Olvasom itt ezt a homáros posztot, közben pedig nevetek, de kicsit sírok is.
Nevetek, mert ha valaki kap egy levelet az iskolától, hogy tartozása van, ráadásul ezt akkor kapja, amikor az iskola éppen túl van egy tanulmányi rendszer váltáson (tehát előfordulhatnak hibák), és mindenféle hivatalos indoklás (levél, e-mail, akármi) nélkül valahol-valakinél érdeklődik, amire kap egy teljesen blőd választ (ez a válasz egyébként tényleg gáz), majd ebből levonja a következtetést, hogy az iskola szar, és gyorsan be is küldi a Homárra, fogyasztói társadalom, átverés, összeesküvés-elmélet, zombik és földönkívüliek serege. Ez egy hosszú mondat lett.
Mindeközben pedig sírok is, mert pontosan az ilyen emberek miatt van rossz hírneve az iskolának. És nem csak az iskolának, ilyenek miatt lehet rossz hírneve egy cégnek, egy üzletnek, egy embernek, akármi.
Az egészből nekem az a tanulság, hogy meg kellene tanulnunk kommunikálni. Nagyon sok konfliktust oldana fel, még több pedig meg sem születne.
Nádai Gábor a Gábor Dénes Főiskola Mérnök informatikus alapszakán tanulmányi kötelezettségeinek eleget tett, az abszolutóriumot megszerezte. A mai napon diplomamunkáját sikeresen megvédte és eredményes záróvizsgát tett, mint mérnök informatikus (BSc). Az oklevél minősítése: jeles.
Nagyon sok mindent tudnék most írni, de valójában felesleges. Semmi nem változott, valahol egy nullát egyesre mágneseztek, ha szakmámhoz hűen akarom magam kifejezni, azonban egy olyan mérföldkövet értem el az életemben, amelyet kicsit azért én is megkönnyeztem.
2007. szeptember 3-án »iratkoztam be«, tehát 3 évet, 8 hónapot és 23 napot voltam a GDF hallgatója. Életem egyik legjobb döntése volt beiratkozni, mélyen megvetek mindenkit, aki lenézi az iskolámat, és nem azért, mert ide jártam, hanem azért, mert én látom nagyjából mindkét oldalon, hogy mennyire hallgató-központú és mennyi lehetőséget kínáló intézményt fitymálnak le néhányan.
Egy iskola pontosan annyit ad, amennyit az ember ki akar hozni belőle. Én úgy érzem, hogy többszörösen kihoztam a maximumot, minden egyes percét élveztem, még úgy is, ha akkor éppen nem ezt éreztem.
Sok embernek mondhatnék köszönetet, hiszen nagyon sok ember segített az évek során, legfőképpen azonban a szűk rokonságon és természetesen Tomi és Gergő barátomon túl, akikkel nagyon sok éjszakát töltöttünk tanulva (vagy néha csak úgy téve) mégis konzulensemnek (hülye szó, a mentor kifejezés szimpatikusabb), Kaczur Sándornak szeretnék köszönetet mondani, aki az elmúlt két évben hihetetlen sok szakmai és már inkább baráti támogatást nyújtott, rengeteg tudást és eredményt köszönhetek neki.
Mást nem igazán tudok mondani, most megyünk elfogyasztunk valami elegánsabb ételt, aztán mivel egy órát aludtunk éjszaka, kipihenjük magunkat, hogy holnap ismét forogjon a mókuskerék, de akkor már mérnökként hajtjuk. :)
Van azért egy kis aggodalom, főként azért, hiszen a »továbbtanulás« áll vagy bukik azon, hogy bukunk vagy görbülünk majd.
Kezdem kicsit érezni, hogy mostanában nagy a hajtás, de persze megállni nem lehet, és valamelyik nap alá is húztam a maximális terhelhetőség szót az önéletrajzomban, így ni.
Hovatovább, a B-tételsorral nincs gond, inkább csak a rendszerezésével, és azzal, hogy olyan dolgokról beszéljen az ember 10-15 percig, amelyeket tud és használ naponta, de leírni már nem feltétlen szokott. Az A-tételeket tekintem szűk keresztmetszetnek, de dolgozunk az ügyön folyamatosan.
Május 2-ától a Gábor Dénes Főiskolán a DEXTER Informatikai Kft. által fejlesztett ETR – Egységes Tanulmányi Rendszert az SDA Informatika ZRt. által gondozott Neptun.Net Egységes Tanulmányi Rendszer váltja. Nem fűznék kommentárt a dologhoz, talán csak annyit, hogy örülök, amiért már nagyon nem érint a dolog – elégedett voltam az ETR-rel, és kényelmesebb-használhatóbb rendszernek tartom, mint a Neptun.Net-et, noha mindkettőnek megvan a maga baja. Ezt az apró képet is csak azért teszem ide, mert mosolyogtam egy jót:
A himmelen megjelent írást pedig ajánlom, kötelező minden felsőoktatásban résztvevő diáknak és talán tanárnak is.
A napokban zajlik az informatikai szekció, ahol bár delegáltak, »nem vehettem részt«. A történet sajnos sokkal bonyolultabb, és jócskán a felszín alatt, a színfalak mögött zajlanak az események. Ezek nagy részéről nem is beszélhetek, nem is igazán szeretnék beszélni. Egy dolog mindenesetre biztos: rossz érzés homokszemnek lenni a gépezetben, és még rosszabb, hogy a homokszemek néha úgy esnek ki, hogy nem is igazán tehetnek róla.
A rendkívül udvarias levelemre az alábbi választ kaptam (jobban mondva nem is én, hanem az egyik tanárom):
Tisztelt Peck Tibor Úr!
Mint minden évben az intézményekből nevezett dolgozatok esetében az OTDK rendezői az Informatikai Szakmai Bizottság tagjaival közösen döntenek az egyes dolgozatok befogadásáról.
Ennek célja elsősorban annak biztosítása, hogy valamennyi dolgozat megfeleljen az OTDK hagyományosan magas szintű tudományos elvárásainak.
Azon dolgozatok esetében, amelyeknél vagy a dolgozat terjedelme kirívóan kicsi egy elképzelt OTDK-n bemutatandó dolgozat elvárt mondanivalójához képest vagy pedig a dolgozatban a tudományos jelleg nem olyan erős, hogy ez belesimulna az OTDK szokásos stílusába idén is a Szakmai Bizottság öt szenior tagja konszenzussal határozott a dolgozatok befogadásáról.
Az eljárás célja az, hogy esetleges prezentációs vagy műfaji éltérés miatt ne hozzuk a hallgatót egy olyan méltatlan helyzetbe, amikor az OTDK sajátos értékelési rendszere az egyébként befektetett nívós szakmai, de nem kimondottan tudományos munka miatt elkerítően alacsony pontszámot eredményezne.
Az önök intézményéből érkezett dolgozatok esetében is jó meggyőződéssel mondom, hogy nívós műszaki tevékenységet tükröznek a dolgozatok, azonban az azokat átolvasó Szakmai Bizottsági tagok egybehangzó véleménye szerint nem elég markáns a tudományos jelleg. Hangsúlyozom, hogy ez nem az elvégzett munka összességében való értékelése, hanem kifejezetten az OTDK sajátos és természeténél fogva a tudományos aspektusokat kiemelő értékrendjének tükröződése. Ezek a dolgozatok például igen sikeresek lehetnek egy innovációs pályázaton.
Kérem, hogy a fiatal kollégáknak tolmácsolja a fent leírtak mellett a további alkotók műszaki pályájukhoz fűződő jókívánságaimat is.
Dr. Pataricza András
az Informatikai Szakmai Bizottság elnöke
A levelet persze nagyon szépen fogalmazta meg dr. Pataricza András úr, azonban mondandó nem sok olvasható ki a sorok közül, legfeljebb az, hogy a választ egy olyan emberre bízták, aki nem igazán folyt bele az egészbe, és nem feltétlenül ért egyet a döntéssel.
Azt inkább nem is kommentálom, hogy azért zártak ki, megalázva engem, hogy megóvjanak a későbbi megaláztatástól. Az pedig, hogy a vének tanácsa dönt a dolgozatok sorsáról, sehol, semmilyen szabályzatban nincs leírva. A hab a tortán, hogy a bírák a konferencián több dolgozatnak is kiemelték a helyesírási és nyelvtani igénytelenségét, a szakmai hiányosságait. Azok persze részt vehettek. Igen, savanyú a szőlő.
Egy dolog biztos: ha lesz is folytatása a felsőoktatási karrieremnek, akár mint hallgató, akár mint bármi más, a TDK-t és az OTDK-t nagyon messze elkerülöm majd. És sajnos ha engem kérdeznek, hangoztatni is fogom ezen álláspontomat. Nem a sértődött kisfiút játszom, de felesleges súlyos munkaórákat javarészt hasznos, de végül hatalmas csalódást okozó tevékenységekre fordítani.
Különösen fáj, hogy a konzulensem, aki a GDF-es TDK-zó hallgatók kvázi fő-fő mentora, azt mondta ma, hogy innentől kezdve nem érdekli ez az egész, és egy betűt nem hajlandó a nevéből a TDK-hoz adni. Ezzel egyrészt sok tehetséges hallgató esik el kiváló lehetőségek sorától (efelől nincsen kétségem), és az iskola is veszít egy értékes munkatársat e területen.
Az van srácok, hogy ki vagyok kicsit idegileg, rám egyáltalán nem jellemző módon.
Azon még túlteszem magam, hogy napi tizenkét órában húzom az igát, 38˚C-os lázzal, és begyulladt hangszalagokkal, meg taknyos orral. Még azt is elviselem hogy folyamatosan beszélnem kell, tényleg, még igyekszem élvezni is, sőt, az órákon amiket tartok igyekszem a megszokott szintet hozni, talán sikerül is. Mondhattam volna azt, hogy egy hét betegszabadság, de inkább felemelt fővel, blabla. Amikor viszont ez a levél fogadott kedden, az már kicsit rátette azt a bizonyos lapátnyi adagot a lelkivilágom kártyavárára:
Kedves Hallgató!
Az Ön által XXX. Jubileumi OTDK-ra nevezett
Tanulmányi rendszer fejlesztése
című pályamunka nevezését az OTDT Titkársága és az OTDT illetékes szakmai bizottsága ellenőrizte. Az ellenőrzés során azt a megállapítást tettük, hogy nevezése nem megfelel meg az OTDT és a szekció szabályainak, így azt nem tudjuk elfogadni.
A részleteket az OTDT nevezési rendszerében tudja megtekinteni.
Kérjük, hogy belépve a rendszerbe a "Dolgozat adatai" és a "Dokumentumok" menüpontban tekintse meg azon okokat, amelyek miatt nevezése elutasításra került.
A rendszer elérhetősége: http://otdtreg.itk.ppke.hu
Üdvözlettel,
OTDT Titkárság
Visszajelzéseiket és kérdéseiket az alábbi elérhetőségeken várjuk:
Rémülten szaladtam az adatkezelő rendszerbe megnézni, hogy ugye ez most egy félreértés, de higgyétek el, nem az volt. És amiatt elutasításra kerültem:
Szakmai Bizottság nem találta elég színvonalasnak, nem vehet részt
A félkövér kiemelést én okoztam, ugyanis kicsit nevetségesnek tartom, hogy egy normális levelet nem sikerül megírni, de az én dolgozatom nem felel meg a szabályoknak. Mert nem elég színvonalas, mint olyan. Kétszer is átolvastam a szabályokat, kétszer is összevetettem a dolgozatommal, semmilyen eltérést nem találtam. Sőt, olyat sem láttam sehol hogy valaki leírhatja azt, hogy nem vagyok elég színvonalas, csak így a levegőbe. A dolgozat egyébként legalább tíz, a szakmában és a felsőoktatásban is releváns ember kezén ment át, valamint ami a legérdekesebb az egészben, hogy egy »első helyezést is kapott«, talán még emlékeztek, hogy 2009 novemberében sok-sok reménnyel írtam, hogy mennyire büszke vagyok erre az egészre.
Most meg itt állok, több száz órányi befektetett idővel, ennél több energiával, amely persze nem volt haszontalan, de ha azt nézem, hogy ezt az egészet igenis azért csináltam, hogy megmutathassam országnak-világnak, és valóban, nem voltak reményeim hogy elhozok akármilyen helyezést az országos megmérettetésről, de hogy így, gusztustalanul, mindenféle indoklás nélkül visszadobják a dolgozatomat, azt egyszerűen nem tudja bevenni az agyam.
Ne értsetek félre, komoly hezitálás kellett ahhoz is, hogy ezeket a sorokat egyáltalán leírjam. Az is lehet, hogy elvágom a Pázmányos MSc-karrieremet, vagy még akár hamarabb is húzok rövidebbet az egész miatt, hiszen az Informatikai Szekció a Pázmányon lesz. Nem is arról van itt szó, hogy annyira jónak gondolom magam, hogy hideg zuhanyként ért, miszerint gyenge vagyok mint a harmat.
Nem.
A problémám azzal van, hogy egy tollvonással, egy rosszul megfogalmazott levélnyivel elintézik több hónapnyi munkámat. Hogy lekezelően a színvonalról beszélnek, mindenféle magyarázat nélkül. Hogy nevetségessé, döntésképtelenné és inkompetenssé teszi azt a legalább tíz embert, aki ehhez a dolgozathoz érdemben hozzájárult, még ha annyival is csupán, hogy zsűritagként arra szavazott, hogy igen, ez volt a legjobb dolgozat, küldjük tovább az országos rendezvényre. Egy tollvonással leszarozták (és bocsánat, de erről van szó) az én szakmai reputációmat, az iskola (tegyük hozzá, sajnos egyébként sem jó) hírnevét, az ott dolgozó emberek szakmai felkészültségét. Ezek a mondatok a következőket jelentik:
Kedves Nádai Gábor!
Sajnos Ön, az Ön intézménye, és az abban dolgozó emberek még a legjobbnak vélt munkájukban sem olyan színvonalasak, mint akárki más a többiek közül!
Túloztam? Nem érdekel. Az a problémám, hogy teljesen más dolgokat vélek a háttérben húzódni. És ha csak engem dobott a gép, akkor félek hogy kellemetlen húzás volt ez annak, aki meghúzta azt a bizonyos piros kart, mely a gép jobb oldalán terjeszkedik, mert én nem fogok fejet szegve hagyni az egészet elúszni.
Az, ha engem becsmérelnek, még belefér. Ellenben az már nem fér bele, hogy az intézményt, és azokat a tanárokat, akiknek a legtöbbet köszönhetem, gyakorlatilag egyszerűen körberöhögik.
Amennyit tudtam tenni, az annál nem több, hogy kértem egy részletes indoklást. Az azonnali kizárást is erősnek érzem, TDK-val foglalkozó tanárok mind-mind azt mondták, hogy nem láttak még hasonlót pályafutásuk során, s ha valami komoly probléma is van, azt hiánypótlási eljárással igyekeznek megoldani, nem pedig így.
Az már szomorú, de egyértelmű, hogy áprilisban nem leszek ott az OTDK-n, legfeljebb mint néző, és szorítok azoknak, akiknek sikerült. Ezen már túltettem magam. Bízom benne, hogy azért legalább valamilyen épkézláb választ sikerül összeszedni.
Sajnos vannak dolgok, amiket nem lehet egy kattintással elintézni. Emberek komoly munkáját, emberek döntéseit nem lehet egy kattintással lehúzni a vécén, és meg is fogom mutatni, hogy ez így van, mert el vagyok keseredve, fel vagyok háborodva és sok hasonló jelzővel tudnám még illetni a hangulatomat, de hasztalan. Azért is írtam le ezeket a sorokat, mert ha ebből bármilyen hátrányom származik majd az elkövetkező hetek-hónapok-évek során, legalább bizonyos lesz néhány dolog. Most viszont inkább megyek vissza a munkámhoz, így nem lesz időm ezen gondolkodni.
A WPDM-ről, vagyis a Web-programozó Diákműhelyről már »írtam korábban«, az első kör nemrég fejeződött be, de már indul is a második, méghozzá jövő héten.
Tömören és röviden: a cél főként középiskolás diákoknak a weblapkészítés és a webprogramozás alapjait megmutatni. Géptermi gyakorlat keretein belül két csoportban van lehetőség a HTML, a CSS, a PHP és a MySQL alapjainak elsajátítására. A műhelynek a Gábor Dénes Főiskola a helyszíne, hetente egyszer, délután öt órától kerül megrendezésre május végéig, a szervező a Gábor Dénes Tehetségpont, vezetőtanárunk Kaczur Sándor, az előadó pedig rajtam kívül Sós Bence és Stiller Roland, akik a szakma kiváló szakértői. Mindannyian évek óta foglalkozunk a weboldalak lelkivilágával, és igyekszünk olyan dolgokat mutatni, ami egy kiváló alapként szolgálhat, ha valaki komolyan akar foglalkozni a témával.
Akit érdekel, írjon nekem levelet a zokni [kukac] mefi [pont] be e-mail-címre WPDM tárggyal, tudok küldeni részletes információkat, és még jelentkezni is lehet!
Na, hát mint kiderült lett nyolcadik szemeszter is, többféle egyéb okokból kifolyólag. Tárgyak most nincsenek, csak két cél lebeg előttünk: OTDK, diploma. Ennyi, ezeket kell megcsinálni júniusig, aztán ha minden jól megy, szeptembertől indulhat is az MSc móka.
Viszont. Minden évben be kell jelentkezni a suliban. A folyamat primitívre van egyszerűsítve, kinyomtatsz egy változásbejelentő lapot, amit a csodálatos ETR generál, csak alá kell írnod. Emellé még egy adatbejelentőt is kitöltesz, aláírod, és tényleg kész. Elküldöd beszkennelve-lefotózva, beküldöd postán vagy -viszed személyesen és készen is vagy.
A folyamattal a következő a problémám: ha nincs változás, mért kell a változásjelentő? Tök jó lenne, ha nem kellene mindig az aláírás kötelezően, és csak belépnék, nyomnék egy OK gombot, megerősíteném e-mailben és vidám is lenne az élet.
Vagy például felvi.hu: ha van ügyfélkapus ökkáuntod, akkor össze tudod azzal kapcsolni, de ha nincs, akkor ugyanúgy be kell küldeni valami kinyomtatványt postán, és maga az ügyfélkapuzás is ügye személyes jelenlétet igényel.
Tré.
Persze értem én, hogy az aláírás az egyetlen olyan dolog amit egyértelműen te csinálsz ott és akkor, de azért jó lenne valami USB-kulcs, vagy tudomisén, amit ha bedugsz, megnyomod a zöld gombot, akkor mehet is a móka. PIN-kóddal vagy akármi.
Megjött az e-mail, hogy lehet regisztrálni a jubileumi XXX. Országos Tudományos Diákköri Konferenciára, »ahová bejutottunk« még tavaly. Három dolgot emelnék ki, és nem, nem érdekel, hogy magam alatt ások, ha ilyet egyáltalán gondolok, nem hogy még le is írom, de:
2010-ben gáznak érzem, hogy neten kell regisztrálni és bejelentkezni, de ugyan nyomtassam ki és juttassam el papíros formában az OTDT felé. Aztán még majd az iskolában ugyanez a kör lemegy majd. Papír-papír-papír;
Ez még képlékeny, de ha jól értelmeztem a nagyobb lélegzetvételű jelentkezési körülményeket és szabályokat tárgyaló szentírást, akkor a jelentkezés ötezer forint. Nem azon a rongyos ötezer forinton, fedezi az ösztöndíj, meg valószínűleg az iskola is fizeti, de kezét csókolom az állambácsinak, nem úgy illene, hogy ez legyen már ugyan támogatott? Elvégre itt olyan ötletek kerülhetnek elő, melyek az országnak is hasznosak, eredményesek lehetnek?
És ez már csak a krémnyi apróság a tortán, meg igazából nem ők tehetnek róla, de a regisztráció oldalán ha regisztrálni próbálok, 500-as hibaüzenetet dob a symfony keretrendszer.
Igen, én sem tudnám jobban, meg a szokásos FFFFUUUU-körülívelő szöveg, de akkor is.
Egy nap híján pontosan »egy éve volt a 2009-es TDK-konferencia«, akkor az egyik témában első helyezést értem el, így továbbjuthattam a jövő áprilisban megrendezésre kerülő országos rendezvényre.
Az idei rendezvény nekem annyira nem nyerte el a tetszésemet. Tavaly egyáltalán nem gondoltam volna, hogy továbbjutok, annyira erősnek éreztem a mezőnyt, idén viszont nem tudtam hogy kit fognak tudni továbbjuttatni, olyan kevés téma volt, amelyet egyszerre kedveltem és találtam igényesnek. Zentai Norbert egy iPhone-ra fejlesztett saját OpenGL alapú 3D-motort mutatott be, jó volt látni ahogy az összes résztvevő tátja a száját, és az egyébként csendes 3D-tanárunk is csak annyit mondott, hogy szeretne gratulálni. Persze már akkor egyértelmű volt, hogy ő lesz az első, és annyira jó volt látni, hogy ő nagyjából ugyanazt érzi mint én. Van annak valami varázsa, mikor hallottad már az összes nevet, kivéve a tiédet, és valahol mélyen érzed, hogy a tiéd lesz az utolsó, mely az elsőt jelenti, de egészen addig, míg otthon nem vagy, és rá nem nézel az oklevélre, nem fogod elhinni.
A TDK egyébként egy nagyon-nagyon jó dolog. Egyrészt a hallgatók elmondhatják mi érdekli őket, mivel foglalkoznak, mit dolgoznak, másrészt sokaknak tényleg jó kiugró lehet a nagybetűs szakmai életbe.
Idén is részt vettem egyébként, itt vannak a fóliák, ha valakit érdekel esetleg. Az előadás címe Programozási tételek megvalósítása az állománykezelésben volt, és itt is szeretném megköszönni Kaczur Sándornak a gyakorlatilag már számolhatatlan segítséget, amit eddig nyújtott.
Az eredményhirdetésig robotfocival szórakoztattak minket, vicces volt:
A GDF-en a napokban átálltak a Dexter Informatikai Kft. által fejlesztett Egységes Tanulmányi Rendszer 3-as jelzésű verziójára. Persze akárcsak »az októberi gázszerelésre«, erre is mondhatnánk, hogy na de mért nem nyáron, azonban itt ésszerű magyarázat az, hogy míg szeptember végétől október elejéig annyira nem gáz, ha meghal pár napra a rendszer vagy csak a szokásos ilyenkor előforduló bakik vannak, addig mondjuk a beiratkozásnál vagy a szeptember eleji őrületnél ez megengedhetetlen lenne. Az átállás egyébként gyorsabban meg is történt a kiírtnál, ma már jött a levél hogy mikor lesz fejtágítás az új rendszer használatáról.
Elölről közelítenék, felhasználói szemmel és arra nem térnék ki, hogy mennyire jobb rendszer a háttérben az ETR 3, részint azért, mert ebbe nem látok bele, részint pedig azért, mert egy felhasználót általában nem az érdekli, hogy most egy kód szebben van megírva, illetve gyorsabban végrehajtható, hanem az, hogy a rendszer amit használni szeretne végeredményben legyen gyors és használható.
Viszont ezt a szép mondatot leírva rögtön akadt problémám az ETR 3-mal, mégpedig két perc böngészés után a következő gondolat keretein belül: ez mi?
Komolyan, nem hitelrontás, de 2010-ben van cég, aki súlyos milliókért ezt komolyan gondolja? Én ha egy ennél kétszer erősebb felületet készítenék, már akkor félve nyújtanám be átadásra, hogy most vajon mind a kettő vagy csak az egyik herémet fogják venni ezért.
Azt szokták mondani hogy ne fikázzunk fogalom nélkül, éppen ezért a részletek. Kapásból a menü. Lebomló akármi, amivel nincsen baj, viszont gagyin működik. Ha például az ember rámegy a beállításokra, szinte biztos hogy érinti a mellette lévő menüt is, az viszont nem tűnik el magától. Rögtön a következő ami zavar: felugró ablakok. Ismétlem: 2010 vége felé járunk, vannak erre fényévekkel korszerűbb és elegánsabb megoldások is, amik mondjuk kicsit felhasználóbarátabbak is. De ugyanez elmondható a beviteli mezőkről is (megyék kiválasztása például), amire már két sorból egy jQuery segítségével ügyesebb eredményeket lehet elérni.
Aztán ha már ablakok, nekem kicsit logikátlan az elrendezése a dolgoknak, mindent nehezebb elsőre megtalálni, de persze két-három hét múlva dől el igazán hogy milyen is ez, másrészt ez azért jóval szubjektívebb és nem a technológiai hiányosságok közé tartozik. (Éppen ezért azt sem részletezem, hogy maga a megjelenés milyen. Nekem nem tetszik, de lehet hogy valaki szerint ez jól néz ki.)
Én úgy látom egyébként, hogy mivel sok változás láthatólag nem történt, ezért a régi megjelenés megtartása szerencsésebb lett volna (ha jól vagyok informálva, akkor az ELTE-n így csináltak).
Tudom azt, hogy indokolt volt a váltás és ebből merek arra következtetni hogy mindenki sokkal jobban jár, azt viszont változatlanul nem értem, hogy a Neptun és az ETR hogyan képes magát fenntartani ilyen nem-felhasználóbarát megjelenéssel. Azt is tudom, hogy rengeteg ember rengeteg munkája nyugszik a két projektben, ennélfogva nem akarok senkit kritizálni, de én egy ilyen volumenű munkánál szigorúbb igényességet várnék.
Úgy áll a helyzet, hogy már van annyira hivatalos a dolog, amit korábban félhomályokban megfogalmaztam, így most lehet szó bővebben is róla.
Idén szeptembertől egyelőre egy féléven keresztül abban az örömteljes feladatban lesz részem, hogy taníthatok. Írtam már erről többször is, az egyik álommunka számomra a tanítás lenne, azonban az anyagiak miatt a tanári karrier nem igazán jöhet szóba. (Persze a tanári állásból is lehetne annyi bevételt szerezni mint mondjuk a fejlesztéssel, de ehhez szükség lenne még MSc-re és PhD-re, utóbbi kettőnek megszerzésére viszont nem vágyom túlzottan.) Egy szó mint száz, utolsó félévben ez egy visszautasíthatatlan ajánlatnak bizonyult: jelenleg a diplomázás és más futó munkák miatt egyébként sem tudnék még napi nyolc órában elhelyezkedni, így viszont pénz is áll a házhoz, kipróbálhatok valamit, amit régóta szeretnék és még az önéletrajzban is jól mutat majd az a félév demonstrátorként való közreműködés.
A projekt két szálon fut: jövő héttől a Programozási alapok című tárgy gyakorlatának fogom két csoportját vinni, ahol Java nyelven megy majd a programozás ténylegesen alapoktól történő bemutatása.
Ma pedig kezdetét vette a Web-programozó Diákműhely, melyet főként középiskolásoknak a Tehetségpont keretein belül indított az iskola. A részvétel ingyenes, két csoportban haladóbbnak és teljesen kezdőknek tartunk előadást negyedmagammal weblapok készítéséről, webprogramozásról és hasonló témákról. Ma volt az első foglalkozás, szimpatikus emberek voltak, bár néhány homokszem a szervezésben gondoskodott róla hogy a létszám sajnos harminc alatti volt, de talán legközelebb.
Szóval ezek vannak. Egyelőre nagyon tetszett a dolog, úgy vettem észre, hogy a fogadtatás is jó volt. Kíváncsi vagyok a félév végén mi lesz a véleményem az egészről, és hogy milyen tapasztalatokat sikerül szerezni.
Nálunk a GDF-en, egészen pontosan mérnökinfón úgy néz ki az élet, hogy az első hat szemeszterben fix órarendünk van, nem babrálhatjuk a tárgyakat, maximum felvehetünk olyanokat is, amiket elvileg nem tanulnánk. Nagyjából így kell elképzelni. Az utolsó félévben van lehetőség a fakultációs tárgyak felvételére, minimum tíz kredit értékben. Nemrég jött a levél, hogy lehet választani. Hat szemeszter után most voltam először igazán csalódott. A lista:
Windows Server 2008 üzemeltetés (4 kredit)
Virtuális valóság modellezése (3 kredit)
Minőség és megbízhatóság (4 kredit)
Assembly programozás (4 kredit)
Szociológia (3 kredit)
Elméleti fizika (4 kredit)
Webanimáció (3 kredit)
Válogatott fejezetek a matematikából (4 kredit)
Hibatűrő rendszerek (4 kredit)
Távérzékelés (4 kredit)
Nagyteljesítményű számítógépek (4 kredit)
Nyílt operációs rendszerek (4 kredit)
Windows 7 üzemeltetés (4 kredit)
Filozófia (3 kredit)
Egyszerűen szomorú vagyok, az Assembly-t leszámtva egyetlen programozási tárgy nincsen, de van cserébe filozófia és Windows 7. A linuxnak (nyílt oprendszerek) mondjuk örülök. Emlékszem, fél éve még vártam a C-t, az Informixet, az SAP-t vagy akármi érdekes dolgot, ezekhez képest visszalépésnek érzem bármelyik tárgy felvételét (talán az Assembly-t nem).
Félre van már téve egy megfelelő összeg nyelvvizsgára, ugyanis az iskolakezdés óta azzal riogatnak minket, hogy a diplomát tízből hat ember a nyelvvizsga hiánya miatt nem kapja meg az egyébként kinyomtatott és széfbe rakott okiratot. A GDF egyetlen igazi hátránya egyébként, hogy nincsen nyelvtanulási lehetőség úgymond natív módon, tehát akár egy nullkredites tantárgy keretein belül heti x óraszámban. Cserébe van a Lexinfóval kötött megállapodás, aminek köszönhetően lehet olcsón szakmai nyelvvizsgát tenni, ezzel nincs is baj, viszont a Bécsi út legvégén van, ahol még a GPS is eltéved (ez nem vicc).
Most viszont indítanak a suliban, vagyis házon belül egy 12 × (3 × 60) perces képzést, akciósan 27 500 forintért, vagyis egy óra nagyjából 700 forint körüli összegbe jön ki, ez még akkor is megéri, ha semmit nem ér nagyjából, úgyhogy esélyes a jelenlétem. Finnország miatt két háromórás turnus marad ki.
Amúgy mostanában erőltetem az angolt, ha van lehetőségem minden filmet-sorozatot angol felirattal nézek, és igyekszem azt sem figyelni, továbbá flickrön a képek alá direkt angolul is írok néhány sort.
Megtörtént a beiratkozás; még mindig nem értem, miért kell kinyomtatni az ETR-ből a változásjelentőt (akkor is, ha nincs változás), majd bevinni és leadni. Egy gombnyomással el lehetne intézni az egészet. Na mindegy. Utolsó előtti félév, ezek lesznek a tárgyak:
Tantárgy
Kredit
Óraszám
Alkalmazásfejlesztés technológia
5
45
Az informatikai biztonság alapjai
5
45
Döntéstámogató rendszerek és üzleti intelligencia
6
45
Elosztott alkalmazások
5
45
Emberi erőforrás menedzsment
2
30
Internetes alkalmazásfejlesztés II.
5
45
Operációs rendszerek üzemeltetése
5
45
Jogi és államigazgatási ismeretek
2
30
Jognak örülök, HR annyira kell mint egy falat kenyér, oprendszereken unix lesz, szóval pláne jó, a többit pedig meglátjuk. Biztonságra kíváncsi vagyok, mert aki által érdekelt volna, ő már nem tanít nálunk, remélem jó embert fogunk ki hozzá.
Volt ma egy vizsgám amire relatív sokat készültem, később kifejtem miért, ha a bátor olvasó velem tart egy kis visszatekintésre, mindamellett pedig megjegyezném hogy a mai napon 18 óra 23 perckor lezárult az ötödik, legizgalmasabb és legjobb szemeszter. Egy tárgy kivételével minden jelesre sikerült, az az egy is a mesterséges intelligencia volt, hármassal, de valójában azt hittem nem lesz meg, ezért bizonyos testrészeimet megérintettem mikor kiderült hogy mégis.
Szóval, már csak két szemeszter van, egy nyelvvizsga, egy diplomavédés, és mehetek a nagyvilágba isten hírével. Kemény.
Informatikai rendszerek fejlesztése. Sok volt az anyag, beadandót kellett csinálni, de már ezt is tudom, volt jópár hasznos gondolat.
Projektmenedzsment. A szokásos gazdasági tárgy, viccesek voltak az előadások, volt pár érdekes dolog, de ez a világ még mindig nem hat meg annyira. Bár gondolkodom hogy második diplomaként a pénzügyit elvégzem, meglátjuk.
Internetes alkalmazásfejlesztés. ASP.net, C# – új dolgokat tanultam, új irányokba nézhettem és ez nagyon bejött. Sok dologban megváltoztatta a webalkalmazások fejlesztéséhez való hozzáállásomat ez a tárgy, az előadó, Endrődi Tamás pedig igazán szimpatikus, néhány előadásra nem mentem csak be, azokra is saját hibámon kívül.
Felhasználói felület. Szintén Endrődi-féle tárgy, mikor levizsgáztam küldött egy e-mailt nekem és még egy srácnak, hogy ötöst kaptunk, a felesége javította, így semmi elfogultság vagy hasonló. Jól esett, nem is az ötös, mint inkább az, hogy egyáltalán levelet ír, mikor tudom hogy kismilliárd dolga lenne. A tárgy pedig, tudnék mesélni. Mikor megláttam a jegyzeteket, ilyen Windows 98-as képernyőképekkel, kicsit elmosolyodtam hogy mi lesz ez. Aztán az első előadást úgy néztem végig, hogy pislogni se mertem, annyira érdekes volt. Nem a kinézetről, hanem az elrendezésről, annak logikusságáról és egyéb okosságokról volt szó. Meglepődtem, hogy a Microsoft mekkora úttörő ebben, azóta annyira nem is szólom le őket ilyen téren.
Adatbázis-szerverek. Karácsony Péter tartotta, aki tavaly az egyik kedvenc gyakorlatvezetőm volt. Érdekes tárgy, Microsoft SQL Serverrel foglalkoztunk, de a lényeget gyakorlati vonalon átvettük. Tárolt eljárások, triggerek és mindenféle nyalánkságok. Telepítés, management. Tetszett.
Mesterséges intelligencia. Közel nem az, mint aminek gondolná az ember, a robotokról alig volt szó, viszont érdekesek voltak az előadások, és a kezdeti elkeseredettség után kiderült, hogy annyira nem is nehéz, így végül vidáman záródott és kellemes emlék marad. Dr. Szalay Tibor tartotta egyébként a BME-ről.
És végül az idei kedvencem, az objektumorientált szoftverfejlesztés. Selmeci István tartotta, akinek kicsit baljós hírneve van a suliban, többen azt mondják hogy hallgatókat eszik reggelire, ez viszont szerintem hülyeség, még akkor is, ha a diplomamunkáknál roppant szigorú, de ez meg az iskola és a hallgató érdeke is. (Egyébként ha jól tudom az ő kezén megy át az összes diplomamunka, és azt mondják hogy amire ő rábólint, az már tudhat valamit. Ki tudja.)
Tavalyi TDK-alatt láttam őt, az első gondolatom az volt, hogy egy cápa. Mindenkitől kérdezett, és a leggyengébb pontra ment rá, három-négy kérdéssel szétszedett bárkit, még a zsűrivel is kisebb vitába kezdett, mondjuk elég izgalmas volt.
Amikor bejött a szeptemberi nem éppen hűvös időjárásban a papucsában az órára, majd dörmögve annyit mondott, hogy nem programozni fogunk, meg nem hülyeségekkel foglalkozni, hanem megtanít minket tervezni és gondolkodni, nem mint programozó, hanem mint egy mérnök. Azt mondta, még a világnézetünket is megváltoztatja kicsit. Sokan felhorkantak erre, de ma, mikor a vizsgát befejeztük, arra gondoltam hogy tényleg igaza van.
Hihetetlenül jól felépített tananyag, annál is jobb gyakorlat, AKTÍV óraadás, amit nem győzök hangsúlyozni, mennyire jó: beleszólhatnak a hallgatók, sőt, a hallgatókra építkezik az egész előadás, közösen megy tovább az órai anyag és még a vizsga is olyan volt mint egy baráti beszélgetés, röhögéssel valamint ötletek cseréjével. Ha minden órán lehetőség lenne ilyen előadásra, és az emberek megbecsülnék, csak zsenik hagynák el az iskolát, ez tuti.
Mikor előadtam a vizsgafeladatot, majdnem húsz percet beszélgettünk egy részről, amit tudtam hogy rosszul csináltam kicsit. Azt mondta nem tökéletes, úgyhogy jó, de mivel ösztöndíjra hajtok, valamint van bennem egy olyan megfelelni-vágyás, hogy ha már a matek és gazdasági rész gyenge lett, akkor legalább a szakmai anyag legyen kifogástalan, vagyis ötös. Szóval odamentem hozzá a vizsga után, hogy az órai munka beleszámít-e a jegybe; azt mondta egy jegyet emelhet. Kérdeztem, hogy van-e erre esélyem, vagy jöjjek inkább vizsgázni jövő héten újra, amire rámnézett, és felhorkanva annyit kérdezett, hogy az ötöst hova tolja már feljebb. Kevés olyan jeles volt az eddigi tanulmányaim során, amire igazán büszke voltam, ez az egyik közülük. (Hasonló ilyen volt még amúgy a Java 2 is egyébként.)
A tanár úr meg valószínűleg nem olvassa ezt, de ha mégis, akkor ezúton is köszönném neki azt a harminc-nemtudom-hány órát, amin részt vehettem.
Szóval ezek vannak, az utolsó félév hamarosan kezdődik, én meg vigyorgok mint a tejbetök. És lesz jövőre PHP is.
Szavakban pedig: megérte két hónapig nem aludni, és idegösszeomlás-közeli állapotba lenni.
Tényleg ezúton is köszönöm mindenkinek, aki támogatott lélekben, nagyon sokat számított, pláne, hogy mostanában részben emiatt mindent és mindenkit elhanyagoltam.
Ami miatt pláne szerencsés a helyzet, hogy 2011-ben diplomázom, pontosan akkor, mikor az OTDK is lesz, így a diplomamunkám felét kell beadnom TDK-diplomamunkaként és még jövőre is tudok indulni egy vagy két témával.
Hihetetlenül örülök neki, nem éreztem még sikert ennyire a magaménak, minden izzadságcseppje az enyém, akárcsak az oklevél is, amit biztosan bekeretezek és felakasztok a falra.
Innen gratulálok az összes többi versenyzőnek, különösen Tomi barátomnak, aki szintén tovább jutott és gyakorlatilag a karrierjét is megalapozta az ötletével.
Ma még nem, de holnap végre kialszom magam, az tuti.
Ha valakit érdekel, alább vannak a szlájdok, a nyertes az első:
Durva. Két éve nem gondoltam volna, hogy megérem ezt is, elmaradott tantárgy és sok-sok szenvedés nélkül, aztán mégis. Sosem éreztem még ennyire közelinek a suli végét, a diplomát és miegymást, mint most. Azt kicsit sajnálom, hogy nem tavaly költöztünk az »új épületbe«, mert hihetetlenül kényelmes és barátságos az egész.
Idén a beiratkozás már postán zajlott, a tankönyvekért viszont ma kellett menni; kaptam egy nyomtatott könyvet, meg egy hallgatói segédletet, ami ilyen munkafüzet-szerű, és ennyi. A tantárgyak meg ezek lesznek:
Tantárgy
Kredit
Óraszám
Adatbázis-szerverek
5
45
Felhasználói felület
5
45
Informatikai rendszerek fejlesztése
4
45
Internetes alkalmazásfejlesztés I.
5
45
Mesterséges intelligencia
5
45
Objektum-orientált alkalmazásfejlesztés
5
45
Projektmenedzsment
3
30
Az egyetlen amitől kicsit tartok, az a mesterséges intelligencia, mert eléggé tanárfüggő; ha úgy akarja, akkor tömény matek az egész, ha nem, akkor pedig a (számomra) érdekesebb oldalról próbálja megközelíteni. Persze esélyes az előbbi, de hát ez van. A többi tantárgy viszont érdekel, nem is kicsit.
Mindig mosolygok, hogy máshol mennyi szenvedés van a diákigazolvánnyal:
Tisztelt Hallgatók!
A 2009/2010. tanév I. félévhez tartozó diákigazolvány érvényesítő bélyegek még nem érkeztek meg.
Az új érvényesítő bélyegeket a megérkezést követően, ajánlott küldeményben, az arra jogosult aktív, diákigazolvánnyal rendelkező hallgatók részére postai úton fogunk megküldeni. Az érvényesítő bélyegek megérkezéséig szíves türelmüket kérjük. […]
Ma átléptem a bűvös százas számot a felsőoktatási bélrendszer labirintusának kreditalapú számháborújában.
Mondhatni, a fele megvan. Nem morzsoltam el könnycseppet, de nagyon mosolyogtam. Hazudnék, ha azt mondanám hogy rettenetesen nehéz volt és akkor is, ha legyintenék hogy semmi volt az egész. Két év. Azért kemény.
Hátra van még durván öt vizsga, ebből négyre illene keményen tanulni, egyrészt mert olyan anyag, amire tudom hogy később is szükségem lehet, sőt, lesz is; másrészt pedig az elvek.
Figyelmesebb olvasónak feltűnhet, hogy ez a bejegyzés gyakorlatilag semmiről nem szól. Ez annak köszönhető, hogy az agyamban lévő egyébként sem túl hatalmas szerkezetben található Duracell-elemek merülőben vannak.
De alvás helyett inkább programozási technológiát fogok tanulmányozni.
Képzeljük el, amint a szobában ugrál két hatalmas pajesz, azt üvöltözve, hogy HÁLA NÉKED, egy értetlenkedő macska előtt, arcán hatalmas vigyorral. Ugyanis:
Teljesített tárgyak:
Valószínűségszámítás és matematikai statisztika (B440xxMINO) 2009. május 19.
Szeretném kiverni. Lábujjhegyen mondjuk, közben az A Walesi bárdokat szavalva. Vagy csak iszom egy pohár pezsgőt és hozzá epret majszolok majd.
Meg szeretnék elbúcsúzni az n+1 olvasótól is, aki az előző előtti mondat miatt leiratkoztak. :D
Hosszabb lére veszem kicsit ezt, aminek az lesz valószínűleg az eredménye hogy tízből egy valaki olvassa el a felét, de segond. Találó ez a Garfield-képsor, ma valahogy én is így éreztem bedugult orral, kialvatlan szemekkel és nyűgös hangulatban egy hosszúnál is hosszabb nap után a Szabadság hídon át hazafelé rázkódva a villamoson. Szellemileg és fizikailag is ki vagyok merülve, ehelyett mégsem csak bambulta, hanem rohangáltak az agyamban a gondolatok.
Például az iskolával kapcsolatban.
Roppant furcsa érzés, hogy szinte tegnap kezdtük az egészet, és szinte holnap már véget is ér. Jobb esetben persze. Szintén furcsa, hogy mikor a »negyedik szemeszter« kezdődött, azt hittem ez lesz az egyik leglazább, hiszen a tárgyak többségével foglalkoztam már, érdekel is és azt gondoltam hogy talán értek is hozzá. Aztán nagyon sok gyakorlaton előkerült tanári oldalról, hogy mi, vagyis a hallgatók igenis hülyék vagyunk. Eleinte próbáltam persze lázadozni, hogy nem, én igenis csináltam már n+1 (hah!) adatbázist, és igenis értek az SQL-hez, és ebben talán volt igazság, sőt, biztos hogy volt benne, de akkor a gyakorlatot vezető tanár finoman és csak literálisan véve a fejemre koppintott, hogy ha valaki, akkor ő ért hozzá, mert ezekkel dolgozik tíz éve, és Accesstől a MySQL-en át egészen az Oracle rendszerekig mindegyiket ismeri, kezeli, figyelemmel kíséri. És még ő sem feltétlenül mondaná, hogy ért hozzá. Három vagy négy hétig tartott az adatbáziskezelés-gyakorlat, és rettenetesen sokat tanultam belőle. Nem a szigorú értelemben vett tanulásra kell gondolni, mert eddig is tudtam hogy mire jó a GROUP BY vagy a HAVING és eddig is fel tudtam építeni egy lekérdezést, ami még gyorsan és mondhatni optimálisan működött. Viszont az órák és a gyakorlatok alatt elsajátítottam egy gondolkodás- egy kivitelezés- és egy üzemeltetésmódot, ami ezerszer hatékonyabb. Hatékonyabb rám nézve, hatékonyabb a rendszerre és nem utolsó sorban hatékonyabb a feladatra nézve is. És ezért elmondhatatlanul hálás vagyok Karácsony Péter gyakorlatvezető és Kupcsikné előadónak. Valahogy így kellene gyakorlatot és előadást szervezni. Tényleg tudást kaptunk, ráadásul egy olyan anyagot hozzá, ami gyakorlatilag bármikor segítségünkre lehet a későbbiekben. Kár, hogy sokan nem becsülik meg az effélét.
Aztán ott van még a webprogramozás, ahol bár néhány apróságot leszámítva tényleg nem tanultam újdonságot, de a gyakorlatok és az előadások igényes levezetése miatt mégis élveztem. Ritka azért a felsőoktatásban az, amikor nem az új információk vagy a katalógus miatt veszel részt az előadáson vagy a gyakorlaton, hanem mert tényleg jól érzed magad, és nem egy EHA-kódként, hanem hallgatóként, leendő webprogramozóként kezelnek.
A JAVA II. előadásokat nem szeretem. A JAVA I. sem jött be. Nem a tanár hibája, egyszerűen programozásból elméletet hallgatni rettenetes. Inkább a sok-sok feladat és adott esetben dokumentáció átböngészését favorizálom. Ráadásul az előadások szünet nélkül három, vagy egy szünetben kétszer másfél órában kerültek megrendezésre. Lehet velem van a baj, de három órán keresztül objektumorientált kódrészletek működésének tanulmányozása és megértése nem igazán nekem lett kitalálva. A gyakorlat ellenben kiváló volt, úgy kezeltek minket, mintha nem értenénk hozzá, ami azért a hallgatóság nagyobb felére igaz is. De eközben a gyakorlatot tartó tanár tudott ésszerű magyarázatot adni ha valaki nem értett vagy csak mélyre hatolóbban szeretett volna megérteni valamit. És az ilyesmit én szintén értékelem.
Így állunk hát. A negyedik szemeszter ígérkezett a legkönnyebbnek, végül a legnehezebb lett. Előnyömre. Sokkal többet tanultam mind időben mind mennyiségben, mint az elmúlt másfél év alatt összesen. Hihetetlenül fáradt vagyok, és a java még tényleg hátra van. Kemény vizsgaidőszak, kemény két-három-négy hét lesz, de most először érzem, hogy megérte. (A valószínűségszámításról ezt persze nem tudom elmondani, de ez legyen az én problémám. Viszont most 100% valószínűséggel tudom meghatározni, hogy nagyon mély álomba zuhanok hamarosan.)
Igazából már gondolom nem csak az én fülemen folyik az eredeti »alternatív sörreklám«, valamint annak ezer másik feldolgozása, de ezen, amit osztálytársnőm írt mégis elmosolyodtam ma:
Nincs Mercedesem, nem vagyok jogász, és nem hordok magamnál büntető törvénykönyvet. A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, és rajtam kívül még több ezren értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: ETR, ILIAS. Az EHA-kódom megelőzi a jelszavamat, és nem örülök, ha a felvételizők összekeverik a GDF-et a Pázmánnyal. Büszkén gondolok a tanulmányi előadómra, a tandíj eltörlőire, Kupcsiknéra és Kovács Jánosra. Szeretem a regisztrációs hetet, Mefi-macskát, a piros vonatot, a jércemellet. Itt tanulok az ország szívében, mérnök-infó szakosok közül mi vagyunk a császárok, és igenis: nálunk tanulnak a világ legszebb női! GDF: én így szeretlek!
Volt ma tanítás, mint olyan. Háromszor három órányi előadás, mint például webprogramozás, adatbázis-kezelés és valószínűségszámítás. A webprogramozás nagyon tetszett, bár – nem fényezésből, de – eddig szinte mindent tudtam. Konkrétan egy újdonságot hallottam, hogy az aktív hivatkozás addig aktív, míg nyomva tartjuk az egérgombot. Megmondom őszintén hogy ezzel sosem foglalkoztam, én azt hittem hogy az aktuális oldal az aktív. Buta vagyok.
Az adatbázis-kezelést régóta várom, foglalkoztam már vele, érdekel is, ráadásul a tavalyról már ismert Kupcsikné Fitus Ilona tartja, akit vagy nagyon kedvel valaki, vagy nagyon utál. Egyedi stílusa van mely az előadásmódjára is átragad, lendületes, hasznos és tartalmas, talán így tudnám jellemezni az előadásait. Néha elküldi a fenébe a létező összes programozót, azokat akik beszélnek a hátsó sorban és még tucatnyi más embert, de végső soron talán az egyik legszimpatikusabb és legjobb oktatónk, akivel a négy szemeszter alatt találkoztunk.
A valószínűségszámítás nem lesz a kedvencem, bár egyelőre csak ismétlés volt, amivel nagyjából tisztában vagyok, de azt hiszem ez lesz az egyetlen szívás idén, bízom benne hogy sikerülni fog, mert ha nem, akkor.
Továbbá megnéztük az új épületet is (a jelenlegi helyén ugyanis nyáron kezdenek építeni egy bevásárlóközpontot). Kisebb, elegánsabb, de igazából nem kell tőle elájulni, mindenképpen jobb a mostani panelbeton kommunistamaradványnál, de látszik hogy nem költöttek túl sokat a dizájnra. És még kisebb is, de legalább néhány tömbbel van csak odébb, és elég korszerű lesz.
El sem hiszem, hogy idáig eljutottunk. Ma volt beiratkozás, és apropó: valaki küldött nekem levelet, hogy mégis hogyan zajlik a beiratkozás nálunk a GDF-en. Előre küldenek egy értesítőt hogy mikor lesz a móka, hozzá egy változásjelentő adatlappal. Aztán bemegy az ember, kap egy szexi piros mappát amibe belerakja a papírjait, majd elmegy a hetedik emeletre (bár idén először nem ott volt) és leül valamelyik udvarias hölgyeményhez, aki felviszi az adatait az ETR-be, majd ad két utalványt, az egyikkel a másik irodában diákigazolványra matricát, a megint másik szobában pedig az adott félévhez szükséges könyveket-jegyzeteket lehet megkapni. És ennyi.
Idén ezek lesznek terítéken:
Tantárgy
Kredit
Óraszám
Adatbázisok
5
60
A webprogramozás alapjai
4
45
Elektronika
4
45
Minőségmenedzsment
2
15
Programozási technológia
6
60
Számítógépes architektúrák II.
4
45
Számítógép-hálózatok
5
45
Valószínűségszámítás és matematikai statisztika
5
45
Amitől félek az szokás szerint a matek, vagyis a valszám, az elektronika sem tűnik biztatónak, de annyit foglalkoztam már elektronikával és villamosságtannal, hogy remélhetőleg sikerülni fog. Helló május, jövök már!
– Közepessel megelégszik?
– Nem. [Hosszas okfejtés, hogy mért nem.]
– Meggyőzött, négyes.
Ma délelőtt levizsgáztunk számítógépes grafikából. Még a hétvégén készültem el a beadandóval, a minimumot bőven túlteljesítettem, ráadásul igyekeztem nem összekúrni. Úgy vagyok vele, hogy ha már a matematikához hülye vagyok, a közgazdaságtan nem érdekel, akkor legalább a tényleg szakmai tárgyakból igyekszem maximális teljesítményt nyújtani. Máshogy nem is érné meg az egész. Szóval, a feladat úgy szólt, hogy:
A POV-Ray vagy a Blender alkalmazással készítsen animációt, amely tartalmaz egy mozgó, összetett (tehát több, szükség szerint módosított 3D-primitívből álló), textúrázott testet alapsíkkal és háttérrel. A 3D jelenetbe szöveges objektumként be kell illeszteni a feladatot megoldó hallgató EHA-kódját.
A végeredmény ez lett (animáció van persze, ez csak a lényeg; raádásul a POV-Ray képkockánként generál egy BMP-fájlt, és azt kell összefűzni, szóval a renderelést vizsgán mutattam be):
Persze lehetett volna ennél ezerszer bonyolultabbat, többszáz effekttel, de így is átlagosan egy másodperc alatt renderel egy képet, és van minimum 24. Ami mozog az a kamera, illetve a végén a ház falából előbújik a hallgatói azonosító, ami itt most Mefi. Mielőtt még itt megindulna a jaj hát xy programban ezerszer jobbat tudnék, jelzem, hogy ez nem kattintgatós játék, hanem forráskódban programozós. Persze nem panaszkodom, én választottam.
Egyébként még komolyabban sosem foglalkoztam a 3D-vel, és bár a Blender kitűnő alkalmazás, nekem a POV-Ray szimpatikusabb volt, lévén itt C-szerű forráskóddal rakjuk össze a dolgokat, tehát az egész inkább programozás, amihez inkább előrelátás és képzelőerő szükséges, mintsem grafikai munkák igényei. Máskülönben érdemes körülnézni a szoftver oldalán található Hall of Fame-ben, van egy-két alkotás, ami után garantált az állkeresgélés.
Mind a Blender, mind a POV-Ray ingyenes szoftverek, akit érdekel, letöltheti és kísérletezhet vele. Én ide feltöltöttem a feladatot, ha esetleg.
Ami mondjuk nagyon nem tetszett, hogy szopatás ment vizsgán. A tanár (aki egyébként sosem tartott még sem gyakorlatot, sem előadást) úgy jött be, hogy már előre tudta a jegyünket. A dolog úgy nézett ki, hogy aki az egyszerűbb utat választotta (ne értsen félre senki, tisztában vagyok vele, hogy a másik út sem könnyű), vagyis Blenderben kattintgatott, az szinte a legegyszerűbb néhány percet igénylő munkákra is kérdés nélkül ötöst kapott, mi, akik POV-Rayben dolgoztunk pedig szívtunk. Írja át ezt, írja át azt, talán meg lesz a hármas így. És tudom hogy a felsőoktatásban résztvevők már hozzászoktak ehhez, nálunk ilyesmi eddig nem volt, így engem igenis bosszant. Pláne, hogy a többi munkához képest tudom, hogy igenis sokat dolgoztam vele, igenis nem összecsapott tré munkát adtam be és még sorolhatnám.
Végső soron meg lett négyesre, öt kredit. Olyan jegy ez, aminek annyira nem örülök, de tudom hogy a négyesért megdolgoztam, és nagyon kevesen kaptak hármas feletti jegyet. Januárra még jut kettő vagy három vizsga, és aztán hawaii bugi meg bermuda bugyi.
Viszont rég voltam már annyira ideges, mint ma. Eszembe jutott milyen volt, amikor anno sokkal könnyebben felidegesítettem magam, és a legkisebb inzultusra is azonnal agresszív lettem. Nem volt vicces. Most sem volt az. És az bosszantott a legjobban, hogy az utóbbi időben komolyabb dolgok miatt nem lettem ennyire ideges. Tudni kell kontrollálni az ilyen jellegű érzéseket, máskülönben sosem lesz jó vége.
A szokásos még öt perc játék kicsit hosszabbra sikeredett, de gondoltam lazán beérek időbe. Aztán ott kezdődött a poénáradat, hogy a 47-49-es két megállóval lejjebb indul, és bérlet hiányában ellenőrökkel teli metrómegállókkal inkább az olcsóbb megoldást választottam és közöltem az ellenőrrel hogy nyaljon sót de én ingyen utazom legyalogoltam. Szóval beiratkoztunk, elhoztunk cirka ötvenezer forintnyi könyvet ingyen és bérmentve, és megkaptuk az órerendet. Kezdődik a móka:
Tantárgy
Kredit
Óraszám (elmélet+gyakorlat)
Digitális technika
5
30+14
Lineáris algebra
5
30+30
Környezetgazdaságtan
3
12+0
Makroökonómia
2
15+0
Mérés- és irányítástechnika
5
30+15
Számítógépes grafika
5
30+15
Vizuális programozás
4
30+15
Vállalatgazdaságtan
3
30+0
A beiratkozásnál megkérdezte tőlem a titkárcsaj, hogy szeretném-e az elmaradt mikroökonómiát felvenni. Ránéztem az órarendre, majd ő rá, és mosolyogva beírta a lapra, hogy nem.
Nos, az előbbi néhány percben eldőlt, hogy sikerült befejezni a második szemesztert, többé-kevésbé jó eredménnyekkel. Minden relatív mondjuk. Sokkal jobbat szerettem volna, de sajnos nem jött össze (nagyrészt persze a saját hibámból), de ahogy mondani szokás, majd legközelebb. Viszont az összes kreditet sikerült megszerezni. A következő két szemesztert mondjuk amiatt várom, mert több szimpatikus tárgy lesz, mint idén volt.
Egyik osztálytársammal megbeszéltük, hogy olyan alakja van, mint a Mac Mininek. Amit igazából mondani akartam, hogy imádom ezt a termet. Van még két másik nagyelőadó is, azok ilyen nyolcvanasévek hangulatot sugároznak, eléggé le is van pusztítva mindkettő, de legalább kényelmes székek vannak (azért három órát nem mindegy min ül az ember egyhuzamban). Itt nem kényelmes a szék, de legalább kompenzálja, hogy jól néz ki. Legalábbis nekem nagyon tetszik. Hájtek prodzsektor, elektromos vászon, sínen mozgó táblák, érintőképernyővel kezelhető ilyen-olyan reflektorok(!), meg minden. Persze egy normális egyetemen is így néz ki a dolog. Nem úgy szemét terén, itt van az is, hiába, jár egy-két tahó GDF-re, de hát belefér. (Mondjuk ma majdnem elküldtem egy pár embert melegebb éghajaltra, mert olyan szinten zavaróan viselkedtek, hogy az már fájt.)
Apropó, tegnap jelentkeztem a gyakorlatokra, és felvettem a dolgot vidjóra (VHS-szalagosra, hehe). Az egészben a poén, hogy bejelentkezéstől kijelentkezésig három tárgy felvétele ötven másodpercet vett igénybe. Digitális farokverés pusztán, azoknak, akik nem hisznek benne, hogy az ETR lehet jó is. (Mondjuk értelemszerűen más a helyzet, ha rászabadítanak ötezer diákot, aztán hadd szóljon. Nálunk szerencsére jól működik, sajnos ez viszont unikumnak számít.)
Beiratkoztunk ma a második szemeszterbe, megkaptuk a szokásos ingyenes könyvcsomagot, és még a diákigazolványra való érvényesítő matricát is. Kicsit tartottam, hogy a szeptemberihez hasonló káosz lesz, de most sikerült ügyesebben megszervezni a ceremóniát, így durván tíz perc alatt végeztünk. Órarendet nem rakom most be, mert minden hónapban más egy kicsit, viszont egész barátságos, nem kell nyolcra menni, cserébe párszor bent leszünk négyig-ötig. Ezek a tárgyak lesznek:
A sulinak és a Microsoftnak köszönhetően egy rakat szoftvert igyen lehet letölteni az MSDN Academic Alliance keretein belül, természetesen a dolog teljesen legális. Azzal mondjuk nem vagyok tisztában, hogy a licensz meddig érvényes, majd el kell olvasni. Ennek persze csak örülni lehet, az alábbi kép viszont vicces, bár mivel a Microsoftról van szó, egyáltalán nem meglepő:
Az »I. Vizsgaidőszak« ezennel hivatalosan is lezárult, tegnap fájó szívvel búcsút vettünk tőle néhányán ki-ki a söre, én meg a kis melange-om és gyömbéreim társaságában, de azért együtt.
Eddig biztosan 27 kreditet sikerült összekaparni, a tegnapi mikroökonómia eredményeire még várni kell, az három kredit. Kreditindex meg ugye értelemszerűen annak függvényében. A vizsga tegnap mondjuk vicces volt, olyan szigorú volt a tanárnő (ráadásul nem is az, aki tanított minket), mintha legalább államvizsgán lettünk volna, vagy én nem tudom, még vizsgabiztost meg felügyelőt is hozott, hát mondom remek. Amikor adtam le a lapot, elkérte a belépőmet, amin meg nem látszik a név, mert sikeresen ráragasztották a fényképet, meg ráütötték a pöcsétet. Jól bele is kötött a néni, mire mutattam neki a diákot, arra megkérdezte, hogy mióta vagyok szemüveges (miközben jól végigmért, hogy nem-e más nevében adom-e be a dolgozatot). Mondom nemrégóta. Remek.
Ami viszont vicces, hogy megszűnik a leckekönyv, mint olyan. Eddig sem láttam konkrétan (az Indexkezelő Iroda kezelte), de így mégjobb, bár gondolom hogy megvan a hátránya is, például ha probléma van a jegyek közül. (Hivatalosan úgy van, hogy aki akarja, megtarthatja, de rohangálni kell vele a félév végén hitelesítéshez, ellenben az ETR-ből kinyomtatott félévi eredmény helyettesíti.) Szóval.
A beiratkozás február 11-én lesz, órarendet is akkor kapunk, szóval addig háváj bugi, bermuda bugyi.
Az van, hogy még igazából tart a vizsgaidőszak, kemény egy darab vizsga van hátra, mikroökonómiából.
Nem rossz tudomány ez, pusztán egyetlen problémám van vele: áltudomány. Teljesen egyértelmű dolgokat magyaráz meg szakszavakkal meg keresleti görbékkel, és teljesen átlagos helyzeteket próbál elemezni. Persze tényleg érdekes dolgok is vannak benne, és aki foglalkozik vele, betekintést nyerhet a modern gazdaság alapjaiba, ám szerintem egy igazi sikeres üzletember az életben nem használja azt a kifejezést, hogy Giffen-jószág, legföljebb az egyetemen vagy főiskolán.
Komolyan: egy általános iskolás (ötödikes, hogy jobbat ne mondjak) számára is teljesen egyértelmű, hogy ha nő a fizetés, akkor bizonyos termékekre megnő a kereslet is, hiszen telik rá. Más-más szavakkal, de ez mindenkinek világos.
Vagy az is teljesen egyértelmű (bár ha jobban belegondolok, láttam már ezt megcáfoló példát), hogy ha egy termékből ezer forintért egy darabot tudok eladni, kétszázért pedig ötöt, akkor valamiféle akció keretében megéri nekem kétszázér' árulni – persze ehhez tudni kell azt is, hogy mennyi a haszon. Lásd moziünnep.
Hej hó, hej hó, felsőoktatásbanrésztvevőhallgatónak lenni jó: megvan a bevszámtech is, ötös lett (ez az első, pezsgőt a népnek), 6 kredit, csókolom. Ami mondjuk jobban tetszik, hogy eddig 4,81-es kreditindexem van, ez elég szimpatikus, bár egyelőre csak annyi haszna van, hogy nem raknak át költségtérítésesre. Ösztöndíj ha jól tudom csak a második szemesztertől jár, meg nem is nagyon vagyok tisztában vele, hogy kell-e valamit intézni, van-e feltétele stb. Már csak 22-én a »mikroökonómia«, amit annyira nem szeretek, mert jószágkosarak, meg kamatlábak vannak benne, aztán jöhet a második szemeszter, amit remélem nagyon fogok élvezni, mert lesz benne pl. webprogramozás is.
Szeretném visszafojtott, nyugodt hangvételű bejegyzésben leírni, hogy: MEGVAN A FIZIKA. És most ennek több okból is örülök, azon túl, hogy hat kreditet ér, és nem lesz többé (ha jól tudom). Mondjuk az is vicces, hogy hatvan ZH-ból nagyjából öt lett sikeres. Meg azt is viccesnek tartom picit, hogy 60% kettes, de hát ez van, megvan, és ez a lényeg. Ha részeges lennék, most mennék inni, az fix. Eddig van kemény 21 kredit, zsíroskenyér.
Ma hajnal egykor értesültem róla, hogy sikerült megajánlott jegyet szerezni számítástudományból (egy szép kettest, rettenetes szégyen, igen, már ásom is, pszt), így január 31-én még a madárnál is szabadabb leszek, ója. Van tehát eddig 15 darab kreditem, majd ezekkel növelem a nyerési esélyeimet, vagy gőzöm sincs, de megvan eddig az 50%-a a szemeszterben elérhető összes kreditnek. Ennyit szerettem volna, ki lehet kapcsolni.
Jelentem alásan négyes leszek félévkor analízisből (négyes, érted, négyes; éljen a hajnal kettőig való tanulás), emiatt pedig most olyan vidám vagyok, mint amikor a hatéves gyereknek közlik, hogy mostantól minden nap karácsony van. A számtech múltkor »megvolt«, majd december végére ígérik a jegyeket. A fizika mondjuk nem lett meg (érdekes máskülönben, nagyon érdekes, de mindegy), vizsgázni kell belőle, viszont amibe nem halsz bele, az megerősít alapon fogadtam az infót, bár azért tegnap ez kicsit lecsapta a vidámság villanyóráját.
A vizsganaptár meg a következőképpen alakul; igyekeztem úgy összerakni, hogy ne egyetlen héten kelljen az egészet ledarálni, hanem szép nyugodtan, hetente egyet (az ETR egyébként nem szenvedett semmit, klikkoltam, és már írta is, hogy zöld):
Ma egyébként sikerült produkálni egy 33,3%-ban 100%-os számítástechnika vizsgát. Igen, ez így hülyén hangzik, de hát mi nem, amit én írok. Szóval majd mindjárt elmesélem, és akkor nem fog. Szóval az volt, hogy az utolsó gyakorlaton közölte a tanítóbácsi, hogy aki negyven perc alatt megold három feladatot, annak a három részből álló vizsgájának feladatmegoldós része 100%-os ötös lesz. És hát pont sikerült negyven perc alatt, pedig még ARJ-t is telepítettem, mert mért ne. (Nem nagy dicsőség, mert MS-DOS beccsfájl készítés volt; lehet ezt szidni, de az az igazság, hogy amíg vannak olyanok, akiknek teljesen új a programozáshoz szükséges látásmód, annak ez tökéletes bevezető; az már más kérdés, hogy linuxszal sokkal jobban járna az ember, de mindegy). Szóval már csak az elmélet van, de az meg húzós, mert ilyen mikroelektronikai technológiáról szól, az meg nem gyere be. Egyébként egyelőre úgy néz ki, hogy így fognak kinézni a vizsgák:
2007. november 30. – Mikroökonómia;
2007. december 3. – JAVA I;
2007. december 5. – Bevezetés a számítástechnikába (elmélet és házi feladat);
A többi tantárgy (Analízis I, Bevezetés a számítástudományba, Fizika) még attól függ, hogy lesz-e megajánlott jegy. Mert ha lesz, az jó lesz, mert nem lesz vizsga.
Na ez viszont nem volt vicces. Ugye, programozás gyakorlat, durván hat órán keresztül, este nyolcig, délután kettő órától. 29 hallgató, 15 számítógép, az ugye durván azt jelenti, hogy gépenként két ember. De nem is lett volna gond, sokan leptoppal jöttek. Nade, 29. Ez fontos. Mert hogy 37-en voltunk bent, és még kettő hiányzott.
Mert ugye ETR-ben jelentkezni kellett, de mint azt az előadó említette, vannak akik már voltak ezeken a gyakorlatokon, de megint ott voltak most, és voltak akik nem jelentkeztek be, mégis ott voltak. Kérdeztük az előadót, hogy most mi lesz, mert még szék sincs elég, ő közölte, hogy hozzunk székeket, és rendezzük le egymás között. (Ropogó kézfejek, tényleg.) Valahol megértem az előadót is, de ez most kicsit felhúzott. Bár késtünk negyed órát, csúnya dolog, de akkor se legyen már gyakorlaton az, hogy a váróból behozott bőrfotelokban ülünk, gép nélkül. Géptermi gyakorlat, érted.
És érted, az egyik beül wiwezni, a másik ölében a laptop és úgy ül a gép előtt, a harmadik meg nem bírta lemásolni a public class Hurra { } feliratot a tábláról. Akkor minek erőlteti? Szóval az lesz, hogy kinyomtatom a névsort, és aki nincs rajta, az pattanjon fel a géptől, egymás között. Én tanulni járok oda, másik nyolc emberrel, nem wiwezni. (Megmondta az oktató is, hogy a névsorosok elsőbbséget élveznek.)
Ma bejött egy új előadó, leadott kétórányi anyagot a Bevezetés a számítástechnikába nevezetű gyönyörű tantárgyból, és a végén halál lazán (mint ahogyan egy átlagos felhasználó beírja, hogy vuvuvu pont mefi pont be, majd rácsap az enterre) behívott egy parancssort, beírta hogy debug és elkezdett Assemblyben kódolni. Igaz annyit csinált csak, hogy kiírt egy A betűt, de ez durván három vagy négy utasításból jött össze. Utána mutatott még ezt-azt, de hát mondhatom nem kicsit ledöbbentem. Jól küldte, na.
A sulival kapcsolatban, mármint. Amúgy is tervbe volt véve egy ilyen bejegyzés (egyrészt mert nem nagyon látni a neten értelmesen megfogalmazott tapasztalatokat és gondolatokat az iskolával kapcsolatban, csak a 95-ben kibukott anyázókat, akik mindenhol terjesztik, hogy milyen gáz is a GDF, pedig annyira nem), így három zéhá után pedig már majdhogynem kötelezőnek érzem.
Túlvagyok életem első zárthelyi dolgozatán. Érettségi előtt nem izgultam ennyire. De azért vicces volt: eddig ennyi embert még nem láttam a Neumann-teremben. Úgy kell elképzelni, hogy durván háromszáz-akárhány ember fér el, és egyetlen üres szék sem volt. Na de, fizikazéhá. Öt feladat, három – elvileg – könnyű, és két nehéz. Mind az ötöt sikerült megoldani, azt hogy jó lett-e, nem tudom, majd kiderül. Viszont ami vigasztal, hogy a következő zéhá elméleti lesz, ami pedig jóság, mert én szeretem az elméleti dolgokat.
Igazából megértem, amikor valaki beviszi a laptopot az előadásra, mert sokaknak (mint például nekem) nincsen az albérletben/kollégiumban/híd alatt internet, és a GDF-en ez azért gázos, mert az összes óra anyaga letölthető, meg ugye ott az »ETR« és az Ilias, ami szintén jóság (ez végső soron egy fórumrendszer, ahol az előadók, mentorok, tutorok, hallgatók beszélhetnek egymással, és itt tölthetőek le mindenféle segédletek is).
Na de az már tényleg bunkóság, hogy beül a csávóka előadásra, beteszi a fülest (múltkor egy nagy Sony füles, amit hatméternyi távolságból észreveszel!), beindítja a Csét, és küldi lanon másik két csávóval. Hosszabbítóval, bár még az se ciki, mert mi is terveztük, hogy viszünk hosszabbítót, elvégre jegyzetelésre sem utolsó a gép. Érted, még azt is megértem, hogy valakit rohadtul nem érdekel az előadás, és MSN-ezik, vagy csak bambul, de hogy ennyire nyíltan kijelentse az előadó felé, hogy NEM ÉRDEKEL MIT MESÉLSZ, BMEG!, az már pofátlanság. Ha lanbulizni akar, menjen haza.
És nem az irigység beszél belőlem, de amikor csávó két sorral előttem előkapta a hófehér Macit, és kitette, morci lettem. Azaz akkor még nem is, csak amikor nem csinált semmit, csak láthatóan ezzel a Macim van, vigyázzá'! arckifejezéssel kattintgatott szórakozottan ide és oda. Vagy csak bebeszélem. Akár.
Rá lehet kattintani. (Bár ugyanez látható, csak picit nagyobb méretben.)
Bemutatkozik az októberi órarend. Szép vörös, mert csak. Helyenként eltér, de lényegében ilyen lesz (ez egy ilyen napokra lebontott táblából van kiszedve, csak azt nehézkesebb leolvasni, mint egy ilyet). De ami jó, hogy a hosszúhétvégék miatt, vagy én nem tudom, szinte az összes októberi hétfő kiesik (ma voltak előadások, de ezentúl nem lesznek), ez pedig hazajárás tekintetében jószág. Az október 10-én tartandó fizika, és október 12-én tartandó analízis zárthelyi már kevésbé. Ezektől parázom, nem kicsit (bár a fizika már kezd átalakulni homályos maszlagból nagyjából érthető homályos maszlaggá, de hát még mindig nem olyan, amilyennek szeretném, sebaj, workin' on it). Számítástudományba még csak egyszer néztem bele, de hát nem részletezném. (Bár ez logikusnak tűnik legalább.) Közgáz (avagy mikroökonómia) egyelőre szimpi, egy kedves nő tartja, aki mellett legalább érzem, hogy élek, nem csak bambulok a fejemből, de a poén, hogy teljesen érthetően magyarázza, és az elvileg nehéznek tartott feladatok is egyszerűnek tűntek, bár még csak az első fejezeten rágtuk át magunkat, majd eldől.
Jah igen. Végre lesz programozás (hivatalosan: a programozás alapjai), ami jóságnak tűnik, pláne, hogy most számítástechnikán olyan durva kémiát tanulunk, hogy azt öröm nézni. Szegény előadóbácsi megkérdezte, hogy van-e valaki, aki ezt nem érti. Szerintem csak jóindulatból nem tette fel senki a kezét.
Jah igen 2., novembertől számtech és programozás gyakorlat, húszfős csoportokban, elvileg számítógéppel. Kíváncsi vagyok.
De vannak szabad hétfők, amik meg valószínűleg tanulással lesznek töltve, mert a megajánlott jegy nevű találmány, amit zéhákon lehet összekaparni, szintén jószág, hisz' felment a vizsgázás alól (ha…), értelemszerűen örülnék neki, ha csak két tárgyból kéne vizsgázni, öt helyett.
A tárgyak nevét egyébként nem azért rövidítem, mert hűdemenő, hanem mert egyszerűen nem fér ki, meg kellemesebb számtud tárgyról beszélni, mint a számítástudomány alapjai nevűről.
Sikeresen jelentem, hogy megtörtént életem első komolyabb ismerkedése az ETR rendszerrel, és ami érdekes, hogy ezt mindenféle káromkodás nélkül sikerült megtenni. Ugyanis gyors volt, mint a szél, nem jelzett hibát, és rögtön értette, hogy mit akarok csinálni. Persze közrejátszik, hogy csak két gyakorlati tárgyra kellett jelentkezni, és nem háromezer diák szabadult rá egyszerre.
Az ETR-t, és hasonló rendszereket egyébként okos kezdeményezéseknek tartom (csak ugye itt is az iWiW-szindróma ismerhető fel: tökéletes ötlet, rettenetesen rossz kivitelezés, bár hangsúlyozom: nekem eddig nem volt vele bajom). Az átlag felsőoktatásban résztvevő diák mindent el tud intézni, nem kell személyesen szenvedni vele, és még sorolhatnám.
Gondolkodtam rajta, hogy megírni az ETR-t kicsit jobban, és eladni jópénzér'.
Újszülöttnek minden vicc új persze, de azért meglepődtem, amikor a suliban a szabadon elvehető újságok között ott figyelt a The Budapest Times, pláne hogy a kábé hatszáz forintos ár helyett teljesen ingyen elvehető volt. Azért érzed, The Times Budapesten. Nem New York, meg nem Washington, hanem Budapest. Mert megérdemled.
Fantasztikus volt, én mondom. Leküldtünk három órányi fizikát, ami hát roppant érdekfeszítő volt, el lehet képzelni, meg három számítástechnika alapismereteket, amit egy rendkívül mogorvának tűnő, de mint később kiderült, roppant vicces előadó tartott. Hajnali fél kettőkor sikerült elaludnom (inszomnia rulez), hajnal hat előtt öt perccel keltem, el lehet képzelni mennyire vagyok fáradt, de ez nem tart vissza attól, hogy (talán fényképezéssel egybekötött) biciklizésre folyamodjak.
A nap fénypontja pedig, hogy előttem két sorral ülő srác leptopján a mefiblog főoldala figyelgetett vissza; nem tudom ki lehetett az illető, de azért innen is üdvözletem neki. (Gondoltam, hogy odamegyek autogrammot osztogatni, de azért ez beképzeltnek tűnhet, és nem akarom, hogy még valaki efféle dolgokat gondoljon rólam. ;])
Megvolt. Jó volt. Mármint azt leszámítva, hogy egy órás volt, és néha unalmas, ráadásul figyelembe véve a tényt, hogy ez egy évnyitó volt (érted, évnyitó, 12 év alatt voltam vagy ötször évnyitón), tényleg jó volt. Mivel az oktatásügyi miniszter bácsi, meg még sok ilyen fontos ember nem ért rá, és lévén ez egy informatikai iskola, a rektornéni Szkájppal hívta fel őket, és videótelefonált velük, valamint az iskola vidéki konzultációs központjaival. Tényleg mókás volt, ahogyan szkájpolt egy kivetítőn lévő tátogó fejjel, minket meg vett két szögből a kamera.
A GDF-terem meg kifejezetten szimpi, egyrészt mert van konnektor, és megbeszéltük, hogy hatos hosszabbítóval fogjuk használni a leptopokat (míg ki nem csapnak mint terhes macskát egészségügyi sétára), valamint kényelmesek a székek, dizájnos a kinézete, és jó a hangosítás. Bár értelemszerűen nem olyan nagy, mint egy műegyetemi előadóterem, de nekem bejön. De igaz is, hogy nem ott töltjük az óráink nagy részét, hanem a Neumann Kongresszusi Teremben, amit még nem láttam.
Kicsit azért kellemetlen helyzetben volt a rektorasszony, miután mondta, hogy a BME ~250, a BMF ~150 míg a GDF ~15 éve üzemel, a kiadott diplomák száma értelemszerűen még aránytalanabb (pláne a sok átjelentkezés és lemorzsolódás miatt). Mókás, hogy a Miskolci (vagy nem tudom pontosan melyik) távoktatási konzultációs központnak azért kellett kiköltöznie az egyetem épületéből, mert az konkurenciának vélte egy idő után.
Na, ma pedig szépen beiratkoztam, tehát már hivatalosan is főiskolás mérnök informatikus hallgató volnék, ója. Persze ez sem ment zökkenőmentesen: az Educatiónál küldtek áprilisban egy csekket, diákigazolványhoz, ami valahogy sikeresen elkallódott, így diákot azt nem kapok, tehát plusz egy kört fogok futni emiatt. Sebaj, kaptam cserébe szexi belépőkártyát, és még sok minden mást.
Ami viszont jó, mert például ilyenek is voltak a sok minden mások között: teljesen ingyen tankönyvek, egy 2 GB-os pendrive (rajta az iskola logójával), eszközvásárlái, újság- és internet-előfizetési kedvezményre jogosító utalvány, és nem mellesleg egy órarend is.
