A Marketplace jó, a zsibvásár halott

Még tavaly a megjelenésekor és azóta is több esélyt adtam a Facebook új adok-veszek felületének, a Marketplace-nek. Ami egyébként ötlet és kivitelezés szintjén is elég jó, a Facebook tényleg mindent megpróbált, de ez a megunt használt dolgok értékesítése történetet szerény tapasztalataim alapján lehetetlen idegbaj nélkül űzni.

Az utóbbi idők talán legokosabb húzása a Facebook részéről, hogy fejlesztettek egy apróhirdetési portált, amit a saját mobil alkalmazásukban és webes felületükön egyaránt elérhetővé tettek. Hogy ez miért jó? Mert a Facebookot mostanában leginkább tartalommegosztásra és eseménykezelésre használják az emberek, de látszik, hogy közel nincs már akkora “élet” ezen a közösségi hálón. Nagyon pörögnek viszont azok a csoportok, ahol különböző megunt vagy nem kívánt portékáitól szabadulhatnak a felhasználók. Így végeredményben mindenki nyerhet: a felhasználók egy jó felületet, a Facebook pedig a sok adaton túl újra beindíthatja az egyébként amúgy sem haldokló, csak lájtosabb bulit.

A Marketplace nagyon erős abban, hogy:

• az összes Facebook júzernek elérhető, hatalmas a felhasználói bázis,
• emiatt sok emberhez eljuthat a hirdetésed, és mivel valószínűleg a targetálás is bejátszik, a neked érdeklő darabokról időben értesülhetsz,
• nagyon letisztult, egyszerű a felület: 2 percnél nem tart tovább feltölteni egy hirdetést és okosan összekapcsolták az adok-veszek csoportokkal is,
• az egész rendszer okosan ki van találva, össze van kötve a Messengerrel, kényelmesen kezelhető minden mobilról is (sőt, főként az az elsőszámú felüelt),
• azonnal látsz valamit az eladó és az érdeklődőről, hiszen megnézheted a profilját (ennek előnyei és hátrányai is vannak persze)
• és valóban ingyenes, ami sokaknak erős vonzerő lehet, a Jófogás is főként ezzel tudott teret nyerni annak idején (meg a sok reklámmal, de ez már egy másik történet).

Három dolgot próbáltam eladni, mindhárom alkalommal sikertelenül.

Biztosan az én bénaságom is, de a használt dolgok eladásával csak rossz élményeim vannak. És amúgy nincs teljesen igazam, mert azt vettem észre, hogy komolyabb árú termékek esetében mindig jók a tapsaztalataim: amikor eladtam két számítógépemet is, gond nélkül, pár nap alatt letudtam az egész sztorit. Az első fényképezőmet használtan vettem és kereséssel együtt szintén másfél nap alatt a tranzakció végére értünk.

Emiatt hiszek – vagy próbálok hinni – ebben a műfajban, de azt látom, hogy a kisebb (10 000 forint alatti) értékcikkek esetében szinte reménytelen a legtöbb próbálkozás.

Csábítóan hangzik ugyanis, hogy itt ez a könyv, itt ez a bútor- vagy ruhadarab, ami már nem kell, de így legalább nem itthon porosodik, hanem még egy-két ezer forintot is kereshetek rajta. A gyakorlatban viszont az a helyzet, hogy megszabadulj valamiért párezer forintért, órákat kell áldoznod a szabadidődből. A fotózás és a hirdetés feltöltése tényleg nem több 2-3 percnél, de utána folyamatosan válaszolgatnod kell a kérdezőknek, akik érzésre néha halálra akarnak szívatni:

• nem, nem jó akármelyik tömegközlekedési csomópont, el tudnád-e hozni házhoz?
• Nem, nem tudok érte jönni, nem lehetne-e, hogy feladod postán (ahol a postaköltség gyakorlatilag több az eladási árnál)?
• Nem, mégsem kell, mert megkérdeztem valakit, aki azt mondja, hogy nekem ez mégsem kell.
• Tetszik, de még nézelődöm, majd szólok, ha mégis kell ez, de megköszönöm, ha addig nem adod el.

De olyan is volt, hogy valaki bejelentkezett, hogy lehet aznap érte jönne, majd  délután háromkor írt, hogy ő épp valahol van, és csak ezért jött fel vidékről, és akkor oda tudok-e menni mondjuk most.

Content is King

Emellett magának a Marketplace-nek egy másik problémáját is látom: nem igazán moderálják a tartalmat. Amolyan nagy Facebookosan persze igen, vannak automata ellenőrzések, ha valaki hülyeséget vagy kamu hirdetést ad fel, hamar kipucolják, de azokra például nem nagyon tudnak mit csinálni, amikor valaki meghirdet egy terméket 1 Ft-ért (vagy ingyen), ami miatt nyilván sokan megnyitják, előkelő helyet kap a találati listában, aztán igazából a leírásban kiderü, hogy nincs is meg a termék, csak rendelésre tudja hozni vagy mondjuk végtelen pénzért árulja, amennyiért ki sem nyitnád, mert nem szántál ennyit a termékre.

Azokról a szitukról nem is beszélve, amikor valaki nem törli le a hirdetést (pedig elég jól kezeli ezt a rendszer, nem hagyja kallódni a bejegyzéseket) vagy mondjuk letörli, mikor elvileg megyeztetek, hogy neked fogja eladni.

Meg hát ott vannak azok a hirdetések, ahol pl. egy zoknit hirdetnek, de egy félmeztelen lányt tesznek be, vagy amelyekben a lányok felveszik a bikinit, amit éppen el akarnak adni, és mivel az algoritmus azokat az árukat hozza előre, amelyeket sokan nyitnak meg, ezek lesznek az első találatok (mint ahogyan a borítóképen látszódik is).

Közben persze látom azt is, hogy Ingrid még nem adta fel a dolgot, és neki több sikere van a használtpiacon, de azt is látom, hogy 1 sikeres eladásra 5 körülményes érdeklődő jut, ami miatt egyszerűen úgy érzem, nem éri meg vesződni a dologgal, hasznosabb, ha az ember elviszi egy olyan helyre, ahol mondjuk rászorulóknak juttatják el.

Egy szónak is száz a vége: a Marketplace szerintem egy nagyon jó rendszer aprócikkek eladására vagy vételére, aki ezzel aktívan foglalkozik, kapott egy király felületet, de számomra a tartalom és a felhasználók körüli nehézségek nem hozták meg a kedvemet a virtuális bolhapiacozáshoz, sőt, inkább azt mondom, nem nekem való ez.