A gyakorlat java még hátra

Tudom, hogy az a pár ember aki még figyel rám, ki van készülve idegileg, hogy mindig a Java anyját, sőt, mit anyját, rögtön a családját szidom, de hát a tizenkét órányi géptermi gyakorlat előhozza belőlem a rosszt. Szóval, ez a legnagyobb bajom az egésszel (kódrészlet következik, a témáért kevésbé rajongó olvasóknak javaslom a továbblapozást):

package masodikGyakorlat;
import java.awt.Dimension;
import java.awt.Toolkit;
import javax.swing.JFrame;

// Ablak osztály.
public class Ablak extends JFrame {
    
  // Konstruktor.
  public Ablak(){
    setSize(300,300);
    setDefaultCloseOperation(EXIT_ON_CLOSE);
      
    Dimension kep = Toolkit.getDefaultToolkit().get
ScreenSize();
    setLocation((int)(kep.getWidth() -this.getWidth())/2,
                (int)(kep.getHeight()-this.getHeight()/2)
               );
      
    setVisible(true);
  }

  // Main metódus.
  public static void main(String[] args) {
      new Ablak();
  }
}

Teljesen egyszerű gyakorlati feladat, létrehoz egy ablakot, amit a képernyő közepére helyez, és az X-re való kattintáskor lelövi az alkalmazást. Mégis, egy rakatnyi importálás, definíciók és miegymás, holott ez még butább nyelvekben is egysoros műveletnek számít. Arról nem is beszélve, hogy dög lassú. Elég erős, sokmemóriás-duálkóros gépek vannak itt a suliban, mégis tíz-húsz másodperc, mire elindul. És ez még semmit nem csinál. Értem én hogy platformfüggetlenség, de valami miatt hihetetlenül irritál az egész környezet. (Tudom, nem értek hozzá.) És nem is az hogy tanítják, ennek örülök, sokkal inkább az, hogy – mint azt már sokszor említettem – ebben van a pénz, ebben van rengeteg lehetőség.

Ettől függetlenül én u-t-á-l-o-m.

Oké, nem sírok tovább, este úgyis lesz Lost. (woot)

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.