2009. január 22. \\ közszolg témában
Sőt, talán ha mondhatjuk csak egyre rosszabb a helyzet, de ettől függetlenül ma január 22-e van, a magyar kultúra napja. 1823. január 22-én írta meg ugyanis Kölcsey Ferenc a Himnuszt, a magyar nép zivataros századaiból. Kicsit szomorú, de a miénk, és egy biztos: illik hozzánk.
"majd meglátjuk tíz év múlva :D"
"Hajrá, most amúgy megint nagyon jó áron van a jegy az..."
"köszi szépen!"
"Aww, köszi szépen! :)"
"Köszönöm!"
Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024
A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.
Milhó
2009. január 22. — 23:24:59
Milyen igaz, illik hozzánk. 🙁 Pedig változhatna már nagyon…
WinG
2009. január 23. — 01:23:15
Engem valahol jó érzéssel tölt el, hogy egyre több fiatalban ébred fel az egészséges hazaszeretet. Akiknek megdobban a szívük, ha meglátják ezt a kéziratot, büszkeséggel tölti el őket a nemzethez tartozás tudata, valami aprót maguk is hozzá akarnak tenni a közös kultúránkhoz, építeni, politikától meg hasonlóktól függetlenül. Bevallom, ezt az “egyszerű”, de őszinte hazaszeretet korábban csak faluhelyen tapasztaltam az “öregek” közt, és most a saját korosztályom értelmesebb rétegeiben is egyre többször fedezem fel.
Nagyon rendben van ez, azt hiszem.
Gergo
2009. január 23. — 09:27:52
“Engem valahol jó érzéssel tölt el, hogy egyre több fiatalban ébred fel az egészséges hazaszeretet.”
Micsoda?! Hol?!
(A posztot köszi, szélesmosoly.)
Milhó
2009. január 23. — 09:30:57
Ha volna egy csipetke hazaszeretet az emberekben, akkor már hátsón rugdosva küldte volna el ezt a bandát!
WinG
2009. január 23. — 09:38:09
[re=56784]Gergo[/re]: Én ezt tapasztalom a neten, a saját cimboráim és ismerőseim közt. Az utóbbi négy-öt évben rengeteg minden változott szerintem. Pont valamelyik nap fényképeztem itthon egy plakátot, amin egymás mellett volt egy Magozott Cseresznye és egy Kárpátia plakát. Ez korábban elképzelhetetlen lett volna, most pedig minden hétre jut egy, és – bár már rég nem voltam – hallomásból tudom, hogy a teltház is megvan. De például itt nálunk is Trianon-emlémű épült, az avatáson pedig teli voltunk fiatal lányokkal, fiúkkal, olyan arcokat láttam, akikről fogalmam se volt, hogy hasonló beállítottságúak.
Persze mindezt nem Pesten tapasztalom, de ezt mondanom sem kell 😀
WinG
2009. január 23. — 09:39:32
[re=56785]Milhó[/re]: Azért te is tudod, hogy ez nem ilyen egyszerű.
shaark
2009. január 23. — 10:55:45
Szerintem nem emlékműveket kéne felhúzni élés plakátokat kirakni, hanem hazát építeni elsősorban (illetve a kettőt keverni, de jelenleg úgy érzem a haza építésre nagyobb szükség lenne).
És az is elszomorító, hogy ez elmúlt 200 évben szinte alig változott valami.
Gergo
2009. január 23. — 10:57:44
[re=56788]shaark[/re]: a Jóisten már megtette a magáét. Megteremtett minket. Azt hiszem, innentől kezdve rajtunk a sor.
Milhó
2009. január 23. — 11:26:33
[re=56787]WinG[/re]: De egyszerű volna, ha az emberek összefognának! De sajnos nem fogunk össze. A jó magyar mentalitásnak hála egymást szidjuk, egymásnak teszünk keresztbe. 🙁 Így pedig nem jutunk előbbre. 🙁
hunmaster
2009. január 23. — 13:55:41
[re=56786]WinG[/re]: Azért Pesten is egyre több hazáját szerető ember van, hidd el 🙂 Ettől függetlenül egyetértek.
WinG
2009. január 23. — 14:40:55
[re=56788]shaark[/re]: shaark, úgy mondod, mintha az egyik kizárná a másikat 🙂
a haza építésébe a tisztességes munka mellett, – átvitt értelemben – az emlékműépítés is belefér.
[re=56790]Milhó[/re]: ez igaz 🙁
shaark
2009. január 23. — 16:04:12
[re=56793]WinG[/re]: Igen, ezért írtam oda zárójelben utána, hogy a kettőt kéne keverni normálisan 🙂
És Milhóval teljes mértékben egyet értek….
Mefi
2009. január 24. — 15:12:50
Mondjuk azért hazaszerető bár egyre több, de kevés van, inkább a “nagymagyar” néven ismert fazonokból van egyre több, pedig.
germol
2009. január 24. — 17:18:46
Hali!
A Himnusz olvasása, éneklése közben (máraki tudja), miért van a magyaroknak ez a lehangoló, szomorú, az élettől is elmegy a kedvem érzése? Ez valami olyan genetikai örökség lehet, ami kiírthatatlan.
Az ilyen postokban, ami egy kicsit is a magyar honnal, helyzetével foglalkozik, ha megfigyeled, a kommentekben főként ezt olvashatod: “…hát igen a magyarok irigyek egymásra, meg egy kanál vízben…”. és “…minket csak lenyomnak a nagyobbak, akormánymeg…” sbt. A legrosszab, hogy az ilyen fiatalos blogokban is csak enyit olvashattok. Mindenki mondja, hogy ez nem jó, ahogy van, viszont csak ideáig jut. Semmi építő jellegű javaslat, terv, egymást serkentő érvelések.
Gyerünk, rajta! Tüntessük el végre ezt a álszent értelmiségi hozzáállást!
Persze, persze, De hogy?
Ja és amiért írok: a Hymnus üteme
http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/nagy_adam_a_himnusz_nem_buskomor/2044365/
http://www.google.hu/search?q=verbunkos+himnusz
WinG
2009. január 24. — 18:04:11
[re=56805]germol[/re]: egyelőre már az is nagy szó, hogy felismerjük, hogy baj van. amúgy kétlem, hogy egy blogbejegyzés lenne a megfelelő fórum arra, hogy országot építsünk.
germol
2009. január 25. — 04:45:37
mert nálunk a sok kicsi nem sokra megy? hanem kukába?
Na jó, akkor vegyük úgy, hogy itt adtam ki magamból, szerényen a dolgot.konyec
sylverdevil
2009. január 25. — 09:16:09
pont a sirítóének-ritmust akartam én is felhozni, de látom megtették előttem. kár, hogy így alakult, és nem tempósabban énekeljük/adjuk elő
WinG
2009. január 25. — 14:27:19
[re=56833]germol[/re]: sajnos az internetes beszélgetések 99,99%-a a kukába megy. ki emlékszik már akár arra, hogy 2006-ban volt egy blogbejegyzés, ami okosakat mondott?
interneten vitázni erről energiapazarlás és időpocsékolás.
germol
2009. január 25. — 15:41:30
[re=56843]WinG[/re]: Ez igaz. Sajnos nincs olyan url-cím ami örökké tart.
Meg ha már van vagy 20 oldalnyi hozzászólás, már nyincs kedv végiglapozni. (leginkább az értelmetlen, nemodaillő, töltelék postok miatt, ha lenne moderálva vagy osszefoglalva 100 postonként. de az nem a szólásszabadsága,mi?) Meg a hitelesség, objektívitás is ellenőrizhetettlen.
De valahol el kellene kezdeni, nem? vagy tartunk valahová, és csak én vagyok olyan pesszimistum.
Amúgy enm akarom összepiszkítani, meg elvezetni a témát, lehet hogy itt nics helye ennek.
WinG
2009. január 25. — 16:14:55
[re=56846]germol[/re]: perszehogy. de szerintem ezt nehéz motiválni. az agyakban kell rendet tenni, először mindenkinek a sajátjában. fel kell tenni a kérdést, hogy tettem-e valamit a hazáért? elmentem-e kitakarítani egy erdőt, egy katonai temetőt rendben tenni, esetleg segíteni valahol önkéntesként, dolgozok-e, fizetek-e adót, még ha sok is, követek-e valamilyen értékrendet, vagy csak összezúzom a fél belvárost, mert nincs focimeccs, és egyébként a GDP-növekedést csak ivással fokozom.
aztán lehet hívni a cimborákat is.
erkölcsre van szükség magyarországon, amit kiirtott a szocializmus. hazafias erkölcsre, munkaerkölcsre, és általánosságban véve emberi erkölcsre. nem lopni, nem csalni, nem hazudni, tisztességesen élni és halni. meg mívelődni, szerintem.
most jól megmondtam az igazat. kár, hogy még én is messze állok ezektől, de igyekezni kell. mondom, itt kell elkezdeni.
(mefi ír néhány posztot, és ez a beszélgetés is eltűnik az internet mélységeiben. soha többet nem fogja olvasni senki utána. na, ezért nincs értelme vitázni itten meg hasonló fórumokon ezekről. persze azért szoktam, mert legalább fejlődik az ember vitaképessége:] de más gyakorlati haszna nincs sajna.)
Mefi
2009. január 26. — 14:25:17
[re=56805]germol[/re]: oké, építő jellegű javaslat, de hová? Milyen fórumon tudok én, egy átlagos húszéves főiskolás építő javaslatokat tenni úgy, hogy annak nem hogy célja lesz, hanem legalább valami olyan személy meghallgatja, aki tudna tenni valamit? Az a baj, hogy szerintem ilyen fórum nincsen. Leírhatom persze a kis blogomba, aztán elolvassa mondjuk száz ember, abból a százból tíz talán el is gondolkodik rajta, és ennyi, ahogy wing is írta lentebb, egy-két hét múlva már senki nem emlékszik rá. Aztán jövő ilyenkor valószínűleg semmi nem fog változni, ismét leírom, ismét elgondolkodik egy-két ember, és a dolog így megy körbe-körbe.
Én személy szerint nagyon sokáig nem tudtam hova tenni a Himnuszt. Szomorkás, búskomor himnuszunk van, ilyen hozzá a zene is. Aztán jobban belegondolva, mért is lenne nekünk zenében és szövegben vidám himnuszunk? Miről tudna egy vidám himnusz dalolni. Tudna persze sok mindenről, de Magyarország történelmére inkább a “zivataros” jelző a megfelelő. Persze mindenki máshogy éli ezt meg, gondolom.
[re=56846]germol[/re]: egy ilyen beszélgetésnek – amíg megmarad értelmes beszélgetésként, nem pedig nyálfröcsögő anyázásba megy át, addig – bárhol van van helye.
[re=56848]WinG[/re]: erkölcs, igen, az nem ártana. Csak tudod mikor egy ember dolgozik húsz-huszonöt éve becsületesen látástól mikulásig, fizeti (az egyáltalán nem alacsony) járulékokat, munka után mégis azt látja, hogy ettől függetlenül úszik minden a szarban, akkor egyáltalán nem lepődök meg, ha azt mondja, hogy oké, menjünk el külföldre, vagy csak ne fizessünk adót. Nem gyurcsányozni akarok, mert ez nem négy éve megy így. Egyszerűen alapjaiban kéne nagyon-nagyon sok mindenen változtatni itthon, hogy megjöjjön az embereknek a kedve, változzon a morál. És ha ez megtörtént, akkor lehetne olyan dolgokról is gondoskodni, mint egy katonai temető vagy a jótékonykodás. És utána meg beszélhetnénk erkölcsről.
Annyi gyakorlati haszna azért mindenképpen van, hogy hasonló gondolkodású emberek véleményt cserélhetnek, és adott esetben tudnak találkozni, hogy a gondolatokból tettek legyenek. Anno a Pilvax kávéházban beszélgettek és versekkel mondtak véleményt, most meg blogokban és egyéb internetes oldalakon.
(Persze isten ments hogy művésznek tartanám azt, aki blogot ír vagy ilyesmi.)
WinG
2009. január 26. — 17:03:21
[re=56866]Mefi[/re]: A munkát fel is soroltam a “mit tehetsz a hazádért” részben. Természetesen nem azoknak kell kimenniük “közért végzett munkát” csinálni, akik egész nap, látástól vakulásig dolgoznak. Azok a saját munkájukkal éppen eleget tesznek érte. Hanem pont a mi korosztályunknak kéne, akiknek bizony van bőven szabadideje.
Én nem ítélem el, aki kimegy külföldre. Ilyet soha nem is állítottam. Viszont adót csalni a kisember nem tud, mert az APEH rá vadászik, úgyhogy az sztornó. Persze megértem, ha megpróbálja, soknak más lehetősége nincs. Egyszeri alkalmazottként viszont nem sok beleszólása van.
A gyakorlati hasznát ezeknek továbbra sem látom. Ugyanazokat a topicokat beszéljük át évről évre, újra és újra és újra. Amikor pedig tenni kéne valamit, akkor “áá, az olyan izé, kimenni úgy oda, meg mit fognak gondolni”. Ráadásul fontos különbség, hogy 48-ban volt egy 15 fős értelmiségi mag, mert az ország nagy része alig tudott írni-olvasni. Most hány tízezer blog van Magyarországon? Meg akkor volt konkrét ellenfél, konkrét céllal. Most ki ellen tüntessünk? Ki ellen és mit csináljunk? És mi a cél? Nehezen tudnám megfogalmazni. Ráadásul akkor egy ideológia volt, apróbb nézeteltérésekkel, most csak itthon tízmillió ideológia van, hatalmas eltérésekkel. Még az ún. “egy oldalon állók” között is.
WinG
2009. január 26. — 17:05:02
Az talán még a végére odafér, hogy bizony én is nagyon sokszor nem mentem ki egy-egy “tüntetésre”, mert nem értettem egyet az azt szervezőkkel, hiába voltak – hozzám hasonlóan – alapvetően jobboldaliak.
tiny
2009. január 26. — 20:54:34
[re=56788]shaark[/re]: Az elmúlt 200 évben alig változott valami? :O Te hol voltál töri órák helyett? 😀
germol
2009. január 27. — 02:32:31
Lehet hogy túl sokan vagyunk a földön. Mondom ezt azért, mert minél több ember vesz körül, annál kevesebben bízol meg. És a mai huszonegyedik század nagy problémálya a bizalmatlanság. (persze az erkölcstelenség is, bár nem tudom milyen kapcsolatvan köztük.)
Nagyon szivesen fizetnék adót -ha odaérek egyszer-, ha tudom, hogy a lové nem a teli zsebeket tömi, és az Á.adóság címén utaztatják ki…
A vallást is szivesen gyakorolnám, ha hihetném, hogy a tanítók egytől egyig tiszták.
Szivesen járnék suliba is(meg a többiek is sztm), ha tudnám, hogy amit ott tömnek az használhatóvá teszi az elmém (és nem lexikon leszek a könyvespolcon, ahonnan jól látom a mónikát).
Hát ja. X'[ kibujt a pesszimista…
nameg a szó elszál, az írás elévül, a tudat örök. Magamon tapasztalom, hogy mióta “látok” (köszönhetően a zeigeistnek, és a drága válságunknak), azóta másképp gondolgodom a mikrokörnyezetemről épp úgy mint a globálról. tisztábban.
Szóval véget érhet a mefi, a tota, a pitbul stb, aki olvasta -továbbadta, mási olvasta- tudja hogy volt itt ilyen és miről szólt. Így talán a kör – jónéhány forduló után- kiegyenesedik.
A himnusz: talán ..átgondolva…nem is a jelentés/tartalmával, tempójával van a gond. rendben, a múltunk hányatot volt, legalább is ahogyan most ismerheti az átlag -kitudja?, kivoltott?, biztos az?- de a jövőnkre is, úgy érzem, egyre inkább ki akarjuk vetíteni ezt a képet, ((gondolván, mi értelme van az egésznek, áá mennyünk inen… stb))
kiváncsi vagyok, ha meg lesz a dip..öö..oklevelem, jobb lesz-e?
wing
2009. január 27. — 11:24:21
hányattatott az 🙂 nem hányatot 😀
szal lényeg: zeitgeistot azért fenntartásokkal kezeld. remélem annak is utánanéztél, hol használ nagyon kemény csúsztatásokat. nem kell mindent egyből benyelni, csak mert húdeleleplezett valamit.
germol
2009. január 28. — 09:07:22
alapvető hogy semmit sem fogadok el egyből, de még másodikra sem. A jó mérnöknek mindig vannak fentartásai az infokkal kapcsolatban. Alapvető bizalomhiány a biztosságért, ezt belénk verték a okt.ók. [:I]
Ez nyitott meg, índított el. Bár néha azt érzem, “a tudatlanság áldásos” 😉
jójó hányattatott, vagy hányatot. engem azt is. mint amikor kevered 😡