007: Dr. No

Egy ideje vezetek egy hosszú listát, régi filmekkel, amiket már láttam, de jó volna újra megnézni. Köztük szerepel az összes duplanullás is, így aztán tegnap hirtelen felindulásból megnéztem a Dr. Nót, a legelső Bond-filmet, Sean Connery főszereplésével.

Szóval mindenekelőtt, mai szemmel nézve kicsit furcsa volt. Furcsa volt látni az 1962-ben használt technikákat, a vetített hátteret, a díszleteket, a fényeket és a teljesen más színészi játékokat. Máshogy kell hozzáállni egy ilyen darabhoz. Rengeteget változott az évek során a filmipar, és ez bizony érezhető. Semmi újat nem mondtam ezzel.

A történet dióhéjban arról szól, hogy az MI-6-nak megszakad a kapcsolata Jamaicával, így Bondnak, az intelligens és jóképű titkosügynöknek kell odautazni felmérni a terepet és rendet rakni. A szálak végül a nem egészen normális Dr. Nóhoz vezetnek. Közben persze szép nők veszik körül, akiket ellenállhatatlan charme-jával szed fel, hogy különböző testrészeik közösen gabalyodjanak össze, majd miután kiélvezkedte magát, megmenti a világot és ismét testrészeket gabalyít össze. Szóval egy teljesen átlagos Bond-film. Talán Connery hozza a legjobban Bond karakterét, mert bár a maga módján mindegyik szereplő jó volt, de a könyvben leírtakhoz mindenképpen ő állt a legközelebb.

Az egész filmnek van egy varázsa. Talán ez lehet az oka annak, hogy a 007-es filmeket vagy rajongva szereti az ember, vagy egyáltalán nem, és a kettő közötti elmegy vélemény nagyon-nagyon ritka. Sőt, ahogy az utóbbi időben észrevettem, nem valami sok ember rajong a felrázott és nem kevert vodka-martiniért.

Valamint egy aprócska bakit is kiszúrtam, az első néhány percben, mikor elhajt a nagy fekete autó, az ablakban visszatükröződik a reflektor és egy munkatárs (talán egy kamerás):

{{4csillag|}}