Fedora

A Fedora kernelújraforgatás nélkül nem a legjobb, anélkül pedig nem tudja olvasni a windowsos NTFS-partíciókat sem. Szerintem használj Ubuntut, nagyon egyszerű, és ha elkezdesz érteni hozzá, akkor mégis csak be tudsz állítani minden apróságot benne.

Ubuntuval mi volt a bajod? A Dapper Drake release nekem már out-of-the-box vitte a laptopom teljes hardverkonfigurációját, semmit nem kellett kézzel hakkolni. Sőt, még a MacBook-ra is felment. Szóval Ubuntu ajánlott.

Ubuntu. Es tenyleg szonelkul bevag minden hwt, de hup wikin van rakat leiras, h mit hogy. 🙂

[re=16682]mcbuddha[/re]: KDE nagy, de egyébként egész jó szerintem (mondjuk ez valszeg annyira „vallásdolog”, mint az egész apt–nem-apt háború). Gnome-mal nekem az a bajom, hogy van benne egy csomó minden, amit nem tartok kényelmesnek és nem lehet átállítani (pl. minden könyvtár új ablakban nyíljon c. Nautilus opció).

[re=16678]karaj[/re]: last time I checked, a Windowsnak külön driver kellett, hogy egyáltalán támogasson SATA-t, és ezt – hála az XP telepítőjének fapadossága miatt – egy floppy-n kell neki beadni, ha SATA-ra szeretnéd telepíteni… SATA-ra telepítettem pár linuxot nemrégiben, abszolúte semmi gond nem volt vele.

[re=16703]Ralesk[/re]: Nálam be lehet ezt állítani… És annyira nem vallásdolog, én az elején hardcore KDE fan voltam, de aztán amikor a 10 GB-os partíció nem volt elég neki, akkor meguntam. És rájöttem, hogy a GNOME is tud legalább annyit, sőt. Ráadásul van egy csomó dolog ami sokkal kényelmesebb, mint a KDE-ben (témázás, gconf-editor), és ez sem kevésbé látványos (lásd: XGL/Compiz). Persze vannak dolog amik hiányoznak (amarok, Katapult, Kate, KMail) de ki lehet bírni.

[re=16706]mcbuddha[/re]: Érdekes, nekem ezt a 2.10-ben sosem sikerült megtalálni. De mindegy; mindig, amikor kijön egy újabb verzió, felteszem és megnézem 🙂 KDE-ről meg annyi, hogy én 7 gigán tolom, és még mindig bőven van szabad helyem.

Témázást speciel pont nem szeretem Gnome-ban, mivel túlzottan kötött és az alap témák abszolúte nem bejövősek (talán egy kivételével) – KDE-ben beállítok valami színeket meg nekem tetsző ablakkeretet, és otthon érzem magam 🙂 Ez mondjuk tényleg ízlés és pofon dolog.

Személy szerint van pár KDE-s program, amit rühellek – a gucharmap pl. ezerszer jobb, mint KDE-s megfelelője.

[re=16725]Ralesk[/re]:
Lehet, hogy nem is egyre gondolunk: ha egy mappára kattintok a tartalma új ablakban, vagy a jelenlegiben nyílik meg. Én ezt tudom állítani.
És, nekem se 10 GB volt, hanem mondjuk 8, és abban az időben pakoltam rá mindent ész nélkül. De tény hogy a csomagjai nagyobbak.

A kötött témázás viszont olyan szinten nem igaz hogy csak hú. A metacityben is megvan minden a színeken kívül (ablakkeret, ikonok, GTK beállítások stb.). De ha raksz fel XGL/Compiz-t akkor az mindent aláz. Végtelen számú beállítások.

Amúgy SLED menü még mindid nem megoldható KDE-ben?

[re=16739]Mefi[/re]: Nem nagyon értem mire gondolsz. Telepítésnél szépen felsorolja neked az összes lemez összes partícióját, te meg kiválasztod ami neked kell, úja(ka)t hozol létre stb. Mondjuk egy 20 GB-os NTFS partícióra beraksz 5GB-t gyökérnek (ext3), 1 GB-t swap-nek (swap) és a maradék 14-et meg a /home-nak (ext3). Mindezt linuxon, grafikus környezetben (a liveCD-vel). Egyszerű.

Ja, én rootról a gyökérfájlrendszerre asszociáltam. Nálam ez úgy működött (amíg volt NTFS partícióm) hogy felraktam a libntfs8 csomagot és felismerte simán mint NTFS partíció. Írni nem tudtam rá, de az olvasáshoz nem kellettek superuser jogok. Ha csak simán attribútum miatt nem tudtad olvasni, azt egy paranccsal meg lehet oldani (sudo chmod).

[re=16703]Ralesk[/re]:
A Windowsnak semmi gondja nem volt a SATA-val, sőt a boot ordert is rendben megtalálta és jól működött. Jelenleg egy SATA és egy IDE vinyó van a gépben, az IDE ugye elsőbbségben van, de a SATA vinyóról bootol a gép. Ezzel semmi gond nem volt a Windows telepítésekor.

Tegnap levágtam egy particiót a SATA vinyón, és felraktam rá a SUSE 10-et. Szépen felismerte, megformázta, minden ok, egészen addig, amíg újra nem indult. Ekkor ugyanis megjelent egy szöveges boot loader, választhattam Windows és Linux között, viszont egyik sem indult el, ismeretlen particióra hivatkozva. Szuper. Kezdtem érezni, hogy újfent gondok lesznek a vadiúj linuxszal is.

Átállítottam a boot ordert, hogy az IDE vinyóról bootoljon, láss csodát, bejön egy grafikus boot loader, kiválasztom a linuxot, elindul (később kiválasztottam a Windowst is, az persze innen már nem ment, de a másikról sem). Végül is a Suse szépen felrakta magát, egyedül a felbontás maradt 800×600, amitől béna és fapados megjelenése lett.

Ekkor jött a második meglepetés, ugyanis nem tudtam átállítani a felbontást. Szépen megkerestem a beállítást, root jelszó (mondtam, hogy jegyezze meg, ennek ellenére mindig újra bekérte), majd letesztelem az 1280×1024-et, működik, ok, erre feljön egy ablak, hogy a változtatáshoz újra kell indítani valami nyomorult service-t. Akarom? Igen. Persze nem történt semmi. Kilépek, vissza, semmi. Újra beállítátom, megint jó, megint újraindítást kért, sakk-matt.

Az ajtót az tette be, amikor semmilyen módon nem tudtam újra elindítani a régi Windows telepítést, órákig kínoztam, mire visszaraktam a rendszert a régi állapotba (megjegyzem nincs floppy meghajtóm, sajnos). Első dolgom volt, hogy töröltem a linux particiót, ott rohadjon meg ahol van, régen húzott már fel így egy nyomorult szoftver.

Az a vicces, hogy pontosan ugyanezt produkálta kb. egy évvel ezelőtt az Ubnutu, az UHU és egy régebbi Suse is, de úgy látszik én sem tanulok semmiből.