Megemlékezés

Tudjátok milyen megemlékezést néznék meg szívesen?

A Boráros tér és a Harminckettesek tere között teljesen lezárnák a körutat. Az összes autót eltüntetnék, amennyire lehet, sőt, ez szinte lehetetlen, de hasonlóképpen járnának el a csillogó-villogó reklámtáblákkal és cégérekkel is, vagy legalább letakarnák, ha nem is inkább levennék egy kis időre. Az egyetlen modern eszköz a villamosmegálló bódéja lenne, de az én álomvilágomban egy időre ezt is szétszednék, letakarnák. A kihalt utcákon ezeréves autókból állna egy-kettő, de sokkal érdekesebbek lennének az ötvenes évek korabeli ruhákban járkáló emberek és a Corvin köz felé haladó tankok. Apró mozdulatoktól, közértbe sétáló emberektől és kellemes hangulattól eljutnánk a lukas zászlók, orosz és magyar kiáltások, robbanások és lövések Budapestjére

A villamoson mindeközben kommentárt hallgathatnánk a múlt felelevenítéséről, miközben néznénk a néhány napra valósággá váló történelmet. Így kicsit mi is közelebbinek éreznénk, mi is ez az egész. Magyarország legfiatalabb nemzeti ünnepe. (Az ünnep szót továbbra sem preferálom.)

Persze, mindez simán kivitelezhető lenne, sok pénzből és kicsi akarásból, de úgysem lesz ilyen. Fantazmagóriának viszont pompás, kicsit képzeljétek bele magatokat, szerintem megéri!