerettem, a »torrentkorlátozást« leszámítva semmi gond nem volt velük, korrektek az ügyfélszolgálatban és minden ilyesmi, ezeket nem győzöm hangsúlyozni. Megkockáztatom hogy talán az egyik legjobb szolgáltató, amelyikkel valaha dolgunk volt és talán az egyik legjobb a hazaiak közül.
És most jött a tájékoztató, hogy lehet előfizetni másolásvédett zeneletöltési szolgáltatásra, egy évig hűségnyilatkozat nélkül havi nyolcszáz forintos akciós áron, az első három hónap ráadásul most díjmentes, regisztráció után pedig nyolcszáz zenét(!) lehet letölteni, egyet a számítógépre, egyet pedig egy kijelölt hordozható lejátszóra. Sőt, van valami drágább csomag is, ahol ötven szám másolásvédelem nélkül szerezhető be. Nem kicsit éri meg a dolog, így első ránézésre. Bár túl sok albumból nem lehet válogatni, de ilyen módon szívesebben szereznék be új albumokat, mint nagy nehezen kitrükközött hamis iTunes-regisztrációval mondjuk. Bár ott nincs DRM és nagyobb a választék, tény, de első lépésnek ez is nagyon korrekt.
Igen, sok mostanában kicsit a Google-vonatkozású bejegyzés, de hát ez van, nagyon belehúztak a srácok. Az gondolom mindenkinek megvolt, hogy a GMailben új gombok vannak a levelezés rész fölött, aminek az egyik legnagyobb előnye és újdonsága, hogy végre megcsinálták a címkék kezelését, egyszerre több címke is adható egy levélnek, nem kell mindegyiket külön bejelölgetni.
A meg arról szól, hogy mindenki megadja éppen hol tartózkodik és mit csinál, így ha te például mennél valahová, de nem tudod kivel, ránézel a térképre, látod ki van a közeledben, és már mehet is a móka. Persze az egész gyakorlatilag egy teljesen fölösleges extra, mint manapság nagyon-nagyon sok hasonló jellegű szolgáltatás. Viszont mókás lehet. Persze itthon annyira nem használható, hiszen nem mindenki rohangál iPhone-nal vagy olyan telefonnal amivel lehet netezni.
Hasonló érdekesség, hogy az osztrákoknál olyan LED-technológiára épülő közvilágítást vezettek be, melyeket GSM-hálózatokon keresztül tudnak irányítani. Így például balesetnél az esemény helyét erős fehér, míg a körülötte lévő részeket halványabban, vagy más színnel lehet megvilágítani – írja az .
Volt már korábban »hasonlóról szó« itt a blogon, ez a most Reja mutatta. Amint rákattintasz indul is, szóközökkel elválasztva kell a szavakat gépelni, majd a végén enter. Nekem ez volt a legjobb eredmény:
Átlagosan meg így alakult:
#
Karakter
Szó/perc
Hiba
1.
538
95
1
2.
423
98
0
3.
554
92
2
4.
556
95
1
5.
545
92
2
6.
541
92
0
7.
548
94
3
8.
596
101
2
9.
608
102
1
10.
584
98
3
ÁTLAG
549
96
2
Jó móka ez, igyekszem tovább fejleszteni és 150-ig meg sem állok. Neked hogy sikerült?
Nálam ez a nap híre, mániákus szólt, hogy végre ezt is megértük: tudunk rengeteg nyelvről magyarra fordítani vagy esetleg visszafelé, ha úgy tetszik. A magyar-angolt próbáltam, elég nagy a szókincse és ismer szlengkifejezéseket is, például beírtam hogy csá, gondoltam kiírja majd hogy csá – meg is lepődtem, mikor a bye jelent meg fordításban. Szóval jóság ez, és persze tud weblapokat is átírni, a blog magyarról angolra Google-féle fordításban .
Máskülönben a fejlesztők igazán megoldhatnák már, hogy ne ötvenméteres undorító hivatkozások legyenek. Nem értem mért nem lehet simán http://translate.google.com/hu/eng/http://mefi.be// az undorító, különleges karakterekkel megspékelt és hosszabb változat helyett: http://translate.google.com/translate?prev=_t&hl=en&ie=UTF-8&u=http%3A%2F%2Fmefi.be%2F&sl=hu&tl=en&history_state0=hu|en|cs%25C5%2591v%25C3%25A1z&swap=1. És ez nem feltétlenül csak a Google-re vonatkozik, bár azért tőlük inkább elvárná az ember.
Azt hiszem Vale mondta múltkor, hogy írjak már a , mert rám hallgatnak az emberek. Bár az utóbbiban kételkedem, de Vale-nek igaza volt: a Moly egy nagyon jó oldal, ráadásul magyar fejlesztés, dupla öröm.
Még korábban írtam, hogy kellene csinálni az IMDb mintájára egy oldalt, ami csak könyvekkel foglalkozna. Értékelések, borítók, írók, címek és minden hasonló. Erről szól a Moly. Kiválasztasz egy könyvet amit éppen olvasol vagy olvastál, ha nincs még az adatbázisban, akkor másodpercek alatt felviszed, feltöltesz hozzá borítót és esetleg fülszöveget és ha még olvasod, be tudod jelölni hol tartasz, amikor pedig befejezted, ötcsillagos és szöveges értékelést adhatsz. Mindez persze egy kis webkettes hangulattal, közösségi szellemmel megspékelve.
Kiváló, szerintem nagyon jó ötlet, még ha valószínűleg sokan hülyeségnek is tartják. Ezt a képet például muszáj megmutatnom, az iTunes-féle Cover Flow könyvekkel molyosan:
Rögtön egy bombáznám, most leginkább a fotózás iránt érdeklődő olvasókat. A spottr egy új magyar oldal, melyet tényleg a fotós szóval lehet a legjobban jellemezni. Van itt napikép, napicsaj, ajánlók, pályázatok, interjúk, csináld magad bejegyzések és még rengeteg hasznos információ. Én mindenképpen jó dolognak tartom, mert bár itthon is elég sok (és egyre több) fotós van, hasonló oldalt, közösséget nem igazán találni. Van a , ami ér is valamit és ott van mondjuk a fotózz.hu, de arról személy szerint meg is van a véleményem. Szóval a spottr mindenképpen kellett már, és amennyire kellett, annyira jó lesz a magyar fotós közösségnek.
Nem is igazán láttam, vagy ha láttam, teljesen megfeledkeztem a oldalról, amit ma Tigi mutatott, én meg amint hazaértem regisztráltam. Egy Legyen Ön is milliomos! szerű játékot kell elképzelni, bár a segítségekért emeltdíjas SMS-t kell küldeni, egyébként ingyenes, és elég mindenféle témájú kérdéssorok között lehet válogatni. Az egészséges versenyszellemet pedig a mindenféle toplisták erősítik.
Biztonságtechnikai felhívás következik, tapasztaltabb felhasználók nyugodtan tekerjenek tovább, és szidják velem a »Blaha Lujza teret«.
Miről van szó?
Előfordult már veled, hogy mikor bejelentkezel MSN-re, egyszercsak megszakad a kapcsolat, és kiírja a Live Messenger, hogy egy másik gépen bejelntkeztél?
Ismerőseid panaszkodnak, hogy mindenféle ismeretlen oldalakra vezető hivatkozásokat küldesz nekik, miközben ki vagy jelentkezve?
Új, olyan partnerek jelentek meg, akiket nem is vettél fel, és szintén ismeretlen oldalakra vezető hivatkozásokat küldenek?
Ez valószínűleg azért van, mert rossz helyen adtad meg az MSN-címed és jelszavad, így az el lett mentve egy rendszerben, és véletlen időközönként bejelentkezik, hogy a fentebb olvasható dolgok egyikét művelje. Persze ez nem vesz több időt igénybe egy másodpercnél, ráadásul sokszor késő éjszaka történik, amikor nem feltétlen van bejelentkezve az ember.
Honnan tudom hogy ilyen üzenetről van szó?
Az üzeneteket általában saját partnereinktől kapjuk, és valahogy így néznek ki:
Hey Mefi! Check this out this site tells you who has a crush on you, i found out the person i knew had a crush on me actually does, this is great try it out you'll be surprised: http://mefi.illzingya.com
Ez a könnyebben felismerhetőbb fajta, de van már sajnos magyar változat is:
Szia Mefi! Tök jók lettek a képek a buliról, majd nézd meg őket: http://mefi.crazy-party-pics.com/
Vagyis egy üzenet, benne egy hivatkozás, melyben a saját MSN-címünk is szerepel. (Tehát a jozsi@msn-cim.hu esetében jozsi.)
A legfontosabb aranyszabály, ami nem csak itt igaz:
SEMMILYEN ISMERETLEN OLDALON NE ADD MEG A JELSZAVAD!
Az MSN-jelszóra csak az MSN központi oldalain, vagy az azonnali üzenetküldő alkalmazásban (pl.: Live Messenger) van szükség, sehol máshol. Ne add meg jelszavadat, csak ha be akarsz jelentkezni, vagy valamilyen módosítást szeretnél végrehajtani.
Honnan tudom hogy jó helyen járok?
Általában a https:// kezdetű oldalakban lehet bízni, valamint érdemes figyelni a biztonsági tanúsítványra, mely a Microsoft oldalain található csak meg. Így ha egy olyan oldalra látogatunk, mely csak az adatainkat akarja ellopni, annak a címe előtt valószínűleg csak http:// látható, illetve nincs, vagy hibás a biztonsági tanúsítvány.
Mit tudok tenni, ha már megkaptam?
Figyelem: attól hogy a Messengert, vagy az operációs rendszert újratelepíted a baj ugyanúgy fennáll, ugyanis nem a te gépedben van a probléma. A jelszavadat ellopták, és több másik gépen tárolják. Ez ugyanis valójában nem vírus, nem is féreg, hanem az emberek jóhiszeműségét és sokszor naivitását kihasználó adatlopás. A megoldás viszont rendkívül egyszerű.
Látogass el a oldalra, ahol a beállítások résznél változtasd meg a jelszavad!
Célszerű egyébként havonta-kéthavonta megváltoztatni a jelszót, az ilyen balesetek elkerülése végett. Mondanom sem kell, hogy jelszónak ne a jozsika és hasonló könnyen kitalálható dolgokat válasszuk, hanem valami bonyolultat, nagybetűkkel, számokkal esetleg különleges karakterekkel. A jozsiAzEnNevem123_ például egy sokkal jobb lehetőség.
Onnantól hogy a jelszavad megváltoztattad, a régi jelszóval nem tud bejelentkezni a féreg, így a probléma megszűnik.
Szokás szerint szeretném elmondani, hogy nem okoskodásról van szó, és biztosan Te, kedves olvasó tisztában vagy a fent leírtakkal, ellenben nagyon sokan vannak, akik nincsenek. Mert lehet, hogy nekünk, akik a számítógépek világába születtünk teljesen természetes, hogy ilyen dolgokra ügyelni kell, addig például szüleinknek nem biztos.
Kérlek, hogy ezért terjeszd ezt a blogbejegyzést ott, ahol tudod. A legegyszerűbb talán az, ha kiírod az alábbi címet személyes üzenetként MSN-en:
http://mefi.be/msnfereg/ - Tedd ki te is!
Mert remélem nem csak én unom, hogy félpercenként hasonló üzeneteket kapok.
Rovatunk következő részében: Segítség, feltörték az iWiW-emet!
Van ugyanis néhány rendkívül idegesítő dolog a felhasználók részéről, mindamellett, hogy a Flickr maga egy kiváló szájt, és fotómutogatásra, fotónézegetésre, fotósok közti kapcsolatteremtésre valamint információszerzésre is egyaránt rendkívül jól használható. Ráadásul az ingyenes része sem használhatatlan.
Szignózás
Oké, én is szoktam szignót rakni a képre, de egy 1024×683 pixel felbontású képen egy 70×70 pixeles, áttetsző és már-már láthatatlan szignó talán belefér. Aki akarja, úgy is leszedi, nekem pedig mániám a szignó és a kép metaadatainak feltöltése. Ez még talán bele is fér (bár biztosan van akit ez is nagyon zavar), de hogy a kép 50%-át a szignó foglalja el, keresztül-kasul a képen, vagy sokszor olyan zavaróan, hogy az elrontja a képet, az már nekem sok(k). Pláne ha kicsi a képek mérete.
Kis képméret
És az előzőhöz jön hozzá: miért kell 500×375 pixelben feltölteni a képeket? Az ingyenes fiókkal 1024×768 a maximum felbontás, csak jobb azért. Tény és való, én is elkövettem anno ezt a hibát, aztán rájöttem hogy teljesen fölösleges, legyen csak szép nagy a kép. (Kivéve ha a vágás vagy valami minőségi tényező megakadályozza, hogy nagy legyen.) Másik kedvencem még amikor menthetetlenné teszik a képet, szerzői jogokra hivatkozva. Minek? Egy kattintással több lementeni, aki akarja, úgyis ellopja. Én pedig nem ellopnám, hanem esetleg letölteném. Ha pedig felhasználom (akárcsak arra, hogy itt megmutassam), mindenképpen írok a készítőnek.
Nyista EXIF
De tényleg. 2008-ban elrejteni az EXIF infókat? Jaj, meglátod hogy milyen blendét használtam? Jaj, tudsz következtetni hogy milyen objektívet használok? Jaj, rájössz hogy igazából zöld módban fotóztam a képet? Jaj. Nem igazán látom értelmét elrejteni, hogy a kép milyen fényképezővel készült. Engem érdekelni szokott, leginkább azért, mert sokszor jó látni, hogy másféle objektívekkel mit tud »a vas«.
Használhatatlan címkézés
A címkerendszernek van egy nagy előnye: rendszerezés. Én javarészt magamnak címkézem a képeket, de nagyon sok feltöltött képnél látni, hogy teljesen jelentéktelen címkékkel van teletömve, és a fontos információ vagy elvész, vagy ott sincs. Én általában egy-két kategóriát adok címkében (például emberek; portré) a gép és az objektív pontos típusát (ez is hasznos dolog ugye, mert a Flickr tud gépre szűrni, ha pedig mindenki címkézné az objektívet, lehetne arra is keresni) valamint a helyszínt és esetleg a képen szereplő személyt.
Animgifek
Az osztályozós/pontozós kommentekkel , bár sokszor elég idiótán osztályoznak (múltkor mutatott valaki egy Paintben készített képet, amire átlag 9/10 pontot adtak, mondván hogy vonderful, hát nem volt az). Anno ebből is kivettem a részem, aztán tele lett az egész igénytelen groupokkal, valamint olyanokkal, ahol minden kommentben van egy 90-es évekből megmaradt animgif, és tíz-húsz kommentnél ez már nem vicces. Egy fotófeltöltő oldalon pláne nem. Abba a kevés jó osztályzós groupba meg nem igazán éri meg beküldeni a képet, mert nem sokkal több emberhez jut el.
Kontaktok kezelése
Ez pedig nem felhasználói, hanem fejlesztői dejólenne: én hiányolom a saját címkék kontaktokra ragasztgatását. Kontakt, családtag, barát – jelenleg ez a három elérhető változat van. Namost kontaktnak felvesz az ember mindenkit, akinek mondjuk tetszik a munkája. Barátnak én azokat venném fel, akiket személyesen ismerek, a családtag meg egyértelmű. Ehelyett most úgy néz ki, hogy barátnak azokat veszem fel, akiket követek RSS-ben is. Szóval kényelmesebb lenne, ha fel tudnék venni olyan címkéket, hogy béjb, macskás, tájkép, hdr, portré, canon, nikon akármi. Ez lehet persze csak az én rendmániám miatt van.
Mostanában flickr-böngészés közben ezek a legnagyobb problémáim. Persze tisztában vagyok vele, hogy a javarészén nem lehet változtatni (nem tudok én változtatni), de hát mire való a blog, ha nem arra, hogy sírjon az ember szája. Avagy keze. A Flickr célja számomra a tanulás. Sok fotó nézegetése, eldönteni mi tetszik, mi nem, tanulni a jobbaktól, segíteni a kevésbé jobbakat. Ezt viszont a fent leírtak többsége nehezíti, akadályozza meg folyamatosan.
Régóta gondoltam már rá, hogy jó volna összeírni összesen mennyi idő ment el »sorozatnézéssel«, de ezt egyesével sorozatonként nem sok kedvem volt kiszámolni. Még korábban ajánlotta valaki a oldalt, de akkor nem foglalkoztam vele valami miatt, ma viszont Edem mutatott egy képet onnan, én meg hirtelen felindulásból regisztráltam.
Első nekifutásra nagyjából az összes, mondjuk úgy igényesebb sorozatot beleszámolva (tehát azokat amik tetszettek, és mondjuk a Dallasból látott pár rész még fiatalabbik és szégyenletesebb koromból nem, ellenben a Knight Rider originállal) és ebből jön, hogy jelenleg a sorozatnézéssel töltött idő mutatója így áll:
3 hónap, 2 hét, 5 nap, 6 óra, 10 perc
Szóval ennél talán több is kicsivel. Ami hát egyrészt kemény, másrészt ha belegondolunk hogy ez elosztva húsz évre, és nagyrészt (mondjuk az óra-percet csípjük le) szórakozás, azaz kellemesen eltöltött idő, kikapcsolódás, akkor nem is olyan wasted az a time. Akik az amerikai sugárzás szerint nézik a sorozatokat, azoknak a naptár miatt (is) jól jöhet, akik pedig tévében figyelik, azoknak az időszámítás miatt lehet érdekes.
Nagyjából Plörkön kiveséztük már a dolgot, de jelenleg még senkinek nincs végeredmény, ha jól láttam, mindenki viszi fel a saját sorozatait, szóval akár lehet itt mutogatni egymásnak, hogy mekkora az akkora. ;]
Az gondolom senkinek nem újdonság, hogy , sőt, talán azt is sokan hallották, mi az a SearchWiki, amit a napokban üzemeltek be a G-nél. Vizuálisabb típusoknak egy gyors videó (csokinyuszi jár a fiatalember nevét helyesen megfejtő hozzászólónak):
Az van, hogy a sok alkalmazás fejlesztése, felvásárlása és továbbfejlesztése, valamint az internet felett való teljes uralkodás után a Google belepiszkált abba, amiben egyébként a legerősebb, és ami kétségkívül a legnagyobb részét képzi az iparágának: a keresőmotorba. Ha nagyon buta akarok lenni (mármint butább mint most), akkor azt mondom, hogy a Google megcsinálta a webkettes keresőt, ahol nem csak a Pagerank és egyéb számadatok határozzák meg a találatokat, hanem konkrétan a felhasználó.
Mindezt úgy, hogy címkézhetjük, eltávolíthatjuk, előnyben részesíthetjük a keresési találatokat. Ráadásul a »Web History«, azaz a korábban látogatott oldalak is befolyásolják az eredményt. Így szépen lassan eljutunk oda, hogy egyrészt a Google maga lesz a könyvjelző is egyben, valamint hosszútávon egy teljesen személyreszabott keresőt kapunk, ami pedig csak jó lehet. Természetesen ezekhez illik bejelentkezett Google Accounttal keresgélni.
Így néz ki ha rákeresünk a mefiblogra SearchWikiben.
Szerintem ezt (is) kiválóan hozták összee, hiszen a powerjúzerek nagyobbik része valószínűleg nem csak egy Google alkalmazást használnak, és a sok-sok alkalmazást összekapcsolva tényleg személyreszabható lesz a keresés. Kérdés persze, hogy adott esetben ezt akarjuk-e. Gondolom lesznek majd olyanok, akik ennek árnyoldalaival riogatják a népet, de csak azt tudom elmondani, amit anno a »Google Chrome-mal kapcsolatos botránynál«: akinek nem tetszik, nem használja. Akinek pedig tetszik, bevállalja a nem létező rizikót.
Nagyon kíváncsi vagyok, milyen irányban fog ez haladni, és milyen módon hat majd a többi keresőre, mert egyelőre nagyon bejövős a dolog.
Ja igen. A fícsör csak a Google angol változatában működik. Célszerű a formában keresni, ahol az &swm=1 kapcsoló aktiválja a SearchWikit. És ha így is magyar találatokat ad, akkor az oldal alján a Google.com in English linkre kell kattintani.
Egyszerű, ám annál hasznosabb kis webes alkalmazás a . Lényege, hogy a YouTube-on található zenei (és csak zenei) videók között kereshetünk, ám annyi különbséggel, hogy ez csak zenét játszik le. Akár playlist is létrehozható.
Persze a »Deezer« után ez gyakorlatilag semmi, de mégis jól jöhet, ha éppen nem akarunk sehová regisztrálni, csak hallgatni valami zenét, vagy akkor, ha az adott szám sehol máshol nincs meg.
Nem mondtam szerintem nagy újdonságot, azoknak legalábbis biztosan nem, akik olvassák a Wikipédia más nyelvű (főképp az angol) kiadásait is, sőt, abban is biztos vagyok, hogy nem én vagyok az első, aki ilyetén jellegű gondolatainak hangot mer adni.
Kétlem, de ki tudja, ha valaki mégsem lenne tisztában a dologgal: a egy bárki által szabadon szerkeszthető, mindenki számára elérhető ingyenes enciklopédia. Elvileg bárki, (akár regisztráció nélkül is) megírhat egy szócikket, amit aztán a rendelkezésre álló sablonok segítségével ízlésesre formál. Később persze sokan javíthatják, kiegészíthetik, hozzáadhatnak. Így történt ez anno a szócikkel is: én megírtam egy nem rossz, de a jótól még távol álló cikket, és ahogy telt-múlt az idő, egyre többen írtak hozzá, aminek eredményeként láthatjuk az írást jelenlegi állapotában. A lényeg tehát, hogy bárki szerkeszthet, mindenféle hovatartozástól függetlenül.
És én úgy látom, hogy míg ehhez az elvhez az angol nyelvi változatnak sikerül tartania magát, addig a magyar Wiki egy néhány főből álló baráti kör által irányított játszótér, ahol Pistike csak akkor homokozhat, ha ennek a körnek szimpatikus az ő lapátja. Ellenkező esetben Pistike hamar rájön, hogy a magyar Wikipédia annyira nem is vicces.
Gondolok itt olyan dolgokra, hogy szócikkeket lazán törölnek, mondván hogy nem enciklopédiába való, de sokszor indoklás nélkül. Gondolok arra, hogy szócikkeket kérdezés nélkül átrendeznek, teljes mértékben átírnak, mondván hogy így nem jó. És persze mondhatnánk, hogy ez benne van a pakliban, ha mindenki szerkeszthet, csak nem tudom mennyire sikerül éreztetnem, hogy itthon kicsit túlzásba viszik ezeket a törléseket, átírásokat.
Pedig sajnos nem mindenki tud angolul, és bár ezért lehet valakit lenézni vagy megvetni, de elkeserítő dolognak tartom, hogy sokszor a magyar cikkek helyesírási, fogalmazási és szerkesztési hibákkal teli írásokat jelentenek, míg az igényesebb, megírás alatt több odafigyelést kapott írásokat a süllyesztőbe küldik. Azt is elkeserítőnek tartom, hogy sok magyar vonatkoztatású szócikk (legyen szó történelmi, földrajzi vagy életrajzi munkáról) angol, vagy más nyelvi változata sokkal kidolgozottabb, mint a sokszor nem is létező magyar. Nem is beszélve arról, amikor a más nyelvű szócikk sokszor teljesen mást ír, mint a magyar.
És olyan irányba már el sem indulnék, hogy a magyar Wikin egy rossz szó miatt azonnal rasszista, nemzetiszocialista vagy egyéb rosszember vagy.
Most is itt figyelget két Robin Cook-regény szócikke a gépen, csak át kell még néznem, és publikálásra kész. Csak nem igazán tudom, hogy mikor fognak belerondítani, mikor fogják átírni, mikor fogják törölni valami nevetséges indokkal. Lehet persze azt mondani, hogy én leszarom a magyar Wikit, hiszen ott az angol, csak ez nem így működik. Legalábbis nem így kellene, hogy működjön. És én nagyon sokszor érzem azt, hogy az itthoni enciklopédia inkább ennek a fent említett baráti körnek a fóruma, mintsem egy írásos tudástár.
Létezik ugye az olvasók számára ingyenesen elérhető, korábban fémládákból ámérikái-stílusban CSAK EGYET VEGYEN EL módon beszerezhető metro; manapság pedig zöld inges (hidegebb napokon garbós) fiatalok által Szépjóreggelt, itt az újság metropol címmel osztogatott írott papíranyag. Az újság olyan-amilyen: ahhoz képest, hogy ingyenes, szerintem kifejezetten jó. Általában a fő téma nem a politika, és a politikai írások sem bűzlenek az elfogultságtól, viszont nem megy át a Blikk-stílusába, azaz nincs rögtön a főoldalon három pina, és nem Győzike fingása a címlapsztori. Sőt, a metropolban van internetes rovat, ami kifejezetten korrekt, ahhoz képest, hogy nem onlájn médium. (Valahogy az ilyen újságokban sosem szokott jól elsülni, ha az internetről írnak.)
És a metropol újságban szokott lenni egy kis hasáb, amiben a metrom nevezetű portálra hívják fel a figyelmet. Az ötlet kiváló: arról van ugyanis szó, hogy az olvasok által beküldött igényesebb írásokat gyűjtik itt össze, és elvileg elérhetővé teszik nagy tömegek számára. Ma teljesen véletlenül odatévedtem, és hát mondanom sem kell, hogy az oldal gáz. Erről a kép lentebb tanúskodik. A legnagyobb probléma az, hogy kitaláltak valamit, ami egy egész jó ötlet, viszont a végeredmény annál gyengébb. Arról van szó, hogy csináltak egy rém egyszerű blogot (ahol még a logót is elrontották, szerintem egy ilyen vállalkozásnál megengedhetetlen hiba), ahová bárki írhat regisztráció után.
Persze látszik is a beérkezett kommentek, megtekintések és értékelések számából, hogy az érdeklődés csekély. Így viszont nincs értelme, mert olyan blogot manapság bárki tud csinálni, amit senki nem olvas. Szóval ennyit arról, hogy a nép szava milyen fontos. Pedig ez tényleg lehetett volna egy jó ötlet is. Akár.
Furcsa belegondolni, hogy amikor 1998-ban bekötötték hozzánk az ISDN-t, és én beléptem az internet új és különös világába, tízévesen, akkor Larry Page és Szergej Brin megcsinálták a Google-t, mondván hogy össze akarják foglalni az egész internetet egy katalógusba. Meg is csinálták a céget, ami akkor négy számítógépből állt.
A vicces az, hogy a Google-re később lett volna vevő, és Page-ék komolyan fontolgatták az eladás lehetőségét. A százezer dolláros befektetést ki tudja mennyiért vették volna meg, de biztosan nem száztízezer dollárért. Érdekesség, hogy a Yahoo! ekkor már három éve volt a piacon, és David Filo, annak alapítója és jelenlegi vezetője az egyetemen azt mondta Page-nek és Brinnek: csináljátok csak, ne adjátok el, meglátjátok, jól jártok.
Aztán nézzük meg hol tart most a Yahoo!, a folyamatos Yahoo!-Microsoft mizériával, és nézzük meg hol tart a Google. Nem hülyeség azt mondani, hogy uralja az internetet. Egyrészt tíz felhasználóból szerintem nyolc Google keresőt használ (nincs pontos adatom); a legtöbb oldalon van Google AdSense-hirdetés; szinte mindenkinek van GMail-fiókja; a Google Readert bár nem használják annyian mint mondjuk a Netvibes-ot, van felhasználója így is elég; a Google Docs egy zseniális ötlet volt; a Google Maps és a Google Earth-ről nem is beszélve; az időközben felvásárolt YouTube pedig egy kisebb aranybánya lehet (bár ha videót szeretnék feltölteni, akkor ugye
»Vimeo«).
Ez ma a Google: több ezer embernek munkát adó, hatalmas és befolyásos vállalat. Akárhova mész az interneten, szinte biztosan találkozol vele. Tíz év munkájának gyümölcse ez – gondolom Page és Brin valami hasonlót mondhattak.
Úgy látszik, mintha csak »panaszkodni kellett volna«, és máris megjelenik a magyar online helyesírási szabályzat és szótár, melyet találóan a cím mögé rejtettek.
Próbálgattam egy ideig, elég okos a cucc, és azonnal mutatja a hivatkozó szabályt is. Szerintem kéne minél több blogon és fórumon olyat csinálni, hogy hivatkozni az oldalra, mondván ha nem vagy biztos egy szó helyesírásában.
2008. szeptember 10., 12.22.49 – kiegészítés
Közben most vettem észre, hogy hajnal négykor »Babarum« már ajánlotta a szájtot.
Szeretném figyelmetekbe ajánlani a GiXX Rádiót (, foobar2000, iTunes, Winamp és Windows Media Playerrel egyaránt), mely progresszív, deep és electrohouse stílusú muzsikákból nyújt igényes összeállítást. A tesztüzem megy jelenleg, egy Mätt von Schulz, Gyuris és Yapesz válogatásból áll. Megmondom őszintén, nekem ezekhez a zenékhez semmi közöm, de ismerve azokat, akik emögött állnak, biztos vagyok benne, hogy a lehető legtökéletesebb műsorokat fogják nyújtani. Hivatalosan az adás szeptember hatodikán indul, most egy háromórás tesztadás megy, tessék hallgatni, és terjeszteni az igét.
A mefiblog a GiXX Rádió reklámozásért semmilyen anyagi ellenszolgáltatásban nem részesül. Köszönjük figylemüket.
Ha rámutatsz a kurzorral, akkor megváltozik, bár ekkora képen sokat nem lehet kivenni belőle.
Mindenki kedvenc onlájn közösségi könyvjelzőtárolója, a del.icio.us . Ám a »last.fm megújulásával« ellentétben, a változás – számomra legalábbis – itt sokkal szimpatikusabb. Fogták az előző köntöst (a köntös szó alatt itt a lehető legminimálisabb dizájnt kell érteni), és egy sokkal elegánsabb, és ha lehet, még egyszerűbb, még logikusabb és még kényelmesebb elrendezésű kinézetre cserélték. Le a kalappal.
Ha valaki esetleg nem tudná (mert ilyen mindig lehet): a del.icio.us leginkább arra jó, hogy az összes könyvjelzőnket egy helyen tárolhatjuk, és ha akarjuk, megoszthatjuk más emberekkel. Tehát ha több gépet használunk, vagy esetleg eltűnik a kedvenc böngészőnk összes könyvjelzője, akkor sincs probléma. Továbbá igazán tökéletessé a címkézés teszi, aminek segítségével gyakorlatilag egy kattintásra többszáz hivatkozás között is megtalálhatjuk azt az egyet, amit keresünk. Ráadásul szinte minden oldalon van már link a del.icio.us felé, amivel egy kattintással tárolhatjuk azt, illetve a Firefoxhoz van egy remek kiegészítés is. Egyéb böngészőkre pedig az eszköztáron elhelyezhető gombok segítik a búkmárklározás nemes tevékenységét.
És ha nem lenne egyértelmű elsőre az új külső,
Valamint a sok-sok elgépelésre és nemértésre panaszkodva a a címre irányít át. A régi cím viszont ugyanúgy működik tovább.
Új köntösbe bújt mindenki kedvenc onlájn zenehallgató szolgáltatása, a . Én korábban nagyon »rákattantam«, aztán nem sokkal később jött a »Deezer«, ami bátran állíthatom, hogy teljesen átalakította az internetes zenehallgatásról szóló elképzelést, mégha kicsit nehezen, sok hibával működött is az elején, de egy olyan szolgáltatásra találtam, amelyet régóta kerestem.
Viszont itt ez az új last.fm kinézet. Az én véleményem (és ezen a mondatrészen van a hangsúly) szerint az új kinézet nem a legjobb választás.
Az előző olyan hatást keltett, hogy egy garázsterméket látunk, amit valaki otthon megcsinált egy hétvége alatt haveri alapon, de megpróbálta kihozni belőle a maximumot, leginkább kényelem terén. Ez a mostani pedig olyat, hogy Te Sanyi, te értesz ahhoz a fotósoppizéhez nem?.
Gondolom ezzel valami egyszerűséget, lezserséget akartak vinni az egészbe, de nem igazán jött össze. Félreértés ne essék, az egyszerű is lehet szép, sőt, sokszor szebb is, de a last.fm új megjelenése inkább úgy néz ki, mint egy 90-es évekből előkerült sablon.
Biztosan vannak, akiknek sokkal jobban, vagy legalábbis tetszik ez a kinézet – én nem tartozom közéjük. Az előző megjelenés logikusabb, kellemesebb, átláthatóbb volt, a mostani pedig kissé zsúfoltabb lett, de mindeközben rémesen egyszerű is. És ez a kettő nálam nem szerencsés együtt. Persze a szolgáltatást ugyanúgy használni fogom (bár a Deezer óta nem is tudom mikor jelentkeztem be utoljára), pusztán annyi, hogy számomra nagyon nem bejövős az új ruha.
Sokan biztos arra gondolnak, hogy a megszokás miatt nem tetszik, amiben biztos van igazság, bár olyan gyakran nem használtam a webes felületet, hogy nagyon megszokjam. Viszont legutoljára ilyen nagyobb volumenű dizájnváltást az »SG.hu« hajtott végre, nekem az akkori csere nagyon bejött, ellenben a többséggel. Pedig ott a régit hosszú évek után váltották.
Egy arculatváltás mindig nehéz, kivált egy több százezer (millió?) felhasználójú szolgáltatásnál, ahol a kinézeten nagy hangsúly van, így aztán fölösleges lenne bárkit ócsárolni emiatt, gondolom a last.fm fejlesztői háromszor meggondolták, hogy kell-e ez nekik, és végeredményben az jött ki, hogy igen. Ami viszont vigasztaló, hogy a külcsínen túl elvileg maga a szolgáltatás is rejteget újdonságokat.
Az egyik, hogy ma mozizás után bringóhintózás, valamint városligeti elhagyatott tamponfelfedezés volt, erről majd később videós élménybeszámoló is lesz.
A másik pedig, hogy végre elérhető a 99%-os fordítása, (pár ma hozzátoldott új kifejezést még csak ma fordítottam le, az még idő lesz, míg a többiek átnézik, majd az A-Team beépíti). Ez leginkább , maat, TcT és kis részben az én érdemem is, nekik nagy köszönet, pláne csikszmnek, aki az egész alapját lerakta, szerintem mi hárman csak azt javítgattuk.
Ehhez még annyit, hogy sok helyen elég bugyután jönnek ki a dolgok, de mielőtt elkezdene bárki is hozzáértően anyázni, jelezném, hogy egyrészt négyen csináltuk ezt az egészet, másrészt sok mindent logikátlan lefordítani, mert kiraknak egészen apró kifejezéseket és szavakat nulla kommenttel. Például fordítsd le a from szót, úgy, hogy nem látod hova kerül majd. Vagy a the whole world, ami elég egyértelmű. Aztán mégis az lett belőle, hogy Most épp a plörkjeit tőle látod az egész világ.
Talán emlékeznek páran, volt anno a »Mindent tudó T-Gomb«, aztán az előző szerver elszállásakor az is elszállt, a gépen tárolt verzióval meg nem tudom mi volt a bajom. De a lényeg, hogy most van helyette (azaz nem is helyette, mert a T-Gombbal terveim vannak, konkrétan egy komolyabb MI felépítése) 8-ball, ami annyit csinál, hogy egy kérdésre igen-nem-talán-nemtudom jellegű válaszokat ad, teljesen véletlenszerűen, a kérdéseket nem figyelve vagy rögzítve.
Itt a Linkeldében találtam nevű on-demand zeneszolgáltatást. Először azt hittem, hogy egy sima »last.fm« utánzat, aztán közelebbről megnézve egy sokkal komolyabb cuccról van szó. A lényeg, hogy te rakhatod be a kis listádba a zenéket, konkrétan, előadó és számcímre szűkítve, nem csak műfajra. Ráadásul tölthetsz fel saját számokat is, így ha épp nincsen nálad a kedvenc zenéd, szinte bárhol hallgathatod. A profilban beállítható zenestílusméterek meg egyszerűen zseniálisak: a nagyobb műfajokat tudod csúszkán behangolni, minél nagyobb a szám, annál jobban érdekel. A számokhoz még letöltés, vagy iTunes-megvásárlási ikon is van. És apróság, de szimpatikus: több avatárt is feltölthet az ember. Másnak zenét megmutatni remek, meg úgy egyébként is.
Küldtem pár embernek meghívót (nem származik belőle semmilyen előnyöm), érdemes kipróbálni, remélem a kiadók és egyéb keselyük nem fognak lecsapni rá.
Az van, hogy ez a »Plurk« igazából nem mikroblog-szolgáltatás. Sokkal inkább egy IRC-szerű akármi, és ebben kiváló. Úgy néz ki, már , de egyelőre úgy gondolom, hogy nem fogom itt sehol kiírni az oda publikált dolgokat, mert egyrészt oda mindenfélét beír az ember kötetlenül, másrészt a rövid, teljes bejegyzést meg nem töltő szövegekre meghagyom a »Mizu?-t«.
Viszont, én úgy vagyok a Plurkkel, hogy ezek mindenképpen kellenének, hogy ötpontos szolgáltatás legyen:
címke szerinti szűrés: vannak az úgynevezet clique-k, de ezekkel szűrni nem lehet, csak úgy publikálni, hogy a clique-ben található felhasználók látják csak amit írsz;
keresés: roppant kényelmetlen, hogy egy-két perc alatt jön tíz-húsz új írás, de nekem kellene egy korábbi, akkor végig kell nyálazni mindet;
saját státuszok: például lementhetően, saját színnel, ez sok esetben kényelmes lenne;
normális időpontok: engem konkrétan zavar a 8:21 AM;Oshram közben jelezte, hogy erre van már megoldás: jobbra fent My account: time format.
a rengeteg apró bug javítása: de ez magától értetődik.
A azt írták: carrier is coming, és ez teljesen igaz is, kérdés, hogy mennyire adnak majd bele apait-anyait kis idő után.
Már bocsánat de tényleg kurvulok. Eddig »last.fm«, »Google Reader« majd »del.icio.us és flickr«, most pedig regisztráltam a , ami nagyjából olyan mint a twitter, viszont annál sokkal bájosabb, sokkal ügyesebb és sokkal felhasználó- és emberközpontúbb. Tényleg összehozza kicsit az embereket.
A dolog egyszer: benyögöm hogy éppen vacsorázom, és ezeket a benyögéseket lehet kommentálni, valamint idővonalon követni. Van hozzá , bár sok értelmét nem látom, mert ennek pont az a lényege, hogy ott kommentáljon az ember.
Ami érdekes, az a karma-rendszer, ugyanis mindenkinek vannak karma pontjai, amit többek között meghívással lehet növelni (egyébként legelőször suexID hívott meg, így ő kapott értem karmapontokat). A vicces, hogy például több karmapont kell ahhoz, hogy a profil kisképe ne legyen homályos (kijelentkezve éles). Vagy például tele van tömve ezeréves fórumos szmájlikkal, melyek jelentős része csak bizonyos karmapont fölött érhető el. Okos megoldás ez a fejlesztők számára, mivel egy ideig biztosan nem unnak rá az emberek, mert hát mi emberek már csak ilyenek vagyunk: szeretünk versenyezni.
Van néhány baki is, ilyen például, hogy néha nem tudok bejelölni valakit barátnak, szimplán nem csinál semmit ha rákattintok.
Kíváncsi vagyok, mikor fogok ráunni, egyelőre nagyon jó, ajánlom mindenkinek! Ha valaki szeretne regisztrálni, és van olyan kedves, hogy szánna nekem karmapontot, az jelezze kommentben. Egyébként azért sem ártana, mert a mefi név már foglalt volt (én hibám, korábban kellett volna regisztrálni, ez van), így most mefiblogger néven kell írnom, a becenév megváltoztatásához pedig 40-es karma kell. Szóval.
Egyelőre godolkodom, hogy a Mizu? maradjon-e, vagy a legfrissebb plörköt írja ott. Megvárom, milyen API lesz hozzá, aztán majd elválik.
A egy érdekes kezdeményezés. Ugye minden blogon hozzászóló embernek van beceneve. Aztán rengeteg embernek van már saját flickr, YouTube, twitter, del.icio.us és egyéb fiókja, valamint ehhez gravatarja. Ez a kütyü pedig összefoglalja ezeket, valamint a személyes adatokat (már amit megad persze a felhasználó) és azokon az oldalakon, ahol működik ez a kiegészítés, megjelenik a név mellett egy kis infó ikon, amire kattintva egy szövegbuborékban az összes elérhető információ megjelenik. Valamint tud még képeket címkézni is, pont mint a flickr-ben a note funkció.
A dolog szimpatikus, persze egyértelműen arra megy, hogy minél több ember használjon ilyet, mert a globális profil kényelmes dolog, hiszen ha bármi változás van, nem kell húsz oldalon módosítani az adatokat. Gondolkodom rajta, hogy legyen-e itt is.
Az igazság az, hogy rengeteg magyar instant webkoppintást láthattunk a webkettes mizéria keretein belül, ami semmi másról nem szólt, minthogy ugyanolyan dizájnnal átvesszük az ötletet, adunk neki hangzatos magyar elnevezést, összecsapunk alá valami motort, aztán hadd szóljon.
És akkor itt van az , amely szemmel láthatóan nagyobb és népszerűbb külföldi szolgáltatások szintjét tartva, de közben érezhetően saját ötletekkel, kinézettel és ami a legfontosabb: olyan emberek számára készítenek szolgáltatásokat, amely nem csak a hozzáértőknek, hanem a kevésbé jártas felhasználóknak is elérhető.
Lényegében három dologra lettem figyelmes: , és az . Az első egy a hasonló fotómegosztó, magyarul, pompás megjelenéssel, átlátható, egyszerű és logikus kezelhetőséggel, megfelelő tárhely-mérettel. Második egy a babérjaira törő levelezőszolgáltatás, két gigabájtos tárhellyel és rendkívül kényelmes kezelhetőséggel. A csapat még egy is készített hozzá, érdemes megnézni. Az indafon pedig egy netes telefon, amely böngészőn belül működik, tehát nem szükséges semmilyen külön program letöltése. Indafonosokat ingyen, vezetékes és mobiltelefonokat pedig rendkívül olcsón lehet hívni. A megjelenése és kezelhetősége szerintem szintén kellemes.
Szóval, én azt mondom, hajrá Inda, valahogyan így kellene csinálni a dolgokat 2008-ban, amikor az internet mondhatni a fénykorát éri. Nem egy-az-egyben átvéve, hanem saját ötletekkel, több embernek elérhetővé téve, saját megjelenéssel dolgozni. És biztosan jól csinálják, mert szerintem nem kevés embernek jutott eszébe, hogy hm, talán átállok erre.
Az van, hogy a YouTube a szememben azóta egy silány, igénytelen vacak, mióta találkoztam a . Mondom milyen bajaim vannak a YouTube-bal:
mostanában hihetetlenül lassú, mind tíz-, mind kétmegás nettel;
a feltöltés rengeteget rosszalkodik, és ráadásul nem is jelzi, hogy merre tart;
undorító minőség, szélesvászon hiánya;
bár elvileg bele lehet tekerni a videóba ha még nem töltött be, nekem sokszor úgy is rakoncátlankodik, ha betöltötte már. Kattintok, tölt, tölt, tölt, aztán semmi. És ezt rengeteg gépen tapasztaltam már, rengeteg böngészővel;
idegesítő, hogy rengeteget kell várni feltöltés után;
nem tetszik sem a lejátszó, sem az oldal;
Ezzel szemben ott a vimeó, ami sokkal barátságosabb kinézettel bír, egyelőre kellően gyors, támogat HD-t(!), tökéletesen működik és kellemes megjelenése van mind a lejátszójának, mind az oldalnak. Egyetlen hátránya, hogy várni azt itt is kell a videókra, de cserébe remek feltöltője van:
Ami miatt még nálam kiemelkedik a vimeó, hogy a videó szimplán letölthető az eredeti (például WMV) formátumban, nem kell mindenfelé hekkelgetni, hogy kapjunk egy undormány minőségű fájlt. Egyáltalán nem rossz ez. Viszont attól tartok, hogy a vimeó nem lesz akkora bombasiker, mint a YouTube, ugyanis ez sokkal inkább a saját videókra van kihegyezve, mintsem a videóklippekre, filmjelenetekre és hasonlókra.
Egy apróbb sztori: egyik kedves ismerősöm mesélte ma, hogy nővére feltöltött egy házilag készített videót, valami háttérzenével. Erre a BMG küldött neki egy üzenetet, hogy szerzői jogi probléma miatt átvették a videót. Értsd: a videó fennmaradt, de feltöltőként a BMG szerepel.
dobott meg az alábbi jóság . A dolog nem más, mint egy ingyenes, webkettes nyelvtanulást segítő közösségi oldal, logikusan egymásra épülő leckékkel, ellenőrző tesztekkel (kiejtés, nyelvhelyesség, szókincs, hallott szövegértés és fogalmazás), rengeteg nyelven. A dolog szépsége, egyrészt, hogy a közösség szervezi, így elég kevés esély van rá, hogy hiba csúszna a valamelyik feladatba; valamint hogy rengeteg nyelven lehet tanulni; csak néhány a sok közül: angol, német, olasz, orosz, japán, kínai és még rengeteg más is. Alapvető dolgok elsajátítására, ízelítőt adni egy nyelv ismereteiből vagy csak felzárkózásra, gyakorlásra szerintem verhetetlen, sokkal jobb, mintha kiadna az ember harmincezreket nyelvtanulásra.
Én az angolt kezdtem el ismételgetni, valamint belekezdtem az olaszba is. A haladást pontokban mérik, egy feladat egy helyes megoldása átlagosan egy pontot jelent. A feladatok eléggé vegyesek. Általában először az adott témakör szavait, mondatait és egyéb körülményeit ismerteti (beszélve természetesen), majd ezután egy kép alapján történő kattintgatós ellenőrzés, egy hallott szövegértés alapján történő szintén kattintgatós ellenőrzés, majd egy fogd és vidd alapú mondatösszerakós feladat következik. Az angol nyelvűben van kiejtésteszt és mondatalkotás is, előbbihez kell persze mikrofon, meg Flash-lejátszó, ilyet az olaszban nem láttam.
Mivel ez közösségi szájt, lehet felvenni ismerősöket (ha valaki esetleg regisztrál, mefi néven talál meg), aztán meg lehet nekik mutatni a kitöltött tesztlapot, hogy értékeljék, és lehet egymással is gyakorolni.
Nem vagy elég aktív a iwiwE klubban. Ha nem teszel ellene -50 napon belül, akkor meg fog szünni a tagságod a iwiwE klubban!!
Üdvözlettel:
iWiW
Ezt így szó szerint. A rengeteg hiba miatt arra gondoltam, hogy biztosan valami kamu levél, de nem: tényleg az iWiW-től küldték. Nem igazán értem mi ebben a logika, így nagyon sokan meggondolják majd, hogy belépjenek-e valamilyen klubba.
A Tesconál a srácok nem kispályáznak: Tesco Downloads Store néven. Nincs mit szépíteni: egyértelműen az iTunes babérjaira pályáznak. Viszont egy valamit nem szabad elfelejteni: Tesco van Magyarországon is, iTunes nincs. És ki tudja, lehet előbb fogunk letölteni a Tesco oldalairól, mint az Apple-től.
A tartalom egyébként egész korrekt, többségében 192 kbps WMA fájlok lelhetők fel (gondolom cuki beépített másolásvédelemmel), számonként nagyjából 250 magyar forintnak megfelelő angol fontért. Letölthető filmeket és sorozatokat még nem láttam.
Ma van a harmadik , ami nagy vonalakban arról szól, hogy rejtsük el az oldal kinézetét, és mutassuk meg mit tud mindenféle agyonturbózott dizájnelem nélkül. Ez például arra jó, hogy megtapasztalhatjuk hogyan látja a weblapot az, aki valami egyszerűbb mobilböngészővel nézi (értsd: nem hiperszuper zúmolható, akárhányszázpixeles masinán), vagy például láthatjuk, hogy nagyjából milyen sorrendben hallja az, aki felolvasószoftverrel figyle, már ha van ilyen. Persze nagyobb oldalak közül nem igazán tartja meg senki ezt a napot, például a Google sem, pedig ők minden ilyenre kaphatók.
Az angol nyelvű Wikipédiának pedig úgy tűnik, hogy ha valaki erről a napról akar írni.
Aki úgy gondolja, hogy ez egy fölösleges szar: ennyi erővel teljesen értelmetlen a MÁV- és BKV-sztrájk (elvégre nem tudsz közlekedni), teljesen fölösleges a kerékpáros felvonulás is (hiszen lebénul a fél város), meg fölösleges minden ilyen jellegű kezdeményezés. A széles látókör mindenkinek jár.
Dúl a webkettes mizéria, jön a flickr a csúcsjó AJAX-os képmegosztó izéjével, pró akkonttal, kezdetleges szerkesztési lehetőségekkel, meg hasonlókkal. Aztán megérkezik a magyar Indafotó is, nagyjából hasonló tulajdonságokkal, csak magyar kézből, magyar kéznek. És akkor közli az Adobe, hogy csináljunk fotómegosztós akármit mi is! És ha már úgyis mindenki levarezolja a rohadtul drága fotószerkesztő szoftverünket, nevezzük el ; és ne erőltessük a webkettőt, legyen az egész úgy ahogy van Flash alapú, elvégre miénk a Flash; és ha már Flash, akkor rögtön a 9-es, mert csak.
A dolog egyébként nagyon korrekt, 2 GB tárhelyet ad, saját elérhetőséggel (nekem például ), és nagyon-nagyon komoly szerkesztési lehetőségekkel rendelkezik, tulajdonképpen azokkal az általános effektekkel, amiket az átlag fotóbuzerátor használ.
Hosszasan lehetne ecsetelni hogy mennyire jó, nem fogom, inkább leírom, hogy mik voltak azok, amik nem tetszettek:
nagyon lassú: ahhoz képest persze hogy 3 megapixeles képet buzerálgattam, onlájn, nem vészes, de hosszútávon a kutya sem fogja nézegetni az albumokat, ha ilyen lassan töltenek be;
folyton pittyeg a böngésző, hogy nem biztonságos: ugyanis hiába a https://, a Firefox és az Opera is másodpercenként jelzi, hogy ettől függetlenül a használata nem biztonságos, nagyon vigyázz, hogy milyen adatokat adsz ki magadról. Idegesítő.
Magyar kódlappal kicsit nehézkes a bejelentkezés: ugyanis az Alt+V kombinációra mindent ad, csak kukacot nem.
Ezektől eltekintve szerintem nagyon korrekt, ha e pár bosszantó dolgot sikerül javítani, akkor még favorit is lehet.
Volt már többször is szó »az iWiW-ről«, leginkább arról, hogy mennyire szar, ráadásul ugye egyre több zavaró tényező jelent meg, ami kényelmetlenné tette a használatát (»az e-mail kapcsa«, direkt rossz helyre pozícionált hirdetések stb.). Viszont nem szabad róla elfeledkezni, hogy amire az iWiW rendeltetett, arra tökéletes: megtalálhatjuk rég nem látott ismerőseinket. Ennek persze hátránya, hogy minden egyes party<3 boj és görl megtalálható, de hát valamit valamiért. Viszont nem mentség arra, hogy miért ennyire lassú, miért dobál félpercenként hibaüzeneteket (leginkább a nem szabványos XHTML miatt), holott a géppark bőven megfelelő volna, és a»facebook« bebizonyította, hogy lehet ezt gyorsan is csinálni, nem mentség a sok felhasználó sem.
Két dolog, amit szeretnék megosztani veletek, kedves rádiónéző gyerekek. Az első a twitterről, kicsit szakmai szemmel, érdemes beleolvasni. A másik pedig, hogy – bár nem ma történt konkrétan a dolog, de hátha valaki nem tudja, hogy – Mr. A. újra blogot ír, mármint úgy hivatalosabban (tehát nem csak néha van valami szöveg, hanem most olyan blogfílingje van a dolognak), és mivel az ő blogja kötelező, te is olvasni fogod.
Eddig úgy voltam, hogy ami tetszett, azt megírtam magamnak ide a blogra ügyesen, egyrészt mert kihívás volt, másrészt mert szerettem, hogy a sajátom, tudom hogy működik, estébé. Most viszont egyre jobban, egyre többször érzem úgy, hogy központosítani kellene a dolgokat. »Mizu?« helyett twitter, helyett flickr, »zenegép« helyett last.fm és még sorolhatnám. Mondjuk a blogot semmiképpen nem pakolnám át valamilyen ingyenes szolgáltató vagy motor alá.
A last.fm-et egyébként egyre többet használom; eddig is ismertem, de mióta letöltöttem az (mindenféle platformra elérhető egyébiránt), azóta bizony szinte csak az muzsikál. És a program nem csak arra jó ám, hogy kiírja mit hallgatsz, és statisztikákat készít, hanem szimplán lehet vele rádiót hallgatni is. (Gondolom mindenki ismeri a last.fm-et, aki igen, az lapozhat.) Szimplán beírod, hogy milyen előadót szeretsz, és már jönnek is a számok, attól, vagy az ahhoz hasonlóktól. Nekem általában tízből nyolcszor pont eltalálja, hogy mire vágyom, vagy csak szimplán bedobja a kedvenc számomat, amit szeretek. És ez azért jobb, mint a rádió, mert nem pofáznak, de jobb mint a zenelejátszód, mert biztosan berak egy olyan számot, amit eddig még nem hallottál, de bejön. Szóval a last.fm app the tight.
Én vagyok persze a hülye, hogy regisztráltam a »mindenki.hu« kérdésfeltevő izébe, aztán most hetente jönnek a levelek, hogy négymillió-kettőszázötvenhatezer-hetesszázhuszonhét kérdés van, amire nem feleltem, például hogy nekem félig üres, vagy félig teli-e. Nem a tököm, hanem a pohár. A poén, hogy nem lehet törölni a regisztrációt. (Értsd: nem találtam egy óriási piros X-et, ami alá az van írva, hogy TÖRÖLNI AKAROM MAGAM EBBŐL AZ IZÉBŐL.) Szóval az van, hogy egy viszonylag okos ötletet teljességgel elkúrtak, és ahelyett, hogy hagynák a népet kimászni a szarosvödörből, még inkább visszalökik, és ráöntenek egy adagot.
Mókás projekt ez, mindenféle különösebb kommentár nélkül. Nekem ott fentebb van az eredményem (legnagyobb sebesség 78; átlagsebesség 54; megoldott feladatok száma 33; hibás leütések száma: ~12). Amint lehet látni, a 33-ik feladatnál meguntam, nem tudom egyébként, meddig menne. Akár be is lehet küldeni kommentbe, hogy neked milyen. Szerintem az első szint a legnehezebb, mert ott mindenféle kamu szavak jönnek be (néha már sírtam a röhögéstől, mikor ötödszörre gépeltem be, hogy fospumpa), a második szinten vannak valós szavak is, a harmadikon pedig értelmes szöveget kell gépelni.
Én elégedett vagyok az eredményemmel így első nekifutásra (bár szerintem komolyabb odafigyeléssel simán jobbat is lehet produkálni).
Hiába, a Magyar Televízió tudja, mitől döglik a légy. Azon túl, hogy egy elég pofás weboldalt sikerült összehozniuk (sokkal jobb, mint »korábban« volt), ez a weboldal még okos is. És nem azért, mert kirakják, hogy éppen mi megy, meg nem azért, mert ellenben működik a kereső, meg mert kirakják, hogy éppen ez megy, hanem azért, mert tele van hasznos dolgokkal. Például az MTV rájött arra, hogy ha szépen kikúrják a műsorokat a netre, és elnevezik teszem azt , akkor olyan emberek is megfogják nézni – az egyébként egyáltalán nem rossz – műsorokat, akik nem tévéznek, nem tudják fogni az adót, nem itthon élnek, és így tovább. És ha nekem brunyálnom kell, meg tudom állítani, ki tudok menni, aztán folytatom, nem kell néznem az undorító reklámokat, és még sorolhatnám. Az egyetlen negatívum talán, hogy a 12-es és egyéb karikákat, meg az apró felhívásokat, amik ekkora felbontáson úgysem olvashatók, eltávolíthatnák.
Namost, csináljunk olyat, hogy aki szeretne a jobbnál is jobb »facebook« oldal tagja lenni, az írjon be ide egy kommentet, hogy igen (lehetőleg azzal az e-mail-címmel, ahová a meghívót kéri, nem kell a spambotoknak a mélcím, ugye), és akkor én mondjuk küldök neki.
Mondom miért szar még az iWiW: mert másnak kell megírnia, és nekem kell trükköznöm vele, ahelyett, hogy ez egy beépített funkció lenne, amit egy kattintásra elémraknak. De hála Benjaminnak, aki összehozta ezt, a probléma megszűnik. Szóval lemented az iWiW export linkjét ügyesen könyvjelzőnek, belépsz az iWiW főoldalára, rákattansz a könyvjelzőknél a linkre, és már mehet is a móka, exportálja az összes ismerőst, amit aztán lementesz a gépre, jól. Rulzik.
És hiába szar az iWiW: rengeteg ismerős fönt van rajta, telefonszám, e-mail-cím és egyéb lótúrók változásakor nem rossz. Szóval ha az iWiW nem is a legjobb, ez a cucc mindenképpen jóság.
2008. január 2., 20.10.34 – kiegészítés
Érted: az egyetlen használható adat az e-mail-cím, ami fiksz, hogy megvan adva mindenkinek, és azt is jól lementik képbe a kedves iWiW-fejlesztők, hogy véletlen se tudjam két kattintással ráhúzni a gépre, hanem szenvedjek egyesével. Akkor most udvariasan: a kurva anyját annak, aki ezt kitalálta. (Spambotok ellen lenne? Kétlem, zártkörű oldalnál ez fölösleges.)
A drága suexID kolléga volt olyan kedves, és meghívott énengemet erre az arckönyvre, avagy oldalra. Ha kérdeznék, azt kéne mondani, hogy olyasmi, mint az iWiW, de ez teljesen hülyeség, mert tízes skálán az iWiW egy erős hármas, ez pedig egy erős kilences.
Ami a legjobban tetszett, hogy nem vágnak arcon kétkiló tömény reklámmal, meg azzal, hogy Bárdosi Jucika (Cycusss :P; Micsmats :D :D:FD) [324] (értsd, hogy hány ismerőse van a másiknak, és hány beceneve), valamint ehhez többtonna igénytelen reklám, hanem egy teljesen letisztult, elegáns megjelenésű oldal, logikus navigálással, gyors működéssel, normálisan működő keresővel, valamint egy roppant hasznos szolgáltatással, amely ha megadod a GMail-es (vagy valamelyik más, nagyobb e-mail-szolgáltató, van egy pár, amit ismer) felhasználói neved és jelszavad, akkor a címlistád alapján megnézi, ki regisztrált már a Facebookon, és aki nem, annak küldhetsz is rögtön meghívót.
Amit hiányolok ettől függetlenül, az a nicknév. Oké, elbarmolják, satöbbi, de nem biztos, hogy egy onlájn ismerős nevét tudom, tehát valahol azért lehetne ezt jelezni. Lehet, hogy jelezve is van valahol, én még nem futottam bele.
Az egyetlen dolog, ami talán idővel idegesítő lehet, az a sok kisalkalmazás. Ugyanis vannak köztük hasznosak, de ha az embernek idővel több ismerőse lesz, és mindenki küld naponta három meghívást erre-arra, akkor az már terhes lehet. De ez a jövő zenéje persze.
Konzekvencia: van élet az iWiW után; a népnek a Facebookon a helye!
Roppant érdekes kezdeményezésnek találom a oldalt, melynek az a lényege, hogy feltölthetünk egy tetszőleges (maximum 984,1 kB méretű) Microsoft Word, Powerpoint (2003-as verziótól felfelé), egyszerű szöveges fájlt, vagy megadhatunk egy weboldalt, kiválasztunk egy hangmintát, és az oldal generál nekünk egy embeddelhető, letölthető szöveget, amit mondjuk meghallgathatunk az MP3-lejátszónkon. Tényleg érdekes, nekem nagyon tetszik. A következő nagy lépés az lesz, hogy ezt visszafelé is meg tudjuk majd oldani.
Flickr-szerű gyorscímet is használhatunk a rögzítményeinknek, .
Ezt akár egy screenshot formájában is beküldhettem volna, vagy csak simán Linkeldébe, de nem tehetem meg, hogy egyáltalán nem teszek róla említést, hiszen ez valami megtiszteltetés-féleség: vessen mindenki egy pillantást a oldalra, azon belül is a fórum részhez, a címben szereplő sort keresve. ;]
Eddig nagyon szerettem a csellót; egyetlen egyszer volt vele komolyabb probléma, akkor is segítőkészek voltak, és végül sikerült megoldaniuk a problémát. Az ígért sávszélességet mindig teljesíti (le- és feltöltés tekitnetében egyaránt), néha még többet is kicsit. Ezidáig. Ugyanis elérkezett ide is a cselló hiperszuper forgalomkorlátozása, mely bizonyos rendszerekre (körte tyúk körte; aliasz pír tu pír, például torrent) vonatkozik, különsképpen azon rendszerekre, ahol el tudnád érni a maximális sávszélességet. Tehát most ilyen nagyon maximum 100 kB/s sebességgel tudnak a csellósok letölteni. Elvileg a forgalmi korlát éjféltől reggel hétig nem érvényes, nem tudom. Viszont ha akkor sem sikerül, akkor valószínűleg kisebb sebeséggű csomag lesz, mert így nem látom értelmét a 1024 kB/s-os csomagnak.
2007. november 25-e, 0.35.21 – kiegészítés
Éjfél után 35 perccel is aktív a korlátozás. Ezt rendkívül felháborítónak tartom; egyrészt nem azért fizet az ember, hogy 1024 kB/s helyett kapjon tizede annyit, másrészt nem Kínában vagyunk, és nem 1984-ben. Kíváncsi vagyok mi lesz ebből, mert ez így nagyon nem jó.
Kedves idevándorló népek, szeretném közhírré tétetni, hogy áruba bocsátanám az háromlábú lovamat, a hozzá járó törött kocsit, és egy még nyolc napig érvényes iWiW-meghívót. Utóbbi pedig azé lesz, aki előáll egy fantasztikusan frappáns szöveggel, hogy miért lenne rá szüksége. A döntést a mefiblog hozza meg. Adom a faxhangot, lehet küldeni.
Nem olyan zsír, mint »otthon«, de azért jó ez. 24 órán belül pedig dupla ekkora lesz.
Azt mondjuk el sem mesélem, hogy a változatosság kedvéért megint nem ment olyan egyszerűen a dolog: a srác aki bekötötte durván tíz perc alatt végzett, a net viszont nem ment. Kiderült, hogy négy kábelmodemből három rossz volt(!). Most viszont süvít. Majd egy rútert mondjuk beiktatok, azt hiszem, mert nem érzem biztonságosnak, hogy rögtön a gépbe megy a net, még akkor sem, ha van szűzfal.
Jótanács kezdőknek: ha már erőltetjük ezt a CAPTCHA témát, akkor tanuljuk meg kezelni, mert így mondjuk még annak a maradék két embernek is elmegy a kedve a hozzászólástól, akinek lenne (ebből az egyik egy spambot szerintem):
Hogyaszongya, Kérlek írd be a képen látható karaktereket, hogy bebizonyítsd emberi léted!, még egy piros csillag is van, de hogy hová vezet, azt csak a' Zisten tudja. Hát nem vagyok én droid, tényleg, de most itt mit írjak be?!
Az megvan, hogy mióta a Google Earth letölthető, meg ilyen szexi videókat tud csinálni, azóta minden tévécsatorna azt használja? És minden tévécsatorna gondosan ügyel arra, hogy az amcsi cég aki a műholdképekért felelős, na annak a neve és kopirájtja (vagy tudom is én) jól látható legyen, de a szerény Google logó már lelóg, vagy egyáltalán nem látszik. Persze szinte mindenki tudja, hogy miről van szó, de azért érted, ezt akárhonnan nézzük, a Google tette le az asztalra, ő fizetett érte stb. Szóval nem vicces, hogy nem látszik a Google-logó, az van.
Meg mernék esküdni rá, hogy előbb a YouTube-on, egy tökéletesen új, és mellesleg tökéletesen szekszi dizájnja volt a lejátszónak. Aztán mire frissítettem, eltűnt. Vagy trükközik valaki, vagy csak rosszat álmodtam.
A szerintem az utóbbi idők egyik legjobb webkettes (ha még lehet ezt a kifejezést használni) oldala. Egy hanggyűjteményről van szó, minden igényt kielégítő kategóriákba sorolva.
Többezer hang, effekt található, és tölthető le mp3 vagy wav formátumban. A dolog szépségét persze az adja, hogy bárki tölthet fel hangokat, ezáltal rendkívül gyorsan gyarapodik a gyűjtemény. Az oldalon kis Flash-alapú MP3-lejátszóval meg is lehet hallgatni őket, jól.
Az olyan embereknek ajánlanám a , akik picit értenek a konvertáláshoz, jó sok tárhelyük van, és nem szeretnének más videómegosztó szájtokra építkezni (YouTube, Dailymotion stb.). Tehát a FlowPlayer nem más, mint egy ingyenes Flash-alapú videólejátszó, mely a saját tárhelyeden üzemel. Ráadásul kedvesen mindenféle portálmotorhoz letölthető verziót is dobtak hozzá a készítők.
ajánlotta nekem az nevű szolgáltatást, mert a böngészés »még mindig lassú«, és a cselló DNS-szervereinek váltogatása sem igazán jött be. Nem akarom elszólni magam, de egyelőre jónak tűnik (kopp-kopp-kopp), bár ha a problémát nem is orvosolja, mindenképpen marad, már csak azért is, mert színpatikus (igen, elírtam, direkt).
Azért befigyelnek az esztétikai reflexek, vagy minek nevezzem. Az (amiért amúgy max respekt, szerintem nagyon korrekt; mennyire jóság már, hogy nem kell levélben beküldeni a bizit, csak beszkennelni, és hadd szóljon) bejelentkezésénél piros betűkkel van a Bejelentkezés és az Elfelejtettem a biztonsági kódot zöld betűkkel van írva. Reflexből persze a zöldre kattintottam, és írta is, hogy új biztonsági kód kiküldve. Pech, de azért érdekes.
Lehet röhögni persze, de teljesen korrekt, és hasznos szolgáltatásnak tartom ezt a
névre hallgató webes mizériát. Ugye, más is járt már úgy, hogy az utcán sétálgatva rájött a szapora, és vagy ott helyben a csatornába küldte a dolgot, vagy keresett egy vécét, ami hát ismerjük be, nem könnyű. Na erre jó a Mizpee: bepötyögöd szépen, hogy hol vagy, és kiköpi a legközelebbi tiszta illemhely címét. (Más kérdés persze, hogy kis hazánkban ez más okok miatt használhatatlan cucc, ugye, mert van nekünk rengeteg pablik vécénk, csak annak a felébe hányni nem mennék be, a másik fele pedig zárva van, vagy elkérnek nem kevés pénzmagvat érte, de még ez a kisebbik gond.)
Azért a nem kicsit jó: szerintem legalább egy tizenöt-húszpercnyi videótrükközést megkímél, és kis videóknál egész kényelmes lehet, hogy nem kell gépen renderelni, meg szenvedni vele, hanem csak két kattintás, és a jutub megcsinálja. (Fless 9 kell hozzá.)
Na kérem, aki nem felejtette el, hogy van egy ilyen »Rhitmo« nevű cucc, és esetleg már kétszer meghalt a kíváncsiságtól, hogy mi is lehet az, vagy csak simán érdekli, akkor a következő szóra, ami az lesz, hogy eperturmix, rá fog kattintani. . Na ugye, hogy ugye.
És azért szeretném jelezni, hogy a mefiblog az első írásos médium, mely komolyabban foglalkozik a Rhitmo megjelenésével.
Azért persze a rohadt anyját, hogy pont akkor rohadt le az OFIK-OKÉV akármi szervere (a kormányzati szférában ez nem igazán megy az informatikus srácoknak: a bevallásküldő is csak bevallás-szezonban nem megy ugye), és emiatt másfél órával később kaptuk meg a »bizonyítványt«, de azért ez mindenképpen tetszetős. Most jött a mél, és már az érettségi és a tanulmányi eredmények is megtekinthetők. (Mellesleg majd fogok róla írni, hogy mi volt a' érettségin, igen.)
Amúgy, akarok majd valami olyasmi oldalt csinálni (lehet morbidnak tűnik), ahová jelentkezik a júzer, átnyújt egy elkészített, vagy egy sablonból kiválasztott oldalt, megír valami szöveget, megadja bizonyos adatait (amelyeket persze bizalmasan kezelek) és én garantálom, hogy esetleges halála után az oldal meg fog jelenni. Afféle onlájn halotti anyakönyvi kivonat, ahol később keresni is lehetne.
Persze tényleg durván hangzik, de gondoljunk bele: rég nem látott ismerősökre lehetne rátalálni, és kézzelfogható információkat kapni róluk, valamint mivel a felhasználó megadna valamilyen szöveget, (például: Bori, ha ezt olvasod: nagyon szeretlek!), ami esetleg eljutna a megfelelő célszemélyhez. Másrészt nagyon sok embernek tüske a lelkében, hogy halála után egyszerűen eltűnik, nem emlékezik rá senki, nem mkeres rá senki stb.
Olyasmi lenne ez, mint bizonyos újságokban a halálozási rovat, csak időtállóbb módon.
Mindezt persze ingyé', netes kereteken belül. (Kommentekbe meg ne viccelődjük, mert ez pont nem olyan téma, ahol kéne.)
Igazából a YouTube videókon található új kis mütyűr jó is, meg nem is. Jó, mert a saját videókat mutatja (jobb esetben), tehát rögtön lehet váltani egy másik vlogbejgyzésre pl., tehát kényelmes. Viszont ritka zavaró és , hogy mindig felugrik, és nem lehet normálisan nézni a vidjót miatta.
Korábban már »írtam« a MetaMorpho rendkívül okosan működő . Most, ahogy nézem (lehet már korábban, csak nekem nem tűnt fel eddig) van már weboldalfordítás is, ami szintén elég okosnak mondható, nézd csak:
leltem . A lényeg, hogy Magyarországért lehet kattintgatni, aztán van egy rangsor, hogy melyik ország hányadik helyen áll. Mi jelenleg a kilencedikek vagyunk, tessék izmozni, hogy jobb legyen, én már gyorsba' toltam 1170 kattintást.
Azért valahol megérdemelt dolog ez, hiszen a Google szerintem a világ leglátogatottabb oldala, ha csak nem is csinálsz semmit, úgy is keresel valamit a neten. Ergo nem árt ez a kisebb újítás, ráadásul szekszi lett, na.
Ez a (a világ első hasonlóság alapú izéje, haha, jó reklámszöveg, de legalább nem béta) nem lenne rossz dolog, mindössze két problémám van vele. Az egyik, hogy teljesen lényegtelen (lényegtelenebb, mint a WiW és társai), a másik pedig, hogy az oldal – egyébként jól kinéző, kényelmesnek tűnő – dizájnja teljesen használhatatlan a Flash-alap miatt.
A kérdések között viszont vannak érdekesek, azoknál már csak a válaszok százalékos eloszlása furcsább (legalábbis számomra).
Azért a nevezetű oldal nem kicsit üt. Az oké, hogy már a kenyeret, tejet, empéhárom-négy-öt-lejátszót, számítógépet és -alkatrészt meg ilyen dolgokat is rendelhetsz neten, de hogy gyógyszereket, az már vad. És még van valami megoldás a vényre (gyk.: recept) is. Lehet, hogy ez nem új dolog, számomra az, és kicsit meglepő is.
Pláne, hogy orrba-szájba küzdenek azért, hogy ne vehessek egy fájdalomcsillapítót a benzinkúton, vasárnap hajnal kettőkor, amikor fáj a fogam, de persze a legközelebbi gyógyszertár ötszázötvenöt kilométerre található.
Nyugi, nincs gáz a blog kinézetével, meg nyugi, nem posztolok magamról vetkőzős-tusolós képeket.
, hogy ma van a CSS Naked Day. Tavaly ha jól emlékszem nem volt meztelenkedés, de most miért ne alapon lesz. Ez annyiból áll, hogy kikapcsoljuk a CSS-t, és a kedves látogatók szörnyülködhetnek, hogy de szarul is néz ki így az egész. Akinek meg nem tetszik a dizájn, legalább örül. Persze ez nem teljesen emiatt van kitalálva, hanem a szemantikus web, meg hasonló kulcsszavak, aki tudja, az tudja.
Igazából nem értem, hogy az ICANN miért az .xxx tartományt. Szerintem hosszú távon sokkal jobb lenne, ha az összes pornóoldal .xxx végződésű lenne, mert már a címből eldönthetné az ember, hogy kell-e neki, sőt, a spamszűrők dolgát is megkönnyítené. Hosszú távon biztosan jobb lenne, persze ehhez kellene valamilyen szigorítás, hogy az ilyen tartalmú oldalak csak .xxx alá mehetnek, vagy hasonló.
Ha esetleg valaki arra vetemedne, hogy teszem azt az én blogomat idézi egy bejegyzésben (amivel egyébként semmi gond nincsen), akkor ne csak úgy tegye már, hogy:
A gyengébbek kedvéért: az első hivatkozásban csak a http://mefi.be/ szerepel, a másodikban viszont az adott bejegyzés permalinkje.
Nem kell kiröhögni, meg kötözködni, mert ez így jó, ez direkt van így kitalálva. Mert lehet, hogy ma épp az adott bejegyzés az első, de fél év múlva nem az lesz, és akkor az egész elveszti az értelmét. Ha bejegyzésre hivatkozunk, akkor a bejegyzés linkjét írjuk be. Valamint. Teljesen fölösleges minden Mefi szóra hivatkozni, egyszer bőven elég.
Ha vulgáris lennék, akkor az A szavaival élve most annyit írnék, hogy: beszarsz, behugyozol! De nem vagyok vulgáris, szóval csak annyit mondok, hogy: az igen!
Ajánlom mindenkinek figyelmébe a Google névre hallgató okosságát, mely lapunk ellenőrzése után (vagy egy ott generált HTML-t kell föltölteni, vagy egy szintén ott generált meta elemmel kell bővíteni az oldalt) mindenféle információt, és beállítási lehetőséget tár elénk.
Tetszik nekem az . A cuccot leginkább a digghez tudnám hasonlítani, annyi különbséggel, hogy itt nem linkeket, hanem zenéket lehet jiggelni, amit egy kis lejátszón keresztül meg is lehet hallgatni.
Hm, megújult a kinézete. Tudom, ősrégi dolog, de ettől függetlenül. Színek tekintetében mindenképpen jobb (az a zöld-fekete kombó nekem nagyon nem gyere be), talán megkockáztatom elrendezés tekintetében is jó vagy legalább jobb. Na de ezek a gombok! Meg azok az igazítások egy-két helyen. Hol ki- hol belóg a szöveg vagy például egy ilyen egészen sötét pezsgőkrém színre feketével írnak. Mindenesetre, megtartották az előző kinézetet választhatónak. Ez egy jó lépés volt, azt hiszem.
Megjelent kedvenc böngészőm, az Opera 9.1-es verziója. Kényelmesebb, gyorsabb, hibamentesebb – tehát a szokásos. És most már az adathalászat ellen is védelmet nyújt, a fejlesztők szerint egyedi módszerrel. Karaj többet is , olvassátok el!
A kukac (@) a PHP-ben egy speciális , mely bizonyos parancsok előtt állva elfojtja az esetleges hibaüzeneteket. Példa a használatára:
@mysql_query("SELECT * FROM `nemletezo_tabla` LIMIT 0,10;");
Ezen lekérés esetén (ha a tábla valóban nem létezik, vagy egyéb hiba merülne föl) nem kapunk hibaüzenetet, és a kód futása nem áll meg. Vagy tudunk például ízlésesen hibát jelezni:
@mysql_query("SELECT * FROM `nemletezo_tabla` LIMIT 0,10;") or die("<span style=\"color: #ff0000;\"><strong>Hiba:</strong></span>".mysql_error());
Megjelent a nem éppen kedvenc webböngésző, kedvenc mobil-webböngésző változatának . Ajánlom mindenkinek, nem csak azért, mert elvakult Opera-addikt vagyok, hanem mert tényleg gyorsabban, kényelmesebben és élvezhetőbben lehet mobilon keresztül száguldozni a világhálón. Sok készüléket támogató JAVA alkalmazás ez, kérem.
A mefiblog az Opera Minit ajánlja a mobil böngészéshez!
A Page2RSS egy egyszerű, ám annál hasznosabb , mely bármilyen weboldalból RSS-értesítőt készít. Hasznos lehet pl. olyan oldalaknál, melyek nem rendelkeznek ilyennel (bár néhol bakis a működése).
Azért azt ugye mindenki vágja, hogy a teljesen ingyé' képes SMS-t küldeni, magyar szolgáltatóknak is, mint emlékeztetőt? És ez szerintem nagy dolog. Elvégre, a mai aktív netezők – szerintem nem túlzás – 80-90%-ának van mobiltelefonja, és egy ingynes tájékoztató üzenet, abszolút nem rossz dolog.
Ez kérem szolgáltatás, sok fizetős is megirigyelhetné. (És igen, tudom, hogy ősrégi, de csak most próbáltam ki.)
Ebben a látok fantáziát (még akkor is, ha a neve eléggé feszélyez). A dolog első blikkre egy YouTube-utánzatnak tűnhet, de ez kicsit tematikusabb annál: bárki feltöltheti produkcióját vagy teszem azt egy találmányának bemutatását. Bár jelenleg elég gyér a tartalom, nekem tetszik, mindenképpen van jövője – a közösségtől függően, persze.
Biztosan veletek is előfordult már, hogy egy program DLL-fájl hiányára hivatkozva nem indult el, és hogy az alkalmazás újratelepítése esetleg megoldhatná a problémát. Hát nem kell rögtön a – persze teljesen legális és eredeti – lemezhez nyúlni, egy keresés a remek oldalon megéri. És azt hiszem ilyenekre szokták mondani, hogy ami itt nincs, az nem létezik.
A Verse.hu egy újonnan indult , mely a manapság alternatívnak számító stílusokkal (punk, rock, metál stb.) foglalkozik. Érdemes egy pillantást vetni rá, elég bő ugyanis a választék; dalszövegek, lemez- és koncertajnálók, kritikák és cikkek.
Az oldal egyébként a már nemblogger esemvé kezeiben nyugszik, a külső pedig moikboynak köszönhető.
Régóta olvasom az , a digitális technikák, a fotózás, a játékok és filmek valamint egyéb érdekes cikkek végett. A csapat úgy döntött, hogy beújítanak: a jól bevált oldszkúl kinézetet egy újabbra cserélték, ami kétség kívül megállja a helyét, mondhatnám trendi és még valid – azaz annak próbál lenni – is.
Mindenképpen dicséretes, hogy sikerült egy olyan kinézetet alkotniuk, aminek nem kell újra megtanulni a kezelését, nagyjából minden maradt a megszokott helyén. Én egy cikket olvasva észre sem vettem, hogy változott valami, csak mikor a lap aljára értem, tűnt föl, hogy más színűek a linkek illetve más a betűtípus.
Kedvenc internetes új, Origós köntösbe öltözött. A kinézet (mármint szigorúan a szemmel látható kinézet, nem boncolgatva a kódot) nekem személy szerint tetszik; elegáns, kellemes és pont kellően zsúfolt. A SZTAKI főoldalán többféleképpen (Auchanosan, bulvárosan stb.) magyarázzák a nagy átalakulás miértjét, érdemes elolvasni! A szótár természetesen ugyanúgy üzemel tovább.
Congratulations! mefi.be is tableless according to the W3C Recommendations and also is a 100% tableless!
A segítségével megállapíthatjuk, hogy egy oldal táblázatos vagy táblázatmentes felépítéssel rendelkezik-e. Ezenkívül megszámolja, hogy néhány komolyabb kereső hány linkje mutat felénk, és megmondja a Google PageRank értékét is.
Ajánlanám szíves figyelmetekbe a nevű naptárprogramot, ami segít, ha az ember nem tudja merre áll a feje. A szokásos Mozilla-elvekkel nyert: egyszerű, gyors és okos. Van benne napi, heti, bontott heti valamint havi nézet, tud kezelni taszkokat, amiket be lehet pipálni, ha megcsináltuk, dátumokhoz lehet eseményeket rögzíteni, amikhez figyelmeztetés is beállítható. Ha valaki pedig a tálca mellé szeretné varázsolni, akkor eme segítségével könnyen megteheti.
Sokan ajánlották nekem anno az Outlookot, de őszintén szólva nekem túl komplex, nem használmo ki a szolgáltatásainak felét, így megelégszem a Sunbirddel is, ráadásul az ingyenes megoldásokat jobb kedvelem
Mókás , mely az Image Labeler nevet viseli. A lényeg, hogy képeknek kell címkét adni, lehetőleg minél pontosabban. A nehezítés, hogy van egy játszótársunk, aki szintén megpróbál minél pontosabb címkéket adni. Minden egyező címke pontokat ér.
Mikor megláttam a hirdető szöveget, nagyon megörültem, hogy végre megjelent egy a Safari renderelő motorját használó webböngésző, Windows rendszerre. Na igen ám, de ez a rendkívül gyengére sikeredett. A dizájn undorító, a böngésző működése lassú, és nekem harmadszorra sikerült elindítani, úgy hogy ne fagyjon le.
Mindegy, marad a várakozás egy MacBookra. Gazalának nemsokára meg lesz, szorítsunk hát neki. :)
Dolgozz barátságosan, mondja ezt a , ami nem más, mint a Jön a főnök-gomb, modernkorni, webkettes változata. Beírunk egy címet, és az – választásunktól függően – a kék, vagy ezüst dizájnnal megáldott Microsoft Word-ön keresztül jelenik meg. A klasszikus megoldás is helyet kapott, ha netalántán közelebb jönne az a főnök. Súlyos. :D
A tökéletes lehet azok számára, akik úgymond élőblogot szeretnének vezetni, méghozzá hangban. A rendszer lehetőséget nyújt a sugárzásra, és ahogyan ők írják, nincs szükség semmire, csak egy telefonra, internetre és valami mondanivalóra.
A LiTha-Paint egy egyszerű, de jópofa . Nekem csak Firefox (1.5.0.4) alatt sikerült működésre bírnom, sem Internet Explorer sem Opera alatt nem funkcionál. Ettől eltekintve mókás.
Annyiféle verseny van mostanában, itt a legújabb, méghozzá a , melynek lényege, hogy az nyer, akinek oldalát a pillangószív szóra első találatként jeleníti a Google magyarországi keresője. Ennek örömére megjegyezném, hogy jelentkeztem a versenyen, és létrehoztam egy domaint: , valamint a bejegyzés permalinkje szintén használható: pillangószív.
A pillangószív egyébként rántva és sütve is fogyasztható, egyetlen hátránya, hogy kicsi, és nagy mennyiségben ájulást, hasmenést okozhat fogyasztása. Bármelyik boltban kapható pillangószív, átlagosan 5-600 forintba kerül kilója. A pillangószív finom eledel, próbáljátok ki ti is!
Így hogy normális sebességben süvít az internet, nem is olyan rossz az a flickr. Tölöttem fel pár képet , úgy néz ki, hogy egyelőre maradok, aztán majd meglátom lesz-e kedvem készíteni egy saját albumot.
Jöjjön egy kis hivatalos beszéd. Hosszas előkészületek és munkálatok után elindult hát a , ami egy szigorúan felhasználóknak szóló gyűjtőoldal, nem csak webkettes alkalmázsokról. Egyébként mostanában kezd lenyugodni ez a webkettes láz, jönnek az új alkalmazások, de ritkábban, és már nincsenek a szokásos már-már közhelyesnek mondható jelzők, mint például a béta, vagy az első és egyetlen. A Webizent egyébként a .
Szerintem mókás dolog ez a . Ha film lenne, úgy fogalmaznék, hogy egyszer megnézhető. A lényeg, hogy van egy idővonal, ahol mi bejelölhetjük, hogy teszem azt 1988. július 22-én megszületett a mefi, 1989. december 13-án pedig megtanult bilizni. Persze lehet címkézni, meg ami kell.
Eddig nem különösebben foglalkoztatott a fent nevezett, hát nem is tudom, mondjuk úgy, verseny, mert egyrészt nem tartom korrektnek, hogy a zsűriben a freeblog és a Blogter vezetői is szerepelnek (értelemszerű, hogy a sajátjukra szavaznak majd), másrészt nem tetszik a dizájn, ami nekem est.hu-blogter kombónak tűnik, de ez nem is igazán lényeges.
Az viszont lényeges lehet, hogy bekerültem a versenybe (köszönet Leveenek, aki fölhívta erre figyelmemet), mármint másnak nem olyan lényeges ez, és engem sem érdekel annyira, de egy apróságot azért megjegyeznék. Hogy én az odamondós kategóriába kerültem, arra még csak-csak fejet hajtok, hiszen egy nagyszájú pimasz huligán vagyok, de hogy a klónkaki a tech-tudomány témakörben kapott helyet, na az a tipikus WTF-effektus. Na sebaj. Ha valaki arra számít, hogy kampányolni fogok, és mindenkit arra kérni, hogy szavazzon rám, az téved. Egy szavazatom már van, ez a lényeg.
A Ning nagy eséllyel indulhat Shamalt kedvenc címért. A lényeg pár szóban: készíts szociális vonalat követő webalkalmazást, és oszd meg másokkal! Ugye, milyen mókás egy ötlet ez? :D
Valószínűleg az egyik legérdektelenebb, és leghosszabb webcímmel megáldott , ahol a legjobb programokra szavazhatunk. Ha másra nem is, új programok beszerzésére tökéletes.
Roppant hasznos , mely gyors és hibátlan működésével, valamint kellemes kinézetével nyeri el a felhasználó tetszését. A demóval negyed óráig játszadoztam, nagyon tetszetős. Bárki letöltheti, a műköséséhez PHP, MySQL, Apache és Perl szükséges.
Roppant egyszerű, ám annál hasznosabbnak tűnő alkalmazás, mely az e-mail címünkből , hogy a spambotoknak nehezebb dolga legyen. Aranyos, de az ügyesebb.
Érdekes dolog ez az internet. Most tekintsük el attól, hogy természetesnek tűnik, hogy mire lenyomtuk az enter gombot, miután begépeltünk egy címet, a másodperc törtrésze alatt visszakapjuk a kért információt, és ismerjük el, hogy ez bizony egy technikai csoda.
Az azért gázos ám, hogy módosítottam a kommentek tábláját, ami több, mint hatszáz sort jelent, és ezekre a sorokra új dátumot applikált, méghozzá a mait, pontosabban azon időt, amikor módosítottam. Csak egy kérdés, ez normális dolog? A timestamp mezőnek van egy ilyen szokása, hogy módosításkor felülírja a dátumot?
Ha mást is idegesít (és mást is idegesít), hogy a konzol minden JavaScript hibánál felugrik a most megjelent Opera 9-ben (és néhány korábbi bétájában is), az a következőket tegye:
Nyissuk meg az Opera beállításait, ezt a Tools (Eszközök) menü Preferences (Beállítások) menüpontjában leljük;
baloldalt kattintsunk a Content (Tartalom) elemre, majd a jobb oldalt megjelenő JavaScript options... (JavaScript beállítások...) gombra;
az utolsó opciót, ami az Open consol on error (Hiba esetén a konzol megnyitása) kapcsoljuk ki, és készen is vagyunk.
Engem konkrétan négy dolog zavar egy weboldal megtekintése során, amiből ha egyet tapasztalok, akkor már félig kinyílik a bicska a zsebemben. Az első a flash animációk, amik maguktól elindulnak. Múltkor például elég nagy hangerőn üzemelt a hangfal, és az egyik blogra kattintva valami ijesztős animáció indult be, de persze erről én nem tudtam, és hirtelen úgy megijedtem, hogy majd' leszédültem a székről. Gombot annak az animációnak!
Az hazai internetes világ, de inkább a hazai bloszféra mai fő híre, és egyben legmókásabb idézet következik.
Nagyon komoly hajrával fél év alatt elértük, amit egy blogszolgáltató ma Magyarországon elérhet. Felfigyelt ránk az egyik nagy és partnerséget ajánlott, mi pedig boldogan elvállaltuk.
Aha persze, a magentáék küldenek egy levelet az ország második legsikeresebb blogszolgáltatójának, hogy partnerkapcsolatot kívánnak ajánlani. Megpróbáltam elképzelni e képzeletbeli levél tartalmát, és röhögtem egy jót. Ez nem így történt, bár nem tudhatom, de szinte biztos vagyok benne. Inkább úgy, hogy a T-Onlány közölte, hogy vagy társulnak, vagy készüljenek föl:
egy konkurens rendszer kiépítésére;
folyamatos harcra;
és megkockáztatom, hogy az internet-vonal is szóba került.
Mókás azért, hogy a magentáék két év alat bezabálnak mindent. Kiket is? Kezdve a jó öreg Matávval és Westellel (talán emlékszik még valaki rájuk), folytatva a Géportállal és az Ájvivvel, (egyelőre) befejezve a Blogterrel. Apropó Géportál. Ha a magenta kezében lesz két olyan szolgáltatás, ahol bárki saját weboldalhoz juthat percek alatt – na az lesz ám a szép világ!
Már hónapokkal ezelőtt regisztráltam, hogy értesítsenek a legújabb fejleményekről, sőt, kisebb betekintést is nyerhettem a készülődő csodáról. A minap viszont megjött az e-mail, hogy a .
Hogy mi is az a krugle? Valószínűleg a legjobban átgondolt, és legtöbb belefektetett munkával rendelkező webes projekt. Tulajdonképpen egy programozói segítség, mellyel projektekre, kódokra és leírásokra kereshetünk. Természetesen webkettes projekthez híven JavaScripttel működik &ndsah; és igen, működik Opera, Internet Explorer és természetesen a Firefox böngszővel is, hibátlanul. Csak ajánlani tudom mindenkinek, eléggé tág nyelvismerete van, többek között Java, PHP, Python, C, C#, C++, VisualBasic, és még jó néhány környezetet ismer.
Érdekes dolog ez a . Olyan webrádió ez,azol az ember kiválasztja, hogy mely stílusok, valamint melyik év zenéi állnak a legközelebb hozzá, majd egy válogatást kap, a szűrés alapján. Ötletes, tetszik.
Dancsiga ajánlott nekem egy nagyon jót. Először azt akartam írni, hogy linket, de ez így ebben a formában nem igaz, mivel egy MSN-címet adott, méghozzá egy robot MSN-címét, mely elég okos robot. A lényeg, hogy föl kell őt keresni a encarta@conversagent.com címen, fölvenni a kontaktokhoz, és beszélgetni vele. Néhány részlet:
[21:53:22] (mefi) eiffel tower?
[21:53:23] (encarta) Eiffel Tower, tower in Paris, France, an early example of wrought-iron construction on a gigantic scale.
[21:57:19] (mefi) who is bill gates?
[21:57:20] (encarta) William Henry Gates III, born in 1955, American business executive, who serves as chairman and chief software architect of Microsoft Corporation.
[21:59:20] (mefi) bye
[21:59:32] (encarta) Take care, mefi. Always good chatting with you.
A kedvencem:
[22:06:08] (mefi) beszélsz magyarul?
[22:06:09] (encarta) Egy kicsit beszélek magyarul.
Készítettem egy PHP-kódot, ami ügyesen rakosgatja a betűket jövő hét csütörtökig, mikortól vakáció lészen – jobbra fönt megfigyelhető. Ha esetleg valaki el szeretné helyezni az oldalán, annak semmi akadálya, így lehet:
Ha valakinek nem június 15-én lesz a vakáció, lehetősége van megadni, hogy mikor. Ezt a ?vakacio=nap kapcsolóval lehet megoldani, ahol a nap a vakáció napját jelöli. Mondjuk, ha nekem holnap lenne (azaz kilencedikén) a vakáció, akkor így:
Roppant ötletes , melynek segítségével egy RSS tartalmából dinamikus képet generálhatunk. Jó ötlet ez, csak kicsit tovább kéne fejleszteni, mint például egyéni színek, de leginkább a csúnya hibát kéne orvosolni, amit hibás cím esetén kapunk.
A fehér- és a feketelista elemeit természetesen adatbázisban tárolom, de maga a kezelés így működik.
Aki esetleg nem értené: a függvény egyesével végigzongorázza az összes tiltott szót, és ha a kommentben valamelyik szó egyezik a feketlistán szereplő elemek egyikével, akkor a feketepont értéke eggyel nő. Ha pedig a – jelen esetben &ndsah; e-mail cím szerepel a protekciós listán, akkor öt pontot levon a feketepontok összegéből. Ez értelmeszerűen azért van, hogy aki tíz éve itt kommentál, azt ne ellenőrizze ilyen szigorúan. Ha a feketepontok száma nagyobb, mint öt, visszatérési értéke igaz, ellenkező esetben hamis.
Eddig ez bevált, nem nagyon engedett be csak olyan szemeteket, amelyek tartalma egy e-mail volt, de már (úgy néz ki) azokat is szűri. Egyébként nekem a tiltott IP- és e-mail címeket és neveket is ezzel ellenőrzi, bár megjegyzendő, hogy nem sok ilyen van.
Még régebben ; ha még nem tettétek, olvassátok el azt is, minél többet lát az ember, annál jobb.
Egyébként a <code> elem helyett mért nem <pre>-t használok?
Mostanában kihaltnak tűnik a webkettes réteg, mostanában alig jelent meg új, használható és okos projekt. A annak mondható. Első ránézésre egy OS X kezelőfelületét idézi, mélyrehatolóbb vizsgálódás után viszont észrevehetjük, hogy egy Netvibes-klónról van szó. Abszolút pozitívum, hogy kifogástalanul működik Opera alatt is. Együttműködik más projektekkel, mint pl. a Digg, vagy a flickr.
Amikor megjelent a Blogter, és nem sokkal később néhány reklám a freeblogon, mindenki temette azt, mondván, hogy a Blogter webkettes, meg új, meg van benne kommentelő stb. Mr. A. már hónapok óta mondja, hogy a freeblog hamarosan megújul, és néhány meglepetést is tartogat. Tényleg tartogatott, az új freeblog rendkívülire sikerült.
Megjelent az Opera 9 bátájának második kiadása. Erről részletesebben az lehet olvasni.
Az Opera egy ingyenes böngésző, mely magába foglal egy RSS-olvasót, torrent- és letöltésvezérlőt, e-mail- és IRC-klienst, valamint számos hasznosságot. A telepítő mérete csupán 3,6 MB ellenben a Firefox telepítőjével, ami 4,9 MB. Ha figyelembe vesszük, hogy az Opera sokkal több szolgáltatást nyújt alapból, akkor a számok magukért beszélnek.
Persze, nem akarom senkinek a véleményét megváltoztatni – kinek a pap, kinek a paplan, avagy: kinek az Opera, kinek a Firefox.
Az egy olyan internetes eszköz, melynek segítségével minden kideríthető egy URL-ről, a lap letöltési idejétől, a vakok és gyengénlátók számára való elérhetőségétől egészen a domén tulajdonosának részletes adataiig.
Bizonyára mindenki járt már úgy, hogy kapott egy viagra, kaszinó, vagy egyéb reklámajánlatot tartalmazó e-mailt – kéretlenül. Manapság ugyan sokkal fejlettebbek a kiszolgálók, sokkal kevesebb ilyen levél jut át a szűrőkön, mint mondjuk két éve, amikor egy e-mail címet törölni kellett emiatt.
A spam – mert ugye így nevezzük a kéretlen hirdetéseket – egy kellemetlen dolog, de ami még kellemetlenebb, hogy sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mi is az a spam, és mit lehet ellene tenni. A spam , és följelentést lehet tenni, ha ilyen levelek árasztják el postafiókunkat.
A egy okos kezdeményezés. Tájékoztatók, előre megfogalmazott följelentések, érdekességek, valamint a weboldallal rendelkezőknek hasznos segédeszközök (a spam kivédésére, valamint a spambotok megtévesztésére) találhatók rajta. Mivel egy wikiről beszélünk (hasonló, mint a ), ezért bárki kibővítheti, vagy módosíthatja a tartalmakat.
közzé tették, hogy milyen gépek is lesznek Vista-kompatibilisek. A hagyományos Vista, ami nem tartalmazza az olyan élményeket, mint az Aero felület, igényel legalább 800MHz processzort, 512MB memóriát, és DirectX 9 kompatibilis grafikus eszközt. A Premium Edition már kicsit igényesebb, neki legalább 1GHz-es, 32-bites, x86, vagy x64-es processzor, 1GB memória, olyan grafikus eszköz, ami kezeli az Aero-t és rendelkezik legalább 128MB memóriával, és ami engem legjobban meglepett, az a legalább 40 GB-os merevlemez, amiből minimum 15 GB szabad. Az oldalon persze több lényeges információt is említenek, én csak a számomra érdekeseket emeltem ki.
Miért érzem úgy, hogy nem fogja mindenki fejvesztve lecserélni az operációs rendszerét Vistára?
Mielőtt elküldenénk tíz darab, 1920×1080-as felbontású képet egy kedves ismerősünknek, előtte nem árthat ha méretek terén. Miután feltöltöttük, és átméreteztük képeinket, rögtön küldhetjük is.
Néha bizony ledöbbenek a modern technikákon. Jó persze, a csevegés, vagy a hang- és videóbeszélgetés már alapnak számít az interneten, de azért érdekes dolog, hogy míg a mikrofonba mondok egy mondatot, addig az adat körbejár a fél földgömbön, hogy eljusson a tőlem nagyjából ötven méterre lévő szomszéd házba.
Bloggereknek kiváló, és rendkívül hasznos alkalmazás, ami FTP-vel és SQL-lel együttműködve .
Kétféle módszer alkalmazható, az egyik az FTP-n keresztül történő mentés, a második a - már akinek - kicsit nehezebbnek tűnő megoldás, miszerint egy PHP fájlt kell elhelyezni azon a helyen, ahol a blog található, és a kód végzi a dolgát.
Hasznos, ötletes, praktikus. Sajnálom, hogy csak a béta-teszt ideje alatt ingyenes.
Az egy olyan szolgáltatás, melynek segítségével értesíthetjük a legismertebb blogokat összegyűjtő oldalakat (mint például a ).
Ehhez annyit kell tennünk, hogy megadjunk oldalunk címét, és az iPings már küldi is az értesítést. Ha a blogunk rendelkezik RSS-sel, akkor az új bejegyzés megírásakor automatikusan történik a folyamat.
, hogy megjelenőben van egy újabb linkelési formátum, ahol a href="" tulajdonságba nem egy statikus címet írunk, hanem egy JavaScript funkciót. Valahogy így:
<a href="javascript:showLink('abc123');">ez egy link</a>
Ezzel igazából egy probléma van: nem biztos, hogy az adott böngésző rendelkezik JavaScript-tel, de ha rendelkezik is, nem biztos, hogy minden böngésző egyformán kezeli. Viszont van erre egy rendkívül jó megoldás, ami a JavaScript hiányában, vagy hibás kód bevitelekor nem bántja az eredeti linket, valamint a link megnyitható új lapon is, nem úgy, mint egy szabványos JavaScript link.
Ugye, volt régebben az , amit egyesek megmosolyogtak, egyesek pedig nagy jövőt jósoltak neki. Ha az eyeOS-nak nem is, az -nak mindenképpen van jövője.
A cél, egy olyan rendszer kialakítása, ami a webfejlesztők legjobb választása lehet - költség és használhatóság terén egyaránt. Egyelőre csak egy bemutató videó, és néhány működés közben készült kép tekinthető meg a .
A összegyűjti, csoportosítja és szocializálja kedvenc blogjaink RSS forrását. Természetesen lehetőségünk nyílik a többi felhasználó csoportjainak megtekintésére is. Lenne benne fantázia, de egy felhasználó csak egy csoportot készíthet, így viszont kevés értelmét látom.
A Skype elérte a százmilliós felhasználótábort. Több országban már kezdik beüzemelni a Skype utcai telefonokat, és a visszajelzések szerint egyre nagyobb sikerük van.
Megjegyezném, hogy az iWiW eddig sem volt a legműködőbb szolgáltatás, de ha igaz, hogy a , akkor ez a helyzet csak romlani fog. Nézzük csak meg, ott volt a chat.hu. Anno nagyon jó szolgáltatás volt, aztán ugye ellepték az(t is) az idióták, és kezdett gyengülni. Amíg meg nem vette a rózsaszín óriás, és a G-Portal szánalomközponttal összekötve készített szolgáltatást a népnek.
Bajok lesznek itt, nagyon nagy bajok.
Időközben az , valami olyat, hogy Sajtóértesülések szerint elkelt a legnépszerűbb hazai social networking oldal. Gigászi portálkomplexum születik.. Jah. Ebből kettő dolog nem stimmel: a social networking kifejezés (olyan mint a shopping, sicc) és a gigászi portálkomplexum, haha. Mire gondoltak, a Chat.hu, G-Portál, iWiW hármasra? Hát remek lesz.
A Google-t sokan szeretik a keresője, és a rengeteg jól sikerült, működő és használható projektje végett, mint például a GMail, GTalk, az Analitycs vagy mondjuk a térképszolgáltatás, hogy csak néhányat említsek.
Filmek kiritikáját, osztályzását és az olvasók hozzászólását kategorizáló, kiejthetetlen nevű . Nagyjából az rendszeréhez tudnám hasonlítani, kicsit jobb kinézettel.
Csak nekem tűnik föl, hogy a webkettes projekteknek általában f betűvel kezdődnek a nevük?
Mostanában kevés webes újdonság jelent meg, de ha megnézzük a , akkor úgy érzem, hogy érdemes volt várni.
A lényeg egyszerű, rajzoljunk pixelfontokat, azaz olyan egyszerű betűket, amik például a matricákon láthatóak, és mentsük el őket True Type Font formátumban, amit Macintosh és Windows rendszereken egyaránt használhatunk.
Az egyetlen dolog, amibe belekötnék, az a böngészők szerinti működése. Milyen dolog már, hogy Netscapre optimalizálták (amit hazánkban nagyjából az internetezők 1%-a használ) míg Operára nem. A lényeg persze működik, de az előnézethez Firefox, Netscape vagy Internet Explorer szükséges.
Értékelés: 4 pont
És mostantól ilyen pipákkal lesznek értékelve a dolgok, nem pedig a báros rendszerrel.
Az nem más, mint egy 28 nyelven - többek között magyarul is - működő helyesírás-ellenőrző. Természetesen AJAX-os, (azaz JavaScriptes) megoldás, csak meg kell nyomni a check gombot, és az elmaradhatatlan indikátor forgolódása közben szépen jelzi, hogy hol hibás a szöveg. Hasznos ez, én úgy érzem.
Jaj. Most láttam a linkelde legújabb gyermekét. Van ugye a , ami szép és jó. Aztán valaki kitalálta, hogy jól lekoppintja, és csinált egy ilyen . Azaz rögtön hárman csinálták; egy ötletadó, egy programozó és egy grafikus. Nos, az oldal gyönyörű zöld színekben pompázik, és rögtön két keret is fogadja a kedves látogatót. A hab a tortán, hogy az egész cucc olyan lassú, hogy láttam, ahogy egyesével dobálja a gazdik nevét.
A legtöbb szerveren (kivételt képeznek az ingyenes szolgáltatók) lehetőség nyílik a .htaccess fájl és a mod_rewrite használatára. Ebben az a jó, hogy könnyedén készíthetünk barátságos weboldalcímeket, melyek kényelmesebbé teszik oldalunk használatát. Fontos, hogy az itt leírtak helytelen használata a szerver ideiglenes leállásához vezethet, valamint néhány szerveren kérni kell, hogy engedélyezzék a .htaccess fájlok használatát.
Remekül működő, gyors és stabil weboldalak látogatottságának méréséhez. Egyszerűen minden mérhető vele: a keresők találatai; az egyéni látogatók (internetszolgáltató, IP-cím, ország és város szerint); az aloldalak és az oldalon belüli hivatkozások; a cookie és Javascript támogatás; és a szokásos, már-már alapnak mondható dolgok, mint például a színmélység vagy a felbontás.
Az igazi előnye abban rejlik - azt leszámítva, hogy rendkívül gyors, és kényelmes -, hogy teljesen ingyenes, és a mérőkód láthatatlan. Semmi kép, semmi hivatkozás. A hab a tortán, hogy egy felhasználó akár több oldalt is beállíthat. Egy próbát mindenképpen megér.
Úgy tűnik, hogy a keresőóriás minden webes termékben szeretne otthon lenni. A legújabb, hónapok óta várt projektjük a . Sajnos - bár valljuk be, ez egyértelmű volt - Opera alatt nem működőképes, de Firefox vagy IE alatt remekbe szabott naptár-alkalmazást ismerhetünk meg személyében.
A egy akár hasznosnak is mondható Firefox kiegészítés. A Googleben való kereséskor, nem szükséges az oldal hivatkozására kattintanunk, hogy meglessük annak tartalmát. Ha a link fölé visszük a kurzort, akkor egy keretben megjelenik az adott oldal. Ami nekem tetszett, hogy a képek fülre kattintva, a képekre érkező találatokat mutatja.
Az elképzelés mindenképpen jó - kicsit közelebb kapcsolatba hozza a rendszert a felhasználóval -, de van egy apró problémája: lassú. Amíg megjelenik a kis ablak, addig rá lehet kattintani a linkre is, nagyjából egy időben jár. A megoldás már nehézkesebb, mert ha mondjuk letöltené az összes lapot, akkor rendkívül lassúvá válna maga a keresés. Kíváncsian várom a folytatást.
Érdekes kezdeményezés ez a . Működési elve, hogy amíg tart az internet-kapcsolat, addig csomagokat tölt le - elvileg nem a sebesség rovására-, majd ha a kapcsolat megszűnik, a csomagok közt kereshetünk.
Igazából nem tudom, hogy mi értelme egy teljesen offline keresőnek, hiszen legtöbbször addig használjuk a keresőt, amíg a keresett oldalra el nem jutunk. Viszont mindenképpen hasznos lehet, ha például egy oldalt törölnek, de nekünk szükségünk lenne tartalmára.
Egyszer, nem is olyan régen írtam egy dizájntervről, amit a Google keresőnek terveztek.
Úgy tűnik, hogy egyre több embernek szúrja a szemét a jelenlegi kinézet, és újabb tervekkel állnak elő. A legújabb, névre hallgató kivitelezés - mint ahogy a nevéből sejthető - egy sötétebb világba invitál. Nekem személy szerint tetszik, de kérdés, hogyan reagálnák le, ha ez lenne a Google új arculata. Kíváncsi vagyok, hogy a Google fejlesztői mikor rukkolnak elő egy új dizájnnal.
Pár hete letöltöttem a , és azt tapasztaltam, hogy elég kényes. Több helyen vannak függőleges vonalakkal, vagy mondjuk perjelekkel (mint például itt is) elválasztva listaelemek, vagy képek leírás részébe csak annyi írva, hogy „kép” stb. Ebben mi a rossz? Vegyük például az én blogomat, ahol a cím alatti listát perjelekkel választom el. Ezekkel az a probléma, hogy a program nem tudja, hogy az egy listaelválasztás, ezért felfogja olvasni, hogy ott egy perjel, vagy egy vízszintes vonal található.
A képekkel ugyanez a helyzet. Ha ugye van egy kép, amin egy orrában kotorászó ember van, akkor az alt, azaz leírás részben ezt illik jelezni. Vagy a szmájli. Sok helyen láttam azt is, hogy a szmájli leírásában maga a szmájli van. Oda sokkal érdemesebb azt írni, hogy mosolygós arc, mosolygós ábra stb.
Persze, tudom, hogy nem lehet mindent úgy tervezni, hogy mindenkinek megfelelő legyen, de néhány apró módosítással egész szép eredmények érhetőek el.
A JAWS program demójának letöltése és/vagy birtoklása nem bűncselekmény, erre lett kitalálva. Természetesen nem vettem meg, amint a próbaverzió használata lejár, törlöm a merevlemezemről.
Jópofa , amiben dominó, szám, szám és betű valamint ponttábla rendszerben kapunk, vagy adunk feladatot. A lényeg, hogy a gép, vagy a játékos megpróbálja eltalálni egy széria folytatását. Értsd, 1 2 3 4-nek valószínűleg 5 lesz a folytatása.
Aranyos, el lehet vele játszadozni, bár trükkös, mert ha nem tud valamit, akkor megkérdezi a helyes megoldást, s gondolom tárolja is azt.
Regisztrálj, töltsd fel képeidet, add meg üdvözleteidet, ismerőseidet adatait és évfordulóit, aztán tervezd meg, hogy mit veszel neki, mondjuk a szülinapján. A program a megfelelő időben értesíteni fog, hogy vedd meg ezt, intézd el azt és egyáltalán: évforduló jön.
Tetszetős találmány, jól megtervezett, együttműködik az -mal és Opera alatt is működőképes. Nagyobb rendezvény (például esküvő) szervezésekor is hasznos lehet.
Trendi webkettes (bár igazából Firefox és Thunderbirdben megfigyelhető) státuszjelző ikonokat ezzel a jósággal. Már régóta kerestem hasonló képet, ezért örültem neki. Az új dizájnban az lesz, hogy ha megnyomod a szubmit gombot, akkor megjelenik egy ilyen ilyen indikátor.
Ha szótárazás, akkor MorphoLogic. Ezt eddig is tudtam, de az új nagyot alkottak.
Sokszor van ugye, hogy egy (jelen esetben angol) mondatot nem értünk. Ilyenkor rendkívül hasznos lehet egy program, ami nem szavanként fordít, hanem a kész szövegből próbál valamilyen elfogadható maszlagot alkotni. Persze sok esetben kicsit érdekes fordítási eredményeket ad, de általában megfelelően működik. Egyetlen hátránya, hogy egyelőre csak angol-magyar módban üzemel. Csak ajánlani tudom.
Egy megadott linkre való hivatkozásokat keresi meg, RSS csatornákon keresztül. Jó dolog ez, mindenképpen jó, de van még rajta mit okosítani és csinosítani egyaránt. Miért törvényszerű, hogy egy új projekt (ami elvileg új technikákat vonultat fel) kódját tekintve förtelmes?
A segítségével egy egyénileg, vagy sablon által formázott dobozba helyezhetjük el egy adott RSS tartalmát. Stíluslappal nem rendelkező hírcsatornáknál még hasznos is lehet és Opera alatt is működik, bár a használt kód eléggé össze-vissza elrendezásű. A napszemüveges RSS ikon pedig nagyon találó lett. :)
Na, ugye volt a Webkonfon Gyuris Gellért előadása arról a bizonyos ProFormról. Ennek lényege, hogy egy sokkalta barátságosabb felhasználói felületet hoz létre, új lehetőségekkel.
Ha nem is ProForm, de hasonló elven működik ez az , amivel ügyködtem. Lényege, hogy az adott beviteli mezőket ellenőrzi és ha azok megfelelnek a kritériumnak, akkor megjelenik a küldés gomb, ellenkező esetben nem. Az egész még elég gyerekcipőben jár, pusztán jávaszörnyeteges szárnypróbálgatás, de lehet még belőle valami. Persze ne felejtsük el, hogy emellett szükséges a szerveroldali ellenőrzés is, mert a JavaScript kikapcsolható. De ha van, miért ne legyen könnyebb a felhasználónak?
Működése egyszerű, amint átírsz egy mezőt, majd kilépsz abból, a szkript ellenőrzi, hogy megfelel-e a kritériumnak. Például a névnél minimum három karakter kell, az e-mail címnél minimum öt karakter, egy kukac és egy pont, a weboldalnál (ami módosításig elhagyható) pedig egy http:// egy pont, és minimum 10 karakter. Ezek hiányában nem fogadja el, és a beviteli mező kipirosodik. A továbbiakban lesz olyan, hogy a kötelezően kitöltendő mezők módosításig kiemelt színt kapnak, valamint egy változtatáskor való ellenőrzés jobb lenne, de valami miatt az onChange eseményt nem ette meg. A kivitelezés természetesen megfelel a W3C elvárásainak. Értsd: XHTML 1.0 valid.
Véleményeket örömmel várom! :)
Úgy néz ki, hogy a dolog csak Operával működik. Elnézést, dolgozom a probléma megoldásán. ;]
Kijavítva, a hiba oka a getElementById eljárásban volt. Megpróbáltam a három módosítást egy eljárásba belesűríteni; Operának nem volt vele baja, de Internet Explorer és Firefox nem kezelte. Most már működik, lehet próbálgatni. Opera 9.0.8212, Internet Explorer 6, valamint Firefox 1.5.0.1 volt a tesztalany.
Rendkívül részletes, tíz oldalon keresztül zajló . Tetszik, kifejezetten ügyes: csúszkák, élő koordinátarendszerek és egyéb finomságok segítik kitöltését. A végén egy komplett elemzést kapunk, hogy a teszt alapján milyen emberek is vagyunk.
Nagy általánosságban elégedett vagyok az eredményemmel. Figyelmes és jó elemző, kifelé nyitott, valamint jó képzelőtehetségű vagyok, jól kiismerem magam egy konfliktusban. Valahogy így képzeltem el én is, bár azon meglepődtem, hogy az emberi kapcsolatokba - elvileg - sokat fektetek.
A tanúja annak, hogy minnél jobban működő, és minnél értelmesebb programot kapunk, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a kinézet nulla lesz. Ezek szerint bátran állítom, hogy amilyen csúnya, olyan ötletes, és használható projekt. Egyszerűen működik, működik, és gyors. Egyszerűen megadunk egy linket, és vagy egy adott, vagy az összes fájlformátum felé való hivatkozásokat megkeresi. Tehát ha keresünk egy MP3 fájlt, vagy mondjuk a saját linkünket egy oldal linkjei között, akkor ez az aranyosság kell nekünk.
Néhány tipp, hogy oldalunk kényelmes legyen, mert ezeket sokan nem alkalmazzák, és rettenetesen idegesítővé vállik oldaluk. Ahhoz, hogy a weboldalad érthető, de leginkább használható és a felhasználó felé barátságos legyen, kell egy bizonyos rendszert követni.
Esetenként hasznos, de nekem inkább mókásnak tűnő projekt. Filmeknek készíthetünk feliratokat, úgy, hogy egy adott nyelven látható sorokat írhatunk át egy másik nyelvre. A Supermannek egész mókás feliratot sikerült kreálnom. :)
Egyszerű, onlájn, Flash alapú , beállítható ébresztésre is, a klasszikus csipogó hangon. Előnye, hogy áramszünet esetén nem szükséges újra beállítani. Mókás.
A egy olyan webes képszerkesztő, ami mindenképpen figyelemre méltó. Természetesen Opera alatt nem működik, de Firefox alól remek élményt nyújt a használata. Gyors, kényelmes és ügyes, mozgatható ablakok, azonnal látható változások és egyéb webkettes finomságokkal megspékelve. Bár az alap csomag elég szegényes, kiegészítésekkel egész használható onlájn képszerkesztőt kapunk.
Flickr stílusú megosztó, de itt nem a képeket, hanem a hangokat helyezeik előtérbe. Jópofa, de a főoldalon lévő Flash alapú bemutatókat lehetne mellőzni. Érdekes megoldás, mindenesetre.
A találtam ezt az Manapság elég népszerűek a lekerekített elem, őszintén szólva én is kedvelem: kedvesebb, letisztultabb, elegánsabb. Ha ilyet akarunk csinálni, mindenképpen képekből kell összevagdalnunk, de ez nem elég dinamikus, nem tudjuk méretezni és egyébb problémák vannak vele.
Mindenképpen ügyes okosság, bár a kódja eléggé zavaros. Nagyjából hat-hét elemből áll egy lekerekített blokk, CSS megoldással
Bár nem szeretem az onlájn naptáralkalmazásokat, mégis kellemes csalódás volt a val töltött fél óra. Letisztult, szép kezelőfelület, könnyű kezelhetőség, gyors működés, nagyjából valid, de teljesen (és Opera alatt is!) működő kód. Ezek jellemzik a Kikot.
A legjobban az értesítő valamint az importáló szolgáltatás tetszett. Előbbi e-mailben, RSS csatornán, vagy valamelyik IM szolgáltatáson keresztül értesít egy bizonyos eseményről. Utóbbi értelemszerűen az adatokat menti át, méghozzá az iCal vagy a vCard alkalmazásokból.
A egy olyan dallamkereső, ahol regisztráció után felvihetjük egy zene kottáját és adatait, mások pedig rákereshetnek arra. Az egész projektben a Javascript alapú kottaszerkesztő tetszett. Tökéletes arra, ha a fejünkben van egy dallam, és nem tudjuk kinek, vagy kiknek a műve az. Némi kottaismerettel megpróbáljuk megadni, és ha ismeri a dallamot, rögtön mutatja a találatokat. Tetszik.
Hasznos projektnek tartom, az egyelőre nagyon gyerek szolgáltatást. Mint ahogyan a nevéből sejthető, ez egy ajax alapú szövegszerkesztő, meglehetősen vegyes lehetőségekkel. Már meg sem lepődtem, hogy az Opera egyáltalán nem támogatott, és ami azt illeti Firefox is elég lassacskán indította el. Nem tudom, hogy a kód ilyen lassú, vagy csak sokan akarják kipróbálni, de másfél perc alatt indult el. Ha gyorsítanak, mindenképpen hasznos lehet, pláne ha nincs az adott gépen Word, vagy valami hasonló szövegszerkesztő.
Bár már korábban írtam a Linktérről, most mégis előveszem a témát, mert a mai napon elindult a szolgáltatás.
Első ránézésre úgy tudnám jellemezni, hogy förtelmes. Második, kicsit mélyebb megfigyelésre: káosz. Az egész oldal zavaros, összeolvad minden, és még lassan is töltődik le. A dizájnról rögtön a jutott eszembe, bár ez a kék, narancs, rózsaszín kombináció eléggé szemfárasztó lehet. És még nem beszéltem néhány apró hibáról, ami felfedezhető. De ugye hibák mindenhol vannak.
Funkcionalitásban semmi különös, beküldöd a linket, bekerül (vagy nem), és mások szavazhatnak rá egy jót. A tartalomban szemet szúrt, hogy rengeteg a politika, remélem ez változni fog, mivel ez egy webes projekt, nem pedi egy politikai szócső.
Kevés újdonság jelentkezett mostanában a webes projektek terén (leszámítva a Google Finance béta megjelenését), így tényleg nagy örömömre szolgál, hogy rátaláltam erre a csodára. Lényege, hogy az interneten ingyenesen letölthető zenéket gyűjti össze egy oldalra.
Rendelkezik saját iTunes szerű programmal, a letöltés rendkívül gyors, a számok minősége pedig tökéletes. Nem pazarolnám a szót, mindenki, és mondja meg véleményét.
Amikor a nevét láttam, azt hittem egy újabb motort ismerhetek meg, de szerencsére tévedtem.
A azért mégsem esett messze az eredetitől, hiszen ez is egy szabad lexikon, de itt - leginkább műszaki - termékekről érdeklődhetünk. Természetesen jól megspékelték mindenféle közösségi áldással, mint például a hozzászólás, vagy a kiegészítés és beküldés, stb.
Szépen, rendben lezajlott az idei konferencia. Képes beszámolóval nem szolgálok, mert legföljebb a sok érdeklődő, és előadó képét tudnám felmutatni. A szervezés - ahogyan azt az űrlapon jeleztem - nagyon profi volt. A megközelítést korrektebben nem lehetett volna leírni, az előadások hajszálpontosan kezdődtek, és színvonalasabban nem is sikerülhettek volna.
A egy webkettes blogkereső - amit nem meglepően a Technorati üzemeltet - melynek működése szoros közelségben van a felhasználóval. A keresett fogalom beírásakor megjelenik a keresők ikonja, és rákattintva legördül egy lista, amiben az adott kereső találatai vannak. Mindenképpen pozitívum, hogy böngészőfüggetlen, legalábbis IE, Opera és Firefox alatt egyaránt használható.
Leginkább az oldalhoz tudnám hasonlítani a névre keresztelt szolgáltatást. Lényege, hogy a különböző filmek, illetve televíziós műsorok zenéjére kereshetünk rá.
Igen, hosszú idő után, végre egy használható, jól működő, böngészőfüggetlen, és kis hazánkban is használható szolgáltatást ismerhetünk meg a személyében.
A projekt nem más, mint egy metróútvonal-tervező, melynek segítségével öt kontintes, többszáz városainak metróhálózatain tervethetjük meg útvonalunkat. Amikor kipróbáltam, szinte éreztem, hogy nem találom meg Europe rész alatt Magyarországot, ezért nem kis meglepetés ért. Az egész projekt érdekessége, hogy hibátlanul működik. Nincsenek gondjai a karekterkódolással, a keresője tökéletes, a szolgáltatások pedig remekek. Egyetlen bakival találkoztam, ez is félig a BKV számlájára róható fel, mert az őrájuk hivatkozó árlista nem elérhető.
Éppenséggel külföldre utazóknak, metrófanatikusoknak és érdeklődőknek egyaránt ajánlott, sőt kötelező darab.
Érdekes, és használható kezdeményezés a . Lényegében, nem más, mint egy - egyelőre csak az Egyesült Államokban működő - állás, autó és párkapcsolat kereső. Sok webkettes újdonságot láttam mostanában, és bátran le lehet szűrni, hogy fontosnak tűnik a megosztás.
Ám eddig kevés olyan oldallal találkoztam, amellyen a megosztásközpontú dolgok kapnak helyet. Mert egy állás, autó vagy párkapcsolat keresőnek, pont a megosztás a lényege.
Említettem már többször is, hogy a blogolásban, de sokkal inkább a blogokban nagy jövőt látok. Valószínűleg így éreznek a fejlesztői is, bár véleményem szerint egy eléggé negatív oldalát fogták meg ennek a hasznothúzásnak.
A Zookoda tulajdonnképpen nem más, mint egy e-mail értékesítési projekt. Regisztráció után napi, heti vagy havi rendszerességgel küldhetünk összegző értékű hírleveleket, olvasóinknak. Az elképzelést említésre méltónak találom, de a látogatók többsége nem kedveli a hírleveleket, ráadásul a rohamosan fejlődő szindikációs lehetőségek pont az e-mail ellen szólnak.
Úgy tűnik, hogy lassan már nem múlhat el hét, hogy a keresőpiac királya ne perezentálná egy újabb termékét. Ez a helyzet a most megjelent sal is, amely nem más, mint a - már klasszikusnak mondható - Google Maps, Marsbéli változata.
Bár mókásnak tűnhet, érdekes projektnek tartom, hogy már más bolygók képeit is böngészhetjük, méghozzá infravörös módon is.
Hasznos, ám barátságtalan, sőt csúnya kinézetű segédmunkást ismerhetünk meg a személyében. Az embléma minőségéért, és az oldal kinézetéért pedig, én kérek elnézést.
A lényeg, hogy az oldal egy IP-cím alapján a maximálisan kinyerhető adatokat juttatja el az olvasóhoz. Alapesetben, a saját IP-címünkhöz tartozó földrajzi adatokat, postai irányítószámot, szolgáltatónk nevét, az ahhoz tartozó szerver helyét (nekem jelen esetben Esztergom) valamint a hely jelzését az ország térképén.
A egy új szolgálatatás, ami a webfejlesztőknek kívánja összeszedni, és publikálni a blogok valamint a hírforrások tartalmát. Okos ötletnek tartom, mert már több ilyen szolgáltatás (például a ) bizonyította be, hogy nagy mennyiségű, és értékes tartalmat lehet egy közösség segítségével létrehozni.
Az oldal egyébként a gyermeke, és a hoz is van köze.
Elnézést a kellemetlenségért, csak véletlen entert nyomtam, mikor még csak a hivatkozás volt a bejegyzésben.
Időközben a is a web.zin.hu hírforrása lett. Ezúton is köszönetet szeretnék mondani.
Úgy látszik, hogy a magyarok is ki szeretnék venni részüket a keresőiparból, és az ebből származó nem kevés bevételből.
Ugye van már az , ami nem titkoltan a Yahoo motorját használja, és az AltaVista ötlete alapján készült, ott a is, ami a Google helyére pályázik, és teszi ezt többek között oly módon, hogy a google.hu domént le is foglalta magának. Valamint ottvan a is, ami a nevéből következtetve egyértelműen egy blogkereső.
És akkor jön ez a , és csinál egy használható, és barátságos keresőt. A hagyományos (szöveg, vagy szövegrészletre való) kereső, mondhatnám tökéletes. Mindent megtalál, majdnem Gugli színvonalon. A képkereső még elég szegényes, átlag két-háromszáz képet talál, de ez úgyis fejlődik. A szolgáltatás a startlap tulajdonában van, vagy ahogyan azt mondani illik, a „startlap csoport tagja”.
Azt mondja meg valaki, hogy a *-nak mi értelme a név mellett. Egyre több helyen láttam már, de nem tudtam megfejteni a mivoltát.
Nos, kezdetnek elmondanám, hogy óriási kommentcsatákat várok, méghozzá a böngészők védőszentjeitől. Az alábbi teszt linkjével smv barátom dobott meg, és gondoltam írok egy szaftos bejegyzést az eredményről.
Egy kicsit az -ről.
Ezt a tesztet a különböző böngészők elfogulatlan összehasonlításának céljából hozták létre. Lényege, hogy egy HTML és CSS tesztoldalt kell megtekinteni, és ha böngészőnk normálisan - tehát a szabványainak megfelelően - dolgozik, renderel, akkor egy ilyen képet kell kapnunk:
Én fogtam, és a teljesség igénye nélkül, a gépemen fentlévő böngészőkkel kipróbáltam. Az eredmény meglepő volt. Persze nem az IE képességein lepődtem meg, mert azzal eddig is tisztában voltam (nem leszólni szeretném a világ legnépszerűbb böngészőjét, csak megjegyezném, hogy a tudása eléggé gyönge, leszámítva néhány kivételt, mint pl. az XSLT), sokkal inkább a Firefox eredményén lepődtem meg.
Firefox v1.5.0.1
Mint látható, a felső és az alsó rész eléggé szétesik, ami a képen nem látszik, hogy pár elem erősen jobboldalra csavarog el. Meglepő nem? Különösen, hogy a Firefoxot mindig a kiemelkedő CSS tudása miatt dicsérték. De lássuk a következő alanyt, ami az Internet Explorer lesz.
Internet Explorer 6.0.2600
No igen, ez már sokkal drasztikusabb látvány. A mosolygós arcból szinte semmi nem vehető ki, az egész szétesik, és a kép meg sem jelenik tökéletesen. És akkor most jön a lényeg, amiért ezt az egész bejegyzést írom, hogy a világ (vagy legalábbis szűk olvasóközönségemnek) megmutassam, van élet a Firefox és az Internet Explorer után. Az élet neve: Opera.
Opera v9.00.8212
Ugye, milyen meglepő? Pedig hányan intettek már csöndre, mondván, hogy a Mozilla böngészők sokkal tehetségesebbek, mint a norvégiai Opera. Hozzátenném, hogy néhány hiba itt is látható, de tudtommal a legújabb béta már 100%-ig megfelelt az Acid2 követelményeinek.
A egy olyan keresőszolgáltatás, amely egyesíti a legnépszerűbb keresőket, így a Google, a Yahoo és az MSN találatait kapjuk meg. Mindenképpen hasznos dolog, mert sok esetben lelem meg Yahoon azt, amit a Google nem talál. A keresést mindenféle webkettes csoda segíti.
Ilyen például az, hogy gépelés közben megjelenik, hogy mit is akarhatunk beírni. Egy-két ékezettel nehezen bánik el, valamint egy angolnyelvű felülettel is megáldhatták volna. Látok benne fantáziát.
60%
[20:22] doomocska: szólj ha vagy
[20:25] doomocska: ribanc mondja már
[20:25] doomocska: mert elegem van
[20:28] doomocska: miről írsz egy új op rendszer vázlatairól?
[20:29] mefi: nem, keresőről :D
Annyira virít , hogy webkettő. Meghívnak minket, mi bejelöljük a kedvenc helyeinket egy térképen, esetleg még a képeinket is feltöltjük, és persze az egészet megosztjuk a nagyközönséggel. Szokás szerint egy műprojekt, két hónap múlva már nem is emlékszik rá senki.
A nem más, mint egy „készítő” rendszer. Lényege, hogy regisztráció után létrehozhatunk egy saját Wiki lapot, amelyben egy adott témára próbálunk fókuszálni. Érdekes ötlet, de én a Wiki háttérbeszorítását látom a tervei mögött. Ami a legbosszantóbb, hogy csak Internet Explorer 6, és Firefox 1.x-szel használható. Azért 2006-ban, az alternatív böngészők világában igazán optimalizálhatnák mondjuk Operára, vagy Safarira is.
Kiváncsi vagyok, hogy mi lesz a projektnek a jövője. Anno a is jó ötlet volt, de ellepték a tizenkét-tizenhárom éves hülyegyerekek, akik semmit nem értenek a Photoshophoz, de ők már dizájnerek.
Ahogyan leszűrtem, nem csak fórumokon látható aláírások „művészetének” szentelik az oldalt, vagy legalábbis a „A PhotoShop világa” fejléc erre utal.
És ha már fórumos aláírásokat tervezünk, akkor azt aláírásnak, és ne signek nevezzük már. Köszi.
Sok helyen láttam már a védelmi megoldásokat ([kukac],|NEMKELLSPAM| és társai), a kéretlen levelek ellen, és én is használom ezeket, mert nem vagyok kiváncsi a viagra ajánlatokra. Egyébként van egy e-mail címem külön erre a célra, a zokni@mefi.be. És igen, kiírtam a kukacot, mégsem esznek meg a spambotok. Hogy miért? Mert @ így fogom ezentúl kiírni a kukacot. Sokkal szebb, látszik a kukac is, és a botok sem találnak meg vele. Legalábbis remélem.
Éppen a Káposzta című ifjúsági hetilap olvasgattam a (mert az Blogtér). Régóta szeretném leírni a véleményem, de most a Blogtér „testvéréről”, a hamarosan induló szeretnék írni.
Ahogyan sok más projekttel, ezzel is egyetlen egy bajom lesz, a gusztustalan JPG tömörítésű logo után: webkettes. Követni fogja az idióta „trendeket”, a címkefelhőzéstől az osztogasd meg, még a lelkedet is hozzáállásig. Mindenesetre a Linktérről írt bevezetőn megmosolyogtam a monitort:
És, hogy miért lesz ez jó?
Mert a felhasználók szerkesztői döntés nélkül mondhatják meg, hogy mit találnak érdekesnek a webről. Nincsen főszerkesztő, nincsen főnök, csak sok-sok felhasználó kattintása. Ez ugyan nem egy demokrácia kísérlet, de annak se semmi, szóval érdemes lesz benne részt venni:
* ha jó linkeket akarsz olvasni
* ha szeretnél egy bárhonnan elérhető linkgyűjtőt magadnak, vagy
* ha szeretnél részt venni egy új szemléletű híroldal működtetésében.
Tényleg nagyon vicces. Aztán ha kb. fél év múlva szétesik az egész rendszer, a napi 30-40 fölösleges linktől, akkor mondják azt, hogy nincsen főszerkesztő, meg főnök.
Nincsen ezzel a webkettővel baj, csak az egész egy óriási idiótaság. Mert ugye mi is a webkettő? Erre sokan nem tudják a választ, mert elég tág fogalom, de szerintem, valahogy így lehetne jellemezni:
Címkefelhő: ez tulajdonképpen a témák helyettesítésére szolgál, minnél több bejegyzés tartozik egy adott címkéhez, annál nagyobb betűvel jelenik meg. Rühellem, ha rendezetlenül van.
Osszunk meg mindent: oszszuk meg mindenünket, linkjeinket, képeinket, véleményünket, bármit. Rühellem ezt a hozzáállást, véleményem szerint az internet egyik megrontója. Ráadásul a hazai torrent, meg dc közösségek modoráról nem is beszélve. (Félig le van töltve egy szám, és meszakítja...)
AJAX, és társai: bem szeretem, mert egy oldal ne tömény jávaszörnyből álljon, még akkor sem, ha azt ötvözik XML-lel, és a mutáns egyedet AJAX-nak keresztelik el
Publik béta: minden vadonás új szarhoz odaírják, hogy béta verzió. Aztán rajta is marad, mert egyetlen webkettes projektet nem láttam, ami átkapcsolt volna béta verzióról stabillá.
Nagyjából ennyi szerintem az egész webkettő. Aztán mindenki azt tesz hozzá, vagy vesz el, amit szeretne belőle.
Igen, végre egy okos, ügyes és kiválóan működő webkettes projekt, a . Lényege, hogy regisztráció után írunk magunknak egy üzenetet (pl. „Vegyél sajtot hazafelé”) és ő az általunk megadott azonnali üzenetküldő rendszerre (Yahoo, MSN, ICQ, Google Talk), és egy mobil számra elküldi azt. Ez eddig rendben van, de megkérdezné egy átlagember, hogy miért szerepel az RSS a projekt nevében. Ezt - gondolom - a beépített RSS olvasónak köszönheti. És ekkor jön a nagy csapás, a kettő szolgáltatás egybeforr: érkezik egy új RSS bejegyzés, és máris jön az üzenet, és/vagy az SMS. Gyors, ingyenes, tökéletes karakterkódolás, igényes kivitel. Ez a RaSaSa, a komoly webkettes projektek egyike.
És a sors iróniája; éppen csak említeni kellett a Google Local koppintását, és rögtön bemutatkozott a is, ami nem titkoltan egy levelező rendszer szándékozik lenni.
A kinézet alapján egyértelműen a alapoztak, és elvileg egy bombabiztos szűrőrendszer is bekerül, az egyébként utódjának szánt rendszerbe.
A Microsoft mostanában minden termékének a "Live" jelzőt adja. Tette ezt a legújabb, - és egyértelműen a koppintására - projektjével is, ami a nevet viseli, és nem más, mint egy térkép.
Mindenképpen vannak hasznos tulajdonságai, például az útvonaltervezés, valamint, hogy nem csak felülnézetből, hanem úgymond „first person” módban is nézelődhetünk, bár ez még elégé gyerekcipőben jár. Hozzátenném, hogy a rendszer csak Internet Explorer alatt működik, Opera és Firefox alatt nem érdemes próbálkozni, (ennyit a böngésző szerinti , ehhe).
Egyre több olyan webkettes alkalmazás jelenik meg, ami a bűvös iAkármi nevet kapja. Az nevének választása sem történt másképpen. A projekt lényegében nem, más mint egy szabadon szerkeszthető lista a tennivalóinkról. Érdekes ötlet, bár én ilyen, és ehhez hasonló dolgokat biztosan nem az interneten intéznék.
A nem más, mint egy úgynevezett „kapcsoló” a webkettes szolgáltatások és a Windows asztala között. Látok benne fantáziát, példul a GMail (az mióta webkettes?) használata kifejezetten tetszik. A működése egyszerű, fogunk egy szolgáltatást, beállítjuk, és az ikonja ott fog csücsülni az óra mellett. Aztán persze az adott cucc (pl. GMail) egy külön ablakban megnyílik. Arra viszont nem sikerült rájönnöm, hogy milyen alapú motort használ a böngészője.
Gondolták a srácok a , hogy majd megcsinálják a utódját. Gondolták ezt nagyon rosszul, mert az a bizony rettenetesen gyöngére sikeredett. Követi a webkettes trendeket, tehát minden mozog, csillog, elhalványodik, van lájvszörcs, valamint lehet címkéket adagolni. Feltettem próbaként UW-re, ki lehet próbálni , a név demo, a jelszó pedig password.
Vannak benne okos ötletek (pl. a podcast hozzáadása), de összességében, ha valaki le akar tölteni egy blogmotort, akkor WordPress az igazi. Ezzel meg kezdjenek valamit a fejlesztők, mert ez a fajta webkettő kezd undorító, de ami a nagyobb probléma, használhatatlan lenni.
A nem más, mint egy form, azaz űrlapkreáló okosság. El lehet vele mókázni, de azért felvehetnék a támogatott böngészők listájára az Operát is, mert nem szeretem, ha szét van esve egy oldal. Firefox és Internet Exploited alatt természetesen működik. Hozzáteszem, hogy én nem használnék hasonló cuccokat, mert a tapasztalat az, hogy mindig hagy valami szemetet maga után. Ilyen példul a TinyMCE is. Okos, kényelmes, de szemetel.
<div id="kontener">
<div id="felul"> felül </div>
<div id="alul"> alul </div>
stb.
</div>
Ez ugye eddig is rendben volt, de ha a szöveg nem ért végig, akkor biza fent volt az a div, aminek lent kéne lennie. Akkor most jön a lényeg, egy CSS megoldás, ami biztosan garantálja, hogy felül, középen és alul marad minden, és mindenki. Ugye alapjában mindig formázzuk a bodyt, de én pl. soha nem szoktam a html részt. Na ez hiba. Tehát így:
body,
html
{
padding: 0px;
margin: 0px;
height: 100%;
}
Ez minden böngészőben, valid, szemantikus és egybenlévő alakzatot fog adni. Nem kell ide javascript meg mindenféle hack.
Elnézést azoktól, akiknek ez megy, és halálra untattam őket ;]
A mindig előrukkol valami újdonsággal. Most éppen egy WYSIWYG webes találtak ki, és hozzáteszem nem is rosszul, mert a kódját megnéztem, és nem nagyon hagy szemetet maga után. Egyszerű, ritkán frissülő oldalak elkészítésére mindenképpen hasznos dolog, megaztán inkább ez, mint a géportál.
Apropó géportál. A suliban kitettek egyet az imént említett cég plakátjai közül amin azt tudtam meg, hogy lehet telefont nyerni az új géportállal. A plakát alján ez a szöveg áll:
„ Tanulj, okosodj, játsz! GPortal! ”
Azthiszem, nem mondok semmit. Viszont ellátogattam az oldalra, mondván egy telefon még jól jöhet. Regisztrálni akartam, aztán észrevettem, hogy minden adatot kötelező bejelölni. Namármost, ha kötelező, akkor miért van a bejelölős módszer, de még ha bejelölős is, miért van három bejelölő? Aztán miért vagyok én köteles hírlevelet kapni, és beállítani kezdőlapnak a géportál oldalát? Ájdonnó.
Bár nemrégiben írtam már egy hasonló rendszerről, mindenképpen említésre méltó a nevű ingyenes statisztikai szolgáltatás, mely - mint a nevéből sejthető - blogoknak készült. Korábban gondolkodtam én is egy hasonló projekten, de hazai színvonalon anyagi háttér nélkül elég nehéz lenne kivitelezni.
Igazából nem nyújt többet egy átlagos statisztikai rendszernél, bizonyos dolgokat tényleg a bloggereknek igazítottak. A bejegyzések (bár inkább úgy mondanám, hogy http://oldalunkneve.hu/valami szerű találatokat) külön méri, figyeli az oldalra érkezőket, és azt, hogy honnan érkeztek, számolja az oldalon található linkekre a kattintást (ezt neked ajánlom, Ana), természetesen vannak adatok a keresőkről, böngészők és operációs rendszerekről valamint a felbontásról is, de ami igazán tetszett, hogy az RSS abrak letöltéseit is számontartja. Az összes mért adatról összegzést készít, és zöld illetve piros ikonokkal mutatja a csökkenést/növekedést. A mérés gyors, bár javascript-tel működik, és nincsen <noscript> lehetőség, de ezt ellensúlyozván semmi ikont, szöveget vagy képet nem helyez el az oldalon.
A kinézet ugyan nem olyan ütős, mint a fent említett Measure Map vagy mondjuk a hazai esetében, de ezt leszámítva mindenképpen használható és ötletes program.
Amilyen bonyolult - ráadásul teljesen idióta, és webkettes mizériát tükröző - névvel rendelkezik, annál használhatóbb, és okosabb . Lényege, hogy regisztrálunk a rendszerbe, és csinálunk egy listát a meglévő filmjeinkről. Eddig ugye nem is lenne extra, de itt jön a képbe a webkettes feel', osszuk meg egymással ezt a listát! Ami kifejezetten tetszett, hogy a pofás AJAX környezet összeköttetésben van az nevű adatbázisával, tehát nem lehet kamu filmet, vagy az animálpornógyüjteményemet felírni a listára. Azt hiszem, hogy egy használható webkettes projektet kaptunk. Az már igazán hab a tortán, hogy a fejlesztők nem gyengén IE ellenesek. ;]
Mindig volt egy olyan problémám, hogy lábléc de lent. Képzeljünk el egy dizájnt, van a tetején egy hedör, középen egy szép wrappör, és ugye lent egy fútör. De ez a lent olyannyira lent legyen, hogy ha a szöveg hatméteres, akkor is a képernyő legalján, és ha a szöveg két sor, akkor is. Próbáltam már mindenhogy, abszolút és releatív pozicionálással bottom: 0px;, de az elsőnél a hosszú szöveg esetében, míg utóbbinál a rövid szöveg esetében vannak problémák. Tippje valakinek?
Érdekes ötlet ez a . Lényege, hogy elhelyezek az oldalamon egy kódot, aminek a segítségével, ha van kamerád és fless plajered, készíthetsz egy képet magadról. Aztán ez megjelenik egy adott helyen az oldalon belül. Jópofa dolog, de azért érdekelne, hogy mikor jelennének meg az első meztelen nénis és bácsis képek...
Már régóta szeretnék készíteni egy PHP alapú FTP klienst, de a végén úgy döntöttem, hogy nem fogok nekiállni fejleszteni, hanem inkább ezt a gyöngyszemet fogom használni. Ki lehet próbálni, nem csak a helyi szerveren működik. Feltettem őt ide, megéri letölteni. Telepítést nem igényel, csak fel kell másolni valahova (ahol persze van PHP :D ) és már szalad is.
Igen kérem, a egy hasznos webkettes dolog, annak ellenére, hogy lényege a megosztás. Arról van szó, hogy mielőtt megveszek teszem azt, egy félmillás kamerát, megnézem, hogy mit mondtak róla mások, megkimélve magamat a sok fórum átböngészésével. De nem csak kamera, van itt mobiltelefon, fényképezőgép kenyérsütő és fogkefe is. Látok benne fantáziát.
Annyira webkettes , hogy azt már öröm nézni. Feladata, hogy egy állomány nevének megadása után (pl. winword.exe) megmondja, hogy miaz (Microsoft Word), és teszi mindezt "lájvszörcs" módon, tehát nem kell nyomkodni semmilyen gombot, automaticé dobálja a találatokat. Mellesleg megjegyezném, hogy ezt a trükköt utálom.
A Qumana nem más, mint egy asztali "bloggerprogram". Segítségével bejegyzést írhatunk, hasonló módon mint a Flock böngészőben. Bár a saját blogomba nem sikerült írnom, a népszerűbb hálózatok (pl. ) használhatóak vele, és a WordPress blogmotorral is megbirkózik. Valakinek biztos hasznos lehet, de én inkább maradok az adminfelületnél. Igazából nem értem, hogy mi a jó abban, ha egy programból írom a bejegyzést.
Pár napja tesztelem az Opera újonnan kiadott bétáját. A 8-as szériához képest rengeteg dolog fejlődött, és javítottak néhány bakit az előző bétához képest is.
A telepítés során semmilyen akdály nem volt (és halkan megjegyezném, hogy egy megával kisebb mint a Firefox telepítője), szépen felülírta a régebbi verziót, és megmaradt minden beállítás, hírcsatorna, sőt még az éppen böngészett lapok is. Kinézetre semmi nem változott, leszámítva a menüben történt apró módosításokat. Kifejezetten tetszik, hogy amikor írom be a weboldal elérését, és mutatja a találatokat, akkor jobb oldalt látható az oldal címe is.
Rengeteget fejlesztettek a motoron, sokkal szebben jeleníti meg a lapokat mint ezelőtt bármikor. Kijavították azt a renderelési hibát is, hogy kis magasságú háttér esetén kifehéredik a háttérkép. Javítottak ezenfelül a CSS és az RSS motorjában is.
Összességében elmondható, hogy még mindig jó dolog az Opera, és várom a végleges verziót. Remélem azért a kiegészítésekkel kezdenek valamit.
áppdét: Közben észrevettem, hogy az Opera fájlböngészőjének adtak egy kellemes kinézetet, valamint smv ajánlotta a beépített torrent modult. Utóbbi kifejezetten gyors, és kényelmes. Észrevettem még azt is, hogy a keresőben a shift+enter kombinációra nem nyílik meg új ablakban a keresés, remélem ezt visszateszik.
A képen nem egy képmanipuláció látható, hanem a blogom 3D-s kinézete. Igazán vicces alkalmazás a . Lényege, hogy a megtekintett weboldalt 3D-ben láthatjuk. Az oldal kocka, gömb, lap avagy zászló (amit még a szellő is fújdogál) formájában tekinthető meg, és az egész érdekessége, hogy nem egy képet kapunk hanem a Firefox álltal is használt Gecko motor által megjelenített lapot, amit egy OpenGL eszköz renderel. Az erőforrások igényéről inkább nem beszélnék, de mondjuk egy fél erőmű elég a futtatásához.
És igen, nálam is lesz Firefox kiegészítés (annak ellenére, hogy Operát használok). A lényegében nem más, mint egy chat modul. A különlegessége, hogy a csatornák helyett weboldalak vannak, ám mégis egy központi szerverhez csatlakozik. Egyszerűbben, beírja valaki az oldalam címét, és rögtön kap egy ablakot, hogy hányan csetelnek itt. Jópofa, és hasznos dolognak vélem, egy próbát megér. Egyébként ha érdekel valakit, az oldalamon fentvagyok egy darabig. :)
áppdét: Jah igen, majdnem elfelejtettem. a spammereket. Köszi.
Mindenképpen hasznos kezdeményezésnek vélem a névre hallgató új keresőszolgáltatást. A projektet persze a megosztáson alapuló webkettes lélek mozgatja, de mindenképpen az értelmesebb irányban, mondhatnám (hogy Shamaltot idézzem) elkalandozva attól a bizonyos szociális vonaltól. A projekt egyébként fejlesztőknek szól, így a kódok , valamint a kérdések és válaszok között lehet keresni.
Mivel régóta használom a Google , ezért kiváncsian várom, hogy mit nyújt majd a Google Hosting. Ha a fele igaz annak, ami a oldalán olvasható, akkor nagy reményeket táplálok felé.
Nem lenne nagy badarság ha azt állítanám, hogy az a Firefox és az Opera utódja is lehet. Már régebben használtam az Avant Browsert, de mivel az Internet Explorer motorját használta, ezért annak használatát befejeztem, ám az Orca már stabil Gecko alapon dolgozik.
Új a Guglinak. Szerintem pont megfelelő, nincsen túlcsicsázva, mégis kellemes. Egy keresőnek fölösleges akkora dizányokat tervezni, de azért a mostani köntös lazán no-design nyertes lenne.
Azon gondolkodtam, hogy a blog maga a web2.0. Miért is? Sokak szerint a webkettő lényege a megosztás, és lásd: megosztjuk , vagy . Ilyen alapon a blog, maga a webkettő, hisz lényege a megosztás. Megosztom veletek a véleményeim, gondolataim, kedvenceim stb. Nemde?
Bár a bejegyzés a webkettes témában foglal helyet, mégis használható és okos találmány. Nem fogok sokat áradozni róla, lényeg, hogy főbb feladatai az IP cím és domain tulajodonos adatainak lekérése (magyarán: IP lookup), a pingelés, és az úgynevezett link népszerűség. Utóbbi lényege, hogy megvizsgálja az előfordulásokat a keresőkben.
Eme remek kis segítségével, emlékeztethetjük magunkat valamilyen eseményre. Megadjuk neki, hogy mivan, és mikor van, aztán kapunk egy linket, és az adott időben ott lesz egy RSS feed. Az ötletet azért tartom okos kezdeményezésnek, mert az RSS népszerűsítését látom a hátterében.
Halgassatok .
Kifejezetten hasznos, ügyes és okos találmány a . Lényege, hogy tetszőlegesen megadott hivatkozást figyel, és ha az nem elérhető azonnal küld egy e-mailt.
Mivel nem nagyon találtam még érthető leírást a regular expressions azaz a reguláris kifejezés nevű jóságról, és eleinte eléggé nehéznek tűnik, gondoltam írok pár dolgot róla
Aki esetleg lenne olyan ügyes/okos/aranyos, hogy nem tölt le semmilyen kommentelde alkalmazást, és nem regisztrál egyik ilyen jellegű szolgáltatóhoz sem, hanem maga írja meg, az ugyan figyeljen már néhány apróságra, legalább az én kedvemért
Reklám . Lényege, hogy regisztráció után kapsz egy cimkét, ami az oldaladra mutat. Persze a biznisz ott jön elő, hogy ha fizetsz, akkor más nem használhatja a cimkét, ha meg nem, akkor más is igénybe veheti
Még mindig értelmetlen dolognak tartom az "osszukmegmindenünket" projektet. A , normális szolgáltatást nyújt, ha valaki mutogatni a karja a képeit ugye. Láttam már ennek sok féle turkálását pl. azt a betű kirakót, meg ez a
Kicsit már unalmasak ezek az "osszuk meg mindenünket" témájő oldalak. Ráadásul azért értelmetlen , mert ott van ugye a flckör, tehát fölösleges még egyet bevezetni
Eddig a Foxmail nevezetű email programot használtam, és meg voltam vele elégedve. Egészen addig, amíg ki nem találták, hogy már nincs angol verzió, az én verziómnak meg van egy olyan szokása, hogy elfelejti az account adatait
Egyáltalán nem látom értelmét a programnak. Teljesen fölösleges olyan alkalmazást írni, amelyben ugyanúgy nekem kell a <br /> és egyéb formázó tagokat beírnom
Nem vagyok akkora FireFox mániás, inkább Opera párti, de találtam egy érdekes ahol a FF használók üzenhetnek videon keresztül, hogy mit szeretnek kedvenc böngészőjükben
Régóta vártam, hogy a Google is beindítsa ezt a két szolgáltatást, mivel a Yahoo! keresői már régóta tudnak videók és zenék között kutatni.
A elég kielégítő szolgáltatást nyújt. Néhány videoklippet, és vicces kis filmet már találtam, de gondolom idővel komolyabb tartalmak is elérhetővé válnak. Megjegyezném, hogy a szerintem értelmetlen kezdeményezés.
A jól elrejtet egyedi szolgáltatást nyújt. Nem közvetlenül letölteni lehet vele, inkább információ keresésére szolgál. Ha beírjuk egy előadó nevét, akkor kidobja az albumokat, a dalszövegeket, a hozzánk közel eső zeneboltokat, és néhány on-line zeneboltot is.
A dolog szimpatikus, persze egyértelműen arra megy, hogy minél több ember használjon ilyet, mert a globális profil kényelmes dolog, hiszen ha bármi változás van, nem kell húsz oldalon módosítani az adatokat. Gondolkodom rajta, hogy legyen-e itt is.
Roppant érdekes kezdeményezésnek találom a oldalt, melynek az a lényege, hogy feltölthetünk egy tetszőleges (maximum 984,1 kB méretű) Microsoft Word, Powerpoint (2003-as verziótól felfelé), egyszerű szöveges fájlt, vagy megadhatunk egy weboldalt, kiválasztunk egy hangmintát, és az oldal generál nekünk egy embeddelhető, letölthető szöveget, amit mondjuk meghallgathatunk az MP3-lejátszónkon. Tényleg érdekes, nekem nagyon tetszik. A következő nagy lépés az lesz, hogy ezt visszafelé is meg tudjuk majd oldani.
A szerintem az utóbbi idők egyik legjobb webkettes (ha még lehet ezt a kifejezést használni) oldala. Egy hanggyűjteményről van szó, minden igényt kielégítő kategóriákba sorolva.
A Ning nagy eséllyel indulhat 
Teljesen értelmetlen, de azért , ami egy szövegből GIF-animációt készít. Tudom, tudom, nem jó semmire.
Már hónapokkal ezelőtt regisztráltam, hogy értesítsenek a legújabb fejleményekről, sőt, kisebb betekintést is nyerhettem a készülődő csodáról. A minap viszont megjött az e-mail, hogy a .
Bizonyára mindenki járt már úgy, hogy kapott egy viagra, kaszinó, vagy egyéb reklámajánlatot tartalmazó e-mailt – kéretlenül. Manapság ugyan sokkal fejlettebbek a kiszolgálók, sokkal kevesebb ilyen levél jut át a szűrőkön, mint mondjuk két éve, amikor egy e-mail címet törölni kellett emiatt.
Mostanában kevés webes újdonság jelent meg, de ha megnézzük a , akkor úgy érzem, hogy érdemes volt várni.
Az nem más, mint egy 28 nyelven - többek között magyarul is - működő helyesírás-ellenőrző. Természetesen AJAX-os, (azaz JavaScriptes) megoldás, csak meg kell nyomni a 
Remekül működő, gyors és stabil weboldalak látogatottságának méréséhez. Egyszerűen minden mérhető vele: a keresők találatai; az egyéni látogatók (internetszolgáltató, IP-cím, ország és város szerint); az aloldalak és az oldalon belüli hivatkozások; a cookie és Javascript támogatás; és a szokásos, már-már alapnak mondható dolgok, mint például a színmélység vagy a felbontás.
Úgy tűnik, hogy a keresőóriás minden webes termékben szeretne otthon lenni. A legújabb, hónapok óta várt projektjük a . Sajnos - bár valljuk be, ez egyértelmű volt - Opera alatt nem működőképes, de Firefox vagy IE alatt remekbe szabott naptár-alkalmazást ismerhetünk meg személyében.
Érdekes kezdeményezés ez a . Működési elve, hogy amíg tart az internet-kapcsolat, addig csomagokat tölt le - elvileg nem a sebesség rovására-, majd ha a kapcsolat megszűnik, a csomagok közt kereshetünk.
Úgy tűnik, hogy egyre több embernek szúrja a szemét a jelenlegi kinézet, és újabb tervekkel állnak elő. A legújabb, névre hallgató kivitelezés - mint ahogy a nevéből sejthető - egy sötétebb világba invitál. Nekem személy szerint tetszik, de kérdés, hogyan reagálnák le, ha ez lenne a Google új arculata. Kíváncsi vagyok, hogy a Google fejlesztői mikor rukkolnak elő egy új dizájnnal.
Trendi webkettes (bár igazából Firefox és Thunderbirdben megfigyelhető) státuszjelző ikonokat ezzel a jósággal. Már régóta kerestem hasonló képet, ezért örültem neki. Az új dizájnban az lesz, hogy ha megnyomod a szubmit gombot, akkor megjelenik egy ilyen ilyen indikátor.
A segítségével egy egyénileg, vagy sablon által formázott dobozba helyezhetjük el egy adott RSS tartalmát. Stíluslappal nem rendelkező hírcsatornáknál még hasznos is lehet és Opera alatt is működik, bár a használt kód eléggé össze-vissza elrendezásű. A napszemüveges RSS ikon pedig nagyon találó lett. :)
Rendkívül részletes, tíz oldalon keresztül zajló . Tetszik, kifejezetten ügyes: csúszkák, élő koordinátarendszerek és egyéb finomságok segítik kitöltését. A végén egy komplett elemzést kapunk, hogy a teszt alapján milyen emberek is vagyunk. 
A tanúja annak, hogy minnél jobban működő, és minnél értelmesebb programot kapunk, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a kinézet nulla lesz. Ezek szerint bátran állítom, hogy amilyen csúnya, olyan ötletes, és használható projekt. Egyszerűen működik, működik, és gyors. Egyszerűen megadunk egy linket, és vagy egy adott, vagy az összes fájlformátum felé való hivatkozásokat megkeresi. Tehát ha keresünk egy MP3 fájlt, vagy mondjuk a saját linkünket egy oldal linkjei között, akkor ez az aranyosság kell nekünk.
A egy olyan webes képszerkesztő, ami mindenképpen figyelemre méltó. Természetesen Opera alatt nem működik, de Firefox alól remek élményt nyújt a használata. Gyors, kényelmes és ügyes, mozgatható ablakok, azonnal látható változások és egyéb webkettes finomságokkal megspékelve. Bár az alap csomag elég szegényes, kiegészítésekkel egész használható onlájn képszerkesztőt kapunk.
Bár nem szeretem az onlájn naptáralkalmazásokat, mégis kellemes csalódás volt a val töltött fél óra. Letisztult, szép kezelőfelület, könnyű kezelhetőség, gyors működés, nagyjából valid, de teljesen (és Opera alatt is!) működő kód. Ezek jellemzik a Kikot.
A egy olyan dallamkereső, ahol regisztráció után felvihetjük egy zene kottáját és adatait, mások pedig rákereshetnek arra. Az egész projektben a Javascript alapú kottaszerkesztő tetszett. Tökéletes arra, ha a fejünkben van egy dallam, és nem tudjuk kinek, vagy kiknek a műve az. Némi kottaismerettel megpróbáljuk megadni, és ha ismeri a dallamot, rögtön mutatja a találatokat. Tetszik.
Kevés újdonság jelentkezett mostanában a webes projektek terén (leszámítva a Google Finance béta megjelenését), így tényleg nagy örömömre szolgál, hogy rátaláltam erre a csodára. Lényege, hogy az interneten ingyenesen letölthető zenéket gyűjti össze egy oldalra.
A megadja az általunk megadott blognak a népszrűségi hányadosát, eme egyszerű képlet alapján:
Bár már korábban írt a „Magyar Digg”-ről, de én egy kicsit mélyebb tartalmú bejegyzést szeretnék írni, mert látok a dologban fantáziát.
Amikor a nevét láttam, azt hittem egy újabb motort ismerhetek meg, de szerencsére tévedtem.
Érdekes, és használható kezdeményezés a . Lényegében, nem más, mint egy - egyelőre csak az Egyesült Államokban működő - állás, autó és párkapcsolat kereső. Sok webkettes újdonságot láttam mostanában, és bátran le lehet szűrni, hogy fontosnak tűnik a megosztás.
Említettem már többször is, hogy a blogolásban, de sokkal inkább a blogokban nagy jövőt látok. Valószínűleg így éreznek a fejlesztői is, bár véleményem szerint egy eléggé negatív oldalát fogták meg ennek a hasznothúzásnak.
Úgy tűnik, hogy lassan már nem múlhat el hét, hogy a keresőpiac királya ne perezentálná egy újabb termékét. Ez a helyzet a most megjelent sal is, amely nem más, mint a - már klasszikusnak mondható - Google Maps, Marsbéli változata.
Hasznos, ám barátságtalan, sőt csúnya kinézetű segédmunkást ismerhetünk meg a személyében. Az embléma minőségéért, és az oldal kinézetéért pedig, én kérek elnézést.
A egy új szolgálatatás, ami a webfejlesztőknek kívánja összeszedni, és publikálni a blogok valamint a hírforrások tartalmát. Okos ötletnek tartom, mert már több ilyen szolgáltatás (például a ) bizonyította be, hogy nagy mennyiségű, és értékes tartalmat lehet egy közösség segítségével létrehozni.
Ugye, milyen meglepő? Pedig hányan intettek már csöndre, mondván, hogy a Mozilla böngészők sokkal tehetségesebbek, mint a norvégiai Opera. Hozzátenném, hogy néhány hiba itt is látható, de tudtommal a legújabb béta már 100%-ig megfelelt az Acid2 követelményeinek.
A egy olyan keresőszolgáltatás, amely egyesíti a legnépszerűbb keresőket, így a Google, a Yahoo és az MSN találatait kapjuk meg. Mindenképpen hasznos dolog, mert sok esetben lelem meg Yahoon azt, amit a Google nem talál. A keresést mindenféle webkettes csoda segíti.
Annyira virít , hogy webkettő. Meghívnak minket, mi bejelöljük a kedvenc helyeinket egy térképen, esetleg még a képeinket is feltöltjük, és persze az egészet megosztjuk a nagyközönséggel. Szokás szerint egy műprojekt, két hónap múlva már nem is emlékszik rá senki.
A nem más, mint egy „készítő” rendszer. Lényege, hogy regisztráció után létrehozhatunk egy saját Wiki lapot, amelyben egy adott témára próbálunk fókuszálni. Érdekes ötlet, de én a Wiki háttérbeszorítását látom a tervei mögött. Ami a legbosszantóbb, hogy csak Internet Explorer 6, és Firefox 1.x-szel használható. Azért 2006-ban, az alternatív böngészők világában igazán optimalizálhatnák mondjuk Operára, vagy Safarira is.
Kiváncsi vagyok, hogy mi lesz a projektnek a jövője. Anno a is jó ötlet volt, de ellepték a tizenkét-tizenhárom éves hülyegyerekek, akik semmit nem értenek a Photoshophoz, de ők már dizájnerek.
Igen, végre egy okos, ügyes és kiválóan működő webkettes projekt, a . Lényege, hogy regisztráció után írunk magunknak egy üzenetet (pl. „Vegyél sajtot hazafelé”) és ő az általunk megadott azonnali üzenetküldő rendszerre (Yahoo, MSN, ICQ, Google Talk), és egy mobil számra elküldi azt. Ez eddig rendben van, de megkérdezné egy átlagember, hogy miért szerepel az RSS a projekt nevében. Ezt - gondolom - a beépített RSS olvasónak köszönheti. És ekkor jön a nagy csapás, a kettő szolgáltatás egybeforr: érkezik egy új RSS bejegyzés, és máris jön az üzenet, és/vagy az SMS. Gyors, ingyenes, tökéletes karakterkódolás, igényes kivitel. Ez a RaSaSa, a komoly webkettes projektek egyike.
Ebből a nem tudom, mit akarnak kisütni, de jópofa lett. Szószparkos, dragendropp emberkreátoros fíling, webkettes hajlamokkal fűszerezve, áj szink.
És a sors iróniája; éppen csak említeni kellett a Google Local 
A Microsoft mostanában minden termékének a "Live" jelzőt adja. Tette ezt a legújabb, - és egyértelműen a koppintására - projektjével is, ami a nevet viseli, és nem más, mint egy térkép.
A nem más, mint egy úgynevezett „kapcsoló” a webkettes szolgáltatások és a Windows asztala között. Látok benne fantáziát, példul a GMail (az mióta webkettes?) használata kifejezetten tetszik. A működése egyszerű, fogunk egy szolgáltatást, beállítjuk, és az ikonja ott fog csücsülni az óra mellett. Aztán persze az adott cucc (pl. GMail) egy külön ablakban megnyílik. Arra viszont nem sikerült rájönnöm, hogy milyen alapú motort használ a böngészője.
A nem más, mint egy form, azaz űrlapkreáló okosság. El lehet vele mókázni, de azért felvehetnék a támogatott böngészők listájára az Operát is, mert nem szeretem, ha szét van esve egy oldal. Firefox és Internet Exploited alatt természetesen működik. Hozzáteszem, hogy én nem használnék hasonló cuccokat, mert a tapasztalat az, hogy mindig hagy valami szemetet maga után. Ilyen példul a TinyMCE is. Okos, kényelmes, de szemetel.
Bár nemrégiben írtam már egy 
És igen, nálam is lesz Firefox kiegészítés (annak ellenére, hogy Operát használok). A lényegében nem más, mint egy chat modul. A különlegessége, hogy a csatornák helyett weboldalak vannak, ám mégis egy központi szerverhez csatlakozik. Egyszerűbben, beírja valaki az oldalam címét, és rögtön kap egy ablakot, hogy hányan csetelnek itt. Jópofa, és hasznos dolognak vélem, egy próbát megér. Egyébként ha érdekel valakit, az oldalamon fentvagyok egy darabig. :)
Hasznos programnak igérkezik a nevű újdonság. Hasonló csodáról írt nemrég kolléga is
Érdekes, és mindenképpen hasznos kezdeményezés a 
Még mindíg nagyon értelmetlen dolognak tartom az hasonló webes irodai alkalmazásokat.