István, a király

Nos, az már biztos, hogy ha egy tízfős társaságban létezik nagyon bunkó ember, az biztosan a mi közelünkben lesz, ez ismét bebizonyosodott. Egyrészt volt két csaj, akik távcsővel nézték az előadást, illetve a kivetítőt(!), de a slusszpoén, hogy mindezt majdnem állva tették, és amikor megjegyeztük, hogy esetleg mi is szeretnénk nézni, még nekik állt feljebb. Vagy például mögöttünk a két csávó, aki folyamatosan beszélt meg röhögött. És ez elvileg egy kulturális esemény lenne. Na mindegy.

Szóval: A Társulat, István aki király, Koppány aki nem király, Szörényi Levente, Bródy János, többezer ember, két kivetítő, hatalmas színpad, jelmezes főpróba, Mefi és családja a nézőtéren – összefoglalva: fantasztikus volt.

Gondoltam majd külön kiemelem, hogy ki milyen jó volt, aztán rájöttem, hogy az összes szereplőt le kellene írnom, mert ez tényleg nagyon egyben volt. Nagyjából húszpercnyi késéssel kezdődött, köszönhetően a kedves közönségnek, akik pontosan érkeztek (fél nyolcra volt kiírva, háromnegyed nyolckor még csak félig volt a közönség, a műsor meg elvileg teltházas). Az első felvonás is remek, de a második egyszerűen fantasztikus, pláne hogy a kedvenc részemmel (Szállj fel szabad madár) kezdődött, és a műsor egyik legjobb része volt. Egy-két résznél a hideg futkosott a hátamon, annyira élveztem.

A színpad elég hülyén volt elhelyezve, sehonnan sem lehetett kényelmesen látni, de ezt kivetítőkkel orvosolták, és elég ügyesen mozgatták a kamerákat, a lényeget mindig lehetett látni a kivetítőn, bár kicsit homályosan. A hangtechnika szintén rendben volt, nem lüktetett másfél óráig a fülem, de nem is volt olyan érzésem, hogy tessék már kakaót tenni rá, ami hát egy rockoperánál fontos dolog, na.

Az utolsó percekben Santana-stílusban megszólaló Himnuszra nem igazán tudták a népek, hogy most akkor fel kellene állni, vagy nem, de miután jópáran így tettek, leesett, hogy hát ez azért mégiscsak a Himnusz. Valami fantasztikus volt látni, ahogyan a teltházban (szó szerint), többezres tömeg egyszerre tapsol és mosolyog.

Elvileg holnap lesz a jubileumi premier, tegnap és ma jelmezes főpróba volt, de ez egyáltalán nem látszott a színvonalon. A színpad forgott, a háttér vetítve volt, a fények nyüzsögtek, volt ló, volt tűz, gyönyörű jelmezek, egyszóval minden ami kell.

Egy élmény volt, nagyon örültem, hogy ott lehettem, aki teheti, mindenképpen nézze-hallgassa meg. Jó lenne valahogyan kijutni a Szegedi Szabadtéri előadásra is, de nem hiszem, hogy össze fog jönni.

{{5csillag|(Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog, de abszolút tévedtem.)}}

A Sportarénának viszont virgácsot a valagába: az még oké, hogy lehúznak egy ezressel a parkolásért, még az is oké, hogy egy vagyon a jegy, még az is oké, hogy a nyakam leszakad olyan kényelmetlen székek vannak, de hogy háromszáz forintot elkérni egy adag szénsavmentes ásványvízért, azért az már a lehúzás magasiskolája. Így ne lepődjünk meg, hogy jó pár ember nem jár ilyen helyekre.