Elszomoríthatatlan rozsomák

A mai napon, egészen pontosan 18.25 perckor kezdetét vette az elszomoríthatatlan rozsomák hadművelet.

Immáron harmadik éve lakunk a belváros szívében található a »rezidenciában« és negyedik éve van a mi gondozásunkban az albérlet. Most különböző nem várt események együttes jelenléte miatt úgy adódott, hogy új helyet kell keresni magunknak.

Mikor még nem is volt biztos a dolog, felnéztem az Albérlet.hu oldalra, és az első egynéhány találatban volt egy kiválónak tűnő lakás. Kereséskor az alábbi dolgokat vettem figyelembe:

• ugyanezen a környéken legyen;
• DIGI vagy UPC legyen a környéken (lehet kövezni, számomra ez is fontos);
• legyen biztonságos környék;
• lehetőleg körfolyosós ház;
• szép fürdőszoba;
• nekem tetsző konyha;
• lehetőleg másfél szoba;
• alacsony rezsi and stuff.

Az új lakás egészen pontosan százötven méterre, a mostanival párhuzamos utcában, egy néhány éve gyönyörűen felújított körfolyosós klasszikus bérház harmadik emeletén található. Első látásra beleszerettem. Az ablakok az udvarra néznek, mégis rendkívül világos az egész lakás, még öt órakor is fényárban úszik, ami most nem mondható el. Hatalmas káddal rendelkező fürdőszoba, egyszerűen de imádni valóan berendezett konyha; kis, ám hatalmas gardróbszekrénnyel ellátott hálószoba és egy kellően nagy nappali. Ugyanolyan áron, kicsivel több rezsiért. A körfolyosón elvileg tudom tárolni a biciklimet is.

Sokat vívódtam, hogy belemenjünk-e, de mikor megláttam a lakást, rögtön beleszerettem. Az új lakás fedőneve egyelőre fészek, később még változhat. :]

Nemrég úgy volt, hogy elköltözünk az Oktogon környékére, de az balszerencsés módon nem jött össze (pedig már a kezemben volt a kulcs), viszont bízom benne, hogy a mostani mindenképpen összejön.

A fent említett ma kezdődött hadművelet most is tart, abból áll, hogy rengeteg iratot és egyéb irodai dolgokat hurcolunk át a másik lakásba. Holnap visszük le a bútorokat, elvileg jövő héten pedig költözünk. Kemény két-három hét lesz most, de igyekszem nem idegösszeomlást kapni, még akkor is ha nyolc előtt ritkán érek haza és nem mindenre marad időm, amit szeretnék.

Nagy fel!