Régebben (talán tíz éve is lehet) már láttam ezt a filmet, de egyrészt nem is annyira emlékszem rá, másrészt egy ilyen filmet máshogy értékel az ember még kettő, nem hogy tíz év múltán. Sok ilyen film van egyébként, amit mostanában szeretnék újra megnézni, van is egy kisebb lista, majd meglátom hogy sikerül.
Szóval, »Stephen King – A halálsoron« című regényének megfilmesített változatáról van szó, amitől kicsit óvakodtam, egyrészt mert bevállalták hogy három kerek óráig tart, másrészt a King-regények filmekben nem igazán jöttek be sosem, bár lehet, hogy a könyv elolvasása után máshogy áll hozzá az ember. A Lángolierek régebben nagyon bejött (pont most olvasom), a »Cujo« viszont kifejezetten rossz volt, bár azt nem olvastam.
Ennek ellenére ez a film zseniális, és annak ellenére, hogy hosszú, nem igazán vannak unalmas másodpercek. Ráadásul végig követi a könyv fonalát, csak néha-néha tér el kicsit, amikor muszáj, és ez nálam extra jó pont, és ráadásul sikerült úgy megoldani, hogy semmi lényegeset ne hagyjanak ki. Mondjuk volt egy-két technikai baki, ami egy lassan tízéves filmnek teljesen elnézhető (például van az a jelenet, amikor rázkódik a ház, Tom Hanks meg áll stabilan, a háttérben meg ugrál a mennyezet).
Apropó, a szereplőválogatás kicsit meglepett. Tom Hankst valahogy nem tudtam elképzelni Paul Edgecombe-nak, kicsit idősebbnek képzeltem el, de végül kellemes csalódás volt, a többieket pedig kiválóan választották ki, Brutal, Coffey, Dean, Percy és Bill alakítása is egyaránt kimagasló volt.
Egyetlen negatívumot említenék meg, ami csak a magyar változat hiábja, hogy a szinkron egyáltalán nem követi a könyvet. És most nem arra gondolok, hogy a Harry Pottert például egy-az-egyben a könyv alapján szinkronizálták, hanem hogy a könyvben Öreg Füstös, a filmben Vén Szikrás; a könyvben Mr. Jingles a filmben Csengettyű úr; és egyéb ilyen apróságok.
Eleinte négy pontot akartam rá adni, aztán lefekvés után és még reggel is sokat gondoltam rá. Mert ez a film bizony nagyon jól sikerólt, mindenképpen van olyan jó, mint a könyv volt, ami valjuk be, hogy tényleg ritka.
Eredeti cím: | The Green Mile |
Műfaj: | dráma |
Időtartam: | 180 perc |
Megjelenés éve: | 1999 |
Főszereplők: | Tom Hanks, Michael Clarke Duncan, David Morse, Doug Hutchison |
{{5csillag|}}
EmceeMike
2008. szeptember 22. — 12:21:33
Ja igen tényleg különböző a fordítás a könyvben és a filmben, de ezen kívül nincs hiba benne szerintem. Ajánlom még figyelmedbe a Remény rabjait, ha még nem láttad. Szintén börtönös, jó szereposztással és zseniális történettel.
smv
2008. szeptember 22. — 14:12:10
“Régebben (talán tíz éve is lehet)” – 2008. 9. 22.
Megjelenés éve: 1999
Bizonyára nem volt tíz éve:D Na jó nem kötekszem, hiszen a lényeg, hogy tényleg egy remek film aminek magával ragad a hangulata és átérzed az egészet bár tény, hogy én is soksok évvel ezelőtt láttam. Mindenképpen kiérdemli az 5 pontot.
Mefi
2008. szeptember 22. — 14:52:09
[re=53695]EmceeMike[/re]: az összeset elolvasom és megnézem majd idővel. :]
[re=53702]smv[/re]: jóhát, kilenc az talán tíz. 😉
EmceeMike
2008. szeptember 22. — 16:23:45
[re=53703]Mefi[/re]: én is. honnan jött az inspiráció? ^^
Mefi
2008. szeptember 22. — 17:14:34
[re=53708]EmceeMike[/re]: mindig igyekszem elolvasni az összes művét egy szerzőnek, ha bejön a többsége. Robin Cook összes megvolt, Verne összes megvolt, stb. 🙂
fogtunder
2008. szeptember 25. — 17:31:58
én kb. 14 éves korom óta vagyok king junkie, lassan kezd beteljesedni a fejemben az életmű, a filmek nagy részét is láttam. ennek alapján azt kell mondanom, hogy két darab igazán jó alkotás született a könyvei alapján, a remény rabjai és ez.
az elméletem alapján ez azért van, mert mindkettőben inkább a történetre koncentrál, nem a szereplők fejében lejátszódó dolgokra, és aránylag kevés bennük a természetfeletti motívum. mert ez a két rész az, ahol többi film elvérzik: hogy maguk a történések nem durrannak nagyot, esetleg e mellé az effektek is gagyik.
vannak ezen kívül egész kellemes filmek, például a mist, vagy a misery, de valahogy egyik sem tud felnőni a könyvek hangulatához. a langolierek meg egy hidegrázás, de az álomcsapda mélyrepülését szinte lehetetlen alulmúlni. pedig könyvben az sem rossz.
Mefi
2008. szeptember 25. — 19:10:53
[re=53768]fogtunder[/re]: a langoliereket most olvasom, filmen anno tetszett, bár emlékszem hogy gyerek voltam, és titokban éjszaka néztem, szóval lehet ez a fajta élmény is növelte. 🙂