Itt az összes könyv témájú bejegyzést olvashatod; jó szórakozást!


George R. R. Martin: Trónok harca – A tűz és a jég dala 1.

Oké, ennek a könyvnek az elolvasásánál csak néhány dolog nehezebb: a címének leírása, a szereplők neveinek megjegyzése, a tömege és a lerakása.

George R. R. Martin: Trónok harca - A tűz és a jég dala 1. borítója

A »sorozat« után a könyvet simán lehetne unalmasnak érezni, hiszen a forgatókönyv egy bővített kiadásáról beszélünk, amelyben betűről-betűre ugyanaz történik, mint az amúgy kiváló, a könyv elolvasása után még kiválóbbnak érzett mozgókép-matéria első évadában. Engem a rengeteg kiegészítő információ miatt mégsem untatott; persze, mint minden olyan regénynél, ahol sok szálon futnak az események, az unalmasabb vagy kevésbé szimpatikus szálakat lassabban lapozza az emberfia, a történet ettől függetlenül azonban nagyon rendben van.

Leginkább az tetszett, hogy habár olvastam a Hobbitot, ami be is jött, a műfaj úgy általában viszont nem annyira, ez mégis magával ragadott.. Tolkien hatalmas regényei után viszont teljesen jogosan fogalmazták meg a kritikusok, hogy senki nem tudott a kategóriában maradandót alkotni, egészen idáig.

Emellett nagyon jó, ahogyan az emberi motivációk, a viselkedésformák, a jellemfejlődés és a rengeteg politika gyúrja egésszé az amúgy igencsak fordulatos kalandot.

Imádtam, már a következő kötetnél tartok, ami azért jó, mert végre nem érzem magam Trónok harca-noobnak a metrón, amikor még mindig az első kötetet nyálazom, mások meg a második-harmadik könyvvel jönnek velem szemben.


Frei Tamás – A bankár

Frei Tamás - A bankár

Amennyire gyerekkoromból emlékszem, nekem nagyon bejöttek Frei Tamás műsorai, és imádom a kémes-nyomozós-világmegmentős regényeket, így anno »A megmentő« egyértelmű vétel volt, és utólag elégedett is voltam.

A Bankár szerintem jobb lett az előző résznél, kicsit jobban átgondolt és jobban kifejtett történet, illetve maga az alapszituáció is sokkal-sokkal hihetőbb volt, nyilván a nagyon jó görög példa miatt. A sztori arról szól, hogy néhány nagyon befolyásos tőzsdespekuláns egy jó nagy vagyont szeretne lecsapolni a magyar állampapírokból, kihasználva a gazdasági és politikai körülményeket. A történet persze nem ilyen egyszerű, a háttérben rengeteg dolog történik, ami egyik esemény után a másikat hozza.

Itt is az a helyzet, mint Dan Brown regényeiben, illetve A megmentőben: minden esemény és személy fiktív, de könnyen kitalálható, kiről mintázták, de az összes háttérinfó, helyszín és kiegészítő történet viszont valós. Pont ez teszi nagyon izgalmassá.

Különösen tetszett, hogy szinte minden jelenetnél előjött, sokszor csak burkoltan, hogy mi magyarok mindenütt ott vagyunk, mindenhol van ismeretségünk, mindenhez valamilyen módon kapcsolódunk.

{{4csillag|}}


Anno sorozat: Betéti könyvek

Szegeden, a Móra Ferenc múzeumban igazából csak körülnézni mentem be a múzeumi ajándékboltba, esetleg elhozni egy-két képeslapot – végül azonban egy könyvecskével jöttem ki, és ha lett volna nálam több készpénz, tuti, hogy megveszem az összes többi tesót is.

Betéti könyvek, az Anno sorozat tagja

A sorozat különféle példányaiban mindenféle, látszólag teljesen érdektelen dolgot mutatnak be: betéti könyvekről nagyfelbontású és jó minőségű fotókat; érdekes találmányokról és szabadalmakról rajzokat és leírásokat; monogramos házjeleket; vasalógyűjteményt és még lehetne sorolni, ahogyan sorolják is a Tandem Grafikai Stúdió oldalán, akik a könyveket készítik.

Amennyire néztem, kicsit nehézkes beszerezni, azóta fészkelődöm is, hogy valamelyik szegedi ismerőssel az összes példányt elhozatom. Nagyon klassz, elvont mókusoknak kötelező darab, idővel az összeset felpakolászom majd a polcokra, bárhogy is lesz!


Jeff Lindsay – Dexter Dicsfényben

Dexter Dicsfényben könyvborító

Nemrégiben megjelent a legújabb Dexter-könyv, teljesen véletlenül vettem észre valamelyik Libriben, gyorsan be is szereztem.

Azt semmiképpen nem mondanám, hogy rossz volt, de talán ez a sorozat leggyengébb darabja. Kis össze-visszaság, kevésbé érdekes események és nem túl sok fordulat vezette végig a sztorit. Délutáni-esti olvasnivalónak nem volt rossz, de azért az előző részek sokkal izgalmasabbak, reméljük, a következőnél jobb lesz a helyzet.

{{4csillag|}}


Frei Tamás – A megmentő

Frei Tamás - A megmentő borítója

Őszintén szólva, én kedvelem Frei Tamás munkásságát. Amennyire emlékszem tökmag koromból, a család mindig együtt és vidáman nézte a Frei Dossziét meg az éppen mindig aktuális műsorát, és akkor, televíziós riporterként ő tényleg olyan helyekre is eljutott, ami nekünk, kis elszigetelt országban lakó nézőknek a szájunk eltátását okozta. Nem tudom, hogy ha most nézném, így éreznék-e, de akkor nagyon is így éreztem. Aztán ott van még a »Cafe Frei«, ami szintén egy jó dolognak tekinthető kishazánkban – én mindenesetre kifejezetten szeretek oda járni.

Frei Tamás most könyvet írt. Azt mondta, hogy az évek során kitanulta a konspirációs regény amerikai stílusjegyeit, és ebben maximálisan igaza is van. Néha kicsit túlzásba viszi ugyan a konspirációt és a szálak ide-oda rángatását, de egyébként ez is inkább csak a könyv elejére jellemző. Ritkán lassulunk le, akkor viszont sokszor eléggé, de javarészt mégis pörgős a történet, olvastatja magát. Merthogy az A megmentő egy konspirációs regény. Nem jobb, nem rosszabb mint a többi, én mégis tudjátok mért szerettem igazán? Mert magyar ember írta. És bár az egész világot körbejárhatjuk az olvasása során, mégis Magyarországról olvasni sorokat egy ilyen amerikaias regényben jó dolog. És nem az amerikai cukormáz miatt, hanem mert nekem például szívem vágya lenne egy hasonló történeten alapuló »magyar akciófilm«, magyar helyszínekkel meg minden. Talán egyszer még meg is érjük.

A könyvben egyébként sok érdekességet olvasni, elvileg a történetet leszámítva minden igaz és hiteles forrásból származik, tegyük fel hogy tényleg, ebben az esetben tényleg elgondolkodtató egy-két sor.

A befejezést itt is kicsit összecsapottnak éreztem (mostanában ezt több helyen is amúgy), nagyon el volt húzva a végjáték és végül semmi extra nem volt, sok szál be sem lett igazán fejezve. Sokat nem ront persze az összélményen.

Hogy tetszett-e? Igen. Elolvasom-e a következő részt, A bankárt? Igen.

Kettő, kicsit független dolog. A címlapon szintén amerikaiasan vannak idézetek nagy neves újságíróktól. Talán a Népszavától valaki írt egy két bekezdésnyi szöveget, teljesen korrekt, alatta a Nők Lapja Cafe magazin szerkesztője meg az alábbit írta: Frei egy intelligens, művelt pali.. Ehhez szeretnék külön gratulálni, mert egyrészt semmi köze a könyvhöz, másrészt nevetséges. A másik dolog pedig, hogy kicsit zavaró volt a sok dőlt betűkkel szedett szó. Néhol ez egy kicsit szájbarágós jelleget kölcsönzött. Illetve, még egy bónusz: négy elírási hibába futottam bele, ami persze nem vész, de furcsa, máskor ritkán találok ilyesmit. (Meg hát minek van a korrektor meg a rektor meg a raptor.)

{{4csillag|}}