Lomtalanítás

Lomtalanítás van. Ilyenkor előkerül a szemét. Kétféle szemét leginkább.

Az egyik, amelyiket a belvárosi felakasztott-orrú sznobok a pincéből és a lakásból vitetnek le, vagy a házmesterrel, vagy mással, ki az utcára. Van itt ilyenkor minden, nagyképernyős tévé, HiFi-torony, ágyak, szekrények, asztalok, babák, lekvár(!), bugyi(!!), törött plazmatévé(!!!), vagy mondjuk egy óriási akvárium, amin még gondolkodtam is, hogy lenyúlom, de aztán mégse. Szóval ez a lomtalanítás, meg a velejáró por, a csapkodás, a dörömbölés, a kiabálás, az autók tülkölése, a sofőrök káromkodása, az arab ruhaüzlet-tulajdonosok akik kevergetik szövetkabátjukban a csészényi feketét, és a lehető legesleglenézőbben figyelik az embereket.

Az embereket, és a másikféle a szemetet.

Lomtalanító Lajost, aki feszítve száll ki ezerkettes típusjelzésű szovjet gyártmányú vörös színű Lada személygépjárművéből, feleségét Figyelemacucc Otíliát és fiát, Apaezatraktorkurvajó Dezsőt. Én szerényen így nevezem őket. De biztosan mindenki ismeri ezeket az embereket. Ők azok, akikről nem tudni honnan jöttek. Talán egy másik bolygóról, vagy csak úgy minden évben megjelennek mint valami madár, vagy egy virág, aztán ha vége van a szezonnak, eltűnnek. Addig meg jól megpakolják azt a Ladát. Szóval a startégia úgy néz ki, hogy Otília ül egy széken (mindig van egy szék!), napraforgómagot hány az utca közepére, miután erotikus mozdulattal meghámozta azt maradék két szuvas fogával, és megvetve néz mindenkit, aki arra jár, de olyan nem-érdekel-semmi arckifejezéssel. Ha mondjuk megfognál valamit, rögtön rádugranak, mint egy-két ruhaüzletben, hogy segíthet-e, csak ő mondjuk picit csiszolatlanabb stílusban igyekezne tudtodra hozni, hogy ugyan takarodjál már innen a búsba. Dezső mindent széttúr, kihajít, közben rohangál, üvöltözik, és érthetetlen nyelven tájékoztatja szüleit (?) a fejleményekről. A főkolompos mégis Lajos, aki bár ritkán jelenik meg, ám akkor bebizonyítja hogy, igenis megoldható a költözés egy csomagtartóval. Ágy, bútor, tévé, minden befér, meg hát ugye ott az utánfutó is, ha mégse. Persze amikor elmész előttük, kedvesek, és mosolyognak, vagy semlegesen néznek, nade mikor nincs ott semmi, hallani a lakásból az üvöltözést, látni ahogy két Lajos egymásnak ugrik egy asztallábért, és képesek megverekedni érte.

Persze nem szólom én őket le, szomorú hogy erre kell fanyalodniuk, de engem mint belvárosi sznobot (vagy mi) irritálnak. Irritál hogy este tizenegykor ilyen emberek vannak az egyébként nagyjából nyugodt kapualjban, irritál hogy üvöltöznek, hogy felkavarják a port, hogy nem lehet közlekedni a járdán és egyáltalán, zavar a jelenlétük. Tudom, csúnya dolog, de ez van. Mások bélyeget gyűjtenek, én meg nem.