Itt az összes blogboncnok témájú bejegyzést olvashatod; jó szórakozást!


Lurva

Ezt a blogot most éppen Mao ajánlotta: Répamese, avagy egy majdnem kurva naplója.

Most tekintsünk el attól, hogy ez valódi-e.

Röviden a lényeg: a csaj doktorija a prostikról szól, így ő maga is belevág a szakmába 16 hétre. Korábban elkezdte magát névtelenül hirdetni, az ügyfél (nemtől, kortól függetlenül) jön, megy, fizetés helyett kitölt egy anonim kérdőívet, aztán többet nem jöhet.

Ezzel kapcsolatban az jutott eszembe, hogy jónéhány egyetemista leányzó munka gyanánt hasonlóba vágja a fejszéjét, persze nem ingyen.

Ha jobban belegondolok, ebben egyszerűen semmi megvetendő nincs. Elkéri a pénzt, védekezik, barátja valószínűleg nincs, így a szükségleteit napi egy normális ügyfél kielégíti, és napi durván tízezer forint nagyon nem rossz pénz.

Nem akarok én senkit arra ösztönözni, hogy legyen kurva az iskola mellett, és ha a saját gyerekemről lenne szó, valahol az egész gyereknevelést egy kudarcnak élném meg, de el tudok képzelni olyan szituációt, ahol ez rendben van.


de Sade márki

Van egy másik blog, amit már régóta szeretnék ajánlani.

Nem tudom ki írja igazából, de gyakorlatilag a kedvencemmé nőtte ki magát három bejegyzés elolvasása után; küzdelem rábírnom magam, hogy ne osszam meg minden írását Readerben. Itt van például az Az utolsó vacsora című bejegyzés, amit terjedelme miatt ide nem emelnék át egy-az egyben, ezt inkább egy másik írással tenném meg:

gyönyörű vagy, fehér, érintetlen és tiszta, az ég és a csillagok csak a társaid, mert csupán ők érhetnek fel hozzád, aztán hirtelen zuhanni kezdesz, mert lehúz valami nálad is erősebb, és akkor már hiába vagy szép, mert teljes pompádban földet érsz, ráolvadsz nyomtalanul, és még szerencséd van, ha csak én lépek beléd


Clients From Hell

Rég volt már itt blogajánló, mostanában pedig néhány igazán érdekes táppal etettem meg a Readert, köztük a Clients From Hell bloggal, mely grafikusok, fotósok, webdizájnerek és hasonló jómunkásemberek ügyfelekkel kapcsolatos vicces történeteit gyűjti. Itt van egy kedvencem például, ezt most le is fordítottam, a blog egyébként angol nyelvű:

Az új céges webszájt bemutatása után a cégvezető odafordult, megkérdezte tehetne-e néhány javaslatot az elrendezéssel kapcsolatban, majd elővett egy fekete filctollat és elkezdett rajzolni a MacBookom kijelzőjére. Teljesen ledöbbentem.

#

De van még rengeteg hasonló gyöngyszem, érdemes átbogarászni!


Városi közlekedés

Szeretném mindenkinek ajánlani Sura legújabb blogját, melyben a nagyvárosi közlekedéssel foglalkozik. Ami miatt különösen jó, hogy néhány régi videó is látható, melyeket Sura saját szabadidejében konvertálgat és töltöget fel YouTube-ra.

Az 1972-es felvétel a metró üzemi berendezéseiről például kifejezetten érdekes, nem árt belegondolni mennyi mindennek kell rendben lennie ahhoz, hogy egy szerelvény beérkezzen a megállóba, és szabályosan, menetrend szerint továbbhaladjon. Az emberek mégis sokszor a legkisebb baki miatt is idegeskednek és háborognak, holott egy aprócska késés hátterében lehet hogy valami hatalmas műszaki probléma áll, csak ebből az utasok nem érzékelnek semmit. Azt hiszem, ezekből lehet látni, hogy a rendszer azért javarészt működőképes. És elnézve a videót, mindez diákáron havi 3 550 forintért ingyen van. (Persze a technológia nagy része azóta rengeteget változott, de a lényeg ugyanez.)

Az persze megint más kérdés, hogy jobb eseteben is még legalább öt-hat év, mire átadják az tazóközönségnek a négyes metrót. Emlékszem mikor kezdtük az iskolát, azt mondták hogy az utolsó évben talán már metróval tudunk iskolába menni. Nagyon remélem, hogy addig nem húzódik el a tanulás.


Jézus Szíve Partizánbrigád

Régen elkezdtem az általam olvasott blogokról írni, aztán megszakadt a dolog, pedig a blog.txt-ben még nagyjából tíz-tizenöt írás pihen, lehet be is adagolom majd szépen.

Amiről most írni szeretnék, az viszont egy ajánlószerűség lenne, mégpedig a Jézus Szíve Partizánbrigád névre keresztelt blog ajánlója.

Jézus Szíve Partizánbrigád

Az igazat megvallva, nem tudom mennyire lesz jó vagy sikeres az egész, de bízom abban, hogy ha a hátterében álló emberkék olyan lelkesedéssel tudják csinálni, amilyen lelkesedéssel elkezdték, akkor egy remek olvasnivalóval gyarapodott a magyar blogszféra (jaj). Az oldal indulása előtt olvasható tájékoztatóból egy dolog jött át igazán: ez lesz a blog, ahol próbálnak olyan témákat érinteni, amit mások nem. Amit még én sem, vagy amit még a legbevállalósabb blogger sem, mert egyszerűen kényes. Aki pedig érinti, annak az írásait (hiába profik) a Google keresőrobotjain kívül senki nem olvassa. Ő pedig roppant értelmes olvasó, csak jelen esetben jelentéktelen. Pedig annál fontosabb lenne, hogy minél többen beszéljenek vagy írjanak róla. És nem Gyurcsányra gondolok, mert van így is elég oldal, ahol zsidózást meg gyurcsányozást olvas az ember naphosszat; továbbá nem kapcsoldlealámpátmertelfogyazenergia panaszkodásra, mert arról meg RaszP már leírta mi a tuti, és én teljes mértékben egyetértek vele, mert én is náci egyetértőember vagyok. Szóval a Partizánbrigád lényege, hogy olyan írókat szed össze, akik bár tehetségesek, nem igazán hallgatja meg őket senki. Ahogy Zsuki mondta: Olyan lesz mint a bombagyár, csak jobb.

Persze nincs bajom a bombagyárral sem, de úgy veszem észre, hogy a bombagyár-rajongók túlnyomó része olyan ember, akinek egyszerűen vezetőre van szüksége, olyan valakire, akinek a véleményét ihatja, akit követhet és így tovább. Nincs ezzel baj, sőt, a bombagyáron sokszor jelenik meg olyan írás, amivel nagyon egyetértek, és ha nem is olvasom rendszeresen, de ezek az írások rendszerint valahogy mégis eljutnak hozzám.

Szóval melegen tudom ajánlani ezt a bonyolult és provokatív nevű oldalt (nem, nem írom le megint, erős vagyok), és kívánom, hogy legyen olyan sikeres, amennyire csak lehet.