Itt az összes GDF témájú bejegyzést olvashatod; jó szórakozást!


Meg kellene tanulni kommunikálni

Olvasom itt ezt a homáros posztot, közben pedig nevetek, de kicsit sírok is.

Nevetek, mert ha valaki kap egy levelet az iskolától, hogy tartozása van, ráadásul ezt akkor kapja, amikor az iskola éppen túl van egy tanulmányi rendszer váltáson (tehát előfordulhatnak hibák), és mindenféle hivatalos indoklás (levél, e-mail, akármi) nélkül valahol-valakinél érdeklődik, amire kap egy teljesen blőd választ (ez a válasz egyébként tényleg gáz), majd ebből levonja a következtetést, hogy az iskola szar, és gyorsan be is küldi a Homárra, fogyasztói társadalom, átverés, összeesküvés-elmélet, zombik és földönkívüliek serege. Ez egy hosszú mondat lett.

Mindeközben pedig sírok is, mert pontosan az ilyen emberek miatt van rossz hírneve az iskolának. És nem csak az iskolának, ilyenek miatt lehet rossz hírneve egy cégnek, egy üzletnek, egy embernek, akármi.

Az egészből nekem az a tanulság, hogy meg kellene tanulnunk kommunikálni. Nagyon sok konfliktust oldana fel, még több pedig meg sem születne.


Hát, ezzel megvolnánk

Nádai Gábor a Gábor Dénes Főiskola Mérnök informatikus alapszakán tanulmányi kötelezettségeinek eleget tett, az abszolutóriumot megszerezte. A mai napon diplomamunkáját sikeresen megvédte és eredményes záróvizsgát tett, mint mérnök informatikus (BSc). Az oklevél minősítése: jeles.

Nagyon sok mindent tudnék most írni, de valójában felesleges. Semmi nem változott, valahol egy nullát egyesre mágneseztek, ha szakmámhoz hűen akarom magam kifejezni, azonban egy olyan mérföldkövet értem el az életemben, amelyet kicsit azért én is megkönnyeztem.

2007. szeptember 3-án »iratkoztam be«, tehát 3 évet, 8 hónapot és 23 napot voltam a GDF hallgatója. Életem egyik legjobb döntése volt beiratkozni, mélyen megvetek mindenkit, aki lenézi az iskolámat, és nem azért, mert ide jártam, hanem azért, mert én látom nagyjából mindkét oldalon, hogy mennyire hallgató-központú és mennyi lehetőséget kínáló intézményt fitymálnak le néhányan.

Egy iskola pontosan annyit ad, amennyit az ember ki akar hozni belőle. Én úgy érzem, hogy többszörösen kihoztam a maximumot, minden egyes percét élveztem, még úgy is, ha akkor éppen nem ezt éreztem.

Sok embernek mondhatnék köszönetet, hiszen nagyon sok ember segített az évek során, legfőképpen azonban a szűk rokonságon és természetesen Tomi és Gergő barátomon túl, akikkel nagyon sok éjszakát töltöttünk tanulva (vagy néha csak úgy téve) mégis konzulensemnek (hülye szó, a mentor kifejezés szimpatikusabb), Kaczur Sándornak szeretnék köszönetet mondani, aki az elmúlt két évben hihetetlen sok szakmai és már inkább baráti támogatást nyújtott, rengeteg tudást és eredményt köszönhetek neki.

Mást nem igazán tudok mondani, most megyünk elfogyasztunk valami elegánsabb ételt, aztán mivel egy órát aludtunk éjszaka, kipihenjük magunkat, hogy holnap ismét forogjon a mókuskerék, de akkor már mérnökként hajtjuk. 🙂


Akasztáshoz készülünk

Szóval lényegre törően a főbb infó:

Záróvizsga

Van azért egy kis aggodalom, főként azért, hiszen a »továbbtanulás« áll vagy bukik azon, hogy bukunk vagy görbülünk majd.

Kezdem kicsit érezni, hogy mostanában nagy a hajtás, de persze megállni nem lehet, és valamelyik nap alá is húztam a maximális terhelhetőség szót az önéletrajzomban, így ni.

Hovatovább, a B-tételsorral nincs gond, inkább csak a rendszerezésével, és azzal, hogy olyan dolgokról beszéljen az ember 10-15 percig, amelyeket tud és használ naponta, de leírni már nem feltétlen szokott. Az A-tételeket tekintem szűk keresztmetszetnek, de dolgozunk az ügyön folyamatosan.


Neptun.Net

Május 2-ától a Gábor Dénes Főiskolán a DEXTER Informatikai Kft. által fejlesztett ETR – Egységes Tanulmányi Rendszert az SDA Informatika ZRt. által gondozott Neptun.Net Egységes Tanulmányi Rendszer váltja. Nem fűznék kommentárt a dologhoz, talán csak annyit, hogy örülök, amiért már nagyon nem érint a dolog – elégedett voltam az ETR-rel, és kényelmesebb-használhatóbb rendszernek tartom, mint a Neptun.Net-et, noha mindkettőnek megvan a maga baja. Ezt az apró képet is csak azért teszem ide, mert mosolyogtam egy jót:

Neptun.Net GDF

A himmelen megjelent írást pedig ajánlom, kötelező minden felsőoktatásban résztvevő diáknak és talán tanárnak is.


Az OTDK sztori vége

A napokban zajlik az informatikai szekció, ahol bár delegáltak, »nem vehettem részt«. A történet sajnos sokkal bonyolultabb, és jócskán a felszín alatt, a színfalak mögött zajlanak az események. Ezek nagy részéről nem is beszélhetek, nem is igazán szeretnék beszélni. Egy dolog mindenesetre biztos: rossz érzés homokszemnek lenni a gépezetben, és még rosszabb, hogy a homokszemek néha úgy esnek ki, hogy nem is igazán tehetnek róla.

A rendkívül udvarias levelemre az alábbi választ kaptam (jobban mondva nem is én, hanem az egyik tanárom):

Tisztelt Peck Tibor Úr!

Mint minden évben az intézményekből nevezett dolgozatok esetében az OTDK rendezői az Informatikai Szakmai Bizottság tagjaival közösen döntenek az egyes dolgozatok befogadásáról.

Ennek célja elsősorban annak biztosítása, hogy valamennyi dolgozat megfeleljen az OTDK hagyományosan magas szintű tudományos elvárásainak.

Azon dolgozatok esetében, amelyeknél vagy a dolgozat terjedelme kirívóan kicsi egy elképzelt OTDK-n bemutatandó dolgozat elvárt mondanivalójához képest vagy pedig a dolgozatban a tudományos jelleg nem olyan erős, hogy ez belesimulna az OTDK szokásos stílusába idén is a Szakmai Bizottság öt szenior tagja konszenzussal határozott a dolgozatok befogadásáról.

Az eljárás célja az, hogy esetleges prezentációs vagy műfaji éltérés miatt ne hozzuk a hallgatót egy olyan méltatlan helyzetbe, amikor az OTDK sajátos értékelési rendszere az egyébként befektetett nívós szakmai, de nem kimondottan tudományos munka miatt elkerítően alacsony pontszámot eredményezne.

Az önök intézményéből érkezett dolgozatok esetében is jó meggyőződéssel mondom, hogy nívós műszaki tevékenységet tükröznek a dolgozatok, azonban az azokat átolvasó Szakmai Bizottsági tagok egybehangzó véleménye szerint nem elég markáns a tudományos jelleg. Hangsúlyozom, hogy ez nem az elvégzett munka összességében való értékelése, hanem kifejezetten az OTDK sajátos és természeténél fogva a tudományos aspektusokat kiemelő értékrendjének tükröződése. Ezek a dolgozatok például igen sikeresek lehetnek egy innovációs pályázaton.

Kérem, hogy a fiatal kollégáknak tolmácsolja a fent leírtak mellett a további alkotók műszaki pályájukhoz fűződő jókívánságaimat is.

Dr. Pataricza András
az Informatikai Szakmai Bizottság elnöke

A levelet persze nagyon szépen fogalmazta meg dr. Pataricza András úr, azonban mondandó nem sok olvasható ki a sorok közül, legfeljebb az, hogy a választ egy olyan emberre bízták, aki nem igazán folyt bele az egészbe, és nem feltétlenül ért egyet a döntéssel.

Azt inkább nem is kommentálom, hogy azért zártak ki, megalázva engem, hogy megóvjanak a későbbi megaláztatástól. Az pedig, hogy a vének tanácsa dönt a dolgozatok sorsáról, sehol, semmilyen szabályzatban nincs leírva. A hab a tortán, hogy a bírák a konferencián több dolgozatnak is kiemelték a helyesírási és nyelvtani igénytelenségét, a szakmai hiányosságait. Azok persze részt vehettek. Igen, savanyú a szőlő.

Egy dolog biztos: ha lesz is folytatása a felsőoktatási karrieremnek, akár mint hallgató, akár mint bármi más, a TDK-t és az OTDK-t nagyon messze elkerülöm majd. És sajnos ha engem kérdeznek, hangoztatni is fogom ezen álláspontomat. Nem a sértődött kisfiút játszom, de felesleges súlyos munkaórákat javarészt hasznos, de végül hatalmas csalódást okozó tevékenységekre fordítani.

Különösen fáj, hogy a konzulensem, aki a GDF-es TDK-zó hallgatók kvázi fő-fő mentora, azt mondta ma, hogy innentől kezdve nem érdekli ez az egész, és egy betűt nem hajlandó a nevéből a TDK-hoz adni. Ezzel egyrészt sok tehetséges hallgató esik el kiváló lehetőségek sorától (efelől nincsen kétségem), és az iskola is veszít egy értékes munkatársat e területen.