Szeged, Ópusztaszer

A hétvégét, kihasználva az utolsó nyári szellőket, Szegeden töltöttük, fél napot pedig Ópusztaszeren voltunk.

A Feszty-körkép és a múzeum megtekintése szerintem túl borsos áron mozog, ezt az én utópikus világképemben negyede ennyiért kellene adni, állami támogatással, de persze értem, nincs pénz, meg kell fizetni, hogy megnézze az ember a dolgokat. A múzeum, a park és maga a körkép egyébként nagyon szép látványt nyújt, érdemes legalább egyszer megnézni.

Szeged pedig a második legszebb város Magyarországon, talán csak azért a második, mert Budapest a szívem felét elfoglalja, meg amúgy is hülyeség rangsorolni, de tényleg, Szeged mesés hely. Valahol megakadt a 19. század elején, és ezt nagyon jó értelemben. Azon túl hogy sétálgatsz és azt látod, hogy minden nyáron valami durva felújításban vannak, menőbbek a villamosaik és a buszaik mint Pesten, kedvesek az emberek, látszólag nincs bűnözés, tisztábbak az utcák, kevés a suhanc, ki mersz ülni a parkba este tízkor, és akkor még nem beszéltem az apróságokról, hogyha lenézel akkor még a Magyar Királyi Posta és Távirda betűit látod bevésve a csatornafedélbe. Végtelenségig tudnám sorolni. Nem igazán tudnám vidéken elképzelni az életemet, de ha Szegeden lenne jó meló, vagy az Arkon terjeszkedne arra, simán mennék.

Klassz kis hétvége volt, remélem jövőre is eljutunk, Szeged egy olyan hely, ahová minden évben, akár többször is szívesen visszatérnék.