Itt az összes fotózás témájú bejegyzést olvashatod; jó szórakozást!


Summer Night Lights

Idén öt videót szeretnék készíteni. A koncepció egyszerű: általában utazós, vagy csak úgy filmezős képek sorozata, saját érzés szerint vágva valamelyik általam kedvelt zenéhez. Nyilván nem művészet ez, de szeretnék a forgatás-vágás-utómunka témában fejlődni és összerakni pár képkocát. Az ember talán elfogult a sajátjával szemben, én általában nagyon kritikusan nézem a kész videókat; Tigi azon röhögött ma, hogy többször újranézem, de ez fontos: igyekszem felismerni a hibáit, amiket ha valaki megjegyez, feldolgozom és a következőnél próbálom csökkenteni. Múltkor a »belgiumi« kalandokat tettem közzé, ott elég sok tapasztalat jött össze, az volt az első komolyabb film az új vassal, most a nyaralásról készült egy három és fél perces darab.

A mostani videó Budapesten, Szegeden, Ljubljanában, Firenzében és Triesztben készült, van benne szigetes óriáskerék, ételek, medencébe ugráló emberek, napfény, lens flare és mindenféle más.


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Volt nemrégiben egy másik videós projektem is, az egyelőre még nem publikus, de nagyjából három hónapnyi forgatás és három napnyi vágás volt vele, ott egy kész terv alapján zajlott minden. Abban a projektben szöveg is volt, a legnagyobb kihívást a hangminőség okozta, abban még nagyon sokat kell fejlődni. A vágás már elég jól megy, a belgiumi videót nagyjából hat óra alatt vágtam készre, a mostanival három és fél óra alatt végeztem.

Persze amatőr, és látom a hibáit, de egyelőre nagyon élvezem az egész folyamatot. A következő filmet már elkezdtem tervezni, valószínűleg novemberben az is látható lesz.


Villámfotózás

Ma kicsit tovább maradtam az irodában az MySQL és Solr lekérdezések világában és arra ocsúdtam fel, hogy hihetetlenül villámlik. Gondoltam mielőtt elindulok haza, csinálok végre egy villámos fotót, mivel legalább azóta akarok, amióta fényképezőgépem van.

Thunderstorm

A beállítás a következő volt: 5 másodperces záridő, a rekesznyílás ƒ/10, a film ISO 250-es, a kamera egy állványon és 1 másodperces időzítéssel sülte el magát (még mindig nem szereztem távkioldót, vicc). A dolog lényege igazából a türelem, az ember csak áll és nyomkodja a gombot, aztán ha mázlija van, pont abban az öt másodpercben pörköl oda, amikor nyitva a zár.

Nem tudom, hivatalosan hogyan kellene villámokat fotózni, ezt nagyjából saját kútfőből gondoltam ki, és az első próbálkozáshoz képest nem lett rossz a végeredmény, persze, lehetne fokozni izgalmasabb helyekkel vagy egy esernyővel, valamint ablak helyett a tetőterasszal.


365 fotó, 365 nap

Az én esetemben 366 volt, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nem sarkallt az elkezdésre, de nem biztos, hogy négy év múlva lesz a következő.

No de, csapjunk a közepébe. Rögtön kiterellek titeket a csőből, és jelezném, hogy sztyui hangzatos című írása nagyon jó a témában, mindenképpen ajánlom elolvasásra.

Habár közeledünk az év harmadik napjához, ez semmit nem jelent, simán lehet kezdeni holnap is egy 365-ös projektet. Sokaknak ez arról szól, hogy minden nap, és szigorúan aznap készítenek egy képet, amit aznap fel is töltenek. Másoknak csak az a lényeg, hogy aznap legyen valamelyik, és olyanok is vannak, akik a számra mennek. (Nem, nem az én számra.)

Nálam a katalizátor az volt, hogy a tavalyit leszámítva az elmúlt három év során nem készítettem annyi fotót, mint amennyit 2012-ben. Azt akartam, hogy mindennap húzza a hátamat a fényképező, és akármilyen nyögvenyelős is, vegyem elő a gépet, és fotózzak.

De te, kedves olvasó, rögtön megjegyezhetnéd, hogy igen, a képek fele semmi extra, és persze menjek a fenébe, hogy egy vagyont érő fényképezővel csináltam, amúgy is csak azért jó, mert a gép jól fotóz. És persze, lehetséges, de ha a 366 képből egy volt jó, akkor már megérte az egészet. És szerintem nem csak egy volt.

2/365 - Contrast

A projektet sikerrel zártam. Rengeteget fotóztam, és örülök neki, hogy kialakult bennem olyan gondolkodásmód, amelyben nem az volt, hogy minek vigyek gépet, hiszen csak dolgozni megyek vagy nem veszem elő a gépet, mert még baja lesz, hanem egyszerűen az általam leszarompolitikának nevezett jelenséggel élve szinte mindig elővettem, és mindig fotóztam. Januártól márciusig, amíg nem vettem egy kompakt fotótáskát (Lowepro Pro Messenger, ajánlom, egy gép obival és még egy obi, de akár egy könyv vagy vaku is befér), amivel sokkal könnyebb mozogni, a gép egyszerűen a nyakamban lógott, sokszor csak a fix ötvenes üveggel. És mentem, és ha kellett, ha nem, fotóztam. És nem lett baja.

Nagyon sokat lendít az ember kedvén egy ilyen projekt, és ha a felénél abbahagytam volna (bár nem szeretem az ilyesmit más tekintetben sem), akkor is sokat változtatott volna a hozzáállásomon. Másrészt nagyon jó visszanézni az előző évet, minden napról van egy fotóm, és minden fotóról azonnal eszembe jut az egész nap. Ez pedig maga a fotózás lényege is: megfogni valamit, ami abban a pillanatban, hogy exponáltunk, talán már nincs is többé.

305/365 - Tihany

Csinálj 365-ös projektet, fotózz, vidd magaddal mindenhová a gépet és készíts minden élményről egy képet. Ne érdekeljen, hogy más azt mondja, hülyeség vagy fölösleges, egy kép sosem az. Nem tudhatod, hogy évekkel később melyik lesz az a kép, amit más kiakaszt a szobája falára, vagy amit mindennap megnézel, és mindig elmosolyodsz.

A tematikus projektek nagyon nehezek, illetve a havi-heti akármit nem ajánlom; utóbbit egyszerűen elfelejti az ember a saját tapasztalataimból kiindulva, az előbbi pedig nagyon-nagyon nehéz, bármilyen témában könnyű lőni (nekem is volt olyan, hogy csak egy macskás képre futotta), de ha köt a téma, és közben vizsgád van, meg a beadandódat is kéne csinálni, és a meló is csúszik, akkor morcos leszel.

Idén nem csinálok 365-ös projektet, de gondolkodom, hogy a 366 képet tavalyról kinyomtatom valami albumfélébe, vagy kirakom a falra plafontól-padlóig. Terveztem, hogy lesznek hetek, amiket tematikusan fotózok, volt is egy gasztro-hét, de a végén elfelejtetődött, illetve pár projektből nem lett meg a hét kép; ilyen például a Kinszki Budapestjét idéző sorozat is. Ezeket idén fogom megvalósítani és remélhetőleg publikálni.

35/365 - Ingrid

Mi a terv idén? Van egy listám nagyjából háromszáz fotóötlettel. Szeretnék stúdióban is lőni pár divatfotót és mindenképpen ki akarom használni a gép videó adottságait. Ezzel már voltak kísérletek, és nagyon baba, de sokat kell fejlődni és beruházni.

Valahogyan így.


Canon EOS 7D, Canon EF 50mm F/1.4 USM

Három (szökőév miatt más?) nap híján pontosan négy évvel ezelőtt vettem meg életem első digitális, tükörreflexes fényképezőgépét, a jelenleg 180 000 expó körül járó »Canon EOS 40D-t«, amit azóta sem bántam meg.

Canon EOS 7D, Canon EF 50mm F/1.4 USM

A 40D még most is nagyon jól működik, persze érezni rajta a négy év porát: az exponáló gomb már kicsit gyengélkedik, tízből egyszer-kétszer nem süti el a zárat, valamint egy komolyabb pucolás is ráférne. Eladni nem szerettem volna, mivel rengeteg emlék fűz hozzá, és mégiscsak ez volt az első gépem.

Eredetileg csak egy objektívet akartam venni, de kitörpöltem, hogy mivel ötéves maga a gép, négy éve van nálam, és hamarosan számíthatok rá, hogy meg fog halni a zár, így ez tűnt jó döntésnek. (Persze, zsíroskenyéren fogok élni pár hónapig, de ez más kérdés.)

Néhány tapasztalat elsőre: brutál-über-fantasztikusan jó. Ötévnyi technológiai különbséget rögtön megérez az ember. A videó funkció fantasztikus, azonnal beleszerettem, végtelen kép van a fejemben, tuti, hogy fogok pár apró mozgóképet összerakni, meg akarom tanulni ezt a részt is. Imádom, hogy live view módban ha átmegyek képnézegetésre vagy törlésre, akkor nem csapja vissza a zárat (mindig zavart ez a dolog, késszúrásként hat minden zárcsattanás). A kikapcsoló-bekapcsoló gomb áthelyezése kényelmes és logikus. A viewfinederben ez a TFT-megoldás nagyon sci-fi, ha akarom semmit nem látok, csak a képet, ha akarom, kis szürke téglalap jelöli, hová fókuszálok, ha pedig akarom, pirosan világít; nagyon elegáns. A gép szerencsére masszív, végül pont emiatt nem a 60D-t választottam: az a váz kevésbé tűnik strapabírónak és érzésre a 40D jogutódja sokkal inkább a 7D. Az pedig, hogy a vakukioldót végre megreformálták, és itt is beépítve kapjuk a kamerával, nagyon jó dolog, de megnézve a Nikont, sokkal korábban meg kellett volna lépnie a Canonnak. Ugyanez a véleményem a Wi-Fi és a GPS beépítettségéről is. Amit pedig még szeretek, hogy a kijelzőn végre látszódnak az apró hibák, nincsen csalódás abból, hogy csak a számcsógépen jönnek elő az apró bemozdulások és hasonlók.

Az új nifty fifty: a régit is nagyon szerettem, de nem véletlen a kettő közti hatalmas árkülönbség, kicsit más élmény ezzel fényképezni. Az 1/4-et ritkán használja ki az ember (videónál azért jól jön), amit igazából nagyon szeretek, hogy hihetetlen gyorsan és pontosan fókuszál még a 40D-n is, a régi 50-esnek ez volt az egyetlen baja.

Nagyon sok fotós projektet szeretnék még idén megcsinálni, rengeteg ötlet van a fejemben, csak egy nap kellene, amikor nyugodtan be tudnék vonulni valamelyik stúdióba, vagy csak a szabadba. Na de majd!