Bosznia-Hercegovina, a szép és szomorú balkáni állomás

Hétvégén ellátogattunk Szarajevóba, Bosznia-Hercegovina fővárosába. A balkáni állomások közül határozottan az egyik leggyönyörűbb és egyben legszomorúbb ország, ahol egyszerre érintett meg a természet szépsége, a történelem közelsége és az emberek sokfélesége. Élménybeszámoló!

Fotók!

Mint mindig, most is Flickr-re töltöttem fel a 105 fényképet, de itt is lapozható, amint betöltötte magát a lapozó:

Büdzsé

Miért jó a Balkánra utazni? Mert rémesen közel van (50 perc repülőút); mert az összes helyszín szemet kápráztatóan gyönyörű; mert a történelem szinte kézzel tapintható és mert nem utolsó sorban a legjobb ár/érték arányú utazásokat erre lehet összehozni.

A mostani útra a repjegy 5800 forintba került oda-vissza a Wizz Air jóvoltából, extrák nélkül, amiből a kedvezménykártya miatt még 3950 forintot el is engedett a légitársaság. Ez összesen 1850 forint, ennyi pénzért még Salgótarjánba sem igazán lehet eljutni. Egy kedves, háromcsillagos szállodában laktunk az egyik szarajevói domb tetején, az óvárostól nem messze, ahol 21 000 Ft volt fejenként a 3 éjszaka, reggelivel. Mindehez még hozzájött az autókölcsönzés, amiért 43 000 Ft-ot fizettünk, négyen és egy kicsit több mint fél tanknyi üzemanyag, ami kb. 13 forinttal olcsóbb kint, mint itthon. Az árak amúgy átlagosan kicsit alacsonyabbak, mint itthon: az ételek jelentősen olcsóbbak, az import áruk kb. hasonló áron mozognak.

Gasztronomija

Sok ételt már kifejezetten kerestem, »a többi balkáni út során megismert« csevapcsicsa, pljeskavica és a különböző kolbászok, sonkák, szalámik itt is nagyon hódítanak. Ami furcsa volt a többi balkáni országhoz képest, hogy ajvárt sehol nem tartottak. (Vagy csak én kerültem el.)

A kajmak sajtkrém továbbra is isteni, mint ahogyan a feta-szerű helyi sajt is. Újdonságként két nagyon finom ételt kóstoltam, egyikük a dolma, ami egy savanykás lében, darált hússal töltött zöldségekből áll, bulgurral tálalva, tejföllel nyakonönte. A másik a nekem Erdélyből ismerős savanyú čorba leves helyi változata.

Nagyon bejött szinte az összes pékáru, a darálthúsos frissen sült burekért kétszer is sorbaálltam.

Nem is olyan kis kitérő Mostar és Blagaj irányába

Mostar az egyik legismertebb és legrégebbi város Bosznia-Hercegovinában, fő látványossága az óváros és az Öreg híd, amiről maga a város is kapta a nevét.

Gyönyörű hely, abszolút megérte az amúgy elég hosszú autókázást. Távolságban egyébként nincs kifejezetten messze, 130 km-re helyezkedik el Szarajevótól, de az út nagyon kis részében lehet autópályán menni, így nagyjából 2,5 óra autózással lehet számolni, főként kétsávos, sötét alagutakkal megszakított úton. A vezetési kultúra amúgy kifejezetten jó, sokkal jobb mint a többi balkáni országban.

Blagajban a hegyek és a folyó között jónéhány vízparti étterem van, ahol nagyon hangulatos ebédet vagy vacsorát lehet fogyasztani a gyönyörű tájat szemlélve. Érdemes pulcsit vinni, mert habár nagyon jó időt fogtunk ki, de hiába volt a világosban kifejezetten meleg, amint eltűnik a nap, szinte azonnal csípős hideg jön a helyére.

És hát a történelemóra…

Ahogy mentünk a városba a reptérről, olyan igazi 21. századi faszagyerekek módjára zökkentett minket ki, hogy a reptéren nem tudtunk SIM-kártyát venni, így nem működött a Waze navigáció. Az persze nem jutott eszünkbe, hogy ha már mobilnetet nem is, térképet valószínűleg lehetne venni a közeli benzinkúton.

Éppen erről beszéltünk a kocsiban, meg arról, hogy milyen lesz a szobánk, miket nézünk meg a következő napokban és mit fogunk vacsorázni, amikor beérkeztünk a városba, és megláttuk az első szétlőtt, de azóta valamennyire rendberakott épületet. Rögtön elcsendesedtünk.

Persze nem kell és nem is akarom erre kihegyezni Bosznia-Hercegovinát: a legtöbb helyen már nem feltétlenül lehet észrevenni a két évtizede lezárult, borzasztó délszláv háború nyomait, de azért ott van a levegőben, ha nem is feltétlen az épületeken, mint inkább az emberek tekintetében. Szarajevóban kicsit minden lassabb, az emberek nem sietenek, nem tolakodnak, nem küldik vissza a tányért, ha maradt rajta két falat étel és lehet hogy elsőre mogorvának tűnnek, de ez a mogorvaság inkább egy furcsa szomorúságnak tűnt nekem.

És habár közel nem olyan nyomott hangulatúak a helyiek, mint sokszor Budapest utcáin a járókelők, de azért érezhető, hogy itt pár éve még lehet, hogy két szomszéd egymást lőtte a polgárháborúban.

A Jugoszlávia felbomlása utáni függetlenségi harcokban Bosznia-Hercegovina húzta a legrövidebbet: 1992 és 1995 között több százezer ember tűnt el, gyakorlatilag módszeres népirtás zajlott, mindmáig rengeteg feltáratlan tömegsírt találnak.

Az emberiség elleni bűnök és a népirtás múzeuma

A bosnyák háború megrázó történetét a Museum of Crimes Against Humanity and Genocide névre hallgató tárlat foglalja össze. Voltam már a Terror házában, voltam már Auschwitzban, de egyik sem kavart fel annyira, mint ez a hely, ami pedig fizikai méretben töredéke a másik két helyszínnek.

Leginkább az rázott meg, hogy 1992 nem ötven vagy száz éve volt. 1992 26 éve volt, miközben mi itthon már nagyban ettük a Big Mac-et, Rapülőket énekeltünk és alakuló félben volt az első Sziget fesztivál, addig Szarajevóban ezerszám gyilkolták le az embereket, ha nem a hegyen elbújt mesterlövészek, akkor a robbanószerek vagy a gépfegyveres támadók.

Valami miatt ritkán szoktunk múzeumba menni külföldön, de valahogy mindannyian éreztük, hogy ezt a helyet nem szabad kihagyni, és egyáltalán nem tévedtünk. Hozzáteszem, sok étvágyam és életkedvem nem volt utána; azóta is nagyon sokszor gondolok azokra a dolgokra, amiket ott láttam.

A libegő, a bobpálya és a falfirkák

1984-ben Szarajevóban tartották a téli olimpiát. A bobpálya építményeinek jelentős része megsemmisült a háborúban, de maga a pálya viszonylag egyben maradt. Azóta elhagyatottan áll a turisták, a falfirkászok és a kerékpárosok nagy örömére: a betonépítmény jelentős részét visszavette a természet, a többit pedig a graffiti művészek gazdagították műveikkel.

A helyszín a libegő felső állomásától kényelmes negyedórás sétára található, közben gyönyörű kilátás nyílik a városra (és azokra a helyekre, ahol a háború során a mesterlövészek állomásoztak). Mi nagyjából a pálya feléig mentünk el, de amúgy egy kellemes hosszabb kirándulóprogram, ha végig bejárja az ember.

A graffiti és egyéb utcai művészeti alkotások egyébként a város rengeteg pontján felfedezhetők, Szarajevó az elmúlt évek során az európai utcai művészetek központjává vált, két neves fesztivált is itt rendeznek meg a témában.

Színes sokféleség

Szarajevó az oszmán, az osztrák-magyar és a jugoszláv korszakoknak köszönhetően egy rendkívül diverz, színes város, amit azért sok helyen szürkítenek a háború nyomai. Sok gyönyörű természeti látnivaló, rengeteg jó étterem, jó kocsma, kaszinók, piacok, hangulatos óvárosok, szép épületek,  és hidak találhatók a városban és az országban egyaránt. Nem is beszélve a történelmi látnivalókról, mint például az a híd, aminek egyik oldalán a híres 1914-es merénylet történt, amit azóta is az I. világháború kirobbanásához vezető kezdőeseményeként tartanak számon.

Bosznia-Hercegovina is azon helyek egyike, ahol szinte mindenki megtalálja a neki való programot: legyen szó kikapcsolódásról, történelemóráról, kirándulásról, itt mindegyik megoldható.

Voltam már olyan helyen, ahol sok galamb; voltam már olyan helyen, ahol sok kóborkutya és voltam már olyan helyen, ahol sok kóbormacska van; de egy helyen sem, ahol mindhárom egyszerre. Rengeteg galambot, kóbormacskát és még több kóborkutyát láttam. Utánaolvasva találtam meg, hogy néhány éve kb. 12 000 kóborkutya volt Szarajevóban, és habár az utóbbi években jelentősen csökkent a számuk, ettől függetlenül még mindig feltűnően sokat látni.

Bosznia-Hercegovina egy hétvégi, lazulós, pihenős kikapcsolódásnak indult, de nagyon sokat “hoztam haza” az ott látottakból, és tágabbra nyitotta a szememet, hogy milyen “szerencsés” vagyok például abban a tekintetben, hogy hol élek vagy hová születtem.

Az ország sokat fejlődött az elmúlt néhány évben, ez a fejlődés is nagyon érezhető, de a sok jó dolog mellett sajnos a szomorú történelem is megfigyelhető, ha máson nem, hát az emberek tekintetén.

Ettől függetlenül – és részben akár emiatt is – bátran ajánlom Szarajevót és Bosznia-Hercegovinát, ami valóban egy izgalmas, gyönyörű, színes és egyben kicsit megrendítő úticél.